Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
'mW* 1 III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1976. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Pécel nagyközség tanácsa végrehajtó bizottságának Építőipari és Költségvetési Üzeme — az eddigi adatok szerint — rendkívül sikeres évet zárt 1975-ben. A mintegy nyolcvan dolgozót foglalkoztató üzem régi, kiselejtezett kisgépekkel sok esetben bizony kedvezőtlen körülmények között érte el az utóbbi évek legjobb eredményét. Különösen sikeres volt az építőipari és költségvetési üzem számára az idei esztendő első hat hónapja. Megkezdték és lassan befejezik a tizenkét tanácsi lakás építését, szennycsatorna leágazásokat készítettek, építőtársként vettek részt utak felújításában; és más kisebb munkák mellett oroszlánrészt vállaltak a nagyközség gázprogramjában. Csupán az anyaghiány volt az, amely olykor-olykor visszafogta a munka lendületét. Mint mindenütt ezekben a napokban, a péceli Építőipari és Költségvetési Üzem számvetésre készült. Meggyes Tivadar, az üzem vezetője — mint elmondotta — örül is, meg nem is. Boldog, mert sikerült az üzemnek teljesítenie a feszített termelési tervet, s így évek óta jelentős összeget tudnak az alapító és az üzemfelügyeletet ellátó tanács számlájára átutalni. Sikerült több olyan munkát is befejezniük, amelyekre korábban még remény sem volt. Ugyanakkor elégedetlen is, mert — különböző okok miatt — előfordultak kisebbfajta határidőcsúszások is. Az üzem vezetősége a szak- szervezeti bizottsággal gyakran tűzi napirendre ezeket a kérdéseket. Ezeken a tanácskozásokon a dolgozó, pontosabban a dolgozók képviselői aktívan beleszólnak az üzem életébe, s ennek köszönhető az, hogy csökken a vándormadarak száma, s ezzel együtt arányosan nő a törzsgárdatagság. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszéltem Vince Györggyel, az Építőipari és Költségvetési Üzem egyik szakszervezeti vezetőjével. Véleményéből kitűnik, hogy a dolgozók többsége becsülettel megállja a helyét. Ennek megfelelően törődik az üzem a dolgozók gondjaival is. A munkások közétkeztetését megoldották, az üzem vezetői támogatják a nagy- családosokat és azokat, akik családi házat építenek, hiszen mindez hozzájárul a jobb légkör megteremtéséhez, így került sor december 22-én arra a fehérasztal melletti beszélgetésre, amely termelési tanácskozásnak is beillett volna. Az iizem vezetői kötetlenül beszélgettek beosztottaikkal, s a beszélgetés óhatatlanul is a mindennapi munkára terelődött. Az üzem nemcsak PStfelen vállal munkát, hanem a szomszédos Isaszeg községben fc, ahol egyébként az óvodát építik. K. L Regölő kórustagok Gazdag januári program Bagón Ottjártunikkor malacszerző útra készült Bagó József, a bagi Dózsa György művelődési központ igazgatója. Mire e tudósítás megjelenők, már eldőlt, hogy a művelődési központ évtizedes hagyománya szerint 1975. szilveszterére is kisorsblta-e az újévi malacot. A minden évben megrendezésre kerülő szilveszteri bálra készült a bagi művelődési központ, amelyre a helyi zenekart hívták meg. A házasok is — Ez vegyes együttes, játszik benne bőgős, szaxofonos, gitáros is. A fiatalok jobban szeretik a beat-zenekart, de szí 1 vesz tér kor o házasok is kimozdulnak otthonukból, s az ő igényeikre is gondolni kell — mondta Bagó József. — Nem tervezünk a mulatságra semmi rendkívülit. Tombola lesz, k ha sikerül megszerezni a termelőszövetkezettől, kismalac is. A Galgavidáke ÁFÉSZ által fenntartott büfénkben en- ni-innivalóhoz juthatnak az óév búcsúztatói. — Évenként változó a vendégeink száma, előre soha nem tudjuk kiszámítani. Attól függ, hogy a környékbeli falvaik művelődési házai és üzemed közül hányán tartanak mulatságot. Háromszázan mindig szoktak Közélet és közérzet Két tanácstagi beszámoló tapasztalatai Nagyon nehéz dolog összetrombitálni a lakótelepieket, ha valamelyik közeli iskola egyik osztálytermében tanácstagi beszámolót vagy értekezletet tartanak. Hogy mindez miért van így, talán megérne egy rövid eszmefuttatást. Szóba kerülhetne az, hogy az új emberek idegenkednek a lakótelepi környezettől, s barátaikat is inkább a régi lakóhelyről, vagy éppenséggel a munkahelyről választják. Kár lenne azqnban elhallgatni, hogy vannak olyan lakótelepiek is. akik a környezet csinosításából, szépítéséből derekasan kiveszik részüket. A Munkácsy Mihály utcai lakótelep 16-os és 17-es választó- körzetének két városi tanácstagja — Szávai Tibor és dr. Nagy Sándor — beszámolójából ugyancsak sok dolgot volt érdemes följegyezni; az elmondottakkal kapcsolatban is. Mindketten elmondták, hogy az érdektelenség okozója gyakran az is lehet, hogy az embereket apró. jelentéktelen kis ügyek bosszantják. Ilyenkor azután joggal gondolkodnak így: „minek menjek el a gyűlésre, ha már tízszer is elmondtam gondjaimat, bajaimat, mégsem intézkedtek az illetékesek”. No de ne vágjunk a dolgok elé ... A beszámolókon sok szó esett az elmúlt hónapokról, s talán még ennél is több a város jövőjéről. A városközpont kialakítása együttiár azzal, hogv a környéken új lakások is épülnek. Igaz, a felépítésre váró kilencszáz lakásos város- központhoz száztizenkét lakást még jel kell számolni, tehát nem egyszerű, nem is olcsó az újjászületés. Az új tervidőszakban a város nyolc-kilenc- száz lakás felépítését tervezte, de már eddig is 1500-ra van igénv, A beszámolók kitértek a ”áros és a járás közegészségügyi helyzetére is. A jelenlevők megtudták például azt, hogy bár Kistarcsán kórház épül, ettől függetlenül a közeljövőben tíz ággyal bővítik a gödöllői kórházat. A posta különösen a telefonok tekintetében küzd gondokkal. A régi, elavult telefonközpont már most is csak nagy üggyel- bajjal tud eleget tenni a megnövekedett forgalomnak, így szükség lenne egy új, modern berendezésekkel felszerelt központ megépítésére. A tervekben egy AFIT-szervizről is szó van, amelyet a nagy piactér helyébe telepítenének. Meg kell jegyeznünk: a tervek nem találtak helyeslésre. A beszámolókat olyan hozzászólások követték, amelyekből kiderül, a választókat sokkal jobban foglalkoztatják lakókörnyezetük apró-cseprő ügyei, mint azt gondolnánk. A Paál László köz 5-ös és 7-es számú házaiból például december 22-e óta nem vitték el a szemetet, pedig az ünnepek alatt jókora kupac gyűlt össze. A lakótelepi közösségek sorsa sokakat foglalkoztatott. Főként azért, mert akadnak olyanok, akik nem kedvességgel, őszinte társkeresésből fakadó aggódással igyekeznek társat, barátot keresni új lakóhelyükön, hanem oly módon, hogy botrányt okoznak. Példa rá az a néhány fiatalember, aki éjnek idején hangtompító nélküli segédmotorokkal rendezett versenyt az ablakok alatt. Nem is bűzéivé a kutyákról, melyek a szemétdombok ébresztőóráinak, a kakasoknak a helyét vették át a városi lakótelepen. A beszámolón elhangzottakat sokáig lehetne még idézni, de talán jobb. ha ehelyett felsorolunk néhányat, a megbeszélésen elhangzott hasznos javaslatok közül. Volt. aki lakótelepi klub létrehozását javasolta, olyanét, ahol az emberek ismeretséget köthetnek szomszédjukkal, vagy más házbéliekkel. De vajon hol lehetne ilyen klubot létrehozni? Nehéz ügy. Ha egy pincehelyiség kiürül valamilyen oknál fogva, azt azonnal a Városgazdálkodási Vállalat veszi igénybe raktárnak. Más szabad helyiség pedig nem áll a lakótelepiek rendelkezésére. A tanácstagi beszámoló jó példa volt arra is, hogy egy lás jóakarattal, szorgalommal, vagy a ma még lomha adminisztráció gyorsításával meg lehetne szüntetni az áldatlan állapotokat. Sajnos, ma még sokszor hónapokig, sőt évekig kell yámi az intézkedésre, és ez okkal veszi el az emberek kedvét a társadalmi munkától, s teszi őket közönyössé lakókörzetük sorsa iránt. Az SZTK előtti lépcsőn a gyerekkocsikkal való közlekedés a kicsinyek számára valóságos életveszélyt jelent. A panasz nem újkeletű, orvoslása mégis mind a mai napig késik. Pedig csupán egy kis figyelmességen múlik az egész. Egy kevéske beton felhasználásával már régen meg lehetett volna építeni a tolósávot, és nem kellene a kocsikat a lépcsőkön cibálniuk a benne billegő gyerekekkel a kismamáknak. Vagy itt van egy másik példa: a keleti gyalogjáró esete, ahol valósággal életveszélyes a gyalogos közlekedés az ott randalírozó kerékpárosok és motorosok miatt. A környékbeliek már egy éve kérik: rakjanak ki táblát, amely megtiltaná, hogy a gyalogjáróra járművek is felhajtsanak. Ahogy tavaly, bizonyára az idén is sok figyelemre méltó javaslat hangzik el, bár ezek „súlya” csak az értékeléskor derül ki. Jó lenne, ha az illetékesek a válaszokkal nem várnának a következő tanács- tág! beszámolóig. Sőt, még a válaszról is lemondanak az érintettek, ha kérésük mihamarább teljesül. Cs. J. lenni, de előfordult, hogy több mint hatszázan koccintottak itt éjfélkor. A bagi művelődési központ a község, s a környék lakóival együtt december 31-én búcsúztatta az óévet, de az évzárás az intézményben már korábban megkezdődött. December 20-án nagyszabású karácsonyi ünnepséget rendeztek a művelődési ház negyvenhat csoportja tagjainak részére. Kora délután a különböző szakkörök, klubok, tanfolyamok háromszáz gyermek tagját egy három és fél méteres karácsonyfa fogadta a nagyteremben. Ennyi gyereket nem tudott az intézmény megajándékozni, ezért azt szervezték meg, hogy a csoportok tagjai egymásnak készítettek, mutattak be „ajándékokat”. A csoportok tagjai bemutatkoztak a nagyközönség előtt, a kézimunka szakkör tagjai például az általuk hímzett kiskendőket, könyvjelzőket aggattak a karácsonyfára. az angol nyelvtanfolyam résztvevői pedig jelmezbe öltözve angol nyelvű karácsonyi dalokat adtak elő. Láncok és köcsögdudák Talán a legnagyobb sikeré' az ünnepség első perceinek volt. Ekkor jelent meg ugyanis a színen tizenegy férfi (nagyobb részt az Erkel Ferpnc kórus tagjai), s botokkal, láncokkal, köcsögdudákkal fölszerelve elkezdték a regölést. Ezt a dunántúlról származó játékot az egész ünnepség rendezője: Magyar Hajnal művészeti vezető tanította be. Olyan nagy volt a siker, hogy a hangulatos üniiepélyen közkívánatra még kétszer kellett a kiscsoportnak regölni. Karácsony táján,a regölést néhány háznál is megismételték. — A csoportok több mint kétórás, szünet nélküli műsor- h'"? mutatkoztak be. Ugyanakkor játékos vetélkedőt is szerveztünk: a jutalom az volt;- hogy a gyerekek azt vehettek le a karácsonyfáról ajándékként, ami nekik tetszett. Jó érzés volt, hogy a nyertesek közül szinte valamennyien a kézimunka szakkör munkáit választották — mesélte a művelődési központ igazgatója. — Este hét órakor átalakult az ünnepség, ettől kezdve felnőtt csoportjaink, klubjaink tagjai köszöntötték egymást. Februárban: névadó Januárban gazdag program várja az érdeklődőket a bagi művelődési központban. Az Erkel Ferenc kórus felvette a kapcsolatot a csőmön énekkarral, s e hónapban vendégszerepeinek majd a bagiak Csömörön, a csömöriek Bagón. Az iskola ötyen tagú szülői munkaközössegének teaestjére is januárban kerül sor. Ebben az időben tartja utolsó próbáját a bagi népi együttes, amely Berkes Eszter csaknem egyéves munkája nyomán februárban mutatkozik be a nagyközönség előtt a Bagi mulatság című műsorában. Bagó József elmondta. hogy februárra tervezik a hatvan tagú együttes névadóját is: felveszik a régebben a községben gyűjtő néprajzkutató, Muharai Elemér nevét. A bagi művelődési központ értékes közművelődési hagyományokat folytat. 1976-ban is az igényeknek megfelelően kívánják szervezni a község művelődési életét: Örszigethy E. Régi lapok közi tallózva A második évtized küszöbén Óvodát építenek Isaszegen Eddig a legjobb év: 1975 Gondok és sikerek Pécelen Az új ötéves terv során megépül a városi tanácsháza, a gimnázium, a kollégium és a művelődési ház. Reméljük, sikerül sort keríteni a tömeg- szervezetek székházára, s az ifjúsági házra is, amelyben a fiatalság végre otthonra találhatna. A régi újságokat lapozva rájövünk, mennyi dolog változott azóta. Ma már az egyetem és a város egyet jelent, még fizikailag sincsenek elválasztva egymástól, mert új híd ível át az egyetemhez. í A híd az egyetemhez vezet, A járás legtávolabbi részével is szoros a város kapcsolata. ... és a következő December 12-én ünnepeltük Gödöllő felszabadulásának 31. évfordulóját — azóta a posta már kikézbesítette a várossá alakulás tizedik évfordulója alkalmából megrendezendő ünnepi ülés meghívóit. 1976. január 5-én délelőtt 10 órakor az Agrártudományi Egyetem aulájában gazdag prograrb várja a meghívott vendégeket... Tíz esztendő múlva talán érdemes lesz ismét fellapozni azokat a lapokat, amelyek beszámolnak a mostani eseményekről. Különösen most, amikor a városnak már újságja id van. , A legközelebbi jubileumig azonban még sok a tennivaló. Csiba József a jövő évtől kezdve még nagyobb léptekkel halad előre a fejlődés útján.” Már történelem A Népszava 1963. január elsejei számából, a Budapesttől 30 kilométerre ma új város született című írásából: „A házak, középületek zászló- díszben, a főútvonalon hatalmas diadalkapu, Gödöllő ünnepel ma. Lakosok és meghívott vendégek köszöntik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendeletét: 1966. január 1-től Gödöllő járási jogú város lett.” Egy négy nappal későbbi Népszabadság-cikk így írt: „A város tanácsának ünnepi alakuló ülését hétfőn az Agrártudományi Egyetem nagytermében rendezték meg. Az ünnepségen megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kiss Károly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. Tausz János. belkereskedelmi miniszter, Cservenka Ferencné, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, továbbá a Földművelésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a megye többi városainak képviselői. Az ünnepi ülést Varga Péter, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Nemes István, a gödöllői városi pártbizottság titkára mondott beszédet. Ezt követően Fehér Lajos emelkedett szólásra. Beszéde után megválasztották a városi tanács tizenhárom tagú végrehajtó bizottságát, és annak elnökévé dr. Gyetvai Józsefet. Ezután Kiss Károly átadta a várossá szervezésről rendelkező okiratot. majd megválasztották a városi tanács állandó bizottságait.” Pest megyei Hírlap, 1966. január 5.: A Gödöllő ünnepén című tudósítás fényképes riportban számolt be a város eseményeiről. Így írt: „Villogtak a vakuk, berregett a filmfelvevőgép, díszkivilágítást rendezett a televízió sok-sok reflektora”. A lap első oldalán tudósít arról, hogy a Farkasréti temetőben eltemették Kurucz Béla elvtársat, a Pest megyei pártbizottság titkárát. A gödöllői városi pártbizottság nevében Nemes István búcsúzott Kurucz Bélától, akinek nevéhez oly sok minden fűződik az új városban. Kurucz Béla, a járási pártbizottság titkára volt 1957 és 1963 között. Hatalmas lépésekkel Január 16-án A hatvannegyedik város címmel cikk jelent meg a Népszavában. Néhány sor az írásból: „Ám egy város — különösen akkor, ha egyetemi város — nem engedheti meg magának, hogy átalakulásából kirekessze a kultúrát, ne tekintsen lakóinak művelődésére. szórakozására, szellemi életétől megtagadja a városi kinevezést.” Azóta tíz, munkával teli észtedé telt el, s időközben Gödöllő teljesen átalakult. Igaz, a tervek nem mindig váltak valóra, azt mégis elmondhatjuk: évről évre hatalmas lépésekkel haladunk előre. A legszembetűnőbbek a lakásépítés eredményei, de oldalakon át sorolhatnánk a művelődés- ügy, egészségügy, közműfejlesztés, kereskedelem és ipar terén megvalósult elképzeléseket. Az új ötéves tervvel városunk megkezdi második évtizedét. Már készülnek a tervek, amelyek közeli és távoli időre szabják meg a teendőket. Felszabadulásának 21. évfordulójára készült Gödöllő, amikor megérkezett a hír: a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1965. november 26-i ülésén hozott 29/1965-ös számú határozata értelmében Gödöllő község 1966. január 1-től járási jogú város. Mindez tíz esztendeje történt. Az azóta eltelt évek már valósággal történelminek számítanak. Talán ezért is érdemes tallóznunk a tíz esztendővel ezelőtt megjelent újságokban, azokban a lapokban, amelyek országnak-világnak hírül adták: Gödöllő város lesz. A 64. város Ki hogy tátja? címmel 1965. november 28-án az alábbi híradás jelent meg a Pest megyei Hírlapban. Az „egyetemi falu” polgárai az eseményről — hangzik az említett írás alcíme: „Gödöllőt a varát két részre szeli és a két részt eléggé el is különíti egymástól. Az egyik oldalon a régi község terül a, a másikon pedig az Agrarogyetem és a körülötte részben már kiépült, részben most épülő, egészen városi jellegű egyetemi rész, a gyönyörű parkkal, a korszerű lakóházakkal és egyetemi intézmények egész sorával.” Két hónappal később úgyan- csak a Pest megyei Hírlap így írt: „Megalakult Gödölllőn a városi pártbizottság. Ma utolsó ülését tartja a községi tanács végrehajtó bizottsága. A pártbizottság ülésén megjelenteket Gombos Sándor üdvözölte; majd Nemes István, a járási pártbizottság eddigi titkára tartott beszámolót. Ezt követően számos hozzászólás tükrözte, hogy Gödöllő lakossága milyen nagy örömmel vette a hírt, községük várossá alakulását.” Szilveszterkor megszületik a 64. város címmel december 6- án így írt a Hétfői Hírek: „Januárban ünnepi tanácsülésen jelentik be az »egyetemi falu« fejlesztési programját.” A tervek között szerepelt a művelődési osztály, valamint az építési szakigazgatási osztály felállítása és kommunális vállalatok tervezése is. A hatvannegyedik város: Gödöllő, írja 1965. december 9- én a Tanácsok lapja: „Gödöllő központi jellegét még inkább fokozza a gödöllői és az aszódi járás egyesítése, Gödöllő . székhellyel. Az egyesített járás 27 községével 123 ezer hold földterületével és 90 ezret meghaladó népességével, Pest megye második legnagyobb járása lesz. Három nappal később a Pest megyei Hírlapban jelent meg cikk, Épül Gödöllő vasútállomása címmel: „Az új állomás egyáltalán nem lesz méltó festői, szép környezetéhez, alacsonyra nyomott homlokzatával megbontja a táj harmóniáját és azt az érzést kelti a szemlélőben, mintha félig a föld alá süllyedt volna. Gödöllő nagyobb igénnyel megtervezett állomást érdemelt volna.” December 24-én ugyancsak a Pest megyei Hírlapban jelent meg írás Igazi város lesz Gödöllő címmel. A cikk szerzője így írt: „Elkezdik a mű- út korszerűsítését, felépül a MÁV-állomás. új helyet kan az autóbusz-pálymidvar, elkészül a csatorna fővezetéke, az egvetemi város közeli és távoli tervei.” (Ennyi az alcím utáni sorokból.) ..Pest megye ötödik, s az ország 64. városa