Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A községbeliek azt tartják, nem igazi monori, akinek nincs pincéje a Strázsahe- gyen. Ebben, persze, jócskán álcád túlzás, az azonban tény: a Strázsahegyen szaporodnak a pincék, s hétvégeken . ke­rékpáros, autós karavánok indulnak a hegy felé. Mi egy ködös, lucskos hétköznapon keltünk útra, nem „felfedez­ni” a Strázsahegyet, csupán azért, hogy ízelítőt, kedvcsi­náló kortyot adhassunk éle­téből. Megálltunk a hegy lábánál. Akaratlanul térdig belera­gadtunk a sárba, a partol­dalról csordogáló, agyagos lébe. Szürke ködrongyok szakad­tak darabokra a legszélső pince vaskerítésén. Pince? Gazdája, Tarjányi Ferenc, „háznak” hívja, mi nyaralónak neveztük el első látásra, hiszen tulajdonkép­pen az: a föld alatt nyirkos, hordókat bújtató pince sö- tétlik ugyan, de felette össz­komfort, csinos szobák, eme­letes ágyakkal, gyapjúplé­dekkel, rekamiéval, gáztűz­hellyel, televízióval, rádióval, gyerekággyal. A gazda szabadkozott, ta­karítani készült éppen, nagy a rendetlenség. Öt küldték „előőrsbe”, utána jön a csa­lád, a pincében töltik a szil­vesztert. Kettős lesz az ün­nep: az óév búcsúztatójával egybekötötték a fia eljegyzé­sét is. A fiú mellesleg a szom­széd pincésgazda lányának ujjára húzta a gyűrűt, Üvegkancsóba csörgött a piros strázsahegyi bor, az asztal köré ültünk, beszél­getni, s mindenről szó esett. Arról, hogy Tarjányi Fe­renc Pesten él, de pénteken már alig várja a vonat in­dulását, siet a „birtokra”. Fe­lesége monori, az ő révén ju­tottak a pincéhez, s mióta az megvan, szabad időt, pénzt nem sajnálnak, hogy a hét­végi pihenőjük szebb, ké­nyelmesebb legyen. — Máris az! — mondtuk, de a gazda körbemutatott: nézzük meg a többit. liingeisz József és a böllér már az új évre koccint Péter László felvétele Legalább ezer pince van itt, állítják az idős gazdák, s való­színűleg igazuk is van, hiszen jókora a terület, ahol pince pincét ér. Hétvégeken, ünnepeken han­gos a hegy, egyre kedvel­tebb, népszerűbb. Kár, hogy a réges-régi időket őrző, igazi pincék, szerszámok megsemmi­sülnek, elkallódnak. Érdemes lenne megőrizni őket. Koblencz Zsuzsa 2. A szőlőtőkék közül szinte kastélyocskák nőttek ki, al­pesi házak, kétszintes villáit. Nem állítom, hogy egyér­telmű gyönyörűséggel szem­lélődtünk. Kerestük a nádte­tős, száz-, kétszáz esztendős pincéket. Megbújtak trz ár­nyékban. Annak a „pincé­nek” az árnyékában például, amelynek tetőteraszán fürdő- medence, zuhanyozó várja a nyarat. 'vörösréz díszszőlőfürt ^hi­valkodott egy másik épület homlokzatán, erkélyének f“1- járóléocsője alatt mozaik dí­szítésű szabad tűzhelv... Hangyás Istpnn csodálkozott, amikor megálltunk a pince­kamrája előtt, és azt mondtuk, ez az isazi. — Hát azok a nagyok? — kérdezte, aztán r “vetett. A nádfedeles, vályogfalú, hó­fehérre meszelt kamra. 200 éves pincét rejt. A szomszédé, Monor’ Jánosé sem sokkal „fia­talabb”. — Jó itt kint — mondták. — Kilövünk, elbeszélgetünk, me»- kóstoljuk. megbíráljuk evrmás borát, aztán hazaballagunk. 3. Rí ügetsz József és felesége nemcsak pincésgazdák, itt is élnek a hegyen, hosszú évek óta. Mindenkit ismernek, az errejárók nem mennek el a há­zuk előtt anélkül, hogy be ne köszönnének. Hogy milyen kint az élet, távol a legközelebbi háztól is, az üzletektől, a forgalmas utóktól mégir.kább? Nehéz. A külterületi postás ritkán iár. de szerencsére, keveset vannak egyedül, gyakori a vendég. Mi éppen disznóvágásra toppantunk be, 240 kilós hízó életére tett pontot hajnalban a kés. A háziasszony töltöttká- posztája után Tamás, a pesti unoka, akinek nem véletlenül kedvenc tartózkodási helye a Strázsaheeven élő nagyszülők háza. mind a tíz ujját meg­nyalta. 4. A Strázsahegy a török idők óta viseli nevét: legmagasabb pontjáról, ahonnan egyébként csodálatosan szép a kék-szürke párába burkolózó Monor, fi­gyelték annak idején az őrök az ellenség közeledtét. MŰSOR MOZIK Ecser: Rivaldafény. Gomba: Átkozottak vagyunk, Irina. Gyöinrő.: Banditák alkonya. Maglód: Kopj ások. Mende: Nagyvárosi fények. Monor, cs—p.: A királynő nehéz nap­ja. Nyáregyháza: Veronika visszatér. Péteri: Pisztolypár­baj. Pilis: Szüzek elrablása. P.: Kenyér és cigaretta. Tá- piósáp: Lázadás a buszon. Űri: öten, akiket leírtak. Üllő: Or­dasok között. Vecsés, cs—p.: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gombán, pénteken, 13-tól 18 óráig a nyugdíjas-, 18-tól 21-ig az ifjúsági klub foglal­kozása. Gyomron, pénteken 10- től 19-ig: képzőművészeti ki­állítás, 13-tól 20-ig: zenetanfo­lyam, 14.30-tól: a gyermek­színpad próbájá, 19-től: a mo­torosklub összejövetele. Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zsilinszky u. 3.), Gyom­ron és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Mönoron és Monori-erdőn: központi ügyelet (Monor, Pe­tőfi Sándor u. 30., telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr. Mó­czár István (Maglód), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Czinder Bá­lint (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon és Oriban: dr. Zo- lesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Pallinger Georgina tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Beteg állatok bejelentése a járás területén: reggel 8-tól 13 óráig, illetve 15-től 19-ig Monoron, a főtéri gyógyszer- tárban. M0N0R»VIDlXE 'EGYE !• H Í R LAP K O l O N K l ADA S A XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1976. JANUÄR 1., CSÜTÖRTÖK • • Ot esztendő számvetése Beszélgetés dr. Bencsik Mihállyal a járási hivatal elnökével A mai nap a számvetések időszaka is. Milyen fejlődést ért el a járás? Mivel gazdagodtak a községek az elmúlt öt esztendő alatt? E kérdésekkel kerestük fel dr: Bencsik Mihályt, a járási hivatal elnökét. — Elöljáróban csak annyit, hogy járásunk nagyon sokat fejlődött a IV. ötéves tervben. Csak egy számadatot említek: a III. ötéves tervidőszakban tanácsaink 102 millió forin­tot kaptak felújításra és fej­lesztésre, az ötödikben pedig 246 millió forintot. Ebből az összegből elsősorban lakásokat kellett építeni, de jutott más célra is. A negyedik ötéves tervben kezdődött meg Vecsé­sen az 582 lakásból álló OTP- lakótelep építése, s emeletes házak magasodnak már Ecse­ren, Monoron is. A legnépsze­rűbbek azonban az egyszin­tes, kertes családi házak, me­lyekből 3 ezer 200 darab épült öt év alatt, többségük két­vagy háromszobás, s szinte va­lamennyi fürdőszobával ellá­tott. — Miként fejlődtek az egyes községek? — Monor, mint járási szék­hely, kiemelt fejlesztési tervet valósított meg. Érthető módon, a legnagyobb pénzösszeget is ez a község kapta, de nem fe­ledkeztünk meg a többi köz­ségről sem, főleg Vecsés lé­pett nagyon előre a fejlődés­ben. De maradjunk Monornál. Felépült 45 szövetkezeti lakás, megkezdődött a víz­mű építése, részlegesen át­adták a Magyar—Szovjet Barátsági Parkot, az Ipar utcában új létesítményeket avattak, és még sorolhatnám tovább. Az egészséges ivóvíz biztosí­tása minden község érdeke. Vecsésen már a 60-as évek közepére elkészült a vízműhá­lózat, a IV. ötéves tervben va­lósult meg a vízmű Ecseren és Űriban. Különösen az előbbi község fejlődése szembetűnő: Ecser párt- és tanácsi veze­tői sokat fáradoztak azért, hogy megépüljön a vízmű, s fára­dozásukat siker koronázta, a vizet a fővárosból, pontosab­ban a XVII. kerületből kap­ják. — A művelődési és gyer­mekintézményekben milyen változások köxvetkeztek be a IV. ötéves terv végrehajtása során? — Átadásra került az új nyolc, illetve négy tantermes iskola Sülysápon, valamint Csévharaszton. Négyszázhetven hellyel kívántuk bővíteni az óvodákat, s nyolcszázzal bő­vültek. Űj óvoda épült például Monoron, Bényén, Vecsé­sen, Üllőn, Maglódon, Ecseren, a meglevőket bő­vítették, korszerűsítették. Az eredmények elérésében nagy részük van a helyi válla­latoknak, üzemeknek, intézmé­nyeknek, amelyek jelentős pénzösszeggel járultak^, hozzá a költségekhez. — Az egészségügyi ellátás? — Pilisen felépült a korsze­rű egészségház, Gyomron meg­kezdődött az egészségház bő­vítése, korszerűsítése, továbbá tíz új körzeti orvosi rendelő is elkészült, a legtöbb, három- három, Monoron és Vecsésen. DÖNTÖTT A SZAVAZÁS Hz év legjobb sportolói Magyar Zsuzsa A járási testnevelési sport­felügyelőség illetékes szakszö­vetségei, a Monor és Vidéke sporttudósítói az év utolsó napjaiban ismét szavazattal döntötték el, kik voltak az év legjobb sportolói? Talán még sohasem volt olyan nehéz a dolguk, mint most. A nők és a férfiak közt is két fiatal ifjú­sági sportoló került az első helyre. Nemcsak kiváló telje­sítményük, hanem szerény emberi magatartásuk folytán is. AZ ÉV LEGJOBB NŐI SPORTOLÓJA: Magyar Zsu­zsa monori kosárlabdázó. Tag­ja az NB III-as és a gimnáziu­mi kosárlabdacsapatnak. Min­den mérkőzésen igyekezett tu­dása legjavát nyújtani, a csa­patban a legjobb egyéni telje­sítménnyel dicsekedhet. 2. Spenger Katalin III. osztályú tornász (Monor, gimnázium), 3. Bajári Zsuzsa III. osztályú tornász (Monor, gimnázium). AZ ÉV LEGJOBB NŐI CSA­PATA: a Monori SE NB III-as kosárlabda-csapata. Jól szere­pelt az NB III-as bajnokság­ban, több nevesebb együttest győzött le. Edzője: Veress László. 2. a Monori József At­tila Gimnázium és Szakközép­iskola női- tornászcsapata, ed­zője: dr. Borsai József né. 3. az Űri KSK női kézilabdacsapa­ta; edző: Szikszai István. 4. a Monori József Attila Gimná­zium és Szakközépiskola női kosárlabda-csapata; edző: Ve­ress László. AZ ÉV LEGJOBB FÉRFI SPORTOLÓJA: Jávorszky György kötöttfogású birkózó (Monori SE). Legnagyobb sike­re: a magyar országos ifjúsági bajnokságon 2. helyezést ért el. 2. Motolai József, a Sülysá- pi KSK labdarúgója. Nagy ré­sze van abban, hogy a csapat felkerült a megyei I. osztály­ba. Ősszel a csapat legjobbja volt. Négyszer bekerült a for­duló válogatottjába, s a gól­lövőlistán is előkelő helyen áll.. 3. Csákó László aranyjelvé­nyes ifjúsági atléta, a monori gimnázium tanulója. AZ ÉV LEGJOBB FÉRFI CSAPATA: a Pilisi KSK fel­nőtt labdarúgócsapata, edző: Gyér Károly. A csapat az őszi idényben a 2. helyet szerezte meg. 2. a Monori SE ifjúsági kötöttfogású ifjúsági birkózó csapata; edző: Varga István és Asztalos Lajos. A vidéki baj­nokságon az igen előkelő 4. helyen végzett. 3. a Sülysáp! KSK felnőtt labdarúgó-csapa­ta; edző: Kocsis István. Jól szerepelt a megyei bajnokság­ban, az MNK-ban bejutott a legjobb 48 közé. 4. a Monori Gimnázium ifjúsági kosárlab­da csapata; edző: Veress Lász­ló. Magyar Zsuzsa % A hosszúra nőtt. 16 éves lány az NB III-as női kosárlabda- csapat tagja. Jókedvűen tölti a szünidőt, akárcsak többi diák­társa. Második osztályos. — Milyen volt az év? — kérdezem. — Sok-sok emlékezetes mér­kőzést vívtunk. Az NB Ill- ban, bizony olykor-olykor szik­rázó összecsapásokban van ré­szünk. Talán ezért is szeretek inkább a gimnáziumi csapat­ban játszani. No, meg azért, mert abban játszanak régi tár­saim is, Csehó Anna, Szűcs Jutka. — A legemlékezetesebb mér­kőzés? — Az Országos Ifjúsági Ku­pában Budaörssel játszottunk. Idegenben kilenc pontos vere­séget szenvedtünk, nagyon ké­szültünk a visszavágóra. Hu­szonegy ponttal sikerült töb­bet dobnunk, s bekerültünk a legjobb 24 közé. Most jön csak a neheze! — Miért szép a kosárlabda? — Nagyon nehéz erre vála­szolni. Szép, mert csapatsport, szép, mert olyan klassz dolog csontnélküli kosarakat dobni, s olyan csodálatos, amikor egy- egy győzelem után egymás nyakába borulunk. — S a tanulás? — Bár hetente háromszor edzünk, nem megy a tanulás rovására a sport. Félévkor minden tantárgyból ötösöm lesz. Kell ennél nagyobb öröm? A beszélgetést végighallgat­ta Magyar Zsuzsa édesanyja is. Amikor azt kérdeztem, mi lesz belőle, milyen pályát vá­laszt, édesanyja adta meg a választ: — Szeretnénk, ha orvos len­ne, de a döntés rajta múlik. A sportot meg, remélem, nem hagyja abba sokáig. Jávorszky György A beat-zene hangja még az utcára is kihallatszik, amikor Jávorszky Györgyéit lakása előtt megállunk. Bent, a szo­bában, kellemes meleg fogadja az idegent, a magnószalagon éppen Fonográf-szám. Iff van­nak a fiú barátai is, akik szin­tén szeretik a beat-zenét. Jávorszky György így vall eddigi pályafutásáról: — Édesapám is sokáig bir­kózott. még Szilvássy Lajossal, a londoni olimpiai bajnokkal is megmérkőzött. Aztán, a há­ború után már nem folytathat­ta ... A keresztapám is birkó­zó volt. Én 11 éves koromban jelentkeztem a Monori SE szakosztályába. Sok-sok nehéz Jávorszky György mérkőzést vívtam már, de a legszívesebben az 1975. évi versenyekre gondolok vissza.'A magyar bajnokságon akár első is lehettem volna, de passzív birkózásért leléptettek. Lehet, ha én vagyok a fővárosi spor­toló, én győzök. — Miért szép a kötöttfogá­sú birkózás? — A birkózás maga szép sport. Hogy miért? Mert csak két emberen múlik a győze­lem. Nem csapatsport, két em­ber néz farkasszemet egymás­sal, háromszor öt percen ke­resztül. Jól érzem magam a szakosztályban, sokat köszön­hetek edzőimnek, Varga Ist­vánnak és Asztalos Lajosnak. A siker az ő érdemük is. — Hogyan tovább? — Szeretnék még sokáig birkózni. Az érettségi után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkezem, remé­lem, felvesznek, s aztán v^v a Bn. Honvédban, vagy a Va­sasban folytatom a birkózást. — Hobby? — Szeretem a beat-zenét, ta­lán ennyi az egész. Rengeteg felvételem van, már szüleim is megbarátkoztak a bömbölő magnetofonnal. De azért a ta­nulásra is gondot fordítok. A helyi gimnázium IV/b. osztá­lyába járok, négyes leszek fél­évkor. Gér József Ma már elmondhatjuk, az egy orvosra jutó lélekszám az or­szágos átlag platt van. De bő­vültek a meglevő orvosi ren* delők, várók, s a felszerelések is jóformán teljesen kicseré­lődtek. — A monori mezőgazdasági jellegű, de iparból élő járás. Milyen eredmények születtek a helyi iparfejlesztésben az elmúlt öt esztendő alatt? — Járásunk lakosságának fele keresőképes, 37 ezren rendszeresen a fővárosba jár­nak, dolgozni, naponta ingáz­nak munkahelyük és lakóhe­lyük között. Egyik legnagyobb eredménynek tartjuk, hogy a helyben dolgozók száma 1970 óta csaknem a há­romszorosára nőtt. Nagyon sokat fáradozott ezért az MSZMP monori járási bi­zottsága, a járási hivatal, de természetesen a nagy­községi pártbizottságok, tanácsok vezetői is sokat tettek érte. — Monoron, az Ipar utcá­ban találtak sokan helyi mun­kalehetőséget, Vasadon az Irodagépipari Vállalat, a Da- nuyia részlegei, Űriban a KEL- TEX helyi szövödéje adott munkát a helyi lányoknak, asszonyoknak. De más község­ben is emelkedett a helyben dolgozók száma. — A lakossági szolgáltatás megjavításáért még sok a tennivaló. — Valóban. Nem sikerült terveinket megvalósítani. Igaz, Monoron korszerű autó­javító szerviz, Üllőn szolgál­tatóház . épült, de nemigen épült más. A jövőben, persze, javulni fog a szolgáltatás. Mo­noron például Gelka-szerviz, Patyolat-felvevőhely, szolgál­tatóház épül. A kereskedelmi egységek fejlődtek, korsze­rűsödtek, s a jövőben is cé­lunk továbbfejlesztésük. — A kisebb beruházások? — Csaknem minden község­ben sok járda épült, több bel­területi út szilárd burkolatot kapott. Gyömrőn a villanyhálózat rekonstrukciója befejezé­séhez közeledik. Tovább javult a járás úthá­lózatának minősége, és még sorolhatnám tovább a fejlődés eredményeit. — Mi az, ami nem valósult meg a IV. ötéves tervben? — Terveztük a monori 121 lakásból álló épület­tömb felépítését, ugyancsak a járási székhelyen a 22 mun­kahelyes rendelőintézet tető alá hozását, valamint az ül­lői 16 tantermes iskola át­adását. E három beruházás különböző okok miatt nem va­lósulhatott meg. A legdöntőbb ok a kivitelező hiánya volt, de a. szükséges pénz is csak kés­ve érkezett meg. Az V. öt­éves terv első felében mind­három létesítmény felépül. — A járás lakói, az üzemek, vállalatok bizonyára kivették részüket a társadalmi munká­ból. — Hatvannégymillió forint értékű társadalmi munkát ter­veztünk az öt évre, s 90 mil­lió forint értékű a munka ér­téke. Erre igazán nem számí­tottunk. Csak az elismerés és köszönet hangján szólhatunk a járás lakosságának helytállá­sáról. — Hogyan összegezi a IV. ötéves terv tapasztalatait, a jövő feladatait? — Járásunk községei dina­mikusan fejlődtek az elmúlt öt év alatt. Az V. ötéves terv­ben is számítunk a lakosság segítségére. Eddigi eredményeink azt bizonyítják, összefogással sokkal többre mehetünk. A következő öt év konkrét tervei még nem ismeretesek, de annyit elárulhatok, a já­rás fejlődése továbbra is biz­tosított. öt év múlva bizonyá­ra ismét számottevő fejlődés­ről adhatunk számot.. G. J. t A Strázsahegyen

Next

/
Thumbnails
Contents