Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
4 "kMsíím 1976. JANUÄR 8.. CSÜTÖRTÖK Zebegényi, dunaliaraszti hangulatok Amritä Sher-Gil vendégkönyve Pest megyei egykori játszótársak, rokonok, ismerősök bejegyzései Erős látogatási kedv jellemezte Amrita Sher-Gil kiállítását a Műcsarnokban. Hasznos tanácsok olvashatók a vendégkönyvben, noha többen joggal igénylik az eredeti színes festményeket, vagy legalább színes reprodukciókat. Addig is, míg a magyar—indiai kulturális kapcsolatok keretében erre az összegező tárlatra Budapesten sor kerül, jó szolgálatot tettek a bemutatott kisfilmek és színes diapozitívek. A fotóanyaghoz társított vetítés érzér keltette, hogy Amrita Sher-Gil elsősorban színekkel álmodta meg a képet lényegre törő, de mindig valóságos elemeket is alkalmazó gesztusokkal. Nagyvonalú és takarékos eszközeiben, festői lelkülete vad, érzéki és szelíd egyszerre, vihar és enyhület minden festménye, mely hírt ad két hazájáról. Üzenetet tartalmaz Zebegény- rol, Kiskunhalasról, Szimláról, otthonnak épített Magyarországról és Indiáról. Egész élete utazás, úton tartózkodott, hogy elérje, és művészetével segítse az indiai és magyar társadalmi harmóniát. A vendégkönyv adatai jelzik, Amrita Sher-Gil festménye: A menyasszony öltöztetése (1937). magángyűjteményben Budapesten találhatók. Indokolt, hogy valamelyik közintézmény, vagy haraszti egykori otthona fálán helyezzék el emléktábláját Artner Ottó szobrászművész közreműködésével, aki több mint évtizede él, alkot Duna- harasztin. Losonci Miklós Omszki képzőművészek kiállítása Szentendrén Tegnap délután ünnepélyesen nyitották' meg Szentendrén az omszki képzőművészek kiállítását a megyei művelődési házban. Az érdekes és Pest megye szovjet testvérmegyéjének képzőművészeti- eredményeit jól tükröző bemutatót Dunakeszi után Nagykőrös és Százhalombatta lakói, valamint a Csepel Autógyár dolgozói láthatták. A január 24-ig látogatható kiállítást Simon János, az MSZMP szentendrei városi bizottságának első titkára nyitotta meg. Kalevala- magyar koreográfiával Eck Imre Liszt-díjas érdemes művész, a pécsi balett igazgatója, a helsinki nemzeti opera meghívására a finn fővárosban dolgozik. A pécsi művészt bízták meg ugyanis a január végén bemutatásra kerülő Kalevala-balett koreográfiájának megtervezésével és betanításával. Ez a második finnországi koreográfus munkája Eck Imrének, de már meghívták egy harmadikra is. A vendégkönyv adatai jelzik, hogy az Amrita Sher-Gil kiállítás közönsége Gyömrőről, Szentendréről éppúgy érkezett, mint Londonból, Rómából, Stockholmból. Igényes a közönségünk, joggal várt katalógust, s reális azon óhaj is, hogy szeretne többet tudni a „XX. század egyik legnagyobb festőnőjéről”, ahogy az egyik tárlatlátogató definiálta Am- rita Sher-Gil értékeit. Az ifjúság kedvelt tájain A legfontosabb vendégek Dunaharasztiról érkeztek. Am- rita Sher-Gil rokonai és egyko_ ri játszótársai. Idézzük emlékeiket, mely tágítja ismeretünket életművéről. Schreiber József né sz.: Beck Terézia, a körvetkezőt írta a vendégkönyvbe: „Együtt zajlott le a gyermekkorta emlegeti a két gyönyörű indus lányt, és végtelenül sajnáljuk korai eltávozását. Számomra óriási öröm volt őt annyi sok példányban viszontlátni, gyönyörű szemének mély tüzében, lelkének kisugárzását visszahozni és fiatalságunk közös élményét ismét végigélni.” Ebből az eszmefuttatásból — mely rokoni emlékezés — különösen azt érdemes kiragadni, hogy Szepessy Klára szerint, az elfogadott verzióval ellentétben, Amrita Sher-Gil Dunaharasztin született. Akár így van, akár másként, az felemelő, hogy volt játszótársai ma is élénken emlékeznek rá. Dánné King Emma az utókornak is továbbadja közös élményeiket. Ő így írt a vendégkönyvbe: „A dunaharaszti emlékeket idézve nagy-nagy szeretettel idézlek a kilenc unokámnak.” Méltóan emlékezni Ez a ma is érződő tisztelet az idősebb harasztiak részéről szinte magától értetődően indítványozza, hogy Dunaharaszti Nagyközség Tanácsa nevező- zen el utcát személyéről, s a Baktay Gimnázium névadójának ünnepén mutassák be rokonának, Amrita Sher-Gilnek eredeti festményeit, melyek „A nemzetről szólok; nem •magamról Ismeretlen Kossuth-levelek kerültek elő Kossuth Lajos turini száműzetésében — 1867 és 1886. kö_ zött — írott levéléi kerültek elő Pécsett. A Baranya megyei Levéltár munkatársai egy 1928-as iratgyűjteményben találtak rá az értékes dokumentumokra. A legfontosabb dokumentum Kossuth Lajos háromezer szavas levele, amelyet 1868. május 1-én intézett Pécs törvényhatóságához, abból az alkalomból, hogy a város polgárai őt választották országgyűlési képviselőül. Az írásműnek is re- jnek levélben Kossuth meghatott szavakkal mond köszönetét a pécsi választóknak, de egyúttal közli, hogy lemond a mandátumról. Maga helyett a Párizsban élő Irányi Dánielt ajánlja, akit később meg is választottak képviselőül Pécsett. Érdekes betekintést adnak az idős Kossuth Lajos magánéletébe azok a levelek, amelyeket Ferencnek, kedves édes fiamnak küldött 1883 és 1886 között. Jellemző a levelek aláírása: Szerető atyád Kossuth. Nehéz pénzügyi helyzetéről panaszkodik. Beszámol arról a tervről, hogy kiadja levelezését 80-ik életévem címmel — ettől vár néminemű anyagi köny- nyebbséget. Megrendítő szavakkal ecseteli a munkás hétköznapokkal járó törődést, fáradtságot. „Soha nem fekszem le éjfél előtt, többnyire később, Jvában . igen .nehezen megy a munka — írja 'Fórénc fiának. — Nyugalom kellene öreg fejemnek. A pécsi Kossuth-levelek nemzeti értéknek számítanak. korunk Amritával Dunaharasz- tin, ahol közös zongoratanárnőnk volt. Utoljára akkor láttam őt, mikor férjével Indiába készült.”. E látszatra szerény megjegyzés több fontos dólog-ra utal. Arra elsőként, hogy a zene iránti vonzalma Harasztin kezdődött, s ezek után érthető fes- tőileg ábrázolt hangszereinek intenzitása, hegedűiben zene pihen, jnaga a színnel életre keltett tárgy csöndes muzsika. A mondat másik része is lényeges segítőnk, hiszen az köztudott, hogy Amrita Sher-Gil 1939-ben ment véglegesen férjével, Egán Viktor magyar orvossal Indiába. Schreiberné emlékezete szerint azonban ekkor utoljára Dunaharasztin is járt, s így ebben az évben festett „Derűs temetője” érthetővé válik. Ez a mű ugyanis montázstechnikával készült. A domboldal stációsora zebe- gényi töredék, az olvasható táblákon Glázer József és Glázer Józsefné neve szerepel, akik Dunaharasztin nyugszanak. Vagyis Amrita Sher-Gil ezen a képen zebegényi és du. naharaszti hangulatot ötvöz, s a derű éppen ebből az utazásjellegből származik, ahogy Indiába indulóban még egyszer felkeresi ifjúságának kedvelt tájait. A vérbeli rokon Még izgalmasabb dr. Székely Béláné, Szepessy Klára közölt szövege: „Végtelen öröm számomra, hogy vérbeli rokonom, anyai ágon első unokatestvérem, Amrita Sher-Gil életművének annyi kiragadott képét legalább filmen és dián, valamint ilyen sok fekete-fehér másolatban láthattuk. Egy házban, családi házunkban születtünk Dunaharasztin, együtt gyerekeskedtünk, majd később Zebegényben is nálunk töltött Indira nevű testvérével sok időt. A zebegényi idősebb korosztály még most is, gyaGÁLA 76 A Fővárosi Nagycirkusz jubileumi eló'adása ÖTÉVES fennállásának jubileumán kitűnő műsorral lepte meg hálás nézőit a Fővárosi Nagycirkusz. Ez alatt a rövid időszak alatt négymillió néző, majd fél ország- nyian keresték fel a mintegy 2300 előadást, melyek a nja- gyar és külföldi cirkuszművészet világszámait tartalmazták. Államunk a porond mesterei közül a Várady ugrócsoportot és Eötvös Gábor zenehumoristát Jászai-díjban, a koreográfus Szirmai Bélát Erkel-díjban részesítette, s ezzel a cirkuszművészet, ezen belül a Fővárosi Nagycirkusz tényleges rangját is elismerte. A cirkusz az ember egyik önarcképe, mivel szinte asz- kétikus önfeláldozással hódítja meg a testi teljesítmény végső határait — s mindezt — kecsesen, mosolyogva. Mennyi lemondás, sérelem, kudarc, , baleset, gyötrődés után jut el az artista, az ál- latszelidítő odáig, hogy kicsikarja a közönség tapsát! Hányán kutatták a cirkusz varázsát képekkel, zenével, költészettel, Cézanne, Picasso, Aba Novak, Leoncavallo, Karinthy, Garai Gábor, s legtöbben a magány hősies nosztalgiáját villantották fel ábrázolásukban. A cirkusz igazi katharzisa abban van, hogy a zsonglőrök, akrobaták, idomárok, kötéltáncosok hősiesen kivívott és veszéllyel telített teljesítménye alkotó türelmetlenségre késztetve kezdeményezi bennünk a maximális teljesítmény igényét — saját közegünkben. Ügy, hogy közben szórakozunk a bohócok harsány tréfáin, szurkolunk, hogy a zsonglőr és a kö- téitáncos el ne vétse a lépést. A CIRKUSZ játék és varázslat, veszélyzóna és tündérsziget, álom és valóság. Álom, mert köznapi ember számára elérhetetlen a lovak, oroszlánok feletti uralom, az izmok rekordja, a társ zuhanását megakadályozó helytállás. E szívünkben élő cirkusznak gazdag adattára a Gála 76 műsora. A konferáló Sállal Tibor ezúttal is elemében van; hangulatteremtő jelenség. Bejelenti a két Ram- welst, a légtoma mestereit, a csimpánzrevüt, a világhírnevet szerzett Donnert vezette arabs telivéreket, s mindazon magyar artistákat, akik most a Gála 76 műsorára hazaérkeztek, hogy önálló műsorral lépjenek fel. Akad veszély, újdonság elegendő. A BOHÓCOK — Eötvös Gáborral az élen — ezúttal kiválóak, szellemesek és mértéktartók. A Fővárosi Nagycirkusz hallgatott a kritikára, s több gondot fordított erre a nélkülözhetetlen és többnyire a műsorszámokat összekötő produkcióra. Végre nem volt bennük erőltetettség. Ami a műsor további részeit illeti: Marietta motorozó oroszlánjai kis csalódást keltettek, túlido- mítás érződött bennük, mintha már nem is oroszlánok, hanem mázsás lusta borjak volnának, nem éreztük bennük az állatok királyának méltóságát. Ananda Matadzsi kígyókkal, krokodilokkal, Cathrir.i galambokkal manőverezett — látványosan. Lilla, az okps elefánt remekül galoppozott, akár Donnert télivér jei a kissé ugyan megszokott, de kétségtelenül klasz- szikus cirkuszi számokban. Izgalmas, ötletes, • bravúros volt a Sallay csoport ugró- világszáma, s az 5 De-To motoros karusszel mutatványa. (Éppen azonban a minapi sajtóelőadáson az előbbieket sorozatos malőr kísérte, az utóbbiakat pedig technikai hiba akadályozta meg felkészültségük tökéletes bemutatásában. Ám milyen a közönség lélektana: Sallayék apró kudarcai után a valóban sikerült nagymutatványt még harsányabb taps fogadta, mint a hibátlan, gördülékeny attrakciókat.) AZ ÖSSZKÉP végül Is megfontolt és koncentrált a Gála 76 műsorában. A rendező Heitz György jól szelektált, s egyre feszesebbé, feszültebbé szerkesztette a mind nagyobb teljesítmények felé ívelő előadást. Felvetődik: miben léphetne még előre a Fővárosi Nagycirkusz. Ennek meghatározása nem ilyen rövid lapkritika feladata, de mindenesetre helyénvaló és bizonyára szívesen látott lenne, ha például népművészetünk ajánlatait esetenként figyelembe vennénk. Magyar és külföldi közönség egyaránt érdeklődéssel fogadná, ha cirkuszművésze- tünk is jobban gazdálkodna — nyilvánvalóan a délibábos romatika kísértései nélkül — népünk játékos és egyéb hagyományaival, amelyek a porondon megeleveníthetek vagy ide adaptálhatók. Egyebek között a legjobb értelemben vett vásári mutatványokra gondolok: pusztai baj vívásra, akrobatikus pásztortáncokra, jellegzetes magyar állatszámokra és hasonlókra. Mindez a hagyományőrzésen, -élesztésen túl az újdonság varázsát is Keltené, s tovább emelné cirkuszművészetünk elismert színvonalát. L. M. HETI FILMJEGYZET Ballagó idő Tóth Sanyi, a Ballagó idő főszereplője. A felnőtt sokszor és szívesen lenne újra gyerek. Hiszen még a legmostohább gyerekkorból is maradt valami szép emlék — ha más nem, hát legalább az, hogy akkor még gyerek volt az ember, s ezt az állapotot már soha többé nem hozhatja vissza. Az önéletrajzi fogantatású írások, regények, ezért hangolódnak oly gyakran nosztalgikussá, ezért itatja át őket valami elégikus íz, a megismételhetetlen ifjúság elmúlta fölötti borongás. Fekete István önéletrajzi írásainak — a Csend és a Ballagó idő című regényeknek, meg őéhány novellának — is megvan ez a nosztal- gikus-elégikus holdudvara. Az író egy idős volt századunkkal, gyermekkorát egy Somogy megyei kis községben, Colién töltötte, s egész életére (és írásművészetére) kiható élményeket szerzett itt. Halála évében (1970) megjelent utolsó könyve volt a Ballagó idő, ez a rendkívül gazdag vdágú, tárgyi anyagban is, lélekrajzá- ban és korrajzában is szinte forrás értékű önéletrajz. A? első világháborút megelőző éveket idézi benne, azt a kort, amely egyaránt -alapvető \ vojt a falúsí taftftó fiának, a mester (Somogyországban így nevezték a tanítót) Pistijének gyermekből kamasszá csepe- redése szempontjából, meg a történelem szempontjából is. A regény össze is fonja a két szálat: Pisti (azaz az író) meg az őt körülvevő szűkebb és tágabb környezet rajzát. Mindehhez pedig hozzáadja egy kissé talán koraérett, érzékeny, élénk fantáziájú, minden benyomást szivacsként magába szívó fiúcska jellemrajzát — mert Pisti úgy önéletrajzi figura, hogy egyben szinte tárgyiasult regényhös is. Azért időztem ily hosszan a Ballagó idő című regénynél, mert Fejér Tamás új filmje is ezt a címet viseli, s nem véletlenül: bár Fekete István említett önéletrajzi vonatkozású műveiből több motívumot átvett a forgatókönyv írásakor, a legtöbbet mégis a Ballagó időből. Talán ebből is érezhető, hogy a film nem valamelyik konkrét Fekete István-könyv film- változata kívánt lenni. Inkább (s helyesen) arra törekedett a forgatókönyvíró és rendező Fejér Tamás, hogy e könyvek világát, hangulatát, mondandóit sűrítse, s közvetítse a film eszközeivel, egy kerekre formált történetben. A főhős persze Pisti, s a körülötte levő alakok is ismerősek a könyvekből, de Fejér az egész történetet áthelyezi a jelenbe. Talán kegyeletsértésnek tűnhet ez, de nem az. Pisti alakjában ugyanis nemcsak egy adott kor és hely serdülő gyermekének rajza található, hanem általában a gyermekkortól elköszönő kamaszé is. És a film pontosan ezt emeli ki, ezt erősíti fel, s hozza időben közel hozzánk. A Ballagó idő éppen azért sikerült film, mert úgy tud beszélni a gyermekkorról, hogy szól a régvolt gyerekekhez, hozzánk, felnőttekhez, szól a gyerekekhez is, de egyikhez sem úgy, hogy felnőtteskedne vagy gügyögne. Ami leginkább megragad, az a film légköre. Egy nagyon pontosan megfigyelt és elrendezett gyermeki világot látunk, szinte végig a főhős, Pisti szemével. Valóság és képzelet, mese és mindennapok fonódnak egybe, s egy nyári vakáció néhány hete alatt követjük figyelemmel Pistit, aki úgy ismerkedik a világgal, úgy követ el kisebb-nagyobb csínyeket, szeg meg tilalmakat, hogy közben, észrevételenül, maga mögött hagyja a gyerekkorát. S ennek a szelíd szomorúsága is benne van a filmben. Fejér Tamás már két Fekete István-könyvet filmesített meg (Bogáncs, Tüskevár), így jól ismeri az író világát. Úgy vélem, ez a harmadik, a Ballagó idő sikerült a legjobban, ez a leginkább Fekete István-i filmje. • A Sakál napja 1962. augusztus 22-én este nyolc órakor, Párizs egyik elővárosában, Petit Clamartban egy géppisztolyokkal felfegyverzett csoport merényletet követett el a gépkocsijával arra hajtó de Gaulle francia elnök ellen. Csodával határos módon sem az elnöknek, sem a kocsiban tartózkodóknak, sem a kíséret tagjainak a haja szála sem görbült meg. Mikor az elnök a repülőtéren — ahová éppen igyekezett — kiszállt a fekete Citroen DS-ből, csak ennyit mondott: — Ezek az urak egyáltalán nem tudnak lőni! A hidegvér sem gátolta azonban abban, hogy a merénylet kitervelőjét és irányítóját, a 34 éves Bastien-Thier- ry ezredest, a de Gaulle-elle- nes „Régi Hadseregtörzs” nevű titkos fasiszta tiszti szervezet prominens tagját kivégeztesse. De Gaulle elnöksége alatt összesen tizenöt merényletet követtek el ellene, az említett szervezet, s a hírhedt OAS, Organisation de l’Armée Secrete, a Titkos Fegyveres Szervezet tagjai. Egyik sem sikerült; az elnök pár nappal a nyolcvanadik születésnapja előtt, 1970. november 9-én hunyt el heveny belső vérzés következtében (megrepedt az aortája). Frederick Forsyth angol író pár éve egy terjengős politikai krimit írt a de Gaulle elleni merényletekről, A Sakál napja címmel. A könyv bestseller lett, s mint ilyent, természetesen megfilmesítették. Mos: eljutott hozzánk a film, Free Zinnemann rendező alkotása, (ö készítette a méltán emlékezetes Hetedik kereszt, s a mintegy tíz éve bemutatott Egy ember az örökkévalóságnak című filmeket is.) A filmváltozat sokkal jobb, mint a könyv, mert tömörebb, s ez Zinne- mann mellett a forgatókönyvet író Kenneth Ross érdeme is. Megtartja a regény fő vonalát, a fentebb elmondott tényleges merénylettel indítja a filmet, s azt követi nyomon, hogyan szerveznek meg egy újabb (elképzelt) merényletet az elnök ellen. A több síkon vezetett, izgalmas és érdekfeszítő történetben a műfaj minden szükséges kelléke felvonul, s azt is érzékeljük, hogy a merényletek hátterében az algériai kérdés áll; az említett titkos szervezetek ellenezték de Gaulle algériai politikáját, s ezért akarták eltenni láb alól. Takács István > i i
