Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

1976. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK

mtLm ’djßr W _____

x/

lmav

Az első hét

így kezdődött a munka az idén a piliscsabai tanácsnál

Az év első munkanapján Pi- liscsaba nagyközségi közös tanács dolgozói, reggel a szokott időben, nyolc órakor megkezdték a hivatali évet. Mindnyájan helyet foglaltak íróasztaluknál. Egyedül Tóth Istvánná, a vb-titkár hiányzott.

Fogadónapokon sok a látogató

Csütörtökön, január elsején a munkaszünet miatt nem fogadhatta a feleket a társközségben, Tinnyén, tehát pénteken várta a hozzáfordulókat. Mindössze négyen keresték fel panasszal, vagy tanácsért. Harmadikén azután hivatali szobájában fogott hozzá a tanács múlt évi munkájára vonatkozó jelentések, kimutatások, statisztikák elkészítéséhez. És közben a január 12-i vb-ülés foglalkoztatja, mindkét napirendi pontjának ugyanis ő az előadója. Beszámol a tavalyi költségvetési revízió tapasztalatairól és tájékoztatást ad a társadalmi szertartások szervezéséről. Fogadónapon azonban húsznál is többen jártak nála különböző ügyekben. Van hát elég dolga mindjárt az év elején.

Készül a költségvetés

Kemencei Gáspárné és Márton Józsefné a költségvetési ügyekkel foglalkozik. Jelenleg több sürgős munkájuk van. Le kell zárni a tavalyi költségvetési évet és elkészíteni az idei költségvetés tervezetét. A költségvetés keretszáma 8 millió 844 ezer forint. Ezt az összeget azonban a nagyközségi tanács öt és negyed millióval előirányzott saját bevétele nem fedezi. A hiányt a megyei tanács támogatása pótolja. Az 1976. évi fejlesztési alapot 1 millió 114 ezer forintban irányozták elő. Ebből a lakosság fejlesztési hozzájárulása 290, a közműfejlesztési hozzájárulás 232 ezer forint: a többi ingatlaneladásból és a tanács egyéb bevételeiből kell hogy származzon.

Az adóügyeket Bólya Rozália és Priegl Ferenc né intézi. Pillanatnyilag még a múlt évi adóval foglalkoznak leginkább. A kivetett összeg másfél millió volt és 43 ezer forinttal több folyt be. Sokan — főleg iparosok — Ugyanis valamennyit befizetnek előre. Viszont elég sok az adóhátralékos. Hogy pontosan hányán és mennyivel tartoznak, lázas sietséggel igyekeznek megállapítani, mert a

tavalyi adó végleges elszámolását még a hó közepe előtt el kell készíteni.

Joó András műszaki előadó és Szarka Katalin adminisztrátor sem panaszkodhat, hogy kevés a munkája. Nyolc tavaly, ra vonatkozó jelentést és kimutatást kell haladéktalanul elintézni. Négy már elkészült, egyebek között a lakásépítési statisztika is. ötveri befejezett családi és hétvégi házra adtak ki tavaly használati, és százra építési engedélyt. A telekgazdálkodásra vonatkozó jelentés kimutatja, hogy három állami és 155 magántulajdonban lévő lakótelek és öt állami és 200 magántulajdonban levő hétvégi telek beépítetlen.

Intézkedési tervek

Gáspár Ferenc elnök szoros határidőre elkészítendő intézkedési terveken, jelentéseken dolgozik. Január 20-ig kell elkészülnie a tanács 1975. évi munkájának értékelésével, a járási hivatal számára és ugyanarra a határnapra a közművelődés öt évre szóló intézkedési tervével. Ügyfeleket is fogad persze, de az év első napjaiban még nem sokan keresték fel.

Gáspár Ferencné adminisztrátor egyéb munkája mellett kezeli az iktatókönyvet. Hatodikén érkezett az idei első épí_ tési engedélykérelem. Gyarmati Gábor és neje családi házat szándékoznak építeni Tinnyén. A pénzügyi csoport címére három ügyirat érkezett. Az első munkanapon érkezett a járási hivatal leirata, amely a telek-, lakás- és üdülőház-tulajdonról szóló jelentés elkészítését írja elő. Ötödikén pedig egy tanácsi lakás bérlőjének lakbérmérséklés iránti kérelmét kellett beiktatnia.

Az igazgatási csoporté egyelőre négy iktatószám. Elszámo. lás a munkakönyvekről, azután a bevont járlatlevelek beküldéséről — ezek szürke belső hivatali ügyek. A harmadik azonban mégsem egészen az: anyagkönyvi statisztikai jelentés: Négy anya, otthon, Pilis- csabán adott életet gyermekének és ugyanannyi Tinnyén. A négyezer lakost számláló Csabán 70, az 1200 lakosú Tinnyén két Rár kötött házasságot és a nagyközségben 29, a társközségben 9 ember hunyt el. A máshol anyakönyvezettekkel együtt azonban 144 gyermek született, 95 házasságkötés történt és 78-an haláloztak el.

A negyedik iktatószám egy családjogi ügy rendezésére megindult eljárásra vonatkozik. Gyermeke született .egy asszonynak, aki még nem vált el férjétől, és a gyermek apja sem a feleségétől, de már régen együttélnek.

Az igazolások ideje

— Az apát beidéztük — mondja Bányász Ferencné, az igazgatási csoport vezetője — de meghallgatása minden bizonnyal csak formalitás lesz. Ismerem az apát, tudom, elismeri gyermekét, és ha mindketten elválnak, össze is házasodik a gyermeke anyjával.

— Január egyébként a tanácsi igazolások ideje — szólal meg Schiveifer Zsuzsanna igazgatási előadó. — Nagyon sokan dolgoznak tőlünk az építőiparban és év elején sorban megjelennek, mert az építőipari különélést pótlékhoz tanácsi igazolás is szükséges. Hirtelenében meg sem tudom mondani, húsznak vagy harmincnak adtunk ilyen igazolást az év első napjaiban.

Szokoly Endre

Kerámiák az új presszóban

Tápószentmártonban szilveszter óta fogadja a vendégeket az újonnan megnyílt eszpresszó-cukrászda. A tetszetős helyiségben a bordázott műanyag falborításon kerámiák láthatók: o helyi művelődési központ szakkörében készült valamennyi.

Az új presszóban — amelynek alapterülete 110 négyzet- méter — száz személyt tudnak egyszerre kiszolgálni. Az egység már az első napon 40 ezer forintos forgalmat bonyolított le.

A tápiószentmártoniak azért is örülnek az üzletnek, mert mindeddig csak a 150 évvel ezelőtt épült, korszerűtlen, régi cukiba járhattak.

Az új eszpresszó építését az ÁFÉSZ dolgozói heti pihenőnapjaikat feláldozva, társadalmi munkával is segítették: 600 órát dolgoztak.

Emléktábla

A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége 70. évfordulója alkalmából szerdán, Budapesten ünnepélyes külsőségek között emléktáblát lepleztek le a Dob utca 82-es számú ház falán, azon az épületen, ahol 1906. január 7-én alakuló ülését tartotta a szövetség. Az emléktábla leleplezésénél ott volt Kiss Károly, a SZOT al- elnöke, Hunyó, István, a MEDOSZ elnöke és Kovács István, a MEDOSZ főtitkára.

Az évforduló alkalmából a MEDOSZ szék házában tudományos tanácskozást rendeztek, amelyen Szakács Kálmán egyetemi tanár a magyarországi földmunkás mozgalmak történetéről tartott előadást.

Akác nemesítő gőz

Rövidesen megkezdi próbaüzemét a faipari gözölőberendezés a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pusztavacsi üzemében. A hárommillió forintos gépkülönlegesség egyszerre nyolc-tíz köbméter akác nemesítését tudja biztosítani. A javított minőségű akácra már most nagy érdeklődést mutatnak a bútorgyárak.

A

kkoriban — 1942-ben — még csak félgőzzel működött a terror. Már gyilkoltak is, de többnyire csak rendeletileg, vagy a fronton, ahol szabad volt a vásár. Büntetőszázadunk orvosának — persze közülünk került ki — például nemcsak azt engedték meg, hogy kezeljen bennünket, hanem szabad volt hazulról bizonyos gyógyszereket és műszereket is behoznia. Ezek közül legtöbbet a körömtépő csipeszt használta, mert a vassínek, amelyeket raktúnk- stószoltunk, mindennap leverték néhányunk- nak egy-két körmét, amely esetre kötés járt, és néhány napig könnyebb munka, egyszerű fagerendákat kellett cipelni, hatosával, vállon.

Őrizet persze volt, hogyisne lett volna egy ilyen nagy katonai műszaki raktártelepen. Az őrizetet utászok adták, álltak a kapuban, őrség strázsált végig a kerítések mentén, amelyek egyébként olyan magasak és tetején üvegcserepekkel borítottak voltak, hogy ott meg sem kísérelhettük a kiszökést. Más volt a helyzet annál a rácsos vaskapunál, amelyen át a sinek vezettek be-ki. Az alatt Volt egy gödörféle, amelyben át lehetett csúszni a kiserdő felé. Igaz,' őrség ott is volt, szabályosan járt jobbra-balra száz métert, hátra arc, a vaskapunál találkoztak, újra hátra arc, száz méter. Mi, vagy nyolcán, a leg vagányabbak, elbújtunk egy terepmé- lvedésben, úgy húsz lépésnyire a kaputól. Amikor az őrök félúton jártak háttal, usgyi, átbújni a kapu alatt, irány a kiserdő. A vaskapuhoz érve még észrevették minket, kiáltottak is álljt, lekapták a vállukról a puskát, de nem lőttek, mert akkorra már beértünk az erdőbe. Nem is tettek jelentést, mert még fogda lett volna a vége, mért szalasztottak el. Igaz, akadt egy-két olyan pár, amelyik időnként hátraforgott, ezt megfigyelőhelyünktől észrevettük , és aznap nem volt kiszökés.

Mindez aligha ment volna, ha a viszonyok nem olyanok, amilyenek. A keret tisztjei otthon aludtak, az ügyeletest kivéve, aki rangra való tekintet nélkül mindig részeg volt. Az altisztek hasonlóan, vagy kint voltak vagy bent, de akkor pókereztek. Reggel persze névsor. De addigra mindnyájan visszatértünk, mégpedig zárt sorokban a kapun át, a főtörzsőrmester vezetésével, aki kifelé soha nem segített, de befelé a villamosmegállótól mindig vállalta a „szakasz” vezetését, ha nem is ingyen, de bámulatos olcsón — száz Levente volt a kollektív taksa.

Egyszer aztán vége szakadt ennek az aranyéletnek, amikor csak az kockáztatott egy golyót a hátába, aki kiszökött a telepről. (Igaz, az irodista kapott egyet, de csak az arcát fúrta keresztül, meg két foga bánta, de őt nem sajnáltuk, a Bozsik szakaszveze- tőt itatta éppen, az meg részegen előlegezte revolverével az 1943-as esztendőt. Egyébként az egészet elkönyvelték fegyvertisztítás közben történt balesetnek... Na szóval a bajok kezdete. Az egyik nap kaptuk az új századparancsnokot, Nagybélteky Árpádot, aki úgylátsiik nem olvasta a Svejket, mert kísértetiesen K. U. K. szavakat mondott: „Maguk még nem ismernek engem! De maguk majd meg fognak ismerni engem!” A sorakozó után elterjedt a hír, hogy két napig semmiképpen sem jön be a reggeli szakasz. No jó, két napig csak kibírjuk.

De nem két nap lett belőle. Még azon éjjel riadót fújtak, minden kincstári holmit a pokrócban ki kellett hurcolni az udvarra, és az altisztek zseblámpa fényénél rovan- csoltak. A továbbiakról egy darabig csak bizonytalan ismereteim vannak. Nagybélteky valahogy kiszúrta, hogy de hiszen egyikünknek sincs kulacsa, holott az a felszereléshez tartozik. Nyilván utasította a raktáros őrmestert, hogy vételezzen a zászlóaljtól. Ott derülhetett ki, hogy a kulacsokat már régen kiadták, talán azt is tudták, hogy kinek, de mi nem tudtuk. Másnap' délben rendkívüli sorakozót fújtak — ezúttal a főtörzs úr intézett hozzánk hegyi beszédet.

— Maguk nemcsak egy rohadt hazafiatlan bagázs — mondotta —, hanem egytől egyig tolvajok. Én nem szeretek dumálni a vakvilágba. Ha holnap délig nem lesz mindenkinek kulacsa, akkor irány az egész bagázs Ukrajna. Ezt úgy vegyék, hogy én mondtam. Oszolj!

Szép rövid beszéd volt, de mit kezdjünk Vele? A főtörzs nem esett a fejére, idta, hogy beszereznénk mi a kulacsokat, de hon- , nan? Az egész délutáni sínrakásnál azon játGOMBO PÁL:

...ZET

Őrizet ®

szőttük az eszünket, mit tegyünk. Végül is oda lyukadt ki a közvélemény, hogy ha a íotörzs akar valamit, mondjuk pénzt, ami- vei majd ő beszerffiheti a feketepiacon a kulacsokat,' akkor szóL És persze az is lehet, hogy a főtörzs egyszerűen blöffölt, a valóságban le akarja buktatni a raktáros őrmestert, alighanem ő felelős a sikkasztásért.

Igenám, de este takarodó után hozzám hú- zodik a Podziraczky, egy negyven év körüli epitőmunkás és suttogva közli:

— Idefigyelj Hanák, te egy vagány vagy, tálán tudsz valamit kezdeni azzal, amit mondok. _ En láttam nyáron, az István-napi kimenőkor a Telekin a Biszkupot, kincstári kulacsokat árult.

Ezzel föl volt adva a lecke. Nincsen olyan nyavalyás helyzet, amelyben valamilyen közösségben mindenféle szerepkörök ki ne alakuljanak. Ez a Biszkup volt nálunk a séf telő. Honnan szerezte be, honnan nem, cukorkát, csokoládét, bakancsmadzagot, filléres regényeket árult. Rühelltük, mert egyébként is mószerolós volt, gyanítottuk, hogy bűnöző, akit spiclinek építettek be közénk. Reggelig gondolkoztam, mit tegyek, aztán jelentkeztem a főtörzsnél magánkihallgatásra. Előadtam neki, hogy a Biszkupot láttam a Telekin kulacsokat árulni. Meghallgatta szépen, nyugodtan, aztán adott egy akkora pofont, hogy másikra már szükség sem volt. Mindjárt megértettem, hogy a Biszkup az ő megbízásából járt el. O meg így szólt:

— Te rohadt strici, ahelyett, hogy plety- kázol, mint egy vénasszony, tegnap lógtatok volna ki, aztán vásároltátok volna meg ti azon a kibakancsozott Telekin a kulacsokat.

Mondtam, de hiszen arról volt szó, hogy nem vezet be reggel. Mondta, persze hogy nem, mert itt a Nagybélteky, új seprű jól seper. Kérdeztem, hogy hát akkor hogy. Erre szépen elkezdtük törni a fejünket együtt, de semmi sem lett belőle, mert hívatta őt a Nagybélteky. Megvártam, úgy jött vissza, mint egy hurka, aminek az egerek kirágták a belsejét. Nagybélteky nem kukoricázott, nem várt, katonai nyomozókat kért, már úton is vannak, tábori csendőrök is jönnek velük.

Azonnal leadtam a drótot — de hát most aztán mindenki a saját megérzésére volt bízva. Én a magam részéről a következőket cselekedtem:

Vettem a hónom alá egy másféllitere ásványvizes üveget, megtöltöttem vízzel és irány a kapu. Már előtte elkezdtem locsolni a nyolcasokat, aztán be a kapuba, ahol vagy nyolcán adták az őrséget. Nem mondhatom, hogy rám se bagóztak, mert félreálltak, hadd locsoljak rendesen. Én aztán a vizesnyolcasokkal kijutottam az utcára, még rajzoltam 8888-at, aztán hónom alá kaptam az üveget és futólépés a villamos- megállóhoz.

Sikerült tehát katonaszökevénnyé válnom. Na ha az, hát az. Leszedtem a fehér karszalagot és estig meghúztam magam. Este aztán kimentem a pályaudvarra. Nem csalódtam, jött a járőr, igazoltatott. Kimenő cédulám, szabadságlevelem persze nem volt. Nagy diadallal bevittek a VÁP-ra (Városparancsnokság, a Mária Terézia laktanyában székelt), ott őrizetbe vettek, leültettek. Jó hat nap eltelt, mire közölték, hogy szerencsém van, amiért huszonnégy órán belül kaptak el, így csak engedély nélküli eltávozás esete forog fenn, jelentkezzem a második századnál, mert az enyém, a harmadik, már elindult Ukrajnába.

A második századnál először kikötöttek, aztán bevittek a fogdába, aztán egy darabig ezt a két eljárást váltogatták a munkával. A harmadik századból a háború végére ketten maradtak életben. Én és egy Tódor nevezetű, aki az adott időpontban kórházban feküdt agyvelőgyulladással, ami 80 százalékban halálos kimenetelű betegség, de kétségtelenül jobb esélyeket adott, mint a büntetőszázad.

*

r