Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

1976. JANUÄR 6., KEDD f[S]kusz Jelzések Chiléből RENDKÍVÜL fontosnak tű­nő hírt sugárzott világgá a chilei hazafiak külföldön mű­ködő rádióállomása. Eszerint karácsonykor az ország fegy­veres erejének tíz befolyásos tábornoka valóságos ultimátu­mot intézett Ugarte Pinochet tábornokhoz, a junta fejéhez. Legfontosabb követeléseik ál­lítólag így hangzottak: O Fel kell oszlatni a hír­hedt DINA nevű katonai titkosszolgálatot, amelynek emberei a kínzások és gyilkos­ságok jó részéért közvetlenül felelősek. O Sürgősen tenni kell vala­mit Chile jelenlegi veze­tésének belső és külső elszige­telődése ellen. © Azonnali gazdasági intéz­kedésekkel útját állni a további, végveszéllyel fenye­gető helyzetnek. AZ ELSŐ JELENTÉSEK szerint Pinochet máris som­másan „árulásnak” bélyegezte a tábornokok követelését. Le­hetséges, hogy olajozottan mű­ködő erőszakszervezete lesújt a tíz generálisra és az sem le­hetetlen, hogy a rendszernek ezt a tíz zendülő, de voltakép­pen bűntárs képviselőjét a puszta fenyegetések is „jobb belátásra” bírják. Mindez azonban részletkér­dés. A legfontosabb az, hogy a generálisok ultimátuma az ed­digieknél is biztosabb jelzés a Pinóehet-junta komoly válsá­gáról. Nézzük a tábornokok követeléseit. A DINA, a katonai titkos­szolgálat legutóbbi „műve” egy angol orvosnő, dr. Sheila Cassidy letartóztatása és meg- kínzása volt. Mindössze az volt a „bűne”, hogy elsőse­gélyt nyújtott egy vérző em­bernek — akit nyilván a DI­NA kínzott meg. Ez már Lon­donnak is sok volt és vissza­hívta santiagói nagykövetét. Ez — nyugati nagyhatalomról lévén szó — új szakaszt jelent Chile külső elszigetelődésének gyorsuló folyamatában. AMI A BELSŐ ELSZIGE­TELŐDÉST jeleníti, Raul Sil­va santiagói érsek és Eduardo Frei kereszténydemokrata ex- elnök, Allende elődje a Mone- da-palotában. mind gyakrab­ban nyilatkozik úgy, hogy ab­ból nyilvánvaló: az egyház és Frei pártja immár a junta el­lenfelei közé tartozik. Nem­csak a terror, hanem a gazda­sági katasztrófa miatt. Az escudót az utóbbi évek­ben negyvenszer (!) értékel­ték le, a vásárlóerő csak 1975 második felében negyven szá­zalékkal csökkent, minden ötödik munkavállaló munka­nélküli és az ország állam­adóssága elérte az ötmilliárd dollárt. NEM LEHET TUDNI, mit hoz a közeljövő. De a tábor­noki csoport ultimátuma újabb jele annak, hogy Pinochet minden értelemben puskapo­ros hordón ül. CSAK RÖVIDEN... AZ INDONÉZ állami rádió hétfői jelentése szerint az in­donézbarát erők teljesen el­foglalták Manatutot, Kelet-Ti- mor harmadik legnagyobb vá­rosát, és ezzel már Kelet-Ti- mor területének kétharmadát tartják ellenőrzésük alatt. ÉSZAK-ÍRORSZÁG Armang járásában vasárnap éjjel le­mészároltak öt katolikus férfit protestáns terrorkülönítmé­nyek. A LEGUTÓBBI hat év egyik legvéresebb terrorcse­lekményét hajtották végre hétfőn este Észak-lro rszá'g- ban: fegyveresek egy csoport­ja sortűzzel lekaszabolt tíz protestáns munkásembert. Ál­lítólag a szélsőséges republi­kánus szervezet, az IRA ideig­lenes szárnya hajtotta végre a merényletet a tartomány kü­lönösen zaklatott Armagh já­rásában. BEJRUTBAN hétfőn tovább nőtt a feszültség amiatt, hogy jobboldali fegyveresek gazda­sági blokád alá vették a Tel Zaatar-i palesztin menekült- tábort, amely Bei rút keleti elővárosa4 mentén feleszik. ALVARO CUNHAL: nem értünk egyet Vasárnap este Moszkvában hivatalosan közölték, hogy Gromiko szovjet külügymi­niszter a japán kormány meg­hívására január első leiében Tokióba látogat. Moszkvai ja­pán diplomáciai források sze­rint ezt a meghívást Mijazava Kiiesi japán külügyminiszter szeptember végén New York­ban újította meg. * A szovjet fővárosban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Gro­miko még a XXV. pártkong­resszus előtt időt szakít ma­gának erre az útra és ezt a két ország közötti politikai— . gazdasági dialógus folytatásá­ban való szovjet érdekeltség bizonyítékaként értékelik. Ennek a több éve és vál­tozó intenzitással folyó párbe­szédnek a fő témája, mint is­meretes, a szovjet—japán bé­keszerződés megkötése. Szov­jet részről egy ilyen szerző­désnek elsőrendű jelentőséget tulajdonítanak az ázsiai kol­lektív biztonság megteremtése és általában az ázsiai politikai viszonyok javítása szempont­jából. Az utóbbi évek tapasz­talatai azt bizonyították, hogy noha a békeszerződés minde­nekelőtt a szovjet—japán jó­szomszédság további erősítését szolgálná, Japánban még mindig azok a politikai erők vannak fölényben, amelyek a szerződés megkötését egy szovjet fennhatóság alá keTÜlt Dél-kurili-szigetek átadásához Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter hétfőn a nem­zetgyűlés bizottságainak össze­vont ülésén ismét annak a vé­leményének adott hangot, hogy a genfi közel-keleti békekon­ferencia még ez év első felé­ben újrakezdődik. A külügyminiszter szerint a jelenlegi helyzet lehetővé te­szi a Palesztinái Felszabadítási Szervezet számára, hogy a töb­bi tárgyalóféllel egyenrangú partnerként vegyen részt az értekezleten. Fahmi közölte, hogy Egyip­tom a közeljövőben érintke­zésbe lép az értekezleten részt vevő országokkal, mindenek­előtt az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval, hogy a közel-keleti helyzettel kapcso­latban konzultációkat folytas­son velük. Egyiptom, Szadat elnöknek az ENSZ közgyűléséhez inté­zett felhívása értelmében, az 1976-os évet a palesztinaiak — kötik. Mijazava külügymi­niszter egy évvel ezelőtt Moszkvában tett látogatását követően egyébként a két or­szág kapcsolatait tovább bo­nyolította, hogy a kínai—ja­pán barátsági és együttműkö­dési szerződés előtárgyalásai folyamán kínai részről kísér­letek történtek arra, hogy Ja­pánt szembeállítsák a Szov­jetunióval. A japán—kínai tárgyalások ebben a kérdés­ben jelenleg szünetelnek és a jelek arra mutatnak, hogy a japán vezető körök felismer­ték a pekingi törekvések ve­szélyességét. A szovjet—japán közeledés legfontosabb területe az el­múlt években a gazdasági együttműködés volt Noha Ja­pán jelenleg a Szovjetunió második legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere, mind­két részről elismerték, hogy az együttműködésnek még számos kiaknázatlan területe van. A nahodkai Vrangel-öbölben japán közreműködéssel épül a Szovjetunió legnagyobb keres- kedeimi kikötője, eredménye­sen valósul meg a Jakutföld! fakitermelési kooperáció és több más közös nagyvállalko­zás. Ugyanakkor más terveze­tek — így a jakutföldi föld- gáztermelésben való együtt­működés, a szibériai olajkin­csek közös kiaknázása, vala­mint a szahalini kontinentális talapzat olajkincseinek felszín­re hozása — egyelőre csak pa- ü píron léteznek. évének tekinti — jelentette ki a külügyminiszter. Libanonnal kapcsolatban Fahmi elmondta, hogy Egyip­tom Libanon nemzeti és terü­leti egysége mellett szállt síkra, és elítélte az ország felosztá­sára tett kísérleteket. Az egyiptomi—szovjet kap­csolatokról szólva a külügy­miniszter kijelentette, hogy országa az 1971-ben aláírt szov­jet—egyiptomi barátsági szer­ződés alapján kívánja fejlesz­teni azokat. KALEVI SORSA, Finnor­szág miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere hétfőn Helsinkiből hivatalos látoga­tásra Moszkvába utazott. LUBOMIR STROUGAL, a csehszlovák minisztertanács elnöke hétfőn háromnapos hi­vatalos látogatásra Ankarába érkezett. — Egy új demokratikus Portugália nem építhető fel a Portugál Kommunista Párt nélkül, a párt részvétele el­engedhetetlen a társadalom életének valamennyi területén, beleértve a kormány tevékeny­ségét is — jelentette ki Alvaro Cunhal, a Portugál Kommu­nista Párt főitikára vasárnap a Lisszabontól északra fekvő Peniche halászfaluban tartott nagygyűlésen. A jelenlegi kormány gazda­ságpolitikájával foglalkozva a Portugál KP főtitkára emlé­keztetett arra, hogy a kommu­nisták mindig a gazdasági ne­hézségek leküzdését célzó konkrét intézkedések mellett szállnak síkra. „Mivel a Por­tugál Szocialista Párt és a Szuharjov megjegyezte, hogy nyugaton bizonyos személyek szovjetellenes vádaskodásai nem jelentenek újdonságot. Most viszont újabb szervezett támadásról van szó, amely már a helsinki találkozó után indult meg. Az igazságügy-miniszter első helyettese nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a szovjet­ellenes kampány szervezőit reménytelen dolog lenne meg­győzni támadásaik alaptalan­ságáról. A Szovjetuniónak senki előtt és semmiért nincs mit mentegetőznie. Az emberi jogok reális biztosítása és védelme te­rületén a Szovjetunióban magas színvonalat értek el. Tekintettel azonban arra, hogy vannak tájékaziatlan, a tendenciózus közlemények ál­tal félevezetett emberek, való­ban szükségesnek tartja, hogy tisztázzon bizonyos kérdése­ket. „A teljes világosság ked­véért mindjárt elöljáróban tisztázni szeretném: forradal­munkat és jelenlegi békés éle­tünket senldtöl sem kaptuk ajándékba, sok nemzedék sú­lyos harca árán sze­reztük meg, szenvedtünk ér­te — mondotta Szuharjov. Demokratikus Néppárt vezető pozícióra tett szert a kor­mányban, valamint a gazdasá­gi és pénzügyi tárcák terén, most megmutatkozik kemény és merev politikájuk — hang­súlyozta Cunhal. Ä részben végrehajtott és tervezett áremelkedésekkel és megszorító intézkedésekkel 'kapcsolatban Cunhal kijelen­tette: „A spekulációk elkerü­lése érdekében világosan ki kell jelentenem, hogy a Por­tugál Kommunista Pártot nem hallgatták meg ezen intézke­dések kidolgozásánál, a párt képviselőivel nem konzultál­tak, éppen ezért a PKP-nak semmi köze hozzájuk és nem I vállal semmiféle felelősséget j sem ezek tartalmáért, sem I következményeiért”. — Az októberi forradalom gyakorlatilag vértelen lett volna, ha az imperialisták ál­tal támogatott kapitalisták, földbirtokosok, cári táborno­kok nem fejtettek volna ki ellenállást. Egyes ellenzéki pártok képviselőit nem azért ítélte el a bíróság, mert azok­hoz a pártokhoz tartoztak, ha­nem mert terrort szervez­tek .:. Lenin arra tanított bennünket, hogy nem forra­dalom a forradalom, ha nem tudja megvédeni magát”. A továbbiakban Szuharjov rámutatott, hogy egyetlen szovjet; törvény sincs, amely kilátásba helyezné állampol­gárok üldözését politikai vagy vallási meggyőződésük miatt. „Mi, marxisták vagyunk és minden ilyen törvény ellen­kezne világnézetünknek ma­gával az alapjával" — hang­súlyozta, majd így folytatta: ,.Nálunk nincs olyan foga­lom, hogy ,,politikai fogoly”. Vannak viszont törvényeink államellenes bűncselekmé­nyekről, vagyis olyan bűncse­lekményekről, amelyek a szov­jet állami és társadalmi rend aláaknázására, vagy gyengíté­sére irányulnak. Ezek közé tartozik a hazaárulás, a kém­kedés, a terrorcselekmények E hó első felében Gromiko Tokióba látogat KAIRÓ iszmail Fahmi a közel-keleti helyzetről A szovjet igazságszolgáltatás fő elvei A. J. Szuharjov nyilatkozata Az utóbbi hónapokban sok nyugati sajtóorgánum és rádió éles kirohanásokat intézett a szovjet életforma pillérei ellen. Egyebek között torz képet festenek az olvasók és a hallgatók előtt az emberi jogoknak a szovjet államban való biztosításá­ról. Ezzel kapcsolatban a Novo je Vremja című hetilap A. J. Szuharjovhoz, a Szovjetunió igazságügy-miniszterének első he­lyetteséhez fordult, hogy ismertesse a szovjet igazságszolgálta­tás fő elveit. oszd mse és uralkodj!? Polgárháború Angolában ( A Reuter gyorshíre szerint a luandai rádió közleményben je­lentette be, liogy az Angolai Népi Köztársaság nemzeti hadse­rege elfoglalta a Luandától mintegy 240 kilométerrel északke­letre fekvő Uige — korábbi nevén Carmona — városát, vala­mint az imperializmus támogatta FNLA szakadár csoport otta­ni főhadiszállását. „Az angolai konfliktus szítása kétségtelenül az ország egyes uralomra vágyó politikusainak érdekeit szolgálja. A va­lódi ok azonban mégis az, hogy ezt az uralkodási óhajt min­denféle módon, de főként anyagi eszközökkel a nyugati üzle­ti világ tartja melegen, hiszen érdeke, Iwgy továbbra is el­lenőrzése alatt tartsa az angolai ásványlelőhelyeket. Részes mindebben a Dél-afrikai Köztársaság is. amely semmiképp sem szeretné, ha a Namíbiával határos területen és a saját határai közvetlen közelében olyan államegyesülés jönne lét­re, amely könyörtelen az appartheid- (faji megkülönböztetés) politikával szemben”. ... Ezt írja két torontói egyetemi tanár egy kanadai fo­lyóirat szerkesztőségéhez intézett olvasói levelében... A le­vélre még visszatérünk, de előbb idézzük az MPLA egyik kép­viselőjétől, Paolo Jorijtől, aki' nemrég szólalt fel Torontóban egy nagygyűlésen. Az MPLA képviselője elmondotta, hogy Angola népe az MPLA vezetésével immár 14 esztendeje harcol a felszabadu­lásért. Miután 1975. január 31-én Luandában megalakult az ideiglenes kormány az ország három vezető katonai-politikai szervezetének részvételével, (MPLA. FNLA. UNITA) a nyu­gati hatalmak által bujtogatott FNLA vezetői testvérháborűt robbantottak ki, hogy felszámolják az MPLA-t és megerő­sítsék saját hatalmukat. Az UNITA formálisan semleges ál­láspontra helyezkedett, bár valójában kezdettől fogva a FNLA-t támogatta, majd nyíltan mellé szegődött. Az MPLA, a korábbi megállapodásokhoz híven, az első öt hónapban igyekezett megakadályozni a polgárháborút, meg­próbálta elérni a konfliktus politikai eszközökkel történő ren­dezését. Mivel a szakadárok ebbe nem egyeztek bele, és sú­lyos véráldozatokat követelő fegvveres támadásokat robban­tottak ki. a'g MPLA kénytelen volt ellentámadást indítani. AZ FNLA és az UNITA mögött nemzetközi érdekeltségű nagyvállalatok állnak — hangsúlyozta az MPLA 'szóvivője. — Ezek pedig az egykori gyarmati rezsimmel aláírt szerződések értelmében tovább rabolják Angolától a kőolajat, a gyémán­tot, az aranyat, a vasércet, a foszfátot, a kávét és más nagy jövedelmet biztosító nyersanyagot. Az FNLA-t és az UNITA-t pedig azért támogatják, mert félnek az MPLA által bejelen­tett államosítási programtól. A nyugati monopóliumokkal egy húron pendülnek a pe­kingi maoisták, akik 1967 óta sokoldalúan támogatják az UNITA-t. tavaly óta pedig fegyvereket szállítanak és katonai tanácsadókat és kiképzőket biztosítanak az FNLA számára. Az angolai képviselő kijelentette: „Nagyon nehéz megérteni, hogy egy magát forradalminak nevező kormány miért lát el fegy­verekkel olyan mozgalmat, amely semmilcépp sem képviseli az angolaiak valódi függetlenségi törekvését”. Most pedig térjünk vissza a két kanadai professzor leve­léhez. Mint a levélből kiderül, a két torontói tanár azért ra­gadott tollat, mert felháborodott azon, ahogyan a nyugati pro­paganda az angolai eseményeket beállítja, tálalja. A burzsoá tömegtájékoztatási eszközök — az FNLA-t és az UNITA-t tá­mogatandó —, az elemi logika semmibe vevésével és a té­nyek cinikus elferdítésével azt akarják bebizonyítani, hogy az MPLA csak azért létezhet egyáltalán, mert a szocialista or­szágok támogatják, a polgárháborúért pedig kizárólag a „vö­rösök” hibáztathatok. Milyen hát valójában a helyzet Angolában? — teszi fel a kérdést a két kanadai tanár. A hivatalos amerikai képviselet értékelése szerint az FNLA-t a CIA „reaktivizálta”, amerikai kormányforrások szerint — erről a Netv York Times is beszá­molt — Zairén keresztül hathatós támogatást kap az Egyesült Államoktól. Ugyancsak az Egyesült Államok segíti az UNITA-t is, amely ezenkívül zsoldosok odairányításával közvetlen katonai támogatást kap a Dél-afrikai Köztársaságtól. „Ily módon — hangsúlyozzák a levélírók — Zaire és a Dél-afrikai Köztársa­ság hadserege közvetlenül vesz részt az angolai hadművele­tekben”. A levélírók csupán egyetlen dologról nem tesznek emlí­tést. Nevezetesen arról, hogy mindaz, ami jelenleg Angolában történik, azt tanúsítja, hogy az imperialista hatalmak ezúttal sem mondanak le az „oszd meg és uralkodj” módszer folyta­tásáról. A. Pallagyin Hirtelen leállították az Angolába készülő további amerikai ' zsoldosok toborzását és kiképzését — jelentette hétfőn a Chris­tian Science Monitor. Ford elnök az NBC televíziós hálózatban hétfőn este el­hangzó és előzetesen közzétett nyilatkozatban cáfolta, hogy az Egyesült Államok angolai zsoldosokat képezne ki, majd kije­lentette: „Bizonyos állami pénzforrásokat rendelkezésre bocsá­tunk, hogy segítséget nyújtsunk.” K. Phomvihanh távirata L. Brezsnyevhez Kaysone Phomvihanh, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának fő­titkára táviratban mondott köszönetét Leonvid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtit­kárának a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság ki­kiáltása alkalmából küldött üdvözletért. „A központi bizottság, va­lamint a forradalmi nép­párt tagjai nevében szeret­ném kifejezni az SZKP KB és az SZKP valamennyi tag­jának mély hálánkat népi demokratikus rendünk támo­gatásáért” írja táviratában Kaysone Phomvihanh, majd pedig új, nagy sikereket kí­ván a szovjet népnek az SZKP XXV. kongresszusán elfogadásra kerülő tizedik ötéves terv megvalósításában. elkövetése, a diverzió, a rá­galmazó, felforgató propagan­da. 1962-ben az ilyen bűncse­lekményekhez sorolták a há­borús propagandát.” „A politikai foglyok szovjet táborairól” hangoztatott nyu­gati koholmányokról szólva, az igazságügy-miniszter élÉő helyettese megjegyezte, hogy nyugaton egyes, valóban be­csületes emberek is felültek ezeknek. „Mi nem titkoljuk az ilyen biintetöintézmények színhelyeit, bár érthető módon nem szerepelnek ezek a tu- ristautakról készült térképe­ken. Nem múzeumról és nem építészeti emlékekről van szó, de a gyakorlati együttműködés keretei között külföldi kollé­gáink megtekintik az ilyen in­tézményeket is.” Szuharjov ezzel kapcsolatban ismertette néhány neves kül­földi kriminalista elismerő so­rait a szovjet büntetőintézmé­nyekben tapasztalt nevelő munkáról, a foglyokkal való bánásmódról. Ugyanakkor kö­zölte azt is, hogy a háború befejezése óta a Szovjetunióban csaknem felére csökkent a bírói felelösségrevonások száma. Azzal kapcsolatban, hogy Szaharov akadémikus felesége Oslóban, amikor átvette a Nobel-díjat, azt állította, hogy Vilniusban. ahol állítólag „más gondolkodásáért” elítél­tek egy bizonyos Kovái jpvot, nem tartották be az igazság­szolgáltatás legelemibb nor­máit, Szuharjov a következő­ket közölte: Kovaljovot nem nézeteiért, nem meggyőződé­séért, „mos gondolkozásáért” ítélték el. ahogyan azt Oslóban beállították, hanem konkrét ellenséges cselekményekért. Koval jov, mint a bíróság megcáfolhatatlan bizonyítékok alapján megállapította, az utóbbi 6 évben szisztematikus szervező tevékenységet fejtett ki a szovjet rendszer aláak­názására. O maga, mások se­gítségével államunkat lejárató, rágalmazó anyagokat készített és terjesztett és eljuttatta azokat a külföldi szovjetelle­nes központokba. E cél érde­kében egyebek között „szerző­dést” kötött ilyen központok­kal. Szuharjov felhívja a figyel­met arra a körülményre, hogy a szovjet törvénykezés és joggyakorlat nem is­meri a preventív bebör­tönzést, a bírói ítélet és vizsgálat nélküli fogvatar- tást, majd végezetül kijelentette: „Mi szilárdan és világosan kimondjuk: amíg törvény lesz, mi maradéktalanul betartjuk a törvényeket, és a szovjet emberek büszkék arra, hogy nemcsak az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let záró dokumentumában, de az emberi jogokról szóló dek­larációban, a faji megkülön­böztetés minden formájának felszámolásáról szóló konven­cióban, a társadalmi, politikai, állampolgári, gazdasági és kulturális jogokról szóló nem­zetközi megállapodásokban, vagyis gyakorlatilag minden fontos nemzetközi jogi doku­mentumban — amelyek a mondern emberi közösséget vezérlik — azok a reális jo­gok találtak kifejezést, ame­lyeket a Szovjetunió állam­polgárai élveznek”. \ jelenlegi kormány gazdaságpolitikájával

Next

/
Thumbnails
Contents