Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

M9T MBGYEi 1976. JANUÁR 6., KEDD xMdtm Középpontban a téli Munkavédelmi hónap a ktreshdeifömben és a vendég'átoiparban Az elmúlt évben — immár hagyományosan — munkavé­delmi hónapot rendezett a KPVDSZ Pest megyei Bizott­ságának munkavédelmi bizott- sáiga. Mint az összegező jelen­tésből kitűnik, a vállalatok és szövetkezetek sikeresen moz­gósították aktivistáikat az egészség- és munkavédelem feladatainak megvalósítására. Sok szó esett e hónapban a balesetelhárításról. Plákátok, filmek, ankétok, munkavédel­mi szemlék és az oktatás is a dolgozók egészségéért meghir­detett kampány eszközei vol­tak, A tápiószentmártoni, takso- nyi, nagykátaii, jászkarajenői, és kókai szövetkezeteknél le­bonyolított szakmai vizsgákon a munkavédelem kérdéseivel is foglalkoztak. A munkavédelmi vetélkedők sorából kiemelkedik a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalaté. Itt 18 szocialista brigád versengett az első helyért. Pest megyei vállalatok részvételével Centenáriumi Ipari Vásár Szegeden Országszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg az 1976. évi Centenáriumi Szegedi Ipari Vásár iránt. Az idén ünnepli a Tisza-parti város az 1876. évi Magyar Országos Ipar-, Ter­mény- és Állatkiállítás meg­rendezésének 100. évfordulóját. Az akkori országos jellegű és méretű szegedi rendezvényt te­kintik az első szegedi ipari vá­sárnak. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy eddig több mint 250 hazai ipari vállalat, állami gazdaság, ' termelőszövetkezet jelentette be részvételét. A Pest megyei vállalatok kö­zül a többi között jelen lesz a Vasipari Vállalat Maglódról, FERROELEKTRIKA Vecsés- ről, az ikladi Ipari Műszergyár, a HISZ Pomázról és Gödöllő­ről, a váci Híradástechnikai Gyár, Vas- és Vegyesipari Szö­vetkezet Gyálról. Szívesen vesznek részt ezen a termék­bemutatón, amelyet i a jobb áruellátásért, a korszerű •tech­nikáért jelszó jegyében ren­deznek. A szegedi termékbe­mutató, már évek óta lehetővé teszi a felhasználóknak, a ke­reskedelemnek, a fogyasztók­nak, hogy kedvező körülmé­nyek között tájékozódjanak a kínálatról. A július 23-tól au­gusztus 8-ig nyitva tartó vá­sárt olyan fórummá kívánják tenni, amely a ma piacát tük­rözi, a holnapi üzletkötés cél­jaira. Ez alkalommal nemcsak ma­gyar, hanem a külföldi válla­latok is — elsősorban Szeged testvérvárosainak üzemei — nagy számban mutatják be termékeiket. Az előkészületek­ből is látható, hogy Szeged méltón emlékezik meg első ipari vására rendezésének 100. évfordulójáról. Új terv - üj szabályozók I. Miért kellett A közgazdasági szabályozó rendszer szerves része a nép- gazdasági tervezésnek, a nép­gazdaság ötéves és éves tervei­nek. Ebből szükségszerűen kö­vetkezik hogy időről időre — elsősorbap a középlejáratú terv­időszakok váltásakor — sor- kerül a szabályozók egyes ele­meinek módosítására. Ez tör­tént a IV. ötéves tervidőszak megkezdésekor, s ezt a munkát a közgazdasági szabályozó rendszer módosítását, össz­hangba hozatalát az V. ötéves terv gazdaságpolitikai céljai, val, ezúttal is el kellett végez­ni. Erőteljesebb változások A szabályozók módosítása tehát nem új, avagy szokatlan jelenség. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy a mostani vál­toztatások erőteljesebbek, mint példának okáért az 1971. éviek voltak. Pedig V. ötéves ter­vünk gazdaságfejlesztési céljai — azok számszerűsített mérté­kei — előrehaladásunk folya­matosságát hangsúlyozzák, e- tekintetben csak a tervezett növekedési ütemben van némi eltérés. A szabályozók széles körét — a termelői árakat, a válla­lati jövedelem- és bérszabá­lyozást, az érdekeltségi alapok képzését és felhasználását, az importot és az exportot egy­aránt — érintő változtatások­nak ezúttal egyéb indítékai is voltak. A most zárult IV. ötéves terv szabályozó rend­szerét 1969—1970-ben dolgoz­tuk ki, olyan időszakban, ame­lyet a viszonylag nyugodt vi­Tervek a zöldség-gyümölcs ellátás javítására Öt év alatt korszerűsíthető a felvásárlás technikai bázisa Pest megye lakossága burgo- nya-zöldség-gyümölcs szükség­lete 60 százalékát a Pest me­gyei Mezőgazdasági Termékér­tékesítő Közös Vállalat (MEK) biztosítja. 103 saját boltjukat, mintegy félezer ÁFÉSZ-üzletet s a közületek többségét össze­sen mintegy ezer egységet lát el naponta friss áruval a válla­lat. Évente több mint 7 ezer vagon zöldség-gyümölcs felvá­sárláséval és értékesítésével kell megbirkózniuk. Az áru nagy részét szerződések alap­ján tagszövetkezeteitől, mint­egy félszáz termelőszövetkezet­től és 16 fogyasztási szövetke­zettől szerzi be a MÉK. Ennek egy részét osztályozva, csoma­golva, kisebb részét tartósítva értékesítik, döntő része friss állapotban kerül az üzletekbe, illetve a- téli tárolóraktárakba. Az ellátás színvonala ma még ingadozó, s az évről évre gyors ütemben növekvő igényeknek nem mindig felel meg. Az új tervidőszak küszöbén Horváth Mihálytól, a MÉK igazgatójá­tól kértünk választ arra, ho­gyan kívánnak megfelelni a növekvő követelményeknek? — Szeretném hangsúlyozni munkánk hatékonyságának ja­vításában elsőrendű szerepe van a jobb munkaszervezés­nek és a tagszövetkezeteinkhez fűződő kapcsolatok szorosabb­ra tételének. Ettől önmagában mégsem várhatunk kielégítő eredményt, mert vállalatunk, felvásárló telepeink technikai színvonala, feldolgozó- és rak­tárkapacitása elmarad az or­szágos átlagtól. Különösei) ki­élezett helyzetet teremt ejt, hi­szen Pest megye lakossága a főváros közelsége miatt gyor­san gyarapodik, s mind nagyobb az iparban munkát vállalók száma is. Az elmúlt évek ta­pasztalatait figyelembe véve ezért a következő ötéves terv­időszakra olyan fejlesztési koncepciót dolgoztunk ki, amely összefogva a tagszövet­kezetekkel — kiegészítve ezt az erőt a lehetséges központi támogatással —, ennek a le­maradásnak a megszüntetését irányozza elő. ■— örömmel számolhatok be arról, hogy szerződéskötéseink minden eddiginél korábbi idő­szakban, zömmel már az idén lezárultak, s csaknem minden partnerünkkel sikerült abban megállapodni, hogy évről évre több zöldséget, gyümölcsöt ter­mesztenek számunkra. Üj vo­nása a szerződéseknek az is, hogy ötéves távra szólnak s az áruválasztékot, az igényeket megközelítőleg sikerült kiala­kítani. Garantált áras szerző­dések 'ezek, amelyek nagyobb termelési biztonságot ( nyújta­nak az eddiginél különösen a nagy mennyiséget előállító ter­melőszövetkezeteknek és a kisüzemi árutermelést hatéko­nyan támogató fogyasztási szö­vetkezeteknek. Már a jövő esz­tendőben 4—5 százalékkal több temekre . számítunk az ÁFÉSZ-ektől is.' H — Mi a fejlesztési koncepció fel lényege? — Célunk kettős. Alaposan felkészülni a nagy mennyiség­ben érkező áru fogadására, ugyanakkor a választékos el­osztásra, s a csomagolt, tisztí­tott áruk mennyiségének és vá­lasztékának a növelésére. Nem­régiben tárgyalt erről a tag­szövetkezeteink képviselőiből álló igazgató tanács, s elképze­léseink osztatlan támogatásra találtak. Üjat)b telepéket kí­vánunk építeni a tervidőszak­ban Monoron, Dunaharasztín és Gödöllőn, Vácott és Nagy- kátán. Ma még gondot okoz télen, hogy a burgonya egy ré­szét a szabadban elvermelve vagyunk kénytelenek tárolni, s a nagy hidegek idején egysze­rűen hozzáférhetetlen ez a készlet, hiszen csákánnyal nem bonthatjuk meg a vermet. Ezért akarjuk növelni az új te­lepeinken a burgonya korsze­rű tárolását lehetővé tevő ka­pacitást annál is inkább, mert a' korszerű import burgonya­fajták kényesebbek, romléko­nyabbak. Cegléden bővítjük a 200 vagonos tárolót és a Sorok­sári úti központi telepen is re­konstrukció keretében 1500 négyzetméteres, új raktár épí­kész és konyhakész zöldség­gyümölcs termékek arányát. Úgy gondoljuik, ha megvalósul | tését tervezzük. Korszerű tele- — Mielőtt a terv fő vonalai- [ peinken osztályozó, csomagolő- röi tájékoztatnánk olvasóinkat, gépsorokat helyezünk üzembe, bSjáT^Ta' bővülő amelyek segítségével jelentő­árualapot. ez a technikai korszerűsítési program, jól szolgálja majd /tagjaink, a termelők és a la­kosság fogyasztói érdekeit is. Jelentős szabad idő megtaka­rítást hoz ez a háziasszonyok­nak is, mert öt év alatt az elő­re csomagolt áru mennyiségét a mostani 390 vagonról 770 va­gonra. a tisztított árukét 64- ről 550 vagonra kívánjuk nö­velni. A bővítés lehetővé ten­né, hogy 1980-ban saját bolt­jainkban 40 millió forint érté­kű áruval többet értékesíthes­sünk. A megye burgonya-zöld­ség-gyümölcs forgalmazásának megújított technikai bázisa módot adna arra is, hogy a következő 15—20 esztendőben megduplázzuk jelenlegi forgal­munkat és lényegesen javul­jon a termelés, a forgalmazás és a fogyasztás összhangja — mondotta a MÉK igazgatója. K. Gy. A. Kutatóasztalon a Duna lágpiaci helyzet — a nemzet­közi kereskedelem gyors növe­kedése, a tőkés infláció ak­kor még szerény üteme — jel­lemzett. A közelmúlt években olyan események következtek be a világgazdaságban, amelyek a magyar népgazdaság fejlődésé­nek. eredményes munkájának külgazdasági feltételeit is megváltoztatták, szigorították. A még érvényben lévő szabá­lyozó rendszer megpróbált ugyan reagálni — gondoljunk az 1975. évi részleges terme­lői árrendezésre, az energia- hordozók és üzemanyagok termelői és fogyasztói árának felemelésére, egyes területeken a konjunkturális export-árnye_ reség elvonására stb. — összha­tását tekintve azonban a sza­bályozó rendszer változatlan maradt, nem tudta a vállalati gazdálkodás — és a fogyasz­tásszférájában érzékeltetni a világpiacon zajló folyamato­kat, azok konzekvenciáit. Ilyen körülmények között ellentmondás és tarthatatlan helyzet jött létre: csak a nép­gazdaság egésze „tudott” arról, hogy a külgazdasági környezet alapvetően módosult. Egyúttal kénytelen volt vállalni és vi­selni az ebből származó pénz­ügyi — a nemzeti jövedelme­ket csökkentő — terheket és kiadásokat, valamint a tekin­télyes külkereskedelmi hiány; ugyanakkor akarva-akaratla- nul fenntartotta a gazdálkodó egységek számára azt az „üvegházi klímát”, amely meg­óvta azokat a negatív világ­piaci hatásoktól. Megváltozott környezetben A népgazdaságfejlesztés V. ötéves terve nemcsak elő­irányzataiban számol a realitá­sokkal, a módosult külgazda­sági környezet szigorúbb fel­tételeivel, követelményeivel. A tepv fő — gazdaságpolitikai — céljai is ezt tükrözik: a társa­dalmi termelés hatékonyságá­nak erőteljes növelése és a külgazdasági egyensúly javí­tása. Ha egyszer a népgazda­ság egészének a megváltozott külgazdasági környezetben kell helytállnia és fejlődnie, célja és törekvése csak akkor reális, ha ugyanezt követeli, igényli alapegységeitől, a vállalatok­tól, minden termelőtől és fo­gyasztótól. NéSkü'özhetatlen információk A közgazdasági szabályozó rendszer módosítása az új, az V. ötévés terv kidolgozásával párhuzamosan haladt. Közzé­tételük, a szabályozók konkrét mértékeinek meghirdetése mindemellett megelőzte az V. ötéves terv országgyűlés elé történő beterjesztését, törvény­be való iktatását. Ez logikus és szükségszerű is. A módosított szabályozók a nagyobb rend­szer, a népgazdaság új tervidő­szakbeli fejlődését meghatáro­zó körülményeket tolmácsolják a vállalatoknak, s ezek ismere­tében kerülhet sor a felkészü­lésre, a vállalati gazdálkodás átállítására. A népgazdasági terv tör­vénybe iktatását — de már az új esztendőben — a vállalati ötéves tervek kidolgozása kö­veti —, s ehhez a munkához az új szabályozók nélkülözhetet­len információkat nyújtanak. Ebben az összefüggésben is szükség volt a szabályozók el­veinek, mértékeinek mielőbbi ismertetésére és meghatározá­sára, hogy a vállalati vezetők — az új követelmények szerint — számolhassanak, keressék az eredményes gazdálkodás lehe­tőségeit, kidolgozzák annak konkrét módszereit, intézkedé­seit. Garamvölgyi István (Folytatjuk.) Ülést tartott a TÖT elnöksége A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége hétfőn Szabó István elnökleté­vel megtartotta ez évi első ülé­sét. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának az elmúlt tervidőszakban szerzett tapasz­talatait és az V. ötéves tervből a szövetkezetekre háruló fon­tosabb feladatokat vitatták meg. Az elnökség ezt követően a tsz-tagok és alkalmazottak üdültetési akciójának végre­hajtását értékelte. A SZOT és a TOT vezetői 1974 augusztu­sában kötöttek megállapodást a tsz-dolgozók és családtagjaik kulturált és színvonalas üdülé­si feltételeinek megteremtésé­re. A szervező munka a szö­vetkezetekben megkezdődött, de a kívánatosnál lassabban halad. Útkeresés '"N A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Inté­zetében kísérletek kezdődtek a magyar—csehszlovák együttműködés­sel megvalósuló vízlépcsővel kapcsolatban. Kicsinyített hajózsilipben uszályok modelljeit helyezték el és így vizsgálják a kifolyó- és töltő­nyílások méreteit. Az érdekes hidraulikai kísérlet után az intézet 1 sen növelni tudjuk majd a fél** / munkatársai szakvéleményt adnak a tervezőknek. i gén, ezt teszik nap­jainkban a vállalatok. Utat keresnek, s mielőtt az olvasó malició­zusan azt gondolná, hogy jókor, leírjuk gyorsan: a megváltozott követelmé­nyekhez igazodó utakat. Nem okvetlenül föladva a tegnapiakat és tegnapelőt- tieket, de újabbakat kutat­va, a régieket átépítve, szé­lesítve, s ha nincs más megoldás, elhagyva. Ez utóbbit tette például a Mo- nori Mezőgép Vállalat, amikor a tröszt keretén be­lül végrehajtott — s a ha­tékonyság növelését remél­hetően jól szolgáló — át­szervezés, szakosodás kö­vetkeztében januártól élel­miszeripari gépek, beren­dezések gyártására állt át. Kevesebb termékfajtát készítenek, mint eddig, ám nagyobb sorozatban; ter­melékenyebben, a fajlagos költségeket mérsékelve, anyagot, munkaerőt job­ban hasznosítva. ök ebben látják a jövő útját, mert meggyőződésük: a viszonylagos elmaradott­sággal küzdő élelmiszer- ipar hosszú távon igényli a korszerű berendezéseket. Azaz, aki ilyeneket állít elő s ad el megfelelő áron, az a cég nemcsak taktikai, hanem stratégiai előnyre is szert tehet másokkal szem­ben. Megismételjük: utat ke­resnek napjainkban a vál­lalatok, de csupán ennyi a közös erőfeszítéseikben. Nagy baj lenne ugyanis, ha az utak egy kaptafára készülnének, mert ebben az esetben a változatosság az, ami sikerrel kecsegtet. Itt nincsenek sémák, min­denütt üdvözítő módszerek, a tervezés akkor kínál valós távlatokat, ha azt tárja fel, ami speciális le­hetőség tevékenységi kö­rükben. A most készülő középtávú programoknak — amint arra nagy nyoma­tékkai kitért a párt Köz­ponti Bizottsága 1975. no­vember 26—27-i ülése — nem az az egyetlen célja, hogy számokba foglalva papírra fektesse a jövőbeni termelési színiét, hanem a vállalati szervezet erős és gyenge pontjainak feltárá­sa, azaz a vállalatfejleszté­si koncepció, stratégia ki­alakítása is. í agy hagyományokra tekinthet vissza a villamos fogyasztás- mérők hazai gyártása. A Ganz Műszer Művek Árammérőgyára Dél-Ame- rikától Afrikán át Európa sok országáig az ismert és rangot szerzett cégek közé tartozik. Mondhatnánk, azért van ez így, mert jól őrzik nemes hagyományai­kat. Ha arra gondolunk, hogy e hagyományokból a mindig fiss műszaki ér­deklődést, az új iránti fo­gékonyságot állították az első helyre, akkor nem té­vedünk. Melléfogunk vi­szont, ha úgy véljük, hogy a hagyományok ápolása ra­gaszkodás a megszokotthoz, a beválthoz... Bevált; áll­junk meg itt. A gödöllői gyár • nem volt rest bevált termékek gyártásával föl­IN' hagyni, mert jó érzékkel kitapintotta a nemzetközi gazdasági élet változásait, azt, hogy megszerzett piaci pozícióit csupán késztermé­kek előállításával és szál­lításával nem őrizheti meg. Belevágtak abba, aminek az örök kétkedők nem sok jövőt jósoltak: közös üze­mek létrehozásába külföl­dön, alkatrészek nagy tö­megű termelésébe s eljut­tatásába a más ország­beli partnerhez, mely otta­ni szerel 6ü zömében állít össze azokból kész fogyasz­tásmérőket. Bővítették a gyártásfejlesztési nemzet­köri együttműködést is — például szovjet vállalattal —, bekapcsolódtak a ma­gyar—lengyel járműgyár­tási kooperációba. Utakat kerestek, s találtak. Fölis­merték annak szükségsze­rűségét, hogy a jobb ered­ményért járatlan utakra is rá kell lépni, mert a köz­mondás bölcsessége a gaz­dasági életben hamisan cseng. Az említett esetek nem különlegesek, mert vala­mennyi vállalat megpró­bálja vallatóra fogni a jö-! vendőt. A különbség a ki­indulópontokban s a mód­szerekben rejlik. Abban, hogy a vállalatok egy része a taktikai előnyök — azaz a múlandó sikerek — fe­jében föláldozza a straté­giát. M ire gondolunk? Arra, hogy tapasztalataink szerint a középtávú programok összeállításánál, ma folyó részmunkáinál túlzottan előtérbe' került, már-már alapvető szem­ponttá lett a jövedelemnö­vekedéshez szükséges nye­reség, s ehhez próbál­ják azután igazítani a fej­lesztési, műszaki, piaci teendőket. Veszélyes ez a fordított sorrend, ez a feje'" tetejére állított világ! Kiin­dulni ugyanis csak egyet­len tényezőből lehet s ez a termékek 'iránti várható kereslet, a műszaki fejlesz­tés kínálta termékcserélő­dés, azaz a versenyképes­ség növelése. A vállalati alapokat táp­láló nyereség fontosságát oktalanság lenne tagadni. Az sem mellékes, mi mó­don biztosítható a vállalat pénzügyi egyensúlya, ám az nagy baj, ha kizárólag ezeket használják az út­kereséshez iránytűként, s csak 'mellékesen merül fel a műszaki, értékesítési le­hetőségek vizsgálata. Napjainkban ismét fenn­áll annak a veszélye, hogy a tervezés lényegét még most sem értő vállalatok­nál az útkeresés megreked a legfőbb pénzügyi adatok­nál, úgy vélve, hogy a töb­bi teendő az idők során majd kialakul. Ez az ért­hetetlen és menthetetlen „könnyedség” közösségek sorát sodorhatja súlyos helyzetbe, s akkor már na­gyon keveset ér az önkri­tika. A vállalati középtávú terv csak formájában pa­pír,köteg. Lényegében — a különböző utak feltárásá­val — a vállalati szervezet felkészítése a jövendőre. Mészáros Ottó i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents