Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

Cseni W sjímav 1976. JANUÁR 4., VASÁRNAP Hétfő: Koszigin szovjet mi­niszterelnök törökországi lá­togatása — Az Argentin Kom­munista Párt javaslatai a vál­ság megoldására — Hazaér­kezik Moszkvába a Kínában szabadon bocsátott szovjet lie- likopterszemélyzet. Kedd: Tömegtüntetések Spa­nyolországban — Algéria és Libiá elnökeinek találkozója. Szerda: Kormányalakítási tárgyalások Lisszabonban, tün­tetések Portóban — Az indiai kormányzópárt kongresszusa támogatja Indira Gandhi poli­tikáját. Csütörtök: Állam- és kor­mányfők újévi nyilatkozatai — Megnyitják a thaiföldi—laoszi határt — Kuba a forradalom 17. évfordulóját ünnepli — Olajállamosítás Venezuelában. Péntek: Harcok Angolában a szakadár mozgalmak és kül­földi támogatóik éljen — Vé­res évkezdet Észak-Irország- ban. Szombat: A spanyolok visz- szavonulnak a nyugat-szaharai fővárosból — A portugál bal­oldal vizsgálatot sürget a por­tói csendőrsortűz ügyében. Hét nap krónikája Csúcsforgalom - már az első héten Ankara érdekei — A PoHsarie Front — Afrikai tizenhetek Infitah — Megtört a Mekong-bhkád — Pekingi telexek igénye, s úgy tűnik, hogy Hel­sinki nyomán Ankarában is előtérbe került a kölcsönös ér­dekek keresése. Időzavarban vagyunk, még szabatosabban fogalmazva: az időegységek zavarában, hiszen az elmúlt héten a legtöbb szó az elmúlt évről esett. S a kö­vetkező esztendőről, mivel az óév 'és az új év találkozása a kötelező mérlegkészítés, vala­mint a jövendő elképzelések felvázolásának jegyében telik. 1976 máris sokféleképpen szerepel a világsajtó jelenté­seiben. Az SZKP XXV. kong­resszusának éve; Helsinki után első év; a vietnami újra­egyesítés éve; az amerikai bi- centenárium, s az elnökválasz­tások éve; az olimpia éve — tehát aligha fogunk szűkölköd­ni az eseményekben. Hozzátér ve, hogy a tapasztalatok sze­rint minden év nem kevés vá­ratlan, meglepetésszerű fejle­ménnyel is szolgál Erre a továbbiakban is ese­dékes nemzetközi politikai csúcsforgalomra adott „előle­get” már az első hét is. Jól­lehet a karácsonyi ünnepek s az újév között általában ritkán fordulnak elő magas szintű lá­togatások — ezúttal több ki­vétel adódott. Koszigin szov­jet államfő Ankarában járt, ahol bejelentették, hogy meg­kezdték egy szovjet—török po­litikai njHíátközat kidolgozását ÍS azt a közeljövőben, Moszk­vában írják alá. A két szom­szédos ország kapcsolatai eddig is -a békés egymás mellett élés szellemében alakultak, mégis elmaradtak, a lehetőségektől. Moszkva részéről mindig adott volt a kapcsolatok javításának Állandó kapcsolat áll fenn Algéria és Líbia között: rövid időn belül már a második csúcstalálkozó zajlott. A pro- tokollmentes munkaértekezlet témája Spanyol Szahara, amelynek polgárai a héten megszűntek Madrid alattvalói lenni, s a hazánknál két és fél­szer nagyobb, de alig nyolc­vanezer lakosú területre folyik a marokkói és mauritániai csa­patok bevonulása. Nem min­den incidens nélkül, mert az önkormányzatért küzdő Poii- sario Front gerillái — akiket Algéria támogat — heves el­lenállást fejtenek ki. A példa ismét igazolja a régi igazságot, hogy minél jobban elhúzódik a dekolonizáció eM&rülfoetetlen folyamata, annál fájdalmasabb és válságokkal terheltebb. így van ez Timor szigetén, ahová ENSZ különmegbízottat külde­nek az indonéz beavatkozás és a harcok kivizsgálására, s mindenekelőtt Angolában. A délnyugat-afrikai, volt portu­gál gyarmaton egyre rosszab­bul áll a beavatkozók széná­ja. (A két szakadár mozgalom, az FNLA és az UNITA most már egymás ellen is hadat vi­sel; az Egyesült Államok leg­alábbis hivatalosan kénytelen leállítani anyagi támogatását.) A népi köztársaság sikeresen folytatja harcát, ami pedig a diplomáciát illeti, a legújabb jelentések szerint már 17 afri­kai ország Ismerte el Neto. el­nököt és kormányát. ben vajmi keveset hozott az országnak az „infitah”, a nyi­tott ajtók — mármint a nyu­gatra nyitott kapuk — politi­kája. Üjra és újra felvetődik a genfi békeértékezlet összehívá­sának problémája, az egyipto­mi külügyminiszter azt mond­ta, hogy néhány hónapon be­iül felújíthatja munkáját, a palesztinok részvételével. - Csu­pán az nem derült ki, hogy mire alapozható az optimiz­mus, amikor Washington és Tel Aviv egyelőre hajthatat­lan, s Kairó kiválása az arab frontállamok közül éppen ezt a merev pozíciót erősítette. Újév napján ismét megnyi­tották a laoszi—thaiföldi ha­tárt, s ezzel megtört a „Ma­kón g-b lók ód” Détkelet-Ázsia új, népi demokratikus köztár­saságával szemben. Bangkok­ban kénytelenek voltak belát­ni, hogy a határzár nem hoz­hat eredményt, mert a Szov­jetunió, a VDK közreműködé­sével. légihidat létesített Laosz megsegítésére. Az erőteljes la­oszi fejlődés tehát zavartala­nabbal folytatódhat, amint Vietnamból is nap, mint nap érkeznek az újraegyesítés elő­munkálatairól szóló hírek. A Távol-Keleten maradva, Pekingben Mao Ce-tung a hé­ten magánlátogatókat fogadott. Méghozzá Julie Eisenhowert és férjét, vagyis Nixon lányát, s a korábbi tábornok-elnök uno­káját. A gesztussal kapcsolat­ban sokan úgy vélik: a kínai vezetés azt akarja kifejezni, hogy elégedettebb volt a Nd- xon-adminisztráció magatartá­sával, mint a legutóbbi Ford- vizitteL Végre hazatérhetett a kínai fővárosból annak a szov­jet helikopternek személyzete, amelyet 21 hónapig jogtalanul fogva tartottak. A maoista ha­tóságok is kénytelenek voltak elismerni, hogy semmifajta kémkedés nem történt, a majd kétéves huzavonára azonban nem adtak magyarázatot. A kínai lapokban ugyanakkor változatlan kirohanások jelen­tek meg, cáfolva néhány nyu­gati kommentátor találgatásait. A Szovjetunió, miközben elvi alapon elítéli a maoizmust, nem egy alkalommal tett ja­vaslatokat különböző szinteken az államközi kapcsolatok javí­tására a Kínai Népköztársa­ságnak, s nem a szovjet fél fe­lelőssége, hogy az ésszerű kez­deményezések sorra zátonyra futottak Péking hajthatatlan- ságán. Réti Ervin Hét végi jelentések A Szíriái elnök a szaúd-arab királlyal folytatott megbeszé­lést, a téma Közel-Kelet s kü­lönösképpen Libanon volt. Bej­rutban szilveszterkor ugyan csak petárdák robbantak, de nehéz lenne megmondani, hogy a fegyverek csendje vihar utá­ni vagy vihar előtti... Az egyip­tomi parlament főként gazda­sági témákról vitázott. A reá­lis, nem túl vigasztaló kép ki­fejezhette, hogy eddig érdem­FIDEL CASTRO, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány minisz­terelnöke Havannában fogad­ta Georges Marchais-t, a Francia Kommunista Párt fő­titkárát, aki a Kubai Kom­munista Párt I. kongresszusán részt vevő francia pártkül­döttséget vezette. EDUARDO FREI, volt chi­lei köztársasági elnök pénte­ken megtagadta a csatlakozást ahhoz az „államtanácshoz”, amelyet a fasiszta junta pol­gári politikusokból állít ösz- sze Pinochet államfő munká­jának segítésére. Frei kijelen­tette nem vehet részt egy olyan rendszer munkájában, amellyel törvényes alapjait tekintve sem ért egyet. ÖTVENNÉGY különböző thaiföldi szakszervezet két­százezer tagja _ pénteken sztrájkba lépett. Á munkabe­szüntetés oka, hogy a kor­mány január 16-tól fel akar­ja emelni a rizs fogyasztói árát. A szakszervezetek „erő­teljes támogatásukról” biztosi tották a sztrájkotokat. Portugália Konftiktusszító volt a portói akció Kik szabadulnak és kik nem a börtönökből Áremelés, az ivóvíztől a benzinig A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága szombaton közzétett nyilatko­zatában élesen elítéli a csü­törtöki portói megtorló ak­ciót, amelynek során a csend- , őrök belelőtteik a Custoias- börtön előtt tüntető tömegbe. Ez a megtorló akció újabb feszültségkeltő, megosztó, konfliktust szító, nyugtala­nító tényezőt jelent a portu­gál politikai életben — mutat rá a nyilatkozat. A PKP szigorú vizsgálatot követelt az ügyben és fel­szólítja az MFA és a fegyve­res erők vezetőit: tegyenek szigorú intézkedéseket annak érdekében, hogy többet ne fordulhasson elő hasonló eset, biztosítsák a szabadságjogo­kat, a rendet és a nyugal­mat. A nyilakozat egyúttal fi­gyelmeztet arra, hogy mi­lyen veszélyesek a reakció által ösztönzött balos, ál- íorradalmi provokációk, kü­lönösen, ha a provokációk a fegyveres erők ellen irányul­nak. Az ország súlyos válságát csak politikai úton, nem pe­dig megtorlásokkal lehet megoldani — hangsúlyozza a dokumentum. A PKP vezető­sége végezetül egységre szó­lít fel mindenkit, aki meg akarja akadályozni a fasiz­mus visszatérését, biztosítani akarja a szabadságjogok vé­delmét és demokratikus Por­tugáliát akar létrehozni. „információk hiányában” nem volt hajlandó kommentálni a három halálos áldozatot kö­vetelt portói eseményeket és az igazság mielőbbi kide­rítése érdekében vizsgálat megindítását követelte. ★ A novemberi lázadás után letartóztatott katonák csa­ládjának egy csoportja táv­iratot intézett Costa Gomes elnökhöz, a forradalmi ta­nácshoz, Azevedo miniszter­elnökhöz és a főállamügyész- hez. Ebben a portói Cus- toias-börtön, valamint a lisz- szaboni Caxias-börtön előtti incidensekért a forradalmi ta­nácsot, a lisszaboni és az északi katonai körzet pa­rancsnokát és kormányzóját teszik felelőssé. ★ * Portugáliában december 23— 29 között 36 olyan személyt engedtek ki a börtönéből, akit korábban azzal a váddal zár­tak be, hogy együttműköd­tek a salazari—caetanói fa­siszta titkosrendőrséggel. Raj­tuk kívül szabadon engedtek 30 börtönőrt is — közölte a lisszaboni A Capital című lap­nak adott nyilatkozatában Sousa e Castro szaza"fios, a portugál fegyveres erők moz­galma legfelső forradalmi tanácsának tagja, akit nem­rég azzal a feladattal bíztak meg. hogy irányítsa a fasisz­ta titkos szervezetek felszá­molásával foglalkozó külön­A Portugál Szocialista Párt legos bizottság munkáját. A lap péntek esti számá­ban megjelent nyilatkozatá­ban kijelentette: kész szaba­don bocsátani mindazokat, akikről a jogi szakértők azt állítják, hogy „fogva tar­tásunk nem helyénvaló”... ★ Huszonkét újságírót, be­mondót és technikust bocsá­tottak el a Rádió Clubé Por- tugues rádiótól, amely 1975. november 25-ig a baloldal hangjának számított. Az adó a katonai lázadás leverése óta bem sugároz műsort. ★ Az ivóvíztől a benzinig több tucat termék árát emel­ték fel január 1-én Portugá­liában. Az ibériai országban mé­rik talán a világ legdrágább benzinjét: a 40 százalékos ár­emelés következtében 17,5 escudóba kerül egy liter szu­per és 19 escudóba egy liter normál benzin (forintra át­számítva kb. ugyanennyi). Az ország több vidékén 43 százalékkal felemelték a víz­szolgáltatás díját is. A textiltermékek árát át­lagosan 20 százalékkal emel­ték fel. Jelentősen növelték a postai tarifákat is. Az A Capital című lap biztosnak tartja, hogy rövidesen meg­drágul a- gáz, a villany és a telefon is. A Goncalves-kormány ta­valy márciusban befagyasz­totta a legfontosabb élelmi­szercikkek árát. Azevedo ka­binetje az árak helyett a kol­lektív szerződésekről folyta­tott . tárgyalásokat „fagyasz­totta be”. Időközben 20—50 százalékkal felszökött a hús és a zöldségfélék ára, s lé­nyegesen csökkent a leghát­rányosabb helyzetű rétegek vásárlóereje. A most kezdődő hét ese- ménynaptárából: Hétfő: Strougal csehszlovák miniszterelnök Törökországba utazik — Ülést tart az indiai parlament — Wilson Kairóba látogat — Genscher Portugá­liába látogat. Kedd: Yvilson Szaúd-Arábiá­ba utazik. Szerda: Állón izraeli külügy­miniszter Was liing ionba uta­zik — Strougal befejezi török- országi látogatását. Csütörtök: Az AESZ rendkí­vüli külügyminiszteri értekez­letet kezd Angoláról — Állón befejezi amerikai tárgyalásait — Areilza spanyol külügymi­niszter az NSZK-ba látogat. Péntek: Gromiko Japánba utazik — Areilza továbbutalok Luxemburgba. Szombat: Az AESZ rendkí­vüli csúcsértekezletet kezd Angoláról — MacEachcn kana­dai külügyminiszter Kairóba látogat — Areilza Franciaor­szágban tárgyal — Herrera panamai miniszterelnök Ku­bába látogat. Wilhelm Pieck születésének századik évfordulóján Berlin: koszorúzás - Goben: nagygyűlés Az angolai igazság THE CHRISTIAN SCIENCE MONITOR 11 Ü.S. role ín Angola grows despite denials; ’! Skfe; mercenaries •{ and arms *4 factions A cáfolatok ellenére amerikai zsoldosok működnek Angolában, hogy segítsenek megdönteni a törvényes kormányt. A képen: ame­rikaiak egy FNLA-egységnél. A képet a The Christian Science Mo­nitor című amerikai lap közölte. A moszkvai Pravda szom­bati számában közölt szer­kesztőségi cikkében írja: Joggal állapítható meg, hogy mind maga az angolai konf­liktus, mind pedig az Angola körüli helyzet kiéleződése an­nak az eredménye, hogy az imperialista erők, a fajüldöző dél-afrikai rezsim és annak zsoldosai durván beavatkoz­nak az angolai nép belügyeibe. Egyre jobban kirajzolódik az erők elhelyezkedése az ango­lai konfliktusban, mind job­ban meghatározható a külön­böző állomok álláspontja eb­ben a kérdésben: Ma már köztudott, hogy né­hány nyugati ország, köztük az Egyesült Államok, régen el­kezdte a fegyverszállítást az angolai szeparatistáknak, és mind jobban növekvő mennyi­ségben folytatja. Az Angolai Népi Köztársaság elleni ütő­erőként az afrikai népek által leginkább gyűlölt rendszert, a dél-afrikai fajüldöző rezsimet használják fel. A nyugati tájékoztató szer­vek — folytatja a Pravda — mindent elkövetnek, hogy ha­mis színben tüntessék fel a je­lenlegi angolai eseményeket, elferdítik a szocialista országok álláspontját és megkísérlik, hogy befeketítsék a Szovjet­unió külpolitikai irányvona­lát. Ahhoz, hogy a dolgokat a helyére tegyük — hangsú­lyozza a szerkesztőségi cikk — újból említést kell tennünk arról az elvi politikai vonal­ról, amelyhez a Szovjetunió Nguyen Duy Trinh válasza Edward Kennedynek Edward Kennedy amerikai demokrata párti szenátor Nguyen Duy Trinnliez, a VDK miniszterelnök-helyetteséhez küldött levelében ki­fejezte azt a reményét, hogy az Egyesült Államok „aktívan hozzájá­rulhat a vietnami háború sebeinek begyógyításához” — közölte pén­teken a VNA hírügynökség jelentése, amelyet a hanoi rádió is be­olvasott. A szenátor november 17-ről keltezett levelében örömét fe­jezte ki, hogy a vietnami hatóságok számos amerikai és más külföldi hazatérését segítették elő, s egyben további információkat kért a Saigon ostromának napjaiban elesett két amerikai földi maradványai­nak sorsáról. A demokrata párti szenátor üzenetében jelezte óhaját, hogy egész­ségügyi, mezőgazdasági szakértőket küldjenek majd a délkelet-ázsiai országba, s ezzel is javítsák a két ország kapcsolatait. Nguyen Duy Trinh, a VDK miniszterelnök-helyettese de­cember 119-én válaszolt Ken­nedy levelére. Ebben beszá­molt arról, hogy a dél-vietna­mi h?'óságok megtalálták annak a két amerikainak a sírját, akikről Kennedy sze­nátor információkat kért. Utalt arra, hogy nem lesz aka­dálya a földi maradványok Amerikába szállításának. A miniszterelnök-helyettes mél­tányolta Kennedy reményét, hogy a háború befejeződése és az új korszak beköszöntése elősegíti a két ország rende­zett kapcsolatainak kialakítá­sát. Levelében rámutatott ár­rá, hogy várják a kapcsolatok j„vitását célzó újabb és konk­rét indítványokat és hangsú­lyozta, hogy Vietnam kedve­zően fogadná ezt. A két ország kapcsolatai­nak rendezése az utóbbi idő­ben számos jel szerint kimoz­dult a holtpontról. A kapcso­latok javításának mindazon­által útját állja az, hogy az 1973-ban aláírt párizsi béke- szerződés ellenére Vietnam még mindig nem kapta meg az újjáépítéséhez ígért ameri­kai segélyeket. a nemzeti felszabadító harcok kérdéseiben általában, vala­mint az adott esetben tartja magát. Internacionalista kö­telezettségéhez híven a Szov­jetunió — és ebből nem csinál titkot — erkölcsileg és anya­gilag támogatta és tovább tá­mogatja az angolai hazafias erőket, az MPLA-t. Ez tökéle­tes összhangban van az ENSZ, valamint az AESZ közismert dekolonizációs határozataival. A Szovjetunió támogatja az Angolai Népi Köztársaság tör­vényes kormányát ánnak ké­résére. E támogatás célja: megvédeni az országot á külső agressziós támadásoktól, elő­mozdítani az ország szuve­renitásának, függetlenségének és területi sérthetetlenségének védelmét. A Pravda a továbbiakban leszögezi: a Szovjetunió Ango­lában nem keres sem gazdasá­gi, sem katonai, sem más elő­nyöket. Minden olyan állítás, hogy a Szovjetunió Angolában katonai támaszpontokat akar létesíteni, minden állítás az afrikai szovjet katonai expan­zióról egyszerűen koholmány. A Szovjetunió azért támogatja a törvényes angolai kormányt, mert hű a gyarmatosítás el­leni igazságos harc ügyéhez, hű a szabadság és a népek függetlensége elveihez. A Szovjetunió határozottan sík- raszáll amellett, hogy szüntes­sék be a külföldi katonai in­tervenciót Angolában, és a nép számára biztosítsák azt a jogot, hogy békés és szabid feltételek ' között maga oldja meg az új élet építésének kérdéseit. Ron Nessen, a Fehér Ház sajtötitkára reagált a Christian Science Monitorban megje­lent cikkre, amely lelepie/o adatokat közölt arról, hogy a CIA központi hírszerző hivata. megbízásából máris háromsr.áE amerikai zsoldos harcol Ango­lában az imperializmus támo­gatta szakadár csoportok ol­dalán, további háromszáz zsol­dos pedig indulásra készen áll. A szóvivő napi sajtóértekez­letén igyekezett arról „biztosí­tani” az újságíródat, hogy wa­shingtoni kormányszervek nem vetettek be amerikai zsoldoso­kat Angolában, s amerikai ha­tóságok nem toboroznak, il­letve képeznek kJ e célra amerikai zsoldosokat. Kérdésekre válaszolva azt mondotta, „tudomása szerint’* magánvállaiat, vagy toborzó- társaság sem toboroz amerikai zsoldosokat angolai bevetésre. Arra a kérdésre, hogy vajon az Egyesült Államok toboroz-e „külföldi” zsoldoscsapatokat, azt válaszolta, hogy a fentiek­hez „nincs hozzáfűznivalója”. Az AFP ennek kapcsán em­lékeztet azokra a hírekre, amely ele szerint a havannai demokratikus kormánnyal .szembehelyezkedő, hazájukból külföldre szökött kubai ellen- forradalmárok arra készülőd­nek, hogy az FNLA és az UNITA támogatására Angolá­ba indulnak. A nem amerikai, vagyis esetleg kuhai ellenfor­radalmárok toborzására, illet­ve kiképzésére vonatkozó hí­reket a fehér házi szóvivő nem volt hajlandó cáfolni. i t á Szombaton Wilhelm Pieck, az NDK első államelnöke, a nemzetközi és a német mun­kásmozgalom kimagasló sze­mélyisége születésének száza­dik évfordulóján a szocialisták berlin—friedrichsfeldei emlék­helyén az NDK párt- és álla­mi vezetői ünnepélyesen meg­koszorúzták a munkásból lett állmférfi sírját. A koszorúzá­son jelen volt Wilhelm Pieck két lánya: EIly Winter és Eleonora Steímer is. I Szombaton az NDK—len- I gyei határ menti Guben vá­rosában, Wilhelm. Pieck szü­lőhelyén az évforduló alkal­mából nagygyűlést tartottak. Ezen Gerhard Grüneberg, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, a központi bizott­ság titkára méltatta a nagy L -radalmár életművének je­lentőségét. A nagygyűlésen lengyel küldöttség is részt vett.

Next

/
Thumbnails
Contents