Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

Társadalmi munka — házon kívül is Mindinkább a minőséget Sokrétű, tevékeny brigádélet a budaörsi hűtőházban A HUNGAROFRUCT buda­örsi hűtőházában tizenhárom brigád dolgozik. Közülük há­rom most küzd a szocialista cím elnyeréséért, hat már megszerezte. Három közösség ezüst-, egy pedig aranyérmes szocialista brigádként vesz részt a munkaverseny-mozga- lomban. A tmk két szocialista bri­gádjának felajánlása és eredményes munkája alap­ján az üzemrész elnyerte a szocialista címet és a vándorzászlót. A jó pél­da nyomán a göngyölegrész­leg dolgozói Magyar—Szovjet Barátság néven közös brigád­r Papír? S zakinu nkás - ta n ul ókkal beszélgettem Dunakeszin, a járműjavító vállalatnál, s egyikük elmondta: barát- jai, volt iskolatársai azzal csúfolják, mennyivel lesz boldogabb, ha kezében a papír, azaz a szakmunkás bi­zonyítvány. E volt iskolatársak, jelenlegi barátok sem­mit nem tanultak, mégis többet keresnek, mint majd ő, kész szakmunkásként. Ne bonyolódjunk bele a jöve­delmi viszonyok és a társadalmi értékítélet sok min­denben ellentmondásos helyzetének taglalásába, hanem álljunk meg ott, ahol rendkívül fontos társadalmi prob­léma rejlik, s ez a szakképzettség nélküliek apadni nem akaró folyama. Hiszen a járműjavítónál is szívesen lát­nák a jelentkező szakmunkásokat, s azokat, akik ugyan nem értenek semmihez, de betaníthatok. Ma semmivel sem nehezebb szakképzettség néll:ül elhelyezkedni, mint a végzettséget bizonyító papírral. Az ipar különleges gondja lenne ez? A megyében a postai dolgozók száma meghaladja a kétezerhatszázat, de sajnos, a legutóbbi esztendőkben húsz, huszonöt szá­zalékuk kicserélődik, ekkora a munkaerővándorlás. S ami vele jár: folyamatosan emelkedik a postaszolgálat­ban a szakképzetlenek aránya. Azofcé tehát, akik taní­tását a munka egyszeregyénél kell kezdeni, s mire vala­melyes tapasztalatot, begyakorlottságot szereznének, már mennek is tovább, új helyet keresnek, új terület elemi tudnivalóival ismerkednek. Még egyet lépve. A megyei gyógyszertári központ egyik vezetőjével beszélgetve újra meg újra szóiba jön nyomasztó gondjuk: az utánpótlás apadása, a szakképzetlen személyzet súlyának növekedé­se. A bűvös kör: nincs szakképzett ember, tehát kény­szerűen felveszik a képzetlent. Tanítják, tanfolyamokra küldik, s utána keresik az utódját, mert az illető szedte a sátorfáját, s ment. Hová? Feltehető, újabb „ismerete­ket” szerezni. V alóban: boldogabb lesz valaki a szakmunkás-bizo- nyítvánnyal? Én bátran ráfelelem erre, hogy igen, mert meggyőződésem, hogy a teljesebb emberi élet el­választhatatlan a munkában szerzett kielégülés fokától, de azok, akik pusztán papírt látnak a tanulás eredmé­nyében, aligha bólintanak igazamra. Hiszen — mond­hatják — többet keresnek, mint a szakmunkások közül jónéhány, társadalmi értékelésük, azaz ún. presztízsük sem okoz számultra gondokat. Ennyi lenne az ügy lényege? Ha az egyén elégedett sorsával, helyzetével, akkor felesleges megbolygatni nyugalmát. Vagy mégsem itt a lényeg? Érdekes jelen­ségre figyeltek fel a Közúti répallátó Vállalat ceglédi gyárában: minél egyszerűbb betanítást igényel valami­lyen munkakör, annál könnyebben cserélődnek ott az emberek. Aláhúzza ezt másutt — az Ipari Szerelvény és Gépgyárban és a Pestvidéki Gépgyárban — szerzett tapasztalat is: a szakmunkások fluktuációja a felét, har­madát éri el csak annak, ami a betanított és segédmun­kásoknál ma állandó szintnek tekinthető. A modem ipar seregével teremtette meg azokat a munkahelyeket, ahová különösebb előképzettség nélkül bárkit felvehetnek. Igenám, csakhogy a korszerű ipar, a gyorsan fejlődő infrastruktúra — amibe beletartozik az általunk említett postahálózat, a gyógyszertárak tevé­kenysége is —, fokozza a szakképzettek iránti igényeket, mivel bizonyos munkakörök bonyolultsági foka egyre magasabb. Kettős követelménnyel állunk tehát szemben, ám mivel a munkahelyek számának extenzív növelése függetlenné vált a tényleges és remélhető munkaerő­forrásoktól, a kettős követelményből maradéktalanul egyiket sem lehetett teljesíteni. Bekövetkezett az a társadalmilag hátrányos helyzet, amikor a szakképzetlen munkaerőt kényszerűen felértékelik, s ezzel óhatatlanul a szakképzetteket értékükön alul fizetik meg. P 35t megyében négy esztendő alatt kétezerotezázzal csökkent a szakmunkástanulók száma, s ami még nagyobb gond: a szakmunkásképzőbe jelentkezők egy része is a tanulmányi esztendők alatt otthagyja az iskolát. Különösen a leányok esetében szembetűnő, mi­lyen könnyen mond anale le a szakmatanulás — és bár­milyen más tanulás — lehetőségéről. Vannak, akik megpróbálnak azzal érvelni: a tanulás magánügy. Végső soron valóban az, mert kényszerrel senkit nem lehet rá­venni arra, próbáljon értékesebb emberré válni. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése — forrna szerint, mert sajnos, ismeretesek az itt rejlő gondok is — kötelező. Utána azonban semmiféle képzési formát nem tehet kötelezővé a társadalom. , Vonzóvá, érdemessé azonban igen. Sajnos, ez az, ami hiányzik. A megbolydult, s a nyu­galmi állapottól messze levő értékrend önmagában nem hiba, sőt, motorja lehet a társadalmi fejlődésnek. Csak­hogy gondjaink java abból származik, amit az értékará­nyok eltorzulásának nevezhetünk, ami sokak szemében papírdarabbá változtatja a tanulás eredményét. Ez a papír — értve rajta a papírral is igazolt szaktu­dást —, a társadalomnak rendkívül fontos, mert az in­tenzív fejlődési szakasz sem a gazdasági életben, sem más területen nem valósulhat meg a képzettség általá­nos és gyors növekedése nélkül. E felismerés hivatalos megfogalmazása már több esztendeje napvilágot látott, a párt Központi Bizottságának, az állami oktatás helyze­téről és feladatairól hozott határozatában. E felismerés gyakorlati érvényesítése azonban lassú és következetlen. Tükreként annak, hogy a munkaerő-gazdálkodás — amint arra a Központi Bizottság 1975. november 26—27-i ülése rámutatott — még ma sem vált a gyárak, intéz­mények tevékenységének mindennapi alapelemévé. Amíg itt nem sikerül jelentős haladást elérni, addig a dunakeszi fiú aggodalmára nehéz lesz megnyugtató vá­laszt adni. Mészáros Ottó ba tömörültek, és célul tűzték a vándorzászló elhódítását. A hűtőház 13 brigádjának mindegyike szerződésben vál­lalt kötelezettséget önművelés­re, politikai továbbképzésre, társadalmi munkára és a hű­tőház termelési feladatainak teljesítésére. A közösségek 1975-ben is sok társadalmi munkát végez­tek. Egy-két példa: az év eleji kommunista műszak, a 80 mázsa öszegyűjtölt vashul­ladék, az épületek közötti területek rendezése és parkosítása. Az üzemi sportpályát — úgy tervezik — 1976. .május 1-én avatják fel —, valamennyi brigád részt vállalt kialakítá­sában. Az üzemi társadalmi mun­kákon túl a műszaki brigád patronálja a budaörsi 3. szá­mú óvodát, ahol átfestették a bútorokat és megjavították a játszótéri berendezéseket. Az egyik női brigád kitakarította a törökbálinti óvodát, báb­színpadot építettek és bábfi­gurákat készítettek a gyere­kek számára. A Magyar— Szovjet Barátság brigád tag­jai háromgyerekes társuk csa- ládiház-építéséhez nyújtottak nagy segítséget. Más brigádok idős, egye­dülálló embereket támo­gatnak. A szocialista kö­zösségek a hűtőház munká­ját hasznos újításokkal is segítik. Az elmúlt tanévben 27 bri­gádtag vett részt állami és szakoktatásban, jó néhány an az idén is tovább folytatják tanulmányaikat. Rajtuk kívül összesen tizenheten jelentkez­tek valamilyen szakmai (tar­goncavezetői, hűtőgépész, he gesztő, raktárgazdálkodási, gázbiztonság-technikai) tanfo­lyamra. A munkavenseny-mozgalom tapasztalatainak gyarapítására és átadására a budaörsiek együttműködési szerződést kö­töttek a tuzséri hűtőházzal. Az elképzeléseket együttes szocia­lista brigádvezetői értekezle­ten egyeztették. Az üzem vezetői szerint a gazdasági munka szer­vezettebbé válásával a munkavcrseny-mozgalom egyre inkább a minőség javítását segítheti. A közösségek energiáját ma már nem a mennyiségi növe­kedésért folytatott versengés köti le, ezért a brigádok a napi feladatok teljesítése mellett egyéb, szélesebb társadalmi igényt kielégítő tevékenység­ben — tanulásban, társadalmi munkában — is jó eredmé nyékét érhetnek el. L. T. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xx. évfolyam, 3. szAm AHA I F mi IÁT 1976. JANUÁR 4., VASÄRNAP Zárszámadások előtt Várhatóan jobb az országosnál a Pest megyei tsz-ek eredménye írásos beszámoló a közgyűlési meghívóhoz Országszerte készülnek a termelőszövetkezeti zárszám­adások. Az év végi leltározá­sok, összesítések után a szak­emberek értékelő elemzést ké­szítenek a tsz-ek gazdálkodá­sáról a januárban kezdődő zárszámadó közgyűlésekre. Az 1975. évi zárszámadások jelentőségét növeli, hogy a IV. ötéves tervidőszak utolsó évéről adnak mérleget és egyúttal megalapozzák az idén induló V. ötéves ter­vet is. Ez még fontosabbá teszi, hogy minden esetben körültekintő és reális zárszámadásokat tár­gyaljanak meg a közgyűlése­ken. A közös gazdaságokban — az előzetes tájékoztató felmé­rés szerint — az összes tevé­kenység hozzávetőleg három­negyed részét kitevő mezőgaz­dasági termelés 1975-ben az előző évinél 2,6 százalékkal volt több. Ez arról tanúsko­dik, hogy a téeszek jól éltek a fokozódó anyagi-műszaki le­hetőségekkel. A zárszámadás-készítés üze­mi célja — az év gazdálkodá­sáról készített könyvviteli fel­jegyzések teljessé tétele és a reális következtetések levoná­sa mellett — a közgyűlések demokratikus jövedelemfel- haszháiási döntéseinek szám­szaki megalapozása. A jövede- lemfelhasználási javaslatok kialakításánál és a döntéselv­nél az üzemek általában a ko­rábbi helyes gyakorlatot köve­tik; törekednek a több irányú biztonságra, növelik a biz­tonsági alapjaikat és tar­talékolnak a kölcsönös tá­mogatási alap céljaira. A jövedelmek növelésénél is­merik a több, a jobb és a ma­gasabban 1 kvalifikált munkát. Az üzemi jövedelmek felhasz­Leninvárostól Zsámbokig A Testvériség Gázvezeték építésén dolgozó szovjet szere­lők az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére két hónappal a határidő előtt befejezik a földgázvezeték második — 112 ki­lométeres — szakaszának építését. Ezen a Leninvárostól a zsámboki elosztóállomásig húzódó csővezetéken január 5-én kezdődik meg a földgáz szállítása. Képünk a nagyfügedi sza- kaszoióállomás szerelésén készült. nálásánál a közös gazdaságok a lehetőség szerint nagyobb gondot fordítanak a szociális és a kulturális igények kielé­gítésére, valamint a munka­körülmények javítására. A közgyűlés a zárszám­adásról — mint ismeretes — az ellenőrző bizottság jelentése nélkül nem hatá­rozhat. A tsz vezetősége köteles gon­doskodni arról, hegy a zár­számadást az ellenőrző bi­zottság megvizsgálja. A bi­zottság a helyes gyakorlat sze­rint nemcsak a számszaki he­lyességet ellenőrzi, hanem tar­talmilag is foglalkozik a zár­számadással, és részletesen elemzi a közgyűlés elé kerülő zárszámadási javaslat lénye­gesebb pontjait, így például a vagyoni helyzet, a szövetke­zeti eredmény alakulását, va­lamint a jövedelemfelhaszná­lási és tartalékolási javasla­tokat. — Pest megye mezőgaz­dasági szövetkezetei is időben megkezdték a fel­készülést a zárszámadási közgyűlésekre — tájékoztatott Békési Sán­dor, a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezési osztályá­nak helyettes vezetője. — A szövetkezetek főkönyvelői egy­hetes továbbképzésen vettek részt, ahol módszertani elő­adásokat tartottak számukra a leltárfelvétel, a mérleg- és az eredménykimutatás elkészíté­séhez. E tevékenység január első napjaiban a megyében mindenütt megkezdődött, s a hónap utolsó harmadában várhatóan lezajlanak az első zárszámadó közgyűlések. — Kedvező tapasztalat me­gyénkben, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek többségénél a közgyűlési meghívó mel­lé írásos beszámolót is csatolnak az elmúlt esz­tendő eredményeiről s a tervekről. — Az idei közgyűléseken — folytatta Békési Sándor — ál­talában a sikeres gazdálkodás­ról eshet majd szó. Megyénk közös gazdaságainak alaptevé­kenysége 1975-ben — termelé­si értékben számítva — vár­hatóan 4—5 százalékkal ha­ladta meg az előző évit, ki­egészítő tevékenységük 15—20 százalékkal nőtt 1974-hez vi­szonyítva. Gazdálkodásuk eredményének növekedése 3— 4 százalék lesz, jobb az orszá­gosan várhatónál. Ez érthető, mert kiegészítő tevékenységük is jóval nagyobb az országos átlagnál. — A szövetkezeti bruttó jö­vedelemnél 5—0 százalékos növekedéssel számolunk, a ré­szesedési alap tömege vár­hatóan 7 százalékkal emelke­dik (az országos átlagnál job­ban). Helyes volna, ha a köz­gyűlések elé olyan beszámolók kerülnének, amelyek a korábbinál nagyobb fi­gyelmet szentelnek a ré­szesedési és fejlesztési arányok kialakítására, mert ez az arány a kívánt 75:25 helyett várhatóan 77:23 százalék körül alakul. TERV A TAKARÉKOSSÁGRA Több lett néhány millióval Sikeresen gazdálkodott a PENOMAH A múlt év elején megkez­dett, tudatosan, gazdaságosan szervezett munka jelentős eredményeiket hozott, a Pest— Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat anyag- és energiagazdálkodásában. , A vállalat egységeikre lebontott, részletes takarékossági intéz­kedési tervét az első háromnegyed év­ben már 3,5' millió forint­tal túlteljesítették. Az 1975. évi eredmény a becs­lések szerint még kedvezőb­ben alakult. A túlteljesítést döntően befolyásolta a jó ma­lomipari takarmánygazdálko­dás. Az egy kilogramm élő ser­tés előállításához felhasznált takarmánymennyiség is a ter­vezett alatt volt a pilisi hiz­laldában. Ez a hizlalás-techno­lógiai fegyelem szigorú meg­tartásának, a szakszerű, prog­ramozott takarmányozásnak és a jó minőségű alapanyagok beszerzésének köszönhető. Az energiahordozókból a há­romnegyed év alatt 178 ezer forinttal többet takarítottak meg a tervezettnél. (Az utol­só negyedév eredményeinek értékelése most folyik.) Az energiamegtakarítást döntően befolyásolta a szigorú normák­kal és az ehhez kapcsolódó anyagi ösztönzési rend­szerrel sikeresen csökken­tett gépkocsiüzemanyag- f ©gyászt ás. Jó eredményeket érteit él a vállalatnál a vérplazmagyár­tás és bedolgozás fokozásával, valamint a csatornazsír kinye­résével is. A takarékossági intézkedési terv sikeres teljesítését nagy mértékben segítettéit a szocia­lista brigádok, melyek saját szakterületükön vettek részt a takarékossági feladatok meg­oldásában. A Pest megyei bri­gádok közül kiemelkedő ered­ményt ért el a váci gyár Dobó Katalin feldolgozó üze­mi és az aszódi kirendeltség Petőfi Sándor ezüstkoszorús szocialista brigádja. Büszke lehet eredményeire a pilisi hizlalda IV. számú etető bri­gádja is. Ez a közösség mint ismeretes, már korábbi, jó munkája alapján a vállalat kiváló brigádja lett és elnyer­te a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét is. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte U Ne Win köztársasági elnököt, a Burmái Unió Szo­cialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács el­nöke U Sein Win kormányfő­nek fejezte ki jókívánságait. i í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents