Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

1976. JANUÁR 14., SZERDA ’xMdap Beszámoló taggyűlésen Alaposság, türelem: eredményes pártmunka Nagy feladatok vártak a Bu­dapesti és Pest megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat tavaly januárban megvá­lasztott, új összetételű pártve­zetőségére: kitartó, alapos po­litikai munkával kellett leküz- denie a vezetés válsága miatt kialakult rossz hangulatot, elő­segíteni áz új igazgató beil­leszkedését, közte és a kom­munisták között a jó, elvtársi kapcsolat megteremtését, s mindezzel egyidejűleg a válla­lat előtt álló gazdasági felada­tok sikeres megoldását. További feladatok Hosszú volna felsorolni mindazt, amit az 53 tagú alap­szervezet és vezetősége tett egy év alatt a fenti célok érdeké­ben. A vezetőség beszámolója úgy vette számba a végzett munkát, hogy mindjárt meg­jelölte a további feladatokat. Közülük is a legfontosabb: a párt tömegkapcsolatainak to­vábbi erősítése, a tömegszer­vezetek pártirányítása, és a termelés pártellenőrzése, a gazdaságpolitikai tevékenység. A vállalatnál működő tömeg­szervezetek közül a KISZ ér­demel elsősorban figyelmet, úgy is, mint a pártszervezet aranytartaléka, s úgy is, mint ahol megoldásra váró gondok vannak. A beszámoló taggyű­lés vitájában tette szóvá az ifjúsági szervezet titkára a fia­talok körében tapasztalt, nagy­arányú fluktuációt. A KISZ- szervezet taglétszáma 1974. ja­nuár elején 34 volt; most ja­nuár elején pedig 39. Látszólag emelkedett, a valóságban vi­szont szinte kicserélődött. Két év alatt 34 fiatalt igazoltak át a vállalat KlSZ-szervezeté- hez, és 28-an távoztak onnan. A tagnyilvántartás tanúsága szerint a két évvel ezelőttiek közül már csak 19-en marad­tak. A KISZ-tagság törzsgár­dájának s az agilis, új veze­tőségnek köszönhető, hogy a nem kívánatos mozgás ellené­re is sikerült erősíteni a szer­vezet politikai, kommunista jellegét, s hogy a fiatalok 35 érdekes és értékes akciót haj­tottak végre, köztük társadal­mi munkákat, kiállítást, vetél­kedőt, térítés nélküli véradást. Az utánpótlás iránti felelős­ségtől vezérelve, a beszámoló taggyűlés úgy határozott: a pártvezetőség vizsgálja meg a nagymértékű mozgás okait, s a gazdasági vezetéssel kar­öltve, tegye meg a szükséges intézkedéseket. Nőpolitika — szemlélet­hibával Noha nőmozgalmi szervezet nincs a vállalatnál, a nődolgo­zók nagy száma és a nőpoliti­kái párthatározat feltétlenül megkülönböztetett figyelmet követelt a gazdasági és a po­litikai vezetéstől. A dolgozó nők munkakörülményeinek ja­vítása, erkölcsi-anyagi megbe­csülésük itt is hozzátartozik a mindennapok gyakorlatához. Mégis, a beszámoló taggyűlé­sen különös tudati problémá­ra, szemléleti hibára hívták fel a figyelmet a felszólalók: a nődolgozók még a kisebb ké­pességű és képzettségű férfia­kat is több bizalommal, köny- nyebben fogadják el vezetőjük­nek, mint a nőket. A női ve­zetőknek sokkal tovább kell bizonyítaniuk rátermettségü­ket, aklalmasságukat, mint a férfiaknak. Ezt a — mit szé­pítsük — maradi gondolkodást a kommunisták feladata mi­előbb megváltoztatni. A másik gond, ami a nők helyzetével kapcsolatban a vitában felme­rült, a minőségi ellenőrök füg­gősége a közvetlen gazdasági vezetőktől. Alapjában véve ez is nőpolitikái kérdés, hiszen a vállalatnál működő meósok 98 százaléka nő. (Ez nem a vé­letlen, hanem a kedvezőtlen bérezés következménye!) A minőségi ellenőrök munkája általában nem népszerű; oly­kor még az üzemvezetők sze­mében sem, hiszen míg a meó- sok a kifogástalan minőséget, a gazdasági vezetők a mennyi­ségi termelést, a tervek telje­sítését tartják a legfontosabb­nak. Kettejük konfliktusából rendszerint az üzemvezető ke­rül ki győztesen, ezért meg kellene vizsgálni — javasol­ták a felszólalók — annak lehetőségét, hogy a meósok közvetlenül a vállalati köz­ponthoz tartozzanak, s ne alá-, hanem mellérendeltségi vi­szonyban álljanak az üzem­vezetőkkel. Közösen a gazdasági . vezetéssel A pártszervezet gazdaságirá­nyító, ellenőrző tevékenységét az alábbi célok szolgálatába ál­lította: a gazdasági tervek fe­leljenek meg a párt gazdaság- politikájának; a termelés szer­vezése biztosítsa a kitűzött cé­lok elérését; érvényesüljön a szocialista elosztás elve; az új gazdasági vezetés irányítá­sával alakuljon ki olyan vál­lalati légkör, amelyben kibon­takozhat az alkotó kezdemé­nyezés, s végül, a vezető posz­tokon a párt politikájának megvalósításáért küzdő, a hár­mas követelményeknek megfe­lelő emberek dolgozzanak. A pártveztőség minden, a vállalat egészét érintő, fontos gazdálkodási kérdést a kom­munisták taggyűlése elé tárt. Ezen foglaltak állást például a vállalat 1975. évi gazdálko­dási tervének és bérpolitiká­jának kérdésében. Az érdekelt gazdasági vezetőkkel közösen, a pártvezetőség megvitatta a beruházások és a műszaki fej­lesztés, a vállalat pénzügyi helyzete és gazdálkodása, a munka- és üzemszervezés, va­lamint a társadalmi tulajdon védelme ügyét. A gazdasági vezetés a pártvezetőség véle­ményét, állásfoglalásait azért is nyugodtan alapul vehette döntéseinél, mert ezeket min­den esetben lelkiismeretes fel­mérés, elemzés előzte meg. Követendő módszerek Javuló légkörben végzett, eredményes munkáról adhatott számot a vállalat alapszerve­zeti vezetősége. Módszerei kö­zül a körültekintést, az ala­posságot és a dolgozók iránti megértést, türelmet érdemes eltanulni... Nyíri Éva Bahas terveiről tanácskoztak Az MSZMP Dabasi Járási Bizottsága és a járási hivatal, valamint Dabas nagyközség párt-, tanácsi és a területén működő gazdaságok, intézmé­nyek, tömegszervezetek veze­tői feladategyeztető megbeszé­lést tartottak tegnap az 1976. év és az V. ötéves terv idején jelentkező tennivalókról. A ki nem apadó forrás A gazdasági növekedés táp­lálói egyre inkább azok a for­rások, amelyeket az intenzív fejlődés módszerei nyitnak, nyithatnak meg. S az utóbbi feltételes mód nem indokolat­lan. Korántsem általános ugyanis az a felfogás, mely utat ad az intenzív tényezők elsőbbségének. Ennél sokkal sűrűbben tapasztalhatjuk az újabb és újabb fejlesztési esz­közök — beruházások — haj­szolását, a munkaerő-kereslet reménytelen, tehát indokolat­lan fenntartását, mindazt, ami a fejlődés extenzív útját jelle­mezte. Sereg, tartalékban ? Több évi kutatómunka ered­ménye, hogy jelentősen' csök­kent a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál előállított benzinek, fűtőolajok és nehéz tüzelőola­jak kéntartalma. Ezzel, vala­mint más módszerekkel tete­mesen megkönyítették a jelzett anyagok eltüzelési tulajdonsá­gainak egyenletesebbé tételét. Ma a korszerűbb termék — vagy technológia — mögött a műszaki fejlesztésben tevé­kenykedők népes serege áll. Ezen a tényen az sem változtat, hogy vannak, akik ezt nehezen látják be, kihasználatlanul hagyják azt a forrást, mely át­itathatná a termelés minden sejtjét éltető, fiatalító nedvek­kel. Ott, ahol sikerül a műszaki haladást a szó szoros értelmé­ben közüggyé tenni — mint a példaként említett Dunai Kő­olajipari Vállalatnál — bebi­zonyosodik: ki nem apadó for­rásra lelnek. A százhalombat­tai üzemóriásban ugyanis e szemléletnek, légkörnek kö­szönhetően, sikerült az atmosz­ferikus-vákuumdesztillációs sorokon túllépni az ún. garan­tált teljesítményen, mégpedig a berendezések, technológiák intenzifikálásával. Ami alatt nekünk, laikusoknak azt kell értenünk, hogy fiatal műsza­kiak serege új finomítási rész­eljárásokat alakított ki, külön­böző segédeszközök beépítésé­vel növelték a berendezések kihasználtságát és teljesítőké­pességét. Itt tehát nincs tar­talékban a sereg, hanem nap­ról napra ott küzd az első vo­nalban, s nagy része van a csatanyerésekben. Megállók nélkül Valaki találóan azt mondta: a műszaki fejlesztés szerteága­zó, de megállók nélküli sínpá­lya. A Monori Állami Gazda­ság gépesített magszérűje — ahol több berendezés összekap­csolásával megoldották az ún. morzsolásos technológiát és a szárítást, a korábbinál jóval kisebb fehérjeveszteséggel és energiafelhasználással —,, ma a korszerű műszaki szint meg­jelenítője. Csakhogy valóban nincs megálló; a Mezőgépfej­lesztési Intézetben már dolgoz­nak az ún. zúzásos módszer, s annak eszközei kialakításán. Ez nemcsak a szemtermést, hanem az egész kukoricanö­vényt — vagy csövet — hasz­nosítja, a zúzás nyomán a ta- karmányozott állatok az anya­got sokkal jobban értékesítik, mint az abrakot vagy a hagyo­mányos sílótakarmányt. Csupán villanásnyira pillan­tunk, azokba a távlatokba, amelyeket a tudományos ha­ladás, s a részletek gazdája, a műszaki fejlesztés nyit, ám ennyi is elég ahhoz, hogy föl­fedezzük a nagyszerű lehetősé­geket. Másfajta kérdőjel Különösebben nem szüksé­ges bizonygatni, hogy a lehe­tőség még távol van a gyakor­lati alkalmazás eredményeitől, azaz csupán tudott, de meg Ünnepi mun ká s ör-egys ég gyű lés Nagykálán Legjobb önálló egység - másodszor Élenjárnak a gazdasági és társadalmi munkában nem nyitott forrás. Vannak, akik kérdőjelet tesznek a hazai kutatások mellé, mondván, kis országnak semmi értelme ilyesmikre pazarolni, az erőt, hanem vásároljuk meg a leg­jobb eszközöket, módszereket.' Mások viszont ezt kérdőjele­zik meg, hangoztatva: mi ér­telme nagy összegeket kiadni technikai eszközökre és techno­lógiákra, ha azokhoz nem il­leszkedik szervesen a többi, ha idegen testként élnek a terme­lési szervezetben, azaz nem nyújtják a várt eredményeket. Ne tagadjuk: mindkét állí­tásban az igazság sok eleme meglelhető. Ezek az elemek azonban elmozdultak a helyük­ről. Általában vonják kétség­be azt, amit csak meghatáro­zott esetekben érvényes: konk­rét kutatási témák, konkrét li­cencvásárlások esetében. Más­fajta kérdőjelet érzünk indo­koltnak. Azt, hogy vajon nem azért olyan lassú a műszaki haladás, nem azért olyan von­tatott az új technikák és tech­nológiák alkalmazása, mert a mindenben kétkedés, a döntés­től való irtózás a pálya széléré nyomta a cselekedeteket? A szavak értéke Meglehetős kétkedés fogad­ta azokat, a törekvéseket, me­lyek a Mezőgép Tröszt gyárai­ban a komplett takarmányke­verő üzemek előállítását céloz­ták. E hazai kifejlesztésű be­rendezések megfeleltek az átla­gos műszaki színvonalnak, de akkor az volt a kifogás, hogy különböző teljesítményű válto­zatai nincsenek. Lettek. Akkor viszont az ugráló kritika-ceru­za azt írta le, hogy minek ennyiféle?! Nem ügyelünk a szavak érté­kére, s ez a műszaki fejlesztés­ben is igaz. Olyannyira nem ügyelünk, hogy a fölös aggá­lyok, a képtelenség határáig eljutó huzavonák miatt, a presztizsféltés, az irigység, a gyártásról való döntés haloga­tása következtében hazánkban az új eszközök és eljárások be­vezetési ideje két, két és félszer akkora, mint a nemzetközi át­lag! Nem kívánság Az ötödik ötéves tervről szó­ló törvény félreérthetetlen megfogalmazásban szögezi le: „A gazdasági hatékonyság nö­velését az élenjáró tudományos és műszaki eredmények gyor­sabb gyakorlati alkalmazásá­val, a termelés szerkezetének javításával... Jceil elérni.” Nem kívánság, hanem szükség- szerűség — ez olvasható ki a törvény szavaiból. Persze, csak akkor, ha jól olvassák! Jól, azaz a tényleges társa­dalmi érdekeknek megfelelően. A társadalmi és a vállalati ér­dekek kapcsolata ugyanis ezen a területen ellentmondásos, az­az, könnyen vezethet — fél- reolvasáshoz. Arról van szó, hogy a szabá­lyozó rendszer néhány eleme tökéletlenül közvetíti a tudo­mányos, műszaki eredmények gyors alkalmazásának össztár­sadalmi követelményét. Emiatt a népgazdaságilag hasznos — és szükséges — módszer vagy eszköz a vállalati környezetben úgy jelenik meg, mint aminek eredménye közömbös, jelenték­telen. A szabályozók az indo­kolhatónál jobban felértékelik —drágítják — az új technikát, eredményeikből ugyanakkor viszonylag keveset juttatnak a vállalati alapokba. A január elsején életbe lé­pett szabályozó rendszer ugyan a legszembetűnőbb ellentmon­dásokat igyekezett enyhíteni, de megnyugtató megoldást nem hozott. Ezért elkerülhetet­len a további finomítások le­hetőségének keresése, s ehhez az ágazati irányító szerveknek kell összegyűjteniük a tapasz­talatokat. A ki nem apadó for­rás hosszú ideje csak félig fel­tárt. Bebizonyosodott, bármi­lyen sokat sopánkodunk is emiatt, ez nem tágítja a forrás nyílását. Ezek szerint a szavak itt sem helyettesítik a cseleke­deteket. M. O. Kiváló munkásőr jelvényt kajóott Darvas István, a Hő­technikai Vállalat lakatosa, Bárány István, a tápióbicskei Április 4. Tsz gépszerelője, Ka­tona János, a nagykátai Kos­suth Tsz gépszerelője, Nagy László, a Tápiószentmárton és Vidéke ÁFÉSZ villanyszerelő­je Nádas László, a KGYV tá- piószelei gyáregységének la-, katosa, Pesti István, a tóal- mási Egyesült Lenin Tsz, Szrapkó Mihály, a Monori Ál­lami Gazdaság, Lakatos László, a tápiószentmártoni Arany- szarvas Tsz dolgozója és Gye- váth Ferenc, a Telefongyár nagykátai gyáregységének gép­kocsivezetője. 15 éves szolgálati érdemér­met kapott Bartucz Antal, a ceglédi Sütőipari Vállalat ki- rendeltségének vezetője, Kár­mán Sándor, a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat nagykátai üzemegységének raktárosa, Pesti József, a KGYV tápiószelei gyáregysé­nek villanyszerelője, Varga Antal, Balogh István, Brecsok György, Szabó János, Zombori Kálmán, mindannyian a tóal­más! Egyesült Lenin Tsz dol­gozói. | 10 éves szolgálati érdemér­met kapott Kiss György, a nagykátai járási pártbizottság munkatársa, Feke László, a nagykátai ABC-áruház veze­tője, Halmi István, a nagyká­tai Kossuth Tsz gépszerelője, Kovács János, a tápiószent­mártoni Aranyszarvas Tsz és Zombori János, a tóalmási Egyesült Lenin Tsz dolgozója. A szolgálati érdemérmek át­adása után Pataki Márton kö­szöntötte az egységgyűlés részt­vevőit. Az ünnepi egységgyűlés ke­retében tették le ezt követően az új munkásőrök az esküt. Az eskütétel után Stefan Bodnar nagykövetségi tanácsos szólalt fel, s a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszu­si emlékérmét nyújtotta át meleg, elvtársi szavak kísére­tében. A nagykátai 1. számú Álta­lános Iskola úttörői köszön­tötték az egységgyűlés záróak­tusaként a munkásőröket, majd a leszerelő munkásőrök nevében Balogh István adta át fegyverét Szabó Sándor új munkásőrnek. A gyűlés az Internacionálé- val fejeződött be. K. Gy. M. dóknak az áldozatvállalásért és hangsúlyozta, hogy az elkö­vetkező időszakban továbbra is a munkásőr-tevékenység társadalmi jellegét kell erősí­teni. Vörös Sándor parancsnok- helyettes olvasta fel ezután az 1975. évi szocialista verseny- mozgalmat értékelő parancsot. Az egység másodszor nyerte el a területi parancsnokság legjobb önálló egysége kitün­tető címet, a vele járó okleve­let és vándorserleget. A megyei parancsnokság nevében dr. Faragó Elek kö­szöntötte az egységet, és elis­meréssel szólt mindazok mun­kájáról, akik elősegítették a megtisztelő cím elnyerését. Pataki Márton és dr. Faragó Elek Kiváló parancsnok ki­tüntető jelvényt adott át Kocsmár Sándornak, a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat tápió­szelei gyáregysége ' művezető­jének, Garcsár Jánosnak, ugyancsak a tápiószelei üzem művezetőjének, Turóczi Já­nosnak, a tápiószenitmártoni Aranyszarvas Tsz pártvezető­sége titkárának, Hári Imrének, a Volán 1. számú Vállalat raktárosának. jól végzett munka tudatával tekinthetnek vissza 1975-re: eredményesen hajtották végre feladataikat. ‘Minden munJkás- őr részt vett a szocialista ver­senymozgalomban ; ennek so­rán az egység jelentős ered­ményeket ért el a kiképzés­ben, a gazdasági és társadalmi munkában egyaránt. Javult és erősödött a személyi állo­mányi szervezeti egység, ered­ményes volt harckiképzése, erősödött a munkásőrök fele­lősségérzete. Sikeresen hajtot­ták végre a kiképzési terv­ben előírt karhatalmi felada­tokat. Az elmúlt kiképzési évben 46 munkásőr részesült országos, megyei és egységpa­rancsnoki kitüntetésben, di­cséretben, jutalomban. A munkásőrök a kiképzése­ken Írívül társadalmi munká­ban, óvoda, bölcsőde, sportpá­lya, orvosi lakás építésében is részt vettek. Az eltelt időszak­ban a társadalmi élet minden területén élenjártak, élvezik dolgozótársaik megbecsülését. Az egységparancsnok köszö­netét mondott a pártszerve­zeteknek, gazdasági vezetők­nek a segítségnyújtásért, munkásőrfeleségeknek, csalá­Tegnap délután Nagykő tán a művelődési házban ünnepé­lyes gyűlést tartott a nagyká­tai járási Damjanich János munkásőregység. A gyűlésen megjelent és az elnökségben helyet foglalt Pataki Márton, az MSZMP nagykátai járási bizottságának első titkára, dr. Faragó Elek, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka, Pi- linyi Sándor, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának osztályvezetője. A korábbi hagyományoknak megfelelően ott voltak a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nagykö­vetségének képviselői: Stefan Bodnar, nagykövetségi taná­csos és Frantisek Benko ka­tonai és légügyi attasé, Pavel Szergejevics Gidenko, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport egyik alakulatának parancsnoka, valamint a taná­csok, társadalmi és tömegszer­vezetek, üzemek és társ­fegyveres testületek képvise­lői. Lőrincz János, az egység parancsnoka az elmúlt évről a többi között elmondotta, hogy az egység munkásőrei a

Next

/
Thumbnails
Contents