Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

%tCáiav 1976. JANUÁR 11., VASÁRNAP Hétfő: Strougal csehszlovák kormányfő töroKországi látoga­tása — Az indiai parlament tá­mogatja Indira Gandhi intéz­kedéseit — Bejelentik a kam­bodzsai demokratikus állam megalakulását — Tárgyalások Lisszabonban. Kedd: A finn külügyminisz­ter Moszkvába érkezik — Bot­rány Washingtonban a CIA olaszországi pénzügyi manipu­lációival kapcsolatban — Véres merényletek Észak-lrország- ban — NDK—francia külügy­miniszteri találkozó. Szerda: Lemond az olasz kor­mány — Amerikai—izraeli megbeszélések a Biztonsági Tanács közelgő vitája előtt — Üjabb súlyos válság Libanon­ban. Csütörtök: Az Afrikai Egy­ségszervezet miniszteri tanácsa Angoláról tárgyal, heves har­cok az afrikai országban — Elhunyt Csou En-laj, kínai kormányfő. Péntek: Gromiko szovjet külügyminiszter Tokióban — Közlemény a SALT-párbeszéd folytatásáról — Tüntetések, metrósztrájk Spanyolország­ban — Szovjet kormánynyilat­kozat a BT közel-keleti vitá­járól. Szombat: Az AESZ csúcsér­tekezlete Angola ügyében — A panamai miniszterelnök ku­bai útja — Feszültség Argentí­nában. \ Hét nap krónikája Angolai vízválasztó Válsághírek — Fellendült a tárgyalási szezon Az. Afrikai Egységszervezet eddigi fennállásának lagsúlyo- sabb szakítópróbája előtt áll. Az Addisz Abeba-i Africa Hallban összegyűlt állam- és kormányfők, külügyminiszterek egyetlen kérdéssel foglalkoz­nak rendikívüli tanácskozásu­kon: az angolai válsággal. A két hónapja függetlenné vált ország ügye valóságos vízvá­lasztó a kontinensen, politikai­lag megosztotta a szervezet negyvenhat tagállamát. Az angolai krízis esetében mindenekelőtt annak katonai vetületét kiéli említeni. A fia­tal népi köztársaság ellen két fronton indultait meg hadmű­veletek: északról az FNLA erői törtek Luanda felé, zairei ős amerikai támogatással (ko­rábban kínai kiképzők is köz­reműködtek) — délről az UNITA alakulatai, dél-afrikai reguláris egységeik, valamint fehér zsoldosok felhasználásá­val. November elején 20—30 kilométernyire megközelítették a fővárost, veszélyeztették an­nak vízmüvét és repülőterét. Ekkor indult meg a FAPLÁ- nak, az MPLA néphadseregé­nek ellentámadása. A Szovjet­unió a szocialista országok 1961 márciusa, a szabadság- harc kirobbanása óta cselekvő szolidaritással segítik az MPLA-t, s folytatták ezt a politikát, most már a törvé­nyes kormány felkérésére. Ugyanakkor kiéleződött a politikai és diplomáciai küz­delem is. A népi Angolát ed­dig több mint húsz afrikai or­szág ismerte el, s többen fon­tolóra vették ezt a lépést. (Va­lószínűleg így cselekszik majd Etiópia is. de mint az AESZ- konferencia házigazdája, csu­pán az értekezlet után kíván­ja döntését nyilvánosságra hoz­ni.) Az FNLA—UNITA párost, amely lejáratta magát a dél­afrikai szövetséggel, s időnként belharcot vív — hivatalosan egyetlen afrikai ország sem is­merte el. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Több nyugatbarát neokolonialista befolyás alatt álló állam együtt érez a szskadárokkal, mások egyenlőségjelet akarnak tenni a Neto-kormánynak nyújtott támogatás és a külföldi inter­venció között. Jóllehet az ame­rikai törvényhozás leállította a nvílt amerikai beavatkozást, Washington most afrikai or­szágok közvetítésével próbálja folytatni korábbi zavarkelté­sét. A harc egyébként túlnőtt Afrikán. Az Egyesült Államok hidegháborús körei Angola ürügyén „temetik” az enyhü­lést. Eltagadják, ami van, s azt keresik, ami nincs: nyil­vánvaló, hogy más dolog az ál­lamközi kapcsolatok javítása (Helsinki, SALT stb.), s megint más. hogy a szocialista közös­ség ott áll egy fiatal felszaba­dult gyarmat mellett, hozzájá­rul egységének és szabadságá­nak megóvásához. Nemcsak Angolából érkeztek válságjelzések, Ha lehet, a héten tetőpontjához érkezett a kilenc hónapja tartó libanoni polgárháború: ezúttal két kö­rülzárt palesztin tábor került az összetűzések középpontjába. Jogos a feltételezés, hogy a li­banoni jobboldal a Biztonsági Tanács hétfőn kezdődő közel keleti vitájának jegyében rob­bantotta ki ezeket az inciden­seket. A szovjet kormány nyi latkozata külön is felhívta a . figyelmet arra, hogy ez a vita jelentősen hozzájárulhat a kö­zel-keleti kibontakozáshoz, ter­mészetesen csak akkor, ha a másik fél pozitív magatartást tanúsít. Feszültséghullám ön­tötte el Észak-lrországot,a je­lentések most már nem .ma­gányos gyilkosságokról” szól­nak, hanem tömegmerényle- tekről, egyszerre öt protestáns, majd tíz katolikus munkás éle­tét oltották ki. Bizonytalan az Ibériai-félsziget két országá­nak helyzete: bombák robban­tak a portugál fővárosban, s a kommunisták joggal figyel­meztettek a jobboldali és ult­rabaloldali provokációk veszé­lyeire. Spanyolországban a madridi metrósztrájk, amelybe a hadsereg is beavatkozott, de végül a dolgozók sikerével ért véget, régen túlnőtte egy szok­ványos munkaügyi vita kere­teit. János Károly király új kormánya ugyan nem alkal­mazta a korábbi totális terrort, ám nem hajlandó valóban sza­kítani a francóista erőszakkal, bizonyos értelemben tehát még válaszra várnak a spanyol kér­dőjelek. Zavaros képet nyújt Itália is. A harmincharmadik kormány- válságot részben a szocialisták, részben a kereszténydemokra­ta jobboldal idézte fel — az előbbiek saját helyzetüket kí­vánják erősítem, az utóbbiak így szeretnének visszavágni Morónak Fanfani leváltásáért a párt főtitkári posztjáról. Az Olasz Kommunista Párt az or­szág jövőjéért érzett felelős­ségtől áthatva azt akarja, hogy a „palotaintrikák” helyett a valóban égető problémákkal foglalkozzanak. Ilyen tenniva­lók pedig jócskán akadnak Olaszországban — ezért a kom­munista párt a válság mielőb­bi megoldását kívánja. A ren­dezés fontosságára figyelmez­tet a washingtoni botrányhír: kiderült, hogy a CIA sok mil­lió dollárt áldoz olasz , politic kusok megvásárlására, á de­mokratikus kibontakozás aka­dályozására. A válsághírek mellett más­fajta táviratok is érkeztek: az új esztendő második hetében örvendetesen fellendült a tár-, gyalási szezon. A finn külügy­miniszter — egyben a szociál­demokráták vezére — Moszk­vában járt; a csehszlovák mi­niszterelnök Törökországban; az NDK külügyminisztere Pá­rizsban; a panamai korlnány- fő Havannában, s külügymi­niszteri vendégeket vár ha­zánk fővárosa is. A legfonto­sabb találkozó kétségkívül To­kióban zajlik, ahol Gromiko a két ország és az ázsiai bizton­ság időszerű kérdéseit tekinti át a japán vezetőkkel. (A tokiói sajtó közben kiszivárogtatta, hogy Miki Takeo kormányfő Pekingbe szeretne utazni Csou En-laj temetése alkalmából, de kínai bejelentés szerint egyet­len külföldi államférfit sem hívnak meg, így elmarad a közvetlen puhatolózási lehető­ség a várható személyi válto­zásokat illetően...) Ami a továbbiakat illeti, a héten jelentették be a genfi SALT-megbeszélések folytatá­sát. s ugyancsak ebben a hó­napban ismét benépesül a bé­csi Hofburgnak az a szárnya, ■ahol a közép-európai haderő­csökkentésről tárgyalnak. S a program szerint a katonai eny­hülésről szóló két fontos fó­rum munkájának újrakezdése előtt az amerikai külügymi­niszter valószínűleg ellátogat a szovjet fővárosba. Réti Ervin Hét végi jelentések A MAGYAR KORMÁNY a Kínai Népköztársaság államta­nácsához intézett táviaratban fejezte ki részvétét Csou En- laj-nak, az államtanács elnö­kéneit elhunyta alkalmából. AZ ENSZ SZÉKHELYÉN bejelentették, hogy a Biztonsá­gi Tanács hétfőn, január 12-én 15 óra 30 perckor (közép-eu­rópai idő szerint 21.30-kor) kezdi meg a közel-keleti kér­dés vitáját. A tagok előzőleg délelőtt, közép-európai idő sze­rint 17 órakor zárt ajtók mö­gött ülnek össze. A vita felte­hetően tíz-tizennégy napig tart, de valószínűleg még közben napirendre tűznek néhány dél-afrikai vonatkozású kér­dést is. A KUBAI forradalmi kor­mány meghívására Omar Tor- rijos tábornok, panamai kor­mányfő szombaton ötnapos hivatalos baráti látogatásra Havannába érkezett. JANUÁR 5—9-IG Lissza­bonban megtartotta első ülé­sét a szovjet—portugál vegyes bizottság, amely az érvényben levő kormányközi kereskedői-* mi megállapodás végrehajtá­sát vizsgálja. A megállapodást 1974. december 19-én kötötték. SPANYOL hírügynökségi je­lentés szerint „a biztonsági őr­ség felkérésére” szombaton ki­utasították Spanyolországból Spinola volt portugál elnököt, aki a délelőtti órákban az Air France légitársaság repülőgé­pén Párizs hányában el is hagyta Madridot. SZÜNET NÉLKÜL, egyre fokozódó hevességgel — akna­vetők, rakéták és gépfegyverek bevetésével — folynak a har­cok a libanoni fővárosban. BOLIVAR LOPEZ, az ecua­dori kormány főtitkára pénte­ken este sajtóértekezleten cá­folta a quitoi rádióban délután elhangzott hírt, amely szerint egy négy tagú katonai junta megdöntötte Guillermo Rodri- guen Lara elnök hatalmát. A most kezdődő hét ese- mcnyuaptárából: Hüllő. New York: Megkez­dődik a BT közel-keleti vitaja — Athén: Alladcuov bolgár külügyminiszter látogatása — Brüsszel: NATO-iilés a brit- izlandi halászati vita ügyében. SZERDA. München: A közös piaci országok liberális pártjai vezetőinek tanácskozása — Athén: Mladenov befejezi lá­togatását. CSÜTÖRTÖK: Nicosia: Tár­gyalások a két közösség kép­viselői között — Kairó: Az asszuánl gát felépítésének ötö­dik évfordulója — Santiago: Megkezdődik Corvalán peré­nek második szakasza — Ha­vanna: A panamai miniszter- elnök befejezi látogatását. SZOMBAT. Lisszabon: Szak­szervezeti tömegtüntetés — Koppenhága: A nyugat-euró­pai országok szocialista párt­jainak csúcsértekezlete. A XXV. KONGRESSZUS ELŐTT Egy nép számadása Ml jellemzi azt a pezsgő, országos párbe­szédet, amely ezekben a hetekben és hóna­pokban a XXV. kongresszus előkészítésének jegyében a Szovjetunióban folyik? Ha két szóval kellene rá válaszolni, a legtaiálóbb talán ez lenne: magabiztosság, derűlátás. Olyan időszakban, amikor a tőkésvilág még nem lábalt ki a háború utáni időszak leg­mélyebb válságából — amelyet a burzsoá közgazdászok és futurológusok nem láttak előre — a szovjet nép megalapozott derűlá­tással néz a jövőbe. Olyan évekre tekint előre, amelyek minden nehézség ellenére ter­vezhetők, sőt, amelyeknek egyes vonásai már ma is kitapinthatóak. Nem túlozunk-e, amikor előre kiszámítha­tónak, megtervezhetőnek mondjuk a holna­pot? Feleljen sok száz helyett is egyetlen adat! A múlt évben befejeződött kilencedik ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban 43 százalékkal nőtt az ipari termelés. Ponto­san ilyen fejlődési ütemet állapítottak meg az SZKP XXIV. kongresszusának gazdaság- fejlesztési irányelvei. Minden ötéves terv nagy lépcsőfok, amely elválaszthatatlan a történelmi előzmények­től. A tervszámok mögött — összességükben, Lenin szavaival szólva, a párt második programját teszik ki — meg kell látni a leglényegesebb mutatókat. Például azt, hogy a Szovjetunió — vállalva a szocialista kö­zösség védelmének fő' terheit — a lezárult ötéves tervben egyszersmind egyedülálló ütemben emelte életszínvonalát. A szovjet­ország történetében nem volt még egy fél évtizedes periódus, amikor „borítékban” és „borítékon kívül” ennyit kapott volna a szov­jet polgár, mint a legutóbbi tervidőszak­ban. Hetvenötmillió személy reáljövedelme emelkedett, 11 millióan költöztek új lakásba. A Szovjetunióban ma már olyan kapacitású lakásépítő ipar működik, amely évente több lakást épít, mint a Közös Piac valamennyi állama együttvéve! Az SZKP XXV. kongresszusa elé kerülő tizedik ötéves terv biztos alapokra épít te­hát: kézzelfogható eredményekre és valós lehetőségekre. Olyan hatalmas vállalkozás ez, amely a térgazdálkodásban rejlő lehetősé­gek maximális kihasználásával az anyagi termelés minden területén óriási változáso­kat irányoz elő. Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedésének számai egészében és lebontva egyaránt impozánsak: az egy főre jutó reáljövedelem 20—22 százalékkal emelkedik. Nemzedékek áldozatos erőfe­szítéseinek gyümölcse érik be ezzel 1980-ra. Nem csoda tehát, hogy a Szovjetunióban a szárnyaló tervek realitását senki sem kér­dőjelezi meg 6 a tervek teljesíthetőségének tudata határozza meg a kongresszus előtt azt az eszmecserét, amelyben tízmilliók vesz­nek részt. Szándékkal írjuk, hogy ez a tu­dat meghatároz s- nem behatárol, mert nem korlátozza a vitát, hanem új lendületet ad neki. A területi pártértekezleteken, a tag­gyűléseken az a megközelítési mód jellemző, hogy mit kell tennie az egyes embernek és a kollektívának, a tervek és előirányzatok legjobb minőségi végrehajtása céljából. Ezeken a fontos tanácskozásokon idézik is és — ami még fontosabb — alkalmazzák is Le­nin szavait a fegyelemről, önfegyelemről, a szervezettség és a rend fontosságáról, s ar­ról, hogy az ezzel kapcsolatos normák a gép­nél dolgozó munkástól a miniszterig min­denkire kötelezők, általános érvényűek. Ezeknek az értekezleteknek nyilvánosságra hozott anyagában kétféle értelemben is visz- szatérő motívum a hatékonyság. Hatékony­ság abban az .értelemben, hogy minduntalan összemérik a ráfordításokat — munkában, pénzben, fizikai és szellemi erőfeszítésekben — a végeredménnyel. S a hatékonyság olyan áttételes formában is, hogy a politikai tevé­kenység, a pártmunka próbaköve is az ered­ményesség: mennyire segítette azokat a konkrét tetteket és erőfeszítéseket, ame­lyekből a teljesítmény és a végeredmény „összeadódik”. Egy nép csinál számadást olyan demok­ratikus módon, ahogy ez csak fejlett szo­cialista körülmények közt lehetséges. Szám­vetést a szigorú tények alapján, de a lelke­sedés erejével — s készülve az emberi ha­ladás új magaslatainak elérésére. Vajda Péter Fokozatosan fejlődnek a magyar-portugál kapcsolatok ERNESTO MELÓ ANTUNES ÉLETRAJZA Ernesto Augusto de Meló Antunes 1933-ban született. Középfokú tanulmányainak befejezése után, 1933-ban be­iratkozott a katonai akadémia tüzérségi szaltára. 1957-ben a szárazföldi hadsereg hivatásos állományába lépett. Portugália kontinentális ré­szén és az Azori-szigeteken különböző katonai egységek­nél, majd Angolában teljesí­tett szolgálatot 1963—65, 1966 —68 és 1971—73 között. Tagja volt a Nemzet Meg­mentése Tanácsának és az államtanácsnak. Jelenleg a Legfelsőbb Forradalmi Tanács tagja. 1974. július 17-én tárca- nélküli miniszter fett a Vasco dos Santos Goncalves vezette ideiglenes kormányban. Ezt a funkciót 1975. március 26-ig, külügyminiszterré történt ki­nevezéséig töltötte be. A IV. ideiglenes kormányban 1975. ig-én, a VI. ideiglenes kor­augusztus 8-ig külügyminisz- many beiktatásakor ismét a tér volt. 1975. szeptember külügyminiszteri tárcát kapta. 1974. július l-én magyar kezdeményezésre jött létre diplomáciai kapcsolat Portu­gáliával. Lisszaboni nagykö­vetségünk 1974 augusztusa, a budapesti portugál nagykö­vetség 1974 októbere óta mű­ködik. A diplomáciai kapcsolatok felvétele óta a két ország kap­csolatai fokozatosan fejlődnek. 1974 szeptemberében portugál gazdasági küldöttség folytatott megbeszéléseket Budapesten a két ország gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatainak fej­lesztési lehetőségeiről. 1975 ja­nuárjában külkereskedelmi delegációnk Lisszabonban alá­írta a kereskedelmi árucseré­ről és gazdasági, ipari és mű­szaki együttműködésről szóló ötéves megállapodást. 1974 októberében miniszferhelyet- tesi, 1975 áorilisában állam- titkári szintű külügyminisz- tériumi konzultációra került sor. 1975 májusában a két or­szág között légügyi egyez­ményt írtak alá ugyancsak Lisszabonban.- Jó kapcsolatok és együttmű­ködés alakult ki a SZOT és a portugál szakszervezeteket tö­mörítő INTERSINDICAL, va­lamint a magyar és a portugál békemozgalom között. A politikai kapcsolatokkal párhuzamosán fejlődtek gaz­dasági kapcsolataink is. Bár a forgalom volumene nem je­lentős, 1974-ben mind az ex­port, mind az, import értéke megkétszereződött és a forga­lom növekedése 1975-ben is folytatódott Az ötéves keres­kedelmi megállapodás célul tűzte ki a kooperációk létesí­tését és vegyes bizottság fel­állításáról is intézkedik. Kap­csolataink elmélyítését szol­gálta hivatalos részvételünk a lisszaboni nemzetközi vásá­ron 1975-ben. Ebből áz alka­lomból Portugáliában tárgyalt egy piackutató delegációnk. A gazdasági kapcsolatok fejlesz­tése iránt portugál részről is érdeklődés tapasztalható. En­nek egyik megnyilvánulása volt Portugália hivatalos rész­vétele a BNV-n 1975-ben. A magyarországi tapaszta­latok tanulmányozására a többi között hazánkban járt a portugál vízügyi hivatal kül­döttsége, egy idegenforgalmi delegáció és más szakdelegá-. dók. A diplomáciai kapcsolatok felvétele óta kulturális kap­csolatunk több megállapodás alapján fokozatosan fejlődik. 1974 novemberében magyar filmnapokat rendeztünk Lisz- szabonban és néhány vidéki városban. Ugyanabban a hó­napban a Szervezői Jogvédő Hivatal küldöttsége folytatott eredményes tárgyalásokat Portugáliában irodalmi művek kölcsönös kiadásáról. A KKI meghívására 1975 májusában a portugál oktatásügyi és kul­turális minisztérium küldött­sége folytatott megbeszélése­ket Budapesten, a kulturális és tudományos együttműkö­dés lehetőségeiről. 1975 áprili­sában a portugál tájékoztatási miniszterrel, a rádió és a tévé vezetőivel folytattak véle­ménycserét a magyar szak­emberek. HAVANNA Másfél évtizedes testvéri barátság A kubai lapok és rádióállo­mások — dr. Meruk Vilmos havannai magyar nagykövet sajtótájékoztatója nyomán — bő terjedelemben foglalkoztak a magyar—kubai kapcsolatok­kal, abból az alkalomból, hogy a két ország kormánya 15 éve, 1960. december 18-án létesített diplomáciai kapcsolatot. (Az évforduló most kapott nagyobb hangsúlyt, mivel az eredeti dá­tum idején a Kubai Kommu­nista Párt kongresszusa folyt.) A sajtótájékoztatójáról szóló beszámolójában a Granma pénteken kiemelte a magyar diplomata azon szavait: „Kapcsolataink a marxiz­mus—leninizmus, a proletár internacionalizmus szellemé­ben évről évre fejlődnek, erő­södnek”. A kubai párt központi lap­ja, a kubai pártkongresszu­son részt vett, a Kádár Já­nos vezette magyar pártkül­döttség útját a két párt és a két nép barátságának szem­pontjából mérföldkőnek ne­vezi. Hangsúlyozza, hogy Ká­dár János és Fidel Castro ta­lálkozásai és megbeszélései tovább erősítették a testvéri együttműködést. A Juventud Rebelde annak jelentőségét hangsúlyozza, hogy a magyar nép — lehe­tőségeihez mérten — az első órától segítette és támogatta a kubai forradalmat. Jelen­leg is több mint 80 magyar szakember dolgozik a kubai népgazdaság különböző ága­zataiban. A lap rendkívüli je­lentőségűnek minősíti Kádár János kubai látogatását és részvételét a KKP első kong­resszusán. A Radio Rebelde „A test­véri barátság” című összeál­lításában visszatekint a két ország kapcsolatainak 15 éves történetére, s megállapítja: „Pártjaink, népeink szoros testvéri barátsága a közös eszméken, céljaink azonossá­gán, a szocialista fejlődés és a nemzetközi politika alap­vető kérdéseiről vallott azo­nos nézeteken alapszik”. I Az évforduló alkalmából dr. Meruk Vilmos nagykövet a avannai külügyi akadémián lőadást tartott másfél évtize­des kapcsolatunk fejlődéséről. 1 V I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents