Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
„Vigyáztunk és féltünk” Hibdszemlén dz dísóparki óvodábdn — Az csak véletlen, hogy leszakadt az álmennyezet. Nem törvényszerű — válaszol kérdésemre a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat képviselője, aki tegnap délelőtt érkezett meg az alsóparki óvodába, műszaki szemlére. — Kit vonnak íelelősségre a veszélyes hiba miatt? — Hát az majd attól o jegyzőkönyvtől függ, amit itt veszünk fel. Az dönti el, hogy lesz-e egyáltalán felelősségre vonás! Négy kiló kilencven deka — Felelősségre vonásnak mindenképpen lennie? kell, hiszen komoly baleset történhetett volna! — De történt baleset? Nem történt. A többit majd meglátjuk, a hibát kijavítja az alvállalkozó, az Országos Szakipari Vállalat, amely ennek a részmunkának a kivitelezője volt. Senki nem sérült meg, a tartóváz egy kicsit el volt szabva, ezért fordult ki néhány elem a helyéről, de ez csak véletlen, szerintem ennek alapján nem lehet azt mondani, hogy valamennyi helyiségben életveszélyes az álmeny- nyezet — száll vitába a fővállalkozó MEZŐGÉP képviselője. Frank Dezsőné vezető óvónő ezt mondja a történtekről: — Éppen a képesítés nélküli óvónőknek volt itt megyei tanfolyama. A kiscsoportos gyermekek kijöttek a mosdóból, bementek a szomszédos foglalkoztatóba. A két helyiség ajtaja között álltak az óvónők, lestek befelé az üvegajtón, hogy mit csinálnak a gyerekek. Ez hétfőn déltájt volt. Amint a gyerekek beértek a terembe, a szomszédos mosdóban nagy robajjal hullani kezdtek az elemek a plafonról. Az óvónők rémülten néztek be a helyiségbe. A szakmunkások azt mondják, hogy nem életveszélyes az, ha leesik egy-egy elem, mert mindegyik könnyű. Mi lemértük az elemeket. Egynek a súlya négy kiló kilencven deka. Szerintem, ha ez két méter magasságból lehullik és egy hároméves gyerek fejére esik, a sérülés elkerülhetetlen. Délután lefektettük a gyerekeket, ott álltunk mellettük, vigyáztunk és féltünk. Nem tudtuk, hogy nem várható-e annak a meny- nyezetnek a leszakadása is. Én azonnal szóltam, s volt, ahonnan azt a választ kaptam, ne keltsek pánikot. Az alsóparki óvoda fiatal vezetője az elmúlt két hónap alatt sokszor került olyan helyzetbe, amikor rendhagyó kérdésekben kellett döntenie. Mert a hibákat nem kijavítás, hanem hiba követte. A kérdéses mosdóban például nem ez volt áz első úgynevezett műszaki hiányosság. Mint már erről korábban írtunk, a szükségesnél magasabbra helyezték a mosdókat, s amikor szóltak, egy szombat-vasárnapon a szerelők gyorsan helyrehozták a hibát. Addig harminc gyerek egy megfelelő magasságban elhelyezett falikútnál mosakodott. "A Átlátnak a falon Az óvoda padlózata ma már egy szabálytalan sakktáblához hasonlít. Az átadás után, a vezető óvónő szavaival élve, a padlózat legjobban talán magához a gödöllői dombsághoz hasonlított. A zöld linóleumból itt is, ott is kisebb- nagyobb dombok emelkedtek. Aztán jöttek kijavítani. Többnyire két módszert alkalmaztak. Vagy kivágták a hibás darabot, s újat ragasztottak a helyébe, vagy egyszerűen fölhasították a linóleumot, kinyomták alóla a levegőt, aztán megint beragasztották. Né- iia «•"be** a linóleum és a fal érintkezésénél egy szürke szigetelőcsík húzódik. De több helyen inkább kunkorodik, elengedett a ragasztás. Az óvónőnek azt mondták a szakmunkások, hogy akármit csinálnak, véglegesen nem tudják a falhoz ragasz-' tani, mert rossz az anyag minősége. € Két foglalkoztatóhelyiség között merev- szürke műanyag függöny az elválasztófal. Középen két gumicsíkkal érintkezik. A csíkok szabály szerint egymásba simulnának, mert az Országos Szakipari Vállalat munkásai mégis az előbbit választották. Szabály szerint ugyanis az elemeket csavarral kellett volna felerősíteni, de az egész óvoda mennyezetében egy sincsen, csak hatvanötös szeg. Felerősítéskor azt egyszerűen beverték a fölső mennyezetbe, majd elferdítették, hogy jól tartson. Hogy ez a módszer nem volt tökéletes, nemcsak a leszakadás bizonyítja, hanem az is, hogy a vállalat két munkása jelenleg facsavarokkal dolgozik. Most már csak az a kérdés, hogy meddig? További sorsa? Ottjártamkor éppen műszaki szemle kezdődött: a fő- és alvállalkozón kívül megjelent a helyszínen a városi tanács műszaki osztálya és a beruházó vállalat képviselője is. A műszaki szemle eredményéről, s az óvoda további sorsiról ismét tudósítunk. Örszigethy Erzsébet IPlI r I | u J.: £'•' | A kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezet a hatékonyabb munka érdekében gépeit korszerűsíti, illetve átalakítja. A kistarcsai műhely dolgozói például egy kiselejtezett rakodógépből vontatott talaj- egyengetőt készítettek: A zene mindenkié Az ének szeretetével,igénnyel A péceli kórustalálkozóról — még egyszer egyik oldalon homorúak, a másikon domborúak. De hogy ne legyen egyszerű a dolog, a szakmunkások úgy szerelték fel, hogy a két homorú rész találkozik egymással. Így remek az átlátás a szomszédos helyiségbe, és természetesen hangszigetelésről szó sem lehet. Az óvónők már hónapok óta hiába kérnek függönyt a műanyag „fal” eltakarására. Ilyen körülmények között elég nehéz zavartalan foglal* kozást tartani. A fűtőtestek közül nem mindegyik árasztja a meleget. Amelyik meg árasztja, abból a víz is csöpög alul, szép fehér térképet rajzol a linóleumra. Faust Dezsőné. elmondta, hogy a tömbfűtő dolgozói nagyon készségesek és rendesek, többször jönnek azonnali javításra, ha valami baj van, de ők is azt mondják, hogy sok mindenben nem tudnak segíteni, mert az alapszerelés eleve rossz. Hegesztés esőben A kerítésről is írtunk már. Arról, hogy az eredeti vasoszlopok között kifértek a gyerekek. De sajnos a kijavítással tovább gyűrűzik a hibák sora. Ugyanis a gödöllői Vegyesipari Szövetkezet munkásai az eredeti vaselemek közé behegesztettek ugyan újakat, de nem tart a hegesztés. A szövetkezet dolgozói azt mondják, hogy esett az eső, amikor csinálták, azért nem tartós a munkájuk. A közbehelyezett elemek szép lassan rozsdásodnak. A LATI egyik szocialista brigádja vállalta, hogy befesti a kerítést, de az óvoda dolgozói azt a választ kapták, hogy ezt nem kell társadalmi munkásokkal végeztetni, mert ez még a MEZŐGÉP feladata. Csakhogy a MEZŐGÉP nem mozdul, és a kerítés tovább rozsdásodik. Az alsóparki óvodának augusztus 22-én volt a műszaki átadása. Akkor felvettek egy hosszú hibajegyzéket, de a javítási munkák sehogyan sem akartak elindulni. Az ide felvett gyerekek a város többi óvodájában jártak, s ezekben az óvodákban viszont nem tudták elhelyezni az újonnan felvett gyerekeket. Ezért, bár a hibákat még akkor sem javították ki, október elsején százhúsz gyerek elfoglalta az új intézményt. Egy-két szerelő néha jött, a gyermekekkel együtt ők is jártak az óvodába. Az alsóparki intézmény a számtalan műszaki hiba ellenére barátságos, kellemes, otthonos. Nagyon szép a berendezése, és sok az ízléses díszítőelem. Ha az óvónők és a szülők ugyanúgy látnak hozzá a berendezéshez, mint a munkások, az óvodába még októberben se járhattak volna a gyerekek. Mindenki varrt, hímzett, cipekedett, takarított. És hiába minden, most mégis zárva van az óvoda. Csavarbelyettes: a hatvanötös A leszakadást követő műszaki vizsgálat megállapította, hogy néhány nap múlva a konyha mennyezete is leszakadt volna. De mindez csak véletlen — mondja a fővállalkozó. Az alvállalkozó két munkása, aki most ott dolgozik, azt mondja, hogy a vázba akár bele is lehet kapaszkodni, mégsem szakad le. Az egyméteres magasságot el sem érő gyerekek ugyan nem csimpaszkodtak a mosdó mennyezetébe, mégis lepotyogott. Pillanatnyilag valamennyi helyiségben két munkás dolgozik, ám ki tudja, meddig. Az óvónő azt mondja, hogyha tíz- tizenkét embert idehívtak volna, két-három nap alatt már ismét használható lenne az óvoda. Igaz, hogy a szakipari vállalat két munkása reggeltől estig dolgozik, teljesítményük mégsem hasonlítható egy tucat emberéhez. Ök valami olyasmit mondtak, hogy ha többen^ dolgoznának, akkor megint hiba lenne. Ezt sajnos, többszöri* kérdezésre és magyarázkodásra sem értettem meg. Vajon melyik egyszerűbb szerszám? A kalapács vagy a csavarhúzó? Véleményem szerint egy kalapács nehezebb, mint a másik szerszám, az II. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1975. DECEMBER 5., PÉNTEK BakodóffÉpbőI fekj, egyengető Újítások a Sziiasmentiben ennek használata révén a szövetkezet valamennyi mezőgazdasági útja 1975- ben kifogástalan minőségű volt. Ugyancsak használt anyagból alakítottak ki egy permetlé- gyorstöltő egységet, melynek Igaz ugyan, hogy a Gödöllő és Vidéke tegnapi számában röviden beszámoltunk a Pé- celen rendezett kórustalálkozóról, ám az esemény megérdemli, hogy részletesen foglalkozzunk vele. Felejthetetlen élmény volt A zene mindenkié. Ez a felirat volt olvasható a péceli művelődési ház színpadán, amikor a vecsési József Attila művelődési ház énekkara és a péceli szövetkezetek férfikarának közösen rendezett műsorára került sor. A vecsésiek ez alkalommal viszonozták a péceliek májusi mo- nori járásbeli vendégszereplését. Mindkét énekkar ezüstkoszorúval kitüntetett együttes, s a két kórus énekeseinek száma, meghaladja a hatvanat. A vecsési énekesek között fiatal lányok és családanyák is vannak, s korukat tekintve, a férfiak is fiatalabbak a pécsieknél. Mint Bakonyi Árpád, a péceli énekkar vezetője mondta, bizony lassan kiöregednek a szép zenét, a gyönyörű muzsikát művelők. Az igen színvonalas műsor hallgatói zsúfolásig megtöltötték a művelődési ház nagytermét. A péceliek részéről több szavalat is elhangzott; a költemények a dallal, az énekléssel voltak kapcsolatosak. Dóbiás Lajos és leánya, Edit hűen tolmácsolták Juhász Gyula és József Attila verseit. A szólóénekesek, Cserny János és Bánáti József előadása tudásról és az ének iránti szere- tetről tett tanúbizonyságot. A vecsésiek szép hangja, a művek átélt tolmácsolása igazi élmény volt. Ugyanez mondható el az egyesített kórus előadásáról. Valentsik István és Bakonyi Árpád karnagyok kitettek magukért, Kiss Katalin zongorakísérete szép és igényes volt. Nyugodtan kijelenthetjük: a zenekedvelők részére felejthetetlen élmény volt ez a kórushangverseny. E sorokat' leírva az jut eszünkbe, hogy lám jó szervezéssel, a zene iránti érdeklődés felkeltésével lehet és kell is híveket szerezni a magas színvonalú művelődéshez. Igaz, ehhez nagymértékben hozzájárult a szép környezet, a vecsésiek szavaival élve: Pécelen. minden lehetőség adott a komoly, nagyszabású műsorok megrendezéséhez. Formaruhában S kik azok a péceli énekesek, akik hosszú esztendők óta szabad idejük nagy részét énekléssel töltik? Kik azok, akik bármikor rendelkezésre állnak, ha műsorról van szó? Ezek az énekesek a versenyeken és próbákon kívül észt vesznek a társadalmi A részt vevő kórusok rendezvényeken, műsort adnak nemzeti ünnepeinken, nemcsak Pécelen, hanem a járás más helyein is. Ök azok, akik az elvtársak,, a barátok temetésén, a végső búcsúkon közreműködnek. Igaz, nem áll rendelkezésükre az utazásukhoz autóbusz, de messzemenően támogatja őket a Szövetliezeti Tanács. A Petőfi Sándor kórus tagjait, mind felsorolni hosszú lenne, mégis megemlítjük, hogy Minkó Benjámin, Mikes Ferenc, Németh János, Ben- kovics János és a többi fizikai dolgozók együtt énekelnek Nagy József és Dóbiás Lajos tisztviselőkkel, s velük együtt ott vannak Mi- cseris Ferenc, Bagó Gábor és a többi nyugdíjasok. A hangverseny után eljöttek a barátok is, s bizony öröm volt hallgatni a fehér asztal mellett felhangzó dalokat. Volt a hangversenynek olyan apró mozzanata is, amely arra utal, hogy az énekkar tagjai külsőségekben is igényesek. Hiszen a férfiak sötét ruhája, a fehér ing, az énekkar kitűzött jelvénye, a vecsési lányok egyforma blúza már a színpadra vonuláskor is jó hatással van a nézőkre. A két kórus már az eddigiekben is szép sikereket ért el A vecsésiek például Csehszlovákiában is felléptek már, s repertoárjukban nemzetiségi dalok is elhangzottak. A pá- celiek rögtönzött kiállítása hűen tükrözte az eddig elért eredményeket, sikereket és az ezek mögött álló sok-sok munkát. Féltve őrzött kincseik között tudják a díszes serleget és a szereplésükről szóló néhány soros újságcikket egyaránt. Mindezek azt igazolják, 'hogy büszkék eredményeikre, büszkék sikereikre és ennek érdekében még többre, még művészibb produkciókra törekszenek. És egy kívánság Pécel nagyközség közönsége nagy tapssal, gratulációkkal jutalmazta a műsort, s külön is köszönetét fejezte ki az együtteseknek a nagyközség vezetése, Juhász János párttitkár és Tóth István tanácselnök. Végül még ide kívánkozik valami: jó lenne, ha Pécelen több hasonló központi rendezvényre kerülne sor. K. I. beállításával a töltési idő negyedére csökkent. A műhely dolgozói továbbá egy régi SZK—4-es kombájnt önjáró tartályos betakarító géppé alakították át: ez körülbelül három köbméter zöldanyagot gyűjt össze és billent pótkocsiba. Elsőként a levendula-betakarításnál használták, s itt alkalmaztak még egy újítást: felszerelték egy régi SZK—3-as kombájn kiselejtezett vágóasztalát. Az idei év első félévében vásárolt a szövetkezet egy Kertitox Góliát permetezőgépet, amely terhgépkocsira szerelhető, s alkalmazásával három traktor szabadult fel, a munka minősége is jobb lett, s az idő is lecsökkent. Szintén traktort helyettesítettek egy Tornádó-típusú műtrágyaszóróval, mely ugyancsak tehergépkocsira szerelhető. Természetesen az új rendszerű gépek új technológia bevezetését is jelentik. A tehergépkocsira szerelt adapterek bizonyos fokig szükségtelenné teszik a kézi munkát (táblára való kihordás, átrakás). A műtrágyaszórót csak géppel lehet tölteni, ehhez korábban kézi Munkaerő kellett. A kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezetben az idén a gabona szállítása a kombájnoktól az átvevőhelyig tehergépkocsival történt. Ennek egyik előnye az volt, hogy a szállítás ideje alatt a traktorok betakaríthatták a szalmát, s ugyanakkor tarlót is hántolták. —őr— Szőlőpréssel gazdaságosabban mínusz tíz munkás A túrái Galgamenti-Rákóczi Terjnelőszövetkezet jelentős megtakarítást ért el a szőlő- szüret, illetve a szőlőfeldolgozás bizonyos mértékű gépesítésével. Ebben az évben vásároltak egy Horizontál szőlőprést. Ezt a szerkezetet a tárolóhely közelében állították fel, így az első lépésben a must szállításánál értek el megtakarítást. Az eddigi hagyományos szőlőprésekkel ti- zenketten dolgoztak, s a Horizontál üzemelésével az itteni munkafolyamatokhoz mindössze két munkás szükséges. Megnyitó után bemutató Minncnlumfotók kiállítása Aszódon Az Oktatási Minisztérium aszódi 2-es számú Fiúnevelő Intézetének tanácsa dokumen- tumfotó-kiállítást rendez Urban Tamás fotóriporter munkáiból. A kiállítást december 13-án délelőtt 11 órakor nyitja meg Aszódon, a Baross tér 2. szám alatt László József, az Oktatási Minisztérium gyermekvédelmi osztályának vezetője és Keleti Éva fotóművész. A megnyitó után a résztvevőknek bemutatják az intézet új otthonépületét.
