Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

1975. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK A MAGYAR SAJTÓ NAPJA TISZTELETÉRE Baráti sajtótalálkozó Százhalombattán Tegnap délutánra a százha­lombattai városi pártbizottság és a Dunai Kőolajipari Válla­lat a közeledő magyar sajtó napja alkalmából vendégségbe iívU lapunk szerkesztőségét. Az ünnepi találkozón megje­lentek a párt-, állami, társa­dalmi szervek megyei képvise­lői is, köztük Barinkai Oszkár. ■né, a Pest megyei Pártbizott- ' ság titkára, Jámbor Miklós, a 1 Szakszervezetek Megyei Tana- | csának vezető titkára, Császár \ Ferenc, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese, Csa­pó László, a KISZ Megyei Bi­zottságának titkára. A Magyar Üjságírók Országos Szövetsé­gének képviseletében Pásztor János, főtitkárhelyettes jelent meg. A Hírlapkiadó Vállalat, a Szikra Lapnyomda vezető munkatársai, a DKV és a DHV több szocialista brigád vezető je is helyet foglalt az ünneplők soraiban. Megnyitóként Váci Mihály: Méltó hatalmat című versét adta elő Bagotai Tamás elő­adóművész, majd Mezei Lajos, a DKV pártbizottságának tit­kára köszöntötte a találkozó résztvevőit. Balázs Gézáné, a százhalombattai városi pártbi­zottság első titkára ünnepi be­szédében emlékeztetett arra a küzdelmes útra, amely a Vö­rös Üjság 1918-as megjelenésé­től a mai magyar sajtóig ve­zetett. Méltatta a szocialista sajtó hivatását, társadalmi, po­litikai szerepét. Nagy elisme­réssel beszélt a továbbiakban a Pest megyei Hírlap munká­járól, s annak a reményének is kifejezést adott, hogy a jövő­ben még tovább mélyül a fia­tal ipari város és a lap kap­csolata. A tetszéssel fogadott ünnepi j beszédet követő baráti eszme. csere, során a többi között | felszólalt Mazzag Pál, a DKV j pártbizottságának politikai j munkatársa, Salamon Zoltán, ! a vállalat karbantartó szocia- I lista brigádjának vezetője és I Mód Józsefné, a DKV Váci I Mihály szocialista brigádjának vezetője. A meleghangú mél­tatásokért és jókívánságokért ár. Lőkös Zoltán, a Pest me­gyei Hírlap főszerkesztője mondott köszönetét. A találko­zó keretében Barinkai Oszkár- né emlékplaketteket nyújtott át a lapterjesztésben, sajtópro­pagandában élenjáróknak. Em­lékplakettet kapott Balassi Ist­ván, a váci városi pártbizott­ság osztályvezetője, Gulyás György, a nagykátai járási pártbizottság osztályvezetője, Szilágyi József, a veresegyházi nagyközségi pártbizottság tit­kára, Tóth Géza, a pilisvörös- vári és dr. Hagy Sándorné, az abonyi postahivatal vezetője. A közvetlen hangulatú bará­ti találkozó a késő délutáni órákban fejeződött be. Meg kell tartani az egészségügyi szabályáét A Pest megyei Közegészségügyi-Járványügyi Bizottság ülése Nemcsak egészséges ember kaphat fertőzést, beteg . is. Még akkor is, ha más beteg­séggel kórházban ápolják. Kórokozókat a látogatók is behurcolhatnak, s ez ellen nemigen lehet védekezni, leg­feljebb járványos időben a lá­togatás megtiltásával. A nem kellőképpen tisztán tartott evőeszközök, felszerelési tár­gyak jszirytén okolhatnak fertő­zést, leginkább az amúgyis zsenge gyermeki szerve­zetben. Megvan-e Pest megye kór­házaiban minden feltétele an­nak, hogy az ilyenfajta fertő­zések ne következhessenek be? Erre a kérdésre keresett vá­laszt a megyei KÖJÁL, amikor tavaly és az idén a szokásos általános kórházhigiéniai vizsgálatnál szigorúbb ellenőr­zést tartott a kórházak kora­szülött- és újszülött-részlegei­ben, valamint a csecsemőosz­tályokon. A vizsgálat eredményéről tegnap délelőtt a megyei Köz­egészségügyi-Járványügyi Bi­zottság rendes ülésén az el­lenőrzést tartó orvosok: dr. Straub Ilona epidemiológus, dr. Svidró Anna laboratóriumi vezető főorvos, dr. Kelemen Erzsébet és dr. Meggyest Pé­ter állami közegészségügyi felügyelők számoltak be. Rá­mutattak, hogy néhol nem mindenben tartják meg az előírásokat. Előfordul, hogy kézmosásnál nem használnak megfelelő fertőtlenítőszert. A kis bete­gekhez nem mindig közeled­nek az előírt szájkendő alkal­mazásával, vagy nem szabály­szerűen viselik azt. Egyik-másik helyen a cse­csemők és újszülöttek etetésére használt eszközök fertőtleníté­sét nem találták egészen meg­felelőnek. Az ellenőrzéseken megvizs­gálták a kórházak műszaki lé­tesítményeit is és megállapí­tották, hogy a kiszolgáló részlegek fej­lesztése nem mindenütt tart lépést az intézet bőví­tésével. A mosodák és a dolgozók szociális helyiségei túlzsúfol­tak. A beszámolókat követő vita után a bizottság határozatokat hozott. Kimondotta, hogy az orszá­gos irányelvek alapján kidol­gozott és a Pest megyei KÖ­JÁL által rövidesen kiadásra kerülő, a koraszülött és újszü­lött részlegekre, továbbá a cse­csemőosztályokra vonatkozó közegészségügyi szabályokat mindenütt pontosan meg kell tartani. Kötelezte továbbá a kórházak higiénikus főorvo­sait, orvosait, hogy ezekkel a részlegekkel és osztá­lyokkal megkülönböztetett figyelemmel foglalkozza­nak. Tapasztalataikról pedig rend­szeresen számoljanak be a he­lyi közegészségügyi-járvány­ügyi bizottság ülésén. Végül: a konyhai, de az élelmezéssel foglalkozó minden más kórhá­zi dolgozónak tanfolyamokon kell elsajátítania az élelmezés­egészségügy alapvető isme­reteit. KGST-tanácskozások Miskolctapolcán tegnap be­fejezte munkáját a KGST rá­diótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának 29. ülése. A tanácskozáson — amelyen Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter el­nökölt — a KGST-tagországok és Jugoszlávia delegációi szá­mos gyártásszakosítási és kooperációs kérdést tárgyaltak meg, a híradástechnikai ipar területén. Elfogadta a bizottság többek között a komplex program ke­retében kifejlesztésre kerülő információs mérőrendszer rá­dióelektronikai mérőműszerei­nek szakosított és kooperációs gyártására tett javaslatokat. Megállapodtak abban, hogy a jövőben kibővítik a televí­ziók, rádiókészülékek, lemez­játszók és a magnetofonok- részegységeinek kooperációs gyártását is, melyben a ma­gyar híradástechnikai ipar is érdekelt. Végül áttekintették az 1971—74. évi tudományos kutatási és fejlesztési együtt­működés eredményeinek gya­korlati alkalmazását, s jóvá­hagyták a jövő évi munkater­vet. ★ A közlekedési állandó bi­zottság jubileumi tanácskozása szerdai plenáris ülésén a tag­országok delegációi ezúttal a KGST és a Finn Köztársaság közlekedési kapcsolataival fog­lalkoztak. Az ülésen megvitatták a KGST és Finnország együtt­működési bizottsága közleke­dési munkacsoportjának tevé­kenységét. Az ülésen megálla­pították, hogy a KGST-ot-szá- gok és Finnország közúton le­bonyolított áruforgalma első­sorban a szovjet—finn vi­szonylatban számottevő, de a forgalom fejlesztésének több feltétele biztosított. ★ A KGST mezőgazdasági ál­landó bizottsága 1975. novem­ber 24—28. között Rostockban tartotta 43. ülését. A bizottság jóváhagyta a KGST-tagállamoknak az ál­lattenyésztés növényi és állati, valamint mikrobiológiai ere­detű takarmányfehérje bizto­sításával összefüggő és a vég­rehajtó bizottsághoz terjesz­tendő javaslatokat. Láthatatlan kincs 216 ezer óra Láthatatlan kincsként emle­getik az időt. Tegyük hozzá rögtön: láthatatlan, de ko­rántsem mérhetetlen. Az óra mutatójával, a naptár lapjai­val, s ezernyi más módon nyomon követhetjük múlását. Például azzal, hogy a Dunake­szi Járműjavító Vállalatnál a négytengelyes személyszállító kocsik különböző alkatrészeit ma fele, harmada annyi idő alatt készítik el, mint a gyár­tás megkezdésekor. A hivata­los fogalmazás szerint: csök­kent a normaóra-szükséglet. A nem hivatalos, de társadalmi­lag nagyon is fontos megálla­pítást pedig valahogy így for­málhatjuk: Dunakeszin nagy figyelmet szentelnek a terme­lés időigényének, a szükséges és fölös időráfordítások éles elválasztásának, a fajlagos időigény folyamatos mérséklé­sének. Ami nincs többé Az eltelt percet, órát, napot — még ha akadna is ilyen — a csodatevő varázsló sem tud­ná visszahozni. Nem, mert az nincs többé. Ezért kincs, még­pedig pótolhatatlan, az idő. Ám hallott-e már valaki olyat, hogy kergetnek egy embert, s azt kiáltozzák: fogják meg, el­lopott ezer órát magától, a tár­sadalomtól?! Vicces? E „vicc­re” sűrűn kínálkozna alkal­munk! Pest megye iparában a munkások összes teljesített munkaóráinak száma 1970 és 1974 között mindössze 116 ezerrel emelkedett. Ez a szá­mítási alapnak mindössze 0,1 százaléka! Ugyanakkor vi­szont az ipari termelés növe­kedése ebben az időszakban 32,9 százalékra rúgott! Ha ösz- szevetjük a két adatot, máris büszkén dagadhat a keblünk, hiszen ez igen, ez már vala­mi. Csakhogy: a két tényező erős különbözősége döntő mértékben a technikai, tech­nológiai fejlesztésre vezethető vissza, s csak töredékében ar­ra, hogy a termelő üzemekben megérdemelt ranghoz, fontos­sághoz jutott a munkaidő ki­használása! Zebegény: Keresettek az ásványőrlő üzem termékei Kevés ipari létesítmény di­csekedhet olyan szép termé­szeti környezettel, mint az Or­szágos Érc- és Ásványbányák zebegényi ásványőrlő üzeme. A faluból idevezető aszfaltutat is az erdei növények termé­szetes sorfala kíséri. — Valóban gyönyörű vidék ez — mondja Nagy Miklós, az üzem vezetője. — Ám mi csu­pán munkába jövet és haza­felé menet vehetjük igazán szemügyre ezt a romantikus környezetet, mert bizony napközben nemigen érünk rá gyönyörködni a tájban. t­Az ütemesen zúgó gépek és a jövő-menő autók körül se­rénykedő emberek arról ta­núskodnak, hogy az üzemnek fontos feladatokat kell megol­dania még az év végéig. Mészkőpor az állatoknak — így igaz — tájékoztat az üzemvezető. — Termékeink­ből mind többet igényel a mezőgazdaság és az ipar. Az országban egymás után léte­sülnek a szakosított állatte­nyésztő telepek: üzemelteté­sük elképzelhetetlen e tápsze­rek nélkül. — Milyen termékek készül­nek itt? — A futor lisztet és a mész- kőgrittet a mezőgazdaság hasz­nálja elsősorban sertés-, illet­ve csirkenevelésre. Mind a kettő a csontfejlődést és a mészképződést segíti. Az utób­bi különösen jó hatással van a zárt istállóre-ndszerben te­nyésztett tyúkok tojáshoza­mának növelésére. Ezenkívül még baritot dolgozunk föl. Ezt az ásványt Jugoszláviából szállítják hozzánk, belőle ké­szül az úgynevezett „zagy”, amelyet az olajbányászatban használják a gázkitörések el­fojtására. Nálunk készül az építkezéseknél, tatarozásoknál használt „bécsi fehér” is. Ez okozza a legtöbb gondot. Ta­vasztól őszig nem tudunk ele­get tenni a megrendelések­nek, télen viszont a nyakun­kon marad, mert a felhaszná­ló vállalatok télen nem rak­tároznak belőle eleget. Emiatt augusztus óta nem tartunk szabad szombatot egészen de­cember elejéig. Szerencsére az üzemegység dolgozói, ismerve a helyzetet, igyekeznek leg­jobb tudásukhoz és erejükhöz mérten segíteni. Hangról ítél a molnár A szürkésfehér porral bele­pett épületben Stefán Anna ügyel az egyik Rawema gyárt­mányú adagológépre. Az ügyes masinából tetszetős műanyag zacskóba folyik a „bécsi fehér” por. — Most ötkilós csoma­gokra álltunk rá — mondja a zebegényi kislány, aki szem­mel láthatóan élvezettel keze­li gépét. — Másfél léve dolgo­zom itt, elégedett vagyok a keresetemmel is. Ha Pesten dolgoznék, sem kapnék többet. Itt, az őrlőben találkozunk Kovács Ferenccel is. A mar­kos, tagbaszakadt ember az üzemrész gazdája, molnár. — Mióta végzi ezt a mun­kát? — kérdezem a kőporos ruhás gépkezelőtől. — öt éve — válaszolja, mi­közben a garatba ömlő zúzalék hangját figyeli. — Azelőtt 12 évig zsákoltam. Egyszer úgy hozta a sors, hogy ide kellett egy ember. Kipróbáltam. Az­után tízhetes tanfolyamot vé­geztem és azóta nem annyira az izmaimmal, mint inkább a fülemmel és> szememmel dol­gozom. — Ehhez a munkához tehát különleges érzék szükséges? — Feltétlenül — magya­rázza Nagy Miklós. — A jó molnár a fülével érzékelheti a legjobban a megfelelő adago­lást. A gép ugyanis akkor a legtermékenyebb, ha a telje­sítményének megfelelően kap­ja a nyersanyagot. Ez a minő­séget is befolyásolja. Lehetne többet is? — Hol használják föl ter­mékeiket? — Szerte az országban. Többnyire állami vállalatok­nak. szövetkezeteknek és kis mennyiségben magántenyész­tőknek gyártunk tápszereket. Az országos igénynek mintegy 6 százalékát elégítjük ki. A „bécsi fehér”-rel hasonló a helyzet. A „zagy”-ot természe­tesen csak az olajbányászok részére és exportra is készít­jük. Ez a termékünk a legjö­vedelmezőbb: feldolgozásáért tonnánként 23 dollárt kapunk. — Az elmondottakból kide­rül, hogy gyártmányaik kere­settek. Ehhez alkalmazkodik idei teljesítményük is: 127 dolgozójuk 54 millió forintot termel az év végére. Vár­ható-e bővítés, fejlesztés az üzemegységben ? — Sajnos, egyelőre nem. Az anyavállalatunk pénztárcájá­ból erre most nem telik. Re­ménykedünk azonban, hogy a termékeinket felhasználó vál­lalatok, ha a jövőben még több anyagot kívánnak ren­delni tőlünk, hozzájárulnak fejlesztési. bővítési tervünk megvalósításához. Elképzelé­seink már vannak erre. Séra Sándor Leintik a gyártásvezetőt, ne bíbelődjön azzal, hogy miként takaríthatna meg egyetlen per­cet az alkatrész forgácsolása­kor. Hagyja hát, s utólag ki gondol arra, hogy ez az al­katrész már tízezerszámra ké­szül, mégis érdemes lenne azt a hatvan másodpercet — több tízezerszer hatvan másodper­cet! — megtakarítani? Sokan abban a tévhitben élnek: az idő ingyen van, nem kell fi­zetni érte. Pazarlását, bő- markú mérését viszont — tár­sadalmilag! — nagyon is meg­fizetjük. A beruházások megvalósítá­si ideje az indokoltnál — s a nemzetközileg elfogadhatónál — két, két és félszer hoszabb. Az építőipari gépek álláside­jének kétharmada, mint ezt egy vizsgálat megállapította, belső — azaz vállalati — és kooperációs szervezetlenség következménye. Ezek és ha­sonlók a nyílt időpocsékolás közé sorolhatók. S akkor még hol vannak a rejtett tékozlá­sok, a munkahelyen tétlenül töltött percek, félórák, a se- lejttermékekbe beleölt mű­szakok, a rossz tervek okozta várakozások?! A Gazdaságku­tató Intézet számításai szerint a munkaidő 20—25 százaléka vész el. Ez annyi, mintha a ténylegesen számon tartott 102 ezer ember helyett csupán 75—80 ezret foglalkoztatna a megyében az ipar. S ez még csak az ipar! Közös érlék E fölismeréstől, a kérdés fontosságától vezettetve állapí­totta meg az MSZMP Pest megyei Bizottságának az 1975 márciusában tartott küldöttér­tekezlet elé beterjesztett je­lentése: „Gyakran tapasztal­ható, hogy a termelésszervezé­si hiányosságok, a technológiai fegyelem megsértése, egyálta­lán a hiányos munkafegyelem miatt topábbra is jelentős a munkaidő-kiesés, az anyag- és energiapazarlás, ami rontja a termelékenység nagyobb üte­mű növelését.” Egyéni életünkben könnyen fölismerjük az idő múlását, hiszen gyorsan eltelik szabad­ságunk, elillan néhány szabad óránk, ha összefutnak teen­dőink, azt tartjuk, meghalni sincs időnk. Azt azonban, hogy az idő közös, társadalmi méretű érték, csak kétkedve fogadjuk el, ha megtesszük egyáltalán. Hiszen „nem ker­get a tatár”, „megvár a mup- ka”, kínálják a mentséget ha­mis bölcsességeink. Észre kel­lene vennünk: ha az óránk késik, bosszankodunk. Ha mi késünk valamilyen felada­tunkkal, mindig lelünk rá ma­gyarázatot. Egyetlen napon Az év 365 napját alapul vé­ve, huszonnégy óránként két­ezer méter film hagyja el a Forte Fotokémiai Ipar telepét. A filmgyártás technológiája rendkívül szigorú, itt a leg­kisebb fegyelmezetlenség is súlyos termelési kárt okozhat. A fotópapíroknál sem más a helyzet, itt ugyancsak szoros összefüggés áll fenn a techno­lógia és a termelés időszük­séglete között. Mégis, a je­lentős technikai fejlesztést se­gítségül véve, a gyáriak elér­ték, hogy a termelésnöveke­dés kilencven százalékát a termelékenység emelkedése fedezte. Amiben nagy része volt azoknak az üzem- és munkaszervezési intézkedé­seknek, amelyek a többi kö­zött felülvizsgálták az egyes munkaműveletek időigényét, s ahol mód volt erre, ott csökkentést, ahol arra mutat­kozott szükség, ott növelést hajtottak végre. Említettük a cikk elején: a megyében a teljesített mun­kásórák száma négy esztendő alatt mindössze 0,1 százalék­kal bővült. Gyakorlatilag ez annyit tesz, hogy a munka- időalap változatlan maradt, s növekedésére — mind demog­ráfiai, mind más szempontok alapján — a jövőben sem le­het számítani. Ahogy tehát az iparban, más népgazdasági te­rületeken úgyszintén az kerül előtérbe, mi történik a lénye­gében változatlan tömegű, mennyiségű órák alatt. S persze, tegyük hozzá: nem­csak a termelésben van érté­ke az időnek. Hanem a kuta­tásban, az oktatásban, a köz­lekedésben, a keresíkedelem- ben, de még a gyógyításiban is, Rossz hagyomány A munkaidő-veszteségek egy része elkerülhetetlen, mert a szabadság, a betegség is csökkenti a munkaidőalapot. (Más kérdés, de nem mellé­kes, hogy a megyében a táp­pénzesek arányának folyama­tos emelkedése valóban indo­kolt-e, valóban ennyire rom­lik-e a dolgozók egészségi ál­lapota?) Jogos a kétkedés, sziikségszerű-e, hogy ügyes­bajos hétköznapi dolgaink túl­nyomó részét csakis munka­idő alatt intézhetjük el? Mert hivatalok, szolgáltató vállala­tok, intézmények fittyet hány­nak arra, hogy a közös kincs­ből vész el egy darabka. S ■mert ez hagyománnyá mere­vedett — miért tűrjük el az ilyen megszokásokat? —, mert ezt szinte születése pillanatá­tól természetesnek fogadja el az állampolgár, saját munká­jában sem tulajdonít különö­sebb jelentőséget annak, bogy múlnak az órák, s haszontala­nul telnek el. Egy ember esztendőnként átlagosan 260 napot dolgozik. Forma és papír szerint, mert a fennmaradó 105 napot a va­sárnapok, ünnepek, a szabad szombatok, a szabadság töltik ki. A forma szerint 260 nép­ből mennyi telik tényleges, hasznos, társadalmat és egyént gyarapító munkával? Keve­sebb, mint lehetne, mint kel­lene. Mai gondjaink, nehéz­ségeink közepette még inkább megnő a jól felhasznált és az elpocsékolt idő arányának je­lentősége. Az arányváltozás halogatása, az időkincs tékoz­lása tartóssá teheti amúgyis makacs problémáinkat. M. O. A népi ellenőrzés feladatairól A KNEB elnöksége szerdán országos tanácskozást tartott az ÉDOSZ székházában a te­rületi bizottságok elnökeinek, a népi ellenőrzés apparátusá­nak részvételével. Dobos Ist­ván, a KNEB tagja, az' Orszá­gos Tervhivatal főosztályveze­tője Az V. ötéves terv és sza­bályozórendszere címmel tar­tott előadást. Dr. Dabrónaki Gyula, a KNEB elnöke előadá­sában a népi ellenőrzésnek a XI. kongresszus határozatai­nak végrehajtásából adódó fel­adatait ismertette. MUNKAVÉDELEM Bevált a védőkeret A fővárosi és megyei taná­csok mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályaimak műszaki munkavédelmi felügyelői ta­nácskoztak szerdán Szombat­helyen. Az országos tanácsko­záson értékelték a mezőgazda- sági nagyüzemek és a tanácsi élelmiszeripari vállalatok idei ’ munkavédelmi tevékenységét, s megvitatták a soron követ­kező feladatokat. A szakemberek ismertették többek között, hogy a termelő- szövetkezetekben ez év első tizenegy hónapjában az elmúlt év hasonló időszakához viszo­nyítva mintegy 5 százalékkal csökkent a balesetek, s 12 szá­zalékkal a halálos balesetek száma, örvendetes, hogy 1970. óta minden évben kevesebb a közös gazdaságokban előfor­duló baleset, ami a jó felvilá­gosító munkának, a balesetek megelőzésére tett számos in­tézkedésnek az eredménye. Amióta például védőkerettel látták el a traktorokat, szinte megszűnt a borulás Okozta haláleset, ezt megelőzve vi­szont évente 40—50 ember vesztette életét ilyen jellegű baleset következtében. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents