Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
Eddig úgy tudtam, hogy Pest megyében a toki Egyetértés Termelőszövetkezeté a pálma: évi hatszázezer forintot fordítanak a közművelődés támogatására. A napokban lezajlott taksonyi közművelődési tanácskozáson azonban kiderült: a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet másfél milliót áldozott idén erre a célra. Másfél millió forint már szép summa. Különösen az, ha hozzátesszük, hogy egyetlen termelőszövetkeMásfél Esztendeje kezdődött Sokszínű művelődési igény Szocialista szerződés erősíti Ötven hellyel több ünnepélyesen átadott ötvenszemélyes óvodában már vidám az élet. Az intézmény, amely harmadik a községben, lényegesen enj'híti a kicsik elhelyezésének gondját. IfJ. Fekete József felvétele 1 Ez a gazdaság ipa már há2 rom falu: Dunavarsány, Takii Sony és Majosháza határát | egyesíti. Több mint kétezer- ikétszáz ember számára nyújAz Ollón november 6-ánltanak biztos megélhetést. Sőt, új, zennél ma már lényegesen töb- -|bet: a tanulás, az ismeretek 1 bővítésének, a szabad idő kul- | túráit eltöltésének a lehetősé- = erét is megteremtették. Jegyzőkönyvi bejegyzés sának követendő útját jelöli ki. S ezért nemcsak művészeti értéke alapján büszkélkedhet vele a vállalat vezetősége és a község.. Már vannak tervek a továbbfejlesztésre is. Az elképzelések szerint, a szintén itt élő ifjú Pál Mihály és felesége, P. Szabó Edit szobrászművészek alkotásaival gyarapodik majd á gyűjtemény. De a család Budapesten élő tagja, Pál Ferenc kerámikus is megígérte, hogy nemcsak suját munkáiból ajánl föl néhányat, hanem más művészek támogatását is megnyeri a gyömrői szoborpark számára. Ezek után talán érthető, miért javaslom minden arra járónak, hogy keresse fel ezt a vállalati kertet, ahol nemcsak művészi élménnyel lehet gazdagabb, hanem egy gyümölcsöző és követendő kezdeményezéssel is megismerkedhet. L. T. ................................................................................. KA RÁCSONY, 1975 t Esztendeje kezdődött. Azzal a közművelődési tanácskozással, amelyet a gazdaság párt- szervezete készített elő — a közművelődési határozat szellemében. Nem elvekben megfogalmazott elképzelésekkel, hanem kidolgozott s megvalósításra váró, a közművelődés minden ágát magába foglaló tervvel álltak elő. — A szellemi tőke továbbfejlesztését, gyarapítását szolgálja ez a terv -r- mondotta akkor hozzászólásában dr. Tresser Pál, a szövetkezet elnöke. — Ezért erről is olyan megfontoltan kell döntenünk, mint a legfontosabb termelési, termelésfejlesztési kérdésekről. És döntött a párttagság, döntött a szövetkezeti vezetés. 0 — A költségvetésben előli irányzott másfél millió forint- I nak jobb helyet most nem ta- I lálhattunk volna — foglalta lösszé a döntés lényegét Cse- I lányi Dezső párttitkár. Kovács Lászlónét mindössze I három hónappal a tanácskozás lelőtt nevezték ki a dunavar- jsányi klubkönyvtár vezetőjévé. — Alig hogy rámbízták a |ház vezetését, már járta a |szóbeszéd a faluban: valami I készül itt. Olyasvalami, ami \ tartalmasabbá, szebbé teszi majd az itt élők életét. Kapóra jött a tüdőszűrés — beültem én is az adminisztrátorok közé, s több mint félezer embert faggattam ki személyesen : mire vágyik, mit szeretne, hogyan kívánná tartalmasabbá tenni az életét, őszintén rácsodálkoztam, hogy milyen sokszínű igény él az’ emberekben a többet tudás, a nagyobb világot átfogó látás iránt. Néha csak kapkodtam a fejem, és valahol legbelül nagyon rös- tellkedtem: itt élek közöttük, tanítom a gyerekeiket, és most kell rájönnöm, hogy operát is szeretnének látni, kismama, klub is kellene, sok-sok kirándulás a szűkebb pátria megismerésére, nyelvtanfolyamok, matematika-korrepetálás azok számára, akik a dolgozók gimnáziumába járnak, kerámia- meg csillagászszakkör. 0 Valami megkezdődött ebben a faluban, ahol addig a kultúrát, a tudás gyarapítását jószerivel csak a zeneoktatás képviselte. — A készülődésre készülődéssel válaszoltunk mi is — emlékezik a klubkönyvtár fiatal vezetője. — Összehívtam az ifjúsági klub tagjait: ne várjunk mindent a falu, a szövetkezet vezetőitől. Ha összefogunk, mi is tehetünk valamit a közösség asztalára. Így készült el a kút, a vízvezeték társadalmi munkában. Üj padozat került a termekbe, s a parkettá csiszolásáért sem fizettünk ki egyetlen fillért sem. Az ifjúsági klub vezetője, Székány Andrásné volt az egyik fő szervező, aki azóta már a községi tanács elnöke lett... o A megszavazott másfél millió forintot sokfelé osztották. A három község művelődési házának, könyvtárának támogatására 290 ezer forint jutott belőle. 200 ezer a könyvtár és a klub átépítésére. 90 ezer ösztöndíjakra, oktatásra. Ismeretterjesztésre, tapasztalatcserékre 60 ezer. Színházi előadások, tárlatok megtekintésére százezer forintot szavaztak meg. Szakkönyvtár létesítése, országjárás, helytörténeti gyűjtés, nyelvtanfolyamok, a kutatómunka támogatása és sok minden más szerepelt még a tervben. A terv szinte teljes egészében teljesült a megszabott egy esztendő alatt. 19 szakmai tanfolyamot szerveztek, amelyeknek keretében 166 előadás hangzott el. A tanfolyamokon több mint ezerkétszázan vettek részt! Felmérés készült, amely kimutatta: a gazdaság dolgozóinak 18 százaléka, 370 ember nem végezte el a nyolc általánost. Közülük száznyolcvanán még nem töltötték be a 45. életévet, s közülük szeptemberben 53 kezdte meg az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. 0 Ezer ember számára szerveztek színházlátogatást az idén. Megnézték az Aidát és a Pillangókisasszonyt a Mar- gjtszjgeten,. A TbáUúA Színházban a Gilgamest és a Fecsegő ékszereket. A Madách Színházban A pillangók szabadok, a Vígszínházban a Hárman a pádon, a József Attila Színházban pedig a Hal négyesben című darabot látták. Voltak az Operettszínházban, a Kamara Varietében és a Fővárosi Nagycirkuszban is. Háromszázhűszan vettek részt a felszabadulási túrán, amelynek keretében Pécs, Sopron, Eger és a Mátra nevezetességeivel ismerkedtek. A dolgozók gyermekei közül tízet küldtek el a Szigetszentmár- tonban szervezett nyári olvasótáborba, fedezve minden költségüket. Támogatják a tak- sonyi német nemzetiségi énekkart, a különböző művészeti együtteseket. 0 Az országban talán egyedülálló kezdeményezés: kapcsolatot létesítettek a budapesti Agrár Gazdasági Intézettel és az Országos Állattenyésztési Felügyelőséggel, a herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézettel és a gödöllői Gépkísérleti Intézettel. A rövidesen megkötésre kerülő szocialista szerződések lényege: a gazdaság jellegének megfelelő gyakorlati kutatómunkához lehetőséget biztosít a termelőszövetkezet a kutatóintézeteknek, s cserébe rendszeres tájékoztatást kapnak a kutatómunka tapasztalatairól, a legújabb eredményekről. A gazdaságban negyven, egyetemet vagy főiskolát végzett szakember dolgozik, az ö továbbképzésüket, fejlődésüket is hivatott elősegíteni ez az újszerű, s minden bizonnyal mielőbb gyümölcsöző kapcsolat. 0 Nehéz lenne számot adni mindarról, ami alig egy esztendeje kezdődött Dunavarsány ban, s aminek az eredményei máris sok tekintetben kiemelkedőek, s -ugyanakkor példamutatónk is más gazdaságok számára. Egy biztos, ebben a gazdaságban a vezetés és a tagság egyaránt megértette: előbbrelépni a termelésben, korszerűbben és többet produkálni csak nagyobb tudás, szélesebb kitekintés birtokában lehet. Vagyis úgy, hogy mindazt végrehajtják, ami a közművelődési párthatározatból reájuk tartozik. Prukner Pál Szobrok és munkások Gyomron, ha valaki elvetődik a Monori Járási Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat központja felé, a modern kockaépület mögött gondozott kertet talál. Ám e tényben még semmi olyan különlegesség nincs, ami érdemessé tenné a figyelemre. A vállalat tulajdonát képező, sétánnyal körbe futtatott, gondosan ápolt, füves-bokros terület azonban művészi alkotásoknak nyújt ihletet-kör- nyezetet. • Az évszakok változásait követő növényzet közt talált állandó, minden érdeklődő által megtekinthető szabadtéri otthonra Pál Mihály, a közelmúltban elhunyt Munkácsy- díjas szobrászművész nyolc alkotása. Művelődéspolitikánk egyre újabb utakat, módszereket keres az emberi kultúra értékeinek minél szélesebb körű elterjesztéséhez, érdemes felfigyelnünk erre a nem is mostanában született kezdeményezésre. Maga a vállalat nemes ügy mellett állt, mikor kertjét felajánlotta a szobrok számára. S az_ ötlet a dolgozók közösségeit, a szocialista brigádokat. a KISZ-szervezet fiataljait is megmozgatta. A társadalmi munkájuk nyomán kialakuló park, az általuk elkészített talapzatok, posztamensek nemcsak a műalkotás és a környezet harmóniáját teremtették meg, hanem ilven módon eleven kapcsolat alakult^ ki az alkotó és a közönség között. Ez a kötődés a művészet barátjaivá tette nemcsak azokat a munkásokat, akik részt vettek a szoborpark kialakításában, hanem a vállalat szinte- minden dolgozóját. A park azonban nemcsak a művészet és a közönség alkotó kapcsolatának a jelképe. Megteremtésével a vállalat és a község élete is gazdagabbá vált. A helyi művészetet pártoló, s gyakorlatilag is támogató vállalat arra is jó példát mutatott, hogy az anyagi és hivatalos kötődések mellett ilyen, az egészséges lokálpatriotizmus érzését tápláló kapcsolat teremtésére is lehetőség van. A gyömrői szobrok szabadtéri bemutatója a munkások és a művészet egymásra találáifjuság érdekében, hogy az példamutató.” Ha valaki az elvégzett munkához képest kevesellné azt a dicséretet, netán nem találná elég ünnepélyesnek, gondoljon arra, hogy a szakfelügyelők nem szoktak ódát írni. Az igazi ódákat az élet írja. Csak nem mindig olvashatók. ökrös László Néhány nappal ezelőtt a pi- lisvörösvárd szakmunkásképzőben járt Erdélyi Lajosné szakfelügyelő. Látogatása után a következőket írta jegyzőkönyvbe: „Az intézet igazgatója olyan fáradhatatlanul, lelkesedéssel dolgozik az iskola és a tanulócacbik l dc: . v-j-zr la-nek ők egy-egy hálótermei 30—30 tanulónak, csak az iskola vegye fel őket. Ez nem akármilyen ajánlat volt. A szakmunkásképző vezetősége azonban mégis úgy döntött, ne építsenek a vállalatok semmiféle hálótermet. Adják oda a pénzt, az iskola majd épít abból négy új tantermet. Egy új iskolát. A régi tantermeket meg majd átadja hálóknak. A két vállalat ebbe habozás nélkül beleegyezett volna. Csakhogy kevésnek tartották a pénzt, amit adni tudtak. Ki képes egymillióból négy tantermet, szertárakat, igazgatói irodát, tanári szobát, klubot építeni és berendezni? Még a tervezést sem vállalták. Már-már úgy látszott, kudarcba fullad az egész. Az iskola vezetői azonban azt mondták,- csinálják meg a mérnökök a tervet, teljesen függetlenül attól, mibe kerül majd az építkezés. A többi az ő dolguk. r Áprilistól novemberig így is történt. S most jól figyeljünk a dátumokra: az idén április 4-én kezdték meg az építkezés földmunkáit — az épület helyéről ugyanis egy dombot kellett elhordani — és hét hónappal később, november 5-én felavatták az épületet. Mire az OTP és a megyei tanács elintézte a különféle engedélyeket és pénzügyeket, szép, jellegzetes lépcsősorával már állt az épület. A lelkesedés legyőzte a lassú admi- \ nisztrációt. Ez az ütem egyébként bár- i melyik állami vállalatnak di-1 cséretére vált volna. Már per- j sze annak, amelyik egyáltalán i képes lett volna rá. Pedig ez a vállalkozás is | úgy zajlott, mint a másik: a tanulók és nevelők közös tár- \ sadalmi munkájával. A taná- i rok még szabadságuk egy ré-i szét is erre áldozták. Azzal al különbséggel — és ez természetesen nem jelentéktelen —, I hogy ehhez már lényegesen i több segítséget adtak a válla-] latok. Az említetteken kívüli például a közeli ásványbányái Is. Kritikus szakaszokon segí-1 tette át ez a támogatás a szak-! munkásképzőt. Voltak pillana- : tok, amikor már-már úgy lát- i szott, összeomlik az egész vál-j lalkozás, félbemarad az épít-1 kezés. A nyáron hónapokig i nem lehetett cementet kapni, i hiányoztak az áthidaló gerendák, nem mindig voltak gépek — s még ezer és ezer más bajjal kellett szembenézni. A segítség azonban egyszer sem maradt el. telével az egész nevelőtestületet, a szakoktatókat és a tanárokat egyaránt, fegyelmivel elbocsátotta. Bebizonyosodott például, hogy a tanárok együtt ittak a tanulókkal. Volt olyan gyerek, aki borosüveggel a kezében ment órára, s ha elunta magát — vagy megszomjazott — s ez többször előfordult — az osztály nyilvánossága előtt nagyokat húzott az üvegből. A különös csak az volt, hogy mindez nem közvetlenül a háború után, hanem több mint húsz évvel az utolsó ágyúlövések után, 1967-ben történt. vállaltak és becsülettel el is végezték a munkát. A három év alatt, amíg az átépítés tartott — igaz, mindjárt az elején — egyetlen gyereket kellett. csak „jricsapni az • in tézet- ből. A többiek szombatonként, vasárnaponként társadalmi munkában együtt dolgoztak nevelőikkel, s értékben körülbelül négyszer annyit teljesítettek, mint az eredetileg adott 800 ezer forint volt. Vagyis több mint hárommilliót. Elkészült a fürdő, a betegszoba, a klub, az iroda. Az egész régi épület megújult, megszépüld Közben természetesen formálódtak a tanulók is. Megszűntek a mindennapos botrányok, az állandóan ismétlődő súlyos fegyelmezetlenségek Már lehetett tanítani, oktatni, nevelni. Az iskola fiataljai dolgos, szorgalmas közösséggé váltak. 1972 óta részt vettek a megyei, sőt az országos versenyeken is. S lassan megváltozott a falu és a környék véleménye is az iskoláról. Amire azelőtt nem volt példa, a szakmunkásképző első sikerei után egyre többen kérték felvételüket a környékbeli községekből. Ma már a 300 tanuló negyven százaléka innen való. Erre az alapra építve határozták el az idén az intézet vezetői, hogy nekilátnak egy még nagyobb vállalkozásnak. így is lebet Az' előzményekről csak any- nyit, hogy miután a régi épületet újjávarázsolták, s több más között a hajdani két tantermet újabb kettővel megtoldottak, egymás után jelentkeztek a vállalatok: fogadjon a szakmunkásképző több tanulót. Fogadtak volna szívesen. De nem volt hely. Nem tudtak hol tanítani, nem volt, hova lefektetni őket. Aztán hosszadalmas tanácskozások után két budapesti vállalat, a lakásépítő és a kőfaragó egyAmikor Végh Antal, zsebében friss igazgatói kinevezésével új munkahelyére, a pi- lisvörösvári szakmunkásképzőbe érkezett, ijesztő állapotokat talált. Az elhanyagolt épület valósággal rogyadozott, a falak ragadtak a kosztól és a piszoktól, a folyosókon patkányok futkostak. A szemléltetőeszközökre valahol egy disznóólszérű fészerben bukkant rá; a térképek megpené- szedtek, szétszakadoetak. Az új igazgató akkor már azt is tudta, hogy a KÖJÁL javasolta az intézet megszüntetését, a minisztérium és a megyei tanács pedig egy kivéVégh Antal — ma sem tagadja — megijedt. Nem volt új ember a szakmában. 1950 óta gyakorlatilag megszakítás nélkül a , szakin un kásképzes- be<n dolgozott Ilyet 'azpriban nemcsak nem látott, de elképzelni sem tudott. Azonnal lemondott hát a meg sem kezdett igazgatásról, s lemondott még ötször — mert közben újra rábeszélték —, amíg aztán mégiscsak vállalta az intézet vezetését. De mit csináljon? Hogyan kezdje? A szó szoros értelmében semmi nélkül. Se használható épület, se nevelők se tanárok, se szakoktatók, se semmi. Csak a 160 gyerek. Elrontottak, lusták tudatlanok ugyan, de mégiscsak embert kell belőlük faragni. Az új igazgató kapott három szakoktatót. Érdemes megjegyezni a nevüket — Kovács Imre, Csülök Sándor, Tóth András —, nemcsak azért, mert a mai napig az iskolában dolgoznak, hanem azért is, mert oroszlánrészt vállaltak mindabból, ami ezután következett. És kapott még az iskola 800 ezer forintot. Ezzel láttak neld a nagy munkának. . Az átépítés Először magát az épületet kellett valahogy rendbehozni. A legfontosabbnak és legsürgősebbnek a fürdő átépítése látszott. A tanulóknak ugyanis fürdés után — pokrócba csavarozva — át kellett szaladniuk az udvaron, hosv a kollégiumba jussanak. Télen, hidegben nagyon sokan megfáztak; a gyerekek fele szinte állandóan beteg volt; De betegszoba sem volt, azt is építeni kellett. Meg gazdasági irodát a fűthetetlen régi helyett És még nagyon sok mindent. De. ki csinálja mindezt? Az igazgató meg a három szakoktató hiába szaladgált egyik vállalattól a másikig, a nagy munkát sehol sem vállalták. Nem maradt más hátra: a tanulók segítségét kellett kérni. Építőipari szakmunkások lesznek úgyis, vegyenek hát részt a saját iskolájuk rendbehozásában. S mi történt? A rosszhírű gyerekek, akiknek még a közelébe sem engedték fiaikat, lányaikat a pilisvörösváriak, JSegy ember es öUu ezer forint
