Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
Szeretni kell az életet amivel kínál a szabadság, szeretni a fényes szemek tisztán sugárzó bizodalmát. (Szeretni kell az életet? Nem szoktuk még a gondtalanság állapotát, a zsigerek a szorongást még egyre hordják.) Szeretni keli a lányokat! Szoros ölelésük kinyomja mellkasunkból, mi fojtogat, s könnyűvé válunk, mint a spongya. BARANYI FERENC: Párbeszéd (Szeretni kell a lányokat? Csókjukban még megfontolás van, a lelkűk még ma sem szabad, félelmük üt, akár az áram.) Szeretni kell a társakat! A cseppnek nincsen t áradása, de sok csepp folyammá dagad s útját hegyek közt is kivájja! (Szeretni kell a társakat? S ha mind, de mind magadra hagynak? Cseppek borítják arcodat s bénult vonásaidra fagynak...) Ki nem hiszi a nyílt szemek tisztán sugárzó bizodalmát — annak szerelmet, életet sosem jelenthet a szabadság. Szeretni kell az életet? Szeretni kell a lányokat? Az él csupán, aki szeret, aki szívében is szabad. : KISS GY. MIHÁLY: ; Képzelgés BORBÉLY TIBOR; Harminc sornyi mese El kell mondani még ezt a mesét is arról az égő októberi nyárról bár felettem zord a decemberi ég mert fagy készül odafenn odalenn és holnapután jégbe fagyottan téli álmot alusznak majd a mesék. „Muskátlim bimbaja újra kipattant vékony a szára s januárra mutat mégis tűzpirosán ring a virága és megelőzve odabókol a park hancúrozó lánycsapatára s virít rájuk akik ültetik körülöttem ősszel a nyár virágzó bokrait itt varázskezük simogatja a földet télre készülő szememben kezük most a gyökér s vígságuk bújik a földbe nékik így hiszem el mind ami életet örömre tavaszra a nap kikéi zöldell a fű nyújtóznak égre a fák én is láthatom újra a leányok karcsú, vidám csapatát és ott hűsöl bokrok ölén vízzel kéken a kanna és kannafedélből ízlelhetem a kívánt kortyokat koccintva a nyárra”. Talál) lehet így hisz annyira várom hogy télen is el tudtam mondani még a tovatűnt októberi nyárról e furcsa mesét bár jól tudom velem ők csak a mély álmot alusszák odalenn mert meg sose halnak a nyári mesék. munkaidőben. A bányászlétszám ekkor már csak négy fő volt. TELT-MŰLT AZ IDŐ és a fejlesztési főosztály élére Vidor került. Az lett a feladata, hogy mosolyával segítse a gyengébb minőségű szén eladását, valamint a modernebb tüzeléstechnikájú olajkályhák beszerzését, mert a kibányászott szén az istennek sem akart meggyulladni a kályhákban. Közben a bányában különböző szervezetek alakultak, az akk- limatizálódási bizottság titkára Hófehérke lett, a a bélyeggyűjtő csoportot pedig Hapci vezette. Ezt egyelőre társadalmi munkában végezték, de Hapcit közben kiemelték. Az orientációs főosztály vezetője lett. Ebben az időben a bányában már csak ketten dolgoztak: Szende és Morgó. Az utóbbi morgott is egy párszor, hogy ő melózik a többiek helyett is, de a vállalatvezetés rugalmasságát bizonyítja az a zseniális ötlet, hogy Morgót azonnal elküldték egyéves bányanövény-nemesí- tő iskolára, és az egyetemi előkészítőre is beíratták. Szende sem dolgozott már sokáig bányászként, mert őt is kiemelték. Sumákföldön, Hadovában, a sumák fővárosban vezeti a kereskedelmi kirendeltséget. - AMIKOR A BÁNYÁBAN jártam, a vezetők elmondták, hogy szinte robbanásszerű az a fejlődés, ami a bányát jellemzi. Természetesen a gondokról is szóltak. Legnagyobb problémájuk a krónikus munkaerőhiány. Nincs elég bányászuk. Pedig a bánya bejáratánál ott lóg a tábla: „Szakképzett bányászokat felveszünk, szakképzetlen munkaerőket betanítunk. Jelentkezni lehet a munkaügyi főosztályon”. Apropó, munkaügyi főosztály! Jelenleg a vasorrú bába a főosztályvezető. Egyelőre még csak másodállásban, de hát a fejlődés lehetőségei itt is szinte korlátlanok. .....................................................................................................................................................................................................................................................................................................nmimiii imi I I M arton papa háza a feljáróval szemközt állt. Otthonkám — így mondogatta annak idején — a híd tengelyében helyezkedik el, és a kisebbik szobám ablakából figyelemmel kísérhetek mindent, ami csak az átkelőhelyen történik. log volt, amit szívesebben nézett, a cséplőgépet húzó, ekét, boronás kocsit vontató traktorokat. Igen, ezekre a kis kormos jószágokra volt a leginkább kíváncsi, s ha hátul, a mosókonyha melletti műhelyben — ahol foglalkozása szeAzt azonban, hogy melyik gép hova álljon, a vasköröm mikor s milyen erővel kezdjen kapaszkodni — nagyon kellett tudni. A feljáró keskeny volt, a mellette húzódó árok meg mély, és arra, hogy nem egy cséplő fordult már bele abba a mély Akácz László: Ház a híddal, szemben 6 A terméskő alapra épült, borsózöld habarccsal beszórt ház — ismét csak az ő szavaival mondva — valóban uralta a terepet: akik oda- lentről, a rétről jöttek, ezt az épületet pillantották meg először. Cél volt ez a ház, akár úgy is mondhatjuk, a kis falu palatetős jelvénye. De azért elsősorban mégis csak megfigyelő állomás volt: Márton papa kizárólagos kémlelőhelye! Míg a jó idő tartott, abban lelte legnagyobb örömét, hogy odaállt a kisebbik szoba ablálcához, és nézte, nézte, miként jönnek-mennek az ő termésköves otthona előtt az emberek: ki cipel zsákot, kinek a biciklijén zörög a kapa, ki billegi a legnagyobbakat hazatérőben a kocsma felől. Mindezt napról napra ugyanolyan érdeklődéssel figyelte, s csak egy dorint olykor a rossz cipőket, hasadt szárú csizmákat javítgatta — a füléig ért a fölfelé kapaszkodó gépek csihegő, köhögő hangja, hát földre dobott' szöget, bőrt, kalapácsot, s rohant az utcai kis szobába, hogy el ne szalassza azt a nagyon várt érkezést. A traktorok nehezen boldogultak a ház előtti kaptatóval. A híd feljárójának kavicsán szikráztak a vaskörmök, megfeszült, majd szét is pattant egy-egy gyöngébb láncszem. Az emelkedő ismerői kétféle módon próbálkoztak. Vagy a legnagyobb sebességre kapcsolták, vagy pedig odalent hagyták a terhet, s hosszú, erős láncokkal, drótkötelekkel föntről próbálták meg a vonszo- lást árokba, minden arrajáró emlékezett. Hát ennek a láncos, drótköteles felvonszolásnak volt nemcsak szenvedélyes nézője, dé tapasztalt szakértője is Márton papa! Ahogy foltos kötényében ott állt a kisebbik szoba ablakánál, már a hídról felhallatszó motorhangból meg tudta ítélni: lesz-e, s ha igen, miféle lesz az a mindig várt mulatság. Ha a jelek valami egészen különleges látványt ígértek, Márton papa kinyitotta az ablakot, kikönyökölt, s akár egy színházi páholyból, úgy figyelte az eseményeket. Ha pedig a gépészek káromkodva, szíjfűzős bakancsukkal a kerekeket rugdosva már tehetetlenül álldogáltak, fogta magát, s lassan, a tudós emberek méltóságával kiballagott a kis léckapun. Odament a bajbajutottakhoz, s néhány csendes szóval elmagyarázta nekik: hogyan boldogulhatnának. Márton papa ilyenkor élt Igazán! Hajlongott, forgolódott, kezét, karját emelgette. Külöpben rekedtre cigarettázott hangja ilyenkor megtelt, szint, erőt kapott; ráncos arcát mintha fényes lámpával világították volna meg. A kapaszkodó legjobb szakértője volt Márton papa, s a gépészek, akiknek már segített, úgy beszéltek róla, mint a veszélyes útszakasz egyetlen, igaz ismerőjéről. Az egyik traktoros — aki egykor a folyamőrségnél katonáskodott — azt mondta: nem más ő, mint egy révkalauz; ennek a szárazföldi útnak minden buktatóját, veszélyét egyedül ismerő révkalauz. A felvonszolások révkalauzának azonban olykor dolgoznia is kéllett. Ilyenkor sóhajtozott, szenvedett, s azzal vigasztalta magát, hogyha eltelik fölötte az idő, s mint kiérdemesült mester végre felhagyhat a varrással, kalapálással, akkor, majd akkor kezdődik el számára az igazi világ: kedvére nézelődhet, irányíthat, rendelkezhet Mindez azonban jó pár éve történt, amikor még egy-egy emberé volt a cséplőgép meg az elébe fogott kormos traktor; amikor még házról házra, tanyáról tanyára jártak az asztagba rakott kévéket elpusztítani az egy-egy szezonra felfogadott bandák... Aztán a cséplőgépek is, a körmös traktorok is közös műhelybe, egy 7 zeli a reprezentációs italokat, 5 meg a telefont. Ha valaki ke- : rés, azt mondja neki, hogy tár- I gyalok a minisztériumban. : Ügy is let. Telt-múlt az idő [ Hófehérke már azt is tudta I mondani a telefonba, hogy az I igazgató kartárs kint van as j objektumon, meg a területen. | Egyszer aztán megint röpgyű- I lést hívott össze az igazgató. — TÖRPETÁRSAK, a meg- I növekedett szervezési, vezetési I követelmények maradéktalar I teljesítése érdekében úgy dön- i töttem, hogy távirányítási fő- I osztályra is szüksége van a bá- i nyának. Ezért Kuka törpetár- \ sat nevezem ki főosztályvezető- I nek. Keveset szól, és jól dolgo- \ zik. Nem, beszél bele minden- [ be, távirányítani viszont majc : csak megtanul. i Az új határozat következté- \ bén a fizikai állománybar : dolgozó törpék száma ötre : csökkent. j Néhány hónap múlva a bá- = nya irányítása és vezetése meg- \ követelte, hogy szakképzett fő- \ osztály kutassa az akcelerácic 1 pszichikai okait. Szundit is fő- I osztályvezetőnek nevezték ki : Ez egyben szociális intézkedés j is volt, mert az újonnan be- [ szerzett szakkönyveken ké- = nyelmesen lehetett szundizn: egybegyűltekhez. — Rendkívül sok a munkám. Egyedül nem győzöm ellátni az igazgatói teendőket. — Mit tanácsolsz? — kérdezték a törpék. — Segítőre van szükségem. Hófehérkét felszabadítjuk a házimunka évezredes rabsága alól. ő lesz az új titkárnő. Ke— TÖRPETÁRSAK, ez ígj nem mehet tovább! — széli kollégáihoz. Tudor, a hét törpék egyike. — Körülöttünk e világ állandóan változik, fejlődik. Vannak népek — köztük s magyarok is —, akik már e szocializmust építik. Tehát, nekünk is ki kell lépnünk ebből a ránk kényszerített mesevilágból és haladnunk kell a korral — Mit tanácsolsz? — kérdezték a törpék. — Először is a munka szervezésén fogunk javítani. Korszerűsítjük a bányát, amiben dolgozunk. Én leszek az új igazgató. Ti továbbra is melózni fogtok. Ügy is lett. Telt-múlt az idő, idő. Egyszercsak munkaidőben Tudor, az új igazgató röpgyű- lést hívott össze. — TÖRPETÄRSAK, ez így nem mehet tovább! — szólt az iiuifiitiiimimiiiimiiuiMiuiiiiimiiiJiiiiimmnuj Trencsényi Imre Mennyből az angyal Anyuka rern válaszolt. --------í------- Minden kérdésre a fejét rázta és az ajkát ha- rapdálta. Amikor azonban látta. hogy hangulata lassan átterjed az egész családra, inkább beadta a derekát. — N ézzétek, gyerekek — sóhajtott fel —, Dezső és öcsi előre megegyezett, úgy látszik, nekik van igazuk. Jövőre mondja meg mindenki. mit szeretne, akkor talán nem fog senki fanyalogni ... — Ugyan, anyuka! — tiltakoztak mindannyian. — Ki fanyalog itt?! Mindannyian nagyon örülünk az ajándékoknak! Minden nagyon szép, minden csodálatos! — Ne játsszuk ezt tovább — legyintett az anya. —Rendben van, praktikus korban élünk, mindenkinek ezer dologra van éppen szüksége, meg is tudjátok venni, minek várjatok karácsonyig, amikor majd kaptok valamit, esetleg egészen I Elhangzott az ének, a J ____________ család, mint a h angyaboly, futott szét, hogy kiki felkutassa a maga ajándékát. A felnőttek ugyan az első pillanatokban inkább csak tekintetükkel mérték föl a terepet. Végül is az ünnep elsősorban a kicsinyeké. — Hej, de jó is volna gyereknek lenni — sóhajtott Dezső magában. — Addig volt igazi, amíg a Jézuska hozta az ajándékot! Most bezzeg két gyereknek,. négy szülőnek, hat testvémek-sógomak, nyolc rokongyereknek én vagyok a Jé- zuskája... De még legalább az lehetnék! — borult el a homloka. — A levegőben úsznék, csak megértőén mosolyognék, és az ajándékok az üzletekből vagy valamiféle mennybéli központi raktárból, mint a hópelyhek, szállnának be az ablakokon. Pontosan olyanok és pontosan azok, amiket a gyerekek kinéztek maguknak, vagy csak éppen elképzeltek legmerészebb álmaikban ... — De hát most sem a gyerekekkel van a fő baj! Azok mindennek örülnek — hacsak egy pillanatra is. De a felnőttek! ... Itt vagyok példának én magam. Igen, én sem vagyok kivétel. Pedig tudom, milyen nehéz az ajándékokat beszerezni. Először is kitalálni, kinek — mit. Azután bejárni áz üzleteket az ünnep előtti csúcsforgalomban! Természetesen, mire odaér az ember, éppen csak azt nem lehet már kapni, amit venni akar. Vesz hát valami mást — és számít szeretteinek bölcs megértésére... I Tavaly is az a hat inS me§ _______1____ az a hat zokni! Eg y az, hogy még a tavaly- előttiekből is van szűztiszta, használatlan; kettő pedig, hogy mit kezdjen az ember sárga meg drapp ingekkel, amikor minden öltönye kékes árnyalatú?! Ugyanakkor nincs egy valamirevaló aktatáskája, amikor hét nyelven beszélő diplomatatáskák vannak!... — Kisfiam, te nem keresed meg az ajándékodat? — lépett hozzá szomorkás tekintettel az édesanyja. — Dehogyisnem — ölelte meg anyját a harmincesztendős gyermek. Azután — fél szemmel a húgára sandítva, hogy örül-e a pipereszereknek, megindult a fa felé. Több szempár feszült figyelmét érezte tarkóján. Örvendezett hát, amennyire tőle telt. Ez azonban nem volt elegendő. Édesanyja homlokán függőleges, mély ráncot pillantott meg a vacsoránál. Szótlanul ettek. — Na, öcskös? — szólt át egy idő után az asztalon. — Elit ■— hunyorított az öccse. — És neked? Elégedetten hunyorított ő is. Ezzel elkezdődött az ajándékok dicsérete. Csivitelt és repesett a család. Csak az anya homlokán nem akart a ránc elsimulni. — Mi baj van, anyukám? Nem tetszik a likőrös készlet ? — A grillsütő? — A papucs? —— A kf^nrln? mást, mint amire vágyakoztatok. Rendben van, egyezzünk meg, hogy vége a meglepetéseknek. Nem vagytok már gyerekek, én különösen nem. Hát akkor legyen úgy, ahogy akarjátok! ... I Az apróbbak szájában J------------------ megállt a falat, behúzott nyakkal figyelték nagyanyjukat. Az idősebb fiú úgy vélte, legjobb a dolgot tréfára fogni. — Jól van, anyuka — kiáltott fel. — Jövőre mindenki leadja a rendelést! De írásban! Én egy diplomatatáskát szeretnék! ___ — A felét állom! — nyújtotta magasba kezét a húga. — A másik felét meg én! — jelentkezett a sógornője nevetve, azután gyorsan hozzátette: — Én ellenben egy elektromos habverőt kérek! — Hiánycikk! — hadonászott az idősebb fiú. — Per pillanat! — feleselt a sógornője. — Rendben van — bólintott Dezső. — De azért mondj egy tartalékkívánságot is! — Oké — nevetett a fiatal- asszony. — Majd benyújtom a listát! J Jókedvvel költötték el a ------------------- vacsorát. A jövő évi ajándékok — hiánycikkek a luxuscikkek közé ereszkedve — pajkosan fogócskáz- tak az asztal felett. A vacsora utáni cigarettafüst további légi mutatványokra sarkallta az elszabadult képzeletet. — Elmondom, hogy lesz két év múlva — szólalt meg öcsi. — Na hogyan? — fordultak feléje lustán a többiek. — Hát... Ha nehéz fölhajtanunk azt, amit magunk találunk ki, milyen nehéz lesz még azt, amit a másik kér! De üsse kő, egy évben ezt is kibírjuk. Utána jön ám a nagy reform! Mert mit kérdezgessük állandóan a többieket, hogy ha ezt nem kapunk, mit vegyünk helyette? f^ajd megállapodunk, hogy ki-ki vegye meg magának, amihez kedve van. Hát nem ez a legtisztább ?!... — Csakugyan — bólogattak a többiek. Csak az anya nem nyilatkozott, mert épp akkor lépett be a konyhából a gyümölcsöstállal. — Hadd hallom én Is — né zett a fiaira. Azok nevetve megismételték az iménti javaslatot. — Ez igen — biccentett aa anya, azután elgondolkozva hozzátette: — Akkor nekem is lesz egy fiatalosabb kendőm.. Zavart nevetés követte a i _________ szavait, öcsi pergő ny elvű felesége kiáltott fel: — Javaslom, hogy a szeretet ünnepének adjunk valami más nevet!... — Mire gondolsz? — pislogtak rá a többiek. Dezső találta fel magát: — Megvan! Mindenki vegye meg magának, amire szüksége van. Hozza ide a fa alá! Azután a többiek nézzék meg a2 ajándékokat, és utólag vállalják a költségeket... — Mondjuk így — kapotl bele a kis sógorasszozny: — De szép villanyborotvád van! Fizetem !... — Így van — kiáltotta Dezső. Az ám az öröm, ha megkap az ember mindent, amire csak vágyakozik egy éven keresztül, azután eljön a karácsony, ahogy jött, el is megy és az ember a pénzénél van Na, mit szóltok?!... — Te most komolyan beszélsz? .... — nézett rá az anyja élhűl ten. I Visszanézett ré Dezső ----------------------- egy darabig, azután elfordult, úgy ölelte magához. — Ítéld meg magad, anyám! Jövőre, az biztos, olyan ajándékot kapsz tőlem, hogy megemlegeted !... — De nehogy valami ostobaságra költekezz! — feszült fia mellének az asszony., — Ne félj, anyám! — Mégis... Mire gondolsz? ... Hogy tudjam... — Hohó, anyám! — forgatta meg a fia nevetve. — Az lesz ám csak a meglepetés!..
