Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-24 / 301. szám
1975. DECEMBER 24., SZERDA Emberek helyett rakodógépek Túlteljesíti szállítási tervét a Volán 1-es A vállalatoknál rövidesen megkezdődik az éves mérleg- beszámoló készítése. A várható gazdasági eredmények azonban már nagy vonalakban ismertek. A hátra lévő pár nap lényeges változást nem hozhat még akkor sem, ha sok helyen év végi hajrával érkeznek a célba, teljesítik a tervből még hiányzó belföldi és exportszállítási kötelezettségüket. korszerűsödött, erősödött a közúti árufuvarozás. A jó munkaszervezés, párosulva a megfelelő műszaki feltételekkel, kiemelkedő eredményt hozott a ceglédi üzemegységben: tíz százalékkal teljesítik túl éves tervüket, a 12 hónap alatt összesen 2,6 millió tonna árut mozgattak meg. — Az V. ötéves terv első évére vonatkozóan már hetekkel ezelőtt megkezdődtek a szerződéses tárgyalások. Ezeken a takarékosságcentrikus felfogás nyilvánult meg, mindkét részről. Továbbra is nagy a kereslet a ZIL billenőplatós gépkocsik iránt, főleg az út. és lakásépítési munkaterületekre kérik, építőanyag-szállításhoz — jegyezte meg az igazgató- helyettes. — A mi fejlesztési tervünkben 1976-ra 440—460 gépkocsi beszerzése szerepel. Négy-öt százalékos áruforgalom-emelkedésre számítunk. Gazdálkodásról, politikáról Dunavarsányban Dr. Maróthy László látogatása a termelőszövetkezetben A Volán 1. számú Vállalat — amely már az ősszel befejezte IV. ötéves tervét — az 1975. esztendőt is csúcsteljesítménnyel zárja. Pest megyében fuvaroztató partnereik szállítási igényeit igyekeztek mesz- szemenően kielégíteni. Dicséretesen működtek közre a mezőgazdasági terménybetakarításoknál. Egyedül a cukorrépa-szállítás húzódik át januárra, mivel a gyárak nem tudták a nagy mennyiségű termést gyorsabb ütemben fogadni. Az idei eredményekről, a közúti áruszállítás, a forgalomszervezés továbbfejlesztési lehetőségeiről, valamint a jövő évi feladatokról tájékoztatta lapunkat dr. Sárvári László igazgatóhelyettes: — Az idén 35,4 millió tonnányi árut .szállítottunk Pest megyében és a megyén kívüli rendeltetési helyekre. Éves tervünket előreláthatólag 4—6 százalékkal túlteljesítjük. Kétmilliárd 135 millió forint árbevételre számítunk, a nyereségek eléri a 275 millió forintot. A jó gazdálkodásnak köszönhető — mondotta —, hogy 4,5 százalékkal növelni tudtuk a személyi jövedelmeket, s nyereségünk kedvező alakulása folytán bővíthettük fejlesztési alapunkat, így a tervezettnél több gépkocsit vásárolhattunk. Megújult a kocsipark Mint elmondotta, jelentősen felfrissítették a vállalat gépkocsiállományát: 4700 járművük közül kilencszázat az idén A Volán 1-es csaknem 14 ezer dolgozót számláló közösségéből 5400 a gépkocsivezető, s 2200 szállítómunkást foglalkoztatnak. Az utóbbiak száma évről évre csökken, s ezt a folyamatot nem lehet megállapítani. A nehéz fizikai munkát követelő árurakodáshoz egyre nehezebb munkaerőt találni. Ezért az elkövetkező tervidőszakban a rakodásgépesítés az eddigieknél még jobban előtérbe kerül. 1976. első negyedévének végére Pest megyében azokon a pályaudvarokon, ahol a Volán kocsikirakást vállal, gépesítik a rakodást. Már most decemberben munkába áll a Romániától vásárolt tizenhat speciális vagonkirakógép, s a szállítási megállapodás szerint még tizenhat munkagép érkezik a jövő év elején. Tehát Cegléd, Nagykőrös, Abony, Monor, Gödöllő, Vác és Aszód pályaudvarain kívül a 3-as és 9-es budapesti üzemegységek vidéki főnökségein is mérséklődnek majd az árurakodási gondok. Sokat javít a helyzeten az úgynevezett egységrakomány kötelező, bevezetése, amelyet a szállítási szerződések megkötésekor figyelembe vesznek. Ez annyit jelent, hogy a feladó nem ömlesztve, hanem kötegelve, vagy rakodólappal adja fel, rakja vagonba az áruját. A darabáru-szállításra is kiterjesztik a konténeres rendszert, így a korszerűbb, biztonságosabb és gyorsabb árukezelésen kívül létszám-megtakarítást is elérnek. Az V. ötéves terv magába foglalja a telepek fejlesztését is: Monoron, Érden megkezdődtek a több millió forint értékű forgalmi telepek beruházásainak földmunkái. Bővítik a ceglédi üzemegységet és a pilisvörösvári telep is szerepel a középtávú fejlesztési programban. H. A. (Folytatás az 1. oldalról.) Dr. Maróthy Lászlót, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a KISZ Központi Bizottságának első titkárát, a társaságában érkező Cser ve n- ka Ferencnét, az. MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Pest megyei pártbizottság első titkárát, valamint Balogh Lászlót, a megyei pártbizottság titkárát — mint azt lapunk első oldalán hírül adtuk —, tegnap a délelőtti órákban köszöntötték a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet irodájában, a ráckevei járás pártós állami vezetői, á szövetkezet elnöke és a pártvezetőség titkára. A köszöntő szavalt után dr. Maróthy László nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta meg dr. Presser Pál tsz- elnök rövid beszámolóját a gazdálkodás gondjairól, sikereiről, a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak élet- és munkakörülményeinek alakulásáról. Mint mondotta, az elmúlt években végbement területi koncentráció eredményeként a szövetkezet ma négy község területén, összesen 4 ezer 100 hektáron gazdálkodik. Évente 450—160 millió forintnyi termelési értéket 40—50 milliós nyereséggel állítanak elő a növénytermesztésben, az állattenyésztésben A látogatók a szakosított szarvasmarhatelepen. és az élelmiszeripari üzemekben dolgozók. Csaknem 3200 tsz- tag és alkalmazott keresi kenyerét a közös gazdaságban. Közülük 220-an 30 éven aluli fiatalok, 430 a nők száma s a tagság soraiban az idősebb korosztály aránya a legkisebb. Igen magas, több mint ezer a szakmunkások száma. A termelőszövetkezet különböző egységeiben 63 szocialista brigád működik. Gépesítéssel — hatékonyabb mnnkával Különösen megragadta a vendég figyelmét a tsz-elnök tájékoztatójának az a része, amelyben elmondotta, hogy több mint 200 hektárnyi területen kertészkednek és másfél millió forintos nyereséggel termesztették a paprikát, a paradicsomot, a káposztát, a gyökérzöldségeket. — Van-e elegendő munkaerő, sikerült-e előbbre jutni a gépesítésben — főként ez érdekelte dr. Maróthy Lászlót. Nem késlekedett a pontos válasz: két NDK gyártmányú zöldségbetakarító gépünk van, csak a paprikát szedjük kézzel. Gépek palántáinak és természetesen gyomtalaníta- nak is. A paprikaszüret idején tehát több munkáskézre van szükség, mint amennyi van, s ilyenkor diákokat híA z olvasó rögtön kiegészíti a címet, akaratlanul is, mert annyira belénk ivódott a köznapi bölcsesség, hogy sok kicsi, az sokra megy. Igen- ám, de ezt hajtogatni egyszerűbb, mint gyakorolni. Mert sokan és sűrűn ajkbiggyesztve nézik, ítélik meg a „kicsit”, s elfeledkeznek arról, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy sokra megy. Akkor kezdtem el gondolkodni ezen, amikor Törteién járva kísérőm, miközben elhaladtunk az autóbuszforduló mellett, két mondat közé szúrva megjegyezte, látja, társadalmi munkában csináltuk. S jogos volt a csináltuk, mert ő is ott dolgozott a többiekkel, ahogy szintén ott volt a kette«; számú óvoda környékének rendezésénél, ugyancsak társadalmi munkásként. Erre azonban kurta mondat futotta, annál több arra, mennyire lassúnak érzik a vízvezeték-hálózat bővítését, kiépítését a község lakói, mert hisz’ az újonnan épülő lakásoknak „csak harmadába” lehetett bevezetni a vizet a legutóbbi esztendőben, holott, „manapság milyen lakás az, ahol nincsen víz?” Lakás az is, s nem akármilyen, mert legkevesebb kétszobás. Holott e tanyás településen korántsem ez a jellemző, s az sem, hogy villany legyen mindenütt Márpedig az új lakásokban valamennyiben van. Persze, aligha jogosulatlan a kérdés, manapság milyen lakás az. ahol nincsen villany? Ilyen kérdésekből ezret fogalmazhat meg az Sok kicsi ember, s talán már baj is, hogy szívesen fogalmazgat- juk ezeket a kérdéseket miközben túlzott nagyvonalúsággal toljuk félre a hétköznapi apró tények tömegét amik mutatják, jelzik, bizonyítják, hogy igenis, fölfelé megy az emberibb lét lépcsőfokain a település. I r iderül a tüzetesebb ^ vizsgálódásból, hogy a ceglédi járás átlagos adottságú községében sok mindenben segédkezik a társadalmi munka — például járdaépítésben is, a már emb'tetteken túl, azután a fásítási tervek megvalósításában —, s elgondolkoztató, hogy a korszerűbb, szebb községképet mégsem érzik fejlődésnek az itt lakók, csupán köznapi természetességnek. A vízvezeték? Az más. A belvízrendezés? Az szintén. Nem könnyű a község tanácsának ilyen féloldalas ítélkezéssel, mérlegeléssel szembenézni, hiszen végül is a kétfajta haladási út szorosan összetartozik, mindkettőt járni kell ahhoz, hogy célba érjenek. Évente 310—320 ezer forint községfejlesztési hozzájárulást fizetnek be a törteliek, s bár ez egy embernek a zsebében szép summa lenne, egy községében — a teendőkhöz mérten — bizony zsebpénz. Ha azt nézzük például, hogy csupán a bél vízrendezés folyamatosan viszi a százezer forintokat, ahogy a villanyvezetékek bővítése, úgyszintén, nem beszélve a vízvezeték-építésről, ahol a teljes költségek egy hárma- dát az állami támogatás adja Hódoljanak a törteliek, meg a más településbeliek az államnak, az állami segítőkészségnek? Szavaink e biztatást rejtenék? Egyetlen község, város sem kap ajándékot hazánkban! A közösen megtermelt forrásokból részesednek, azaz nem kell hálálkodniuk. Természetes a jó helyi célokhoz az állami segítség. Az viszont természetellenes, hogy csak ezt várják, remélik, követelik sokan, ebben látják a „nagyot”, s amit maguk tesznek, azt nem sokra becsülik, illetve, ezek sincsenek kevesen, tenni sem hajlandók. N e hallgassuk el: a következő esztendőkben megnövekszik annak szerepe, amit jelen esetben kicsinek neveztünk, azaz az apróbb, de távolról sem jelentéktelen lépések sorozatának jelentősége. Nemcsak azért, mert a költségvetés egyensúlyának javítása elengedhetetlen, hanem azért is, mert a területfejlesztéshez rendelkezésre álló eszközöket — a társadalmi érdekeknek s a gazdaságosságnak megfelelően — elsősorban a városokban, s a területi központok valamelyik osztályába sorolt nagyközségekben kell és érdemes fölhasználni. A legutóbbi esztendőkben a települések túlnyomó része olyan feladatoknak gyürkőzött neki, amilyeneket tíz évvel ezelőtt még a lehetetlenségek közé soroltak volna. Elég itt utalni a megyében a gyermekintézmény-hálózat rendkívüli léptékű bővítésére, a közműépítés széles körű kiterjesztésére és fel- gyorsulására, az egészség- ügyi ellátás javulására. E minőségbeli változás — jóval több és nagyobb tett, mint a korábbi ötéves tervidőszakokban — a lakosság tetemes részében nem csillapította, hanem sokkal inkább felkeltette a további igényeket. Arra biztatta — olykor szinte kényszerítette — a tanácsokat, hogy következő középtávú tervükbe mindazt felvegyék, amit a korszerű községképhez szükségesnek éreznek. Közben azonban valahogy háttérbe szorultak a kis lépések, a helyi összefogással, különösebb kiadások nélkül megoldható feladatok, holott ezek a szó szoros értelmében sokra mennék, lényegesen befolyásolni tudják az egész község mindennapi -életritmusát. Egy autóbuszforduló — nem nagy ügy. De egy autóbuszforduló, meg a járdaépítés, meg az óvodarendezés, meg a parkosítás, meg egy másik óvoda bővítése már összege- ződve sok; jobb életkörülményeket nyújtó, a maga erejét a társadalmi forrásokkal társító település. Mészáros Ottó vünk a gazdaságba, hogy segítsenek az idénymunkában. Vettünk a BKV-tól egy kiselejtezett autóbuszt, szocialista brigádjaink ezt társadalmi munkában felújították, s ezzel hoztuk ki Pestről az őszön a vendéglátó főiskola hallgatóit és a dunaharaszti általános iskolásaidat — hangzott a magyarázat — Nagy gondja egyébként a munkaerőhiány a megye legtöbb ipari üzemének és gazdaságának — kapcsolódott a beszélgetésbe Balogh László, a megyei pártbizottság titkára —, de arra törekszünk, hogy a vállalatok a lehetőséghez szabják terveiket, hatékonyabb szervezéssel, a munkaidő és a gépek javuló kihasználásával oldják meg növekvő termelési feladataikat. — Különösen ebben várunk kedvező változásokat a jövő esztendőben — egészítette ki a gondolatot Cservenka Ferenc- né —, annak ellenére, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok néhány megyei telepét o tervek szerint megszüntetik s ez jelent bizonyos mértékű átcsoportosítható munkaerö-tarta- lckot. Mégis realitásként azzal kell számolnunk, hogy a munkaerő-tartalékok Pest megyében is kimerültek. — Országos tapasztalataink is emellett szólnak — tette hozzá dr. Maróthy László —, a vállalatok és a szövetkezetek számára a másodlagos munka- erőforrások feltárása, mint például a diákok időszerű foglalkoztatása, vagy a nyugdíjasok bevonása a termelésbe, igazi megoldást nem hoz, ezért kell átcsoportosítani, ésszerűbben foglalkoztatni a dolgozókat. A műveltség a fejlődés tényezője — Mi is úgy gondoljuk — vette vissza a szót dr. Tressér Pál elnök, hogy az intenzív fejlődés folytatása még hatékonyabb munkát követel. Hatékonyabban dolgozni pedig csak nagyobb szaktudású, korszerű műveltségű emberekkel lehet. Ezért az MSZMP közművelődési határozatának alapján intézkedési tervet készített a szövetkezetünk, az első esztendő eredményeit épp a napokban értékeltük. Az eddigi fejlődés igazolja, helyesen döntöttünk, amikor nem elszigetelt szövetkezeti feladatnak tekintettük a művelődési munkát. Három község művelődési házával szocialista szerződést kötöttünk, 240 ezer forinttal segítettük felszereltségük javítását, 50 ezerrel támogattunk három könyvtárat, s ezt kitűnő műsorokkal, színvonalas rendezvényekkel viszonozzák a művelődési házak. Tagjaink és dolgozóink körében kibontakozott az ol- vasómozgalom, 166 előadáson, 19 különféle tanfolyamon, több mint 1200-an vettek részt rendszeresen szövetkezetünkből. Ezren néztek meg egy- egy színházi előadást, s az általános iskolai bizonyítvány- nyal nem rendelkezők közül 53-an ültek az iskolapadba. Legutóbb nyelvtanfolyamot szerveztünk a termelőszövetkezetben. — 126 párttagunk és 41 KISZ-tagunk van — válaszolt a vendég párt- és KISZ-mun- kával kapcsolatos kérdésére Cselényi Dezső, a pártvezetőség titkára, majd elmondotta, hogy szinte valamennyien szervezetten gyarapítják ismereteiket, különböző oktatási intézményekben, a marxizmus—leninizmus esti egyetemen és középiskolában, politikai és továbbképző tanfolyamokon. A jövő esztendőben — tekintettel a nagy érdeklődésre — kihelyezett esti egyetemi tagozatot szeretnénk indítani. Az önálló szövetkezeti KISZ-szervezet tavaly decemberben alakult meg, s hogy a szervezeti élet feltételeit megteremtsék, az elhanyagolt, régi művelődési házat felújították, itt rendezték be a Petőfi Sándor klubot. 300 ezer forint értékű társadalmi munkával vettek részt ebben a fiatalok és a dolgozó kollektívák. r, Állattenyésztés — korszerű módon Dr. Maróthy László és kísérete az eszmecsere után megtekintette a termelőszövetkezet teljesen gépesített, korszerű, külföldről importált Hols- teinfriz állatokkal benépesített 720 férőhelyes szakosított szarvasmarha-telepét, a csehszlovák gyártmányú berendezésekkel felszerelt fejöházat, a gépesített silóteret Fényes Kálmánnak, a bábolnai rendszerű sertéstenyésztő telep vezetőjének kalauzolásával megismerkedtek azzal a kötött tartású iparszerű technológiával, amellyel 6 ezer 700 darab Tetra fajtájú sertést gondoznak itt. Osztatlan elismerést váltottak ki a szépen fejlődő tenyészállatok és az a gépi rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az állatgondozó néhány csap elforgatásával vezetékrendszerből láthassa el a jószágokat, a szigorú recept szerint készült folyékony takarmánnyal. A vendégek végül a frissen elkészült, ízléses fabútorokkal, kovácsolt csillárokkal berendezett KISZ-Mubban házi sü- tésű pogácsa mellett összegezték a látogatás tapasztalatait. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára az elismerés hangján szólt a látottakról, s további sikereket, az eddigihez hasonló szép eredményeket kívánt a szövetkezet tagságának, dolgozó-nak, vezetőinek. Kovács György Attila Tormamilliók ( szereztek be. Az elöregedett gépkocsik lecserélésén kívül ! növelni tudták gépparkjukat I is. Figyelembe véve partne- j reik igényét, a ZIL merev, és j | billenő platós típusok számát gyarapították. A két vidéki I üzemegység — Gödöllő és j Cegléd — 134 új gépkocsit kapott, az idén, külön-külön. A budapesti üzemek vidéki telepei, főnökségei — Érd, Százhalombatta, Pilisvörösvár, Kiskunlacháza, Dabas, Sziget- szentmiklós —, szintén részesültek az idei beszerzésből, így Pest megyei viszonylatban | mintegy 400 új gépkocsival | Vagonkirakás, géppel
