Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-24 / 301. szám
1975. DECEMBER 24., SZERDA Emlékplakett alkotó építészeknek A leghaladóbb építési konstrukciók, szerkezeti rendszerek, technológiai eljárások alkotóinak elismerésére az Építőipari Tudományos Egyesület folyóirata a Magyar Építőipar emlékplakettet alapított. Az idei pályázat alapján elnyert emlékplaketteket kedden adta át a Technika Házában dr. Lux László, egyetemi tanár, a tudományos egyesület elnökhelyettese. A lakó- és középület-kategó. fiában emlékplakettet kapott a borsodi vázpanelrendszer három főtervezője: Dósa Károly és H. Boros Mária építész, valamint Szabó József statikus. A kőbányai művelődési ház könnyűszerkezetes alumínium kupolájának magas színvonalú megtervezéséért emlékplakettet kapott Tóth Dezső építész és dr. Kánya Zoltán szerkezet- tervező. A gyárépítési kategóriában, a Hejőcsabai Cement- és Mész- mű klinkertárolójánaik tervezéséért emlékplakettel tüntették ki Böjtbe Tamás építészt és Massányi Tibor statikust. Az építőiparban végzett kimagasló szakirodalmi tevékenységéért külön elismerésként kapott emlékplakettet Az én házam című könyv két szerzője, Cállmayer Ferenc és Rajkó Ervin. Gyömrő szobrásza Tápiószelén Id. Pál Mihály művei a Bíaskovich Múzeumban Zokogó Id. Pál Mihály emlékkiállítását Pogány ü. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg vasárnap a tápiószc- lei Bíaskovich Múzeumban. A megnyitón a művész családtagjai mellett megjelent dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese is. A tárlat január 11-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 9-től 17 óráig. Az eredetiség a tehetség legfőbb kritériuma, az a tény, ha valaki önálló szigetet tud, akar építeni a művészet végtelen óceánjában. Id. Pál Mihály rendelkezett ezzel a Üzemi könyvesboltban Á váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában 15 esztendeje működteti fióküzletét a helyi Zalka Máté könyvesbolt. Tíz évig bizománybán árulták a könyveket az üzemben, öt év óta pedig főállású boltvezető kínálja a dolgozóknak az olvasnivalót. Tavaly 280 ezer forintot forgalmazott a főépület előcsarnokában elhelyezett parányi kis könyvüzlet. Ilyenkor karácsony előtt — mondja Törőcsik Emöné boltvezető — alaposan felszökik a vásárlási láz. A legtöbb családnál könyv is kerül a fenyőfa alá. Az idén Robert Merle: A sziget című könyve a sláger: mind-' össze húsz darabot kapott belőle, el is fogyott órák alatt. Kapósak a gyermekkönyvek is, a keresettebbje azonban hiánycikk. Nem kapható például az Ablak — Zsiráf című gyermeklexikon, a Mosó Masa, és a Kirándulás az ABC-hegy- re. Sokan hiába keresik a dolgozók iskolájában előírt kötelező irodalom köteteit is. A HAGY dolgozói között szép számmal akadnak könyvgyűjtők, nemcsak a műszakiak, hanem a fizikai munkások soraiban is. Van, aki útleírásokat gyűjt, s van, aki mitológiai tárgyú könyveket- akad, aki az Európa zsebkönyveire esküszik, sőt olyan is, aki valósággal vadászik a Corvina kiadványaira. DECEMBER 25-TÖL CEGLÉD, SZABADSÁG 25—28: A fekete farkasok üvöltése 29—31: A nagy attrakció CEGLÉD. KAMARA 25—31: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. GÖDÖLLŐ 25—28: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban 29— 30: Nyomorultak I—II. 31: A gyalogjáró SZENTENDRE 25—28: A Charlottok bejárják Spanyolországot 29: A gyalogjáró 30— 31: Front szárnyak nélkül 1—II. ABONY 25—26: A nagy attrakció 27—28- Front szárnyak nélkül I—II. 29—31: A fekete farkasok üvöltése BUDAÖRS 25— 28: Nyomorultak I—II. 29—31: Egy tiszt nem adja meg magát DABAS 25: Vltya iskolába megy 26— 28: Piedone, a zsaru 29—30: A rejtély nem oldódik meg 31: Az utolsó töltény DUNAHARASZTI 25—28: Egy tiszt nem adja meg magát 29—30: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban DUNAKESZI. VÖRÖS CSILLAG 25—26: Felügyelő életveszélyben 7—28; A királynő nehéz napja 29—30: A túsz 31: Családi fészek • Csak 16 éven felülieknek! DECEMBER 31-IG ÉRD 25—26: Es velem volt Ali baba 28— 29: A lej nélküli lovas 30—31: A színész felesége FÓT 25—27: Ostromállapot 28: Felügyelő életveszélyben 29— 30: A királynő nehéz napja GYAL 25—27: A négy muskétás újabb kalandjai 28— 29; Szerelmem, Moszkva KISTARCSA 25—28: Puha ágyak, kemény csaták* 29— 30: Nem adom a lányom NAGYKATA 25—28: Az idők kezdetén 29—31: Szerelmi bűntény PILISVÖRÖSVÁR 25—28: Mr. Süket trükkjei 29—31: Ostromállapot POMÁZ 25—26: Az idők kezdetén 27— 28: Szertartás 29—30: Partizánok RÁCKEVE 25—27: Sivatagban, őserdőben I —n. 28— 30; Robinson és a kannibálok SZ1GETSZENTMIKLÓS 25—27: Robinson és a kannibálok 28: Ulzana 29— 30: Nincs visszatérés szoborteremtő karakterrel. Miben rejlik hátramaradt életművének egyénisége? Abban, hogy alakjait csillapíthatatlan fantáziával tisztázta álmainak szoborvalósággá. A tápiósze- lei kiállítás meggyőzi látogatóját, hogy a mester minden rajza készülődés, attraktív és elmélyült, zsonglőr és bensőséges. E kettősséghez pazar bőség és demokratikus érzületű publikálási kedv társult. Ö minden erejével a közömbös tér szobrosítására törekedett. Ebben a hivatásvállalásr ban volt és maradt fáradhatatlan, gyömrői forrásokkal és környezettel törekedett európai minőségre szellemének szüntelen pallérozásával. Műveltség- szomja és szoborépítő kedve párhuzamos intenzitású energiává duzzadt, egymást feltételezte, ezért érzékeljük műveiben egyszerre a duhaj áramlású kitárulkozást és önmérsékletet. Nem nézett le sefnmit. Nagyvonalú lett és takarékos maradt, minden apró gesztust, ötletet szoborelemként raktározott, és adandó alkalomkor azonnal és maradéktalanul felhasznált. Azért fáradozott, hogy a félelmetes, közömbös, semleges tér családiassá nemesüljön, és valóban; szobrai közelségében otthon a világ. Úgy igaz, ahogy Pogány ö. Gábor mondotta megnyitójában: a technika lelkét érzi, hiánytalanul ismeri az anyag törvényeit. Ismeri, és átlelkeNű karikával siti, humanizálja. Ez a szob- rászi humanizáció erőteljes és gyengéd, mert tudás és líra kormányozza. Képes arra, hogy holt anyagból eszmét fakasz- szon. Családfájának őt megelőző korosztálya kőfaragóként dolgozott a Margít-híd építésénél. Id. Pál Mihály elődei előkészítő munkájának is emléket állítva, értelmet adva; szobrász lett. Olyan művész, aki plasztikai hozzászólásaiban szabatosan értelmezte az antik századokat, Homéroszt, de Dosztojevszkijről, Tolsztojról, Adyról, Mózesről készült művei is belső fogantatásúak, a történelem logikáját és expresszív lobogását kereste bennük. Elemzett és összegezett. Don Quijotéban a megalapozatlanul is hősies vállalkozás rokonszenves, de nem követendő példáját mintázta, Anonymus és a Tenger labirinti- kus barlangtestében az idő gondolattá sűrűsödő hullámzását érzékelte. Az ösfurulyás csapzott zuhatagában nemcsak a zene, hanem az ember lobogását. Többet teremtett, mint amennyiről tud a Világ. S hogy ez nem merő kinyilatkoztatás, hanem örvendetes tény, arról tápiószelei tárlata után hamarosan emlékkiállítás is meggyőzi művészetének számban is gyarapodó híveit, emlékkiállítása, melynek rendezésére méltó módon a Magyar Nemzeti Galéria vállalkozik. HETI FILMJEGYZET A Verijszkij negyed melódiái Hódolat Michelangelónak, tisztelet Kondor Béla emlékének Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum képtárában január 4-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Hódolat Michelangelónak című kiállítást. A reneszánsz lángelméje születésének 500. évfordulóját idén ünnepelte a világ. Ebből az alkalomból tisztelgett művekkel a fiatal alkotók nemzedéke. Valamennyi alkotáson' érződik a komolyság és tisztelet. Igazat adunk Végvári Lajosnak, aki a katalógus bevezetőjében ezt írja: A Fiatal Képzőművészek Stúdiója pályázatot hirdetett, amely véleményem szerint sikeres volt, a legkülönbözőbb felfogású művészek hajlamaiknak, tehetségüknek megfelelően tükrözték műveikben azt a hatást, melyet Michelangelo műveinek tanulmányozása gyakorolt rájuk. A képeket, szobrokat felvonultató tárlat anyagában kiemelkedik Bráda Tibor, Püspöky István és különösen Tölg- Molnár Zoltán intellektuális elmélyültsége, Dienes Gábor árnyaltsága, Máger Ágnéls zaklatott felületkezelése, kimagasló Mészáros Géza drámai összetettsége. A megyénkben élő alkotók közül Zöld Aúikó, Banga Ferenc, Blaskó János, Pálffy Katalin szerepel jó művekkel. E képtárban láthatjuk állandó kiállításként a Kondor Béla-emlékszobát is. Köztudott, hogy a képzőművészetünk egészére megtermékenyítőén ható festő utolsó alkotó korszaka Szentendréhez kapcsolódik, s feltehetően hamarosan a város megtervezi múzeumát is. Az alkotó tárgyaival, intim műveivel berendezett miskolci emlékszobáját ma is számosán felkeresik alkotók és művészetkedvelők egyaránt, hogy tisztelegjenek emléke előtt. Ráckevén, a járási művelődési ház Kossuth-klubjában látható decemberben Czinege Sándor házi tárlata. A tizenéves művészjelölt örvénylő látomásgazdagsággal jelzi eredeti tehetségét. Színben, fantáziában fáradhatatlan, nemcsak ráckevei Duna-partot, hanem belső tájat fest, ahogy ő látja a világot, ahogy ő .találkozik a valósággal. Sokat fogunk még hallani róla. Losonci Miklós Czinege Sándor: Belső táj Mosónők kórusa énekel és táncol, miközben ritmusra sikálja, sulykolja a temérdek szennyest. Vasalónők kórusa friss koreográfiájú' vasalótáncot lejt, miközben a sok munkáról és az emberek számára nélkülözhetetlen mosodai szolgáltatásokról énekel. Így kezdődik a grúz Georgij Sengelaja filmje. Tehát, ha kissé figyelmetlenek vagyunk, azt is mondhatjuk: operett- aniréval. S mivel a filmben sokat énekelnek, táncolnak, esetleg azt gondolhatjuk: A Verijszkij negyed melódiái amolyan egzotikusabb környezetben előadott operettfilm. Súlyosan tévednénk, ha ezt gondolnánk. Ez a film valóban hasonlít ahhoz a műfajhoz, amelyet mi filmoperettként ismerünk, de ez a hasonlóság legfeljebb csak néhány formai, stiláris elemre érvényes. Mert lényegét tekintve, Sengelaja filmje — akárcsak a fivére, Eldar Sengelaja rendezésében nemrég bemutatott Csodabogarak — egy sajátos világ tükörképe egy sajátos műfajban. Mi ez a műfaj? Ha mindenáron skatulyát akarunk gyártani a számára, a skatulya felirata ez lehet: grúz népi musical. Vagy népszínmű grúz módra. Vagy: zenés mese sok valódisággal. Azaz: Sengelaja, mint rendező, s mint forgatókönyvíró, Anzor Szalukvadze társaságában, egyszerre használja fel egy — mondjuk így — nemzetközi érvényességű zenés műfaj, a musical elemeit, dramaturgiáját, meg a grúz népmesék figuráit, világát, azt az egész gondolkodásmódot, életmódot, melyet ezek a mesék tükröznek. Grúz lesz a környezet — Verijszkij volt a neve a grúz főváros, Tbiliszi szegénynegyedének még a forradalom előtt —, grúz muzsika szól, grúz elemekre épülnek a táncok. Valamiféle hibrid műfaj jönne létre ezáltal? Szó sincs róla. Sengelaja pontosan tudja, hogy éppen attól kap ez a film sajátos színt, válik eredetivé, hogy nem tagadja meg származását, földrajzi és etnikai hovatartozását. S azt is tudja, hogy a film grúz volta sehol nem lesz akadálya a megértésnek, a befogadásnak. Hiszen ezek a figurák mindenhol ismerősek, ahol élő és eleven, erős a népmese, a népköltészet kisugárzása. Nálunk is rögtön felsejlenek a hasonló figurák, a hasonló szituációk. A szegények világa, a látástól vakulásig dolgozó fuvaros, a szép, okos, jóságos mosónő, a tehetséges gyerekek, a szegénynegyed sok-sok jól megrajzolt figurája ismerős, ha nem is pontosan így, helyenként ismerjük őket. Mindenesetre könnyű azonos hullámhosszra állni Pavléval, a szegény fuvarossal, meg Vardóval, a szép mosónővel. Akik bár mesehősök, mégsem elvont alakok, hanem nagyon is reálisak. Mert Sengelaja arra is ügyel, hogy a zenés mesejáték egyes pontjain felvillantsa azt a társadalmi környezetet, amelyben ez a mese játszódik. Mint minden mesének, A Verijszkij negyed melódiáinak is megvan a pontos valóságalapja. Persze, a maga meseszintjén, mesemegfogalmazásában — de megvan. Hogy a filmnek elbájoló hatása van, az nem utolsósorban néhány kiváló színésznek köszönhető. Főként a Vardót játszó-éneklő Szofiko Csiaureli- nek, akit jól ismerünk egy nagyon szép film, a Kezed melegével főszerepéből. Most sem nyújt kisebb alakítást, de egészen más színészi oldaláról ismerjük meg. Két ragyogó gyerekszínészre kell még felhívni a figyelmet: a Pavle kislányait játszó Ilja Ninidze és Maja Kankava elbűvölően játszanak, pompásan táncolnak, s annyira grúzok is egyúttal, hogy rutinos felnőtt színészek is megirigyelhetnék őket. Buba Kikabidze rokonszenvesen játssza a szegény fuvarost, s külön kiemelendő Georgij Ca- badze,. a film zeneszerzője, grúz népi ihletésű muzsikájáért. A vasalónők tánca A Verijszkij-negyed melódiái című szovjet- grúz filmből. Csoda Milánóban Szinte hihetetlen) hogy ez a film huszonöt éve készült. Pedig így van: 1950-ben forgatta Vittorio de Sica, s 1951-ben már megkapta az egyik legnagyobb nemzetközi elismerést: a cannes-i filmfesztivál első díját. Hitetlenkedésünk elsősorban abból ered, hogy a Csoda Milánóban egyáltalán nem tűnik negyedszázados alkotásnak. Ha leszámítjuk a technikai megoldásokon érezhető időmúlást, az ekkor még ki sem talált különböző optikák, felvevőgépek, így vagy úgy nevezett szélesvásznú eljárások hiányát, a filmen semmi nem árulkodik az eltelt esztendőkről. Kicsit talán másképp fogalmaznák filmre ma ezt a témát, de a lényege akkor is az maradna, amit Sica belerendezett — vagy még inkább: amit Zavat- tini a forgatókönyvbe beleírt. A nevek mutatják: az olasz neorealizmus két nagy egyénisége alkotta ezt a filmet: S ez önmagában is jelezné az értékét, rangját. Csakhogy a Csoda Milánóban már nem teljesen a neorealizmus szülötte. Határeset, s mint ilyen, talán érdekesebb is, mint sok híres neorealista film. Ez az egyik első kísérlet arra, hogy a valóságot bemutató, a korabeli olasz életet feltáró, kritizáló, visszásságait leleplező neorealizmust kicsit elemeljék a földtől, a dokumentumszerű realitástól. S ez a megemelés úgy történik, hogy a kiindulási alap marad az olasz valóság (jelen esetben egy nyomornegyed, egy bádogdobozokból, ládahulladékokból összeeszkábált valóságos város a gazdag ipari centrum, Milánó egyik üres kültelki grund- ján, a nyomornegyedek ragyogóan megfigyelt, egyénített lakóival, s a másik oldalon a tőkésekkel, a telekspekulánsokkal, a rendőrökkel), s e valóság elemeire épül rá a mese, a legenda, a földhözragadtsá- gon túlemelkedő csoda. A film főhőse, Toto, az együgyűségé- v ben meghatóan tiszta, naívsá- gában szinte gyermetegen őszinte és gyanútlan fiatalember, amolyan mai szent, aki jóságát, segítőkészségét, egész egyéniségét szétosztja az emberek között. S a sok viszontagság után ő vezeti el a nyomornegyed lakóit a csodálatos repülő seprőkön egy másik világba, ahol „a jó napot valóban jó napot jelent”. A film felújítása dicséretes ötlet. Takács István )
