Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-24 / 301. szám

1975. DECEMBER 24., SZERDA Emlékplakett alkotó építészeknek A leghaladóbb építési konst­rukciók, szerkezeti rendszerek, technológiai eljárások alkotói­nak elismerésére az Építő­ipari Tudományos Egyesület folyóirata a Magyar Építőipar emlékplakettet alapított. Az idei pályázat alapján elnyert emlékplaketteket kedden adta át a Technika Házában dr. Lux László, egyetemi tanár, a tudo­mányos egyesület elnökhelyet­tese. A lakó- és középület-kategó. fiában emlékplakettet kapott a borsodi vázpanelrendszer há­rom főtervezője: Dósa Károly és H. Boros Mária építész, va­lamint Szabó József statikus. A kőbányai művelődési ház könnyűszerkezetes alumínium kupolájának magas színvonalú megtervezéséért emlékplaket­tet kapott Tóth Dezső építész és dr. Kánya Zoltán szerkezet- tervező. A gyárépítési kategóriában, a Hejőcsabai Cement- és Mész- mű klinkertárolójánaik terve­zéséért emlékplakettel tüntet­ték ki Böjtbe Tamás építészt és Massányi Tibor statikust. Az építőiparban végzett ki­magasló szakirodalmi tevé­kenységéért külön elismerés­ként kapott emlékplakettet Az én házam című könyv két szer­zője, Cállmayer Ferenc és Rajkó Ervin. Gyömrő szobrásza Tápiószelén Id. Pál Mihály művei a Bíaskovich Múzeumban Zokogó Id. Pál Mihály emlékkiállítá­sát Pogány ü. Gábor, a Nem­zeti Galéria főigazgatója nyi­totta meg vasárnap a tápiószc- lei Bíaskovich Múzeumban. A megnyitón a művész család­tagjai mellett megjelent dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese is. A tárlat január 11-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, napon­ta 9-től 17 óráig. Az eredetiség a tehetség legfőbb kritériuma, az a tény, ha valaki önálló szigetet tud, akar építeni a művészet vég­telen óceánjában. Id. Pál Mihály rendelkezett ezzel a Üzemi könyvesboltban Á váci Híradás- technikai Anya­gok Gyárában 15 esztendeje mű­ködteti fióküzletét a helyi Zalka Má­té könyvesbolt. Tíz évig bizo­mánybán árulták a könyveket az üzemben, öt év óta pedig főállású boltvezető kínál­ja a dolgozóknak az olvasnivalót. Tavaly 280 ezer forintot forgalma­zott a főépület előcsarnokában elhelyezett pará­nyi kis könyvüz­let. Ilyenkor kará­csony előtt — mondja Törőcsik Emöné boltveze­tő — alaposan fel­szökik a vásárlási láz. A legtöbb családnál könyv is kerül a fenyőfa alá. Az idén Ro­bert Merle: A szi­get című könyve a sláger: mind-' össze húsz dara­bot kapott belőle, el is fogyott órák alatt. Kapósak a gyermekkönyvek is, a keresettebb­je azonban hiány­cikk. Nem kapha­tó például az Ab­lak — Zsiráf cí­mű gyermeklexi­kon, a Mosó Ma­sa, és a Kirándu­lás az ABC-hegy- re. Sokan hiába keresik a dolgozók iskolájában előírt kötelező irodalom köteteit is. A HAGY dolgo­zói között szép számmal akadnak könyvgyűjtők, nemcsak a műsza­kiak, hanem a fi­zikai munkások soraiban is. Van, aki útleírásokat gyűjt, s van, aki mitológiai tárgyú könyveket- akad, aki az Európa zsebkönyveire es­küszik, sőt olyan is, aki valósággal vadászik a Corvi­na kiadványaira. DECEMBER 25-TÖL CEGLÉD, SZABADSÁG 25—28: A fekete farkasok üvöl­tése 29—31: A nagy attrakció CEGLÉD. KAMARA 25—31: Volt egyszer egy vad­nyugat I—II. GÖDÖLLŐ 25—28: Olaszok hihetetlen ka­landjai Leningrádban 29— 30: Nyomorultak I—II. 31: A gyalogjáró SZENTENDRE 25—28: A Charlottok bejárják Spanyolországot 29: A gyalogjáró 30— 31: Front szárnyak nélkül 1—II. ABONY 25—26: A nagy attrakció 27—28- Front szárnyak nélkül I—II. 29—31: A fekete farkasok üvöl­tése BUDAÖRS 25— 28: Nyomorultak I—II. 29—31: Egy tiszt nem adja meg magát DABAS 25: Vltya iskolába megy 26— 28: Piedone, a zsaru 29—30: A rejtély nem oldódik meg 31: Az utolsó töltény DUNAHARASZTI 25—28: Egy tiszt nem adja meg magát 29—30: Olaszok hihetetlen ka­landjai Leningrádban DUNAKESZI. VÖRÖS CSILLAG 25—26: Felügyelő életveszély­ben 7—28; A királynő nehéz napja 29—30: A túsz 31: Családi fészek • Csak 16 éven felülieknek! DECEMBER 31-IG ÉRD 25—26: Es velem volt Ali baba 28— 29: A lej nélküli lovas 30—31: A színész felesége FÓT 25—27: Ostromállapot 28: Felügyelő életveszély­ben 29— 30: A királynő nehéz napja GYAL 25—27: A négy muskétás újabb kalandjai 28— 29; Szerelmem, Moszkva KISTARCSA 25—28: Puha ágyak, kemény csaták* 29— 30: Nem adom a lányom NAGYKATA 25—28: Az idők kezdetén 29—31: Szerelmi bűntény PILISVÖRÖSVÁR 25—28: Mr. Süket trükkjei 29—31: Ostromállapot POMÁZ 25—26: Az idők kezdetén 27— 28: Szertartás 29—30: Partizánok RÁCKEVE 25—27: Sivatagban, őserdőben I —n. 28— 30; Robinson és a kannibá­lok SZ1GETSZENTMIKLÓS 25—27: Robinson és a kannibá­lok 28: Ulzana 29— 30: Nincs visszatérés szoborteremtő karakterrel. Mi­ben rejlik hátramaradt élet­művének egyénisége? Abban, hogy alakjait csillapíthatatlan fantáziával tisztázta álmainak szoborvalósággá. A tápiósze- lei kiállítás meggyőzi látoga­tóját, hogy a mester minden rajza készülődés, attraktív és elmélyült, zsonglőr és benső­séges. E kettősséghez pazar bőség és demokratikus érzü­letű publikálási kedv társult. Ö minden erejével a közöm­bös tér szobrosítására töreke­dett. Ebben a hivatásvállalásr ban volt és maradt fáradhatat­lan, gyömrői forrásokkal és környezettel törekedett európai minőségre szellemének szünte­len pallérozásával. Műveltség- szomja és szoborépítő kedve párhuzamos intenzitású ener­giává duzzadt, egymást felté­telezte, ezért érzékeljük mű­veiben egyszerre a duhaj áramlású kitárulkozást és ön­mérsékletet. Nem nézett le sefnmit. Nagyvonalú lett és ta­karékos maradt, minden apró gesztust, ötletet szoborelem­ként raktározott, és adandó alkalomkor azonnal és mara­déktalanul felhasznált. Azért fáradozott, hogy a félelmetes, közömbös, semleges tér csalá­diassá nemesüljön, és való­ban; szobrai közelségében ott­hon a világ. Úgy igaz, ahogy Pogány ö. Gábor mondotta megnyitójá­ban: a technika lelkét érzi, hiánytalanul ismeri az anyag törvényeit. Ismeri, és átlelke­Nű karikával siti, humanizálja. Ez a szob- rászi humanizáció erőteljes és gyengéd, mert tudás és líra kormányozza. Képes arra, hogy holt anyagból eszmét fakasz- szon. Családfájának őt meg­előző korosztálya kőfaragóként dolgozott a Margít-híd építésé­nél. Id. Pál Mihály elődei elő­készítő munkájának is emlé­ket állítva, értelmet adva; szobrász lett. Olyan művész, aki plasztikai hozzászólásai­ban szabatosan értelmezte az antik századokat, Homéroszt, de Dosztojevszkijről, Tolsztoj­ról, Adyról, Mózesről készült művei is belső fogantatásúak, a történelem logikáját és exp­resszív lobogását kereste ben­nük. Elemzett és összegezett. Don Quijotéban a megalapo­zatlanul is hősies vállalkozás rokonszenves, de nem köve­tendő példáját mintázta, Ano­nymus és a Tenger labirinti- kus barlangtestében az idő gondolattá sűrűsödő hullámzá­sát érzékelte. Az ösfurulyás csapzott zuhatagában nemcsak a zene, hanem az ember lo­bogását. Többet teremtett, mint amennyiről tud a Világ. S hogy ez nem merő kinyilat­koztatás, hanem örvendetes tény, arról tápiószelei tárlata után hamarosan emlékkiállí­tás is meggyőzi művészeté­nek számban is gyarapodó hí­veit, emlékkiállítása, melynek rendezésére méltó módon a Magyar Nemzeti Galéria vál­lalkozik. HETI FILMJEGYZET A Verijszkij negyed melódiái Hódolat Michelangelónak, tisztelet Kondor Béla emlékének Miskolcon, a Herman Ot­tó Múzeum képtárában január 4-ig tekinthetik meg az ér­deklődők a Hódolat Michelan­gelónak című kiállítást. A re­neszánsz lángelméje születésé­nek 500. évfordulóját idén ün­nepelte a világ. Ebből az al­kalomból tisztelgett művek­kel a fiatal alkotók nemzedé­ke. Valamennyi alkotáson' ér­ződik a komolyság és tiszte­let. Igazat adunk Végvári La­josnak, aki a katalógus beve­zetőjében ezt írja: A Fiatal Képzőművészek Stúdiója pá­lyázatot hirdetett, amely véle­ményem szerint sikeres volt, a legkülönbözőbb felfogású mű­vészek hajlamaiknak, tehetsé­güknek megfelelően tükrözték műveikben azt a hatást, melyet Michelangelo műveinek tanul­mányozása gyakorolt rájuk. A képeket, szobrokat felvonulta­tó tárlat anyagában kiemel­kedik Bráda Tibor, Püspöky István és különösen Tölg- Molnár Zoltán intellektuális elmélyültsége, Dienes Gábor árnyaltsága, Máger Ágnéls zaklatott felületkezelése, ki­magasló Mészáros Géza drá­mai összetettsége. A megyénk­ben élő alkotók közül Zöld Aúikó, Banga Ferenc, Blaskó János, Pálffy Katalin szerepel jó művekkel. E képtárban láthatjuk ál­landó kiállításként a Kondor Béla-emlékszobát is. Köztu­dott, hogy a képzőművésze­tünk egészére megterméke­nyítőén ható festő utolsó alko­tó korszaka Szentendréhez kapcsolódik, s feltehetően ha­marosan a város megtervezi múzeumát is. Az alkotó tár­gyaival, intim műveivel be­rendezett miskolci emlékszo­báját ma is számosán felkere­sik alkotók és művészetked­velők egyaránt, hogy tiszte­legjenek emléke előtt. Ráckevén, a járási műve­lődési ház Kossuth-klubjában látható decemberben Czinege Sándor házi tárlata. A tizen­éves művészjelölt örvénylő lá­tomásgazdagsággal jelzi eredeti tehetségét. Színben, fantáziá­ban fáradhatatlan, nemcsak ráckevei Duna-partot, hanem belső tájat fest, ahogy ő látja a világot, ahogy ő .találkozik a valósággal. Sokat fogunk még hallani róla. Losonci Miklós Czinege Sándor: Belső táj Mosónők kórusa énekel és táncol, miközben ritmusra si­kálja, sulykolja a temérdek szennyest. Vasalónők kórusa friss koreográfiájú' vasalótán­cot lejt, miközben a sok mun­káról és az emberek számára nélkülözhetetlen mosodai szol­gáltatásokról énekel. Így kezdődik a grúz Georgij Sengelaja filmje. Tehát, ha kissé figyelmetlenek vagyunk, azt is mondhatjuk: operett- aniréval. S mivel a filmben sokat énekelnek, táncolnak, esetleg azt gondolhatjuk: A Verijszkij negyed melódiái amolyan egzotikusabb környe­zetben előadott operettfilm. Súlyosan tévednénk, ha ezt gondolnánk. Ez a film való­ban hasonlít ahhoz a műfaj­hoz, amelyet mi filmoperett­ként ismerünk, de ez a hason­lóság legfeljebb csak néhány formai, stiláris elemre érvé­nyes. Mert lényegét tekintve, Sengelaja filmje — akárcsak a fivére, Eldar Sengelaja ren­dezésében nemrég bemutatott Csodabogarak — egy sajátos világ tükörképe egy sajátos műfajban. Mi ez a műfaj? Ha minden­áron skatulyát akarunk gyár­tani a számára, a skatulya fel­irata ez lehet: grúz népi mu­sical. Vagy népszínmű grúz módra. Vagy: zenés mese sok valódisággal. Azaz: Sengelaja, mint rendező, s mint forgató­könyvíró, Anzor Szalukvadze társaságában, egyszerre hasz­nálja fel egy — mondjuk így — nemzetközi érvényességű ze­nés műfaj, a musical elemeit, dramaturgiáját, meg a grúz népmesék figuráit, világát, azt az egész gondolkodásmódot, életmódot, melyet ezek a me­sék tükröznek. Grúz lesz a környezet — Verijszkij volt a neve a grúz főváros, Tbiliszi szegénynegyedének még a for­radalom előtt —, grúz muzsi­ka szól, grúz elemekre épül­nek a táncok. Valamiféle hib­rid műfaj jönne létre ezáltal? Szó sincs róla. Sengelaja pon­tosan tudja, hogy éppen attól kap ez a film sajátos színt, válik eredetivé, hogy nem ta­gadja meg származását, föld­rajzi és etnikai hovatartozását. S azt is tudja, hogy a film grúz volta sehol nem lesz aka­dálya a megértésnek, a befo­gadásnak. Hiszen ezek a figu­rák mindenhol ismerősek, ahol élő és eleven, erős a népmese, a népköltészet kisugárzása. Ná­lunk is rögtön felsejlenek a hasonló figurák, a hasonló szi­tuációk. A szegények világa, a látástól vakulásig dolgozó fu­varos, a szép, okos, jóságos mosónő, a tehetséges gyerekek, a szegénynegyed sok-sok jól megrajzolt figurája ismerős, ha nem is pontosan így, helyen­ként ismerjük őket. Minden­esetre könnyű azonos hul­lámhosszra állni Pavléval, a szegény fuvarossal, meg Var­dóval, a szép mosónővel. Akik bár mesehősök, mégsem elvont alakok, hanem nagyon is reáli­sak. Mert Sengelaja arra is ügyel, hogy a zenés mesejáték egyes pontjain felvillantsa azt a társadalmi környezetet, amelyben ez a mese játszódik. Mint minden mesének, A Ve­rijszkij negyed melódiáinak is megvan a pontos valóságalap­ja. Persze, a maga meseszint­jén, mesemegfogalmazásában — de megvan. Hogy a filmnek elbájoló ha­tása van, az nem utolsósorban néhány kiváló színésznek kö­szönhető. Főként a Vardót ját­szó-éneklő Szofiko Csiaureli- nek, akit jól ismerünk egy na­gyon szép film, a Kezed me­legével főszerepéből. Most sem nyújt kisebb alakítást, de egé­szen más színészi oldaláról is­merjük meg. Két ragyogó gye­rekszínészre kell még felhívni a figyelmet: a Pavle kislányait játszó Ilja Ninidze és Maja Kankava elbűvölően játsza­nak, pompásan táncolnak, s annyira grúzok is egyúttal, hogy rutinos felnőtt színészek is megirigyelhetnék őket. Bu­ba Kikabidze rokonszenvesen játssza a szegény fuvarost, s külön kiemelendő Georgij Ca- badze,. a film zeneszerzője, grúz népi ihletésű muzsiká­jáért. A vasalónők tánca A Verijszkij-negyed melódiái című szovjet- grúz filmből. Csoda Milánóban Szinte hihetetlen) hogy ez a film huszonöt éve készült. Pe­dig így van: 1950-ben forgatta Vittorio de Sica, s 1951-ben már megkapta az egyik leg­nagyobb nemzetközi elisme­rést: a cannes-i filmfesztivál első díját. Hitetlenkedésünk elsősorban abból ered, hogy a Csoda Mi­lánóban egyáltalán nem tűnik negyedszázados alkotásnak. Ha leszámítjuk a technikai meg­oldásokon érezhető időmúlást, az ekkor még ki sem talált különböző optikák, felvevőgé­pek, így vagy úgy nevezett szélesvásznú eljárások hiányát, a filmen semmi nem árulko­dik az eltelt esztendőkről. Ki­csit talán másképp fogalmaz­nák filmre ma ezt a témát, de a lényege akkor is az marad­na, amit Sica belerendezett — vagy még inkább: amit Zavat- tini a forgatókönyvbe beleírt. A nevek mutatják: az olasz neorealizmus két nagy egyé­nisége alkotta ezt a filmet: S ez önmagában is jelezné az ér­tékét, rangját. Csakhogy a Cso­da Milánóban már nem telje­sen a neorealizmus szülötte. Határeset, s mint ilyen, ta­lán érdekesebb is, mint sok híres neorealista film. Ez az egyik első kísérlet arra, hogy a valóságot bemutató, a korabeli olasz életet feltáró, kritizáló, visszásságait leleple­ző neorealizmust kicsit el­emeljék a földtől, a dokumen­tumszerű realitástól. S ez a megemelés úgy történik, hogy a kiindulási alap marad az olasz valóság (jelen esetben egy nyomornegyed, egy bádog­dobozokból, ládahulladékokból összeeszkábált valóságos város a gazdag ipari centrum, Milá­nó egyik üres kültelki grund- ján, a nyomornegyedek ra­gyogóan megfigyelt, egyénített lakóival, s a másik oldalon a tőkésekkel, a telekspekulán­sokkal, a rendőrökkel), s e va­lóság elemeire épül rá a mese, a legenda, a földhözragadtsá- gon túlemelkedő csoda. A film főhőse, Toto, az együgyűségé- v ben meghatóan tiszta, naívsá- gában szinte gyermetegen őszinte és gyanútlan fiatalem­ber, amolyan mai szent, aki jó­ságát, segítőkészségét, egész egyéniségét szétosztja az em­berek között. S a sok viszon­tagság után ő vezeti el a nyo­mornegyed lakóit a csodálatos repülő seprőkön egy másik vi­lágba, ahol „a jó napot való­ban jó napot jelent”. A film felújítása dicséretes ötlet. Takács István )

Next

/
Thumbnails
Contents