Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

2 XÄiiitm 1975. DECEMBER 23., KEDD A KKP ELSŐ KONGRESSZUSA Kuba szilárd tagja a szocialista országok közösségének A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó határozat A kubai pártkongresszus nemzetközi kérdésekkel fog­lalkozó határozata megálla­pítja, hogy Kuba szilárd tagja a szocialista, országok közösségének — amely a Szovjetunió körül fejlődött ki. Eltéphetetlen kötelékek fűzik Latin-Amerika testvér­népeihez és osztja mindazok­nak az országoknak a törek­véseit, amelyek Ázsiában és Afrikában a haladásért küz­denek. A Kubai Kommunista Párt, a nép és az állam olyan kül­politika mellett foglal ál­lást, amely a marxizmus— leninizmuson alapul és a pro­letár internacionalizmusból merít ihletet. Síkraszáll korunk három nagy áram­latának akcióegysége mellett. A szocialista világrendszer­nek. a nemzetközi munkás­mozgalomnak és a nemzeti felszabadító mozgalomnak ezt az egységét kell szembesze­gezni az imperializmus közös tragédiájával. A kongresszus nagyra ér­tékeli a nemzetközi, enyhü­lés kezdetét. Ez a Szovjet­unió békepolitikája döntő hozzájárulásának köszönhető. A minden nép óhajtotta béke azonban még nincs biztosít­va. Ugyanakkor az okmány le­szögezi, hogy a békés együtt­élés nem jelent szünetet az ideológiai és az osztályharc­ban. A dokumentum részletesen foglalkozik a latin-amerikai helyzettel. Megerősíti Kuba szolidaritását a föld e térsé­gében harcoló kommunisták­kal és forradalmárokkal. A kubai kommunisták kül­politikai dokumentuma rész­letesen elemzi az egyes or­szágokkal kialakult kapcso­latokat. A szocialista közös­séggel, elsősorban a Szov­jetunióval létrejött testvéri együttműködést > méltatva hangsúlyozza a KGST-ben való részvétel jelentőségét, ezen belül többi között a Ma­gyarországgal kialakult szo­ros kötelékeket. A határozat ugyanakkor, amikor normálisnak minő­síti a Kínai Népköztársaság­gal és Albániával fennálló államközi kapcsolatokat, hang­súlyozza, hogy Kubát ezek­től az országoktól elválasztja az általuk képviselt nemzet­közi politika. Az Egyesült Államokhoz való viszonyról szólva a kongresszus megerősíti a Fi­del Castro beszédében fog­laltakat. Eszerint hivatalos tárgyalások csak akkor kez­dődhetnek, ha az Egyesült Államok megszünteti a Kuba elleni gazdasági blokádot. Ha a washingtoni kormány tett is lépéseket a blokád fel­számolásának irányába, in­tézkedései még nem kielé­gítsek. Végül a kubai kommunis­ták állást foglaltak a nem­zetközi kommunista moz­galom egysége mellett. Alá­húzták, hogy a kubai kom­munisták támogatják a la­tin-amerikai kommunista pártok . azon határozatát,' amelyben a .pártok síkra- szállnak a kommunista és munkáspártok új világéérte- kezletének összehívása mel­lett. A magyar pártküldöttség „A Forradalom Múzeumáéban Nyúlánk, erőteljes fiatal­ember áll szemközt egy egyenruhás, pisztolyos férfi­val. Mögöttük az utca for­gataga, összemosódó arcok, ti­zen- és huszonéves fijxk és lányok. Az előtérben álló két férfi szemmel láthatóan szó­párbajt vív. A fegyvertelen ifjú Fidel Castro, akivel pe­dig farkasszemet néz, a nép­elnyomó hatalom egyik bi­zalmi vezető embere: a rend­őrség felügyelője, aki be akar­ta tiltani a haladó egyete­mista fiatalok tüntetését. A már fakuló fénykép — sok száz más dokumentum, emléktárgy és relikvia mel­lett — ott látható a havan­nai Museo de la Revolucion (A forradalom múzeuma) ter­meiben, ahova vasárnap dél­után ellátogatott a Kubai Kommunista Párt első kong­resszusán részt vevő magyar pártküldöttség, élén Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával. Nelson Martinez őrnagy, igaz­gató kalauzolta végig Kádár Jánost a múzeum termein, a tárlók között, s ismertette a gyűjtemény anyagát. A forradalom múzeumát az egykori, gyűlölt diktátor, Ba­tista elnöki palotájában rendezték be, s a fényes ter­mek sok évtizedes hősi harc történetéről adnak átekin- tést. Láthatók itt a forradal­márok ujjlenyomatát őrző rendőrségi kartotékok, a ku­bai nép szabadságáért éle­tüket áldozott mártírok ké­pei, személyes használati tár­gyai. Fegyverek, amelyeket Fidel és társai forgattak, kul­csok, amelyek bebörtönzött forradalmárok celláinak aj­tóit nyitották, orvosi műszerek, amelyekkel a legendás Che Guevara gyógyított, s a rejtje­les távirat fotókópiája, amely tudatta, hogy Mexikóból el­indult a Granma hajó, fe­délzetén 82 forradalmárral... Kádár János a látogatás vé­gén a következőket írta a múzeum emlékkönyvébe: — A múzeum gazdag anya­ga jól mutatja a kubai nép áldozatos, hosszú' harcát a függetlenségért, a szabad­ságért, a társadalmi hala­dásért. A nép történelmi út­ján határkő a Kubai Kom­munista Párt első kongresz- szusa, amely a napokban összegezi e harc nagyszerű , eredményeit és gazdag ta­pasztalatait. A világ haladó népei és emberei — köztük a szocializmust építő magyar nép tisztelik a hős kubai népet, hős forradalmi párt­ját és nagy fiát, Fidel Castro elvtársat. Kívánjuk, hogy a kubai nép élvezze harcának gyümölcsét, szabad életét és gyarapítsa tovább eredmé­nyeit. A bejegyzést aláírták a ma­gyar pártküldöttség tagjai is. PORTUGÁLIA Az új gazdasági intézkedések elsősorban a dolgozók helyzetét rontják A portugál kormány hét vé­gi ülésén az ország gazdasági, pénzügyi helyzetével foglalko­zott és több intézkedést hatá­rozott el. Carlos Costa, a PKP PB Po­litikai Bizottságának tagja a rádió és televízió számára adott nyilatkozatában az intéz, kedéseket kommentálva hang­súlyozta, az adóterhek növelé­se és az áremelések elsősorban a dolgozók helyzetét rontják, ez pedig komoly aggodalmat okoz a kommunistáknak. Az OPEC-merénylet Algírban sem fejeződött be Egy fegyveres csoport vasár­nap behatolt a Kőolajexportáló országok (OPEC) bécsi köz­pontjának épületébe, ahol a szervezethez tartozó országok kőolajipari miniszterei tartot­ták értekezletüket. Az értekez­let számos részvevőjét, köztük több minisztert túszként fog­lyul ejtettek. Három áldozata volt — Rét osztrák rendőr és egy kuwaiti delegátus — a terrorista táma­dásnak. A kialakult helyzetre való tekintettel azonnal ösz- szehívták az osztrák kormány rendkívüli ülését. A, terroristák követelésére a bécsi rádióban este felolvasták nyilatkozatukat. A hat és fél oldalas, francia nyelven el­hangzott nyilatkozat szerint a terroristák szervezete elítéli a cionizmust, Irán politikáját es az Izraellel szembeni megalku­vás minden formáját. Genfi jelentés szerint „Az arab forradalom karja” elne­vezésű szervezet — ez a név most először szerepel a nyilvá­nosság előtt — vállalta a fele­lősséget a bécsi akcióért. Hétfőn reggel hét óra után a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) bécsi szék- házába behatolt terroristák túszaikkal együtt a rendelke­zésükre bocsátott autóbuszba szálltak, hogy a repülőtérre menjenek. A támadók maguk­kal vitték az olaj minisztere­ket, szám szerint 11 minisz­tert, , továbbá a miniszterek társaságában, levő hivatalos személyeket. Amikor a terroristák el­hagyták az OPEC székházát, szabadon engedték a szervezet osztrák állampolgárságú tiszt­viselőit és azokat a külföldi állampolgárokat, akik az OPEC-nél teljesítenek szolgá­latot. Kilenc óra után néhány perccel a terroristák túszaik­kal beszálltak a repülőgépbe, ami percekkel később a ma­gasba emelkedett. Algír repülőterén hétfőn délben szállt le a gép. Az algériai fővárosba ér­kezve a túszok egy részét sza­badon engedték. Buteflika algériai külügymi­niszternek a terrorista roham­csapat vezetőjével folytatott hat és fél órás tárgyaláson nem sikerült elérnie az összes túszok szabadon bocsátását. A terroristák az osztrák repülő­gépen túszaikkal együtt dél­után továbbrepültek Algírból. Abdesszalam algériai ipari és energiaügyi miniszter szolida­ritásból vissziaszállt a gépre. A gépen maradt Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Líbia, Kuwait, Ka­tar és az Arab Emirátusok Államszövetségének küldött­sége. Az algériai külügyminisz­térium közlése szerint az arab fővárosok engedélyezik a csa­pat repülőgépének leszállását. A terroristák a túszok elen­gedése fejében azt fogják kö­vetelni mindegyik arab fővá­rosban, ahol a gép leszáll, hogy adják ki közleményüket, amelyet Becsben és Algírban már közzétette^. Algériától is csak ezt követelték. Buteflika hangsúlyozta, hogy a követe­lés természete nem indokolja emberéletek veszélyeztetését. A rohamcsapat közleményben azzal vádolja „az amerikai imperializmust és az arab or­szágok kapituláns reakciós erőit, hogy összeesküvést sző­nek az arab szolidaritás szét­zúzására. Az álgériai hírügy­nökség közlése szerint a ter­roristák nem palesztinok, de a hírügynökség , nem jelezte, hogy milyen nemzetiségűek. A lenini Iszkra évfordulója HetvenSt esztendeje annak, hogy megjelent az oroszországi forradalmi marxisták illegális újsága, az Iszkra, ■■ Több mint egy esztendei elő­készítő munkára volt szük­ség ahhoz, hogy Oroszország szinte valamennyi nagyipari központjában a munkásosztály harcának szervezői kezükbe vehessék első számát. Lenin már 1899 végén, még szibériai száműzetésének idején kidol­gozta az oroszországi szociál­demokraták országos illegális lapjának a tervét. „Rendszere­sen megjelenő és valamennyi helyi csoporttal szoros kapcso­latban levő pártlap” kiadásá­nak megvalósítását tekintette az oroszországi marxisták leg­közelebbi céljának és égető feladatának. Miért tartotta ezt akkor Le­nin mindennél fontosabb fel­adatnak? Azért, mert felis­merte, hogy a szociáldemokra­ta munkásmozgalom Oroszor­szágban csak úgy válhatik a cári önkényuralom megdönté­sére alkalmas politikai erővé, ha a helyi csoportok egymás­sal szoros kapcsolatban foly­tathatják munkájukat, kicse­rélhetik harci tapasztalatai­kat, tisztázhatják forradalmi munkájuk tartalmát, perspek­tíváját és módszereit és ké­pessé válnak közös fellépésre. Azt is világosan látta, hogy az oroszországi szociálde­mokrácia sajátos helyzete miatt mindezek megvalósítá­sában döntő szerepe van az országos pártlapmak. „Német­ország, Franciaország, stb. munkásainak az újságokon ki­írni ezer módjuk van arra, hogy nyilvános tevékenységet fejtsenek ki, ezer más mód­juk van a mozgalom szerve­zésére: a parlamenti tevékeny­ség, a választási agitáció, a népgyűlések, a helyi társadal­mi intézményekben való rész­vétel, az ipari szervezetek (szakmai és műhelyszerveze- tek) nyílt működése stb., stb. Nálunk — amíg nem vívtuk ki a politikai szabadságot — mindezt, a szó szoros értelmé­ben mindezt, a forradalmi új­ságnak kell helyettesítenie...” — írta Lenin 1899 októberé­ben. Száműzetésének letelte után a külföldre távozása előtti mintegy félévnyi idő alatt Lenin nem sajnálta az időt és a fáradságot az országos pártlap tervének elfogadtatása, a cso­portokkal való rendszeres kap­csolatának biztosítása, az ille­gális terjesztésre szolgáló ap­parátus megteremtése érdeké­ben folytatott levelezésre, tár­gyalásokra és utazásokra. Nem volt könnyebb a lap előkészítésének külföldi mun­kája sem. Nyilvánvaló volt, hogy az Iszkra folyamatos szerkesztését, nyomtatását és expediálását csali Oroszorszá­gon kívül, az emigránsok és más országok szociáldemokra­táinak segítségével lehet meg­oldani. Most már Svájcban és Németországban folytak a tár­gyalások. Űjabb félévnyi idő kellett ahhoz, hogy 1900. de­cember 24-én Lenin Mün­chenből megírhassa Axelrod- nak, hogy az Iszkra első szá­mát már kiszedték. Az új, országos pártlap je­lentősége persze nem puszta létrejöttében van, hanem első­sorban és főiképpen abban a forradalmi marxista program­ban, aminek szószólója, pro- pagátora volt, és amelynek terjesztése és megvalósítása érdekében folytatott harc szer­vezője lett. Századunk első éveiben iszkrásoknak nevezték azokat, akik az oroszországi munkás- mozgalmat a szociáldemokrá­cia programja alapján akarták szervezni és vezetni. A mi Népszabadságunknak megfe­lelő formátumú, eleinte ha­vonként, hamarosan kétheten­ként átlagban 8000 példányban megjelenő pártlap lehetővé’ tette az iszkrások felülkereke- riését az oroszországi munkás­szervezetekben és előkészítet­te az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárt marxista program alapján történt újjá­szervezését. Az 1903-ban tar­tott II. pártkongresszuson többséget kaptak az iszkrások. Azóta nevezték azokat az oroszországi marxistákat, akik Lenin vezetésével következe­tesen képviselték az Iszkra forradalmi marxista irányvo­nalát többségieknek, bolsevis­táknak. A történelem igazolta, hogy a lenini Iszkra méltán viselte címlapján a dekabristák jel­mondatát : Szikrától lobban fel a láng. Béki Ernő KÍNA Két esztendő - harmadik kampány Suj-hu — Folyamkanyarok A mostani kampa'ny alapjában az úgynevezett „kapitulánsok” ellen irá­nyul, akiket „a forradalom elárulá­sával” „az osztályellenségek előtti kapitulációra” való törekvéssel vá­dolnak. A kínai sajtó és rádió köz­léseit elemezve, kiderül, hogy ezeket a címkéket elsősorban a központi és helyi szervek azon munkatársaira aggatják, akik vonakodnak az élet­be átültetni a „kulturális forrada­lom” idejéből származó szociális és gazdasági recepteket. Más szóval, ma azok a „kapitulánsok”, akik az ob­jektív gazdasági szükségszerűségek követelményeit a maoista . dogmák fölé helyezik. Megfigyelők szerint emögött rejlik a „Suj-hu” című tör­ténelmi regény és, a mai Kína gaz­dasági fejlődésének kérdései közötti kapcsolat. Nos, már több mint há­rom hónapja a kínai sajtó és rádió azt kénytelen megállapítani, hogy a káderek között erősödik a passzivi­tás, nem kívánnak felelősséget vál­lalni gazdasági kérdések eldöntésé­ben. Ez az állapot egyébként termé­szetes is olyan körülmények között, amikor a központ avanturisztikus munkamódszereket kényszerít a helyi szervekre, s egyidejűleg az ott dol­gozó káderekre hárítja át a felelős­ség egész súlyát az ilyen körülmé­nyek között elkerülhetetlenül bekö­vetkező kudarcokért és nehézsége­kért. A jelenlegi kampányba a megelő­zőkből átkerültek a kínai ipari léte­sítmények számos vezetőjének cím­zett vádak, melyek szerint az illetők nem kívánják az anyagi ösztönzést megszüntetni. A kínai sajtóban visz- szatérő téma, hogy sok vállalat veze­tősége az anyagi ösztönzés és a dif-> A most befejeződő év utolsó három hónapja Kínában új poli­tikai kampány jegyében folyik: a „Folyamkanyarok" című klasszi­kus kínai regényt vették kritika alá. A jelenlegi kampány sorrendben a harmadik az elmúlt két év alatt. Olyan mozgalmak előzték meg, mint „Lin Piao és Konfuciusz bírálata”, valamint a „proletárdiktatúra erősítésére” és a „burzsoá jog korlátozására” irányuló kampány. Mindezek az akciók, bele-1 értve a legújabbat is, a kínai propaganda interpretációjában „osz­tályharcot”, „a proletariátus és a burzsoázia közötti harcot", „bur­zsoá tendenciák és a revizionizmus elleni harcot” jelentenek. íerenciált bérezés „burzsoá” elveit valósítja meg, továbbá, hogy „bizo­nyos elemek” „burzsoá frakciós tevé­kenységet” próbálnak folytatni az iparban, a káderek pedig „a munká­sok elégedetlenségétől tartva neth merik vállalni a pártelvek melletti kiállást”. Mindez arra 'mutat, hogy a Kínai Népköztársaság vezetőinek voluntarisztikus kísérletei, amelyek a munka szerinti elosztás, az anyagi ösztönzés, a premizálás, a túlóra­fizetés korlátozására irányulnak, az üzemek munkásainak és számos ve­zetőjének komoly ellenállására ta­láltak. A dolgozók életszínvonala elleni támadás, amelyet katonai egységek bevonásával „alátámasztott” közvet­len irányítással és politikai kampá­nyokra épülő ideológiai „megdolgo­zással” folytattak, megfeneklett. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen az, amit a pekingi újságok „kapituláns tendenciáknak” neveznek, voltakép­pen a termelés fejlődése objektív tör­vényeinek megnyilvánulása. A „kapitulánsok” bírálatának kam­pányához a kínai falu fejlődésének éles és megoldatlan problémái, a mezőgazdaság irányításában meglevő voluntarista módszerek ellenzékének erősödése adja a hátteret. A falusi vezetőknek munkájuk során figye­lembe kell venniök a parasztok gaz­dasági érdekeit, ellenkező esetben ugyanis (amint ezt a gyakorlat több­ször bebizonyította) azonnal és me­redeken csökken a falusi lakosság munkaaktivitása és alában a me­zőgazdasági termelés. Valószínűleg ez az oka annak a felettébb érdekes jelenségnek, amely a mostani kam­pány során több kínai tartományban tapasztalható. Az információ helyi szervei nagyszámú példát hoznak ar­ra, hogy a központ által bizonyos rendelkezések milyen károkat okoz­nak végrehajtásuk színhelyén. így például a hangcsoui rádió rámuta­tott, hogy a mezőgazdaságban a mun­ka szerinti elosztás elve alábecsülé- sének következményeként „az egyen- lösdihez lehet sodródni, ami viszont aláássa a kommunatagok aktivitását.” A falusi vezető kádereknek nincs más választásuk, mint kapitu­lálni a gazdasági fejlődés objektív követelményei előtt. A kommunák­ban uralkodó valós állapotok arra késztetik őket, hogy — figyelmen kí­vül hagyva a központtól szünet nél­kül jövő támadásokat — megvalósít­sák a „munkaegység az irányító erő” elvet, „önkényességet” tanúsítanak a mezőgazdasági kultúrák vetésénél, a jövedelmezőbbeket választva közü­lük, egyrészt a termelési költségek megtérítése céljából, valamint azért, hogy legalább minimálisan fizethes­senek a parasztoknak a munkájukért. A kínai falvakban minden politikai kampány ellenére széles körben el­terjedt az az elv, hogy „mindent megenni az utolsó cseppig, mindent elosztani az utolsó szemig”. Ez a — kínai propagandakifejezéssel élve — „fekete revizionista áru” a legkülön­bözőbb szinten álló helyi vezetők tá­mogatására talál. Jellemző, hogy a „kapitulánsok” bírálatával párhuzamosan hiábavaló erőfeszítések folynak „a mezőgazda­ság tanuljon Tacs-zsajtól” elnevezé­sű mozgalom felélesztésével kapcso­latban. A helyi adminisztratív szer­vek és maguk a parasztok azonban makacsul ellenszegülnek annak a felhívásnak, hogy alakítsanak tacs- zsaji típusú brigádokat (azok ugyanis nem vesznek igénybe segítséget az államtól, ugyanakkor átadják neki a megtermelt javaik legnagyobb ré­szét). Ezt el kellett ismernie a me­zőgazdaság kérdéseivel foglalkozó, idén szeptemberben megrendezésre került összkínai tanácskozásnak is. A felsorolt tények azt mutatják, hogy az új kínai politikai kampány szervezői a kínai nép életformája­ként változatlanul a „kulturális for­radalom” módszereit kívánják vég­érvényessé tenni, amelyek a dolgozó tömegek életének folyamatos rosz- szabbítását tűzik ki célul. „Kapitu­lánsok” és ,„revizionisták” — ez tu­lajdonképpen a kínai nép, amelynek egyetlen „bűne”, hogy jobb életre törekszik. P. Borin

Next

/
Thumbnails
Contents