Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-23 / 300. szám
2 XÄiiitm 1975. DECEMBER 23., KEDD A KKP ELSŐ KONGRESSZUSA Kuba szilárd tagja a szocialista országok közösségének A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó határozat A kubai pártkongresszus nemzetközi kérdésekkel foglalkozó határozata megállapítja, hogy Kuba szilárd tagja a szocialista, országok közösségének — amely a Szovjetunió körül fejlődött ki. Eltéphetetlen kötelékek fűzik Latin-Amerika testvérnépeihez és osztja mindazoknak az országoknak a törekvéseit, amelyek Ázsiában és Afrikában a haladásért küzdenek. A Kubai Kommunista Párt, a nép és az állam olyan külpolitika mellett foglal állást, amely a marxizmus— leninizmuson alapul és a proletár internacionalizmusból merít ihletet. Síkraszáll korunk három nagy áramlatának akcióegysége mellett. A szocialista világrendszernek. a nemzetközi munkásmozgalomnak és a nemzeti felszabadító mozgalomnak ezt az egységét kell szembeszegezni az imperializmus közös tragédiájával. A kongresszus nagyra értékeli a nemzetközi, enyhülés kezdetét. Ez a Szovjetunió békepolitikája döntő hozzájárulásának köszönhető. A minden nép óhajtotta béke azonban még nincs biztosítva. Ugyanakkor az okmány leszögezi, hogy a békés együttélés nem jelent szünetet az ideológiai és az osztályharcban. A dokumentum részletesen foglalkozik a latin-amerikai helyzettel. Megerősíti Kuba szolidaritását a föld e térségében harcoló kommunistákkal és forradalmárokkal. A kubai kommunisták külpolitikai dokumentuma részletesen elemzi az egyes országokkal kialakult kapcsolatokat. A szocialista közösséggel, elsősorban a Szovjetunióval létrejött testvéri együttműködést > méltatva hangsúlyozza a KGST-ben való részvétel jelentőségét, ezen belül többi között a Magyarországgal kialakult szoros kötelékeket. A határozat ugyanakkor, amikor normálisnak minősíti a Kínai Népköztársasággal és Albániával fennálló államközi kapcsolatokat, hangsúlyozza, hogy Kubát ezektől az országoktól elválasztja az általuk képviselt nemzetközi politika. Az Egyesült Államokhoz való viszonyról szólva a kongresszus megerősíti a Fidel Castro beszédében foglaltakat. Eszerint hivatalos tárgyalások csak akkor kezdődhetnek, ha az Egyesült Államok megszünteti a Kuba elleni gazdasági blokádot. Ha a washingtoni kormány tett is lépéseket a blokád felszámolásának irányába, intézkedései még nem kielégítsek. Végül a kubai kommunisták állást foglaltak a nemzetközi kommunista mozgalom egysége mellett. Aláhúzták, hogy a kubai kommunisták támogatják a latin-amerikai kommunista pártok . azon határozatát,' amelyben a .pártok síkra- szállnak a kommunista és munkáspártok új világéérte- kezletének összehívása mellett. A magyar pártküldöttség „A Forradalom Múzeumáéban Nyúlánk, erőteljes fiatalember áll szemközt egy egyenruhás, pisztolyos férfival. Mögöttük az utca forgataga, összemosódó arcok, tizen- és huszonéves fijxk és lányok. Az előtérben álló két férfi szemmel láthatóan szópárbajt vív. A fegyvertelen ifjú Fidel Castro, akivel pedig farkasszemet néz, a népelnyomó hatalom egyik bizalmi vezető embere: a rendőrség felügyelője, aki be akarta tiltani a haladó egyetemista fiatalok tüntetését. A már fakuló fénykép — sok száz más dokumentum, emléktárgy és relikvia mellett — ott látható a havannai Museo de la Revolucion (A forradalom múzeuma) termeiben, ahova vasárnap délután ellátogatott a Kubai Kommunista Párt első kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség, élén Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával. Nelson Martinez őrnagy, igazgató kalauzolta végig Kádár Jánost a múzeum termein, a tárlók között, s ismertette a gyűjtemény anyagát. A forradalom múzeumát az egykori, gyűlölt diktátor, Batista elnöki palotájában rendezték be, s a fényes termek sok évtizedes hősi harc történetéről adnak átekin- tést. Láthatók itt a forradalmárok ujjlenyomatát őrző rendőrségi kartotékok, a kubai nép szabadságáért életüket áldozott mártírok képei, személyes használati tárgyai. Fegyverek, amelyeket Fidel és társai forgattak, kulcsok, amelyek bebörtönzött forradalmárok celláinak ajtóit nyitották, orvosi műszerek, amelyekkel a legendás Che Guevara gyógyított, s a rejtjeles távirat fotókópiája, amely tudatta, hogy Mexikóból elindult a Granma hajó, fedélzetén 82 forradalmárral... Kádár János a látogatás végén a következőket írta a múzeum emlékkönyvébe: — A múzeum gazdag anyaga jól mutatja a kubai nép áldozatos, hosszú' harcát a függetlenségért, a szabadságért, a társadalmi haladásért. A nép történelmi útján határkő a Kubai Kommunista Párt első kongresz- szusa, amely a napokban összegezi e harc nagyszerű , eredményeit és gazdag tapasztalatait. A világ haladó népei és emberei — köztük a szocializmust építő magyar nép tisztelik a hős kubai népet, hős forradalmi pártját és nagy fiát, Fidel Castro elvtársat. Kívánjuk, hogy a kubai nép élvezze harcának gyümölcsét, szabad életét és gyarapítsa tovább eredményeit. A bejegyzést aláírták a magyar pártküldöttség tagjai is. PORTUGÁLIA Az új gazdasági intézkedések elsősorban a dolgozók helyzetét rontják A portugál kormány hét végi ülésén az ország gazdasági, pénzügyi helyzetével foglalkozott és több intézkedést határozott el. Carlos Costa, a PKP PB Politikai Bizottságának tagja a rádió és televízió számára adott nyilatkozatában az intéz, kedéseket kommentálva hangsúlyozta, az adóterhek növelése és az áremelések elsősorban a dolgozók helyzetét rontják, ez pedig komoly aggodalmat okoz a kommunistáknak. Az OPEC-merénylet Algírban sem fejeződött be Egy fegyveres csoport vasárnap behatolt a Kőolajexportáló országok (OPEC) bécsi központjának épületébe, ahol a szervezethez tartozó országok kőolajipari miniszterei tartották értekezletüket. Az értekezlet számos részvevőjét, köztük több minisztert túszként foglyul ejtettek. Három áldozata volt — Rét osztrák rendőr és egy kuwaiti delegátus — a terrorista támadásnak. A kialakult helyzetre való tekintettel azonnal ösz- szehívták az osztrák kormány rendkívüli ülését. A, terroristák követelésére a bécsi rádióban este felolvasták nyilatkozatukat. A hat és fél oldalas, francia nyelven elhangzott nyilatkozat szerint a terroristák szervezete elítéli a cionizmust, Irán politikáját es az Izraellel szembeni megalkuvás minden formáját. Genfi jelentés szerint „Az arab forradalom karja” elnevezésű szervezet — ez a név most először szerepel a nyilvánosság előtt — vállalta a felelősséget a bécsi akcióért. Hétfőn reggel hét óra után a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) bécsi szék- házába behatolt terroristák túszaikkal együtt a rendelkezésükre bocsátott autóbuszba szálltak, hogy a repülőtérre menjenek. A támadók magukkal vitték az olaj minisztereket, szám szerint 11 minisztert, , továbbá a miniszterek társaságában, levő hivatalos személyeket. Amikor a terroristák elhagyták az OPEC székházát, szabadon engedték a szervezet osztrák állampolgárságú tisztviselőit és azokat a külföldi állampolgárokat, akik az OPEC-nél teljesítenek szolgálatot. Kilenc óra után néhány perccel a terroristák túszaikkal beszálltak a repülőgépbe, ami percekkel később a magasba emelkedett. Algír repülőterén hétfőn délben szállt le a gép. Az algériai fővárosba érkezve a túszok egy részét szabadon engedték. Buteflika algériai külügyminiszternek a terrorista rohamcsapat vezetőjével folytatott hat és fél órás tárgyaláson nem sikerült elérnie az összes túszok szabadon bocsátását. A terroristák az osztrák repülőgépen túszaikkal együtt délután továbbrepültek Algírból. Abdesszalam algériai ipari és energiaügyi miniszter szolidaritásból vissziaszállt a gépre. A gépen maradt Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Líbia, Kuwait, Katar és az Arab Emirátusok Államszövetségének küldöttsége. Az algériai külügyminisztérium közlése szerint az arab fővárosok engedélyezik a csapat repülőgépének leszállását. A terroristák a túszok elengedése fejében azt fogják követelni mindegyik arab fővárosban, ahol a gép leszáll, hogy adják ki közleményüket, amelyet Becsben és Algírban már közzétette^. Algériától is csak ezt követelték. Buteflika hangsúlyozta, hogy a követelés természete nem indokolja emberéletek veszélyeztetését. A rohamcsapat közleményben azzal vádolja „az amerikai imperializmust és az arab országok kapituláns reakciós erőit, hogy összeesküvést szőnek az arab szolidaritás szétzúzására. Az álgériai hírügynökség közlése szerint a terroristák nem palesztinok, de a hírügynökség , nem jelezte, hogy milyen nemzetiségűek. A lenini Iszkra évfordulója HetvenSt esztendeje annak, hogy megjelent az oroszországi forradalmi marxisták illegális újsága, az Iszkra, ■■ Több mint egy esztendei előkészítő munkára volt szükség ahhoz, hogy Oroszország szinte valamennyi nagyipari központjában a munkásosztály harcának szervezői kezükbe vehessék első számát. Lenin már 1899 végén, még szibériai száműzetésének idején kidolgozta az oroszországi szociáldemokraták országos illegális lapjának a tervét. „Rendszeresen megjelenő és valamennyi helyi csoporttal szoros kapcsolatban levő pártlap” kiadásának megvalósítását tekintette az oroszországi marxisták legközelebbi céljának és égető feladatának. Miért tartotta ezt akkor Lenin mindennél fontosabb feladatnak? Azért, mert felismerte, hogy a szociáldemokrata munkásmozgalom Oroszországban csak úgy válhatik a cári önkényuralom megdöntésére alkalmas politikai erővé, ha a helyi csoportok egymással szoros kapcsolatban folytathatják munkájukat, kicserélhetik harci tapasztalataikat, tisztázhatják forradalmi munkájuk tartalmát, perspektíváját és módszereit és képessé válnak közös fellépésre. Azt is világosan látta, hogy az oroszországi szociáldemokrácia sajátos helyzete miatt mindezek megvalósításában döntő szerepe van az országos pártlapmak. „Németország, Franciaország, stb. munkásainak az újságokon kiírni ezer módjuk van arra, hogy nyilvános tevékenységet fejtsenek ki, ezer más módjuk van a mozgalom szervezésére: a parlamenti tevékenység, a választási agitáció, a népgyűlések, a helyi társadalmi intézményekben való részvétel, az ipari szervezetek (szakmai és műhelyszerveze- tek) nyílt működése stb., stb. Nálunk — amíg nem vívtuk ki a politikai szabadságot — mindezt, a szó szoros értelmében mindezt, a forradalmi újságnak kell helyettesítenie...” — írta Lenin 1899 októberében. Száműzetésének letelte után a külföldre távozása előtti mintegy félévnyi idő alatt Lenin nem sajnálta az időt és a fáradságot az országos pártlap tervének elfogadtatása, a csoportokkal való rendszeres kapcsolatának biztosítása, az illegális terjesztésre szolgáló apparátus megteremtése érdekében folytatott levelezésre, tárgyalásokra és utazásokra. Nem volt könnyebb a lap előkészítésének külföldi munkája sem. Nyilvánvaló volt, hogy az Iszkra folyamatos szerkesztését, nyomtatását és expediálását csali Oroszországon kívül, az emigránsok és más országok szociáldemokratáinak segítségével lehet megoldani. Most már Svájcban és Németországban folytak a tárgyalások. Űjabb félévnyi idő kellett ahhoz, hogy 1900. december 24-én Lenin Münchenből megírhassa Axelrod- nak, hogy az Iszkra első számát már kiszedték. Az új, országos pártlap jelentősége persze nem puszta létrejöttében van, hanem elsősorban és főiképpen abban a forradalmi marxista programban, aminek szószólója, pro- pagátora volt, és amelynek terjesztése és megvalósítása érdekében folytatott harc szervezője lett. Századunk első éveiben iszkrásoknak nevezték azokat, akik az oroszországi munkás- mozgalmat a szociáldemokrácia programja alapján akarták szervezni és vezetni. A mi Népszabadságunknak megfelelő formátumú, eleinte havonként, hamarosan kéthetenként átlagban 8000 példányban megjelenő pártlap lehetővé’ tette az iszkrások felülkereke- riését az oroszországi munkásszervezetekben és előkészítette az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt marxista program alapján történt újjászervezését. Az 1903-ban tartott II. pártkongresszuson többséget kaptak az iszkrások. Azóta nevezték azokat az oroszországi marxistákat, akik Lenin vezetésével következetesen képviselték az Iszkra forradalmi marxista irányvonalát többségieknek, bolsevistáknak. A történelem igazolta, hogy a lenini Iszkra méltán viselte címlapján a dekabristák jelmondatát : Szikrától lobban fel a láng. Béki Ernő KÍNA Két esztendő - harmadik kampány Suj-hu — Folyamkanyarok A mostani kampa'ny alapjában az úgynevezett „kapitulánsok” ellen irányul, akiket „a forradalom elárulásával” „az osztályellenségek előtti kapitulációra” való törekvéssel vádolnak. A kínai sajtó és rádió közléseit elemezve, kiderül, hogy ezeket a címkéket elsősorban a központi és helyi szervek azon munkatársaira aggatják, akik vonakodnak az életbe átültetni a „kulturális forradalom” idejéből származó szociális és gazdasági recepteket. Más szóval, ma azok a „kapitulánsok”, akik az objektív gazdasági szükségszerűségek követelményeit a maoista . dogmák fölé helyezik. Megfigyelők szerint emögött rejlik a „Suj-hu” című történelmi regény és, a mai Kína gazdasági fejlődésének kérdései közötti kapcsolat. Nos, már több mint három hónapja a kínai sajtó és rádió azt kénytelen megállapítani, hogy a káderek között erősödik a passzivitás, nem kívánnak felelősséget vállalni gazdasági kérdések eldöntésében. Ez az állapot egyébként természetes is olyan körülmények között, amikor a központ avanturisztikus munkamódszereket kényszerít a helyi szervekre, s egyidejűleg az ott dolgozó káderekre hárítja át a felelősség egész súlyát az ilyen körülmények között elkerülhetetlenül bekövetkező kudarcokért és nehézségekért. A jelenlegi kampányba a megelőzőkből átkerültek a kínai ipari létesítmények számos vezetőjének címzett vádak, melyek szerint az illetők nem kívánják az anyagi ösztönzést megszüntetni. A kínai sajtóban visz- szatérő téma, hogy sok vállalat vezetősége az anyagi ösztönzés és a dif-> A most befejeződő év utolsó három hónapja Kínában új politikai kampány jegyében folyik: a „Folyamkanyarok" című klasszikus kínai regényt vették kritika alá. A jelenlegi kampány sorrendben a harmadik az elmúlt két év alatt. Olyan mozgalmak előzték meg, mint „Lin Piao és Konfuciusz bírálata”, valamint a „proletárdiktatúra erősítésére” és a „burzsoá jog korlátozására” irányuló kampány. Mindezek az akciók, bele-1 értve a legújabbat is, a kínai propaganda interpretációjában „osztályharcot”, „a proletariátus és a burzsoázia közötti harcot", „burzsoá tendenciák és a revizionizmus elleni harcot” jelentenek. íerenciált bérezés „burzsoá” elveit valósítja meg, továbbá, hogy „bizonyos elemek” „burzsoá frakciós tevékenységet” próbálnak folytatni az iparban, a káderek pedig „a munkások elégedetlenségétől tartva neth merik vállalni a pártelvek melletti kiállást”. Mindez arra 'mutat, hogy a Kínai Népköztársaság vezetőinek voluntarisztikus kísérletei, amelyek a munka szerinti elosztás, az anyagi ösztönzés, a premizálás, a túlórafizetés korlátozására irányulnak, az üzemek munkásainak és számos vezetőjének komoly ellenállására találtak. A dolgozók életszínvonala elleni támadás, amelyet katonai egységek bevonásával „alátámasztott” közvetlen irányítással és politikai kampányokra épülő ideológiai „megdolgozással” folytattak, megfeneklett. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen az, amit a pekingi újságok „kapituláns tendenciáknak” neveznek, voltaképpen a termelés fejlődése objektív törvényeinek megnyilvánulása. A „kapitulánsok” bírálatának kampányához a kínai falu fejlődésének éles és megoldatlan problémái, a mezőgazdaság irányításában meglevő voluntarista módszerek ellenzékének erősödése adja a hátteret. A falusi vezetőknek munkájuk során figyelembe kell venniök a parasztok gazdasági érdekeit, ellenkező esetben ugyanis (amint ezt a gyakorlat többször bebizonyította) azonnal és meredeken csökken a falusi lakosság munkaaktivitása és alában a mezőgazdasági termelés. Valószínűleg ez az oka annak a felettébb érdekes jelenségnek, amely a mostani kampány során több kínai tartományban tapasztalható. Az információ helyi szervei nagyszámú példát hoznak arra, hogy a központ által bizonyos rendelkezések milyen károkat okoznak végrehajtásuk színhelyén. így például a hangcsoui rádió rámutatott, hogy a mezőgazdaságban a munka szerinti elosztás elve alábecsülé- sének következményeként „az egyen- lösdihez lehet sodródni, ami viszont aláássa a kommunatagok aktivitását.” A falusi vezető kádereknek nincs más választásuk, mint kapitulálni a gazdasági fejlődés objektív követelményei előtt. A kommunákban uralkodó valós állapotok arra késztetik őket, hogy — figyelmen kívül hagyva a központtól szünet nélkül jövő támadásokat — megvalósítsák a „munkaegység az irányító erő” elvet, „önkényességet” tanúsítanak a mezőgazdasági kultúrák vetésénél, a jövedelmezőbbeket választva közülük, egyrészt a termelési költségek megtérítése céljából, valamint azért, hogy legalább minimálisan fizethessenek a parasztoknak a munkájukért. A kínai falvakban minden politikai kampány ellenére széles körben elterjedt az az elv, hogy „mindent megenni az utolsó cseppig, mindent elosztani az utolsó szemig”. Ez a — kínai propagandakifejezéssel élve — „fekete revizionista áru” a legkülönbözőbb szinten álló helyi vezetők támogatására talál. Jellemző, hogy a „kapitulánsok” bírálatával párhuzamosan hiábavaló erőfeszítések folynak „a mezőgazdaság tanuljon Tacs-zsajtól” elnevezésű mozgalom felélesztésével kapcsolatban. A helyi adminisztratív szervek és maguk a parasztok azonban makacsul ellenszegülnek annak a felhívásnak, hogy alakítsanak tacs- zsaji típusú brigádokat (azok ugyanis nem vesznek igénybe segítséget az államtól, ugyanakkor átadják neki a megtermelt javaik legnagyobb részét). Ezt el kellett ismernie a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozó, idén szeptemberben megrendezésre került összkínai tanácskozásnak is. A felsorolt tények azt mutatják, hogy az új kínai politikai kampány szervezői a kínai nép életformájaként változatlanul a „kulturális forradalom” módszereit kívánják végérvényessé tenni, amelyek a dolgozó tömegek életének folyamatos rosz- szabbítását tűzik ki célul. „Kapitulánsok” és ,„revizionisták” — ez tulajdonképpen a kínai nép, amelynek egyetlen „bűne”, hogy jobb életre törekszik. P. Borin
