Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

xMtlaD 1975. DECEMBER 19., PÉNTEK Folytatta munkáját az országgyűlés A Pest megyei képviselők padsorai az ülésteremben, (Folytatás az 1. oldalról.) tonna propilént szállítunk a Szovjetunióba, ahonnan azo­nos értékben hatféle műanya­got vásárolunk vissza. A pet­rolkémiai együttműködésben ma már a Szovjetunió mellett Lengyelország, Csehszlovákia és Románia is részt vesz. IJj típusú együttműködés — A magyar—szovjet gaz- nem ezek új, mozgósító, szer­dasági együttműködés kereté- vező erőt jelentenek a munká- ben a legutóbbi évben számos ban, gazdaságunkban és társa- új egyezmény született. A dalmunkban — mondotta, megkötött és előkészített majd így folytatta: a jármű- egyezmények és megállapodó- ipari, a számítástechnikai és sok között — fontosságát és a petrolkémiai beruházások perspektíváját tekintve — ki- határidőre elkészültek. A ma- emelkedik az olaj- és földgáz- gyár—szovjet petrolkémiai vezetékek műszer- és hírköz- együttműködésben a két őr­lő rendszerének további közös fejlesztésére és gyártására vo­natkozó szerződés. Ezek a be­rendezések a Szovjetunióban a több ezer kilométeres gáz- és olajvezetékek távirányítá­sát végzik majd, és jelentősen növelik a kőolaj- és földgáz­szállítások üzembiztonságát. — Exportstruktúránk fej­lesztése szempontjából jelen­tős, hogy a következő 10—15 évre kialakultak, illetve rész­ben még alakulóban van egy sor a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart érintő nagy horderejű megállapodás, első­sorban a Szovjetunióval, de más KGST-országokkal is. A 15 évre aláírt — számunkra több mint 100 milliárd forint exportot lehetővé tevő — zöldség-gyümölcs egyezmény egy korábbi megállapodás meghosszabbítása és kibővíté­se. Lehetőség mutatkozik arra, hogy újabb egyezményeket ír­junk alá, amelyek gabona- és húsexportunk hosszútávú és előnyös kiviteli feltételeit te­remtik meg! — A tervegyeztetések során mód nyílt kapcsolataink di­namikus fejlesztésére a többi KGST-tagországgal is. örven­detes, hogy a Szovjetunió mellett a többi szocialista or­szággal is egyre nő a tartós együttműködésen alapuló áru­csereforgalom. Az V. ötéves terv idején a szakosítási és kooperációs egyezmények már a kölcsönös áruszállítások 20— 30—40 százalékára terjednek ki: Üj vonása tervünknek, hogy a szocialista kétoldalú kapcso­latok mellett a sokoldalú in­tegrációs együttműködést is magában foglalja. Energia- és nyersanyagellátásunk biztosí­tása érdekében elengedhetet­lenül szükséges, hogy a ben­nünket érdeklő közös fejlesz­tésekben, szám szerint 10 na­gyobb egyeztetett KGST-beru- házásban szükségleteink és anyagi lehetőségeinkhez mér­ten részt vegyünk. Ezek között a legnagyobbak a kőolaj-, a földgáz-, a villa­mosenergia- és a cellulóz-^ i ellátásunkat biztosító beruhá-' zások. Az együttműködés to­vábbi elmélyítése érdekében a következő években a KGST- ben hosszútávú, 1990-ig szóló együttműködési komplex cél­programokat dolgozunk ki a fejlesztés legfontosabb terüle­teire. Szekér Gyula ezután hang­súlyozta, hogy a szocialista gazdasági együttműködés új formáinak hatása nemcsak a gazdasági eredmények pozitív változásában mérhető le, ha­szág területén együttesen kö­rülbelül 15 milliárd forint ösz- szegű beruházás összehango­lását valósítottuk meg három esztendő alatt. Kézzelfogható bizonyítéka ez a szocialista gazdasági integráció életre­valóságának, megerősíti an­nak további kiszélesítésébe vetett bizalmunkat. Példának említem a több mint 10 éves magyar—szovjet és magyar— lengyel timföld—alumímium együttműködést. Eddig há­rommillió tonna timföldet szál­lítottunk ki és majdnem 1 millió tonna alumíniumot vá­sároltunk vissza. sokkal nagyobb lendületet ad­hatnánk tőkés exportunknak. — Említettem, hogy nem szo­cialista exportunkat 1972. évi változatlan árakon 60—65 szá- zálékkal kell növelni. Folyóára­kon számolva azonban nem szo­cialista exportunkat több mint kétszeresére kell növelni öt év alatt. Azért említem a folyó­árakat, mert vállalatainknak az évek során majd a mindenkor esedékes folyó áron kell ido­mulniuk a piac változó körül­ményeihez. Az élelmiszer-gaz­daságnak kétszeresére, a köny- nyűipamak és a vegyiparnak több mint kétszeresére, a gép­iparnak csaknem háromszoro­sára kell növelnie tőkés ex­portját. Ez rendkívül nagy feladat. Éppen ezért, az eddi­ginél is jobban kell töreked­ni arra, hogy tőkés expor­tunk egyre növekvő hányada hosszabb időre megkötött, a műszaki fejlesztést és az ér­tékesítést is felölelő kooperá­ciós és más együttműködési szerződések keretében jöjjön létre. Sajnos, ez az évi tőkés ex­portunk elmarad a múlt évi­től. Éppen ezért a jövő évi tő- késexport-előirányzataink tel­jesítése mind a termelő, mind a külkereskedelmi vál­lalatok előrelátóbb és aktí­vabb munkáját igényli. — Szembe kell néznünk ugyanakkor azzal is, hogy a Közös Piac országaiban egyes termékeinket diszkrimináció sújtja. Ez is nehezíti helyze­tünket. Az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez let záróokmánya szellemébe] is határozottan tovább harco lünk a szocialista országokat, köztük a hazánkat is sújtó diszkrimináció megszünteté­séért. Szekér Gyula végezetül rá­mutatott: — Tudatában kell lennünk annak, hogy külgazdasági kapcsolataink eredményes fej­lesztése nemcsak rajtunk mú­lik ugyan, de a mi kezünk­ben is van. Ügy kell alakíta­nunk, tökéletesítenünk gazda­ságunk szerkezetét, hogy mi­nél jöbbáíT alkalmazkodhas­sunk a világgazdaság változó követelményeihez. Olyan ter­mékek kellenek tehát — a szocialista országokkal leg­újabban megkötött egyezmé­nyeink is ezt igazolják — amelyek konstrukcióban és technológiában egyaránt meg­felelnek a mai nemzetközi színvonalnak. A hozzászóló a beterjesztett V. ötéves tervjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. désével összhangban a fo­gyasztási cikkek kiskereske­delmi forgalma — változatlan áron számolva — 27 százalék­kal nő, s 1980-ban folyó ára­kon számolva eléri a 330 mil­liárd forintot. A növekedés mértéke szerényebb, mint az előző öt évben. Ez a szeré­nyebb fejlődés mégis azt je­lenti, hogy lakosságunk 1980- ban jövedelméből körülbelül 110 milliárd forinttal többet költhet el fogyasztási cikkek vásárlására, mint 1975-ben. A miniszter hozzáfűzte, hogy javul az áruválaszték, kultu­ráltabbá válnak a kiszolgálási körülmények. Az iparcikkek forgalma a következő öt évben is gyor­sabban emelkedik, mint az élelmiszereké, ami nemzetkö­zileg elismert jellemzője az életszínvonal növekedésének. 1975-ben az összes árufo­gyasztáson belül az iparcik­kek részaránya 53,3 százalék, ez az arány 1980-ban előre­láthatólag 55,5 százalékra emelkedik. Az V. ötéves terv lehetővé teszi, hogy a keres­kedelmi bolthálózatot tovább bővítsék, növeljék az értékesí­tőhelyek számát. A miniszter kiemelte, hogy az' V. ötéves terv számítási anyagai szerint a fogyasztási- cikk-kereskedelemben 45 ezer­rel kell növelni a létszámot. Az elkerülhetetlen létszám- növeléshez többféle intézke­désre van szükség. Nem utol* sósorban el kell érni a keres­kedelmi munka fokozottabb társadalmi elismerését. — Ügy érzem, nem vagyok elfogult, amikor azt állítom, hogy a ke­reskedelmi dolgozók többsége helytállásával rá is szolgált erre a megbecsülésre — mon­dotta a miniszter. Ezután a lakosság idei és jövőre várható áruellátásáról szólt Szurdi István. Elmondta, hogy ebben az évben a belke­reskedelmi vállalatok a terve­zettnél több árut értékesíte­nek, mivel a lakosság pénzjö­vedelme is magasabb a terve­zettnél. A magasabb követel­mények sem okoztak zavart az áruellátásban. A miniszter el­mondta, hogy a kereskedelmi vállalatok felkészültek a kará­csonyi és az újévi forgalomra. Az árukészletek, a választék megfelelő. A kereskedelem nagy gond­dal kezdte meg felkészülését a lakosság jövő évi áruellá­tására. Az 1976. évi belkeres­kedelmi áruigények egyezteté­sének első szakasza az érde­kelt minisztériumokkal és részben a termelőüzemekkel eredményesen lezárult, bár néhány fontos termék szál­lításáról még folynak a tár­gyalások. Kifejezte meggyő­ződését, hogy az áruszállítási megállapodások teljes egé­szében realizálódnak, ez pe­dig azt jelenti, hogy 1976-ban kielégítő, jó szívonalú lesz a lakosság áruellátása. Több mint kétszeresére kell növelnünk tőkés exportunkat Lényegcsen emelkednek idegenforgalmi bevételeink Az idegenforgalomról és a turistaforgalomról szólva a miniszter elmondta, hogy az idén több mint hárommillió magyar állampolgár utazott külföldre, szemben az 1970. évi egymillióval. 1980-ban a tervek szerint 4 millió 300 ezer állampolgárunk kel útra. A Magyarországra látogató kül­földiek száma, ami 1970-ben 5 millió 600 ezer volt, az idén mintegy kilencmillió lesz, 1980-ra pedig mintegy 10—10,5 millió külföldi érkezésével számolnak. A miniszter ör­vendetesnek mondotta, hogy az idén 60 ezer magyar fia­tal szervezett formában uta­zott külföldre és 70 ezer kül­földi fiatal érkezett turista­ként hazánkba. Lassan önálló népgazdasá­gi ágazattá terebélyesedő nemzetközi idegenforgalmunk gazdasági fontosságát jelzi, hogy az idegenforgalomból származó bevételeink lénye­gesen emelkedtek. Rubelvi- szonylatú idegenforgalmi be­vételeink részesedése a tel­jes rubel áruexportban az 1970. évi 2,7-ról már tavaly 4,1 százalékra emelkedett, s nagyobb volt, mint a hús-, a baromfi- és a tejipari termé­Szurdi István: Tovább javul a lakosság áruellátása A miniszter a kiskereskedel­mi forgalom alakulását elemez­ve elmondotta, hogy a lakosság áruvásárlásra fordított kiadá­sai a most befejeződő ötéves tervidőszakban évenként átla­gosan 9,3 százalékkal, vagyis évente átlag 15—16 milliárd forinttal emelkedtek. Folyó ára­kon számolva az 1970. évi 140 milliárddal szemben 1975-ben előreláthatólag 218 milliárd fo­rint értékű árut értékesít a kis­kereskedelem. Fokozatosan, minden termékből megteremtjük a kereslet-kínálat egyensúlyát — Természetesen tudjuk — mondotta —, hogy a vásárlói közérzetet nemcsak az áruellá­tás népgazdasági adatokkal bi­zonyítható fejlődése határozza meg. A fogyasztók közérzetét befolyásolja, hogy vásárlási igényeit helyileg, napról napra hogyan és milyen körülmé­nyek között tudjuk kielégíteni. Kereskedelempolitikánk egyik fontos elve, hogy minden vá­sárló minden időben megtalál­ja üzleteinkben cíz egyéni kí­vánságainak megfelelő árukat, legyen az akár egy csekély ér­tékű áramelosztó, vagy na­gyobb értékű automata mosó­gép, sör, vagy valamilyen épí­tőanyag. Az ilyen magas szín­vonalú stabil árukínálat meg­teremtése azonban nemcsak a kereskedelem elhatározásának a kérdése. Egy tízmillió lakosú ország képtelen arra, hogy sa­ját termelőkapacitásaival a fo­gyasztási cikkeknek olyan szé­les választékát állítsa elő, amit lakosságunk — meglehetősen differenciálódott jövedelmi színvonala mellett — elvár. Ezért részben behozatalra kell támaszkodnunk. A szocialista országokból származó impor­tunk évről évre dinamikusan nő. De ennek természetesen kor­látái is vannak, hiszen saját or­száguk lakosságának növekvő igényeit is ki kell elégíteniök. Országunk gazdaságpolitikájá­ba a tőkésországokkal folyta­tott külkereskedelem fejleszté­se is beletartozik. 1970—1975. között a konvertibilis devizák­kal kiegyenlített fogyasztási- cikk-importunk — beleértve az építőanyagokat is — 50 száza­lékkal emelkedett, és 1975-ben körülbelül 143 millió dollár ér­tékű volt. A tőkés importot 1976-ban sem csökkentjük, sőt némileg növeljük is. A tőkés piacokról származó fogyasztási cikkeket illetően az árakkal vannak gondjaink, mivel azok a mi fogyasztói árainkkal ösz- szehasonlítva gyakran maga­sak, s — kivéve talán a textil­ipari termékeket — az utóbbi években jelentősen emelked­tek. Mindezekből következik, hogy bizonyos fogyasztási cik­kekből — ez a termékeknek csupán egy töredékét jelenti — csak fokozatosan és hosszabb idő alatt tudjuk megteremteni a kínálat és a kereslet teljes egyensúlyát. Ezeknek az úgy­nevezett hiányzó termékeknek a körét is évről évre szűkítjük. Szerényebben növekszik az elkövetkezendő öt évben a kiskereskedelmi forgalom A miniszter a továbbiakban míthat 1976. és 1980 között, azzal foglalkozott, hogy az or- Az V. ötéves terv szerint a la- szág milyen áruellátásra szá- kosság jövedelmének növeke­PARLAMENTI JEGYZET Csak fegyelmezettebb munkával Az V. ötéves terv kétnapos vitája során sok szó esett a munkafegyelemről. Nemcsak az expozéból derült ki, hogy a megnövekedett feladatok­nak csak a jelenleginél szi­lárdabb munkafegyelemmel tehetünk eleget, de szinte ki­vétel nélkül erről beszéltek a felszólalók is. JOGTALAN KÖVETELÉSEK Bata János, a gyömrői Ruha­ipari Ktsz elnöke, a megy e 12. választókerületének képviselő­je szerda esti felszólalásának is (melyet tegnapi lapunkban is­mertettünk) ez volt a közpon­ti kérdése. Az elmondottakat érdekes helyi példával egé­szítette ki szüneti beszélgeté­sünkön. — Bár szövetkezetünk már teljesítette tervét, mégis év végi hajrában vagyunk. Sok száz kabát készült el terven felül, ormit még az idén sze­retnénk leszállítani a meg­rendelőknek. A vasalóüzem dolgozói közül néhányan a fokozott munkára hivatkozva célprémiumot kértek, mond­ván, hogy csak altkor készül­hetnek el időben, ha ilyen formában jutalmazzák mun­kájukat. Mit tehet az elnök ilyen esetben? Vagy teljesíti a jogtalan követelést s ezzel akarva-akaratlanul lazítja az egész üzem munkafegyelmét, vagy valami más megoldást keres. Ez utóbbi volt az ész­szerűbb: a pilisi szövetkezet vállalta a kabátok vasalását. A jogtalan követelődzők ak­kor hökkentek meg, amikor látták hogy gépkocsikra ke­rülnek a kabátok, s az ő munkájukat más végzi majd el. ami kétségkívül visszahat keresetükre. Az elmondott példa is bizo­nyítja: nem véletlenül szól­tak a vitában nagyon sokan a munkafegyelem szilárdításá­nak szükségességéről. BÉRSZINTKÜLÖNBSÉG Kovács Istvánná, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kis- tarcsai gyáregységének mun­kásellátási felelőse, a megye i, választókerületének képvi­selője a visszásságok eredeté­re kereste a választ a beszél­getések során. — A bérfejlesztésben a könnyűipar még nem érte el az előírt szintet. Az ebből fa­kadó gondokat csak fokozza az a bérszintkülönbség, ami jelenleg fennáll az anya- és leányvállalatok között. Ugyanazért a munkáért ugyanolyan minőség esetén egy-két forinttal kevesebb órabért kapnak nálunk a dol­gozók, mint az anyavállalat munkásai. Ez kétségkívül la­zítja a munkafegyelmet válla­latunknál, amely ebből ere­dően jelentős létszámhiánnyal küszködik. Legalább száz új dolgozóra lenne szükségünk, de új munkaerőt Pest szom­szédságában nem találunk. Ez a tény óhatatlanul elnézőbbé teszi a vezetőket a lazaságok­kal szemben, mivel nem akar­ják elveszíteni meglevő em­bereiket. AKIK ELMENTEK — Nem tudom, mennyiben helyes ez a felfogás — szállt szembe az elmondottakkal Gádor János, a dányi Magve­tő Termelőszövetkezet elnöke, aki Bozsó Lászlónknak, a val- kói Egyesült Termelőszövetke­zet dolgozójának, a megye 3. választókerülete képviselőjé­nek a vendégeként vett részt az országgyűlés téli üléssza­kán. Aztán példával bizonyí­tott. — 1975 januárjában egyesült gazdaságunk a káka) A Ezután a , Minisztertanács elnökhelyettese elmondotta, hogy az V. ötéves terv egyik legnagyobb jelentőségű és legnehezebb feladata a nem szocialista országokat érintő export-import terveink telje­sítése. E viszonylatban im­portunkat 35—40, exportunkat legalább 60—65 százalékkal kell növelni, ez a feladat azért is bonyolult, mert itt nem tá­maszkodhatunk a szocialista országok között szokásos terv­egyeztetés szilárd alapjaira. Termékeinknek csak egy ré­sze felel meg a tőkés piac kö­vetelményeinek. Tetézi gond­jainkat az is, hogy tőkés ex­portunk néhány hagyományos termékcsoport mellett eléggé szétaprózott és nem nyugszik tartós együttműködési ala­pokon. Ezután így folytatta: — Megérett az ideje annak, hogy az eddiginél sokkal jobban súlypontokat képezzünk. He­lyes volna nagyobb hordere­jű együttműködési egyezmé­nyek kialakítása, olyan ter­mékek, termékcsoportok és te­rületek kijelölése, amelyek fejlesztésével az eddiginél

Next

/
Thumbnails
Contents