Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

I 1975. DECEMBER 19., PÉNTEK vÁí'rfnj» 3 Folytatta munkáját az országgyűlés kék szociálista exportjából származó bevételeink együtt­véve. Dollárelszámolású ide­genforgalmi árubevételeink részaránya teljes tőkés áru­exportunkban tavaly 5,6 szá­zalék volt, szemben az 1970. évi 4,4 százalékkal. A belkereskedelem felada­tait összefoglalva a miniszter hangsúlyozta: számolunk azokkal a szigorú feltételek­kel, amelyeket a terv szá­munkra meghatároz. Bizto­síthatom a tisztelt ország- gyűlést — mondotta —, hogy a belkereskedelem dolgozói nagy felelősségtudattal lát­nak a növekvő feladatok tel­jesítéséhez. Mindent megtesz­nek azért, hogy az áruellá­tás az V. ötéves tervidőszak­ban a dolgozó milliók meg­elégedésére tovább javuljon. Huszár István: A vita jól kifejezte az egyetértést politikánkkal Huszár István válaszában megállapította, hogy a kétna­pos vitát, amelynek során 32 hozzászólás hangzott el, nagy felelősségérzet és szakszerű­ség jellemezte. Ugyanígy ér­tékelte a Minisztertanács el­nökhelyettese a parlamenti bizottságoknak az ülésszakot megelőzően tartott vitáit is, illetőleg azoknak a fórumok­nak a munkáját, amelyeken előzetesen megvitatták az V. ötéves tervről szóló törvény tervezetét, annak gazdaságpo­litikai koncepcióját. A vita most — mondta — örvendetesen tükrözte a tör­vénytervezetet támogató egy­séget, jól kifejezte a tervben is megfogalmazott politiká­val, gazdaságpolitikával való egyetértést. Egységesen jutott kifejezésre az a meggyőződés is, hogy a törvényerőre emel­kedő terv jól szolgálja szocia­lista hazánk érdekeit, népünk fölemelkedését. Közölte Hu­szár István, hogy a parlament plénumán elhangzott javasla­tok mindegyikét — az ország- gyűlési szokásoknak megfele­lően — a kormány kellő gon­dossággal megvizsgálja, együttműködve az országgyű­lés illetékes szerveivel. Egyet­len jó gondolat, hasznosítha­tó javaslat sem veszhet kár­ba. A továbbiakban tárgykö­rönként reagált a vitában el­hangzottakra. Először arról szólt, hogy a képviselők öröm­mel nyugtázták a IV. ötéves tervben elért eredményeket, amelyek révén — s ezt a kép­viselők szűkebb hazájuk ada­taival, fényeivel, eredményei­vel támasztották alá — gaz­dagabb lett országunk, nőtt népünk életszínvonala, öröm­A terv a célok és eszközök harmóniáját igyekszik megvalósítani juk váltani. Egyébként a cél­jaink elérését szolgáló eszkö­zök részben gazdasági, rész­ben társadalmi és politikai jellegűek — amint ez a vitá­ból is kitűnt. Szükséges ezt hangsúlyozni annál is inkább, mert a nem gazdasági eszkö­zök, feltételek legalább olyan fontosak, mint a gazdaságiak. Hatékonyság, egyensúly, nö­vekedés, szerkezet — ezeket a vitában leggyakrabban el­hangzott fogalmakat, rendkí­vül fontos törekvéseket taka­ró kifejezéseket elemezte ez­után Huszár István. A társa­dalmi céjalnk eléréséért ki­fejtett és kifejtendő gazdasági tevékenységünk vezérlő gon­dolatainak, csomópontjainak nevezte valamennyit. Nemcsak a gazdasági életben, hanem más területeken is érvénye­sülniük kell mindazoknak a törekvéseknek, amelyek e fo­galmakkal fejezhetők ki. A munkában a mennyiség és a minőség egymástól elválaszt­hatatlan A gazdasági fejlődés tervezett növekedési ütemét csak úgy tudjuk elérni, ha mindenben eleget teszünk — mennyiségben és minőségben egyaránt — a tervben foglalt követelményeknek. Racionális, hatékony gazdálkodással nényekhez iga- össze. Egyéb­ként több mint háromévi igé­nyes, valóban alkotó munka áll amögött, hogy most végle­ges formát ölt új ötéves ter­vünk. Szerzőinek nevét — amint a vitában is elhangzott — aligha lehetne felsorolni: azok alkották meg a terveze­tet, akik meg is valósítják majd a tervet, kollektív tevé­kenység produktumáról van tehát szó. A terv — hansúlyozta a Mi­nisztertanács elnökhelyettese — a célok és az eszközök har­móniáját igyekszik megvaló­sítani. E törekvés pedig azt jelenti, hogy valamennyi hasznosítható tapasztalat, gyü- mölcsöztethetö eredmény bír• tolcában — ezekre építve — megalapozott célokat állítot­tunk országunk, népünk elé. Joggal hangzott el a vitá­ban az a kérdés, vajon min­den feltétel adott-e a terv teljesítéséhez. A válasz az le­het: megvannak, illetve meg­teremthetők — a gazdasági élet folyamatában létrejön­nek — ezek a feltételek, s így 1980-ig felvázolt elképzelé­seinket. a tervtörvényben sze­replő feladatokat valóra tud­Ezután arról szólt a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hogy a vita jól kidomborította: fő figyelmünket most már a tet­tekre kell irányítanunk. Min­denkinek a maga területén, a vállalatoknál, a kormányzati munkában, a gazdasági irá­nyításban. A kitűzött felada­tok megvalósításában ez a te­vékenységnek az eddiginél jobb megszervezését is jelenti. Az V. ötéves terv biztonságot, biztos perspektívát ígér, ezt azonban valóban fegyelmezett, racionális, hatékony gazdálko­dással tudjuk biztosítani. Ezért is örvendetes, hogy a törvénytervezet vitája, amely a cselekvő egyetértés jegyében zajlott le, elsősorban a tettek­ről, a tenni akarásról szólt, a cselekvést szorgalmazta. Szólt arról is Huszár István, hogy az öt évre szóló tervtör­vény mostani elfogadásával nincs vége a tervezőmunká­nak 1976—80-ra; a következő fél esztendőben elkészülnek a vállalatok ötéves tervei, az előttünk álló hónapokban ke­rül sor a megyei tanácsok kö­zéptávú terveinek véglegesíté­sére, s végül kimunkálják a Kossuth Termelőszövetkezet­tel, amely 4 milliós mérleg­hiányt hozott a „házasságba”. A tartozást vállaltuk, de csak egy feltétellel: a kóllaiakra is a mi gazdaságunkban elfoga­dott munlcafegyelem érvényes. A következmény: a 270 kákái tag közül mintegy 100 vált meg fél esztendő alatt a gaz­daságtól. Hiányoznak, vitatha­tatlan, hiszen ennyi emberre van szükségünk a 200 hektár szőlő gondozásához, mégsem tartottuk vissza őket. Fegyel- mezetlenkedökre nincs szük­ségünk, azok úgyis csak hát- ramozdítói a közös munká­nak. Már az első közös há­romnegyed év minket igazolt. Nemcsak visszafizettük a kó- kaiak 4 milliós tartozását, de ezenkívül 13 milliós nyere­ségre is szert tettünk ez idő alatt, ami az év végéig csak emelkedik. AJÄNLÖ A GYÁRBÓL — Gódor elvtársnak való­ban igaza van — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Antal Imre, a MEZŐGÉP érdi gyár­egységének igazgatója, a me­gye 19. választókerületének képviselője. — Az elmúlt évek során három alkalom­mal küldtünk el a gyáregy­ségből olyan embereket, ösz- szesen mintegy negyvenet, akik rendszeresent késtek, ita­losán érkeztek a gyárba, vagy szinte állandóan selejtes mun­kát végeztek. Ez igen jó ha­tást váltott ki a becsületesen dolgozók körében. Nálunk ma sincs kiírva a kapura, hogy munkásfelvétel van. Hozzánk csak úgy jöhetnek dolgozni az emberek, ha a gyár munkásai közül valaki ajánlja őket. En­nek olyan kihatása is van, hogy a mi gyáregységünknél jelentkezik a legtöbb fiatal, itt szeretne szakmát tanulni, mert úgy érzi, itt becsülete van a munkának és a mun­kásembernek egyaránt. Arra is igen sokan reagál­tak a felszólalók közül, hogy megítélésük szerint mindig több ember van betegállo­mányban, mint amennyi in­dokolt lenne, s ez is a mun­kafegyelem lazaságának a kö­vetkezménye. Érthető tehát, ha az ilyen jellegű folyosói beszélgetéseken élénk érdek­lődéssel hallgatták, mi a vé­leménye erről az orvosoknak. ORVOSOK ÉS A TÁP­PÉNZ Dr. Vámos Marietta tóal- mási körzeti orvos, a megye 5. választókerületének képvise­lője így fogalmazott: — Valóban nagyon sok em­ber van betegállományban, éppen ezzel kapcsolatosan végzett felmérést a közelmúlt­ban a nagykátai járás főorvo­sa. Hogy mi az oka ennek? Nem azért mondom, mert ma­gam is gyakorló orvos va­gyok, de nem az orvosokban keresném elsősorban ennek az okát. A munkamorálra neve­lés nem az orvos feladata. Hozzánk panaszokkal jönnek az emberek, s nem minden panaszról tudja azonnal és a rendelkezésre álló minimális idő alatt az orvos, hogy igaz, vagy csupán kitalált panasz-e az. Ilyen esetben elsősorban azt kell eldönteni, hogy mi a célszerűbb, a háromnapos be­tegállomány, vagy ha kivizs­gálásra küldöm az illetőt, ami nemcsak hosszabb időt vesz igénybe, de esetlegesen sok felesleges munkát jelent az amúgy is leterhelt szakorvo­sok számára. Dr. Palotai Sándor dabasi körzeti orvos, a megye 15. vá­lasztókerületének képviselő­je példákkal bizonyított. — 1956-ban és ma is 3500 ember tartozik a körzetem­hez. Akkor még csak a negy­ven százalék volt biztosított, ma viszont már mindenki. Akkor heti 30 nap betegállo­mány volt átlagosan a kör­zetemben, ma 300. Vajon in­dokolt-e ez az ugrásszerű emelkedés? Csak részben. Részben igen, mert átalakuló­ban van az emberek életmód­ja. Aki akkor még kapált a földeken, az ma a dabasi nyomda korszerű gépein dol­gozik. Ez az átállás vitatha­tatlanul idegi túlterheléshez vezet az első időben. Egyéb­ként ma már az idegi és reu­más panaszok a leggyakorib­bak. A betegállomány egy ré­sze, mintegy 10—15 százalék azonban nem reális. Azt is kiszámoltam, hogy eáy kiesett munkanap 800 forintot jelent a vállalatnak, s ha ehhez hoz­zászámítjuk a táppénzt és a gyógyszereket, akkor mintegy 900 forintba kerül ma egy nap betegállomány. Ez egy év alatt a saját körzetemben ti- zennégymillió forint! Ha ez csak 10 százalékkal csökkent­hető, az is mintegy másfél millió megtalcarítást jelentene évente csak egy orvosi kör­zetben, ami megfelel egy ren­delő és egy váróhelyiség épí­tési költségeinek! ...ÉS AZ ELLENŐRZÉS — Nálunk az idei évben je­lentősen csökkent a táppén­zes állományban levő dolgo­zók száma — mondotta Matu- la Pál, a Kohászati Gyárépí­tő Vállalat tápiószelei vas­szerkezetek gyáregységének művezetője, a megye 6. vá­lasztókerületének képviselő­je. — Ez annak köszönhető, hogy egy éve van függetlení­tett SZTK-ellenörünk, aki reggelenként összeírja a be­tegállományban levőket s utá­na a vállalat gépkocsiján sor­ra látogatja valamennyit. Akit nem talál odahaza, az nem kap táppénzt. Ezzel csökkent szinte minimálisra azok szá­ma, akik nem betegek, csu­pán ügyeik intézése, vagy ma­szekmunka miatt íratják ki magukat betegállományba. Az elmondott példák sora igazolja: nem véletlenül han­goztatták olyan sokan a két­napos vita során, hogy az új ötéves tervet teljesíteni csak jobb, fegyelmezettebb munká­val lehet. Prukner Pál regionális terveket.. Része a következő ötévi munkánk ter­vezésének az is, hogy időköz­ben folytatódik a KGST-or- szágokkal — a tervegyezteté­sekre épülő — hosszú lejáratú államközi szerződések előké­szítése és megkötése is. Ezután a Minisztertanács el­nökhelyettese közölte, hogy egyetért a törvényjavaslathoz fűzött módosító indítványok­kal. Közölte, hogy a kormány- szerveknél napirenden levő téma a cukortermelés növelé­se. A most kezdődő ötéves tervidőszakban hazánkban új cukorgyár épül, a régieket bő­vítik, rekonstrukciókra kerül sor. Remélhető, hogy ennek révén lényegesen rövidíteni le­het a feldolgozási idényt. A lakásépítkezésekkel kapcsola­tos képviselői észrevételekre reagálva utalt arra, hogy a kormány meghatározta az al­kalmazásra kerülő műszaki, gazdasági normákat, és a jö­vőben preferálni fogják azo­kat a területekét — megyéket, Városokat —, ahol kedvezőbb normák alkalmazhatók, tehát ugyanabból a pénzből több la­kást tudnak megépíteni. A be­ruházási témakörben megem­lítette, hogy a szocialista szek­tor beruházásainak most meg­határozott 870 milliárd forin­tos előirányzatához már csak pótlólagos erőforrások feltárá­sával lehet valamit is hozzá­tenni. Nem lehet tehát szó több beruházásról mindaddig, amíg a gazdasági növekedés üteme nem biztosít ilyen pót­lólagos fejlesztési erőforráso­kat, mert ellenkező esetben veszélyeztetnénk társadalmi céljaink elérését. A vitában elhangzott megál­lapítások — amelyekről az egyik képviselő azt mondta, hogy jól rímeltek a törvényja­vaslat szövegével — Huszár István véleménye szerint jól rezonáltak a törvénytervezet hangvételére, még Inkább ki­emelték, erősítették ezt az alaphangot. Nagyon fontos biztosítéka ez annak — mond­ta —, hogy cselekedetekre, tet­tekre váltsuk a tervben foglal­takat. így válik az V. ötéves terv az egész lakosság, az égész nép tervévé. Idézett a törvény szövegéből, hogy az országgyű­lés felhívással fordul a mun­kásosztályhoz, a parasztsághoz és az értelmiséghez, szocialis­ta hazánk minden polgárához hogy képességeiknek, tudásuk­nak, tapasztalataiknak a közös cél szolgálatába állításával, s teljes erőfeszítéssel dolgozza­nak a terv megvalósításáért. Azért fontos ez, mert — mint hangsúlyozta — csak együttes akarással lehet a tervet tettek­re, gyakorlati cselekvésre vál­tani. Bízom abban — mondta ■—, hogy erre a felhívásra a mindennapok gyakorlatában alkotó tettek adnak választ, szocialista hazánk fejlődése, dolgozó népünk javára. Végezetül megköszönte a vi­tában a törvényjavaslathoz nyújtott aktív támogatást, a képviselők egyetértését, és kér­te, hogy a népgazdaság V. ötéves tervéről szóló törvényjavasla­tot — a módosításokkal együtt — az országgyűlés fogadja el és iktassa törvényeink sorába. Határozat a „kis lépések” kudarcáról Egy év múlva farija XVIII. kongresszusát az Izraeli Kommunista Párt Tel Avivból érkező jelenté­sek szerint befejezte munká­ját az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. A plenum meg­hallgatta és megvitatta Meir Vilnemek, az IKP KB főtit­kárának és Benjamin Gonen- neik, a Politikai Bizottság tag­jának a politikai helyzetről, a párt tevékenységéről és fel­adatairól előterjesztett jelen­tését. A Központi Bizottság határozatot hozott az Izraeli Kommunista Párt XVIII. kongresszusának 1976. decem­ber 15-re Tel Avivban törté­nő összehívásáról. A plénumnak a politikai helyzetről elfogadott határo­zata többek között megállapít­ja: Rabin miniszterelnök arra vonatkozó nyilatkozatai, hogy a kormány nem engedi meg egy független palesztin állam létrehozását, továbbá a kor­mánynak az a döntése, hogy bojkottálja a Biztonsági Ta­nács 1976. januári, a Palesz­tin Felszabadítási Szervezet képviselőinek részvételével tartandó ülését, valamint a Golan-magaslatok és más megszállt területek erőszakos gyarmatosítása, a Libanon el­len intézett barbár légitáma­dás és a megtorlások fokozó­dása a megszállt területeken — mindez arról tanúskodik, hogy a kormány irányvonala nem a közel-keleti konflik­tus békés rendezéséhez, hanem háborúhoz, az arab földek an- nektálásához vezet. A határozat a továbbiakban megállapítja: az ENSZ-köz- gyűlésénak és a Biztonsági Ta­nácsnak a Közel-Keletről ho­zott legutóbbi határozatai a „kis lépések” amerikai politi-r kájának kudarcáról és az Egyesült Államoknak arról a szándékáról tanúskodnak, hogy a közel-keleti válság rendezésének megvitatásakor megkerüljék a Biztonsági Ta­nácsot, az ENSZ-et és a genfi békeértekezletet. Az élet azon­ban azt mutatja, hogy a Szov­jetunió nélkül a köizel-keleti konfliktus megoldása nem le­hetséges, hogy a szovjetelle- nesség a népek békéje és füg­getlensége ellenségeinek a zászlaja a Közel-Keleten és az egész világon. Az élet megmu­tatja azt is, hogy a palesztinai kérdés megoldása nélkül nem lehetséges a közel-keleti konf­liktus rendezése, az ENSZ nél­kül pedig nem lehet megjdlda- ni a palesztinai problémát — hangzik az Izraeli KP állás­foglalása. Brüsszelben, Helsinkiről Brüsszelben ülést tartott az európai biztonsági és együtt­működés nemzetközi bizottsá­ga. Az ülés résztvevői megvi­tatták a társadalmi erők ak­cióprogramjával kapcsolatos kérdéseket, összefüggésben a helsinki értekezlet eredményei, nek a gyakorlatba való átül- uj?ív5’í. Az ülésen munkacsoporto­kat és bizottságokat hoztak létre a leszerelés, a demokrácia és a társadalmi haladás, a gaz­dasági, kulturális, és szociális téren való együttműködés problémáinak áttekintésére, to. vábbá a helsinki dokumentu­mok terjesztésére. A. brüsszeli tanácskozáson megvitatták az 1976. márciusában York váro­sában megtartandó nemzetközi leszerelési fórum előkészületeit is. A biztonság és együttműkö­dés nemzeti bizottságának kép­viselői az ülésen tájékoztatást adtak a helsinki értekezlet zá­ródokumentumának terjeszté­sében kifejtett tevékenységük­ről, továbbá a nemzetközi eny­hülés és együttműködés kérdé­seinek szentéit kollokviumok, szemináriumok és szimpozio- nok megtartásáról. Az ülés több felszólalója hangoztatta annak szükségességét, hogy a politikai enyhülést egészítse ki a katonai enyhülés. Befejeződött az ENSZ 30. ülésszaka Az ENSZ-közgyűlés 30. ülés­szaka szerdán a késő esti órák­ban befejezte munkáját. A háromhónapos ülésszak alatt a közgyűlés hatalmas munkát végzett. A volt portu­gál gyarmatok — Mozambik, Sao Tómé és Principe és a Zöldfoki-szigetek, valamint Pápua-Űj-Guinea, Comore- szigetek és Suriname felvételé, vei 144-re emelkedett a világ- szervezet tagjainak száma. Az ülésszak napirendje 126 pontot tartalmazott, s kiter­jedt az emberi tevékenység és a nemzetközi kapcsolatok vala­mennyi területére. Több meg­vitatott kérdésben igen jelen­tős határozatok születtek, megvalósításuk a békét és a nemzetközi biztonságot, a poli­tikai enyhülés kiterjesztését és katonai enyhüléssel való ki­egészítését fogja szolgálni. A legfontosabb határozatok alap. jául szolgáló javaslatok a Szov­jetuniótól és a többi szocialista országtól származtak. A közgyűlés határozatot ho­zott a nemzetközi biztonság megszilárdításáról, arról, hogy a vegyi fegyverfajtákat vonják ki a fegyvertárakból. Támogat­ta a közgyűlés azt a szovjet ja­vaslatot, amely a nukleáris fegyverkísérletek teljes és ma­radéktalan betiltásáról szóló konvekcióra vonatkozott. To­vábbi, a fegyverkezés korláto­zására és a leszerelésre vonat­kozó határozatok megerősítet­ték annak a szükségességét, hogy mielőbb össze kell hívni a leszerelési világértekezletet. A közgyűlés további határo­zatai támogatják a palesztinai probléma és a közel-keleti konfliktus igazságos rendezé­sét, a tartós béke megteremté­sét a Közel-Keleten. Fontos határozatok születtek a gyar­mati rendszer, az apartheid és a faji megkülönböztetés elleni harc kérdéseiben. A nemzetközi gazdasági élet­re vonatkozó határozat ki­mondja, hogy kutatni kell a világgazdaság távlatai tenden­ciáit. Az ENSZ-közgyűlés követ­kező ülésszakát 1976. szeptem­berében hívják össze. Hamilton Shirley Amerasinghe ceyloni fődelegátus lesz a 31. ülésszak elnöke. Puccskísérlet Mozambikban A Lourenco Marques-i rá­dió csütörtökön bejelentette, hogy egy reakciós elemekből álló fegyveres csoport szer­dán megpróbálta hatalmába keríteni a mozambiki fővá­rost. Mint a rádióközlemény- ből kitűnik, a Mozambiki Fel­szabadítási Front (FRELIMO) fegyveres erői az éjszaka fo­lyamán leverték a körülbe­lül 400 rendőrből és katoná­ból álló csoport lázadását. A fegyveres összetűzésben a felkelők jelentős vesztesége­ket szenvedtek. A bejelentés szerint a kormánycsapatok urai a helyzetnek és kezük­ben tartják a fővárost. CSAK RÖVIDEN... PORTUGÁLIA politikai pártjai és a fegyveres erők mozgalma (MFA) csak a jövő évben fognak dönteni a jelen­leg még érvényben levő alkot­mány módosításáról. AZ ARGENTIN légierő tiszt­jeinek egy szélsőjobboldali nacionalista csoportja csütör­tökön fellázadt. Elfoglalták a moron-i 7. légidandár-támasz- pontot és letartóztatták Hector Luis Fautario dandártáborno­kot, a légierő főparancsnokát. Jólértesült Buenos Aires-i for­rások úgy tudják, hogy tárgya­lások kezdődtek a kormány és a lázadók között a légierő új főparancsnokának kinevezésé­ről. T. HUSSZEIN, a Banglades Népi Köztársaság elnökének különleges megbízottja decem­ber 16—18 között Moszkvában tartózkodott. T. Husszein láto­gatására a bangladesi fél ké­résére került sor. telibbé vált életünk. Mindez jogos büszkeséggel tölthet el bennünket. Azokat a tapasztalatokat, amelyeket a IV. ötéves terv teljesítése során szereztünk — tetézve történelmünk utóbbi évtizedének tapasztalataival — „beépítettük” az V. ötéves terv törvényjavaslatába.

Next

/
Thumbnails
Contents