Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

Folytatta mimikáját az országgyűlés Dr. Szekér Gyula és Szurdi István felszólalása Huszár István foglalta össze a vitát Tegnap délelőtt a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés téli ülésszaka. Az elfogadott napirendnek megfelelően folyta­tódott a vita a népgazdaság V. ötéves ter­véről beterjesztett törvényjavaslat fölött. Készt vett a tanácskozáson Lösonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár Ist­ván, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, to­vábbá a Központi Bizottság titkárai, vala­mint a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője és tagja. A vitában felszólalt dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Mag Pál, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat , igazga­tója, dr. Tar Imre, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Pártbizottság első titkára, Gyuricza László, a Fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek igazgatója, Klaukó Mátyás, a Békés megyei Tanács elnöke, Szurdi István belkereske­delmi miniszter, Takács Imre, a Fejér me­gyei Pártbizottság első titkára, Borbély Gá­bor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Szokola Károlyné dr., a Somogy megyei Ta- rács Fonyódi Továbbképző Intézetének igaz­gatója, Szomszéd Gy. István, a Nagybátonyl Gépüzem igazgatója, dr. Kiss István, a Ko­márom megyei Tanács elnöke, dr. Kiss Anna, a Budapest, XVI. kerületi Szakorvosi Ren­delőintézet osztályvezető főorvosa, Szalai Géza, a GANZ-Mávag vésnöke, Barta László, a Szolnok megyei Pártbizottság titkára, Riss Jenő, a BKV vezérigazgató-helyettese, dr. Szabó Kálmán, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem tanszékvezető egye­temi tanára, Tóth Ferencné, a Kalocsai Sü­tőipari Vállalat csoportvezetője, Ferenczi Jó­zsef, a földeáki Egyetértés Tsz gépszerelője. Ezt követően az elnöklő Apró Antal be­jelentette: a törvényjavaslathoz több hozzá­szóló nem jelentkezett. A vitát lezárta, s szót adott Huszár Istvánnak, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének, az. Országos Tervhi­vatal elnökének, aki összefoglalta a vitát, s választ adott a képviselők kérdéseire. Ezután az elnöklő Apró Antal szót adott dr. Bog­nár Józsefnek, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága elnökének. Dr. Bog­nár József javasolta, az országgyűlés fogadja el a vita során fölmerült további két módo­sító indítványt. Határozathozatál következett: az ország- gyűlés elfogadta a terv- és költségvetési bi­zottság által korábban előterjesztett, ■ vala­mint a vita során elhangzott újabb módosító javaslatokat. Végül az országgyűlés a nép­gazdaság V. ötéves tervéről szóló törvényja­vaslatot általánosságban és a már megsza­vazott módosításokkal együtt részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Ezzel az országgyűlés befejezte csütörtöki tanácskozását, amelyen az elnöki tisztet fel­váltva töltötte be Apró Antal, Raffai Sa­rolta és Ínokai János. A téli ülésszak ma délelőtt folytatja munkáját, a napirendnek megfelelően megkezdi a Magyar Népköztár­saság 1976. évi költségvetéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. (A továbbiakban dr. Szekér Gyula és Szurdi István felszólalását, Huszár István vitazáró beszédét ismertetjük.) Dr. Szekér Gyula: Olyan termékeket kell gyártanunk, melyek mindenben megíelelnek a nemzetközi színvonalnak A Minisztertanács elnökhe­lyettese hozzászólása beve­zető részében rámutatott: a? V. ötéves terv népgazdaság gunk további töretlen fejlődé­sének, népünk gazdasági és társadalmi felemelkedésének terve. Ezt a tervet nem elég csak elfogadnunk, hanem képviselni, támogatni is kell, jobban kell dolgozni azért, hogy minden mutatóját tel­jesítsük. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk: az V. ötéves tervjavaslat az előző időszak eredményeihez ké­pest valamelyest szerényebb fejlődést irányoz elő, hogy a fejlődés folyamatosságának és a népgazdasági egyensúly megszilárdításának kettős kö- ‘ vetelményét egyszerre telje­síthessük. A továbbiakban hangsú­lyozta : hazánk adottságaiból következően sohasem mu­laszthatjuk el a külgazdasá­gi hatások figyelembevételét. Ezután a világgazdaság hely­zetét elemezve, megállapítot­ta: lítanak egyetlen megálla­podás keretében ilyen nagy mennyiségű autóbuszt. Az idén már megközeb'tően 9000 autóbuszt küldünk a KGST- tagországokba. Az NDK-ban például nemrégiben indult út­jára a 20 ezredik magyar autóbusz. A Szovjetunióba pe­dig eddig több mint 30 ezer autóbuszt szállítottunk. Tíz év alatt a közúti járműiparral új, korszerű ágazat fejlődött ki hazánkban. — A magyar—szovjet pet­rolkémiai együttműködés a hazai korszerű petrolkémiai ipar alapjainak lerakását se­gítette elő, nagymértékben hozzájárulva tőkés műanyag­importunk csökkentéséhez. Az együttműködés keretében tíz éven át, évenként 130 ezer tonna etilént és 80 ezer (Folytatás a 2. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIX. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM Aliit «0 ('ILLEK 1973. DECEMBER 19., PÉNTEK Fidel Castro beszámolója a Kubai Kommunista Párt kongresszusán Döntő jelentőségű és a többi szocialista ország szolidaritása Kádár János - magyar idő szerint — az éjszakai órákban szólalt fel Csütörtökön, közép-európai idő szerint 18.10 órakor fejezte be a Kubai KP kongresszusán a központi bizottság beszámo­lójának ismertetését Fidel Castro, a párt első titkára. A három részben elhangzott, összesen 11 órás beszámoló széles körképet rajzolt a több mint százéves kubai forradal­mi folyamat egészéről, a gyar­matosítók éllen vívott szabad­ságharctól egészen az 1959 ja­nuári győzelmet követő 17 év eseményéig. E visszatekintés egyik ve­zérmotívuma az amerikai imperializmus elleni küz­delem elemzése volt — hiszen az északi szomszéd a kubai nép újkori történelmé­nek minden fordulópontján szembenállt a forradalmi tö­rekvésekkel. A másik vezér- gondolat a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a hasonló erők és mozgalmak Kuba iránti szolidaritásának méltatása, segítségük döntő je­lentőségének kifejtése volt. A beszámolót, amelyet két délelőtt és egy délután egyenes adásban közvetí­tett a kubai rádió és tele­vízió, milliók kísérték fi­gyelemmel az egész or­szágban. Különösen megragadta az em­bereket az a bátor, önkritikus hang, amely a forradalom győ­zelme óta eltelt időszakról mondottakat jellemezte. Ami­kor ugyanis a beszámoló im­pozáns tablót rajzolt az 1959 januárja óta elért eredmé­nyekről, amelyek alapvetően átalakították a szigetország életét, nem hallgatott az építő munka során elkövetett hibák­ról sem, és a tapasztalatok fé­nyében kritikai, elemzést adott róluk. Fidel Castro többek kö­zött arról beszélt, hogy a ku­bai forradalom során nem hasznosították eléggé a többi szocialista országok tapaszta­latait. Már ennek az elemzés­nek a tanulságait tükrözi az, hogy Kuba a tervgazdálkodás útjára tér, s az első kongresz- szus elé terjesztett dokumen­tumok között ott van az új öt­éves népgazdaságfejlesztési terv, amelyről Castro szintén részletesen, szólt. Nagy figyelmet keltettek Ha­vannában azok a gondolatok, amelyeket a kubai párt első titkára a forradalom intézmé­nyesítéséről, a párt-, állami és társadalmi szervek rendszeré­nek változásáról, továbbfej­lesztéséről, új feladatairól fej­tett ki. A szocialista Kuba első alkotmánya, amelynek terve­zetét a kongresszus megvitat­ja, s amelyről február 15-én a választók népszavazáson dön­tenek, a kubai nép történelmi harcainak szintézise alapján megfogalmazott alaptörvény lesz. A beszámoló befejező része, amely a forradalmi Kuba kül­politikájáról és a Kubai Kom­munista Párt nemzetközi te­vékenységéről szólt, azt erősí­tette meg, hogy Amerika első szabad föld­je következetesen fejleszti kapcsolatait a szocialista országok közösségével a világ münden haladó ere­jével, s így még jobban aláhúzta a kubai kommunisták tanácsko­zásának világpolitikai jelentő­ségét. A nemzetközi kapcsolatokról szólva a Kubai KP első titká­ra köszöntötte a kongresszuson résztvevő külföldi delegációk Változatlanul legjelentősebbek a szovjet külkereskedelmi kapcsolataink Fejlődésünk szempontjából változatlanul a Szovjetunióval kialakított kapcsolataink a legfontosabbak, a legjelentő­sebbek. A Szovjetunióval bo­nyolítjuk le teljes külkereske­delmi forgalmunk egyharma- dát. Országaink között a kö­vetkező öt évben a külkeres­kedelmi forgalom csaknem 50 százalékos növekedését tervez­zük. Igen örvendetes, hogy ener­giahordozó-importunk — ka­lóriaalapon számolva — több mint 60 százalékkal nő. A nyersanyag- és energiaszállí­tások növelését részben az­zal alapoztuk meg, hogy kü­lönböző magyar szállítások­kal részt veszünk a Szov­jetunió területén a kiter­melő kapacitások bővítésében. Ezután így folytatta: — Igen örvendetes, hogy a Szovjetunióba irányuló ma­gyar gépexport csaknem két­harmada kooperációs és sza­kosítási megállapodásokon alapul. A magyar—szovjet timföld—alumínium egyez­ményt a közelmúltban hosz- szabbítottuk meg 1985-ig. Ez az együttműködés adott mó­dot a hatvanas évek köze­pétől arra, hogy_ hazánk egyik jelentős ásványi kin­csét, a bauxitot, energiasze­génységünk ellenére is gaz­daságosan hasznosíthassuk. Külkereskedelmünkben is fon­tos helyet foglal el az alu­míniumipar. Míg a magyar külkereskedelmi forgalom a világforgalom egy százalékát sem éri el, a hazai alumí­nium készáruk exportja az alumíniumkészáru-világfor- galom 4 százalékára becsül­hető. — A KGST-tagországokkal kiépült járműipari együtt­működés keretében a jármű-, részegység- és alkatrészgyár­tás ugyancsak jelentős, szét­gyűrűző hatással van az egész magyar gazdaságra. A jár­műipari együttműködés ma már a különböző szakosítá­si és kooperációs egyezmé­nyek egész körére épül, ame­lyeket a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániá­val és Jugoszláviával kötöt­tünk. Elsősorban a szovjet iparral alakítottunk ki ezen a területen is nemzetközi jelen­tőségű együttműködést: az autóbuszok és a közúti jár­művek hátsó futóműveinek szállítására, majd később a Zsiguli-egyezmény néven is­mert megállapodás keretében ■személygépkocsi-alkatrész-ko­operációra. E kooperáció kez­dete óta 1980-ig a nagy soro­zatban gyártott autóalkatré­szekért majdnem 150 ezer da­rab személygépkocsit vásáro­lunk. — A Szovjetunióval és az NDK-val öt évre szerződésben rögzített szállítások ezen a területen példa nélküliek a világon: sehol nem szál­Három régi helyett egy új üzem Átadták az abonyi kenyérgyárat Tegnap délelőtt Abonyban a régi malomépület helyén átad­ták a Pest megyei 3. számú Sütőipari Vállalat új üzemét. Ezzel az 1974-ben kezdődött építkezés első szakasza lezá­rult. Az eredeti tervekben sze­replő szakbolt megnyitására — mely az épület másik szárnyán lesz — 1976. első negyedévében kerül sor. A gyáravatón, melyen ott voltak a járás és a község gaz­dasági és társadalmi vezetői, Sági Pál üzemvezető tájékoz­tatta a megjelenteket. Elmon­dotta, hogy 1960-baii még ki­lenc, 1970 után már csak há­rom üzem volt szükséges ah­hoz. hogy Abonyt és a szom­szédos községeket ellássák ke­nyérrel és finompékáruval, ma mindezt az új üzem egy­maga megteszi. Az. eddigi 5,2 tonnás napi kapacitás helyett 8 tonna legyártására nyílik le­hetőség. Az új kenyérgyár 7,2 millió forintért épült, túlnyo­mórészt állami támogatással. Kivitelezője a helybeli József Attila Tsz volt. A földszinten helyezték el a feldolgozórészt, a készáruraktárt és a hűtő­kamrát.. Ugyancsak itt kapott helyet a dolgozók kényelmét szolgáló pihenőszoba is. Az emeletre kerültek a szociális helyiségek, valamint a kultúr­terem. A gépek, a lengyel gyártmányú nyersdagasztó ki­vételével a hazai ÉLGÉP-gyá- rak konstrukciói. Bár a nehéz fizikai munkát az új üzemben nem sikerült teljes' egészében megszüntetni, csak csökkente­ni azt, a munkakörülmények lényegesen javultak, a múltra emlékeztető régi pékségekhez képest. Andó Antal, a vállalat igaz­gatója elmondotta még, hogy a most felépült sütőüzem 18 dolgozóval kezdi meg működé­sét, de a jövő év első szaka­szában a munkások létszáma eléri majd a 35-öt. Az év hát­ralevő részében még csak ke­nyeret gyártanak, de január 1- töl a kiflin és zsemlén kívül 20—25 féle süteményáru is ké­szül itt. Az új péküzem lehetővé te­szi, hogy a süteményáruból, melyet korábban Ceglédről szállítottak a nagyközségbe, most már saját erőből fedez­zék a szükségletet. Sőt, a Szom­szédos kis községek, mint Tör­tei, Kőröstetétlen is kapnak belőle. S. R. vezetőit, közöttük kiemelten is Kádár Jánost. Az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkárát percekig tartó tapssal ün­nepelték a küldöttek, kifejezésre juttatva azt a meg­becsülést, amelyet a kubai nép érez a magyar náp iránt, s aláhúzva azt az internaciona­lista kapcsolatot, amely a két testvérpártot összeköti. A beszámoló elhangzása után percekig zúgott a taps. A küldöttek, a külföldi delegátu­sok helyükről felállva ünne­pelték a Kubai Kommunista Pártot, köszöntötték Fidel Castrót. A szűnni nem akaró tapsvihar egyben annak kife­jezése volt, hogy a legmaga­sabb pártfórum egyetért a be­számolóban vázolt célokkal és feladatokkal, állásfoglalásaival is segíti majd a szocialista épí­tés nagyszerű távlatainak való­ra váltását a karib-tengeri szi­getországban. A délutáni ülésen, amely közép-európai idő szerint este nyolc óra után kezdő­dött, sor került a testvér- pártok képviselőinek első felszólalásaira. Magyar idő szerint az éjszakai órákban szólalt fel Kádár Já­nos, a magyar pártküldöttség vezetője. közélet Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának meghívására december 15—17 között baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztár­saságban. Kíséretében volt La­kos Sándor, a Központi Bi­zottság tagja, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intéze­tének igazgatója és dr. Komi- desz Mihály, a Központi Bi­zottság osztályvezetője. Óvári Miklós megbeszélést folytatott Kurt Hagerral, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagjával, a Központi Bi­zottság titkárával. Vélemény- cserét folytattak a két párt ideológiai, kulturális tevé­kenységéről. A két testvérpárt képviselői az ideológiai, kul­turális együttműködés tovább­fejlesztésére munkatervet fo­gadtak el. A magyar vendé­gek látogatást tettek az NSZEP KB Társadalomtudo­mányi Intézetében, ahol meg­beszélésre került sor Ottó Reinholddal, a KB tagjával, az intézet igazgatójával. Óvári Miklós és kísérete csütörtökön hazaérkezett Bu­dapestre. A Keleti pályaudva­ron Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára fogad­ta. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti-nagykövete. Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter és Jondojgijn Ocsir mongol külkereskedel­mi miniszter, valamint D. Szaldam államminiszter, a mongol nemzetközi gazdasági kapcsolatok állami bizottságá­nak elnöke tegnap a Külke­reskedelmi Minisztériumban aláírta az 1976—1980. évi ma­gyar—mongol hosszú lejáratú árucsereforgalmi és fizetési megállapodást, az 1976-ra szóló jegyzőkönyvet, valamint az 1976—1980. évi gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési megállapodást. 4

Next

/
Thumbnails
Contents