Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-13 / 292. szám
1975. DECEMBER 13., SZOMBAT %%íriap Gáspár Sándor: Erősítjük a munk seßjük szocialista céljaink megvalósítását — A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa befejezéséhez közeledik — mondotta a SZOT főtitkára. ■ — A kongresszus vitájában 84-en mondtak véleményt a szakszervezetek elmúlt években végzett munkájáról és a következő évek tennivalóiról. A vitában elmondta véleményét a bányász, a vasas, az építő, a kalauznő, a fonónő, az egyetemi tanár, a művész, a közalkalmazott. Az elhangzott gondolatok sokszínűek voltak, ’ az élet minden területére kiterjedtek. Ez a sokszínűség kifejezte azt a határozott kívánságot, hogy céljaink megvalósításában következetesen haladjunk előre, hogy céljaink mihamarabb valósuljanak meg a mindennapi életben, hogy mihamarabb küzdjük le azokat az akadályokat, amelyek fékezik az előrehaladást. Kongresszusunk mondanivalója tartalmazta mindazt, amire az elmúlt években törekedtünk, és amire a jövőben még inkább törekednünk kell: erősíteni a munkáshatalmat, segíteni nagy társadalmi céljaink, a szocialista építés megvalósítását; még következetesebben érvényesíteni szocialista elveinket a társadalmi élet minden területén; segíteni megoldani népgazdaságunk jelenlegi feladatait, hogy hazánkban a dolgozók élete minden tekintetben tovább javuljon. Az V. ötéves terv céljai reálisak A hozzászólók sokoldalúan elemezték népgazdaságunk mai gondjait és további teendőit. Ezek mögött — kimondatlanul is — meghúzódik az a kérdés, hogy valójában milyen is a mi helyzetünk. A küldött elvtársak előtt ismeretesek azok az irányelvek, amelyeket pártunk Központi Bizottsága a készülő ötéves terv alapjául elfogadott. Meggyőződéssel mondjuk: az ötéves terv célkitűzései reálisak és lelkesí- tőek, mert biztosítják népgazdaságunk s ezzel együtt élet- színvonalunk további fejlődését. Űj ötéves tervünk megadja a keretet, felrajzolja azt a továbbra is felfelé ívelő „pályát”, amelyen belül mindenkinek felelősséggel kell ellátnia feladatát. Ha ezt figyelembe vész- szűk, akkor azt hiszem, nem kell külön válaszolnunk arra a kérdésre, hogy „milyen a helyzetünk?”, mert ilyen nagy feladatokat — minden gondja ellenére — csak olyan társadalom tud maga elé tűzni, amelynek megvan az ereje, képessége és elszántsága ahhoz, hogy ezeket a célokat megvalósítsa. Gondjaink a köré tömörülnek, hogy az ismert okok miatt a nemzeti jövedelmet teljes mértékben nem használhatjuk fel felhalmozásra és fogyasztásra. De mély meggyőződésünk. hogy azokat a célokat, amelyeket az ötödik ötéves terv tartalmaz, meg lehet és meg is fogjuk valósítani. Egyetértünk a kormány új intézkedéseivel A vitában szóba kerültek az árkérdések is. Akik ismerik a szakszervezetek eddigi tevékenységét, jól tudják, hogy sohasem örültünk, ha áremelésre került sor. Népgazdaságunk jelenlegi helyzete azonban szükségessé teszi, hogy megosszuk a terheket az állam és a lakosság között. A jelenlegi helyzetben a szakszervezetek is úgy ítélik meg, hogy' más lehetőség nincs. Ezért egyetértünk a kormány intézkedéseivel. Egyetértünk azért is, mert az áremelkedések ellenére tovább nő az élet- színvonal, lehetőség van a reálbérek és a reáljövedelmek további növelésére. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy a szakszervezetek elvárják a kormánytól az árak hatékony ellenőrzését. Még következetesebben biztosítani kell, hogy az árak ne lépjék túl a tervezett mértéket. Abban viszont a szakszervizetekre is jelentős feladatok hárulnak, hogy amit növekvő bér, jövedelem vagy más intézkedés formájában eloszthatunk, azt szocialista elveinknek megfelelően tegyük. Valamennyi életszínvonal-politikai intézkedés következetesebben tükrözze politikánkat, szocialista elveinket. Ami a munkaerőhelyzetet illeti, mindenki helyeselte, hogy határozott intézkedések szülessenek. Jogos ez a kívánság, de nagyon körültekintően és emberségesen kell végrehajtani, nem korlátozva a Munka Törvénykönyvében a szabad munkavállalásra biztosított jogokat. Rendet kell teremteni a munkafegyelem terén és a szakszervezetek ehhez segítséget nyújtanak. A rendteremtésre törekedve azonban nem szabad megalapozatlanul általánosítani. A dolgozók többsége becsületesen, tisztességesen akar dolgozni, és ha helyenként ezt nem tudják megtenni, annak nem ők az okai. Nagyon sok munkahelyen megfelelő az intenzitás, kielégítő a fegyelem. Nem is lehet másképpen, mert ha a dolgozók többsége nem végezné el becsületesen munkáját, nem tudtunk volna a fejlődés mai szintjére eljutni. Mégis igaz, hogy rendet kell teremtenünk, mert vannak munkahelyek, ahol nem elég intenzív a munka és vannak emberek, akik nem dolgoznak meg a bérükért. Az ilyen munkahelyeken és az ilyen emberekkel szemben határozottan fel kell lépni. Tovább erősítjük az üzemi demokráciát A munkafegyelem azonban nemcsak azt jelenti, hogy időben kezdjék el és időben fejezzék be a munkát. Azt is jelenti, hogy a munkaidőt hatékonyan kell kidolgozni, és olyan minőségű munkát kell végezni, amire nem lehet panasz, legyen az lakásépítés, textiláru, vagy lakossági ügyek intézése, betegellátás vagy bármi más. Azt hiszem, senki sem számolta meg, hogy a kongresz- szuson hányán tették szóvá valamilyen formában az üzemi demokrácia kérdését. Mindenki előtt jól ismert, hogy a pártnak, a kormánynak, a szakszervezeteknek az üzemi demokrácia fejlesztésére és _ mindennapos érvényesülésére nagyon egyértelmű és világos álláspontja van. Álláspontunkat az elkövetkező években mindenképpen következetesen érvényre fogjuk juttatni. Az üzemi demokrácia fejlesztése nem maradt eddig sem, de a jövőben még kevésbé maradhat meg a kívánságok és az óhajok szintjén, mert a tömegek állandóan növekvő aktivitása szocialista fejlődésünk egyik alapvető kérdése. Nem lehet megengedni, hogy bárhol is figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. És aki ezt nem érti, az nem érti politikánkat, nem érti céljainkat. Nem érti, hogy a szocialista vállalatvezetésnek szerves része az üzemi demokrácia. Ezt senki se értelmezze másképpen és ne állítsa szembe az egyszemélyi vezetés elvével. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a demokrácia hatása a termelésre, az emberek gondolkodására és magatartására szinte. felmérhetetlen jelentőségű. Sokan tették szóvá, és fejtették ki véleményüket, hogy nekünk, a szakszervezeteknek miként lehetne még többet tenni, hogyan lehetne még jobban betölteni hivatásunkat. Sokan megfogalmazták, hogy milyen módon tudjuk a magunk sajátos eszközeivel mindjobban szolgálni a munkásosztály, a szocializmus ügyét. Az alapszervezeti választásokon, a küldöttértekezleteken, a szakszervezeti kongresszusokon és most ezen az öt napon át, ennek minden alapvető kérdése szóba került. Általában is, elvileg is, konkrétan is. A felszólalásokban így vagy úgy, de mindig megfogalmazódott az a gondolat, hogy növekszik a dolgozók érdeklődése, igénye a szakszervezetek tevékenysége iránt. Ez így igaz. De látnunk kell azt is, hogy emögött tulajdonképpen a dolgozóknak nagy társadalmi céljaink megvalósítása, pártunk politikájának még tökéletesebb végrehajtása iránti igénye húzódik meg. A szakszervezetektől joggal várják, hogy ennek érdekében még többet tegyenek, még jobban segítsék a szocializmus építésének bonyolult munkáját. Nem szabad úgy foglalkozni a termelés segítésével, hogy közben elfeledkezünk a munkakörülményekről, a dolgozók szociális helyzetének, .javításéról, erkölcsi és anyagi. ösztönzéséről, művelődési feltételeinek javításáról, arról, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben a jól dolgozó és tanuló munkás a kollektíva megbecsült alakja. A számvetést kövessék a tettek A vitában felvetődött az a kérdés, hogy tulajdonképpen hol járunk: napos oldalon; vagy az árnyékban? Aki ismeri, hogy milyen volt a mi népünk élete a felszabadulás előtt; aki tudja, hogy abban, amit idáig elértünk, mennyi munka, mennyi akarat, hit és odaadás rejlik, mennyi fáradozás, mennyi verejték, és gyakran áldozat kellett ahhoz, hogy a mi népünk — gondjaink ellenére — ma olyan életet élhessen, ami régebben csak vágyaiban jelenhetett meg, az tudja, hogy ez a kérdésfeltevés helytelen. Vannak gondjaink, de ezeket nem lehet árnyéknak tekinteni. Igaz, hogy takarékoskodni kell, és hatékonyan, fegyelmezetten kell dolgozni. Igaz, hogy nem tudunk mindent egyszerre megvalósítani, amit szeretnénk, igaz, hogy nincs erőnk valamennyi jogos igényt egyszerre kielégíteni. A szakszervezetek tennivalói üzemi, megyei és ágazati szinten egyaránt világosak. Megfogalmazódtak a A alapszervezeti választásokon, az ágazati kongresszusokon és a megyei küldöttértekezleteken. Most az az időszak következik, amikor már nem elemezni és tervezni, hanem cselekedni kell. A végrehajtás időszaka következik. Valamennyien felelősséggel tartozunk azért, hogy o kongresszusi számvetést dolgos hétköznapok kövessék. Vámbéry Rusztem, a neves publicista egyik könyvében egy hasonlattal érzékeltette a konkrétság igényét. Feltette a kérdést: kinek beszél az éjjeliőr? Annak, aki alszik? Annak hiába beszél, mert nem hallja. Annak, aki még ébren van? Annak meg nem kell mondani, hány óra van, úgyis tudja. A mi esetünkre alkalmazva a példát, aki „ébren van”, annak nem kell mondani hogy fegyelmezetlenség van, vagy hiányzik a munkaerő. Meg kell keresni a konkrét okokat, amelyek ezeket előidézik, és meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket. Most már nem elég beszélni, hanem cselekedni is kell. Vannak, akik egy kicsit úgy vannak a szocialista rendszerrel és, a mi rendszerünk adta lehetőségekkel, mint a házasságban néhány év után egyikmásik férj. Egy idő után megszokottá válik számára a házasság, és lassan-lassan elmaradnak a megemlékezések a születésnapról, házassági évfordulóról, és lassan-lassan elmarad minden, ami ezzel együtt jár. Mi ne nyugodjunk meg az eddig elért fejlődéssel. Mi „ne szokjuk meg” azt, amit a szocialista rendszer már tud adni. A szocialista rendszer többre képes ennél, és többet is tűzött maga elé, mint amennyi ma van. Munkánktól függően ma többet ad, mint tegnap, de holnap többet fog adni, mint ma, ha megdolgozunk érte. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fejezem be a választ a hozzászólásokra. Azt hiszem, ‘ a küldött elvtársak egyetértenek azzal, hogy nem válaszolok külön-külön minden egyes felszólalásra, de úgy érzem, hogy a megválasztandó új vezetőségnek, az egész szak. szervezeti mozgalomnak, nagyon gondosan kell tanulmányoznia a kongresszus írásos és szóbeli dokumentumait, a vitát, minden egyes javaslatot, véleményt. Kívánom minden küldött elvtársnak, hogy saját munkaterületén kongresszusunk állásfoglalásáért a gyakorlatban mind többet tudjon tenni a dolgozók, a szakszervezeti tagság és társadalmunk továbbfejlődése érdekében. PEST MEGYEI FELSZÓLALÓ Az iskolák és a tanácsok javuló kapcsolatáról Változatlanul harcolunk a nemzetközi munkásosztály egységéért A kongresszus ötödik napján a Pest megyei küldöttek közül Kiss Béláné, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei bizottságának titkára felszólalt. Részletesen beszélt a tanácsok és a pedagógusszakszervezet kapcsolatairól, a többi között a következőket mondotta: — Pest megye oktatási eredményeinek javulásában nagy szerepe volt a tanácsokkal együttműködő társadalmi, gazdasági szervek példás ösz- szefogásának is. Eddig soha nem tapasztalt mértékben támogatták az elmúlt években Pest megyében az óvodák, iskolák építését. Az Egy üzem, egy iskola mozgalom tanesz- közsallátásra. felújításra, karbantartásra csak 1973-ban 9 millió forintot biztosított az iskoláknak. A IV. ötéves terv időszakára tervezett óvodai helynek ötszöröse, mintegy 10 ezer épült, társadalmi összefogással. — Az oktatáá-nevelés' tárgyi feltételeinek javításával egyidejűleg kell gondoskodni a pedagógusok élet- és munka- körülményeinek javításáról és a jó munkához szükséges nyu-. godt légkör megteremtéséről. Ehhez jelentős segítséget koptunk: a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége a megyei tanács végrehajtó bizottságával együttes ülésen foglalkozott a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel. Az itt kialakított állásfoglalás és intézkedési terv elő- remutatóan határazta meg az állami és a szakszervezeti szervek feladatait. Hatásaként jött létre például az Arany János pedagógiai díj, a törzsgárdával való fokozott törődés — a munkaerőgondokkal és a magas létszámú képesítés nélküliekkel küszködő Pest megyében ennek különös jelentősége van —, vagy a pedagógusok nyári üdültetéséhez nyújtott támogatás. — A pedagógusok lakáshelyzetének javításáért — mondotta — a városi és nagyközségi bizottságaink kezdeményezésére sokat tesznek a tanácsok. Fokozottan törekednek új szolgálati lakások építésére és a meglevők karbantartására, komfortfokozatú 'javítására. Olcsó vagy ingyenes telekjuttatással növelik az építkezni szándékozók számát, s garzonszobákat alakítanak ki több helyen a pályakezdő fiatalok helyzetének könnyítésére. A felsorolt jó példák azonban korántsem jelentik, hogy kimerítettük az együttműködés lehetőségeit. Ma is jelentős gondunk, hogy bérgazdálkodásunk nem mindig használja fel a lehetőségeket. De az nagyon lényeges, hogy az oktatás és nevelés legtöbb községünkben társadalmi ügy- gyé vált. Az együttműködésnek egy másik — számunkra rendkívül fontos vonása: a szocialista demokratizmus erősítése. Ez utóbbi a tanulóifjúság, a szülők nagyobb mértékű bevonását is jelenti a jogok és kötelességek gyakorlásába. Kötelességünknek tekintjük az ifjúság felkészítését a jövőre, a közéleti feladatok vállalására és teljesítésére. Ennek elsajátításához olyan demokratikus közeg szükséges, ahol a fiatalok a felnőttek együttes munkájában modellt látnak, és maguk is élhetik a demokratizmus gyakorlatát. Kongresszusunkat megtisztelték megjelenésükkel 54 testvéri szakszervezet küldöttségei és fel is szólaltak, üdvözöltek bennünket, további sikereket kívántak munkánkhoz. Őszinte szívvel köszönjük a meleg baráti szavakat, köszönjük, hogy eljöttek a kongresszusunkra, és ezzel is bizonyították szolidaritásukat, baráti érzéseiket. Szeretnénk ismét biztosítani barátainkat, elvtársainkat, hogy a magyar szakszervezetek, a magyar szervezett dolgozók továbbra is mindent megtesznek a nemzetközi munkás- osztály, a dolgozók érdekében, hogy minél hatékonyabban, egységben tudjunk fellépni a dolgozók szebb, jobb. életéért, a haladásért, az emberiség nagy álma, a tartós béke megvalósításáért Tudjuk, hogy legtöbbet azzal tehetünk e célok eléréséért, hogy minél nagyobb eredményt érünk el a szocialista építés frontján. Mert az egységért, a haladásért vívott harc, a béke biztosítása nem önmagától jön. Ha mindenütt erős lesz a munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom, akkor szavának még nagyobb súlya lesz, az elért eredmények még vonzóbbak lesznek a világ minden dolgozója számára. Hasznosítjuk az elhangzott javaslatokat Nagyon megtisztelő volt számunkra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János elvtárs üdvözölte a magyar szakszervezetek kongresszusát, a szervezett dolgozók 4 milliós táborát. Számunkra mindig alapvető fontosságú volt a párt véleménye, eszmei, politikai útmutatása, biztatása, elismerése. Köszönjük a Központi Bizottságnak Biszku Béla elvtárs által elmondott, bizalmat és biztatást kifejező szavait a szakszervezetek eddigi és jövőbeni tevékenységéhez. Mély eovetértéssel fogadtuk Lázár György elvtársnak, a kormány elnökének felszólalását, amelyben kifejtette a kormány tervét, szándékait, és azt. hogy közös céljaink valóra válásáért szorosan kíván együttműködni a kormány a jövőben is a szakszervezetekkel. Három delegáció látogatása llernádon Chilei szolidaritási gyűlés Székesfehérvárott A kongresszuson részt vevő latin-amerikai küldöttség egy csoportja: Luis Figueroa, a Chilei Dolgozók Egységes Központjának elnöke és Roberto Prieto, a Latin-amerikai Dolgozók Szakszervezeti Egysége Állandó Kongresszusának titkára — Kiss Károlynak, a SZOT alelnö- kének kíséretében — pénteken Székesfehérvárra látogatott. Délelőtt üzemlátogatáson vettek részt a Videoton televízió- és számítástechnikai gyárában, majd a Szak- szervezetek Fejér megyei Tanácsának székházában gyűlésen találkoztak a székesfehérvári nagyüzemek szakszervezeti aktivistáival. A gyűlés résztvevői táviratban fejezték ki együttérzésüket a szabadságáért küzdő chilei néppel. A román, a kubai, a ghanai, a kongói és a maii küldöttségek vezetői az Ikarus járműgyárba, a luxemburgi és a felső-voltai küldöttek a Jászberényi Hűtőgépgyárba, a vietnami, a bolgár és a mongol delegációk a Május 1. Ruhagyárba, a portugál, a délvietnami és a skót küldöttek a Fővárosi Tejüzembe látogattak. Három külföldi delegáció pénteken a hernádi Március 15-e Tsz-t tekintette meg. Az indiait Roy Choudhury Bho- wani, az Össz-indiai Szak- szervezeti Kongresszus elnökségének tagja, a libanonit Fawzi Abou Moujahid, a libanoni Munkások és Alkalmazottak Országos Szövetségének főtitkára, a guineait Diallo Abdoulaye Lélóuma, a Guineái Dolgozók Szak- szervezeti Szövetségének titkára vezette. A külföldi delegációk tagjait a termelőszövetkezet központjában Cserháti Pál él- nök fogadta és ismertette a gazdaság eredményeit. Ezt követően megtekintették az ország legmodernebb baromfi- feldolgozó üzemét, valamint a vágóhídi melléktermékeket feldolgozó részleget. A vendégek nagy elisme- réssel nyilatkoztak a látottakról. Viéazáró a szak§zcrvczeti koiigi*esszu§on
