Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

1975. NOVEMBER 30., VASÁRNAP wtrii B t/WlfOP Két évtizede - kék karszalaggal I Ünnepség a Pest megyei Rendőr-főkapitányságon Húsz éve alakultak meg az első önkéntes rendőri csopor­tok az országban. Ebből az al­kalomból szombaton a Pest megyei Rendőr-főkapitánysá­gon találkozót rendeztek. A jelenlevők között többen két évtizede viselik a kék kctrsza- lagct. Az elnökségben helyet foglaló Tinkel Lóránt monori csoportparancsnokban és Pin­tér Pál dabasi önkéntes rend­őrben például szinte korelnö­köt tisztel a testület. Az elnökségben foglalt még helyet Bohár János rendőr al­ezredes, dr. Bartha Miklós, a megyei tanács titkárságának vezetője és Tóth Géza, a KPM Budapesti Közúti Igazgatósá­gának munkatársa. Takács Jenő rendőr őrnagy­nak, a főkapitánysági pártbi­zottság titkárának megnyitó szavai után dr. Rácz Ferenc rendőr ezredes, megyei főka­pitányhelyettes kiemelte: a közrendvédelmi, közlekedés- rendészeti, ifjúságvédelmi, tár­sadalmi tulajdonvédelmi, s más feladatokra specializáló­dott 326 csoportban mintegy 3000 önkéntes rendőr — ipari munkás, tsz-dolgozó, pedagó­gus, mérnök, egyetemi tanár, valójában tehát a társadalom széles rétegeinek minden kép­viselője — teljesít szolgálatot. A Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság területén tevékenyke­dik egyébként az országban egyedülálló barlangi mentő önkéntes rendőri csoport/ s működik egy könnyűbúvá­rokból alakult csoport is. A találkozón 33 önkéntes rendőrt megjutalmaztak. P. Zs. Háromszázan Pest megyéből Hétköznapok a zánkai úttörővárosban A zánkai úttörővárosban szinte a megszokott nyárias hangulat uralkodik. Piros nyakkendős gyerekek nyüzsög­nek a főépület előterében, a táborok fal nagyságú üvegtáb­lái mögött az asztalok fölé hajló, füzeteikbe, könyveikbe mélyedő, figyelmes gyermek- arcok látszanak. Este nehezebb Bernáth Éva, az úttörőváros írásos kiadványainak, idősza­kosan megjelenő gyermekúj­ságának a szerkesztője fogad. — Pest megyéből 19-én 300 hatodik osztályos úttörő érke­zett hozzánk. Valamennyien őrsvezetők, akik az első lépé­seket próbálgatják a mozgal­mi munkában. Sok tapaszta­latot, ismeretet szerezhetnek itt, amelyet később az otthoni úttörőmunkában is felhasznál­hatnak. December 16-ig ma­radnak náluk, s közben kor­szerű tantermekben tanulnak, egyben változatos kulturális és sportprogramok résztvevői. A rövid bevezető után a hármas táborba indulunk. A modern, kétemeletes, vasbeton- épületben csend honol. Az aj­tóban fehér inges pajtás siet elénk, felírja nevünket, meg­kérdezi kit keresünk, amint azt a tábori szabályok előír­ják, lévén ő a mostani ügye­letes. Henze Tibornak hívják, s Perőcsényről érkezett Zán- kára. — Ilyenkor nappal könnyű az ügyeletesek dolga. Éjszaka azonban nehezebb az ébrenlét. Egy kis akarat kell csupán és akkor azért nincs baj — mondja Közben a ház előtt vidám, vékony gyermekhangok dalla­mos énekszava csendül. Kabá­tomat sebtében magamra öl­töm, ám amint az ajtón kilé­pek, egyforma kék anorákba öltözött, kipirult, zsivajgó gyerekhadba ütközöm. A váci Petőfi Sándor úttörő­csapat pajtása, Horváth Erika adja a szállongó énekszó okát: — Délután a csehszlovákiai ifjúsági szövetség delegációja jön hozzánk vendégségbe, s mi köszöntjük őket. Ezt próbáltuk most éppen el... Nem messze tőlük lelem meg a körbenálló, tapsoló és daloló úttörőket. Körém gyűl­nek, amikor észrevesznek. A kemancei Bállá Gyöngyi be­szél arról, mit is csinálnak most: — Az úttörők egyik fontos vállalása, hogy összegyűjtik az elmúlt évek érdékes úttö­rőjátékait. Ezzel kedveskednek majd a fennállásának har­mincéves évfordulóját ünnep­lő úttörőszövetségnek. Most mi is egy ilyen játékot ta­nulunk. A kerékpározás szabályai Az első emeleti előtérben gyülekeznek, a foglalkozások­ról ki tóduló pajtások. — Földrajztanárunk, Danes Feri bácsi elmondta, milyen szabályok érvényesek a bi­ciklivel közlekedőkre. Beszél­getünk arról, hogy hol, milyen távolságra haladhatnak a jár­dától a kerékpárosok — mond­ja a gyáli Baranya Tibi AZ EGESZ ORSZÁGÉ Ötvenéves a Magyar Rádió Mánként az újságokban is, beszélgetésekben is, hallgató- levelekben is fel-felbukikan a gondolat: eléggé országos-e a most éppen jubiláló Magyar Rádió? Ez a gond sokat fog­lalkoztatja a rádiósokat is. Nem formális jegyekről van itt szó (mint egyebek között arról, hogy egy hirdetésben bemondják-e, vagy se, hogy a, kérdéses áruház a budapesti Rákóczi úton van ...), hanem valódi problémákról: a fővá­rosi stúdiókba eléggé eljut-e már az egész ország minden fontos eseményének híre, örö- mének-problémáinak sokasá­ga. Ügy vélem: a reális vá­lasz erre a -kérdésre az, hogy még nem eléggé — de az biz­tos, hogy az- utóbbi időben rendkívül sok történt' ezen a téren is ... Fontossági sorrend nélkül — ahogy eszembe jut — néhány erre vonatkozó adat: Jelentősen megszaporodtak a különböző városokban és megyékben dolgozó állandó tudósítók. Mind fokozottabb mértékben „dolgoznak bele” a központi műsorba az öt vidé­ki stúdió munkatársai. (Akár úgy, hogy egyes műsoraikat a [központi programok sugároz­zák, akár úgy, hogy egy-egy élő adás közvetlenül kapcsol­ja a vidéki stúdiókat — ame­lyek természetesen, koránt­sem egy-egy várost, hanem egy-egy körzetet képviselnek. Vitaműsorok, vetélkedők és kifejezetten szórakoztató adá­sok egyaránt élnek ezzel a le­hetőséggel. Az „országjárás” legjobb példáit jelenük (a ko­rábbi „megyeműsorok” nyo­mában) a „városnapok”, ame­lyeken — mindhárom adón — reggeltől estig többször is kap­csolják az illető várost. Rend­szeresen vidékről is jelent­keznek az olyan közkedvelt rejtvényműsorok, amilyen a Ki nyer ma?, vagy a megyei, városi könyvesboltokban zaj­ló könyvről könyvért vetélke­dő. A vidéki színházi közvetíté­sek száma az utóbbi időben már felül is múlta a főváro­siakét, s ha még nem is elég nagy mértékben, de egy-egy felvétel erejéig a vidéki stú­diókat is igénybe veszik a mű­vészi műsorok készítői. Van­nak olyan, „megszállott” rádió- rendezők, mint pl. Déri Éva, Turián György, akik kifeje­zetten előharcosai annak, hogy műsoraikat vidéki színészek­kel vegyék fel — s bizony jó néhány friss hang így került be az országos „vérkeringés”- be. (1970-be.n 128, 1974-ben 287 alkalommal szerepelt vi­déki színész a rádióban). Pet- ress István is szívesen viszi műsorait vidékre, éppúgy, mint a Dunakanyart és Du­nántúlt járó Czigány György, Zoltán Péter. Előbb kellett volna már említeni a sok-sok országjáró riportert — pél­dául a falurádiósokat! — akik a legkisebb településekre is eljutnak, hiszen a korszerű rögzítőkocsik meg az oly moz­gékony riportermagnók jóvol­tából ma már mindenütt tud-1 nak dolgozni. (Ha megfelelői telefonvonalak híján nem is j mindenünnen lehet stúdió- ■ hangminőséggel „bejátszani” ai riportokat...) A körkapcsolá-1 sós műsorok útját annak ide-' jén a sportrovat „vágta”, s azóta se hagyta abba. És „or­szágos” természetesen a kör­zeti időjárás, illetve vízállás­jelentés, s legtöbb esetben még a lottósorsolás is ... Más módszerekkel, de ugyancsak az „országosságot” segítik elő a vidéki önálló mű- V sorok, melyek épp most, az i új évtől hosszabbodnak mind | napi . másfél, Pécsett 2 és fél órányira. Nem véletlenül; az egész világrádíózásban ural­kodó irányzat a helyi (re­gionális) adások népszerűsé­gének, s ezáltal fontosságá­nak növekedése! Biztos, hogy jó néhány te­rületet kihagytam, hisz nem szóltam az egy-egy megyére koncentráló rádióakciók mű­sorfolyamáról, a különféle kó­rusfelvételekről, foiklóradá- sokról, a falusi népművelők és pedagógusok közbejöttével készülő adásokról, a vidéki ipari üzemekben felvett ri­portokról, vagy az utóbbi idő­ben, az új műsorrendben ki- szélesedett ifjúsági és gyer­mekprogramról, mely rend­szeresen szólaltatja meg isko­lák, klubok és egyéb közös­ségek fiataljait. S végűi, lehet-e azt monda­ni, hogy „pesti magazin” az Esti Magazin? Nem hiszem. S lehet-e azt állítani, amit a bevezetőben írtam, hogy tehát már eléggé országos a mű­sor? Azt gondolom: ezt sem. De azt igen, hogy az igen nagy mértékben vidékről jött, s így a vidék gondjait jól ér­tő és jól megértő rádiósok mindent elkövetnek, hogy rá­diónk valóban az egész or­szág rádiója legyen. Lévai Béla f .. A >'?; ;iAv ' ,V)i' > l l ­v :-m : v * | s éysy.'y! ‘ V* w. ..r 'rv'.vj y--<-mmmm vóüy • ", :.. .lé Mondandóját a táborfalvi Brancserovszky Pista egészíti ki: — Láttunk egy filmet is, amely bemutatta: ki közleke­dik helyesen, és ki sérti meg a közlekedési szabályokat. A beszélgetésbe a váci Szendrei Jóska is bekapcso­lódik: — A film után elmondhat­tuk a véleményünket a látot­takról, s Feri bácsi néhány kérdést tett fél. Az idő gyorsan telik, s újabb foglalkozás kezdődik. Az állomáson Ügy adódott, hogy vasúttal indultam vissza Budapest fe­lé. Mindezt azért érdemes megemlítenem, mert az úttö­rőváros saját állomásáról... Zánka, az úttörők véglege­sen elkészült városa — ez két­ségtelen — egy kissé a jövő. És a jövőt képviselik apróbbá nagyobb lakói is. Hiszen a mozgalmi élet legfiatalabbjai töltenek el itt néhány élmé­nyekben gazdag hetet, azok, akik majd később a felnőttek helyébe lépnek. Virág Ferenc BÁNKI DONÁT SZOCIALISTA BRIGÁD Selejtmentesen, önellenőrzéssel A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára kísérleti üzemének Bánki Donátról el­nevezett, aranykoszorús szo­cialista brigádja a termelési tervek teljesítésére, a külön­böző határidők lerövidítésé­re, a munkahely tisztaságá­ra és a munkaeszközök kar­bantartására, valamint a se- lejtmentes munkára vonat­kozó vállalásain túlmenően, messzemenő és sokoldalú kötelezettségeket vállalt a gyárban folyó rekonstruk­ció elősegítésére. Gáspár József brigádvezető és munkatársai védnökséget vállaltak például a rekonst­rukció keretében beérkező új, hatorsós esztergaautomaták üzembe helyezése, illetve a,z új technológia üzemszerű be­vezetése fölött. Vállalták továb­bá, hogy a korszerű technoló­giák tanulmányozásával, s a fellelhető dokumentációk fel- használásával, önképző mód­szerrel felkészülnek a rekonst­rukciós feladatok megoldásá­ra. Munkafegyelem, minőségi munka tekintetűben a bri­gád évek óta példát mutat a gyár dolgozóinak. Most, a har­madik negyedévi értékelésnél is kitűnt, hogy igazolatlan mulasztás, fegyelmi vétség ez­úttal sem fordult elő a bri­gádban; valamennyien selejt­mentesen, önellenőrzési rend­szerben dolgoztak. Ha kell — márpedig több­nyire kell —, még más üzem­részeket is kisegítenek a kí­sérleti üzembeliek. A legutóbbi három hó­napban például soron kí­vül javították meg a sze­reidében meghibásodott konzerváló automatát. Munkaidő-átcsoportosítással 150 óra alatt 6000 darab belső­gyűrű támfelület köszörülését végezték el, egy brigádtag pedig 50 órán át besegített a köszörűüzemben. ■ Nemhiába kvalifikált szak­munkások — marósok, esztergályosok, köszörűsök, lakatosok, szerszámkészítők, villanyszerelők — a Bánki Donát brigád tagjai, s nem­hiába vesznek részt rendsze­resen különböző szakmai to­vábbképző tanfolyamokon, de mindez meg is látszik az új iránti érdeklődésükön. Csu­pán a harmadik negyedévben három újítási javaslatot és egy pályamunkát dolgoztak ki. Ny. É. A pártáiét kérdéséiből Az erők összevonásával a hatékonyabb politikai munkáért Elismeréssel szólt a párt XI. kongresz- szusán a Központi Bizottság beszámolója azokról az erőfeszítésekről, amelyeket párt- alapszervezeteink az elmúlt években tettek. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy sok helyen a szervezeti széttagoltság akadálya a hatékonyabb munkának. Feladatként, adta: „Nagyobb alapszervézétek létrehozásával meg •kell szüntetni a szétaprózottságot, minden olyan helyen — üzemben, hivatalban —, ahol ez szükséges és a feltételei is megvannak. Ezzel is növelni kell a kommunisták akció­képességét, befolyását”. A határozat végrehajtásakor mindjárt fel­merül az első kérdés: Mit értünk kis alap- szervezeten? De más kérdések is adódnak: Mikor beszélünk a működésképtelenségről? Vagy: Minden kis létszámú alapszervezetet automatikusan meg kell-e szüntetni? Melyik pártszerv minősíti vagy dönti el, hogy mely kis létszámú alapszervezetek szűnnek meg vagy egyesülnek? Mikor kell ezt végrehaj­tani? ... A problémát érzékelhetjük ezekből a kér­désekből, melyekből a leglényegesebbekre igyekeznek e sorok választ adni. Az alapszervezetek számottevő cso­portjának munkájában évek óta nincs lénye­ges előrehaladás. E csoporba főként a kis létszámú, szétaprózott, szervezetileg sem minden esetben működőképes pártalapszer- vezetek tartoznak. Miért nem tudnak előbbre­lépni ezek az alapszervezetek? Többségükben a káderhiány az ok, a szét­tagoltság, a perspektivikus tagfelvételi mun­ka feltételeinek hiánya. Számos alapszerve­zet azért rekedt meg a fejlődésben, mert a termelés koncentrációjával változott, ala­kult az üzemek struktúrája, s emiatt meg­változott az alapszervezetek helyzete, fvz irá­nyító pártszervek viszont nem mindenütt fordítottak gondot az alapszervezetek szer­vezeti kereteinek fejlesztésére. A korábbi években gyakran hoztak létre olyan alap­szervezeteket, amelyeknek nem volt lehető­ségük sem döntésre, sem érdemi intézke­désre. Ezekben az alapszervezetekben a pártvezetők és a tagok érezték, hogy tevé­kenységük hatástalan, így munkájuk for­málissá, bürokratikussá vált. Alapvető fel­tétel, hogy az alapszeivezeteknek legyen kikkel és kikre hatást gyakorolnia. Ezért követelmény, hogy a pártszervek alapszer­vezetet csak önálló egységekben hozzanak létre. Ez az egység lehet nagy vagy kicsi, a lényeg a működési terület. Az alapszervezetek eredményes működésé­nek másik feltétele, hogy megfelelő káde­rekkel rendelkezzenek, akik értik, képvise­lik és a mindennapi munkában megvalósít­ják a párt politikáját. Akik hatással tudnak lenni környezetükre, személyes munkájuk­kal, példamutatásukkal a dolgozók köré­ben elismerést váltanak ki. Nem kevésbé fontos, hogy a pártszervek biztosítsák azok­nak a személyi feltételeknek az összességét is — taglétszám, tagösszetétel, a kommunis­ták helye a társadalmi munkamegosztás­ban stb. —, amelyek az alapszervezetek mű­ködéséhez szükségesek. Igen Összetett, tehát a probléma. Éppen ezért minden kis létszámú alapszer­vezetet a konkrét helyzet alapos ismeretében kell megítélni, és eldönteni, hogy működő­képes-e vagy sem. A tapasztalatok szerint egyes pártszervek vonakodnak pártalapszer- vezeteket működésképtelenség miatt meg­szüntetni, mert — mint mondják —, nem marad önálló pártalapszervezet. De a kom­munisták azért nem vonulnak ki ezekről a területekről. Sőt, ha koncentrálják erejüket és megteremtik a politikai munka kedve­zőbb szervezeti kereteit, jobban szolgálják a párt érdekeit, mint azzal, ha különböző meggondolásokra hivatkozva nem vonják össze a kis létszámú alapszervezeteket. Tekintve, hogy a cél a párt befolyásának erősítése, a kis létszámú, működésképtelen alapszervezetek összevonásával is erre kell törekednünk. Szervezetileg az a célszerű, ha az alapszervezetek helyén pártcsoportok ala­kulnak, és ezek működnek tovább. Nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy elsődlege­sen nem szervezeti változtatásról van szó, hanem politikai tartalomról, a hatéko­nyabb politikai munkáról. Amikor a politikai erők összevonásáról beszélünk, ezen általában csak számszerű­séget értünk. Pedig nem csupán erről van szó. A területi, üzemi, szervezeti keretek bő­vülésével egy időben ugyanis nagy mérvű szellemi káderkoncentráció is zajlik. Nö­vekszik például az ipari és mezőgazdasági szakmunkát végzők száma a termelőszövet­kezetekben, mind több a mérnök, a közgaz­dász és az egyéb szellemi v foglalkozású. Ezek a változások természetszerűen tükrö­ződnek a párttagság összetételében is. A községek, falvak politikai fejlődését segí­ti a vidéki ipartelepítés, a különböző gaz­dasági, területfejlesztési programok megvaló­sítása is. Ezek együttes hatására alapjaiban változott meg a községek, falvak képe. A vidéki települések közigazgatásának átszer­vezése, a felépítményben is tükrözi a társa­dalmi változásokat. A bekövetkezett társadalmi, gazdasági vál­tozás igényli, hogy a pártalapszervezetek is jobban összpontosítsák erejüket, hatéko­nyabbá tegyék munkájukat. Nem általában struktúraváltozásról van szó. A párt szerve­zeti felépítésében továbbrg is az üzemi, te­rületi elv a meghatározó. Tekintettel arra, hogy változtak az üzemi és a közigazgatási területek méretei, ezért a pártszervezetek méreteinek is hozzájuk kell igazodniuk. fcíem OZ a cél azonban,' hogy a kis létszámú alapszervezeteket egyértelműen megszüntessük, vagy a nagyobbakkal össze­vonjuk. Mindig az alapszervezetek konkrét helyzetének ismeretében kell dönteni. Ahol politikailag indokolt, hogy önálló alapszery;ezet működjön és biztosítottak a politikai, szervezeti és káderfeltételek, ott meg kell hagyni őket, sőt újabbat is lehet alakítani. Ezért az összevonásoknál a párt­szervek gondoskodjanak arról, hogy politikai­lag fontos területek ne maradjanak párt­irányítás nélkül. Arra kell törekedni, hogy valamennyi pártszervezet erős, ütőképes legyen. Az alapszervezetek szervezeti kereteinek kialakítása tehát körültekintő politikai tevé­kenységet kíván. Minden esetben az alap- szervezeteket , irányító felsőbb pártszervek­nek kell dönteniük, jóváhagyniuk az alaku­lást, az összevonást, valamennyi politikai és szervezeti változást. DR. SZABÓ IMRE, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents