Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

Hét nap krónikája 1975. NOVEMBER 30., VASÁRNAP Portugália Brüsszel előtt Baloldali lázadás volt? — 1. János Károly dilemmája Golános „időzavar” Még mindig az Ibériai-fél­szigeten történtek vonták magukra a világ figyelmét az elmúlt héten: Portugáliában provokáltnak tűnő katonai lázadás robbant ki, ennek le­verése aztán alkalmat adott a hadsereg soraiban és a lisszaboni sajtóban, az álla­lmi rádióban és televízióban olyan „tisztogatásra”, amely­nek éle észrevehetően a bal­oldali erők ellen irányult. Nem nehéz olyan időbeli egybeeséseket találni, ame­lyek félig-meddig magyará­zatul szolgálnak a portugá­liai eseményekre: nyilván­való például, hogy a balol­dal elleni lisszaboni kemény fellépés a spanyolországi el­lenzék elriasztására is szol­gált, nehogy hatalomátvételi kísérletbe kezdjen az új ki­rály trónra lépése és a ko­rábbi diktátor temetése után. Hadd hívjuk fel a figyelmet arra is, amit a nyugati sajtó 'elhallgat Portugáliával kap­csolatban: még egy hét és Brüsszelbe várják a portugál hadügyminisztert és Meló An- tunest, a külügyminisztert a NATO ülésére! Világos, hogy Portugália küldötteit ezután már nagyobb bizalommal fo­gadják az atlanti országok, elsősorban az USA vagy az NSZK képviselői. Most már meg lehet tárgyalni olyan kérdéseket is, amelyek szi­gorúan titkosak... A tavaszi NATO-ülésen még kénytele­nek voltak félretenni bizo­nyos napirendi pontokat, vagy csak általánosságokba burkolni egyes terveket, mert Portugália küldöttségét akkor Vasco Goncalves, az azóta eltávolított, baloldali meg­győződésű miniszterelnök ve­zette. A NATO decemberi brüsszeli ülésének közeledte minden : bizonnyal siettette most a portugál jobboldal rohamát. Rendkívül gyanús — és pro­vokációra enged következtetni — a légi támaszpontok elleni akciókban azoknak az ejtő­ernyősöknek a szerepe, akik most — állítólag — „balos” Hétfő: Losonczi Pál Líbiába utazott — Tel-Avivban tárgyalt Kurt Waldheim — Todor Zsiv- kov megkezdte hivatalos láto­gatását Bonnban. Kedd: Gustáv Husák tárgya­lásai Moszkvában — Crj füg­getlen állam: Suriname — Lisszabonban rendkívüli álla­potot hirdettek ki. Szerda: Megszüntették Car­valho tábornok operatív egysé­gét, a COPCON-t — János Ká­roly király részleges amnesz­tiát hirdetett. Csütörtök: Waldheim-megbe- szélés Londonban Husszein jordániai királlyal. Péntek: Kádár János Buda­pesten fogadta Jasszer Arafa- tot — Losonczi Pál tárgyalásai Tunéziában — Hazaérkezett Algírból az MSZMP küldött­sége. Szombat: Ford elnök elin­dult ázsiai útjára — A baloldal elleni intézkedések egész sorát hajtották végre a portugál had­seregben és a sajtóban — Vita a Biztonsági Tanácsban. elképzelések szolgálatában foglalták el a légi támaszpon­tokat, viszont ez év márciu­sában ugyanezek az ejtőer­nyősök még Spinola tábornok emlékezetes szélsőjobboldali puccskísérletében vettek részt! A mostani lázadás leverése ürügyet teremtett arra, hogy leszámoljanak a jobboldali katonatisztek és politikusok a baloldali sajtóval is. Meg­tiltották az állami kézben le­vő újságok megjelenését, el­távolították a szerkesztősé­gekből a baloldali, főként kommunista újságírókat. Ugyanígy jártak el az állami rádió és televízió szerkesztő­ségeiben is. Vajon a nyugati polgári sajtó, amely valaha a szocialista párti lap, a Re- publica ügyében és a ka­tolikus egyház rádió- és tv­ad ója, az Újjászületés elne­vezésű adó dolgában annyi­szor emlegette a sajtószabad­ság megsértését, most szól-e majd. egyetlen szót is? Spanyolországban az új ki­rálynak, aki nemcsak uralkod­ni, de kormányozni is akar, egyhamar színt kell vallania. A trón elfoglalásakor mondott NYILATKOZAT AZ ELMÚLT NAPOK ESEMÉNYEIRŐL A Portugál Kommunista Párt mindvégig a politikai megoldást szorgalmazta A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága Lisz- szabonban nyilatkozatot tett közzé. A PB megállapítja: „A katonai baloldal és a for­radalmi erőik általában súlyos vereséget szenvedtek az elmúlt napokban, a reakciós erők vi­szont előretörtek, fontos pozí­ciókra tettek szert a katonai apparátusban és a hatalom rendszerében”. A dokumentum utal arra, hogy a Portugál Kommunista Párt mindvégig politikai meg­oldást szorgalmazott, majd an­nak a véleményének ad han­got, hogy a párt által javasolt megoldás lényegében ma, az új erőviszonyok közepette is az egyetlen út az ellenforradalom feltartóztatásához. >rA fasiszta diktatúra veszé­lye világosan körvonalazó­dik, ha nem fognak össze mindazok, akik harcolni akar­nak ellene” — hangsúlyozza a nyilatkozat. A párt szerint az események­ből „sok tanulságot” kell le­vonni. „A fiatal demokrácia fennmaradása szempontjából mindazoknak, akik balos radi­kalizmus hatása alá kerültek, máris le kell vonniuk a követ­kező tanulságot: a baloldal' erők megosztottsága, a szövet­ség elutasítása, a PKP-ellenes harc a vereség útja, s nem­csak azoknak a Veresége, akik ilyen politikát követnek, ha­nem a forradalom veresége is. A másik tanulságot azoknak kell levonniuk, akik a Portu­gál Szocialista Párt és a ki- ler.cek csoportjának (Antune- sék) befolyása alatt állnak és meg akarnak akadályozni egy új fasiszta diktatúrát: a reak­ciós jobboldallal való szövet­kezés, és a baloldal elleni harc megnyitja az utat saját buká­suk előtt, a szabadságjogok és a forradalom felszámolása előtt is”. A PKP PB figyelmezteti az MFA „mérsékeltjeit” (Antune- sékat) és a PSZP-t annak ve­szélyére, ami abban rejlik, hogy a reakciós jobboldal őket is „uralma alá hajtja, vagy el­söpri”, ha vele szövetkeznek a forradalmi erőkkel szemben. A KP felszólította á munká­sokat, a dolgozó parasztokat, az összes antifasisztát, tegyék félre ellentéteiket, és fogjanak össze azon az alapon, ami egyesíti őket: a szabadságjo­gok és a forradalmi vívmá­nyok megvédésének, a demok­rácia megőrzésének alapján. A kommunisták a következő­ket tartják a leglényegesebb­nek: — tárgyalással és politikai eszközzel találjanak megoldást ott, ahol még tart a katonai zendülés; — azonnal vessenek véget a megtorlásoknak, bebörtönözé- seknek, üldözésnek és a „tisz­togatásnak balra”; — hozzanak szigorú intézke­déseket az ellenforradalmi te­vékenységgel, mindenekelőtt a „Portugál Felszabadítási Had­sereg” (ELP) és a „Portugál Demokratikus Felszabadítási Mozgalom (MDLP) nevű szer­vezetekkel szemben; — vessenek véget a lissza­boni katonai körzetben el­rendelt ostromállapotnak, ál­lítsák helyre a szabadságjogok gyakorlását az egész ország­ban. beszédében még óvatos meg­fogalmazású mondatokban „minden spanyol” királyának ígérkezett, de azóta kiderült, hogy még ha akarná, sem tud­ná ezt elérni. Közkegyelmet hirdetett, de abban nem volt köszönet, hiszen csak a köz­törvényes bűnözök egy része hagyhatja el az amnesztia ré­vén a börtönöket, nem pedig a politikai foglyok. Ezek szá­ma csak gyarapszik az új meg új letartóztatottakkal. A tün­tetések, tiltakozások sokasod­nak. A király belpolitikai gondjai a franeóista rendszer eddigi támaszaival kapcsolat­ban is jelentkeznek. Madridi megfigyelők fontos jelzést vár­nak I. János Károly esedékes döntésétől: meghosszabbítja-e a parlament, a Cortés elnöké­nek az ultrakonzervatív és fa­siszta Rodriguez de Valcarei- nek épp most lejárt megbíza­tását, vagy más, nála mérsé­keltebb politikust választ e posztra? A Közel-Kelet a héten — ahogy várni lehetett — előbb­re került a külpolitikai prob­lémák rangsorában. Waldheim ENSZ-főtitkár befejezte közel- keleti tárgyalássorozatát, amely azt célozta, hogy a Szí­riái—izraeli fegyverszüneti vo­nalon, a Golan-fennsikon fel­sorakoztatott ENSZ-erők meg­bízatását meghosszabbíthas­sák. Ma jár le az eredeti meg­bízatás, az ENSZ Biztonsági Tanácsa „versenyt futott az idővel”, hogy döntésre jusson. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet vezetője moszkvai útja után, útban hazafelé megállt Buda­pesten is. Az MSZMP székhá­zában fogadta őt Kádár János. A megbeszélés során a közel- keleti kérdés átfogó rendezésé­ről és a palesztin nép nemzeti jogainak h e1 vreállffásából volt szó. A pártdiplomácia jelentős eseménye volt az MSZMP Biszku Béla vezette küldöttsé­gének algériai útja is. Az Al­gériai Nemzeti Felszabadítási Fronttal való együttműködés­ről megállanodást írtak alá. Biszku Bélát fogadta Bume- dien algériai elnök is. Észak-Afrika két arab or­szágában járt a héten Losonczi Pál: Líbiában és Tunéziában Kadhafi elnökkel és Burgiba elnökkel tárgyalt. A Magyar Népköztársaság és a két észak­afrikai ország együttműködé­sét úiabb megállapodások biz­tosítják. A héten Ford ameri­kai elnök is nyi1 atkozott a Közel-Keletről. Kifejezte re­Üjságok nélkül Lisszabon!? A vezető államosított lapok igazgató tanácsainak feloszlatásával csü­törtöktől a portugál főváros lako­sai faliújságokból értesülhettek a legújabb hírekről. m ~S USffOM Atiaotíc Ge<r«« PORTUGAL ........—A— A „baloldali’* zendülés térképe: Monte Real, Táncos és Monsanto, illetve Moutijo 'katonai bázisok, amelyeket ideiglenesen az ejtőer­nyősök szálltak meg. ményét, hogy a tárgyalásos el­járás folytatódhat az „igazsá­gos és tartós béke keresése ér­dekében”, de hozzátette, hogy „még nagyon komolyak az akadályok”. Természetesen ar­ról hallgatott az amerikai el­nök. hogy ezek az „akadá­lyok” Tel Aviv és Washington közös elutasító magatartásából emelkednek. Az USA nem já­rul hozzá a genfi konferencia munkájának felújításához sem. A szír diplomácia azzal já­rult hozzá a genfi konferen­cia sürgetéséhez, hogy a Go- lan-fennsíkon levő ENSZ bé­kefenntartó erők megbízatásá­nak engedélyezését ahhoz kö­tötte: januárban a Biztonsági Tanács kezdjen átfogó vitát a közel-keleti problémáról. Ez nyilvánvalóan a genfi értekez­letnek minteev nvitánva lehet­ne. Az amerikai válasz — a vétóval való fen'"“r'ető,T“s volt. Pálfy József Hét végi jelentések A CSEHSZLOVÁK párt- és kormányküldöttség, amely Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárá­nak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökéneik vezeté­sével hivatalos baráti látoga­tást tett a Szovjetunióban, szombaton hazaérkezett Prá­gába. GERALD FORD, az Egye­sült Államok elnöke szomba­ton — közvetlen munkatársai­nak és tanácsadódnak, vala­mint csaknem 200 újságírónak a kíséretében — a Washington közelében levő Andrews-légi- támaszpontról elindult tízna­pos távol-keleti kőrútjára. ANGOLÁBAN az északi fronton az MPLA hadseregé­nek egységei folytatják táma­dásaikat az FLNA és az őket támogató zairei csapatok ellen. ENRICO BERLINGUER, az Olasz Kommunista Párt főtit­kára, aki pártküldöttség élén látogatást tett néhány afrikai államban, szombaton este visszaérkezett Rómába. SZOMBATON DÉLUTÁN véget ér a volt hadviseltek, szabadságharcosok, internál­tak, politikai és faji üldözöt­tek szervezeteinek az európai leszerelés kérdéseiről rende­zett szimpozionja, amelyet az UNESCO párizsi székházában tartottak. A HANOI Ba Dinh palotá­ban pénteken este a vietnami főváros társadalma nagygyűlé­sen ünnepelte meg a Vietnam egyesítéséről folytatott saigoni megbeszélések sikeres befeje­zését. MAROKKÓI katonai egysé­gek 110 kilométeres mélység­ben behatoltak nyugat-szaha- rai területekre és ellenőrzésük aiá vonták a stratégiai fontos­ságú Szemara sivatagi várost — jelentette a Reuter rabati forrásokra' hivatkozva. A LIBANONI fővárosból a szombati napon ismét csak szórványos lövöldözésekről ér­kezett hír. A most kezdődő hét ese­mény nap tárából : HÉTFŐ. Peking: Ford elnök programja — Róma: közös piaci állam- és kormányfői ta­lálkozó — Moszkva: Minies ju­goszláv külügyminiszter hivata­los látogatása — Teherán: Ceausescu befejezi iráni láto­gatását — Bonn: Olszewski lengyel miniszterelnök-helyet­tes érkezése. SZERDA. London: Anderson svéd külügyminiszter érkezése. CSÜTÖRTÖK. Peking: Ford elnök kínai látogatásának utol­só napja — Bécs: Haderő­csökkentési tárgyalások, plená­ris ülés — Bukarest: Genscher nyugatnémet külügyminiszter érkezése. PÉNTEK. Djakarta: Ford el­nök Indonéziában. SZOMBAT. Manila: Ford el­nök a Fülöp-szigeteken. VASÁRNAP. Honolulu: Ford Hawaiiban — Tokió: Kissinger érkezése és tárgyalása. A kölcsönös megértés szellemében Magyar—tunéziai közös közlemény Magyar—tunéziai közös köz­leményt adtak ki Losonczi Pálnak, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa el­nökének, Habib Burgiba, a Tunéziai Köztársaság elnö­ke meghívására 1975. novem­ber 27—29. között a Tunéziai Köztársaságban tett hivata­los látogatásáról. A közlemény szerint a két államfő a kölcsönös megér­tés szellemében és szívélyes légkörben folytatott tárgya­lásokon tájékoztatta egymást országaik helyzetéről. Meg­vizsgálták a magyar—tuné­ziai kapcsolatok helyzetét, az együttműködés távlatait és eszmecserét folytattak a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kö­zötti kapcsolatok az egyen­lőség, a szuverenitás köl­csönös tiszteletben tartása és a barátság alapján fej­lődnek és mindkét ország népeinek érdekét szolgálják. Örömmel nyugtázták, hogy mélyül a két nép közötti ro- konszenv és együttműködés, kapcsolataik egyaránt erő­södnek a politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kul­turális területeken. Arra a megállapításra jutottak, hogy jelentős lehetőségek kínál­koznak az együttműködés fej­lesztésére újabb területeken. Megvizsgálták kereskedel­mi kapcsolataik helyzetét és új lehetőségeket tártak fel a két ország közötti kereske­delem növelésére és bővíté­sére. Tanulmányozták továb­bá a gazdasági és pénzügyi együttműködés távlatait és meghatároztak néhány, a tu­néziai gazdaság különböző ágazatait érintő fejlesztési tervet, nevezetesen a mező- gazdaság területén, amelye­ket magyar közreműködéssel valósítanak meg. Ennek ér­dekében gazdasági és pénz­ügyi együttműködési egyez­ményt írtak alá. Megvizsgál­ták a két ország közötti mű­szaki- tudományos kapcsola­tok helyzetét is, és megálla­podtak az együttműködés fej­lesztésére magyar orvosok és tanárok Tunéziába történő kiküldetése útján. A kulturális együttműkö­dés területén kétéves mun­katervet írtak alá az 1976— 77 időszakra. A munkaterv csereprogramot irányoz elő az ifjúsági, sport-, oktatásügyi, kulturális és tájékoztatási kapcsolatok terén. Megelégedéssel állapították meg, hogy a nemzetközi hely­zet fő kérdéseiben nézeteik azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. A béke erőinek, a szocialista és az el nem köte­lezett országok közös erőfeszí­téseinek eredményeként a nemzetközi életben kedvező változások történtek. Kifejez­ték reményüket, hogy javul­nak annak kilátásai, hogy a világ békéjét és biztonságát fenyegető kérdéseket tárgya­lások útján rendezzék, hogy a nemzetek és népek között jobb megértés és szélesebb kö­rű együttműködés bontakoz­zék ki. Hangoztatták, hogy válto­zatlanul szükség van a világ békeszerető erőinek éberségé­re és további erőfeszítéseikre a válsággócok felszámolása, az agressziók megfékezése érde­kében. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a közel-keleti kér- í désekre és az európai bizton­ság ügyére. Egyetértettek ab­ban, hogy a közel-keleti kér­dés átfogó és igazságos rende­zése nagy jelentőségű a föld- közi-tepgeri térség békéje megteremtésének szempontjá­ból is, fontos előfeltétele an­nak, hogy a térség a béke és a nemzetközi együttműködés övezetévé válhassék. Megálla­pították, hogy az enyhülés te­rén jelentős eredmények szü­lettek Európában. Kifejezték óhajukat, hogy az európai re­gionális biztonság megszilárdí­tása és az európai államok kö­zötti együttműködés fejleszté­se pozitív hatást gyakoroljon a világ, nevezetesen a földkö­zi-tengeri térség békéjére és biztonságára. Nagy jelentőségpt tulajdoní­tottak annak a közös harcinak, amelyet az el nem kötelezett és a szocialista országok a gyarmatosítás és a neokolonia- lizmus végleges felszámolásá­ért vívnak, valamint együttes fellépésüknek, az agresszív' imperialista törekvésekkel szemben. Kifejezték elhatározottságu­kat, hogy tovább folytatják erőfeszítéseiket a nemzetközi biztonság és béke megerősíté­se, a népek szabadságának és függetlenségének megszilárdí­tása érdekében. Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elsiöke őszinte köszönetét mondott maga és kísérete ne­vében Habib Burgibának, a Tunéziai Köztársaság elnöké­nek és a tunéziai néonek a szívélves vendéglátásért és magyamrstáaj látogatásra hív­ta meg Ha^ib Burgiba elnökit, aki a meghívást köszö”°ftel e!- fngadto. A 1 időpont­járól később döntenek. * December 10: szolidaritás az imperializmas ellen küzdő arab népekkel Or. Mondok Pál terjesztette be a magyar javaslatot Szombaton egész nap foly­tatta munkáját Bécsiben a bé­keerők nemzetközi tanácsko­zása. A több mint 40 ország képviselőinek részvételével ülésező fórum tárgyalt a ke­let-nyugati gazdasági együtt­működés fejlesztéséről a Hel­sinkiben elfogadott záródoku­mentumban foglalt elvek alap­ján. A vitában a magyar delegá­ció vezetője, Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhe­lyettese felszólalásában kifej­tette: a kelet-nyugati gazda­sági kapcsolatok politikai je­lentősége rendkívül nagy. A szombat esti ülésen Ho­mes/» Chandrának, a Béke­világtanács főtitkárának be­vezetője után nemzetközi kampánybizottoág felállítá­sáról tárgyaltak, amelynek feladata lesz a világ közvéle­ményének megfelelő tájékoz­tatása a közel-keleti válságról. Az igazságos békéhez az út Genfen át vezet — jelentette ki a főtitkár. Ezután meghallgatták a Pa­lesztinái felszabadulási szer­vezet és az izraeli békemoz­galom képviselőjét. A magyar küldöttség nevé­ben dr. Mondok Pál, az Or­szágos Béketanács aíelnöke, a Pest megyei Tanács elnöke a többi között ezeket mondta: — A magyar békemozgalom, a magyar nép — egységesen támogatva a Magyar Népköz- társaság kormányának a Kö­zel-Kelettel kapcsolatban ki­fejtett álláspontját — úgy lát­ja, hogy a szakaszos rendezés politikája nem vezet a válság tényleges és átfogó rendezésé­hez. Meggyőződésünk, hogy a közel-keleti kérdés átfogó ren­dezését csali a genfi konferen­cia keretében, az összes érin­tett felek részvételével és kö­zös erőfeszítéseivel lehet meg­oldani. A magyar küldött beterjesz­tette az Országos Béketanács javaslatát, mely indítványoz-* za, hogy december 10-én, az emberi jogok napján a haladó erők világszerte szánjanak síkra a közel-keleti helyzet igazságos rendezéséért, a pa­lesztin nép nemzeti jogainak biztosításáért. A vitát Romesh Chandra összegezte, majd a jelenlevők egyöntetűen kinyilvánították: megalakítják a „nemzetközi kampánybizottságot a közel- keleti igazságos békéért”. A bizottságnak tagja lett hazánk is. A bécsi nemzetközi béke- konferencia ma fejezi be munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents