Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-28 / 279. szám

1975. NOVEMBER 28., PÉNTEK fókusz Sajtókonferencia — választási felhangokkal GERALD FORD, kz Egye- 6ült Államok elnöke sajtó- konferenciát tartott. Ezen vol­taképpen nem hangzott el igazán drámai, látványos be­jelentés. Valami oka mégis van annak, hogy a világsajtó a szokásos elnöki rutinmeg­nyilvánulásoknál nagyobb terjedelemben foglalkozik a Ford által mondottakkal. Ez az ok vitathatatlanul az, hogy bár hivatalosan még messze van az elnökválasztási kam­pány kezdete, Ford szavai bővelkedtek biznyos félre­érthetetlen választási felhan­gokban. Alighanem kampánymeg­gondolások billentették az el­nöki döntés sokáig nagyon is ide-oda ingadozó mérlegét ab­ba az irányba, hogy a szö­vetségi hatóságok mégiscsak megmentik New York váro­sát a fenyegető pénzügyi csődtől. A képlet egyszerű. A bonyolult amerikai választá­si szisztéma lényege, hogy az elnök megválasztása nem köz­vetlenül, hanem közvetve, úgynevezett elektorokon ke­resztül történik. Nos, az ötven. állam közül Kalifornia mellett messze New York állam adja a leg­több elektort. Ráadásul az eddigi választások tanúsága szerint az állam legfonto­sabb szavazógóca, a több mint tízmilliós Nagy-New York városa, hagyományos demok­ratapárti fellegvárnak szá­mít. NEM KELL nagy képzelő­erő tehát a döntés politikai hátteréhez. Ford republiká­nus pártja nem alaptalanul reméli, hogy ha a tizenket­tedik órában érkezett pénz­ügyi segítség republikánus el­nök nevéhez fűződik, ez a tény esetleg szavazatok millióit jelentheti a jelenlegi elnök választási „költségvetésében”. Ahhoz sincs szükség mik­roszkópra, hogy a sajtóérte­kezlet külpolitikai tételei mögött felfedezzük a válasz­tási meggondolásokat Ami­kor az elnök úgy fogalma­zott, hogy Kissinger csak a SALT-tárgyalások „lényeges előrehaladása” esetén utazik Moszkvába és a Brezsnyev— Ford találkozó „csak a meg­állapodás megszületése után” képzelhető el, nagyon is „kam­pányszellemben” fogalmazott. MAGYARUL: azoknak a jobboldali rétegeknek a ro- konszenvére is gondolt, akik Schlesinger hadügyminiszter menesztése miatt neheztelnek rá. Schlesinger „koncepciója” ugyanis az volt, hogy a való­ban létfontosságú SALT-tár- gyalások során a Szovjetunió számára teljesíthetetlen fel­tételeket kell szabni... CSAK RÖVIDEN... MILOS MINICS, a Jugo­szláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) alelnöke, külügyminiszter, a szovjet kormány meghívására decem­ber 8-tól 11-ig hivatalos ba­ráti látogatást tesz a Szovjet­unióban. HENK ARRON, Suriname miniszterelnöke a parlament első ülésén a most független­né vált ország külpolitikájá­ról kijelentette, hogy Suri­name az el nem kötelezett or­szágok politikáját fogja foly­tatni, s a latin-amerikai és a karib-tengeri országokkal va­ló együttműködést helyezi előtérbe. NYOLC pakisztáni ellenzé­ki párt szerdán közös nyilat­kozatot adott ki, amelyben követelte Zulfikár Ali Bhutto miniszterelnök lemondását. NICOLAE CEAUSESCU, az RKP főtitkára, államelnök, Reza Pahlavi iráni sah meg­hívására hivatalos baráti lá­togatásra Iránba érkezett. HANS-DIETRICH GEN­SCHER nyugatnémet külügy­miniszter csütörtökön három­napos hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett. A lisszaboni körzetben továbbra is érvényben van a részleges ostromállapot és az éjszakai kijárási tilalom Csütörtökön reggel a rádió­adók több ízben is felolvasták a fegyveres erők vezérkari főnökségének közleményét amely állást foglal az ország déli részén kialakult hely­zettel kapcsolatban. A köz­lemény „a dolgozók politikai érettségének bizonyítékaként” említi azt a tényt, hogy nem hagyták magukat kalandok­ba belerángatni. Az ADN je­lentése szerint a főváros déli részének munkásnegyedeiben és Setubal ipari városban, amely húsz kilométerre fek­szik Lisszabontól, a tünte­tők szétoszlottak. A katonai körzet főhadiszállásán közöl­ték, hogy a lisszaboni térség­ben több egység „különböző feladatok végzését vette át”. Az országban a tegnapi nap folyamán az úgynevezett kor­mányhű csapatok fokozatosan ellenőrzésük alá vonták azo­kat a katonai erőket, amelyek kedden a „szocialista forra­dalom” jelszavával fellázad­tak parancsnokaik ellen. A lisszaboni könnyűtüzér­ségi ezred katonái, továbbá a fővárostól 100 kilométer­rel északra fekvő Táncos lé­gi támaszpontjára sereglett lá­zadó ejtőernyősök még nem adták meg magukat, jóllehet parancsnokaikat letartóztat­ták. Értesülések szerint mindkét alakulat katonái ké­szek tárgyalni a fegyveres összecsapás elkerüléséről. A lisszaboni körzetben to­Katonai csapatanozd ulatok Lisszabonban tése után. a szükségállapot küiirde­vábbra is hatályos a kedden este elrendelt részleges ost­romállapot és az éjszakai ki­járási tilalom. Az újságok nem jelenhetnek meg (kivéve a sportlapok), a rádióban és a tv-ben zenén kívül csak hivatalos közleményeket su­gározhatnak. Portugália többi részén nincs ilyen tilalom. A Közép-Portugáliában megje­lenő Diaro de Cimbra szer­dai számában a középső ka­tonai körzet parancsnokságá­nak sajtófőnökére hivatkoz­va értesülést közölt arról, hogy a lisszaboni kormány­csapatok megerősítésére egy­Magyar felszólalás Bécsben \ csökkentés terjedjen ki a szárazföldi csapatokra, a légierőre és az atomaiakulatokra Magyar felszólalás hangzott el csütörtökön Bécsben a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséről folyó tárgyalásokon. Fodor Zoltán, a magyar kül­döttség vezetője tartotta meg felszólalását a Hofburg nem­zetközi konferenciatermében rendezett plenáris ülésen, amelynek elnöke Willem J. Baron de Vos Van Steenwijk nagykövet, a holland delegáció vezetője volt. A plenáris ülést követő saj­tótájékoztatón a szocialista or­szágok szóvivője annyit is­mertetett, hogy a magyar kül­döttség vezetője hangoztatta: a tervezett csökkentés terüle­tén kívül eső európai orszá­gok, köztük Magyarország biz­tonsága azt kívánja, hogy a csökkentés terjedjen ki a szá­razföldi csapatokra, a légierő­re és az atomeszközökkel fel­szerelt alakulatokra is. Támo­gatta a négy szocialista ország javaslatait, kifejtette, ennek elfogadása biztosítaná, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki Európá­ban. A részt vevő 19 állaim kül­döttsége abban egyezett meg, hogy a legközelebbi plenáris ülést december 4-én tartja. ségeket vezényeltek Coimb- rából a fővárostól 50 kilo­méternyire fekvő Mafrába. A lap a szárazföldi hadse­reg főparancsnokságától szár­mazó értesülésekre hivatkoz­va megerősítette azt a hírt, amely szerint feloszlatták a COPCON-t. Megbízható források sze­rint Carvalho tábornok, a COFCON hatalmától meg­fosztott volt főnöke szabad­lábon van és Gomes elnök alárendeltje. A fegyveres erők vezérkari főnökségének hivatalos közlé­se szerint szerdán 51 olyan főtisztet, tisztet, tiszthelyet­test és tisztest szállítottak Portóba, akit a lázadással kapcsolatban vettek őrizet­be. AZ ANGOLAI frontokon az utóbbi napokban stabilizáló' dott a helyzet. Az Angolai Népi Köztársaság nemzeti hadseregének csapásai alatt a dél-afrikai és a fehér zsol­dos alakulatok kénytelenek voltak abbahagyni a támadó h adművel eteket. A CSEHSZLOVÁK párt- és kormányküldöttség, élén Gus- táv Husákkal, a CSKP KB fő­titkárával, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöké­vel csütörtökön Moszkvából Minszkbe érkezett. BANGLADES kormánya magas szintű küldöttséget szándékozik Űj Delhibe kül­deni „a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése kérdé seinek megvitatására”. Losonczi Pál Tunéziában (Folytatás az 1. oldalról) kocsiba szállt, és a magyar és tunéziai zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített városon keresztül hajtott szállására, az elnöki rezidenciába. Útközben a tunéziaiak ezrei meleg sze­retettel köszöntötték az Elnöki Tanács elnökét, aki Habib Burgiba társaságában barátsá­gosan integetve viszonozta a - liszlak üdvözleté! Losonczi Pál délután talál­kozott Habib Burgibával. A találkozón megbeszélést foly­tattak a két országot kölcsö­nösen érintő kérdésekről. A megbeszélést követően ki­tüntetések átadására került sor. Habib Burgiba, a Függet­lenségi Érdemrend Nag”sza- lagiával tüntette ki Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnöke a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántok­kal ékesített I. fokozatát adta át a tunéziai elnöknek. A Tunéziai Köztársaság el­nöke este vacsorát adott Lo­sonczi Pál tiszteletére az elnö­ki rezidencián, a Karthago-pa- lotában. A szívélyes hangulatú vacsorán Habib Burgiba és Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. Az együttműködés és egyetértés új távlatai Magyar—líbiai közös közlemény Loßonczd Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének november 24 és 27-e között a Líbiai Arab Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról közös közle­ményt adtak ki, amely szerint a szívélyes fogadtatás kifejez­te a két ország népének bará­ti kapcsolatait. A kölcsönös megértés és barátság szelle­mében folytatott; megbeszélé­seken a felek áttekintették a két ország kapcsolatainak és együttműködésének helyzetét, s azok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Megvitatták az időszerű nemzetközi kérdése­ket, különös tekintettel az arab övezetben kialakult hely­zetre. Dzsallud miniszterelnök tá­jékoztatta Losonca Pált a szeptember 1-i forradalom po­litikai, társadalmi, gazdasági és kulturális eredményeiről, a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolásáról, amely az imperialistaellenes erők közös győzelmének tulajdonítható. Az Elnöki Tanács elnöke is­mertette a magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeit A felek különös figyelmet fordítottak a palesztinai kér­désre és a megszállt arab te­rületek ügyére. Megerősítették elvi álláspontjukat, hogy tá­mogatják a palesztin népet az izraeli megszállók által elfog­lalt területek felszabadítá­sáért, saját nemzeti államá­nak megteremtéséért folyta­tott küzdelmében. Támogatják a palesztin ellenállási mozga­Kérdőjelek Franco alán Csütörtökön délben beiktatták I. János Károly spanyol ki­rályt, s egyidejűleg hivatalosan helyreállították az 1947. éta csak forma szerint fennálló monarchiát. A beiktatási ceremóniákon — az ünnepi nagymisén, a katonai díszszemlén és az áUami fo­gadáson — több ország képviselőié, köztük Giscard d’Kstaing itancia köztársasági elnök, Walter Scheel, az NSZK. elnöke és Fülöp herceg, II. .Erzsébet angol királynő férje vett részt. Vízágyúkkal, könnyfakasztó gránátokkal és gumibotokkal oszlatta szét a spanyol rendőrség csütörtökön a madridi Cara- banchel börtön épülete előtt tüntető, az összes politikai foglyok azonnali szabadon bocsátását követelő mintegy 5000 főnyi tö­meget. A Reuter tudósítása szerint 30 tüntetőt letartóztattak és kísértek be rendőr-ürszobákra. Többen megsebesültek. Az őri­zetbe vettek között ismert színművészek, újságírók, tv-riporte- rek vannak. Francót eltemették és I. János Károly néven trónra lépett Juan Carlos herceg, az 1931-ben száműzött XIII. Alfonz uno­kája. Elméletben e trónralópéssel létrejött Európa egyetlen olyan monarchiája, ahol a király nemcsak afféle „alkotmá­nyos dísz”, hanem ténylegesen hatalmi, kormányzati lehető­ségei vannak! A Franco utáni korszak első kérdőjele mindenképpen az, hogy János Károly hatalmon tud-e maradni, és ha igen, mi­lyen politikát folytat. A hatalmon maradás lehetőségéről a le­hető legellentétesebb becslések vannak forgalomban. Az min­denesetre tény, hogy a két legnagyobb ellenzéki csoportosulás nem ismeri el az új uralkodó trónra lépésének törvényessé­gét, hiszen Juan Carlost Franco nevelte és a néhány nappal ezelőtt letett uralkodói eskü is a falangista mozgalomnak szó­ló hűségnyilatkozatot tartalmazta. Ezért az ellenzéki erők ál­láspontja szerint János Károly trónra lépése a franeóista re­zsim „jogfolytonosságát” jelenti — márpedig ez a rendszer a törvényes spanyol kormány elleni lázadással, majd véres és fasiszta hatalmak segítségével megnyert polgárháborúval ke­rült hatalomra. Mindamellett a jelenleg még illegális spanyol ellenzék két nagy tömörülése nem azonos hőfokon és nem azonos ha­tározottsággal utasítja el János Károly uralkodását. A Demokratikus Tanács (amely a Spanyol Kommunista Pártot, az ellenzéki monarchistákat és kisebb szocialista csoportokat tömöríti), azon az elvi állásponton van, hogy Spanyolország­ban a köztársaság vagy királyság kérdésében népszavazásnak kell döntenie. Ha a döntés a királyság javára szólna, akkor is XIII. Alfonz fia, Juan Carlos apja, a portugáliai száműzetés­ben élő Don Juan, Barcelona grófja lenne a törvényes utód. A másik nagy ellenzéki tömörülés a Spanyol Szocialista Munkáspárt körül alakult ki. Ez volt annak idején a köztár­saság legnagyobb pártja. Vele együtt az egységes pártot még nem alkotó kereszténydemokraták, valamint kisebb szociál­demokrata csoportok hozták létre a Demokratikus Platform nevfl tömörülést. A Demokratikus Platform is elutasítja elv­ben János Károly trónralépésének törvényességét, de hajlamos arra, hogy „több lehetőséget” nyújtson az új királynak és to­vábbi magatartását az uralkodó által követett politikától te­szi függővé. Ez mindemképpen azt jelenti, hogy az uralkodóra a tény­leges ellenzék mindkét nagy csoportja részéről nyomás nehe­zedik. Ugyanakkor azonban nem lehet elfelejteni azt sem, hogy rendkívül erős ultra, fasiszta nyomás is megfigyelhető. Már Franco temetésének körülményei (sok százezer íalangis- ta felvonulása), valamint a szélsőjobboldali és fasiszta szerve­zetek tevékenységének megélénkülése is mutatja: a fasizmus Spanyolországban nem halt meg Francóval. Mindez azt eredményezte, hogy János Károlynak — ha egyáltalában meg akarja tartani trónját — rendkívül óvato­san kell előrehaladnia. Ezért homályos és a baloldal számára elfogadhatatlan beszédet mondott. Elismerte persze a refor­mok szükségességét, de óvakodott a konkrét ígéretektől és nem lehet látni még, hogy ereje és szándéka szerint milyen gyakorlati lépésekre képes. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Franco halála utáni napok a teljes bizonytalanság légkörében telnek, amikor a szó legszo­rosabb értelmében „minden lehetséges”. Elvben némileg világosabb a távlati kép. Az Egyesült Ál­lamok és a vezető nyugat-európai országok „vonala” nyilván­való. Céljuk az, hogy egy konzervatív polgári demokrácia szü­lessék Spanyolországban, amely nemcsak a hatalomtól tartja távol a kommunistákat, hanem a párt legalitását is csak bi­zonyos idő múlva, „fokozatosan” állítaná helyre. Egy ilyen konzervatív rezsim lehetőséget nyújtana arra, hogy Spanyol- ország csatlakozzék a NATO-hoz és a Közös Piachoz. Távlati szempontból a döntő kérdés az, hogy ezzel a reakciós elképzeléssel az ellenzék fő erői milyen alternatívát tudnak szembeállítani. A franciaországi Touluse városában közvetle­nül Franco halála után találkoztak a Demokratikus Tanács és a Demokratikus Platform küldöttei. Sikerült olyan közös nyi­latkozatot kidolgozniok, amely megszabja együttes, közvetlen célkitűzéseiket. Közéjük tartozik mindenekelőtt az általános politikai amnesztia és a szabad választások megszervezése. Politikai tartalmát tekintve a Toulouse-bam létrehozott ok­mány azt az értékes lehetőséget rejti, hogy Spanyolország an­tifasiszta erői el tudják kerülni a portugál politikai folyamat­ban annyi problémát okozó tévedéseket és létrejöhet az el­lenzéki erők széles, cselekvőképes politikai szövetsége. Ahhoz természetesen, hogy e távlati politikai harc egy­általában kibontakozhasson — tisztázódnia kell a Franco ha­lálát közvetlenül követő napok zavarának. Mindenekelőtt: tisztázódnia kell annak, hogy a hadsereg és az erőszakszerve­zetek milyen álláspontot foglalnak el és mennyi lehetőséget nyújtanak akár óvatos reformpolitika folytatására is. —1 —e lom harcát, a palesztin felsza- badítási szervezetet, mint a palesztin nép egyedüli törvé­nyes képviselőjét Elítéltek minden olyan megoldást vagy eljárást, amely szentesíti az izraeli agressziót és semmibe veszi a palesztin nép ügyét. Aggodalmukat fejezték ki az­zal kapcsolatban, hogy az imperialista és neokolonialis- ta erőik növelik pénzügyi, ka­tonai és politikai támogatá­sukat annak érdekében, hogy tartósítsák az izraeli agresz- sziót, hogy bátorítsák az ag- resszort az arab területek megszállásának folytatására. Teljes támogatásukról biztosí­tották az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ha­tározatát, amely a cionizmust a fajüldöízés egyik formájának tekinti. A továbbiakban a közös közlemény hangsúlyozza: tá­mogatják az afrikai népeket a gazdasági és társadalmi fel­szabadulásukért folytatott harcukban, hogy megszaba­duljanak a külf öldi monopó­liumok befolyásától, hogy el­lenőrzésük alá vonják saját giazdasági erőforrásaikat a kontinens népeinek haladása érdekében. Értékelték az el nem kötelezett országok pozi­tív szerepét és közös törekvé­seit az egyenlőségen és igaz­ságon alapuló nemzetközi kapcsolatok kialakítására. A nemzetközi gazdasági kapcso­latok fontosságára való tekin­tettel hangsúlyozták a népek­nek azt az elvitathatatlan jo­gát, hogy urai legyenek saját természeti kincseiknek és az országuk fejlődését szolgáló javaiknak. Pozitívan értékelték az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének tevékenységét. Megelé­gedésüket fejezték ki az euró­pai biztonságért és együttmű­ködésért kifejtett erőfeszítések eredményeivel kapcsolatosan. Aláhúzták a szocialista orszá­gok és az arab országok — különösképpen a haladó arab erők — közötti barátság és együttműködés fontosságát. A tárgyaló felek megelége­désüket fejezték lei a magyar —líbiai kapcsolatok fejlődésé­vel kapcsolatban. Abdusszalam Ahmed Dzsal­lud miniszterelnök nagyra ér­tékelte a magyar—líbiai meg­beszélések eredményeit és ki­fejezte meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa elnökének látoga­tása új távlatokat teremtett az együttműködésnek és egyetértésnek, a látogatás to­vább erősíti a magyar és a lí­biai nép közötti baráti szála­kat. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ki­fejezte köszönetét a Forradal­mi Parancsnokság Tanácsá­nak és a Líbiai Arab Köztár­saság népének a látogatás so­rán tapasztalt szívélyes és ba­ráti fogadtatásért Losonczi Pál meghívta Moa- mer el-Kadhafit, a Forradal­mi Parancsnokság Tanácsának elnökét hivatalos látogatásra a Magyar Népköztársaságba. Kadhafi elnök a meghívást örömmel elfogadta. A látoga­tás Idejét később határozzák meg.

Next

/
Thumbnails
Contents