Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-28 / 279. szám
1975. NOVEMBER 28., PÉNTEK ’xMHao 3 Több mint 120 milliárdos gépállomány Országos tanácskozás a mezőgazdasági szolgáltatásokról A hatékonyság _ A mezőgazdasági szolgáltatások fejlesztéséről országos tanácskozás kezdődött csütörtökön a Vas megyei Vépen a kutató- és fejlesztőintézetek, az agrártudományi egyetemek, főiskolák, a gépgyártó és gépkereskedelmi vállalatok és a mezőgazdasági termelőüzemek képviselőinek részvételével. A mezőgazdaság termelési rendeltetésű állóeszközállományának bruttó értéke má már több mint 120 milliárd forint, s ebből a gépi berendezések, járművek értéke meghaladta a 30 milliárd forintot. Hangsúlyozták, meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy e hatalmas géppark birtokában az üzemek zökkenő nélkül tudják ellátni feladataikat. Jelenleg ugyanis a gépesítés és az üzemfenntartási tevékenység színvonala között igen nagy a különbség s ez gátja lehet a további gépesítésnek. Az a feladat, hogy a szervizés a garanciaszolgáltatás, továbbá az üzemi karbantartás és felújítás a mezőgazdaságban alkalmazott új, korszerű technika színvonalára emelkedjen. A szervizt, hibaelháMiként teljesítik a környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeiket, meg- tartják-e a különféle jogszabályokat? — ezekre a kérdésekre keresett választ szeptemberi vizsgálatai során a megyei népi ellenőrzési bizottság. A népi ellenőrök munkacsoportja a tegnapi tanácskozáson hat ipari és öt mezőgazdasági üzemben szerzett tapasztalatairól számolt be. Víz-, levegő-, erdőszennyezés . A vita is jól érzékeltette, hogy bonyolult feladat az üzemekben, a termelésben keletkező melléktermékek — gyakran mérgező, szennyező anyagok — tárolása és megsemmisítése. A legtöbb helyen a megengedettnél nagyobb mértékben szennyezik a környezetet, a természetes vizeket s a levegőt. Jelentős összegeket fizetnek ki bírságként. A termelés mennyiségi növekedésével a környezetre káros hatású anyagok meny- nyisége is évről évre több. Vannak üzemek, ahol a technológia korszerűsítésével csökkenthető a környezeti ártalom mértéke — ilyen hatása volt például a Hazai Fésűsfonó pomázi gyárában végrehajtott rekonstrukciónak —, másutt sok gondot okoznak a korszerűtlen kazánok és különösen a szennyvizek tisztítása. A legnagyobb nem termelő beruházásokat a szennyvizek tisztítása igényelné, éppen ezért ennek megoldása sehol sem kielégítő. Az üzemekben keletkező szemét és hulladék tárolása, valamint elszállítása nagyjából megfelelő módon történik, gyakori viszont, hogy a tanácsok gondatlanul jelölik ki a tárolóhelyet, például a településeket övező erdőket csúfítják el így. A megyében egyébként — mint az a hozzászólásokból is kiderült, nagy gondot okoznak ezzel a fővárosi ipari üzemek is. A Fővárosi Gázművek már-már az ivóvíz tisztaságát veszélyezteti azzal, hogy Üröm közelében a hegyi karsztbar- langokba hordja a salakot. Kibúvók és a támogatás hiánya Sok esetben az is akadályozza a kibontakozást, hogy a szennyezés megszüntetésére nincs megfelelő _ tudományos-technikai lehetőség, vagy mint már említettük, igen nagy árat kell fizetni a megoldásért. Ez utóbbit több vállalat úgy igyekszik elkerülni, hogy hosszadalmasan készülő tanulmányterveket rendel, s ha idáig eljutott, a többi már nem sürgős. így már nem kell bírságot fizetni. rítást ki kell egészíteni a „szellemi szerviz” — az oktatás — különböző formáival. A gondokat taglalva a szakemberek rámutattak, hogy a szolgáltatásokat végző vállalatok eltérő érdekeltsége miatt a szolgáltatóüzemek fel- készültsége nem azonos színvonalú. Ez kihat a szolgáltatások színvonalára. A garanciális munka például nem jövedelmező, ennek nyomán a vállalatoknál a műszaki fejlesztésre sem képződik megfelelő alap. így előfordul, hogy a garanciális munkát végző üzemeli technikai felszereltsége nem megfelelő. Erre vezethető vissza, hogy az elmúlt évben a traktorok 17 százalékánál, a kombájnok 25 százalékánál a műszaki szemlét nem az előírásoknak megfelelően végezték el, a traktoroknál a hibák 23 százalékát pedig alkatrész- hiány miatt nem tudták határidőre kijavítani. A tanácskozáson számos javaslat hangzott el, a szakemberek kicserélték eddigi munkájukban szerzett tapasztalataikat A büntetést előíró rendeletén is van finomítani való — állapították meg a vitában. — Példa erre a Dunakeszi Konzervgyár esete. Még 1966-ban nagyobb teljesítményű szennyvíztisztító beruházását tervezték 16 millió forintos költséggel, amelyhez végül egy tervezés alatt álló regionális tisztítótelep létesítése miatt nem fogtak hozzá. Ez utóbbi költségeihez viszont 45 millió forinttal hozzájárultak, s miután a berendezés még nem készült el, tovább keli fizetniük a kirótt bírságot is. A rendelet tehát nem tesz különbséget aszerint, hogy a környezetszennyezésben vétlen az üzem vagy sem. Nehezíti a ten ntakarást az a tény, hogy az ilyen jellegű beruházásokhoz az üzemek felettes szerveiktől pénzügyi támogatást nem kapnak, a tervezés és az engedélyeztetés pedig hosszadalmas, bürokráciától sem mentes folyamat. Néhány kivétellel az üzemek többsége hathatós intézkedéseket, környezetvédelmi beruházásokat ezért nem is tervez, mivel ezt a tevékenységet ritkán ellenőrzik. A legnagyobb fejlesztések a Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyárában, a váci Forte-ban és a Taurus váci gyárában folynak. Kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek a népi ellenőrök a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, sőt a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban is. Tervezés és ellenőrzés Az új szakosított állattenyésztő-telepeken — a régi istállókkal ellentétben — a trágya kezelése ugyan megoldott, de hígtrágya öntözési tervet sehol sem készítettek, ennek technikai feltétele már a tervezéskor sem kapott teret. Herceghalmon az eredetileg becsültnél hatszarta nagyobb mennyiség keletkezik a sertéstenyésztő-telepen, ezért a hígtrágya tárolását csak egy 5 ezer köbméteres szennyvíztó létesítésével tudták megoldani. Olyan javaslat is elhangzott ezzel kapcsolatosan, hogy ahol a terület öntözésére a hígtrágya elháríthatatlan okokból nem, vagy csak részben hasznosítható, ott legalább az ember lakta településektől távol gondoskodjanak a tárolásról s cellulóznyár-erdősá- vot ültessenek köré. Ez valamelyest csökkenti a szeny- nyező hatást. További gond a termelő- szövetkezetekben a már fel- használhatatlan növényvédő szerek szállítása, magsemmisítése. Az országban egyetlen üzem, a Nitrokémia hivatott az ilyen veszélyes KGST állandó bizottsági ülés Budapesten A KGST 1958-ban alakult közlekedési állandó bizottsága december 1—6. között Budapesten tartja jubileumi, 50. ülését. Az egyhetes tanácskozás jelentőségét növeli, hogy az állandó bizottság a KGST 29. budapesti ülésszakának megbízása alapján foglalkozik az 1976—1980. közötti és a távolabbi időszakra vonatkozó közlekedési együttműködés legfontosabb tennivalóival, szem előtt tartva a követelményt, hogy a tagországok közlekedési hálózatának a gazdasági élet fejlődésének ütemével arányos fejlesztésére a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. A tagországok arra törekednek, hogy közlekedésük megfeleljen a nemzetközi együttműködésben támasztott követelményeknek. Ez egyre nagyobb gondot okoz, hiszen a szállítással szemben ugrásszerűen megnövekedtek az igények, mind nagyobb terhek hárulnak a közlekedésre, amelynek problémáit csak szoros együttműködéssel, összehangolt tervek alapján lehet megoldani. anyagok megsemmisítésére, de kapacitása ma már kicsi. Valószínű, hogy a gondosabb vegyszerkezelés, beszerzés s az ésszerű takarékosság valamelyest enyhítené ezt a problémát. A NEB ülése összegezve a legfontosabb tennivalókat, kiemelte annak fontosságát, hogy a felelős vezetők tegyenek többet a tervszerű védekezésért. Az éves és a középtávú településfejlesztési tervek részeként a tanácsokkal közösen dolgozzanak ki intézkedési és beruházási programot. Mindehhez a fed. ügyeleti irányító szervek nagyobb támogatása szükséges. Emellett célszerű fokozni az ellenőrzést, ha kell, a bírságolást a jogszabályok megsértőivel szemben. Végül, de nem utolsósorban sokat tehetnek környezetünk védelméért a társadalmi szervezetek, a Hazafias Népfront ezzel foglalkozó, közelmúltban megalakult bizottságai, a természetszerető emberek. Az elmúlt időszakban nagy társadalmi összefogással igen sokat tettek Nagykáta lakói és az üzemek, vállalatok a község óvodagondjainak megoldásáért. Az utóbbi két esztendőben újabb hatvan kisgyerek számára alakítottak ki óvodai helyet. A kicsinyekre való odafigyelés, és a további támogatás aoznban ezzel még nem szűnt meg. Az idei tanévben a tanács jelentős összegeket fordíthatott óvodai felVoltak és vannak viták arról, hogy miként kötődik a népgazdasági és a vállalati hatékonyság, milyen módon lehet ösztönözni mainál szorosabb összetartozásukat, azt azonban senki nem vonja kétségbe, hogy o hatékonyság növelésére mód van a termelés valamennyi területén. Ezt fejezi ki az is, hogy a formálódó ötödik ötéves terv e feladatot álllitja a középpontba, s hoz- 'z4íűzhetjük: erre kényszeríti gazdasági életünket a világ- gazdaság is. Jogos kérdőjelek Talán lassan már túljutunk azon, hogy a termelési érték puszta növekedése, a vállalati nyereség emelkedése és a hatékonyság között egyenlőség- jelet tegyen a közfelfogás. Az, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat évek óta folyamatosan bővítette, termelési értékét — s vele a vállalati eredményt —, még nem bizonyítja a hatékonyság javítását is. Az viszont igen, hogy — például — idén a tervezettnél gyorsabban létrehozott tárolóterek segítségével megszüntethették a gáz- és fűtőolaj kényszerexportját. Korábban ugyanis a fogyasztás szezonális jellege miatt e termékeket — tárolótér híján — tavasztól őszig nagyobb meny- nyiségben eladták külföldön, ősztől tavaszig viszont magasabb áron ott vásárolták. Jogos kérdőjelek kerülhetnek az olyasfajta „hatékony- sági” teljesítmények mellé, mint az árbevétel növekedése, a termelékenység emelkedése — amikre szívesen hivatkoznak a vállalatok —, ha ezeket elszakítják a többi tényezőtől. Ha azonban azt mondjuk, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalatnál úgy nőtt az árbevétel, a termelékenység, hogy közben javult az eszközkihasználás, s hogy több termékfajtánál fölöslegessé tették a behozatalt — így például a xilolelegy gyártásával —, akkor ezzel már azt is tudattuk, hogy itt ténylegesen javult a hatékonyság. Megszakított lánc Részletes magyarázkodásunk azért nem felesleges, mert — sajnos — elég széles körben tapasztalható, hogy a hatékonyság javítása a vállalatoknál leszűkül a nyereség vizsgálatára, s ha az több, mint az előző esztendőben, akkor a hatékonyságot szintén kedvezőbbnek látják. szerelésekre, ezzel is támogatva az oktató-nevelő munka hatékonyságát. Csak az I-es számú óvodában mintegy 20 ezer forintot költöttek új tornaszerek és az úgynevezett „minimat" készlet beszerzésére. Az utóbbi teszi lehetővé, hogy megkezdhetik a komplex matematikai oktatást ebben az óvodában is. Ott jártunkkor érkezett meg az óriási mászógömb, amely csupán kiegészítője az ötletesebbnél ötletesebb udvari tornaszereknek. Elgondolkoztatónak ítélhetjük azt is, hogjr a fejlesztések, beruházások terveinek mérlegelésekor az érintettek megszakítják a dolgok menetének logikus láncát, csupán a műszaki tényezőket, mutatókat veszik figyelembe, s elhanyagolják a gazdaságosságot, a ráfordítások hozamát; a hatékonyságot. Ez azért veszélyes irányzat — s hátrányait jó néhány fejlesztési beruházásnál lemérhetjük —, mert úgy veszi igénybe a társadalmi erőforrásokat, hogy azok bővített megtérülése kétséges. E bizonytalansági tényezőnek — a ráfordítások várt, de nem realizálódott hasznának — nagy szerepe van abban, hogy az eszközhatékonyság romlott az ipar sok ágában, s ugyanakkor a költségvetés terhei növekedtek. Vastag takaró Nem segítette a hatékonyság növelésére tett erőfeszítéseket, hogy a vállalatok költségérzékenysége csekély volt és maradt — valamit javít a helyzeten a januártól érvényes új szabályozó rendszer —, különösen, ami az anyagok felhasználását és az élőmunka igény- bevételét illeti. Vastag takaróként borult a hatékonyság valós elemzésére az állami támogatások és visszatérítések bonyolult rendszere, s ezért társadalmilag hatékonyan dolgozó vállalatok csekély nyereséget mutathattak fel, míg a támogatásból, visszatérítésekből élők ennek többszörösét. Ilyen és hasonló okok miatt — valójában azért, mert a vállalati nyereség nem fejezte ki hűen a gazdálkodás hatékonyságát — a szükségesnél jóval kisebb szerepet kapott a termelőegységeknél a távlatokban történő tervezés, s ehhez kapcsolódva a tartalékok feltárása. Feltehető, ezeknek a tényezőknek a hatására alakult ki az a vállalati magatartás, melyet a stratégia hiánya, a taktikai lépések egyeduralma jellemzett. A taktikai lépések ugyan segítői lehetnek a hatékonyság javításának, de kétségtelen, jelentős haladást csakis a stratégia eredményezhet. Ha azonban nincs stratégia, akkor a hatékonyságot befolyásoló elemek gyors változására sem számíthatunk. A gyakorlatban azonban ezt a következtetést sem a vállalatok, sem az irányító szervek nem vonták le, hanem megpróbálkoztak a lehetetlennel, a stratégia nélküli hatékonyság- növeléssel. Nem egyetlen lépés Fontos, a hatékonyságot ténylegesen növelő eredménynek tarthatjuk, hogy a Cement- és Mészművek gyáraiban 1974-ben — 1970-hez mérten — 119 kilogrammal emelkedett a Minkerégető keAz iparág eredményeiről és a fejlesztési célokról tanácskoztak csütörtökön az ÉDOSZ székhazában a tejipari vállalatok szocialista brigádjainak vezetői. A beszámolóban elhangzott, hogy a negyedik ötéves terv időszakában tovább javult a lakosság tej- és tejtermékellátása. Az üzemek kielégítették a fogyasztók igényeit, mégpedig nemcsak mennyiség tekintetében, hanem a minőség és a választék is javult. Az elmúlt öt évben 30 új terméket hoztak forgalomba, s ezek nagy része megnyerte a vásárlók tetszését. Javult a csomagolás, a készítmények nagy többsége ma már úgynevezett eldobócsomagolásban kerül az üzletekbe. Az ipar, a kereskedelemmel karöltve, bővítette az el- i árusítóhelyek számát. A progmencék egy köbméterére jutó napi termelés. Ebben része volt a műszaki fejlesztésnek, de annak is, hogy az országos nagy- vállalat nem egyetlen lépésben látta a feladatokat, hanem fölismerte, teendők sokaságának kell a végére érnie ahhoz, hogy gazdálkodása hatékonyabb legyen. A műszaki fejlesztés mellett a legfőbb forrás a szervezettség javítása volt, amibe a technológia szigorítása éppúgy beletartozott, mint a porzási, szállítási veszteségek csökkentése, a forgóeszköz- gazdálkodás ésszerűsítése. (Utóbbi értékére ad példát: a hitelállomány átgondolt apasz- tásával kamatterheik egyetlen esztendő alatt ötmillió forinttal kisebbedtek.) Azt pedig, hogy továbbra is ezt az utat kell járni, aláhúzza az idei, erőteljesen megnőtt cementbehozatal; arra figyelmeztet, hogy korántsem merítették ki tartalékaikat a nagyvállalat egységei. Előbbire megint csak utalásszerű esetet: a váci gyárban a bánya foglalkoztatja a dolgozók egynegyedét. /Azért, mert az előzetesen számítottnál sokkal rosszabb a hasznos és a meddőkőzet aránya, s azért is — amint azt a gyár vezetői önkritikusan fölismerték —, mert rendkívül alacsony a szervezettség színvonala, elavultak a berendezések. Kézenfekvő; a bánya átgondolt fejlesztése az egész gyár gazdálkodásának hatékonyságát javítja, mert növeli a kellő minőségű kő arányát, mert a dolgozók egy részének átcsoportosításával megszüntethető lenne a feldolgozó részlegeknél nehéz helyzetet teremtő létszámhiány stb. S így igazolódik, hogy egyetlen lépés csak akkor ér valamit, ha további sok lépés követi azt, kapcsolódik hozzá. Az alapok adottak A vállalatok többségénél nem hiányoznak az alapok ahhoz, hogy a gazdálkodás hatékonyabbá váljék a következő esztendőkben. A baj ott van, hogy ma még sokkal inkább a külső, mintsem a belső feltételek, adottságok kapják a fő figyelmet, s ennek következtében előnyt élvez az alapok bővítése, a meglevők hasznosítása viszont homályban marad. Jogos követelmény, hogy a vállalati közgondolkozás és szervezet — a középtávú terv kialakításával egyidőben — áthangolódjon az új hullámhosszra, a hatékonyság helyes értelmezésére. Aki úgy hiszi, hogy ez néhány értekezlettel elérhető, az alaposan téved. A teljes közösség kapjon, alkosson tiszta képet arról, hogy helyben ml befolyásolja a hatékonyságot, s az egész közösség legyen kidolgozója a cselekvési programnak is. Mert hisz’ a végrehajtás szintén a teljes kollektívára vár. Mészáros Ottó ram keretében kétezerrel növelték azoknak a helyiségeknek a számát, ahol a fogyasztók pasztőrözött tejet vásárolhatnak. Az egyéb tejtermékekből is szinte az egész ország területén biztosították az ellátást. A hazai tejipar teljes feldolgozó kapacitása 60 száza- • lékkai nőtt és az év végére elérte a napi 5,2 millió litert. A következő tervidőszakban tovább javítják a tej- és tejtermékellátást, például 23 százalékkal több tejet juttatnak el a kereskedelemhez^ A tejipari vállalatoknál több mint 700 szocialista brigád tevékenykedik, csaknem tízezer taggal. A dolgozók az idei versenyfelajánlásaikat már csaknem teljesítették; 38 millió forintos megtakarítást értek éL A megyei NEB tárgyalfa Nagyobb figyelmet érdemel a környezetvédelem K. Gy. A. „Minimat" és mászógömb Gárdos Katalin felvétele Ötmillió liter tej naponta A szocialista brigádvezetők az iparág feladatairól
