Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-25 / 276. szám

%mtap 1975. NOVEMBER 25., KEDD F[€»jKUSZ Suriname MA függetlenné válik a dél-amerikai Suriname, amely jelenleg a Holland Királyság úgynevezett nemzetközössé­gének tagja. Az új, független állam első elnöke a jelenlegi főkonmányzó, dr. J. Ferrier lesz, miniszterelnöke a Suri­name-! Nemzeti Párt vezető­je, Henk Arron, aki jelenleg is betölti ezt a tisztet. Arron közlése szerint nyolc hónapon belül választásokat írnak ki, hogy véglegesen meghatároz­zák az állam alkotmányát és kormányát A MAGYARORSZÄGNÄL mintegy másfélszer nagyobb, 140 ezer négyzetkilométeres Suriname a dél-amerikai kon­tinens északkeleti partvidékén terület, Guayana, Brazília és Francia-Guayana határolja. Lakosainak száma 1973-ban becslés szerint 430 ezer volt. A népesség mintegy 40 százalé­ka afrikai eredetű néger, il­letve kreol, akiknek ősei rab­szolgáikként kerültek a gyar­mat egykori cukordádültet- vényeire. A 36 százalékos in­diai eredetű népcsoport és a 14 százalékot kitevő indonéz eredetű lakosság a gyarmatra behozott munkások leszárma­zottja. Az őslakos indiánok a lakosság mintegy 6 százalékát jelentik, az európaiak, főként a hollandok, két százalékot, s ugyanennyi a kínai származá­sú lakosok aránya is. A XVn. SZAZAD óta hol­land gyarmat Suriname. (1667-ben az Oredai békében cserében kapták az angoloktól a hollandok az észak-ameri­kai Üj-Aszterdamért, a ké­sőbbi New Yorkért). 1954 vé­gén lett a holland államon belül autonóm terület. Gaz­dagságának alapja korábban a cukornádtermelés volt, ma azonban kivitelének csaknem háromnegyed részét a bauxit jelenti, amelynek kitermelése holland és amerikai vállala­tok kezében van. (Suriname Ausztrália és Jamaica után a világ harmadik bauxittermelő országa. Függetlenné válása után is szoros kapcsolatot kí­ván fenntartani az Európai Gazdasági Közösséggel). Leg­fontosabb mezőgazdasági ter­méke a rizs, ezt a kakaó, a kávé és a cukornád követi. Az ország gazdaságilag igen el­maradott. Ipara jelentéktelen, a munkanélküliség megköze­líti a 30 százalékot. A függet­lenségi tárgyalások során Hol­landia kötelezettséget vállalt, hogy 10 év alatt 3,5 milliárd holland forint fejlesztési se­gélyt biztosít az új, független államnak. (Suriname eredeti követelése több mint hatmil- liárd volt). A lakosság igen nagy része, csaknem egyne­gyede települt át eddig Hol­landiába, hogy megélhetést találjon, a függetlenné válás után ez már nem lesz lehet­séges ... AZ t?J ÁLLAM kormányá­ban a — kreolokat tömörítő — nemzeti párton kívül részt vesz a köztársasági naciona­lista párt is. Az ellenzék leg­fontosabb pártja az indiai eredetű lakosságot képviselő haladó reformpárt, vezetője J. Lachmon. HANK ARRON, Suriname miniszterelnöke a közelmúlt­ban kijelentette, hogy az új köztársaság a közeljövőben csatlakozni akar az Amerikai Államok Szervezetéhez. SURINAME új zászlajában — az öt alapvető nemzetisé­get jelképezve — öt csillag lesz: fehér, fekete, barna, vö­rös és sárga. A függetlenségi ünnepen Juliana holland ki­rálynő képviseletében Beat­rix hercegnő vesz részt, a hol­land kormány küldöttségét Denuyt miniszterelnök vezeti. BEJRUTBAN hétfőn foko­zódtak az utcai harcok. Mind­össze fél órán át tanácskozott a helyzet rosszabbodása miatt összehívott Nemzeti Párbe­széd Bizottsága. HÉTFŐN ANKARÁBAN új­ra megkezdődtek a török— amerikai tárgyalások a Tö­rökországban levő amerikai katonai támaszpontok újbóli megnyitásának ügyében. USSZABON Kétórás általános politikai sztrájk A lisszaboni ipari körzet üzemi bizottságainak felhívá­sára hétfőn délután több száz­ezer portugál dolgozó kétórás általános politikai sztrájkot tartott. A munkások a gyá­rakban röpgyűléseken ítélték el a jobboldali politikai és ka­tonai körök hatalomátvételi kísérletet, követelték Azeve- do kormányának távozását és új baloldali kabinet megala­kítását. A sztrájkolók támogatásuk­ról biztosították Carvalho tá­bornokot, a COPCON főnökét, a lisszaboni katonai körzet parancsnokát, akit az Antu- nes-csoporthoz tartozó Lou- renco századossal akartak fel­váltani . a körzet élén; köve­telték Da Silva tábornoknak, a légierő főparancsnokának, illetve J. Neves ezredesnek, a Lisszabon melletti komman­\ le­dóezred parancsnokának mondatását. A Portugál Kommunista Párt lisszaboni bizottsága tá­mogatásáról biztosította a munkások „egységes akció­ját”. A PKP a dél-portugáliai Bejában tüntetést hívott össze a „reakció mesterkedéseinek meghiúsításáért”. A lisszaboni katonai körzet „Katonák összefogva Győz­nek” (SUV) mozgalmának tit­kársága is támogatta a kato­nák „dolgozó testvéreinek” harcát. A portugál elnöki hivatal közölte, hogy Costa Gomez el­nök a Legfelsőbb Forradalmi Tanács ülése előtt fogadta Al­varo Cunhalt, a Portugál Kom­munista Párt főtitkárát és a válságos helyzetről tanácsko­zott vele. Bővebb részleteket nem hoztak nyilvánosságra. Leone hazaérkezett a Szovjetunióból A látogatásról közös közleményt adtak ki Giovanni Leone, az Olasz Köztársaság elnöke, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének meghívásá­ra hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, hétfőn reggel Tbilisziből hazaérkezett Ró­mába. Szovjet—olasz közös közle­ményt adtak ki az olasz köz- társasági elnök hivatalos szovjetunióbeli látogatásáról. A közös közlemény bejelenti; Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára elfogadta Giovanni Leo­ne meghívását, hogy tegyen hivatalos látogatást Olaszor­szágban. A szovjet vezetők és az olasz köztársasági elnök konstruk­tív légkörben lezajlott tárgya­lásain megvitatták a kétol­dalú kapcsolatok továbbfej­lesztésének kérdéseit. Véle­ményt cseréltek a kölcsönös érdeklődésre számót tartó, nagy fontosságú nemzetközi problémákról. „Az olasz köztársasági el­nök mindenütt meleg fogad­tatásban részesült. Ebben ki­fejezésre jutott a szovjet nép rokonszenve és barátsága az olasz nép iránt” — hangzik a közlemény. A látogatás idején aláírták a szovjet—olasz nyilatkoza­tot, az 1975—1979-es évekre szóló gazdasági, együttműkö­dési egyezményt és azt a meg­állapodást, amelynek értel­mében a tengerhajózás terü­letén megszüntetik a kettős adózási kötelezettséget. Giovanni Leone, az Olasz Köztársaság elnöke Tbilisziből történt hazautazása előtt a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Szovjetunióban tett látogatá­sa, megbeszélései és találko­zói tovább mélyítik majd a kölcsönös megértést és az együttműködést a két ország között. „A tárgyalások és a Moszk­vában aláírt dokumentumok rendkívül fontos lépést je­lentenek a már eddig is ba­ráti és szoros kapcsolataink fejlődésének útján. Meggyőző­désem, hogy ezeknek a kap­csolatoknak állandóan fejlőd­niük kell minden területen.” Arafat Moszkvában Hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának elnöke. A repülő­téren a palesztin vendéget és kíséretét Vagyim Rumjancev, az SZKP KB nemzetközi osz­tályának helyettes vezetője, Jurij Csernyakov, a külügymi­nisztérium főtitkára, vala­mint a Központi Bizottság és a külügyminisztérium más mun­katársai fogadták. LENINGRAD \ békemozgalmi világkonferencia záróülése A leningrádi béke-világkon­ferencia résztvevői hétfőn a Béke-világtanács fennállásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból nyilatkozatot fogadtak el, amely megvonja a tanács ne­gyedszázados tevékenységé­nek mérlegét. A békeharcosok millióinak önfeláldozó harca felbecsülhetetlen tényezővel járult hozzá a népek közötti bizalom és kölcsönös megértés légkörének megteremtéséhez — hangsúlyozza a dokumen­tum. Romesh Chandra, a Béke­világtanács főtitkára a lenin­grádi békemozgalmi világ- konferencia záróülésén mon­dott beszédében hangsúlyozta, hogy a tanácskozás rendkívül nagy jelentőségű a békeszere­tő erők további konszolidáció­ja szempontjából és újabb ösztönzést adott a nemzetközi békemozgalomnak. „A béke­mozgalom végső célja á hábo­rúktól és erőszaktól mentes világ megteremtése” — szö­gezte le. CSAK RÖVIDEN... AZ SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelsőbb Tanács El­nöksége és a szovjet kormány meghívására ma csehszlovák párt- és kormányküldöttség élén hivatalos, baráti látoga­tásra utazik a Szovjetunióba dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság elnöke. ÖTNAPOS hivatalos látoga­tásra hétfőn délelőtt Nyugat- Németországba érkezett Tó­dor Zsivkov, a Bolgár Nép- köztársaság Államtanácsának elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. BANGLADES több városá­ban — Chittagongban, Daccá- ban, Knulnában, Bográban és Comillában — a hadsere­gen belül fegyveres összetű­zések robbantak ki. Csak Dacoában több mint 20 tisz­tet gyilkoltak meg. MAKARIOSZ ciprusi elnök hétfőin kijelentette, hogy Cip­rus kész felújítani a megsza­kadt ’ béke tárgyalásokat a Cip­rusi török közösség vezetői­vel. HANOI lesz a fővárosa az újra egyesülő két vietnami or­szágrésznek — jelentették hétfőn a hírügynökségek a hanoi rádió Bangkokban le­hallgatott adása alapján. KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára hétfőn dél­után Jeruzsálemben két órán át tan'cskozott Rabin izraeli miniszterelnökkel. GENSCHER nyugatnémet külügyminiszter Dél-Ameri- kában tett egyhetes látoga­tásáról hétfőn visszaérke­zett Bonnba. A legendás harcos LUDVIK SVOBODA NYOLCVAN ÉVES Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke táviratban köszöntötte Ludvík Svoboda hadsereg­tábornokot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság volt elnö­két 80. születésnapja alkalmából. Minden ember élete regény. Van, akié már életében legen­dássá változik. A ma 80 éves Ludvík Svobodáé ilyen. Hroznatínban, a cseh-marva felföldön született. Agronó- musnak tanult, csak a körül­mények hatására állt katoná­nak. Az első világháborúban tisztként átvezette alakulatát az oroszokhoz: nem kívánt vé- rezni a Habsburg-monarchiá­ért. 1920-ban zászlóaljparancs­nokként tért vissza hazájába. Két évig gazdálkodott, majd belépett a csehszlovák hadse­regbe. 1931-től professzor a Hranicei Katonai Akadémián, 1934-től — alezredesi rangban — a kromerízi ezred parancs­nok^. 1939. március 15-én, a német megszállás napján va­lamennyi tiszttársával együtt leszerelték. De Ludvík Svobo­da nem adta fel a harcot. Azonnal hozzálátott egy föld­alatti hírszerzőhálózat felállí­tásához. Tömegesen segítette külföldre a menekülő fiatalo­kat. Aztán ő maga is átlépte a lengyel határt. Krakkóban a lengyel kor­mány tudtával megkezdte az első antifasiszta csehszlovák alakulat szervezését. A hábo­rúban az alig néhány hetes alakulat Tamopolnál került szembe a német csapatokkal. Megálltak helyüket, aztán az eredeti terv szerint Nyugat- Ukrajnába vonultak. A Szov­jetunióban 1941-ben — a lon­doni csehszlovák emigráns kormány akadékoskodása elle­nére — megszervezte az 1. Ónálló Csehszlovák Zászlóal­jat. Parancsnoksága alatt az alakulat a Harkov melletti Szokolovónál esett át a tűzke­resztségen. 1945 májusáig dan­dárrá, majd hadtestté gyara­podott alakulata, a szovjet hadsereg oldalán, egyetlen csa­tát sem vesztett el. Győztesen szabadítottak fel sok szovjet és lengyel várost és Csehszlo­vákia jelentős részét. Különö­sen kitüüntették magulcat 1943 őszén, a történelmi kijevi, s 1944 novemberében a duklai hágónál lezajlott csatában. . 1945 áprilisában, mint az 1. hadtest parancsnokát, kine­vezték a prágai kormány hon­védelmi miniszterévé. 1948- ban belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába, amely­nek központi bizottsági tagjá­vá választották 1949-ben. 1950- től a testnevelési és sportbi­zottság elnöke; a személyi kul­tusz éveiben visszahívták álla­mi funkcióiból. 1954-ig a ter­melőszövetkezeti mozgalom erősítésében vett részt, majd ismét katona: 1958-ig a Kle- ment Gottwald Akadémia pa­rancsnoka. 1965-ben megkapta a Szovjetunió Hőse és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság Hőse kitüntetést, 1966-ban a Lenin-rendet. 1968 tavaszán, hatalmas többséggel, köztársa­sági elnökké választották. Az idén, megrendült egészségi ál­lapota miatt, visszavonult hi­vatalától. 1968 óta ismét tagja a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének. Államfői tiszt­ségében, az 1968—69-es kriti­kus időkben elvszerű, szocia­lista, internacionalista állhata­tossággal tartott ki a Szovjet­unióhoz és a szocialista közös­séghez fűződő barátság mel­lett, hozzájárult országának marxista—leninista konszoli­dációjához. Híres könyvében, Az Uraitól Prágáig csakúgy, mint magán- beszélgetések során, mély elis­meréssel tett említést azokról a magyar katonákról és hő­siességükről, akik az 1. Cseh­szlovák Hadtesthez csatlakoz­va, antifasisztaként harcoltak, hogy bosszút álljanak közös ellenségünkön. Nyolcvanadik születésnap­ján tisztelettel és szeretettel köszöntjük a legendás harcost, a népek barátságának, megér­tésének kiemelkedő katonáját Három vélemény Széles körű vita a LEMP VII. kongresszusa előtt Javában folynak egész Lengyelországban a párt küldöttérte­kezletei. Az üzemek, tudományos intézmények és állami gazda­ságok dolgozói, a művészek és társadalmi aktívák a kongresszusi téziseket saját intézményeik és szakmai csoportjaik rövid és hosz- szú távú teendőivel együtt beszélik meg. Az országos méretű elő­készítő politikai eszmecseréken kifejezésre jutnak a lengyel tár­sadalom által a múlt évek során elért gazdasági és társadalmi eredmények, őszintén feltárulnak a hiányosságok, alkotó javas­latok formájában kikristályosodnak az ésszerű változtatási igények. A pártkongresszus előtti vitára a lengyelek állampolgári elköte- zettsége, a személyes problémáknak a társadalmi problémákkal való tudatos egybekapcsolása, és az a meggyőződés jellemző, hogy a további erőfeszítések az egész ország sikeres fejlődésének ügyét szolgálják majd. Waclaw Staniszewski, a varsó­Zerani Személyautógyár dolgozója, a LEMP KB tagja mondotta: „Edward Gierek elvtárs a legutób­bi plénumon a többi között azt mondta, hogy a következő ötéves tervben tevékenységünk középpont­jában a munka minőségének és a dolgozók életkörülményei megjavítá­sának kell állnia. A munka minőségének javítása, a maximális takarékosság, az odaadó szorgalom és a körültekintő, gondo­san mérlegelt beruházási tevékeny­ség mindnyájunk személyes ügye. A vállalatunknál alkalmazott legmo­dernebb irányítási és igazgatási mód­szerek is elégtelennek bizonyulnak azonban, ha rossz az anyagellátás és az együttműködő társak munkája. Ma jobb autókat gyártunk, mint a múlt ötéves tervben, és a termelés a kétszeresére emelkedett. Három­szorosára nőtt az exportra szánt ko­csik száma. Számottevően túlteljesít­jük az előírt tervet. Gyárunk mun- karitmusát azonban egyenetlenné te­szik a kooperációs partnerek kése­delmes szállításai. Az a véleményem, hogy a gépkocsiipar sok tekintetben megelőzte országunkban az ipar más ágazatait.” Jadwiga Blusz, a lódzi „Wólczan- ka” Ruhagyár varrónője, a LEMP KB tagja így vélekedik: „Országunk sokat változott a múlt évek során, s a haladás különösen jól látható Lódzban. Nagy nehézsé­gekkel küszködött ez a város: fojto­gatták a régi városépítészeti megol­dások, akadozott a vízellátás. Kor­szerűtlen volt a lódzi, ipar, az épü­letek és a géppark, kényszerűségből elavult technológiát alkalmaztunk, rosszak voltak az iparban a munka- körülmények. És alig néhány év alatt nagy vál­tozásoknak lehettünk tanúi Lódzban. A legmagasabb szinten hozott párt- határozat alapján kidolgoztuk a vá­ros és iparának rekonstrukciós és fejlesztési programját. Üj üzemek épültek, nagyon sokat korszerűsítet­tek, a gépparkot legnagyobbrészt ki­cserélték, a lódzi dolgozók többsé­gének alapvetően megjavultak a munkakörülményei. Űj lakónegyedek épültek, átalakítás alatt vannak a ré­giek, tökéletesítik a közlekedési rend­szert, kiszélesítik a kereskedelmi és a szolgáltatási hálózatot. A lódzi munkásosztály életkörül­ményeinek megjavulására természe­tesen nagy hatással voltak az egész országra vonatkozó párthatározatok is, így Lódz valamennyi dolgozója, a textilmunkásnők különös örömmel fogadták a szülési szabadság meg­hosszabbítására és a csecsemőgondo­zási szabadságra, a beteg gyerme­kek gondozására adott fizetett sza­badságidő növelésére, a korábban el­érhető nyugdíjazásra vonatkozó ha­tározatokat. Az ipar és a város fejlesztésére vonatkozó pártprogram megvalósítá­sát Lódz valamennyi lakosa közös feladatának tartja, nagy energiák és kezdeményezőkészség felszabadulásá­nak vagyunk tanúi.” A poznani vajdaságban fekvő so­kolowo Állami Gazdaság Kom­binátja élvonalbeli üzem. Több mint háromezer hektáron gazdálko­dik és 600 dolgozót foglalkoztat. Mi­lyen források szolgáltak alapul az üzem sikereihez, hogyan értelmezik a dolgozók a VII. pártkongresszus célkitűzéseit? Az üzemi bizottság elnöke, Ed­ward Styzinski mondotta: „Más a munkakedv és más a tudás. Nálunk ez a két dolog általában együtt jelentkezik. Neveljük egymást és együtt tanulnunk. Dolgozóink 90 százaléka már szakképzett mezőgaz­dasági munkás. Sokan megszerezték a munka mestere címet. Mi magunk szerveztünk szakmai tanfolyamokat. Az előadóik üzemünk mérnökei vol­tak, és meghívtuk a poznani szak­iskolák szakembereit. Az igazgatói testület is állandóan továbbképzi magát. A múlt évek során megváltoztat­tuk a termelt növények struktúráját, a számunkra legmegfelelőbb fajtákat kerestük. Beruházási költségeket is vállaltunk, sőt nem riadtunk vissza a kölcsöntől sem. Modern istállókat építettünk, számos régi épületet kor­szerűsítettünk, ahol csak lehetett, gé­pesítettük a munkafolyamatokat. Átépítettük például a szarvasmar­ha-istállónkat. Régebben 70 szarvas- marha fért el benne, ma 156 férő­helyünk van. Azelőtt három ember dolgozott az állatok mellett, ma — bár az állatállomány a kétszeresére emelkedett — csupán egy. A tervek szerint 1980-ra jelentősen növelni kí­vánjuk a gabona- és a takarmány­répa-termelést, valamint a tej és hús­termékek mennyiségét is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents