Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-25 / 276. szám

1975. NOVEMBER 25., KEDD «* e«i JJ v/tlififP Évről évre több a hazalátogató Ülésezett a Magyarok Világszövetségének elnöksége A határainkon túl, szerte a világon, valamennyi kontinen­sen élő honfitársainkkal való kapcsolattartás, az óhazához kötődés, nemzeti érzésünk ápo­lása volt a témája annak a tanácskozásnak, amelyet hétfőn tartottak a Magyarok Világ- szövetségénél. Az elnökség — dr. Bognár József elnök veze­tésével, dr. Szabó Zoltán fő­titkár előterjesztése alapján — évi rendes ülésén értékelte a szövetség 1975-ös munkáját és felvázolta jövő évi programját. A napirend előtt kegyelettel megemlékezett az elnökség dr. Bárczi Géza akadémikusról, az anyanyelvi konferencia nem­rég elhunyt elnökéről. Sokcsatornás kapcsolat ala­kult ki és erősödött az érint­kezés ebben az esztendőben is a külországokban levő honfi­társainkkal. Jóindulatú köze­ledésük elé — mondták a mostani tanácskozáson is — nem állítunk akadályokat. Jel­zi ezt — egyebek között — az évről évre hazalátogatók szá­mának növekedése, a családo­kon belül is sokasodó rokon­látogatás, nemkülönben az anyanyelven szerkesztett és a világ sok részén publikált nyelvkönyvek, magyar tan­könyvek, a Magyar Népköz- társaságról szóló kiadványok egész sora. Igen népszerű a Magyar Rádió „Szülőföldünk” adása. Az idei évben kiemel­kedő esemény volt az anya­nyelvi konferencia védnöksé­gének hazánkban megrende­zett — a 30. felszabadulási év­fordulóhoz is kapcsolódott — ülése. 1976-ban is — az elnökségi ülésen elhangzottak szerint — tartalmas programokat szervez a Magyarok Világszövetsége a hazalátogató honfitársak részé­re, akik között mind nagyobb számban vannak a második és harmadik generáció képviselői. A szülőfalu megemlékezése Landler Jenőről Landler Jenő, a magyaror­szági és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő sze­mélyisége, a Magyar Tanács­köztársaság belügyi népbiz­tosa, majd a Magyar Vörös Hadsereg főparancsnoka 100 évvel ezelőtt a Zala megyei Gelse községben született. A centenárium alkalmából nagy fiára emlékezett a szülő­falu. Hétfőn bensőséges ün­nepség keretében megkoszo­rúzták a helybeli általános iskola falán elhelyezett már­ványtáblát. Landler Jenő itt járt elemi iskolába. Ünnepséget rendeztek Nagy­kanizsán is a róla elnevezett gimnáziumban. Az iskola diák­sága, nevelőtestülete, s a vá­ros munkásságának képvi­selői megkoszorúzták az is­kola falán elhelyezett Land ler-domborművet. Nehezebb feltételek Az igazodás: érdek és kényszer a vállalatok számára Asszonyok a volánnál Az asszonyt tükrök veszik körül, mégis csak időnként pil­lant rájuk, akkor sem az ar­cát vizsgálgatja, vagy a haját igazítja, hanem az utat figyeli a jármű mögött, s utasait a Barkas belsejében, a padokon. Finoman, jó érzékkel vezet: fokozatosan gyorsít, lassan fé­kez. A piros fejű, széles rugón dülöngélő holdibébi időnkint a szélvédő üveghez koccan. Régi álmom teljesült — A kalbalababám tart éb­ren, ha késő estére nyúlik a műszak — mondja Varga Gusztávné, az 1. sz. Volán Vál­lalat 5-ös üzemegységének gépkocsivezetője. — Ami bi­zony gyakran megesik, s ez az egyetlen hátránya munkám­nak. Szinte mindennap többet dolgozom nyolc óránál, Nagy­tétényben lakom, ezért hajnali 4-kor kelek, hogy időben Bu­dán, a Kosztolányi Dezső té­ren lehessek, s ritkán kerülök haza este 8-nál korábban. Letérünk a százhalombat­tai műútról, s hepehupás, tó­csákkal teli útszakaszon me­gyünk tovább a Dunamenti Hőerőmű irányába. Vargáné ügyesen kerülgeti a kátyúkat. — Kis kerülőt teszünk a tsz felé — magyarázza —, mert a bekötő út egy szakasza rendkí­vül sáros. — Majd folytatja az imént megszakadt beszélge­tést: — Szakmám szerint villany- szerelő volnék, s ebben a mun­kakörben 11 évig dolgoztam a Mechanikai Műveknél, de tu­lajdonképpen mindig volán mellé vágytam. A gépkocsive­zetést a legváltozatosabb mun­kák egyikének tartom, öt éve újsághirdetésre jöttem a Vo­lánhoz, elvégeztem a gépkocsi- vezetői tanfolyamot, tehertaxi- ra kerültem, majd mintegy 4 évvel ezelőtt szerződtem a 22. sz. Állami Építőipari Válla­lat erőművi beruházóihoz, ahol a mai napig dolgozom. — Amikor kezdő vezetőként ült a kormány mellé, nem ér­zett félelmet? — Bizony sokszor eszembe jutott, mennyire féltem a fér­jem mögött ülni a motoron, de a kocsi egészen más. Eleinte persze hiányzott a biztonság- érzet, a rutin. Hamarosan megjött ez is, s férjem, aki látta, milyen szívesen vezetek, követte példám: ő is átjött az 1-es számú Volán Vállalathoz. Többet keresnek a férfiaknál — Tudomásom szerint szo­cialista brigádban dolgozik ... — Igen, négy éve lettem bri­gádtag, azóta a 25 fős munka- csoport nagyon jól összeková- csolódott, s mivel minden kö­zös programban részt vett a párom is, tiszteletbeli brigád­taggá választottuk. Érdekes egyébként, hogy a brigád szin­te kizárólag férfiakból áll, mindössze egy nő van rajtam kívül. Megérkezünk. Az utasok ki­szállnak, Vargáné pedig el­szalad elintézni a menetlevél­lel kapcsolatos adminisztrá­ciót. Visszajön, letörli kívülről az ablakot, majd beül a veze­tőfülkébe, s várjuk az újabb feladatot. — Hátrányban vannak-e a férfiakkal szemben? — Ellenkezőleg, különféle kedvezményekben részesü­lünk. Az egyetlen megszorítás — ami érthető és természetes —, hogy nagy teherautókat nem vezethetünk, csupán két és fél tonnás furgonokat. E kategórián belül a férfiakéval azonos az alapfizetésünk, s er­re jön a napidíj, a rakodási pótlék és a prémium. Nem rit­kaság. hogy egy gépkocsdveze- tőnő többet keres, mint férfi kollégája. Azért kezdtem a do­log anyagi oldalával, mert ál­talában: ebben. vágyunk' mi nők leginkább hátrányban. De az erkölcsi elismerés sem ha­nyagolható el, az, hogy a nők kevesebb balesetet okoznak, körültekintőbben vezetnek, le­mérhető a kitüntetésekben is. Ugyanis arányukhoz képest jóval több nő kap jutalmat, elismerést, mint férfi Szavait később Sárosdi Bá­lint forgalmi osztályvezető erősíti meg: — Üzemegységünknél 856 gépkocsivezető dolgozik, kö­zülük 40 nő. Ha figyelembe vesszük, hogy vállalatunknak 12 üzemegysége van, s kizá­rólag itt dolgoznak gépkocsi­vezetőnők, akkor még kisebb­re zsugorodik az arányuk. Munkájukról csak a legjobba­kat lehet mondani. Kevesebb balesetet idéznek elő, ritkáb­bak a koccanások és általában kevesebb a magatartásbeli probléma is. Átlagbérük vala­mivel meghaladja az azonos típusú kocsikon dolgozó fér­fiakét, ugyanis többnyire azo­kat ültetjük kiskocsira, akik friss vagy viszonylag friss jo­gosítvánnyal rendelkeznek. A nők viszont már gyakorlottak, besorolásuk magasabb. Nehéz szakma A szerelőműhelyben kisebb- nagyobb teherautókat látunk a javítóállásokban. Az egyik kocsin hárman dolgoznak, a hűtőjét egyengetik. A szerelők egyike, Harangi János gyakran ápol 2,5 tonnás kis kocsikat. — Mi a véleménye a női vezetőkről? — Minden elismerésem és tiszteletem az övék, szerintem nem nőknek való munkát vé­geznek, mégis a nehéz körül­mények ellenére, gondosan karbantartják kocsijukat. Jár­műveik tisztábbak, s a legki­sebb gyanús zajra odafigyel­nek, megvizsgálják a motort. Ha maguk nem tudják meg­javítani, behozzák a telepre a kocsit, amelyet soron kívül rendbe hozunk. Űjabb utasok szállnak be, hónuk alatt nagy aktacsomók­kal, a motor felbúg, s elin­dulunk Pest felé. — Mikor volt utoljára sza­badságon? — Egy hónapja. Amikor a férjem hazajött a kórházból, kivettem tíz napot. Nagy öröm volt az ijedtségre — emlék­szik —, hiszen ötödször ke­rült műtőasztalra, de már dol­gozik. Hogy legközelebb mi­kor megyek szabadságra, azt nem tudnám megmondani, ugyanis nem szívesen adom át a kocsit — most is három he­lyen behorpasztva kaptam vissza. Pedig ez egészen új, februárban ültem rá. Egyéb­ként az is a nők megbecsülé­séhez tartozik, hogy az új ko­csikat nekünk adják. S emlí­tésre méltó szabály írja elő: a nők 25 kilónál nagyobb terhet nem rakodhatnak. Külön utak nélkül — Ebben a szakmában nem ritka a feketefuvarozás. Mi erről a véleménye? — Havonta megvan a négy­ezer forintom, amit nem ér­demes „külön utakkal” koc­káztatni. Különben az is bi­zonyítja, hogy saját zsebre nem dolgozom, hogy havonta 60— 80 százalékkal túlteljesítem a normát. S itt van kifogásolni­valóm: nálunk, aki 115 száza­lékra teljesíti normáját, alap­fizetésének 40 százalékát pré­miumként megkapja, de 15 fölött bármennyivel többet tel­jesít, többel nem honorálják. Vargáné naponta 200 kilo­métert vezet, este pedig várja a tűzhely, a család. Minden­nap főz. ugyanis a férje a Be­tonútépítő Vállalatnak fuvaroz Biatorbágyon, s napközben nem jut meleg ételhez. 17 éves lánya nagyritkán leveszi ugyan válláról ezt a gondot, többnyi­re azonban csak 11-kor hajt­hatja álomra a fejét. Czibor Valéria Megjelent a Magyar Köz­lönyben a kormány határo­zata — s a hozzá kapcsolódó miniszteri rendeletek sora — a januártól érvényes új sza­bályozó rendszerről. Ahogy mondani szokták: végső sza­kaszához érkezett a felkészü­lés, s most már a gyakorlat­ban kell majd bizonyítani, mennyire ismerték fel érde­keiket a gazdálkodó egysé­gek, s mi az, amiben puszta kényszert látnak. Illúzió len­ne azt hinni, hogy az érde­kek felismerése, s főként gya­korlati érvényesítése, gyors folyamat. Ma az új szabá­lyozó rendszer elemeinek többségét a vállalatpknál úgy fogják fel, mint a központi akarat szigorítását. Elvi egyetértés Abban megegyeznek a véle­mények mindenütt, hogy a gazdálkodás feltételei nehe­zebbé válnak — a miértre majd még visszatérünk —, ám korántsem azonos annak megítélése, milyen tetteket kö­vetelnek a változó körülmé­nyek. Jó irányban keresi a vá­laszt páldául a Csepel Autó­gyár, a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat, amikor a ter­melés mennyiségi növekedé­sével szemben előnyben ré­szesíti a termékszerkezet vál­tozását, azokat az árukat, amelyek jobban megfelel­nek a népgazdasági szinten mért hatékonyság követel­ményeinek. Aki azt hiszi, hogy ez az álláspont viták nélkül elfogadásra talált, az alaposan téved. Rendkívül nehéz, szívós küzdelemben lehetett csak legyűrni a hosz- szú gvek alatt kialakult be­idegződéseket. Ezek egyebek között azt sugallták, hogy a vállalj „fejlődése” — s azért az idézőjel, mert bebizonyoso­dott, ez a fejlődés nagyon is kétélű — azonos a kibocsá­tott termékmennyiség bő­vülésével, s hogy a több ter­mékhez természetesen több ember kell. Helyes rangsor Egyszerűnek látszik az a felismerés — bár korántsem könnyű eljutni idáig üzemi méretekben —, hogy bizonyos termékek mennyiségét való­ban növelni kell, mert ará­nyuk emelkedése a teljes termelésen belül javítja a hatékonyságot, s így a válla­lati eredményt. Ennek jegyé­ben vezették be az autógyár­ban az önjáró autóbusz-fe- nékvázak készítését, s adnak főszerepet e terméknek az ötödik ötéves tervben. Ezt a gazdálkodási törvényességet érvényesítette a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, amikor I rövid idő — két esztendő — alatt felére csökkentették — ezerkétszázról hatszázra — a gyártott termékek számát, s folytatják a rangsor alapján történő válogatást a követke­ző években is. Nem jóslat, ha azt állítjuk: az említett helyeken már megkezdték az igazodást a nehezebb feltételekhez. Csak­hogy: ma nem ez az általá­nos. Sajnos, sokkal inkább az, hogy a vállalatok egy ré­sze még arra sem tud magya­rázatot adni, termékei je­lentős hányadát miért állítja elő veszteséggel! E meghök­kentő tapasztalatunk egybe­vág azzal, amit a vállala­tok igazodási képességeiről és hajlandóságáról a pénzügy- miniszter mondott el az 1975 júniusában megrendezett XIV. közgazdász vándorgyűlésen. Csak hátrányok? Adapterek - rendelésre Utaltunk arra, hogy választ adunk a kérdésre, miért nehezedtek meg a gazdálko­dási feltételek. Egyebek között azért, mert a termelési költ­ségeken belül nagyobb lesz az anyagköltségek aránya; növekszik az élőmunka ille- tékterhe; megszűnik a beru­házási források ingyenes — juttatásszerű — jellege. A vállalati nyereség — a sza­bályozók bevezetését köve­tően — átlagosan egyharma- dával csökken, s ez valóban átmenetileg hátrányosan érin­ti a vállalatokat. Jogos azonban a kérdés: csak hátrányok járnak együtt az új helyzettel? S most nem arra gondolunk, hogy — pél­dául — a jelenleginél rugal­masabb bérszabályozás, vál- lalatialap-képzés és hasznosí­tás elősegíti a vállalatok iga­zodási törekvéseit, hanem a kényszer és az érdek össze­fonódására. Arra, hogy a gaz­dasági hatékonyság mainál gyorsabb javítása — ami az új szabályozók bevallott, célja — valamennyi vállalat szá­mára megnöveli az érvénye­sülés terepének határait, s természetesen fokozatosan bő­víti az igénybe vehető forrá­sokat is. Nem hivatalból Valaki azt mondta, hogy mi mást tehetne, az új szabályo­zást hivatalból helyeselnie kell, mint vállalatvezetőt, er­re kötelezi a fegyelem. Ne ta­gadjuk, a fegyelemnek van ilyen jellege is, ám sokkal fontosabb, hogy a tudatosság jusson főszerephez! Az a tudatosság, amelyet a Nagykőrösi Konzervgyár ta­núsított jövő esztendei terve kidolgozásakor. Mert igaz, el­ső pillanatra az a legimponá- lóbb, hogy 1,2 milliárd forint értékű árut kívánnak előállí­tani, azaz töretlenül folytat­ják a termelési érték növelé­sét. Behatóbb tanulmányozás után viszont arra kell hogy rájöjjünk: e tervezőmunká­ban az az imponáló, hogy nem kényszerű-kelletlen, „hi­vatalos” helyesléssel veszi tu­domásul a megnehezedett fel­tételeket, hanem értelmezi, elemzi azokat, s egyezteti a vállalati célokkal, érdekekkel, így teremt egységet helyi és általános teendők, irányok kö­zött. Vajmi keveset ér ugyan­is az a bólogatás, melyet nap­jainkban elég sűrűn láthatunk különböző tanácskozásokon, vállalati értekezleteken, ha az egyetértés formális, ha csu­pán annyi húzódik meg mö­götte. hogy „majd lesz vala­hogy”. A körösi példában az a legfontosabb, hogy mellőzték az egyetértés formális voná­sait, sőt, szították a vitát, mert hittek és hisznek abban, hogy csak így, a nézetek üt­közésével alakítható ki a már mindenki számára köte­lező program. Félrevert harangok Némelyik vállalat közössé­ge manapság félrevert haran­gok felbolydította falu népére hasonlít. Szaladgálnak riadtan, mint akik nem tudják, tűz, vagy víz jön-e, s azért szól a harang? Vagy mi miatt? Holott a harangot azok verik félre, akik restek a józan gondolkodásra, ám annál haj­lamosabbak a pánikra. Túl sok szó esik arról, hogy mi „nem lesz”, s szinte semmit sem beszélnek arról, hogy mi­nek kell lennie! Ne kerülgessük: ma a fél­oldalas, a dolgok egy részét az összefüggések láncolatából ki­emelő tájékoztatás miatt a vállalati közösségekben ren­geteg a félreértés, a téves hie­delem. Mert „nem lesz” beru­házásra pénz saját forrásból s hitel sem, alig valami jut bérfejlesztésre, nyereségre... Figyeljük csak! Mintha a sza­bályzók egész rendszere sem­mi mást, csupán a pénzt, pénzbeli forrásokat határozná meg! Hol marad a források táp­lálója, a munka?! A nehezebb gazdálkodási feltételeket nem egy megha­tározhatatlan központi akarat találta ki, hanem külső és bel­ső gazdasági körülmények diktálják ezeket. Kitérni elő­lük nem lehet. Igazodni kill, s minél előbb, minél tudato­sabban teszik meg ezt a vál­lalati közösségek — s termé­szetesen elsőként a politikai, gazdasági vezetés — annál hamarabb jutnak túl az át­meneti, nehéz időszakon, an­nál rövidebb idő alatt lelik meg azt az utat, mely nem­csak előre, hanem feljebb is visz. A gazdálkodás magasabb szintjére, ahol a mainál köze­lebb esnek egymáshoz köve­telmények és eredmények, s ahol a mai nehezebb feltéte­lek a társadalmilag hasznos többlet alakját öltik. Mészáros Ottó Konferencia a magyar-szovjet szabadalmi együttműködésről A toki Egyetértés Tsz gépipari ágazata többfajta mezőgazdasági géphez gyárt alkatrészeket. Az NDK-beli üzemekkel kooperáló Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár megbízásából jelenleg silózó adaptere­ket készítenek. Wj. Fekete József felvétele A Szovjetunió szabadalmi információs rendszeréről, va­lamint a nemzetközi, s ezen belül a két ország közötti sza­badalmi együttműködésről konferencia kezdődött hétfőn a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában. A kétnapos eseményen — amelyet az MTESZ, a KGM és az Országos Találmányi Hiva­tal közösen rendez — szovjet szakemberek, kutatóintézeti vezetők tartanak előadásokat. Az előadásokat követő kerek- asztal-beszélgetéseken a ma­gyar és a szovjet szakembe­rek az együttműködési lehe­tőségeket vitatják meg. Megnyitották a finn szakmai napokat Kallós Ödön, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke hétfőn megnyitotta ünnepé­lyesén az MTESZ és a Ke­reskedelmi Kamara székházá­ban most másodízben rende­zett budapesti finn szakmai napok előadássorozatát. A ha­zai szakemberek széles kö­rét vonzó eseményt számos magyar szakmai, társadalmi szervezet és intézmény bevo­násával Finnország legna­gyobb exportvállalata, az METEX készítette elő. A ta­lálkozónak — csakúgy, mint a három évvel ezelőttinek — most is az a legfőbb feladata, hogy a finn vas-, fém- és gépipar, valamint más szak­területek jelenlegi színvo­nalát, fejlesztési eredményeit ismertesse, s lehetőséget nyújtson a további kapcsola­tok kiépítéséhez. A megnyitón megjelent Jorma Uitto finn iparügyi miniszter.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents