Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

/

A PEST MEGYEÍ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

II. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM

1975. NOVEMBER 23., VASÁRNAP

Gondtfk a nyitva tartásról

Mikor dolgozzanak a kereskedők?

Mennyit dolgoznak a kereskedők? Mikor tartozhat az eladó a „lakossághoz”? Hol található negyvennégy órás munkahét? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ központjában, melyekre Vámos Zoltán, kereskedelmi főosztályvezető és párttitkár, Cserháti Lászlóné szakszervezeti bizottsági titkár és Dob- róczi Zoltánná kereskedelmi osztályvezető próbált meg válaszolni.

Csak papíron érvényes

— Azt mondhatom, hogy az emberek ma már nem annyira a pénz miatt hagyják ott a kereskedelmet, hanem a szabad idő hiánya miatt. Mert sajnos akárhogyan is szólnak a központi rendelkezések, a negyvennégy órás munkahét a kereskedelemben dolgozókra csak papíron érvényes — mondja Cserháti Lászlóné. A párbeszéd folyamatos, s Dob- róczi Zoltánné folytatja a gondolatot.

— Ma az elképzelhetetlen a kereskedelemben, hogy a feleség a férjjel legyen szabad szombaton. Területünkön konkrét példa is akad arra, hogy a kereskedelemben szokásos munkaidő miatt tönkrement egy család élete. A nő napi tíz-tizenkét órás munkája, szombati elfoglaltsága miatt, a férj egyszerre csak türelmetlenné vált. Ezzel az asszonnyal fordult elő, hogy napokat 38—40 fokos lázzal dolgozott — nem mehetett betegállományba, várta az áru- szállítást, s betegállományával nem vállalhatta egy esetleges leltárhiány keletkezését.

— Persze azért próbálkozunk munkaidő-csökkentéssel, a negyvennégy órás munkahét bevezetésével. De ezt számos esetben csak a nyitva tartási idő szűkítésével tudjuk elérni. Márciustól szeptember közepéig három lépcsőben vezettük be egy- és kétszemélyes hús- és zöldségboltjainkban a negyvennégy órás munkaidőt, ugyanígy módosítottunk a nyitva tartáson üzemi büféinkben. A húsboltokat minden hétfőn, a zöldségboltokat minden második hétfőn, az üzemi büféket pedig az illető vállalat szabad szombatján zárva tartjuk. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy ezekben az egységekben hétfőn minimális a forgalom, s áru sem igen van — tájékoztat a kereskedelmi főosztály vezetője.

— Korábban ezekben az üzletekben csak túlórával tudtűk megoldani a teljes nyitva tartást, sok esetben olyan munkaidő-túllépéssel, amit ki sem tudtunk fizetni. Közismert, hogy a kereskedelmi dolgozók a fizetésen felül a forgalom arányában jutalékot kapnak. Sajnos nem ritka, hogy dolgozóinknak kétszáz százalékos a teljesítménye, s ezt az érvényes rendelkezések szerint már ki sem szabad fizetnünk. Tehát dolgoznak, mert megköveteli a forgalom, de ellenérték nélkül. És ha már ezeknél a boltoknál nem tudjuk elérni a szabad szombatok megtartását, legalább igyekszünk, hogy a szabad nap a vasárnapi pihenőnapokhoz kapcsolódjék — egészíti ki Vámos Zoltánt a kereskedelmi osztályvezető.

Család — asszony nélkül

A jelenlegi nyitva tartási rend, és a negyvennégy órás munkahét bevezetése (hogy ne csak papíron legyen meg), azért is feltétlenül fontos lenne, mert a kereskedelemben dolgozók, a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ városi üzleteiben tevékenykedő eladók kilencven százaléka nő, a hivatalos egy műszak mellett még jócskán vár rájuk otthon is munka.

— Az a tény, hogy dolgozóink többsége nő; s nem kevés köztük a fiatal, családos anya, nemcsak azt jelenti, hogy rövi- debb munkaidő kellene, hanem azt is, hogy kevésbé biz? tonságos a munkájukra számítani. Ha beteg a gyerek, otthon kell maradni, mindaddig, míg ismét bölcsődébe, vagy óvodába nem vihetik a kicsit. Aztán sokszor előfordul, hogy összeesnek időben ezek a kényszerű betegszabadságok, a szabad napok, s a rendes évi szabadságolások — kapcsolódik a fentiekhez Cserháti Lászlóné.

— Mert azért nemcsak az egy- és kétszemélyes üzleteinkben igyekszünk bevezetni a negyvennégy órás munkahetet, hanem rövidítjük a többszemélyes boltokban, áru-, házunkban dolgozók munkaidejét is. Ezt persze nem tudjuk úgy rendezni, hogy a nők éppen szombaton maradhassanak otthon. Kiadjuk a szabadnapot, de hét közben, ami természetesen azt is jelenti, hogy a kollegákra több munka hárul. A városban persze sokkal könnyebb mindezt megoldani, mert a gödöllői üzletekben jobbak a körülmények, van takarítónő és egyéb személyzet, ez mentesíti az eladókat a közvetlenül a ke5PORT -h SPORT -i- SPORT SPORT

Pingpongozó úttörők

Gödöllőn, november 18-án rendezte meg a városi úttörő- elnökség az úttörő-olimpia asztalitenisz-ve rsenyt. Ebben a küzdelemben a Török Ignác úttörőcsapat érte el a legnagyobb sikereket. A fiúk egyes korcsoportjában Hegedűs Ferenc, a lányokéban Nagy Gabriella, a Török Ignác úttörőcsapat tagjai lettek az elsők. A fiúk második korcsoportjában Fábián Zoltán, a Bornemissza Anna úttörőcsapat és a lányokéban Paksi Andrea, a Török Ignác úttörőcsapat pajtása végzett az első helyen. A városi úttörő-olimpia első helyezettjei a megyei döntőbe jutottak.

A járásból huszonhármán

A járási úttörő-asztalitenisz- bajnokság döntőit november 18-án rendezték meg. A járási versenyben a fiúk és a lányok két-két korcsoportjában összesen huszonhárom pajtás indult. A fiúk egyes korcsoportjában Szarka Lajos csömöri, a kettesben Burján Ferenc isaszegi úttörők lettek az elsők. A lányok egyes korcsoportjának első helyezettje a nagytarcsai Pitlik Julianna, a kettes korcsoportban pedig a nagytarcsai Szálkái Mária lett.

I reskedelemhez nem tartozó

tevékenységtől — elemzi a

helyzetet Vámos Zoltán.

Három hónap — öt vezető

— Sajnos, vidéki egységeinkben olyan is előtfordult, hogy három hónap alatt öt üzletvezetőt is fel kellett vennünk. Nem bírták, nem vállalták az üveg- és egyéb áru- c:pelést, a söprögetést, a felmosást és más, egyáltalában nem kereskedelminek nevezhető munkát. És azt sem, hogy a megbízhatatlan időpontú szállítások miatt a napi munkaidő nem hogy a tíz órába, de még tizenkét órába se mindig fért bele — fejtegeti Dob- róczi Zoltánná.

A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ dolgozóinak körülbelül hat- van-hetven százaléka törzs- gárdatag, de mint a szövetkezetnél elmondták, nagy a főváros . szívóhatása. Pillanatnyilag harmincegy tanulójuk van, de valószínűnek tartják, hogy a képzettség megszerzése után nagy részük budapesti üzletekben keres állást. Ennek egyik oka az, hogy egy közelmúltban született rendelkezés szerint a fővárosi kereskedők a nagy forgalomra való tekintettel pótlékot kapnak. Nyilvánvaló,- hogy népgazdasági szempontból elengedhetetlen, hogy a fővárosi boltokban megfelelő számú szakképzett kereskedő legyen, de jó lenne, ha hasonló támogatásban részesülnének a falvakban egyszemélyes üzletekben dolgozók is,

Csúcs pénteken

A rögtönzött kerekasztal- beszélgetésen kialakult egy közös vélemény, amely szerint a kereskedelmi dolgozók helyzetét, akik, hangsúlyozni kell, nemcsak eladók, hanem vásárlók is, tehát „lakosságnak” számítanak, csak úgy lehet javítani, ha szűkítik a nyitva tartási időt. Megváltoztatják a vásárlói szokásokat. Ez nem is olyan valóságtól elrugaszkodott elképzelés, amit bizonyít, hogy városunk lakói elfogádták1 már a szombati rövidített nyitva tartást. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hét végi csúcsforgalom pénteken bonyolódik le, szombaton már csak azért mennek az üzletbe, amit elfelejtettek. A „kereskedő társadalom”, ha a nyitva tartási időről van szó, mindig és joggal a környező szocialista országok rendjére hivatkozik, ahol természetes, hogy szombaton csak egy-egy ügyeletes üzlet tart nyitva délelőtt. "la sokszor kritika, bírálat éri is a kereskedőket, azt el kell ismerni a vásárlóközönségnek, hogy az eladónak ugyanúgy jár a szabad idő, mint a vevőnek. És hogy ez gyakorlattá váljon, csak a vásárlói szokások módosulására van szükség arra, hogy igényeinket ne kereskedő lakótársunk rovására érvényesítsük.

ö. E.

Igazgatósági ülés az ÁFÉSZ-nél

A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ november 25-én, kedden délután tartja szokásos igazgató- sági ülését.

Ez alkalommal napirenden szerepel a szövetkezet közművelődési politikája, valamint a szocialista brigádmozgalom kongresszusi munkaversenyben elért eredményei. Értékelik a verseny második szakaszában végzett munkát.

Pódium 75

A gödöllői Petőfi művelődési ház november 24-én, hétfőn délután hat órakor „Káromlással imádkozó ..címmel irodalmi estet rendez. Jancsó Adrienne érdemes művész előadóestjén Illyés Gyula és Sánta Ferenc műveiből mutat be részletet. A műsorban közreműködik Pertorini Rezső gordonkaművész. Az est ösz- szeáilítója és vezetője: Domonkos Imre.

Három nap Debrecenben

A galgamácsai népművészeti együttes a debreceni Agrártudományi Egyetem meghívására háromnapos vendégszereplésre utazott Debrecenbe. November 16-án este a vendéglátók elvitték az együttes tagjait a Csokonai Színházba, ahol a Montmartrei ibolya című operettet nézték meg. Az előadás nagy élmény volt a népművészeti együttes számára.

Hétfőn városnézésen vettek részt. Délután megnyílt a ] Vankóné Dudás Juló munkáiból összeállított kiállítás, amely bemutatta a Galga mente és Galgamácsa hagyományait, életét. A népviseletet felöltöztetett bábukon láthatták az érdeklődők. Dr. Sziki Gusztáv rektor nyitotta, meg a kiállítást, amelyről máskülönben a televízió is készített felvételeket.

Hétfőn este az egyetem

színháztermében négyszáz néző, azaz telt ház előtt adta elő műsorát az együttes A gyermekek és a felnőttek egyaránt szép sikert arattak, nagy tapsvihar közepette több számot is meg kellett ismételni. A televízió a műsor egyes részleteit ugyancsak felvette.

A műsor után az egyetem pinceklubjában fogadta az együttes tagjait az egyetem vezetősége és ifjúsági szerve- zéte. Az ismerkedési esten a programot a galgamácsaiak nótacsokorral, közös énekléssel színesítették.

A jól sikerült szereplés örömével és gazdag élményekkel távozott az együttes Debrecen városából. Űtban hazaidé, a Hortobágyon megnézték a pásztormúzeumot.

Dorna István Galgamácsa

n

Hisznek nekem”

Fejéregyházi Csilla tizennyolc éves gödöllői lakos érettségi bizonyítványát 1975. június 13-án állították ki a város Török Ignác gimnáziumában. Angol-orosz szakra kérte felvételét az egyetemen, hogy a diploma megszerzése után közép- iskolásokat taníthasson. Nem sikerült a felvételi, de emiatt nem vált kedvetlen, keserű emberré.

— NEM AZT MONDOM,

hogy nem lett volna jó, ha felvesznek az egyetemre. De azt már kevésbé tudom eldönteni, hogy vajon nem jobb-e mégis, hogy így alakult. Szeptember elsejétől az isaszegi általános iskolában tanítok. Olyan munkát végzek, amire egész életemben készültem. Igaz, nem úgy gondoltam: alsósokat fogok tanítani, hiszen középiskolai tanár szerettem volna lenni. De az a véleményem, hogy aki tanítani akar, nem elvesztésképpen, hanem azért hogy felmérje mire képes, mindenkit először iskolába küldenék el. Mert aki a gyakorlati munka közben rájön arra, hogy a tanítás nem abból áll: leadom a napi 4—5 órát, aztán ott van a délután, meg a nyári szünet, tudja pontosan, hogy mire vállalkozik.

— Ha ez a megoldás lenne általános, talán több elhivatott pedagógus dolgozna a pályán, ebben egyetértünk. De vajon nem sínylik-e meg a gyerekek azt, hogy tulajdonképpen olyan ember van velük, aki — önhibáján kívül — nem tudja, hogyan, kell velük foglalkozni?

— LEHET, HOGY KEVÉS A TAPASZTALATOM ahhoz, amit mondani akarok. De amikor látja az ember a gyerekeket, nem tud nem mindent megtenni azért, hogy a képessége szerinti legtöbbet adja. Ez lelkiismereti kérdés. Amit pedig szakmailag nem tudok, abban a képzett, sokéves- gyakorlattal rendelkező kollegák segítenek. Nagyon jónalj tartom a patronáló nevelő kijelölését. Engem munkámban Bajusz Mihályné segle. Jó kézikönyvünk is van, és sokat jelentett az egyhetes pácéi; továbbképzés, ahol előadást hallgattunk többek között az életkori sajátosságokról. Amikor az ember látja a gyerekeket, érzi azt, hogy amit a tanító néni mond, feltétel nélkül elfogadják, nem képes felelőtlenségre. Én nem tudom elképzelni, hogy készületlenül menjek be egy órára, s két iskolatársam, akivel együtt kezdtem Isaszegen, ugyanígy gondolkodik.

— A pszichológusok azt mondják, hogy a gyermekkel nem úgy kell bánni, mintha „kis felnőtt” lenne. Miért

KLUB A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN

Nyulászok Veresegykázon

A veresegyházi Váci Mihály művelődési központban évek óta sok látogatója van a nyulászok klubjának. A klubtagok részére, akiknek többsége előzetes szerződés alapján tenyészti a nyulakat, a művelődési központ szakmai előadásokkal nyújt segítséget. Természetesen az is sokat segít munkájukban, hogy kis közösséget alkotnak, így tapasztalataik rendszeres kicserélésére van lehetőség. A nyulászok klubjában a következő előadásra december 2-án, kedden kerül sor a művelődési központban.

mások, mint a „nagyok?” Felnőttesen szólva; hogyan rosszak?

— Régi mondás az, hogy rossz gyerek nincsen, csak rossz pedagógus. Ezt a.z ember mondogatja, de tulajdonképpen csak munka közben jön rá, hogy mennyire igaz. Amikor az első napokban bementem a második osztályba a harminchárom gyerek közé, kicsit meg voltam rémülve, hogy milyen „rosszak”, hogy mi lesz most ezután? Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem a tanítványaimban van a hiba, hanem bennem, s ha rosszak voltak, az az én rossz munkámnak a következménye volt. Minden gyermek egyéniség. Nagyon fontos, hogy a pedagógus az egyes gyermek és a közte jelentkező első konfliktust hogyan Oldja meg. Nem szabad elveszteni a gyermek bizalmát. Hisznek nekem, ezért csak olyat mondhatok, ami hanem is abszolút módon, de számomra mindenképpen igaz.

— A gyermek és a felnőtt I közötti különbségekből milyen nehézségei adódnak?

ELŐSZÖR IS TUDOMÁSUL KELL VENNI, hogy ami nekem magától értetődő, az a gyermeknek nem az. Nem szabad türelmetlennek lenni, akkor sem, ha bosszant, s számomra érthetetlen, hogy még mindig nem érti, miről beszélek. Az órákat az ő látásmódjuk, fogalmi rendszerük, viselkedésük szerint kell megtartanom. Tudnom kell, hogy a gyereknek, aki mozgékony, nagyon hosszú az a negyvenöt perc. Mindig valamivel fel kell frissíteni a figyelmüket. Nagyon őszinték. Ha valamelyik óra gyengébben sikerül, akkor izegnek-mozognak, s megkérdezik: tanító néni, sokáig tart még? Nem játsszák meg, hogy figyelnek. Meglepő cselekedeteiket is természetesnek kell venni. Nem szabad idegeskednem azon, ha egy gyerek például megíté- , lésem szerint minden különösebb ok nélkül feláll, vagy olyat kérdez, ami egyáltalában nem tartozik az óra témájához. Szeretnek meglepetéseket okozni. Van egy olyan játék, aminek segítségével meÄ széretnénk tanítani a gyerekeknek például a Z és az Sz betű közötti különbséget. Erre van egy mondóka, amikor én azt mondom: amit a mé hecske gyűjt, s mondják a gyerekek: az méz. A ház falára kenik, mondom én, s kellene mondani a gyerekeknek, hogy méSz. De ők nem azt mondják, hanem azt, hogy malter. Isaszegen az ostort us- tornak ejtik. Hosszas magyarázatba került, míg megértettem, hogy az ostor elejére nem u, hanem o betűt kell írni. Az nagyon jó érzés, hogy min den óra után és közben is egyértelműen nyilvánul meg a kritikájuk. Ha valamelyik gyerek nem jön oda a szünetben, tudom, hogy most nem tetszettem neki.

— A ragaszkodás ilyen korban úgy is megnyilvánulhat, hogy a gyerekek példaképnek tartják a pedagógust. Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban?

— ÜTŐN, ÚTFÉLEN UTÁNOZNAK BENNÜNKET. £szreveszem, hogy az egyik gyerek úgy szól a másikra, ahogy én szoktam. Aztán családlátogatásokkor megtudom a szülőktől, hogy én milyen vagyok, illetve engem hogyan látnak. Volt például egy olyan órám, ahol a gyerekeket az erdők állataival ismertettem meg, kitömött mókuson, sündisznón magyaráztam. Á szülők aztán elmesélték, hogy a gyerek otthon hogyan „adott le” engem. Nem lévén más a lakásban, egy porcelán lovon magyarázta a szüleinek, hogy, most ezt nézd, mert ez a feje, és sorban magyarázva' leadta az egész órát.

— Felnőttnek nézik-e a szülők? Hiszen néhány hónapja még maga is iskolás volt.

— Megvallom, én is féltem egy kicsit ettől. De nagyon jó ez a családlátogatás, s a szülők nemegyszer mondják, ha magyaráznak a gyerekről, hogy hiszen tudja a tanítónéni, mert nem régen még maga is tanult. Őszinték a szülők. Módszerbeli tanácsot, segítséget kérnek az otthoni neveléshez. Azért is jónak tartom a velük való megismerkedést, mert az ember másképp lát egy teljesítményt, ha tudja, mi van mögötte.

AT, ISASZEGI általános iskola alsó tagozatában tizenhat nevelő közül öt képesítés nélküli. Fej áregyházi Csilla úgy érzi, hogy képesítésük hiánya miatt nem tartják őket kevesebbre a kollégák, örülnek, hogy odamentek, s annak még jobban, hogy komolyan, felelősségteljesen végzik munkájukat. Mint a tanítónő elmondta, nem fordult még elő, hogy bármilyen kérdésre is ne türelmesen, kedvesen válaszoltak volna. Az ifjú képesítés nélküli pedagógust — legalábbis Isaszegen — nemcsak az erre a célra kinevezett pedagógus patronálja, hanem az egész tantestület. És úgy gondolom ez az egyik oka annak, hogy az egyetemre be nem jutott lány nem elkeseredett ezekben a napokban, hanem úgy érzi, megtalálta élethivatását.

Örszigethy Erzsébet

i

l