Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-22 / 274. szám
k/ÍMíw 1975. NOVEMBER 22., SZOMBAT Alvaro Cunhal visszaérkezett Lisszabonba A forradalmi tanács kötelezte a kormányt munkája folytatására Feloszlatták az AMI rohamosztagot Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára Budapesten, Varsóban és Berlinben tett látogatása után péntekre virradóra visszaérkezett Lisszabonba. „Más szocialista országokba is szerettem volna ellátogatni, de elvtársaimmal egyetértésben megszakítottam az utamat” — mondotta Cunhal a repülőtéren, a portugál belpolitikai eseményekre utalva. A szocialista országok fővárosában tett látogatásáról szólva Cunhal hangsúlyozta: „Érezhetően segíteni akarnak népünknek, forradalmunknak. Ezek a népek aktív szolidaritást vállalnak a portugál néppel, sajnos, nem mindig sikerül kihasználni azokat az óriási lehetőségeket, amelyek a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítésében rejlenek — pedig előnyös volna a portugál népnek és forradalmának”. Újságírók kérdésére válaszolva kijelentette: a kommunisták politikai megoldást akarnak, nem pedig konfrontációt, mert ez utóbbi nem kedvezne sem a haladó erőknek, sem a népnek és a forradalomnak. A legsürgősebben megoldandó kérdések között az MFA haladó irányzatainak újraegyesítését, a Legfelső Forradalmi Tanácsban levő baloldali erők helyzetének megerősítését és a kormány átalakítását nevezte. Síkraszállt amellett, hogy a Demokratikus Néppártot (PPD) kirekesszék a kabinetből. , „Ügy véljük, hogy a hatodik kormány nem felel meg a követelményeknek” — fűzte hozzá. Alvaro Cunhal fogadtatására a repülőtéren megjelent Csaba Ferenc, a Magyar Népköztársaság lisszaboni nagykövete is. A portugál fegyveres erők mozgalmának Legfelsőbb Forradalmi Tanácsa csütörtök délutántól péntek reggelig tartott ülésén „azonnali tárgyalásokat” javasolt a politikai pártoknak olyan kompromisszumos megállapodás érdekében, amellyel kiutat találhatnak a válságból és „kielégíthetik” a dolgozó tömegek jogos követeléseit. Egy ilyen megállapodással hozzájárulhatnának a „kormány célszerű átalakításához” — áll a tanácskozásról pénteken délben kiadott hivatalos közleményben. A forradalmi tanács elismerte ugyan, hogy a kormány tevékenységének gyakorlásában számos nehézségbe ütközött — többek között „bizonyos harci formák” miatt (utalás az építőipari munkásoknak a miniszterelnökkel és az al- kotmányozó nemzetgyűléssel szembeni blokádjára) —, de elítélte a kormánynak azt a döntését, hogy „felfüggeszti tevékenységét”. Kötelezte Aze- vedo miniszterelnököt, hogy a kormány folytassa munkáját egészen a válság megoldásáig. Vasco Lourenco századost, az Antunes-csoport tagját dandártábornokká léptették elő és kinevezték a lisszaboni katonai körzet parancsnokává. Ezt a döntést elfogadta Carvalho és Fabiao tábornok, a COPCON főnöke, illetve a szárazföldi erők parancsnoka is — tűnik ki a közleményből. (Ezt a tisztséget Carvalho töltötte be) Carvalhót megerősítették COPCON-főnöki funkciójában és bővítették hatáskörét: nemcsak a három haderőnek meghatározott alakulatai fölött rendelkezik majd, hanem nagyobb szerepet játszik az MFA-népi szövetségről szóló terv megvalósításával foglalkozó legfelsőbb vezetésben is. (Ezt a tervet az MFA 1975. július 8-i közgyűlésén hagyták jóvá. A népi hatalom letéteményeseit a munkások és a parasztok bizottságaiban, a katonák demokratikus fórumaiban jelölték meg. A „népi hatalmi rendszer” létrehozásáról szóló tervvel kapcsolatban éleződött ki az ellentét a szocializmus felé mutató demokratikus forradalom hívei és ellenzői között, amely ellentét augusztus 8-án az MFA egységének megbomlásában csúcsosodott ki.) A fegyveres erők vezérkara 5. csoportjának (a jobboldal: által augusztusban felfüggesztett népművelési és tömegtájékoztatási csoport) alárendelten bizottságot alakítottak azzal a feladattal, hogy kidolgozza a helyi népi hatalmi szervek működésének szabályait és intézményesítésük módját. A forradalmi tanács azonnali hatállyal feloszlatta az intervenciós katonai csoport (AMI) nevű rohamosztagot, amelyet a lisszaboniak a „jobboldal COPCON-jaként” emlegettek, Az alkotmányozó nemzet- gyűlés elnökének javaslatára törvényt hoztak árról, hogy 90 nappal meghosszabbítják az új alkotmány kidolgozására szánt időt. (Ez eredetileg október végén lejárt.) KOZEL-KELET Az USA szembehelyezkedett a genfi értekezlet összehívásával Henry Kissinger amerikaf külügyminiszter csütörtökön a szenátus megajánlási albizottsága előtt kijelentette, hogy folynak a diplomáciai erőfeszítések a szíriai—izraeli csapatszétválasztási egyezményt célzó tárgyalások új rafelvétele érdekében. Az újabb amerikai javaslatokat az Egyesült Államok damaszkuszi nagykövete viszi magával, aki több hetes washingtoni tartózkodást követően hamarosan visszatér állomáshelyére. Ugyancsak Washingtonban tartózkodik a jordániai nagykövet. A Tel- Avivban akkreditált amerikai nagykövetet a jövő hétre várják Washingtonba. Kissinger közölte, hogy az Egyesült Államok „többoldalú béketárgyalások megkezdését” javasolta a Szovjetuniónak. A külügyminiszter azáltal, hogy a nem hivatalos megbeszélést helyezte előtérbe a genfi értekezlet összehívásával szemben, megkerülte a Palesztinái Felszabadítási Szervezet részvételének kérdését. Mint emlékezetes, a Szovjetunió javasolta, hogy ismét üljön össze a genfi tanácskozás, mégpedig a PFSZ részvételével CSAK RÖVIDEN... A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG pártós kormányküldöttsége, amely Le Duannak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának vezetésével — Romániából átutazóban — Moszkvában tartózkodott, pénteken hazautazott a szovjet fővárosból. GIOVANNI LEONE, az Olasz •Köztársaság elnöke pénteken délután Leningrádba érkezett. Vaszilij Kazakov, a város polgármestere és más hivatalos személyiségek fogadták a vendéget a repülőtéren. ISZTAMBULI értesülés szerint szerdán letartóztatták Mihrl Bellit, a Török Munkáspárt egyik vezetőjét, mivel nem volt hajlandó átadni a hatóságoknak a párt tagjainak jegyzékét és a vezetőség határozatait BVT-KONFERENCIA LENINGRADBAN Biztató jelek az enyhülés útján Leonyid Brezsnyev üdvözlete — Romesh Chandrát a Népek Barátsága érdemrenddel tüntették ki Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára üdvözletét küldött a Béke-világtanács nemzeti bizottságai leningrádi értekezlete résztvevőinek. Brezsnyev eredményes munkát kívánt a Béke-világta- nácsnak, valamint a nemzeti békemozgalmaknak és szervezeteknek a széles demokratikus nép tömegok mozgósításához a békéért, függetlenségért, barátságért és a népek közötti együttműködéséért folytatott küzdelmükben. Brezsnyev üdvözletében hangsúlyozta: „Ezt a konferenciát olyan időszakban tartják, amelyben az! enyhülés útján biztató jelek mutatkoznak. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres eredményei növelik a békeszerető erők aktivitását, amely arra’ irányul, hogy a különböző társadalmi rendszerű orságok között véglegesen megszilárdítsák a békés egymás mellett élés feltételeit, az enyhülési folyamat a világ más területeire is átterjedjen, és haladást érjenek el a fegyverkezési verseny megszüntetése, a leszerelés terén." „Törvényszerű, hogy éppen most, amikor a gyarmatosító és fajüldöző rendszerek utolsó pilléreitis összeomlanak, a népek további sikereket érnek el nemzeti függetlenségük megvalósításáért, valamint az érdekeik védelméért folytatott küzdelmükben” — húzta alá az SZKP KB főtitkára. A béke megszilárdításáért és a népek közötti barátság elmélyítéséért, a békeszerető erők együttműködéséért kifejtett tevékenysége elismeréséül, a Népek Barátsága szovjet érdemrenddel tüntették ki szerdán Romesh Chandrát, a Béke-világtanács főtitkárát, a szervezet fennállása 25. évfordulója alkalmából. A világtanács létrehozásának kezdetétől Romesh Chandra aktív tevékenységet folytat. A szervezet főtitkáraként nagy szerepe volt a különböző fontos nemzetközi fórumok létrehozásában. Romesh Chandrát korábban „a népek közötti béke erősítéséért” nemzetközi L enin-Bc- kedíjjal tüntették ki. A Kubai Kommunista Párt első kongresszusa előtt Vita a programtervezetről A kubai nép ezekben a napokban országa történelmének egyik legjelentősebb eseményére, a Kubai Kommunista Párt első kongresszusára készül. A szigetország kommunistáinak ez a legfelsőbb fóruma, amelyen megvitatják a párt programját és szervezeti szabályzatát, az első ötéves tervet, a szocialista alkotmányt/ és fhás fontos dokumentumokat, történelmi jelentőségű esemény a kubai forradalom fejlődésében. A párt legfelsőbb fóruma tanácskozásának fontos előkészületei voltaic az országszerte lezajlott beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések és konferenciák, amelyek során elemezték a szocializmus anyagi-műszaki bázisa megteremtése során elért sikereket. A legjobbakat akongresz- szus küldötteinek jelölték, elsőszámú jelölt Fidel Castro, a kubai nép vezetője. A kubai dolgozók politikai aktivitásának jellemzője a Kubai Kommunista Párt. programtervezetének megvitatásában való részvételük. E fontos dokumentum megvitatásában részt vesznek a kubai kommunisták, az ifjúsági szövetség és a tömegsaervezetek tagjai. Líbia: sivatagból oázis Valamikor, nem is olyan rég Líbiát az „ezer és egy probléma” országának nevezték. I. Idrisz király (teljes nevén Mohamed Idrisz al-Mahdi al-Sze- nusszi), Líbia első és egyben utolsó uralkodója idején a nagy boltok, az éttermek, a műhelyek külföldiek kezében voltak. Tripoli közelében épült ki Észak-Afrika legnagyobb amerikai katonai támaszpontja, a Wheelus Field. Amikor 1959-ben a kirenai- kai Zeiten térségében olajmezőre bukkantak, Líbia még inkább a külföldi monopóliumok érdeklődésének középpontjába (került. Nem sokkal később a műszerek újabb olajlelőhelyeket jeleztek, ráadásul olyan bőséges hozamúakat, amelyek révén az ország stratégiai fontossága egycsapásra a legjelentősebb közel-keleti olajtermelő arab államokéval került azonos színvonalra. Az ország évezredes gazdag történelmében 1969. szeptember 1. nevezetes fordulópont. Ezen a nappn fiatal tisztek egy csoportja puccsot hajtott végre. I. Idriszt megfosztották hatalmától. A 13 tagú Forradalmi Parancsnoki Tanács élére Moammer Kadhafi, 26 ^ves ezredes, a Szabad Unionists Tisztek titkos szervezeténej; vezetője került. Azóta Líbia életében fontos, mélyreható társadalmi és gazdasági változások következtek be. Az 1,7 ipillió négyzetkilométeren elterülő ország — amely a világ egyik legritkábban lakott területe: alig több mint egy lakos jut minden négyzetkilométerére — hamarosan gyökeres reformokat léptetett életbe. Felszámolták a külföldi katonai támaszpontokat, állami ellenőrzés alá helyezték a külföldi részvénytársaságokat, államosították az idegen érdekeltségű bankokat, végül pedig az olajipari monopóliumok leányvállalatait. Mindez híven tükrözi azt az imperialistaellenes politikát, amely a Líbiai Arab Köztársaság vonalvezetését az első pillanattól kezdve jellemzi . Igaz, közben ezt a haladó pozíciót bizonyos kom- munistaellenes megnyilatkozások ideig-óráig gyengítették, amihez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy az iszlám dogmákat túlzottan abszolutizálták Líbiában. Az országot baráti szálak fűzik a szocialista államokhoz, köztük a Szovjetunióhoz. Ab- dusszalam Dzsallud kormányfő — akire a Forradalmi Parancsnoki Tanács Kadhafi elnök néhány tisztségét átruházta — a múlt évben felkeresett néhány európai szocialista országot, köztük hazánkat is. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke rövidesen kezdődő líbiai látogatásakor olyan országot keres fel, amely ellentmondásaival egyetemben tiszteletreméltó erőfeszítéseket tesz népének boldogulásáért, anyagi és szellemi javainak gyarapításáért. Az évi több mint 100 millió tonna kitermelt kőolaj ellenértékéből Líbia 1974-ben körülbelül nyolc- milliárd dollár tiszta jövedelemhez jutott. Nagyszabású terveket dolgoztak ki, hogy az anyagi eszközöket a mezőgazdaság fejlesztésére, az úgynevezett zöld forradalom sikeres végrehajtására fordítsák, min denekelőtt az öntözéses gazdálkodás meghonosításával, a terméketlen sivatag meghód;- tásával. A lakosság életszínvonalának és körülményeinél, javítására is hathatós intézke dések történtek, elsősorban a lakásépítés, a kórházak és iskolák létesítése révén. A magyar—líbiai kapcsolatok alakulásában mérföldkőnek számító látogatástól azt várhatjuk, hogy hazánk fontos szerepet vállal a baráti arab állam mezőgazdaságánál; korszerűsítésében, vízgazdálkodásának javításában. Tripoli élénk érdeklődést mutatott szellemi exportunk irápt éppúgy, mint ahogy Losonczi Pál látogatása nyomán gazdasági együttműködésünk és árucse- reforgadmunk dinamikusabb növekedésére is számíthatunk. Gy. D. Mert ezzel a karddal... Az ágyúk, a harckocsik és a kézifegyverek tü- zétől, a bombák robbanásától koromfekete a köd... Sebesültek és halottak ... A hidegtől, az éhségtől és az emberfeletti megpróbáltatásoktól meggyötört, de elszántságukban szilárd hős védők arcán a halált megvető feszült figyelem. Körülöttük a vérrel átitatott hó, az égő fáklyaként és vád- lóan magasba emelkedő házak romjai. Iszonyatos hangzavar és a szívet összeszorító, lélegzetet elállító csend. A békés életében megzavart folyó mindent magával sodró, a betolakodókra átkokat kiáltó és vadul hömpölygő vizének áramlása... Az iszonyatot és az együttérzést keltő látvány a múlté. De a kép még él, az életben maradott kevesek emlékében, akik 1942 telén itt, az akkori Sztálingrádnál mindenre elszántan védték hazájukat. Él azon milliók emlékezetében, akik tudják, hogy mit jelent a háború, kiváltképp a fasiszta háború. Él a számilliók tudatában, akik a mozik vásznáról, a tv képernyőjéről, az iskolai történe-i lemórán vagy hozzátartozóik elbeszéléséből ismerték meg a sztálingrádi ütközet igazi történetét és megértették, hogy békés életükért drága árat fizettek a szovjet emberek, a sztálingrádiak. kőzet győzelemmel véget ért. Milyen egyszerűnek hangzik ma már, hogy „a sztálingrádi csata fordulópontot jelentett a II. világháború menetében”! Mennyi hősiességet, mennyi véráldozatot és nélkülözést, mily sok emberi életet és emberfeletti munkát, milyen nagy hadvezetői bölcsességet és tudást, az egyszerű katonák által tanúsított határtalan bátorságot és önfeláldozó leleményességet takar ez a tömör mondat! Élethalálharc, robbanás és a lövedékek süvítése, vér, éhség, halál, hideg és tűz, az égő házak, bútorok, fák, harckocsik és ágyúk tüzes lángja volt az akkor örök végtelenségnek tűnő borzalmakkal telített napok „leghétköznapibb hétköznapja”. A gondolkodó és alkotó ember léte ellen vadul és vakon törő fasizmus és az emberiség szabadságáért, a békéért tudatosan és elszántan küzdő erők történelmi jelentőségű összecsapása zajlott le itt, a Volga mentén, Sztálingrád, ma Volgográd körzetében. Az ütközet „hétköznapjaiban” született a hősiesség új fogalma: „Sztálingrád védői!” Rokonfogalom ez a „Breszti erődítmény védői”,, „Moszkva védői”, „Leningrad védői”, „Sze- vasztopol védői”, és sorolhatnánk a hős védők sorát tovább. A konkrét hadihelyzet megkülönböztette ugyan őket egymástól, de nem változtatott a közös lényegen: valamennyien a hazájukat, a szociálisa hazát védték a fasiszta betolakodók ellen, s ezzel együtt az emberiség békéjéért harcoltak. helyén zajlott le a II. világháború és az eddigi háborúk legjelentősebb ütközete. Ott, ahol egykor a fasiszta háború mérhetetlen pusztításokat végzett, ma virágzó, napfényben pompázó város éli a maga lüktető, fiatalos lendületű, derűs, dolgos és békés életét. Ott, ahol egykor a pusztító háború határvonala húzódott, ma 80 km hosszúságban új, modern város emelkedik, akkora, mintha több utca mélységben beépítenénk az országút mindkét oldalút Budapesttől Hatvanig! A hőerőmű, a nálunk is jól ismert Volgográdi traktorgyár, az új csokoládégyár, a kirándulóhajók, a játszóterek és a Volga partján csendesen üldögél szerelmespárok, mind-mind elválasztha tatlanul hozzátartozik e szép város béke valóságához! A város egyetemein ta nulnak egymással szoros barátságba a soknemzetiségű Szovjetunió fiatalja más országok ifjú küldöttei, köztük szocialista Németország — a Német D mokratikus Köztársaság — népének fi; és leányai. A megfeszített munkával, rendkívül gondosan előkészített szovjet ellentámadás 1942. november 19-én kezdődött meg Sztálingrád körzetében. A hadművelet a Gyűrű elnevezést kapta, és 1943. február 2-án a Gyűrű áttör- hetetlenül bezárult. A sztálingrádi üt!-r' Az idén júliusban jártam ott. A verőfényes nyári nap meleg szellője végigsimogatta a szép, tiszta, világos színekben sorakozó modern házakat, a széles és forgalmas utcákat, az emberek arcát és ruházatát, lágyan megmozgatta a fák és a virágok levelét, végigfutott a zöld pázsiton és az aprószemű, aranyszínű homokon, bársonyos hullámokat rajzolt a büszke folyó vizére. A valóság szinte tagadja a múltat. Nehéz elhinni, hogy itt, a bővizű és bőkezű, nyugodt folyású Volga mentén, a mai Volgográd
