Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

1 2 vÁÍWffí» 1975. NOVEMBER 16., VASÁRNAP Hét nap krónikája N égyszázkí I e esztendő múltán... Hétfő: Scheel, nyugatnémet elnök mo&£kv«ui látogatása — Szovjet javaslat a közel-keleti békekom erencia felújítására — A VÜK és a DVK bizottságot alakít az egység előkészítésére. Kedd: Miniszterelnökünk, Lázár György megkezdi római tárgyalásait — Angola elnyeri függetlenségét — YVhiílam me­nesztése, rendkívüli választá­sok kiírása Ausztráliában — A nyugatnémet szociáldemokra­ták kongresszusa Mannheim- ben. Szerda: Tömeges letartózta­tások Spanyolországban — Vi­ta az ENSZ-ben a leszerelési problémákról és a ciprusi vál­ságról. Csütörtök: lázár Györgyöt fogadja VI. Pál pápa — A csehszlovák kormányfő Párizs­ban — Megbeszélések Madrid­ban Spanyol Szaharáról. Péntek: Epíiömunkások tün­tetése Lisszabonban — Le Du an Varsóból Bukarestbe utazik — Cunhal, a PiKP főtitkára Buda­pesten. Szombat: Nagy-Britannla Kommunista Pártjának kong­resszusa — A tőkés világ ve­zető hatalmad gazdasági csúcs- értekezletet tartanak Párizs mellett. Négyszázkilencvenhájrom esz­tendővel azután, hogy földjén felépítették az első portugál erődöt, Angola elnyerte függet­lenségét. A keddre virradó éj­szakán fővárosában, Luandá­ban levonták a portugál zász­lót, amelynek helyén az Ango­lai Népi Köztársaságnak, Afri­ka 47. független államának lo­bogója foglalta el. Az új An­gola vezetői a haladó MFLA tagjaiból kerülitek ki, az elnök az ország ismert politikus-köl- tő-orvos egyénisége, Agostinho Neto. A szocialista országok, köztük hazánk, számos afrikai állam, a felszabadult portugál gyarmatok — s némi meglepe­tésre — a portugál anyanyelvű Brazília, máris elismerték a nagy múltú, de államjogilag legfiatalabb független országot. A régen várt ünnepnap még­sem a zavartalan öröm jegyé­ben telt el. A két angolai sza- kadár szervezet, a felszabadító harc eszményeinek hátat for­dító FNLA és UNITA ellen­köztársaságot alapított, ellen­kormányt hozott létre s An­gola földjén súlyos harcok dúl­nak. Különösen veszélyes a külföldi beavatkozás: furcsa színegyvelegben amerikai, kí­nai, zairei és dél-afrikai támo­gatás jut a lázadóknak s meg­jelentek a korábbi polgárhábo­rúkban hírhedtté vált kalandor zsoldosok. Bonyolítja a helyze­tet, hogy egyes afrikai vezetők sem ismerték fel a helyzet rea­litásait, s például a korábban annyira radikális, sőt szavak­ban időnként túlradikális Amin, ugandai elnök teljes ér­tetlenségről tett tanúságot. Ki­jelentéseiben annyira elragad­tatta magát, hogy a Szovjet­unió kénytelen volt felfüggesz­teni diplomáciai kapcsolatait a kelet-afrikai országgal, A portugáliai belpolitikai fe­szültséget belső gondok élezték ki, a béremelésért tüntető és sztrájkoló építőmunkások meg­mozdulása, a kormány körül- zárása a San Bento palotában. Negyvennyolc órás „ideghábo­rú” után a kormány teljesítette a gazdasági követeléseket, a huzavona viszont alkalmat adott szélsőséges megnyilvánu­lásokra, fokozódott a zűrzavar. Az alapvető probléma, hogy milyen erők álljanak Portugá­lia élén a jelenlegi kritikus helyzetben. A Portugál Kom­munista Párt olyan kormány­zat mellett száll síkra, amely­bein az ország jövőjéért felelős­séget érző, haladó szervezetek vesznek részt. A reakció, s el­sősorban a demokratikus nép­párt antikommunista rohamot indított, a jobboldal irányába akarja terelni a viharos fejle­ményeket. Budapesti keltezésű, portugál vonatkozású hír, hogy hazánkban tárgyal Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára, aki az MSZMP meghívására érke­zett rövid látogatásra. Helsinki után — ez a kife­jezés több ízben is szerepelt a héten, a megélénkülő kelet— nyugati kapcsolatok hírei nyo­mán miniszterelnökünk, Lázár György Olaszországban folyta­tott hivatalos tárgyalásokat s a Vatikánvárosban találkozott VI. Pál pápával is. Scheel nyu­gatnémet államfő Moszkvában járt, ahol megbeszélést folyta­tott Brezsnyewel is, Strougal csehszlovák kormányfő a fran­cia főváros vendége volt. S jól­lehet a Párizs melletti csúcs- víkenden csak a hat vezető tő­kés ország képviselteti magát — a hírek szerint — ott is nagy hangsúllyal kerül majd szóba a kelet—nyugati gazdasági együttműködés kérdése. A kairói televízió négyórás dokumantumfilmet sugárzott Szadat elnök amerikai és nyu­gat-európai útjáról, sőt megis­mételte azt. Külsőségekben nem volt hiány, de egyelőre erősen vitatható, mit jelentett valójában az utazás, mennyi­ben segítette elő a kis lépések utáni nagyobb lépteket. A Szovjetunió a héten a genfi értekezlet felújítását javasolta, a konferencia ugyanis 1973 de­cembere óta „szünetel”. Kairó számára jó alkalom kínálkoz­na, hogy más arab országokhoz hasonlóan, maga is sürgesse az átfogó megoldás eszközéül szol­gáló fórum összehívását. A héten politikai küzdelem robbant ki Ausztráliában is. A jobboldali konzervatívok sze­nátusi többségüket felhasznál­va, megakadályozták a mun­káspárti kormány költségveté­sének elfogadását. A Whitlam- koimány egyszerűen nem ka­pott pénzt, olyannyira, hogy nem tudta fizetni a köztisztvi­selőket, abbamaradt a postá­zás, a hadihajóknak egy hétre való üzemanyaguk maradt... A főkormányzó „alkotmányjogi puccsnak” illő húzással felmen­tette Whitlam miniszterelnö­köt, feloszlatták a parlamentet és december 13-ra kiír­ták a rendkívüli választásokat. Ausztrália talán lagválságo- sabb hónapja várható a déli féltekén ilyenkor szokásos nyá­ri szabadságok helyett. Réti Ervin A most kezdődő hét ese­mény no-p tárából: HÉTFŐ. Becs: OPEC-pénz- ügyminiisoteri tanács; magyar gazdasági napok kezdődnek — Teherán: Siindermami hivata­los látogatása — Amszterdam: Cimoupek csehszlovák külügy­miniszter látogatása — Tokió: Andersen dán külügyminiszter látogatása — Bonn: GeTuscher külügyminiszter elindul hétna­pos latin-amerikai kőrútjára (Brazília, Peru, Venezuela) — Belgrad: Reng er elnök vezette Bundestag-küíldöfctség érkezik. KEDD. London: Nagy-Brl- tannia KP-ja befejezi kong­resszusát. SZERDA. Peking: Sauvagnar- gues francia külügyminiszter látogatása (?) — Rdjad: OAPEC miniszteri tanács. CSÜTÖRTÖK. Bécs: Haderő- csökkentési tárgyalások (ple­náris ülés) — Párizs: Asszad szíriaá elnök látogatása (?). SZOMBAT. London: Cal­laghan külügyminiszter elin­dul nyolcnapos, hat országot érintő közel-keleti útjára. Ma - Lisszabonban Jobboldalellenes tüntetés Lisszabonban vasárnap nagy­gyűléssel egybekötött jobbol­dalellenes tüntetést rendez­nek a főváros ipari üzemeinek munkásbizottságai. A napok óta szervezett akciót támoga­tásáról biztosította a Portugál Kommunista Párt lisszaboni bizottsága, valamint az Inter- sindical Szakszervezeti Szövet­ség is. A szervezők felszólították a haladó katonákat, tiszthelyet­teseket és tiszteket, hogy csat­lakozzanak a munkások tünte- tézéséhez, amelyet az antifa- sizmus és a jobboldalellenes- ség jegyében a forradalmi vív­mányok megvédéséért és ki- terjesztéséért tartanak. A kö­zépső katonai körzet „A kato­nák összefogva győznek” (SUV) mozgalma közölte, hogy részt vesz a lisszaboni tünte­tésen. Az építőmunkás-akcióval foglalkozott éjfélig tartó rend­kívüli ülésén a portugál " kor­ANGOLA j mány. A kiadott nyilatkozat szerint a palotánál történteket „politikai agitátorok szervez- ■ ték a kormány megbénítása céljából”. Az események ala­kulása a közlemény szerint „veszélybe sodorta a hatalom törvényes gyakorlását”. A kor­mány közleményét nyugati hírügynökségek összefüggésbe hozzák a vasárnapra tervezett jobboldalellenes tüntetés ter­vével, azt sejtetve, hogy a kor­mány szembehelyezkedik ezzel a tervvel. A szocialista párt minden esetre nyíltan szembehelyezke­dett a vasárnapra tervezett jobboldalellenes megmozdu­lással. Annak „nyilvánvalóan lázadó jelleget” tulajdonított, I szervezőit azzal vádolta, hogy „az államgépezet stratégiai po­zícióinak megrohamozását ké­szítik elő”. A szocialista párt ! elrendelte tagjainak és támo- I gatóinak országos mozgósítá- I sát. FAPLA-sikerek Caxito térségében Az angolai északi fronton a Népi Felszabadító Erők (FAP- LA), miután feltartóztatták az FNLA erőinek előrenyomulá­sát, átvették a kezdeményezést Caxito térségében,- visszafelé Szorítják az ellenséget. Tájé­kozott körök szerint a déli fronton a fehér zsoldosok ve­zette FNLA—UNITA-erők el­foglalták Novo Redondó kikö- kötővárost. Josef Savimbi, az UNITA szakadár szervezet vezetője a közelmúltban elfoglalt Lobitó városban interjút adott nyu­gati újságírók egy csoportjá­nak. A besaélgetés során elis­merte, hogy katonáit fehér zsoldosok irányítják és képe­zik ki, és ugyancsak fehér zsoldosok kezelik a haditechni­kát. Közölte, hogy dél-afrikai, rhodesiai, francia és portugál zsoldosok szolgálatait veszik igénybe, mindazonáltal azt ál­lította, hogy ezeket a zsoldoso­kat nem kormányok küldték. Pretoriában Hilgard Muller, dél-afrikai külügyminiszter kijelentette, hogy „a dél-afri­kai kormány tudomásul veszi Angola . függetlenségét, de je­lenlegi helyzetben nem foglal­kozik valamely kormány elis­merésének kérdésével”. CSAK RÖVIDEN... WALTER SCHEEL, az NSZK elnöke szombaton Tas- kentből hazautazott Bonnba. A SPANYOL RENDŐRSÉG szombaton hajnalban letartóz­tatta Simon Sanchez Monterot, Salvador Ruiz Sóiért és Ti- moteo Ruiz Sanchezt. A rend­őrség szerint mindhárman a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai. „EGYRE FOKOZÓDNAK az ellentétek az egyház és a ka­tonai junta között” — jelentet­te ki Raul Silva Henriquez bí­boros, santiagói érsek. A chilei katolikus egyház feje szomba­ton utazott el Rómába, hogy a Vatikánban beszámoljon a — saját szavai szerint — „mind aggasztóbb chilei események­ről”. LONDON McLennan bevezetője a brit kommunisták A portugál kommunisták a forradalmi fejlődésért kongresszusának fődokumentumához Gordon McLennan főtitkár beszédének alapgondolata Nagy-Britannia Kommunista Pártja XXXIV. kongresszusá­nak megnyitóján megerősítet­te a brit kommunisták több­ször meghirdetett állásfoglalá­sát: a munkásmozgalom egy­ségén, a baloldali erók egyet­értésen és összefogásán át vezet az út egy széles demok­ratikus népi szövetséghez, amely egyedül alkalmas a bri- tanniai monopodkapitalizmus hatol mának megtörésére és ra­dikális változtatásokra. Ez megfelel a brit nép túlnyomó többsége érdekeinek — han­goztatta. McLennan részletesen ele­mezte a tőkés világválságnál is súlyosabb angliai helyzetet. A munkáspárti kormányzat irányvonalát bírálva, McLen­nan kijelentette, hogy a jelen­legi labour-kabinet ugyanabba a hibába esett, mint elődei. A gondokat a keresők rovására próbálják orvosolni, ugyanak­kor nem nyúlnak a bajok gyö­kereihez. Miután a választáso­kon legyőzték konzervatív el­lenfeleiket, akik most minden eddiginél durvább és reakció- sabb kijelentéseket tesznek, a munkáspárti kormányok alap­jában véve maguk is konzer­vatív politikát követnek. Ebből az ördögi körből csak következetes baloldali politi­kával lehet kitömi. A balolda. li politika, viszont csak akkor valósítható meg, ha a baloldal — beleértve a munkáspártia­kat és a kommunistákat is — akcióegységre jut és eredmé­nyes tömegmozgalmat szervez, amelyben különleges szerepe van a gyárakban és üzemek­ben végzett szervezési munká­nak. Külpolitikai kérdéseket érintve, McLennan első helyen emlékezett meg arról, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet, á Szov­jetunió kezdeményezésének jó­voltából, új alkalmat teremtett, a valódi béke, biztonság és együttműködés megvalósításá­ra. Alvaro Cunhalnak, a Por­tugál Kommunista Párt főtit­kárának személyében oiyan testvérpárt vezetőjét köszönt­hetjük hazánkban, amely a forradalmi küzdelem első vo­nalaiban folytat elszánt har­cot a hazai reakció és a nem­zetközi monopóliumok össze­hangolt támadásai ellen. A PAP egyike azoknak a mun­káspártoknak, melyek sokáig a legnehezebb és legmosto­hább körülmények között fejt­hették ki forradalmi tevé­kenységüket. Megalakulása után a párt alig öt esztendeig működhetett legálisan. 1926- ban felszámolták a köztársa­ságot és létrehozták a fasiszta diktatúrát, s ezzel kezdetéi vette a kegyetlen elnyomás. Salazar véres rendszere — akárcsak a hitleristák — kon­centrációs táborokat létesített, ahol a kommunista párt több száz tagját kínozták ha­lálra. Az 1935—40 közötti években kivégezték vagy bör­tönbe vetették a PKP csak­nem egész vezetőségét A Pehiche börtönben ra­boskodott más kommunista és antifasiszta vezetőkkel együtt Alvaro Cunhal is. A kínzások azonban nem törték meg akaraterejét, hitét és ren­díthetetlen bizalmát a mar­xizmus—leninizmusban. En nél talán csak személyes bá torsága és hősiessége volt na­gyobb, hiszen kezdeményezé­sére és irányításával zajlott le 1961-ben az a legendás hírű kitörés a Peniche várbörtön kazamatáiból, mely neki és több rabtársának meghozta a szabadságot. Mire a fasiszta hatóságok észbekaptak, a me­nekülők már messze jártak Cunhal elvtárs a kommunista párt vezetőségének utasítására külföldre ment és onnan foly­tatta az antifasiszta küzdelem irányítását. E hosszú küzdelmet siker koronázta, amikor 1974. ápri­lis 25-én Portugáliában a fegyveres erők mozgalmának katonái, az antifasiszta népi erők támogatásával megdön­tötték a Salazar—Caetano rendszert. A kommunisták ek­kor nemcsak az illegalitásból léphettek ki, hanem az élére Damaszkuszi közös közlemény Szombaton, a szíriai fővá­rosban közös közleményt hoz­tak nyilvánosságra a Magyar Hazafias Népfront küldöttsé­gének szíriai látogatásáról és a Szíriai Nemzeti Haladó Front küldöttségével folyta­tott tárgyalásairól. A közlemény szerint a felek kijelentették, hogy a Közel- Kelet igazságos és tartós béké­jét csakis akkor lehet megte­remteni, ha az izraeli csapato­kat leivonják valamennyi meg­szállt arab területről és szava­tolják a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogait. A tárgyaló felek üdvözölték a cionizmussal kapcsolatos ENSZ-határozatot és leszö­gezték: a palesztin népnek fel­tétlenül részt kell vennie az igazságos és tartós béke eléré­sére irányuló minden erőfeszí­tésben. állhatták annak a folyamat­nak, mely a demokratizálá­sért gyorsan kibontakozott. A kommunista miniszterek az egymást követő ideiglenes kor­mányokban, a forradalmi fej­lődést követő tömegek pedig erőteljes utcai megmozdulá­sokkal, a tüntetések és sztráj­kok fegyvereivel alulról értek el közösen olyan vívmányokat — köztük elsősorban az álla­mosításokat és a földreformot —, melyről a fasiszta diktatúra sötét évei alatt még csak ál­modozhattak. Az MFA-ban majd egy teljes esztendőn át a haladó tiszti szárnyé volt a többség, és e csoport összefo­gása a népi erőkkel — köztük elsősorban a kommunistákkal — meghiúsította a jobboldal tavaly szeptemberi és az idei márciusi puccskísérletét, A reakció azonban az idén nyáron ellentámadásba ment át. Kihasználta az ország északi vidékeinek elmaradott­ságát és politikai tájékozatlan­ságát, s akciókat kezdeménye­zett a kommunista pártházak ellen. A kommunista párt és más haladó pártok és szerve­zetek ötven székháza vált né­hány hét alatt a lángok mar­talékává. Az MFA-ban sike­rült szakadást előidézniük és ezzel elszigetelni, háttérbe szorítani az addig többségben levő haladó szárnyat. Azevedo kormányának megalakítása már ezt az új helyzetet tük­rözte. A kommunisták küzdelme most sem könnyebb, mint fennállásuknak ötvennégy esz­tendejében. A mai helyzet ve­szélyekkel terhes, bár biztosí­tott a párt legális működése és egy minisztere — nem a párt hivatalos képviseletében ugyan —. de helyet foglal a kor­mányban is. Mindenekelőtt el kell hárítani a polgárháborús fenyegetést és azokat a reak­ciós kísérleteket, melyek egy katonai államcsíny, vagyis a jobboldali diktatúra útját egyengetik. A pártnak ebben a helyzetben rendkívül ügyel­nie kell, hogy elutasítsa a provokációkat, kikerülje a jobboldal és az ultrabal által felállított csapdákat. A cél már hosszabb idő óta változat­lan : egyesíteni valamennyi ‘ erőt, amely érdekelt a portu­gál forradalmi folyamat to­vábbvitelében és azt óhajtja, hogy áz eddigi vívmányokat — az államosítást, a földre­formot — megvédjék a reak­ciós támadásoktól, s hogy Portugáliában ne lehessen visszafordítani az eddigi fej­lődést. Az MSZMP szolidáris a por­tugál kommunisták küzdelmé­vel, melyet hazájuk felvirá­goztatásáért, a haladásért folytatnak ezekben az orszá­guk számára oly sorsdöntő j napokban. | Á. I. Huszonöt éve alakult a BVT A népek eleven lelkiismerete Javában tartott már a hidegháború, amikor 25 évvel ezelőtt Varsóban, a It. béke­világkongresszuson megválasztották a nemzet­közi békemozgalom vezető szervét, a Béke­világtanácsot. A BVT 225 tagja egyhangúlag Frédéric Joliot-Curie-t választotta elnökévé. Már önmagában a varsói tanácskozás ösz- szehívása is híven érzékelteti, milyen légleör uralkodott akkor a világban. Eredetileg Lon­donban, majd az angliai Sheffield-ben ké­szültek összehívni a béke-világkongresszust. Attlee kormánya ugyanis ígéretet tett, hogy a tanácskozás megrendezése elé nem gördít akadályokat. Ezzel szemben — formai kifo­gásokra hivatkozván — az akkori brit kor­mány a küldöttek nagy részétől megtagadta a beutazási engedélyt. Joliot Curie-t, a világ­hírű tudóst pedig letartóztatták és kitolon­colták a szigetországból. Emlékezetes sza­vait máig is gyakran idézik: „Az igazság ví­zum nélkül utazik!” Ilyen körülmények között végül is Varsóban gyűlt össze 1950. november 16-án 80 ország kétezer küldötte, több mint félmil- liárd ember képviseltében. Már önmagában ez is bizonyítja, milyen általános igény mutatkozott a szervezett békemozgalomra. A küldöttek határozatai híven igazodtak az akkori rendkívül feszült nemzetközi hely­zetből fakadó teendőkhöz: Koreából hala­déktalanul vonják ki a külföldi csapatokat és hagyjanak fel a hadműveletekkel; szüntessék be Tajvan és Vietnam ellen a katonai ak­ciókat; vessenek véget Nyugat-Németország és Japán felfegyverzésének, s kössék meg mindkét állammal a békeszerződést; vala­mennyi ország parlamentje dolgozzon ki bé- kevédelmi törvényt! — A többi között ezek a követelések kaptak helyet a béke-világkong­resszus által a népekhez intézett kíálvány- ban, és az ENSZ-nek eljuttatott felhívásban. A BVT huszonöt éve a világ békemozgal­mának élén szervezi, irányítja a társadalmi megmozdulásokat, összehangolja a nemzeti békemozgalmak tevékenységét a konfliktu­sok megszüntetésére, a feszültséggócok fel­számolására, a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok egymás mellett élésének megteremtésére. Tekintélyét, a nemzetközi életben kivívott rangját annak köszönheti, hogy száz- és százmilliók törekvéseinek szó­szólója. i A béke-világmozgalom vezérkara, a BVT ma Helsinkiben székel. Főtitkára indiai politikus: Romesh Chandra, aki sokszor járt hazánkban is. A magyar békemozgalom te­kintélyét bizonyítja, hogy Budapest nem­egyszer helyet adott a Béke-világtanács ülésszakának. Napjainkban a BVT — a világ népeinek béketörekvéseit támogatva — a jól végzett munka büszke öntudatával tekinthet vissza a múlt negyedszázadra. Korunk valamennyi égető problémájával összefüggésben hallatta hangját, beleértve az európai biztonságot és a vietnami háborút, a fajüldözést és a kö­zel-keleti korjliktust. Talán éppen ezért, és joggal nevezik a népek élő, eleven lelkiisme­retének. Gy. D. i 4

Next

/
Thumbnails
Contents