Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

1975. OKTOBER 9., CSÜTÖRTÖK Bolgár tesfvérmegyénk küldöttsége Gödöllőn és a Pest megyei pártbizottságon Cservenka Ferencné és dr. Mondok Fái a bolgár delegációval Gárdos Katalin felvétele Bulgáriai testvérmegyénk öttagú delegációja, amely Mincso Pankovnak, a Szófia megyei Tanács elnökének ve­zetésével a Pest megyei Ta­nács vendégeként a megyében tartózkodik, tegnap délelőtt Gödöllőre látogatott. A vendé­geket Benedek János, Gödöllő város Tanácsának elnöke fo­gadta, majd rövid tájékoztatót tartott a város múltjáról, je­lenéről, a fejlesztési tervek­ről. Ezt követően megtekintet­ték a város egyik új lakóne­gyedét, ellátogattak egy óvo­dába, majd az Agrártudomá­nyi Egyetemet keresték fel, ahol dr. Pethő György, az egyetem rektora fogadta és tájékoztatta őket az egyetem életéről, tevékenységéről. A delegáció délután dr. Mondok Pálnak, a megyei ta­nács elnökének társaságában a Pest megyei pártbizottságra látogatott, ahol. Cservenka Fe­rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára fo­gadta bolgár testvérmegyénk küldöttségét. A munka- és üzemszervezés időszerű kérdései Szerdán befejeződött a Ba- latonfüreden megrendezett országos szervezéstudományi konferencia. A háromnapos tanácskozáson három szekció­ban több mint 60 előadás hangzott el a munka- és az üzemszervezés időszerű kérdéseiről. A szerdai záró­ülésen Drecin József, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese tartott előadást, ele­mezve hazánk jelenlegi gaz­daságpolitikai célkitűzéseit és a szervezési szakemberek azokkal összefüggő feladatait. Az országos szervezéstudo­mányi konferencia Meitner Tamásnak, a Szervezés- és Vezetéstudományi Társaság szervezési szakosztálya elnö­kének zárszavával ért véget. A szarvasmarha-tenyésztés gondjai (L) Pest megye: a főváros tejellátó övezete A szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. Ez a megállapítás szakmai berkekben szinte közhelyként hah csakúgy, mint amikor. ,gzt emlegetik'; hogy a jó gazda gondosságával kell törődni ez­zel s amazzal, ami végül is nyilvánvaló. Miképpen ter­mészetes az is, hogy , a szarvasmarha-tenyésztés ered­ményességéről, a szakmai színvonal emelkedéséről gon­doskodás essék valamennyi gazdaságban, ahol marhát tar­tanak, kiváltképpen pedig a legnagyobb települések, min­denekelőtt a főváros környé­kén, ahol is a gazdaságpoliti­kai térképeken a tejellátó öve­zet határait megvonták. Apad a háztáji állomány Csakhogy a nehéziparra ütaló hasonlat nem csupán ama meggondolásból született, miszerint a jószág gondozása komoly erőfeszítésre készjtetj az állattenyésztés munkásait; hanem, mert nem tartozik a könnyű feladatok közé: „ki­gazdálkodni” némi nyereséget a tej- avagy a hústermelésből. Hajdan, amikor tehénállomá­nyunk jó része a kisparaszti . porták istállóiban szálazta a szénát, ugyan ki gondolt ar­ra, hogy az almozással, ete­téssel, fejéssel eltöltött idő: pénz. Napjaink városiasodé falvaiban pedig kevesek szá­mítják a jövedelemforrósok közé a szarvasmarhatartást, mind több istállóból válik ga­rázs, magtár, kamra, műhely, lim-lomok gyűjtőhelye. Mert a tejet adó jószágra ügyelni kell, gondot viselni rá, reggel­től estig. Ritka az olyan község, mint például Tápiógyörgye, ahol szép számmal tartanak tehe­net a háztájiban, ahol a tehe- nes gazdák java része besze­rezte a fejőgépet is, s ahol a közös gazdaság, a termelőszö­vetkezet is pártolja'' a háztáji tehéntartást, gondoskodván a szükséges takarmány megter- mesztéséröl, a cukorgyári melléktermék-juttatásról. Per­sze az igazsághoz tartozik, hogy e faluban hagyományai vannak a szarvasmarhatartás­nak. A háztáji állomány tehát egyre apad, s ennek a folya­matnak gátat vetni aligha le­het. A jelen és a jövő a nagyüzemi gazdaságok kezé­ben van. A szakosodás útjai Mi a helyzet e téren? A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési programjának meg­valósításáról a közelmúltban tanácskoztak a megyénkbeli szakemberek, megvitatva a Pest megyei Tanács áital jó­váhagyott teendők végrehajtá­sát. A statisztikából kitűnik, hogy a megye szarvasmarha­állománya az esztendő köze­péig négyezerrel emelkedett, s összesen hatvanöt és fél ezer állatra rúg, ezen belül 23 ezer 431 tehenet vettek számba, ami két százalékkal több az egy évvel korábbi létszámnál. De ezzel együtt is alatta ma­rad a tervezett állománygya­rapodás mértékének. Az álla­mi gazdaságokban tartott te­henek száma emelkedett, ám a termelőszövetkezetekben — az átlagot tekintve — nem tapasztalható fejlődés, a fél­évi adatok kérdésessé teszik, hogy a közös gazdaságok ál­tal tervezett 5,2 százalékos te­hénállomány-növekedés való­ra válik-e az év végéig. S noha a negyedik ötéves terv fölállította mércéhez igazod­nak is a gazdaságok, de elma­radnak az időközben kimon­dott — a növekvő igényekhez szabott — kívánalmaktól. A területi adottságokból kö­vetkezik, hogy Pest megye a főváros tejellátó övezete — amellett, hogy az önellátásról is gondoskodnia kell —, s ez a tény határozza meg a szako­sodás útját. A honi tenyésztésű magyar­tarka állomány a szakembe­rek szerint kiváló tejtermelő fajta, egyszersmind a húster­melés igényeinek is megfelel. Csakhogy, amíg ez a típus húsának minőségéért igencsak keresett a külhoni piacokon, tejtermelő képességét tekintve elmarad az e célra nemesített fajtáktól. Nem mintha a terv­szerű szakosodás, fajtaneme­sítés következményeként kép­telen lenne a napjainkban kí­vánt magas tej hozamra, de igen hosszú, évtizedes szelek­ció, tenyésztőmunka eredmé­nyeként produkál annyit, mint a tejtermelésre alkalmasnak bizonyuló, s e hasznosításra korábban kitenyésztett fajták. Sajnos megyénkben — talán a túlzott hagyománytisztelet, talán az állatgondozás elma­radott színvonala miatt — a ^termelés visszaesett, leg- áíabhls a termelőszövetkeze­tekben­A Pest megyei Állattenyész­tési Felügyelőség igazgatója, dr. Hadházy József mondja: — Az intenzív tejtermelő állományok megteremtése ré­szint import útján, részint — zömében — fajtaátalakító ke­resztezéssel kezdődött. A me­gyében öt gazdaságban tarta­nak importból származó állo­mányt, másfél ezer tehenet, s húsz termelőszövetkezetben kezdtek hozzá a fajtaátalakító keresztezéshez. Egyelőre a tel­jes tehénlétszám 36,4 százalé­kát, 8573 tehenet vontak be az intenzív tejtermelésbe. S hogy a húshasznosításról is szó es­sék: a tehenek 14,9 százalékát sorolták eme hasznosítási kör­be. A hozzáértés hiánya Maradjunk a tejnél. Miért csökkent a tejtermelés? Az igazgató — és az operatív bi­zottság •— megállapítása sze­rint a szakszerűtlen takarmá­nyozás miatt. — Az elmúlt téli idényben számottevő volt a termelőszö­vetkezetek némelyikében a takarmányhiány. E gazdasá­gok vezetőit megkerestük, és felkértük, hogy másodvetések­kel és melléktermékek hasz­nosításával egészítsék ki ta­karmánykészletüket. Sajnos, takarmányvizsgálaton alapuló — a takarmányok béltartal­mát számításba vevő — állat­tartást csupán a gazdaságok fele, legföljebb 60 százaléka végez, a tömegtakarmány be­takarítására szolgáló gépsorral mindössze a gazdaságok egy­ötöde rendelkezik. Kevés a silótér. s a gyepgazdálkodás­ban sem mutatkozik előreha­ladás. Egyéb visszásságokat is tapasztaltunk: hiába a gépi fejéshez rendelkezésre álló modern technika, ha a tehe­nészetben dolgozók szakmai fölkészültsége gyönge. Ami ezenfölül kitűnik a megyei hatókörű vizsgálódás­ból: a számottevő állami tá­mogatással épült szakosított tehenészeti telepek nem cse­kély hányada kihasználatlan. 3 nem egy gazdaságban hiányzik a szakmai hozzáér­tés, az igyekezet. A. Z. „...több érdemi ügyet... Az üzemi demokrácia új fóruma Munkasküldöttek tanácsa a DKV lakásgazdálkodásáról A Dunai Kőolajipari Vállalat 3600 dolgozójának küldötte, szám szerint 150 munkás és alkalmazott vette át tegnap a vállalat szinháztermében a munkásküldött-igazolványt, s ezzel tagja lett az üzemi de­mokrácia legújabb fórumának, a munkásküldöttek tanácsá­nak. A tanácskozáson megje­lent Balázs Gézáné, az MSZMP Százhalombattai Vá­rosi Bizottságának első titkára, ott voltak a Nehézipari Mi­nisztérium, a Vegyipari Dol­gozók Szakszervezete és az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt képviselői, továbbá a vállalat politikai, gazdasági és társadalmi vezetői. Nagy körültekintéssel A megjelenteket Mezei La­jos, a vállalat párttitkára üd­vözölte, majd elmondta, hogy az üzemi demokrácia érvénye­sülése, formai és tartalmi fej­lesztése az utóbbi másfél év­tizedben állandóan napirenden volt. Kiteljesedése, azonban elmaradt a lehetőségektől. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata leszögezte: ,A je­lenlegi helyzetben az a legfon­tosabb, hogy jobban építsünk az üzemi demokrácia meglévő fórumaira... kikeli bontakoz­tatni az üzemi demokrácia közvetlen fórumainak munká­ját is: több érdemi ügyet kell eléjük terjeszteni." Az ország­ban 25 vállalatnál kísérletkép­pen hívták össze a munkás­küldöttek tanácskozását. E vállalatok közül négy tartozik a nehéziparhoz, s ezek egyike a DKV. A vállalatnál nagy körültekintéssel készítették elő a küldöttek megválasztá­sát, hiszen a jövőben e 150 dolgozó véleménye, javaslata jelentősen befolyásolja a DKV életének alakulását A tanácskozás megvitatta a működési szabályzat-terveze­tet, majd azt elfogadva elnö­köt, titkárt és titkárhelyettest választottak. Elnök Szőke Já­nos főművezető, titkár Perger József üzemvezető, titkárhe­lyettes Parti Ilona programozó csoportvezető lett. 1963-tól 1980-ig Rátosi Ernő igazgató el­mondta, hogy az első tanács­kozás elé a lakásgazdálkodás helyzetét bocsátották, hiszen ez a dolgozók érdeklődésének középpontjában áll, befolyá­solja életkörülményeiket, ki­hat a munkahelyi közérzet ala­kulására. A lakásgazdálkodás­ról 1963-tól 1980-ig a vállalat vezetősége beszámolót, illetve tervezetet készített, amelyet minden küldött megkapott még az elmúlt hetekben. Azt a dolgozó kollektívák, a szocia­lista brigádok megvitatták, s a küldöttek a véleményeket összegyűjtve, jól felkészülten jöhettek a tanácskozásra. Nem véltelen tehát, hogy élénk vita kezdődött, amelyben ésszerű javaslatok születtek. Hajnal Gyuláné, Bakonyi Viktor, Nagy Lajos és más küldöttek javasolták, hogy minden gaz­dasági egységnél függesszék ki a lakáskiutalásban részesü­lők névsora mellett az indok­lást i§. Mások azt kérték, hogy vállalati szinten összesítsék és a teljesítés sorrendjében állít­sák össze a listát, hogy szá­mítani lehessen a beköltözés valószínű időpontjára. Ugyan­csak többek javaslata volt, hogy a lakásokat a különböző gazdasági egységek között ne a dolgozók, hanem a törzsgár­da létszámának arányában osszák szét. Több felszólaló, köztük Zimány László, a mi­nőségellenőrzési főosztály dol­gozója javasolta, hogy a lakást kapott, ám kilépő dolgozókkal szemben alkalmazzanak szankciókat. A javaslatokat öt tartózkodás mellett elfogadta a küldöttgyűlés. Javaslat interpellációra A tanácskozáson felszólalt Balázs Gézáné, a városi párt- bizottság első titkára is. El­mondta, hogy a megyei és a városi pártbizottság nagy fi­gyelmet szentel az üzemi de­mokrácia új fórumának, java­solta, hogy a jövőben interpel­lálni lehessen, mert az előre benyújtott kérdéseket ponto­sabban megválaszolhatják a vállalat vezetői. Végül kifejez­te jókívánságait a tanácskozás résztvevőinek. A küldöttgyűlés Mezei Lajos párttitkár összefoglalójával zá­rult több órás tartalmas vita, eredményes munka után. Cz. V. V iratkozunk vágj dolgozunk? S okfelé elhangzik időn­ként a címbeli kérdés. S akik hangoztatják: nem is alkarnak rosszat, hiszen arra buzdítanak, hogy ne felesleges szócsép- léssel, vitatkozással töltsük az időt, hanem lássunk munkához, tegyük a dol­gunkat, mert szóból nem élünk meg. Nem is. De ha már köz­mondást idézünk, akkor te­gyük mellé „a másikat is: szóból ért az ember. S így együtt van igaza a kettő­nek a napi élet gyakorlatá­ban is. Azok a jószándékú mű­vezetők, hivatalfőnökök vagy mások, akik a munka valamilyen posztján irá­nyítanak, érthetően nem veszik jó néven, ha egy- egy feladat kiadásaikor be­osztottjaik azt vitatgatják, kell-e, szükség van-e rá, miért így és miért nem úgy csináljuk. Ilyenkor aztán könnyen kicsúszik a szájon, hogy „emberek, vi- tatkozgatunk hát vagy dol­gozunk?”. S valószínűleg — ha a munka fontosságát^, sürgősségét tekintjük •—, jogosan is hangzik el ez a felszólító erejű kérdés, ám föltevői alighanem elfeled­keztek egy másik, hason­lóan lényeges valamiről. Arról, hogy megfelelően előkészítették-e a munkát, kellően megmagyarázták-e az embereknek, kellően fölhívták-e a figyelmüket rá, hogy mit miért kell tenniük. A . mimikájukat szerető emberek — s mégis csak ők vannak többségben — szeretik tud­ni egy-egy feladat na­gyobb összefüggéseit is, szeretik tudni, mihez járulnak hozzá mun­kájukkal, vagy miért kell nagyobb ütemet dik­tálni egy-egy munkafolya­mat bevégzéséhez. Ezért kell, hogy a jó vezető — ha kell — vitatkozzék is esetenként, no persze, csak addig, amíg nem megy ez a tennivalók rovására, s nem halogatja végül is ma­gukat a teendőket. Ha tágabb értelemben nézzük, akkor tulajdon­képpen ez a kérdés el sem hangozhat olyan helyen, ahol már eleve folyamatos a dolgozók tájékoztatása, beleszólásának megfelelő érvényesülése a vállalat, a munkahely dolgaiba. Ahol tehát megfelelők a mun­kahelyi demokrácia felté­telei az adott szinteken és az adott fórumokon. Am még akkor se gondoljuk , azt, hogy minden esetben, minden kérdésben, min­denki egyetértését el lehet nyerni akár a legszélesebb körű tájékoztatással is.' Túlságosan egyszerű és mechanikus felfogás lenne ez. A tájékoztatással min­denképpen párosulnia kell .az elv szerű meggyőzésnek, esetenként — a téma ter­mészetétől függően is — a politikai vitának. Nemcsak a vezetők feladata ez, ha­nem valójában minden fel­világosult dolgozóé, de a kommunistáké mindenkép­pen. Sőt, az efféle vita még a párton belül, egyes alap­szervezetekben is előfor­dulhat, hiszen azzal, hogy valaki párttag lett, még nem alakult át egyik nap­ról a másikra, s nem föl­tétlenül ért meg mindent, sőt nem föltétlenül ért egyet mindennel. Meg kell adnunk a lehetőségét an­nak, hogy '‘őszintén kifejt­se véleményét a taggyűlé­sen, a pártcsoportban, vagy megfelelő helyen még ak­kor is, ha esetleg téved bizonyos dolgokban. Még mindig jobb, hasznosabb a jóhiszemű tévedés, mint a kétkedő hallgatás, vissza­húzódás. A téves nézeteket viszont nyilvánvalóan mind a pártéletben, mind a napi életünkben, munka­helyen vagy egyebütt a po­litikai meggyőzéssel, a pártszerű vitával kell — mint mondani szokás — a helyére tenni, vagyis elosz­latni. Fontos eleme a vita a pártéletnek. Miért is fél­nénk tőle? Annyira fon­tos, hogy igazán magasabb rendű pártegység többnyi­re csak a pártszerű, meg­győző vita után jön létre. Amikor mindenki őszintén, tudatosan.ért. egyet-a -hatá-* rozattal .vagy intézkedéssel. Ez a megalapozott cselek­vési egység kiindulópontja. V itatkozzunk hát útón- útfélen? Változtas­suk az országot egyetlen nagy Hyde-park- ká? — talán ilyen kérdés is elhangzik mindezekre. Ko­rántsem. mivel ennek is megvannak a maga hatá­rai. Noha nagy türelem és gyakran hosszas meggyőzés kell egy-egy jóhiszemű té­ves nézet, felfogás eloszla­tására, mégsem tartható az időtlen huzavona, amikor már a többség kialakította a maga helyes és főként tettekre serkentő vélemé­nyét. Ezenfelül gondol­nunk kell arra, hogy nem tűrhetjük el mindenféle nézet felelőtlen hangozta­tását. Nem dorongaljuk ugyan le a más nézetet vallók véleményét, de a fe­lelőtlen hangoskodókkal, ellenséges, káros nézetek hangozta tóival, pusmogók- kal szemben a felelősségre- vonásnak lehet csak helye. S ez megintcsak nem egye­dül a vezetők dolga, hanem a kommunisták kötelessége is. A vita szerves része min­dennapjainknak, elenged­hetetlen és elkerülhetetlen is. De csak a kiindulópont és észköz: a még jobb, még tudatosabb, még haté­konyabb munka eszköze. Azért van rá szükség, hogy még eredményesebben dol­gozhassunk. I gaza volt-e hát annak a művezetőnek, aki ingerülten szólt rá té­továzó. kérdezgető beosz­tottjára: Vitatkozunk vagy dolgozunk? A választ a konkrét heiyzet ismerete dönthetné el, de általában bizonyára nem volt igaza. Mert mesterséges ellentét­pár ez, hiszen mindkettőre szükség van, csakhogy dia­lektikus egységben kell ér­vényesülniük. Ezért hát a címbeli kér­dés kötőszavát megváltoz­tatva, tegyük át fölszólító­mondatba, s így alkalmaz­zuk együtt a kettőt: Vitatkozzunk és dolgoz­zunk! Lőkös Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents