Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
4 1975. OKTOBER 7., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN TV-FIGYELŐ m m Összekapcsolt korok és kultúrák Vác, Vecsés, Abony jelentkezik Dohnál Tibor: Hazafelé. Cegléd, Közművelődésünk gyakorlata révén egyre erőteljesebben jutnak el a művek ahhoz a munkásközönséghez, amely részesülni kíván a képzőművészettel szerkesztett szellemi javakból. 1934 és 1944 között, a Horthy-élnyomatás évtizedében azért dolgozott a Szocialista Képzőművészek Csoportja, hogy ez a folyamat bekövetkezzen. Bekövetkezett. Szépség és elkötelezettség A Nemzeti Galéria az ő hajdani műhelyükből válogatva rendezett tárlatot a Pesterzsébeti Múzeumban. Ahogy Pogány ö. Gábor megnyitó szavaiban hangsúlyozta: szépségteremtő alkotómunkájuk egyúttal politikai tett volt, hiszen művészetükkel kifejezték a munkásosztály eszményeit. Ecsery Elemér válogatása és rendezése azért korszerű, mert ezt a hajdani politikai állásfoglalást és. elkötelezettséget magas színvonalú művekkel reprezentálta: Mészáros László, Bokros Birman Dezső, a vecsési születésű Goldman György szobraival, Dési Huber István, Fenyő A. Endre, Nolipa István Pál, Oelmacher Anna és az abonyi illetőségű Háy Károly László festményeivel. Az ő műveik jelentették Farkas Aladár, Bán Béla, Szabó Iván, Sugár Endre mellett a csoport tényleges értékeit. Meglepetés is adódott: B. Juhász Pál érzékeny tanulmányrajzai, Nagy- Fekete Béla konstruktív vonalvezetése és Schnitzler János drámai hangvételű linómetszetei. Annák idején a csoporthoz tartozott a most Szentendrén alkotó Szántó Piroska, aki ezúttal rusztikus Kofahajójával szerepelt. Mivel ez az anyag vándorkiállítás, megyénkbe is megérkezhetne, Vecsésre és Abonyba elsősorban, hiszen e helységek szerzővel képviseltették magukat a Szocialista Képzőművészek Csoportjában. Néprajz — gyűjtőpontban Vácott, a főtéri kiállítóteremben népművészeti tárlat nyílt a váci járás■ néprajzi gyűjteményéből, amely a Vak Bottyán Múzeum tulajdonát képezi. Érdekesek ezek az öltözékek, amelyeket Igaz Márta múzeológus rendezett kellő mértéktartással. Érdekesek, mert a magyar, szlovák, német ruházatot meghatározta a népi hagyományok adott forrása mellett a polgárosodás, Pest közelsége, és a matyó, kalocsai hatások. Itt nagyobb volt a forgalom, gyorsabban cserélődtek a forrnak, ötvöződtek a díszítőelemek. Ez a táj nem tiszta néprajzi egység, karaktere a formák cserélődése. Ennek következménye, hogy a nemzetiségi öltözet összetett, átveszi a tágabb környezet ajánlatait, nincs olyan kötöttsége, mint Sárköznek, Mezőkövesdnek. Akad specialitás, mint az ör- bottyánböl gyűjtött málnás mintájú bársonypruszlik, amely a táj adott gyümölcsmotívumát növelte ruhadíszítménnyé, de ez a vonás ritka, inkább az átvételek, a kiegyenlítődött alakzatok, általánosítások jellemzőek. Ezek előrebocsátása után gyönyörködhetünk a fóti menyasszonyi koszorúban, a csomádi hímzésekben, az acsai me- nyecske-főkötőben. Köztudott múzeumaink helyhiánya, de módot szükséges találnunk arra, hogy népművészetünk tárgyi emlékeit állandó kiállítások kereében mutassuk be az érdeklődő közönségnek. Atköltve a festészet nyelvére A ceglédi ősz eseménye, hogy a városban született, Győrött alkotó Dohnál Tibor gyűjteményes kiállítását láthatjuk a Kossuth Múzeumban. Tehetsége: egyénisége. Sajátos jelrendszerrel építkező balladai hangvétele nem a tragédia, hanem az élet józan valósága félé hajlik szertartásos lelkülettel. A munka népének hétköznapi liturgiáját tárja fel a Kútnál, az Vgyeri ünnepben, az Emlék a tanyáról ceglédi ihletésű sorozatában. Szolgálata bartóki jellegű — a tárgyi néprajz festői átköltését végzi szinte az utolsó pillanatban, saját élményanyagára is támaszkodva. Dohnál Tibor szenvedélyes utazó, erről tíz önálló kiállítása, száz európai kollektív tárlaton való részvétele, megyei és országos díjai is tanúskodnak. Több nép folklórját tanulmányozta, és rajzírásában alkalmazta. Mindez minket rajzolvasásra késztet. Mindez Dohnál Tibor további útját is meghatározza, azt, hogy a finnugor néprajz és a ceglédi tárgyi emlékek festői egyeztetésével világrészek és évezredek vonulatát kapcsolva új művekké a folytatás és a felfedezés általános érvényű törvényeivel. Losonci Miklós Mondom a magamét. Most már négy hete és kereken négy órája nézzük-hallgatjuk szombat esténként Komlós János Mondom a magamét című összeállítását. Tisztán számítva két színházi este anyaga ez; már elárul valamit a lényegről, a szerző törekvéseiből. Ami igaz, az igaz: ezekben a szombat esti összeállításokban kizárólag a hibákról esik szó. Méghozzá olyanodról, amelyeket nem a múltat visz- szasíró reakció követ el — egy időben szinte kizárólag ez volt a politikai humor tárgya — hanem mi, a szocializmus különböző rendű és rangú közművelődési funkcióit igyekeznek érvényesíteni. Félreértés ne essék: nem valami sótlan, savanyú, unalmas műsort kívánunk a hétvégi összeállításokba. Az olyan adásoknak örülünk, mint például a most kezdődött két új sorozat, a Felszabadult művészet és a Cigányzene. Mindkettőben a lényeget, a nemes népművelő akaratot, a tisztázó szándékot méltányoljuk elsősorban. Akkor is, ha a részletek nem mindig és nem mindenben tökéletesek. A Cigányzene című sorozat például, ahogyan az első adás anyagából láttuk, feltétlenül hivatást teljesít. Tisztázatlan dolgokban segít eligazodni, ítéleteket és előítéleteket módosít. Akkor is, ha eszközei nem mindenben a legjobbak. Unalmasnak azonban semmiképpen nem nevezhető ez a műsor. Még azok is bőven találhatnak benne érdekességeket, akik különben nem szeretik a cigányzenét. Másképpen szólva, a szórakoztatás és a népművelés olvad itt ' eggyé, ismét bizonyítva, hogy ! e kettős feladat nem összeegyeztethetetlen, sőt a jó műsorokban a kettő mindig harmonikusan jelenik meg. ö. L. Már októberben Megjelent a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó képviselői, illetőleg — beszéljünk egészen pontosan —, némely esetben csak alkalmazottai. Nem ellenzékiség-e ezeket — és csak ezeket — szóvá tenni? Nézem a műsort és sehogyan se vagyok képes felfedezni benne ennek az ellenzékiségnek a nyomait. Mert mivel áll szemben Komlós, amikor szóvá teszi a takarékosság ürügyén ostobán intézkedő főosztályvezető tévedéseit, vagy amikor a kényelmes életre, a labdatartásra berendezkedett embereket bírálja? Mivel fordul szembe, amikor az ostobaság, a lustaság, a hanyagság ellen beszél? A szocializmussal? Aligha. Dehát akkor? A sanda gya- núsítgatásokkal szemben csupa világos, határozott, félreérthetetlen szó: ez Komlós kabaréja. A nézőknek tetszik Komlós műsora. Olyannak látják, amilyen valójában: o szocializmus építését akadályozó hibák leleplezésének. Komlós ezekkel szemben ellenzéki. Méghozzá — ellentétben a mindentudás álarcában fellépő sanda nagyokosokkal — nagyon érthetően, világosan, nyíltan. Szórakoztatás és népművelés. Csak el ne kiabáljuk: mintha javulna a tévé hétvégi összeállításainak színvonala. Ügy vesszük észre, csökkent azoknak a műsoroknak a száma, amelyeknek közreadását kizárólag a szórakoztatás indokolta. Határozottan erősödtek azok a szerkesztői törekvések, amelyek ezzel szemben a televízió népművelésiMinden iskolaévben, sokszor csak december végén, ■megjelent és a pedagógusok útján ’ a pályaválasztás előtt álló tanulók szülédhez eljutott a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet hasznos kiadványa, a Pest megyei Pálya- választási Tanácsadó. Felsorolja ez a könyv a továbbtanulási lehetőségeket, de azt is, hogy milyen szakmát, melyik megyebeli szakmunkástanulóintézetben lehet elsajátítani. Természetesen nem hiányzik a tanácsadóból a középiskolák felsorolása sem, megjelölve, melyikben, milyen tagozaton szerezhetnek speciális képzést a diákok. Nagy segítséget jelentett tehát mindig a tanácsadó könyv, de csak néhány hét állott áttanulmányozására a továbbtanulni szándékozók rendelkezésére. Jelentős újítás, hogy ez a fontos útbaigazításokat tartalmazó könyv ebben a tanévben már októberben megjelent és a legközelebbi napokban eljut a megye valamennyi általános iskolájába. Így tehát a továbbtanulásra vonatkozó végleges döntés meghozataláig, márciusig bőven jut ideje a nyolcadikosoknak és szüleiknek lapjaik forgatására. Hiányzik ezúttal a könyvből annak a felsorolása, hogy milyen szakmában mennyi tanulót várnak. A kézirat júliusi nyomdába adásáig azonban a vállalatok még nem jelölhették meg munkaerő-utánpótlási igényüket. Nem közli az idei kiadvány a felsőoktatási intézetek címjegyzékét sem, csak az időközben bekövetkezett változásokat. Az érettségi előtt állók különben tájékozódhatnak a felsőoktatási intézetekről az iskoláik könyvtárában megtalálható előző évi Pályaválasztási Tanácsadóból. Az idei tanácsadó külön fejezetben részletesen foglalkozik az egészségi okokból korlátozott munkaképességűek továbbtanulási lehetőségeivel. Felsorolja az egyes szakmák választását kizáró idült betegségeket. Így aztán sok pályaválasztót megkímél attól, hegy olyan szakmára törekedjen, amelyekre testi adottsága alkalmatlanná teszi. Akármi legyen azonban az oka alkalmatlanságuknak továbbtanulási lehetőségeikről egyénileg megfelelő tanácsot kaphatnak a megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézettől. Ezúttal először tájékoztat a könyv a szakmunkások egyetemi előkészítéséről és tanulmányairól is. Sz. E. Színházi esték Királyidillek Bródy Sándor három egyfelvonásosa a Madách Színházban Remekművek-e Bródy Sándor Királyidilljei? A Madách Színház új premierjének rendezője, Kerényi Imre fenntartás és indoklás nélkül annak minősíti a három egyfel- vonásost a Pesti Műsornak adott nyilatkozatában. Igaza yan-e? Annak idején, 1902-ben, amikor ezeket a történelmi darabokat a Magyar Színház bemutatta, a Királyidillek óriási felháborodást keltett. A haza- fias-patétikus hanghoz szokott közönség és kritika nem bírta elviselni, valósággal szentség- törésnek érezte, hogy a szerző történelmünk három nagy hősét, Mátyást, Lajos királyt és Bethlen Gábort a naturalista színpadi játékok közegében mozgatta. Azóta annyi minden történt a világban és az irodalomban is, hogy jószerivel meg sem értjük az akkori nézők heves indulatait. A mai közönség, mint a világ legtermészetesebb, magától értetődő dolgát fogadja el Bródy látásmódját. Számunkra nem szenzáció, hogy a királyoknak is volt hálószobájuk, s hogy ott ők Is úgy viselkedtek, mint mindenki más. De ha tudunk is ezekről a hálószobákról, még nem biztos, hogy azokat a darabokat, amelyekben a szereplők erőfeszítései kimerülnek abban, hogy ezekre az intim helyekre mindenáron bejussanak, remekműveknek tekintjük. Az a kérdés, hogyan ábrázol az író, mit mond közben a világról és az emberekről. x Titka van ennek. Mert például az először látott egyfelvonásosban, a Mátyás király házasít-ban sincs szó lényegében semmi különösről. A dolog velejét tekintve a cselekmény pontosan úgy bonyolódik, mint a másik két darabban. Es mégis ez az egyfelvo- násos egy ponton túl olyan magasságokba emelkedik, aho- vá a másik kettő már képtelen követni. A színmű költői szárnyalása magával ragadja nemcsak a szereplőket, hanem a nézőket is, szinte a népmesék Öperenciás-tengeren túli világába. Vagyis a darab teljesebb képet ad, a cselekmény fő vonalainak lényegi azonossága ellenére nagyobb szeletet fog át a világból, mint akár a Lajos király válik, akár a Fejedelem. Néhány pillanat, néhány mondat csak a darabban, de milyen meghatározó: a máskor mindig igazságos Mátyás király itt most kicsit ra- koncátlankodni, „igazságta- lankodni” akar. S azt is teszi, magával viszi a korábban már másnak ígért lányt. Ez az egyfelvonásos talán csakugyan remekmű. De biztosan nem az a másik kettő. A szárnyalás, a magasra emelkedés hiányzik belőlük. Valójában egyik sem több, mint meglehetősen lapos tanulságú, és nem túlságosan szellemes csat- tanójú anekdota. Méghozzá mesterségesen késleltetett csat- tanójú anekdota. A néző már régen tudja, mi történik majd, számára nem kétséges, hogy Lajos király nem válik el, hogy Bethlen Gábort hűtlen felesége meggyőzi ártatlanságáról, az író viszont még mindig a részletekkel bíbelődik. Persze ami igaz, az igaz: nagyon szépek ezek a részletek. Bravúrosan megszerkesztettek, felépítettek, nyglvileg utánoz- hatatlanul eredetiek, atmoszférát teremtők. De a kibontakozást váró néző türelmetlensége miatt majdnem hatástalanul hangzanak el. Nem remekművek ezek az egyfelvonásosok. Legfeljebb írói remeklések. Olyan darabok tehát, amelyekben a lényeg, a drámai ív erőtlen, viszont pompásak a részletek. Olyan darabok, amelyekben a főszerepet az epizódok költői leleményű kidolgozása játssza. Az előadás rendezője, Kerényi Imre — egyébként helyesen — szó szerint, a legkisebb változtatás nélkül állította színpadra Bródy egyfelvo- násosait. Ám ő maga is érezhette a darabok közötti különbségeket. A legtöbb fantáziával és a legnagyobb hatással a Mátyás királyról szóló remekkel foglalkozott. Ennek előadása sikerült is a legjobban. Nem kis részben azért, mert ebben láthattuk a Királyidillek legjobb színészi alakítását, Schütz Ha üdvözült lányát. De általában ez az egyfelvonásos lendítette legmagasabbra a színészi teljesítményeket: Sztankay István energikus Mátyás királyát, Zenibe Ferenc akkurátus öreglegényét és Papp ‘ János tétovázó ifjú Györgyét. A fejedelem alakításaiból Bessenyei Ferenc szikár, zord Bethlen Gáborát és Dégi István kétségbeesett tanítóját emeljük ki. Ökrös László ba került bankár, Ronald lakásának konyhájában már ke- semyésebb, gondolatilag is gazdagabb. Itt végre jellemek is kezdenek formálódni (főként Rónáidé, aki a szereplők közül egyedül fejlődik a felvonások során, mert a többiek változásait Ayckbourn nem ábrázolja, hanem csak elme- sélteti.) A nálunk, nálatok, náluk így olyan benyomást tesz, mintha három egyfelvonásost látnánk, melyeket csak az fűz össze, hogy szereplőik azonosak. Hogy a darab a mai angol társadalom leleplező kritikája lenne, amint azt egy interjúban a rendező vélte, arról szó sincs. Hogy a három házaspár történetében mi is magunkra ismerhetünk — ez nem elképzelhetetlen, bár maga az előadás nem túlságosan sokat tesz azért, hogy erről meggyőzze a nézőt. A hat szerepet színészek játszszák, így az előadás összbenyomása valamivel kedvezőbb, mint a darabé. A legjobban Horváth Gyula járt: Ronald figurájában található a legtöbb lehetőség az elmélyültebb jellemformálásra, s ő jól is él ezzel. Margittay Ági a „becsavarodó” feleség, Éva második felvonásbeli némajátékában igen pontosan kidolgozott színészi munkát nyújt. Üjréti László, a törtető pénzember alakítója, ismét bizonyítja humorérzékét is. A feleségét játszó Tóth Juditnak nincs lehetősége többre, mint egy mánia felületes vonásainak megrajzolására. Kállai Ilona Marion, Ronald feleségének szerepében küszködik a nagyon vázlatosan megírt figurával. Hasonló úton jár Bánffy György, a sikertelen mérnök, Geoffrey alakítója. Takács István Nálunk, nálatok, náluk Angliában nem szilveszterkor szokás „bulizni”. Ismerősök, barátok karácsonykor jönnek össze kisebb-aiagyobb iddogá- lásra, trécselésre. Alan Ayckbourn, az egyik legfelkapottabb színműíró (kinek Keresz- tül-kasul című drámáját a Vígszínház játszotta) e karácsonyok fonákját kívánja megmutatni a magyar fordításban Nálunk, nálatok, náluk című vígjátékában. Három család, három karácsonyest, mindegyik egy másik házaspár lakásában — ez a darab cselekményének kerete. Az ismerős párpk — egy magánbank vezetője, egy építész és egy kezdő pénzember — az úgynevezett középosztály tagjai, s mivel éppen ez a réteg hordozza a legkirívóbban a megmerevedett, olykor sznob, olykor prűd, olykor szemforgató angol kispolgári tradíciókat, Ayckbourn is ellenük fordítja a darab élét. Persze csak annyira kiköszörült ez az él, amennyire a szerző tehetsége és írói bátorsága engedi. Ez pedig messze jár a méltán híres Wilkinson penge élességétől. Mit mond Ayckbourn a hőseiről? Ha a magvasabb mondanivalót keressük, akkor körülbelül ezt találjuk: nem mind arany, ami fénylik. Ez ugyan elég lapos közhely, s ennyiből még nem áll össze egy vígjáték. Ayckbourn ezért a közhelytézist úgy konkretizálja, hogy mind a három házaspárnál kimutatja, milyen hamis a látszólag nagy békesség, megértés. Ami aztán újabb evidenciákat és közhelyeket szül, főként azért, mert a szerzőt sokkal jobban leköti a humoros (vagy annak vélhető), helyenként már burleszkbe hajló szituációk megteremtése, mint alakjainak árnyalt, s a darab folyamán fejlődő-alakuló jellemrajza. Talán nem is igen tudja megírni mindezt, s azért marad a lépésről lépésre, gegről gegre, szituációBemutató a József Attila Színházban ról szituációra építkező dramaturgiai megoldásnál. A darab mindenesetre eléggé laza szövésű ahhoz, hogy a rendező és színészek azt, és úgy formáljanak ki belőle, amit akarnak. A József Attila Színházban Benedek Árpád rendezése a három felvonást három különböző hangvétellel viszi színre. Az első — a törtető Sidney és a tisztaságmániás Jane konyhájában játszódó — felvonás azonban így sem élvezetes. A darab legkevésbé megírt része ez, amihez sem Benedek, sem színészei nerti tudtak mit kitalálni, pedig erre nagy szükség lett volna. A második felvonás — egy faramuci komédia a sikertelen mérnök, Geoffrey, és idegbeteg felesége, Éva konyhájában — már jobban sikerült, s legalább a színészeknek megvan a lehetőségük a jóízű komé- diázásra. A harmadik felvonás az időközben lecsúszott és feleségével is súlyos konfliktus
