Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
Leányfalu Egy üdülőhely sajátos gondjai Nemzeíközi részvétellel Jubileumi orvosi műszerkiállítás A 25 éves Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat október 7 —10-e között nagyszabású kiállításit rendez a SZOT Váci úti irodaházában. A bemutatóról és a vállalat fejlődéséről hétfőn Kun Imre, az OMKER igazgatóhelyettese tájékoztatta az újságírókat. A kiállításon mintegy 200 korszerű orvosi berendezés, műszer látható majd — ezeket hazánkkal együtt 13 ország cégei állítják elő. Az orvosi műszerek, készülékek gyártásának fejlődését jól reprezentálják a kiállított csehszlovák és olasz komplett fogászati gépek, rendelőberendezések. Hazánk a KGST-sza- kosodás alapján a csehszlovák Chirana gyártól vásárolja a berendezéseket, köztük mind több, percenként 30 000 fordulatszámú motorral és 450 000- es fordulatszámú légturbinás fúrókészülékkel felszerelt fogászati berendezést. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot az úgynevezett egyszer használatos termékek, injekciós tűk, fecskendők, katéterek, amelyeknek különösen ott van nagy jelentőségük, ahol nincs megfelelő sterilizálási lehetőség. A bemutatón ezeken kívül laboratóriumi felszerelések, programvezérlésű edény- és műszermosogató gépek, műtőasztalok és röntgenberendezések láthatók. Az OMKER ezekből a készülékekből évente mintegy másfél milliárd forint értékben ad el, Illetve vásárol bélés külföldön. A leghatékonyabb együttműködés szovjet, NDK- beli, NSZK-beli, holland és osztrák cégekkel alakult ki. Miután a világ orvosig műszergyártása az utóbbi tíz évben megháromszorozódott, technikai felépítésük állandóan változik, korszerűsödik, a kiállítás jó összehasonlítási alapot is biztosít a meghívott több ezer orvosnak, kutatónak, egyetemi hallgatónak. Nagyvadászat az Alföldön Vasárnap tartották az idény első nagyvad ásza tát az apróvadban gazdag Alföldön. A szántóföldeken még fácánra, fogolyra, és az itt tanyázó vadkacsákra lestek, a mezei- nyúl-vadászatok ugyanis később kezdődnek. A tervszerű vadgazdálkodás eredménye, hogy van mit puskavégre keríteni. A Duna-parton, akárcsak a I Balatonnál, mindenütt, amer- I re a szem ellát, szinte napon- j ta nőnek ki a földből az új j víkendházak, kicsik, nagyob- | bak, fából, téglából, kinek j mire és mekkorára futja ... | Leányfalu is egyre több embert fogad a nyári szezonban. Vajon ez a növekvő forgalom mennyivel növeli a községi tanács gondjait, kiadásait, s egyáltalán lépést tud-e tartani az építkezők iramával, igényeivel? A lakó- és nyaralóterület összefonódik Bálint Józsefet, a nagyközségi tanács elnökét kérdezem, vajon meddig lehet még folytatni az építkezéseket? — Eddig 50—55 százalékos Leányfalu beépítettsége. Az 1200—1500 helyi lakos körülbelül 380—390 házban él, a többi, a többség (800—900 ház) mind hétvégi és üdülő. — Milyen sajátos gondjai vannak egy üdülőhely taná- csánafk? — Nálunk nem úgy van, mint például a Balatonnál, ahol van egy község, s tőle két kilométerre az üdülőövezet. E kettő nálunk összefonódik. A fejlődésre jellemző, hogy az 1960-as népszámlálás idején 16 utcánk volt, ma már 78 van. A tanácsi úthálózat hossza is megduplázódott az utóbbi 5—6 évben. De az az igaz, hogy éppen az útjaink nincsenek jó állapotban. A legfontosabb utcák, ahol közintézmények vannak, szilárd burkolatúak, de ez mindössze 5—6 kilométert tesz ki. A többség, mintegy 24—25 kilométernyi út még nincs és egyelőre nem is tudom, mikor lesz készen. Sok helyütt nem is alakult még ki a majdani utca, mert a parcellákon csak szórványosan építenek. — Terv sincs arra, hogy mikor akarják a meglevő utcákat aszfaltozni? — Most még nem tudom, hogy a következő ötéves tervben mire és mennyi pénzünk lesz. Ez az időszak, amelyben vagyunk, nehéz. A negyedik ötéves tervünk végén járunk, eddigi kereteink jó résziét kimerítettük, és minden, ami a jövőre vonatkozik, most formálódik. — Egy üdülőtelepülésen a jó úthálózat mellett a közművek a legfontosabbak. Vajon ki tudják-e elégíteni a megnövekedett víz- és energia- igényeket? — 1962-ben alakult az ivóvíztársulás. Építik is a vízmüvet, amelynek a munkáI latai 1980-ra befejeződnek. I A villanyhálózattal egészen | 1974-ig nem volt gondunk. | Azóta annál több van. Transz- I formátorállomásaink nagyobb j terheket már nem bírnak el. Bővítési lehetőség pedig már sehol nincs. Azaz, lesz, ha megteremtik hozzá a feltételeket. Költséges megoldás a magasfészültségű hálózat elvezetése és új transzformátorállomás építése. Ezt már lakossági hozzájárulásból nem tudjuk megoldani, az csak a kis feszültségű hálózat bővítésére volt elegendő. Jövő év elején talán már erről is többet fogunk tudni. — Helybelieket és üdülővendégeket egyaránt érintő kérdés az élelmiszer-ellátás. Mozgó árusítás? — Tudom, a zsúfoltságra gondol. Ezt talán sosem lehet kellőképpen megoldani. Hogy miért? Jelenleg négy élelmiszerboltunk van, ezek mellett kisebb pavilonokban is árusítanak nyáron, a főszezonban. De egy-egy hétvégén, amikor jó idő van, sokszor hétezer ember tódul ki, csak a leányfalui strandra. Az külön téma, hogy a strandon működő két büfé kevés. Ezek bővítése sem egyszerű. Ehhez már az egész strand bővítése szükséges. Tervbe v vettük, de sok gondunk van még ezzel. Például a kisajátítás, Ha bővítjük a strandot, ahhoz hozzátartozik egy új medence megépítése, nyilván további öltözők létesítése és egy új pavilonsor a strandon belül. Erről még konkrét döntés sem született. — Vegyük a másik oldalát a kérdésnek. Ha a strandon kívül nyitunk még mondjuk három másik élelmiszerboltot azzal, hogy a forgalomtól függően tartjuk nyitva, mit csinálunk egy hirtelen rossz idő esetén? Bezárjuk. És a felraktározott élelmiszerekkel mi lesz? Egyetlen megoldás kínálkozna, a mozgó árusok körének bővítése. De mi nem adhatunk ki ilyen engedélyeket megánszemélyeknetk. Egyedül az ÁFÉSZ tehetne valamit az ügy érdekében. Művelődés nyáron is — Az alapvető szükségletek kielégítésében tehát gondokkal küzd a leányfalui tanács. Nem létfontosságú, de nem is elhanyagolható, hogy megfelelő kulturális programot biztosítsanak, az üdülőknek. Válaszként Bálint József tanácselnök elém teszi a leányfalui művelődési ház A gyógyvizek jobb és szervezettebb hasznosításáért 1975-ös munkatervét. Ebből idézek: A múlt évben jelentős megmozdulásnak bizonyult a dunakanyari program. Leányfalu ebből is kellőképpen kivette részét. Figyelembe véve, hogy a község üdülőtelep, szórakoztató jellegű műsorokat szerveztünk, amelyek színvonalasaknak bizonyultak. Az ifjúság szórakozását szolgálta a minden szombaton megtartott disc jockey klub is. A tavalyi tapasztalatokra támaszkodva próbáljuk kialakítani az évi közművelődési munkatervün- kel. Ebben, az 1975-ös munkatervben állandóan visszatérő szempont, hogy Leányfalu üdülőhely. Ezért a filmklubtól a bábszínházig, az író— olvasó találkozótól a politikai fórumokig, a vidám fejtörő játékoktól a nyári sportversenyekig és útibeszámolókig szinte minden megtalálható. Bizonyára az üdülővendégek megtalálták az érdeklődésüknek megfelelő programoft. Télen sincs pihenő — Végézetül egy kérdés, a tanácsi dolgozók munkáját illetően. Nyilván nekik is a nyár a főszezon, hiszen legtöbben ekkor jönnek ide adó- és telekügyben, építkezés miatt. De a tanácsi dolgozóknak is van szabadságuk. Hogyan oldották meg a nyári csúcsforgalmat? — Nehezen. Félfogadási napokon se vége, se hossza az ügyintézésre várók sorának. Létszámunkat bővíteni nem tudjuk. Ha csak a nyári hónapokra alkalmaznánk valakit, a betanításával több idő eltelne, mint amennyi hasznot hozna. — Akkor télen van pihenő? — Sajnos, nekünk egy hónap sem telhet el lazítással. November-decemberben már a zárszámadásra készülünk, év elején pedig az új év teendőire. Természetesen a helyi lakosok is adnak nekünk munkát. Mert programjaink, terveink összeállításakor ugyan sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Leányfalu üdülőhely, azért arról sem feledkezhetünk meg, hogy az őslakosok gondjait is nekünk kell megoldani, M. J. Hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián megkezdte munkáját a Nemzetközi Gyógyfürdő és Éghajlatügyi Szövetség (FITEC) kongresz- szusa. Az ötnapos tudományos tanácskozást dr. Vadász Gyula, az Országos Gyógyfürdő- ügyi Igazgatóság vezetője nyitotta meg. Ezt követően dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter és Guy Ebrard, a nemzetközi szövetség elnöke üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Az ötnapos tudományos tanácskozáson csaknem valamennyi európai és számos tengerentúli — közöttük több latin-amerikai ország — több mint 200 szakembere, orvosok, mérnökök, közgazdászok, idegenforgalmi szakértők és szociológusok vitatják 'meg a gyógyvizek hasznosításával és az éghajlattal összefüggő időszaki gyógyászati, építészeti, idegenforgalmi szakmai kérdéseket. Az orvosi és felsőoktatási bizottság szekciójában az ivókúrákkal kapcsolatos gyógyászati kutatások tapasztalatairól tartanak előadásokat. A gazdasági szakemberek a betegek gyógyfürdcSkúra utáni rehabilitációjával járó gaz- i dasági előnyökről cserélik ki véleményüket.'A műszaki tanácskozások központi témaköre a különféle típusú gyógyhelyek létesítésének kérdései, a szociális-balneológiaj bizottság szekciójában pedig a társadalombiztosítási szervezeteknek a gyógyhelyek állandó, folyamatos kihasználásában betöltött szerepéről tárgyalnak. A kongresszus jelentőségét fokozza, hogy napjainkban, amikor már szinte divat a túlzott gyógyszerfogyasztás, egyre nagyobb szerep jut a természetes gyógytényezőkneie. Közöttük a gyógyvizek a legfontosabbak, amelyekben hazánk rendkívül gazdag. Csupán Budapesten 200 gyógyforrás van, az országban pedig több mint félezer gyógykezelésre alkalmas. . vízforrást tartanak nyilván. Ezek megfelelő kiépítése, hasznosítása és Magyarországnak a gyógyide- genicirgalomba való fokozottabb mértékű bekapcsolása fontos népgazdasági érdek. A kongresszuson e fejlesztésekkel kapcsolatos szakmai igényeket és követelményeiket is i megvitatják a szakemberek. Vasárnap — szabadban A hónap első vasárnapja igazi kirándulóidővel köszöntött be. A pilisi parkerdőt tízezrek látogatták, az Oszolytetőn sziklamászók gyakorlatoztak, sokan keresték fel a szurdokot és Dobogókő környékét is. B iz’ isten, nem akarom Karinthyt plagizálni, de úgy látszik, az élet időnként ismétli önmagát. így történt, tehát így kell leírnom... ... Nagyon sokáig beteg volt.% Előbb a kórházakat járta, egyik kivizsgálás a másik után, majd mikor megállapították a bajt, csaknem' egy évig feküdt. Kegyetlen dolog volt. Csak feküdni, jóformán mozgásképtelenül, s körülötte senki más, csak a szűkebb család, s napközben ők is távol. Az asszony dolgozott, a gyerekek iskolában ... Csak feküdt, merengett, olvasgatott, s ha elfáradt a szeme, hallgatott egy kis zenét. így telt az élete. De szörnyű így az élete egy aktív embernek ... Most nemrég azt javasolta az orvos, próbáljon mozogni, szellőzzön, napozzon egy kicsit, mozduljon ki a bezárt világból. Talán már eljött az ideje, lehet kísérletezni, de csak tempósan, módjával: egy kis kirakatnézés, Duna-parti üldögélés, s aztán vissza a fotelba, az otthon megszokott, nyugodt kényeimébe, s aztán majd így tovább, ez a gyógyulás, út ja, hiszen a mozgás — az élet maga. Ez a beteg ember legfőbb gyógyszere... Reggel, amikor elment a család, boldogan készülődött. Gondosan borotválkozott, für- dött, fehér inget vett, nyakkendőt kötött, és sokáig igazgatta divatos díszzsebkendőjét. Aztán fogta a sétapálcát, amit a kórházi esetlen, vastag bot helyett vásároltatott és elegánsan, frissen, könnyedén lernest _az utcára. Ahogy szembecsapta a tűző nap, visszahőkölt. Szinte beleszédült a rég nem tapasztalt, rég nem látott fénybe. Aztán átment a túloldalra, a hűvösre, s boldogan, felszabadultan szívta tele tüdejét a friss, kora őszi levegővel, s nézte a kirakatokat, ahogy az orvos javasolta, s nézte az utcát, amelyre már kíváncsi volt. Istenem!... Mennyit tud változni egy utca egyetlen év alatt!... A szomszédban nyitottak egy új tejboltot, Szabó Jóskáék házát meg éppen tatarozzák, merednek az állványok a csillagos égig ... A maszek műköszörűs új portékáit tanulmányozta éppen, amikor a háta mögött valaki köszönt: — Tiszteletem!... Igazított egyet nyakkendőjén, gyorsan megfordult, s szétnézett. Fiatal, gyors mozgású férfi haladt a járókelők között, elegánsan, kezében jókora fekete irattáska. Teljesen olyan volt a kinézése, mint egy mérnöknek ... Köszöntek — Üdvözlöm!... — szólt tétován, s áttett* a botot a bal kezébe, majd újra megigazít tóttá fiatalos nyakkendőjét. — Hm... — morfondírozott. Ki lehetett? Nekem köszönt? Talán a vállalattól valaki? Valamelyik fiatal kolléga, aki megismert?... ... Ruganyos léptekkel indult tovább, már nem is húzta sérült lábát, s gigerli módom pörgette a fekete sétapálcát. Az Aranypók üzlet előtt jó alakú középkorú nő álldogált Végignézett telt alakján, majd szeme sarkából pillantva észrevette, hogy az asszony lopva visszales ... Mosolyogva rágyújtott, s tovább sétált. As utcakereszteződéseknél, ahol az árnyékos ol« dal ellenére is odavagott a nap, boldogan tartotta arcát a fény felé, hiszen éppen eleget nélkülözte... . Délután, amikor hazajött a felesége, csak úgy mellékesen megjegyezte: — Lent voltam szívem, egy kicsit levegőzni! ... — No és? — kérdezte az asszony fáradtan ... — Semmi, semmi... Találkoztam egy fiatal kollégával, rámköszönt, de éppen kirakatot néztem, nem állam meg beszélgetni... Ebéd után nem találta helyét. Üldögélt a fotelban pizsamásán, majd öltözködni kezdett. — Mit akarsz? Az orvos utasított, hogy csak fokozatosan — mondta ingerülten az asszony. — Jól érzem magam, lemegyek egy kávéra a presszóba ... — Üdvözlet, kedves vendég úr!... Rég nem láttuk!... — fogadta kedvesen a felszolgáló kislány. — Ö igen, kicsit betegeskedtem, elhanyagoltam magukat, de most már hál’ istennek jobban vagyok, már társaságba is járok!..» Éppen most találkoztam egy kis mérnök barátommal, jól elbeszélgettünk ... Amikor megitta a kávét, s ment kifelé, á pénztárosnő odahajolt a felszolgálóhoz: — Ki ez? Én nem emlékszem rá!... — Nem tudom, de valami jobb ember lehet, hallottad, hogy mérnökökkel barátkozik ... Tenkely Miklós
