Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-30 / 255. szám
4 xMdap 1975. OKTOBER 30., CSÜTÖRTÖK „Végigliullámzik az egész megyén...” Sablonok Kezdeményező kulturális élet az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kulturális munkájáért 3 ízben nyerte el á KPVDSZ vándorserlegét, s így az végleg a tulajdonába került. A több mint 800 személyt foglalkoztató vállalatnak 140 boltja Van, s összesen 53 brigád vesz részt a szocialista munkaversenyben. Vállalásaik fontos része — az ismert hármas jelszó jegyében — a tanulás, a művelődés, az önképzés. Tudatformálás, nevelés A vállalati központ szakszervezeti irodájában beszélgetünk Süveg Józsefnéval, a szakszervezeti bizottság titkárával és Tölgyesi Zoltánnal, a bizottság kulturális felelősével. Elöljáróban körvonalazzák, munkájuk célja a dolgozók tudatformálása, általános műveltségük emelése, a kultúra megszerettetése és a közgondolkodás befolyásolása. A kulturális munka megszervezésének, lebonyolításának legfőbb akadálya hosszú ideig a boltok szétszórtsága volt. Ha nagy nehezen egy-egy alkalomra össze is jöttek volna a dolgozók, a központban a megfelelő terem hiánya akadályozta az érdemi munkát. maztak. Csaik néhányat említek. Ki volt a Nemzeti Színház első igazgatója? Kimondta az első szót magyarul a Nemzeti Színház színpadán? Szakmai képzésre is alkalmas — Mint tényt említem — szól közbe Tölgyesi Zoltán —, hogy a KPVDSZ-hez tartozó ÁFÉSZ-ek, vállalatok, pénzintézetek is átvették tőlünk a vetélkedőnek ezt a formáját. Mégpedig úgy, hogy a kérdéseket mi készítjük számukra. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szellemi levelező vetélkedőnk valósággal végighullámzott az egész megyén. S ez maga után vonta, hogy a brigádok ma már kezdemé- nyezően lépnek föl. S e formát más témáknál is — munkavédelem, tűzrendészet, Munka Törvénykönyve, a kollektív szerződés ismertetése — felhasználják. A szakmai tudás elmélyítésére is alkalmas ez a módszer. Ezt bizonyítja a vállalati központ Technika brigádja által indított szakmai verseny, amelyben áruismeretből, áruforgalomból, lel. tár-, illetve mérlegkészítésből ! vetélkednek a szocialista bri- j gádok tagjai. — Kihasználjuk — ha már termünk nincsen — a vállalati központ folyosóját is — mondja Süveg József né. — Itt nyitottuk meg ugyanis október közepén művészetszerető dolgozóink gyűjteményéből az Elmúlt századok, régi kultúrák című kiállítást. Itt római pénzek, antik szobrok, mécsesek, rokokó órák, porcelánok, kerámiák láthatók. A KPVDSZ XV. kulturális napok során pedig tíz amatőr képzőművészünk állítja ki alkotásait az országos kiállításon. Nyugdíjasok is Nemcsak az aktív dolgozók, hanem a nyugdíjasok hasznos időtöltéséről, műveltséggyarapításáról is gondoskodik a vállalati szakszervezeti bizottság. Nemrég jöttek vissza egy országjáró kirándulásról: Sopront és Fertőrákost látogatták meg csaknem kétszázan. Három panorámabusz vitte-hoz- ta őket, három idegenvezető ismertette a leglátogatottabb helyek művészeti, történelmi érdekességét, értékeit. Ács Jenő A szovjet balett- művészetről A Magyar Táncművészek Szövetsége vendégeként hazánkba érkezik Natalja Du- dinszkaja, a Leningrádi Koreográfiái Intézet vezető tanára, a világhírű szovjet balett- mestemő. Előadást tart a szovjet balettművészetről, és órát ad az Állami Balett Intézet növendékeinek. A szakirodalmat fejlesztik Intézkedések — főiskblai könyvtárak gyarapítására A főiskolai könyvtárak fejlesztésére irányuló törekvések egybehangolása céljából a Kulturális Minisztérium — az oktatási miniszterrel, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, az egészségügyi miniszterrel, az Országos Testnevelési és Sporthivatallal, továbbá a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — irányelveket adott ki. Ezeknek célja az, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök, illetőleg a biztosított fejlesztési keretek hatékony és gazdaságos felhasználását segítse elő. A dokumentum a főiskolai könyvtárak elsőrendű feladataként a főiskolákon folyó oktatási és tanulmányi munka szakirodalmi és tájékoztatási igényeinek szolgálatát jelöli meg. A könyvtár helye a közművelődésben Tölgyesi Zoltán javasolta, hogy nem kell állandóan ösz- szehívni a szétszórt hálózat dolgozóit, hanem az akciókat kell helybe vinni. Az ötletet tett követte: megszerveződött a vállalatnál a szellemi levelező vetélkedő. Évről évre több mint 600 dolgozó vesz részt benne oly módon, hogy a kulturális bizottság — élén Tölgyesi Zoltánnal — egy-egy művészeti ág lényeges tudnivalóit kérdések formájában feldolgozza, s ezt elküldi mind az 53 brigádnak. A tagok munkahelyükön, illetve lakóterületükön, megfejtik a kérdéseiket, s a válaszokat visszaküldik. A központban a kulturális bizottság pontozza az eredményeket. A helyes megfejtésekért oklevelet és tárgyjutalmat kapnak a dolgozók. S hogy nem akármilyen szintű ez a vetélkedő, jól mutatják elsősorban a művészeti ágak — festészet, szobrászat, építészet, irodalom, színház- film, opera-balett, költészet, nyelvészet — kérdései. A nyelvészetet például nemcsak általánosságban tárgyalták, hanem közelítették szakmájukhoz. A kereskedelmi zsargon ellen vetették be a hatásos fegyvert. Hogyan mondjuk helyesen magyarul? című vetélkedő a kereskedelmi szakma egy-egy közkeletű, de idegen kifejezése magyarított változatának elterjesztését segítette. Mire a megfejtés elkészül... — Mondani sem kell — jegyzi meg Süveg Józsefné—, hogy dolgozóink körében osztatlan tetszést váltott ki a vetélkedőnek ez a formája, s egymás után érkeztek be a helyes megfejtések. Többek között a szentendrei Harmónia, a törökbálinti Petőfi és a szigethalmi Béke brigád megfejtése lett legújabban 100 százalékos értékű. Pedig nehezek voltak a kérdések, sok mindent hozzá kellett olvasni, öt klasszikus költőnk — Petőfi, Juhász Gyula, József Attila, Szabó Lőrinc és Illyés Gyula — tíz költeményéből választottunk ki egy-egy szakaszt; természetesen sem a címet, sem az alkotó nevét nem közöltük. Mire megfejtették a vetélkedő részvevői — egy kissé meg is ismerték az említett művészek munkásságát. A régebbi kérdések is több művelődéstörténeti érdekességet 'és hasznos ismeretet tartalA könyvtár csupán könyv- [ kölcsönző hely volt nagyon | sokáig. Ma nem egy helyen alkotóműhelye az emberek irodalmi, művészeti Ízlése, a világról alkotott szemlélete formálásának, alakításának. A könyvtár költők által oly gyakran megénekelt csendje egyre inkább a múlté — zene csendül, versek szárnyalnak, olvasók beszélgetnek írókkal, költőkkel, vetélkedők zajlanak, diáitok figyelmeznek a tanári szóra, meséket hallgatnak a legkisebbek, diafilmek segítenek kalandozni a nagyvilágban. Huszonháromezer kötet Dabason még nincs nagy múltja e sokoldalúságnak. De elkezdődött s szinte hónapról hónapra telítődik új és új tartalommal a könyvtár munkája. Huszonháromezer kötetnyi könyv adja a hátterét az író— olvasó találkozóknak, a rendhagyó irodalomóráknak, a filmvetítéseknek, zenés irodalmi programoknak. Akik igénylik: verseket, meséket, zeneműveket hallgathatnak — csak szólni kell a könyvtárosnak és feltenni a fülhallgatót. Sőt, mód van arra is, akik nyelveket tanulnak, orosz, angol, német nyelvű lemezek meghallgatásával bővítsék ismereteiket. A nagyközség helytörténeti szakköre zömében a könyvtár munkatársaiból verbuválódott. Az immár hagyománynak számító dabasi Évkönyv tanulmányai múltról, jelenről egyaránt beszélnek. És a Gyó- ni-kultusz ápolása, a Gyóni Géza Társaság tevékenysége szintén szorosan a könyvtárhoz kapcsolódik. Többségük: diák Mindez beszédesen bizonyltja, hogy a dabasi könyvtár nem egyszerűen csak kölcsönzőhely — egyik alakítója, szervezője a nagyközség közművelődésének. Ez annál is inkább szükséges, mert a nagyközség művelődési háza változatlanul nem tölti be feladatát. Igazgatónője a tavasz óta szülési szabadságon van, művészeti előadója felmondott — nincs, aki irányítsa a ház életét, szervezze programjait. Nem könnyű a dabasi könyvtár helyzete, mivel két fiók- és nyolc letéti könyvtárat is üzemeltet, s így összesen harmincháromezer kötet kölcsönzése a feladata. A kétezerhúsz olvasó többsége — ézerszázhatvankettő — diák. Háromszázhét ipari munkást és százhuszonegy mezőgazda- sági dolgozót tartanak számon az olvasók között. Ez nagyon kevés. Jól tudják ezt a könyvtár munkatársai is. S ezért keresik az útját-módját annak, hogyan tudnának kapcsolatot teremteni minél több fizikai dolgozóval. A felmérésen már túljutottak, amely szerint több mint kilencven szocialista brigád dolgozik a nagyközség üzemeiben, gazdaságaiban. A felmérést a kapcsolatteremtés időszaka követte s követi jelenleg is. Eddig tizenhárom brigáddal kötöttek szocialista szerződést, amelynek eredményeképpen mintegy száznegyven ipari és mezőgazdasági fizikai dolgozóval bővült a könyvtár olvasóinak tábora. A többségük, a szerződés megkötése óta nemcsak könyveket kölcsönöz, de részt vesz a könyvtár rendezvényein is. Az út, amelyen tovább kell lépni, adott. Még több mint hetven brigáddal teremthetnek hasonló kapcsolatot, ami A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága gondozásában tízezer példányban jelent meg a Szőnyi István Emlékmúzeumot bemutató katalógus. A gondosan szerkesztett, szép külsejű zebegényi ismertető tájékoztatja az érdeklődőket Észak-Pest megye nevezetes művészi hajlékáról, annak egykori lakójáról. Dániel Kornél, a füzet szerkesztője Szőnyi István életrajzi adatainak felsorolása után a tanítvány megbecsülésével és tiszteletével mutatja be a művészt, annals otthonát, műtermét. Megismerkedünk a népszerűvé vált nyári képzőművészeti szabadiskolák munkájával, a Két nap a múzeumban zenés irodalmi hétvégék programjával, , hat-hétszáz új olvasót, könyvbarátot, önmagát rendszeresen művelő embert jelenthet. Mesefilmeket A továbblépés másik útja szintén adott. Nagy társadalmi összefogás eredményeként már az utolsó simításokat végzik a november első napjaiban felavatásra kerülő gyermekkönyvtáron. Az új, hatvan négyzetméteres helyiség — amelynek átalakításában döntő része van a dabasi munkás- öröknek — nemcsak térbeli gazdagodást jelent majd a gyermek olvasók számára. Azt is jelenti, hogy — egyelőre — hetenként egy alkalommal mesefilmeket vetítenek, rendhagyó irodalomórákat, vetélkedőket rendezhetnek itt a fiataloknak. Zenei előadássorozatot indítanak a zeneiskola igazgatójának közreműködésével. S már annak a lehetőségét is fontolgatják a könyvtár munkatársai, miként lehetne bekapcsolni a Nagy István alkotócsoport tagjait a képzőművészet propagálásába, népszerűsítésébe. Ugyancsak tervezik, hogy nagy emberek életéről rendeznek majd előadásokat a fiataloknak a gyermekkönyvtár helyiségében. így és csakis így töltheti be ma már a közművelődés egészében elfoglalt helyét egy könyvtár. Prukner Pál Blaskovich Múzeum, Tápió- szele. A múzeumok megyei igazgatóságának kiadásában, ötezer példányban adták közre a másik, hasonló témájú ismertetőt. Szerzője Dinnyés István, aki a tápiószelei múzeum anyagának rendezője is. Megismerkedünk a Blasko- vichok műgyűjtő szenvedélyével, a múlt század közepétől egybehordott gazdag hagyatékkal. Sorra V járjuk a hat termet és a folyosót. Festmények, szobrok, iparművészeti remekek alkotásáról, megőrzéséről vallanak az oldalak. Mindkét füzet végén német és angol nyelvű ismertetőt is találunk. P. R. ZEBEGÉNY, TAPlÖSZELE Két áj múzeumi katalógus HETI FILMJEGYZET Front szárnyak nélkül Oleg ZsaKov, Galina Polszklh és Vjacseszlav Tyihonov a Front szárnyak nélkül egyik jelenetében. A háborús filmtémák vonzása mitsem gyengült, immár három évtizeddel a második világháború befejezése után sem. A forgatókönyvírók és rendezőik ma is szívesen fordulnak a nagy világégéshez sztoriért, emberi sorsokért, izgalomért, látványos jelenetekért. Naponta jelennek meg újabb & újabb ilyen művek. Köztük, legyünk tárgyilagosak, vannak remekművek is. Vannak a felületes izgalmakon, az ellenség és „a mieink” sematikus ördög-angyal, fekete és fehér ábrázolásán túllépő, a háború sajátos körülményei leözt az ember viselkedését kutató-feltáró, ábrázoló filmek, vannak, amelyek a humánum és az egyes ember felöl közelítik meg a nagy témát. Ezek a filmek tudnak új nézőpontot találni. Más filmek viszont — s ezek vannak elsöprő többségben — a háborús témát is úgy kezelik, mint valamiféle kalandfüm témáját, s csak a harcokra, lövöldözésekre, robbantásokra, kézitu- sákra és tömeg jelenetekre koncentrálnak. A most bemutatásra kerülő szovjet film, a Front szárnyak nélkül, mintha félúton lenne a két lehetőség között. Az Sz. K. Cvigun regényéből Sz. Dnyeprov által filmre írt mű, Igor Gosztyev rendezésében, jól sikerült egyéni portrékkal, a háború kezdeti szakaszának — 1941—42 fordulójának — kendőzetlenül feltárt katonai problémáival győzi meg a nézőt arról, hogy a film alkotói nem a sablonokban kívánnak gondolkozni. Egy, a németek által bekerített, saját egységeitől elvágott, magára maradt szovjet katonacsoport harcairól szól a történet, arról, hogyan tudja ez a maroknyi csapat megóvni magát, s miként marad meg komoly katonai tényezőnek a német csapatok hátában, nyugtalanító, zavaró, a Moszkva elleni támadásra készülő német erőket lekötő harci csoportként. Az egyéni hősiesség, a vezetésre termett ember — Mlinsz- kij őrnagy — s a hazaszeretettől fűtött kollektíva közös erőfeszítéseinek eredménye ez a katonai (és emberi-erkölcsid siker. S amíg a film erre az oldalra koncentrál, valóban sok szép pillanatot nyújt. De amikor a rendezőt elragadja a hév, s nagy. látványos harci akciókat mutat be, valamint olyan szinte kötelező fordulatokat, mint a fiatal katona és rádiós feleségének „váratlan” találkozása, a néző figyelme éppúgy lankadni kezd, mint a filmkészítők ihlete lankadt e jelenetek elkészítésekor. így aztán a Front szárnyak nélkül egyszerre győz meg bennünket arról, hogy az eredeti mondanivalójú háborús filmeknek van létjogosultságuk, valamint arról, hogy a sablonok, ja kitaposott, túlontúl, ismert ösvények még ezeket a jó elképzeléseket is visszafogják, elhalványíthatják. A film kissé túlméretezettnek is hat: talán kifogásaink is enyhülnének, ha két rész helyett csak a szokásos terjedelemben készítik el. A számos kitűnő színészi alakítás viszont ez a terjengősséget segít elfeledtetni. Vjacseszlav Tyihonov Mlinszkij őrnagya, Oleg Zsakov öreg Matveje Alekszandr Genyiszov Vaku- lencsuk matróza, Galina Polszkih Zina szanitéce, Szern- jon Morozov Szerjogin kapitánya élő, színes figurát formál. Vonzások <ás választások Mit adhat a mai nézőnek egy 1809-ben megjelent regény filmváltozata? A kérdés így, önmagában feltéve, nem egészen pontos. Talán jobb így fogalmazni: mit találhat az öregedő — a regény írásakor hatvanesztendős — Goethe művében a mai ember olyasmit, ami hozzá szól, az ö problémáira, életére segít válaszolni? A válasz, erősen leegyszerűsítve, körülbelül ez: oz önéletrajzi elemekben sem szűkölködő regény, a Vonzások és választások, jellegzetesen nagyromantikus alkotás. egy végzetes, semmivel sem törődő, az érzések túláradásában a józan ész és a logika határait is túllépő, emberfeletti, néhol már misztikus erőktől mozgatott szerelem története. Amiként a fiatalkori Goethe-re- gény, a Werther, a szentimen- talizmus iskolát teremtő műve volt, úgy lesz ez a könyv a romantika egyik ősforrása. Eduard, Charlotte, Ottilie és a kapitány szerelmi négyszögének históriája azonban több is, mint romantikus mese; Goethe a kor társadalmának képét, a német hercegségek kisszerű életét, a hangzatos címeket viselő, de jelentéktelen nemesség lassú sorvadását, kiúttalanságát is megrajzolja a regényben, mintegy a négy sors háttereként, s egyben e sorsok alakulásának magyarázataként. Ha ezt a történetet a maga mivoltában adja vissza egy film, már az is érdekelheti a mai nézőt. Ha pedig kiemeli í fő tanulságot, nevezetesen az. hogy az érzelmek szavát nen fojthatja el semmiféle má erő, a szív szabad, az embe szabadon választhat, még h. ezzel esetleg tragédiát idéz i elő, és hogy csak az ilyen sze Telemnek van létjogosultsági ez az emberhez méltó — no akkor nemcsak érdekes, ha nem tanulságos, magvas fill, is készülhet. A Regina Küh és Siegfried Kühn forgat; könyvéből Siegfried Kühn á. tál forgatott NDK-beli fib. sajnos egyik fenti módszer sem választja. hanem inkát úgy kezeli Goethe anyagú mintha Turgenyev vagy Cs. hov írta volna, s úgy filmest meg, mint az mondjuk Tru faut tenné — az utóbbi szí lemessége és eredetisége m. kül. Vontatott, érdektelen lassított, mélynek szánt, t csak hosszúra sikerült jele,, tek sorakoznak egymás uu. unalmassággal ábrázolva c unalmat, kisszerűséggel a ki, szerűt. A film sem az eredi, mű kiválóságáról nem g.y, meg, sem arról, hogy a goeth; alkotás alkalmas, érdemes megfilmesítésre, sem pedig ai ról, hogy a választott megöl dás lenne a megfelelő a má; műfajba transzponáláshoz. Jó szerével csak a Claus Neumann által szépen fényképezett omlatag kastély és a nyo masztóan hervadt táj hangulati hatásai dicsérhetők i filmben. Takács István
