Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-30 / 255. szám
1975. OKTÓBER 30., CSÜTÖRTÖK %m*p Szilveszter külföldön Utak a Szovjetunióba és a baráti országokba A Cooptourist, a szövetkezetek utazási irodája az eddigieknél is gazdagabb programot állított összie azok részére, akik külföldön szeretnék tölteni az év utolsó napjait. A turisták több mint 30- féle utazás közül választhatnak. Többek között Drezdában, Krakkóban és Pozsonyban koccinthatnak majd az utazások részvevői az 1976-os évre. Most első alkalommal Dubrovnikba szilveszteri különrepülőt is indít az iroda, itt a részvevők éjféli szállodai fürdőzéssel búcsúznak az óévtől. A leningrádd év végi utazás programjában pedig szilveszter éjjel külön látványosságnak ígérkezik a Néva-pairti hidak megnyitásává téli hóna^ pókban ugyanis többnyire zárva tartják ezeket a hidakat. A Szovjetunióba egyébként november-deeember- ben több mint 5 ezer — főként szövetkezeti — dolgozó utazik a Cooptouristtal, kétszer any- nyian, mint az elmúlt év utolsó két hónapjában. A Kijev— Harkov—Moszkva útvonalon különvooat indul budapesti szövetkezeti tagokkal, Kecskemét testvérvárosába, Szimfe- ropolba pedig novemberben 90 kecskeméti -dolgozó barátság-repülőgéppel utazik. Befejeződött a „hsgyío^özás" Befejeződött a Badacsony több mint egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött „foltozása”. Az egykori kőbányák által okozott sérüléseket tüntettek el a hegy felső részén, a bazaltsapkán, a bányaudvarokon, a meddőhányókon és a vízmosta területeken — együttesen 80 hektáron. Eddig 820 ezer csemetét és cserjét ültettek el. A hegytető 221 hektáros erdőségét nem tekintik fatermelő helynek, az állomány felújításával és az új telepítésekkel csupán a táj esztétikai képének javítását és a turisz- tilcai s'elekeket szolgálják. A területen ezért 13 kilométer hosszú turistautat is kialakítottak. A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kilátótornyot is épített a hegy tetején. Kis közösség — egy rászorult Nemcsak az ö Könnyűipar Százhalombattán Erden egy szociális otthon és két napközi várja és fogadja az egyedülálló, idős embereket. A nagyközségi tanács évente 860 ezer forintot költ támogatásukra. Ebből 740 ezret rendszeres havi segély formájában. Az összeg elegendő arra, hogy minden jogos igényt ki tudjanak elégíteni. Brigád és őrs A nagy község szívén viseli az öregek sorsát. Még a hatvanas évek derekán épült fel az első napközi otthon, s ezt hamarjában követte a második, ötven magányos ember tölti itt szabad idejét. Otthon ez számunkra, ahol kiskert dicséri örök tenniakarásukat. Erdlige- ten például a társasjátékokkal és a televízióval berendezett társalgón kívül, ebédlő és fürdőszoba teszi igazán kényelmessé az otthont. Az öregek támogatásában Érd apraja-nagyja helyet kér magának. Ajándékcsomagok érkeznek rendszeresen a Ben. tavölgye Termelőszövetkezettől, az ERUSZ ruhaipari szövetkezettől. De sajnos nem minden idős ember tud eljárni a napközi otthonba. Akik távol laknak vagy járóképtelenek, azoknak még fokozottabban szükségük van az állandó gondoskodásra. Társadalmi munkában ma már teljesen kiépült a patronálok hálózata. A mozgalmat úgy lehet jellemezni: egy kis közösség — egy rászorult. Özvegy dr. Monostori Károly néhoz havonként eljár a PEVDI Béke szocialista brigádja. Ilyenkor bevásárolnak, kitakarítanak és tüzelőt hoznak a néninek. Másik eset': a 7-es számú általános iskola Mókus őrsének tagjai naponta látogatják meg Horváth István veteránt, egykori tanácstagot. A sort még folytathatnánk. Emberbaráti kötelesség Egyes brigádnaplók vagy őrsi krónikák büszkén őrzött kin- - cse az a levél, amelyben a helyi tanács fejezi ki köszönetét a törődésért. Az ÉRUSZ Kossuth brigádja nemrég törülközőket ajándékozott az egyik napközi otthonnak. S a hálás köszönet sem késett ezután az otthon lakóitól. A széles körű megmozdulás az öregekért olyannyira társadalmi üggyé vált Érden, hogy sikerült megszervezni a szociálpolitikai csoportnak az úgynevezett házi gondozást is. Jelenleg irányelv szabályozza a rendezett körülmények között élő, de teljesen magatehetetlen emberek hivatalos gondozását. Huszonhat gondozót tartanak nyilván, akik egész napos elfoglaltságban, családtagként élnek a beteg emberek mellett. Szívesen vállalkoznak, ahogyan í ők fogalmazták, erre az emberbaráti kötelességre. Egy gondozott szomszédasszonya, amikor elvállalta a feladatot, így érvelt: miért ne vásárolnék őneki, hisz magamnak is ki kell szaladnom a piacra. Folyamatos segítség Az önfeláldozó gondozókkal néha nehéz dolga van a szociálpolitikai csoportnak. Vi- szolyognak mindenféle hivatalos papírtól, netán szerződéstől. Húszán társadalmi munkában dolgoznak és mindössze hatan minimális — az effajta gondoskodást úgysem lehetne az egyenértékűség alapján „kifizetni” — tiszteletdíjért. Október 28. és 31. között az öregek hetét rendezik meg Érden. Ebből az alkalomból színházlátogatás, az egyik napközi otthon ötéves fennállását ünneplő műsoros est szerepel a programban. Az eseménysorozat befejezése lesz a közös ebéd a szociális otthonban, ahol minden idős ember asztalán a tanács ajándéka fekszik majd, egy-egy szál szegfű. Ez a szegfű talán jelképe annak az összefogásnak, melyet egy nagyközség tesz öregjeiért. Soha véget nem, érő segítség ez és az öregek hete után készülődni kell lassacskán a télapó- és a fenyőfaünnepségre. K. P. S' Átvettékmegbízó m igazságügyi ifjúsági fék fősök Az Igazságügyi Minisztérium ifjúsági bizottsága tegnap országos konferenciát hívott össze az igazságügy különböző területein — a bíróságoknál, az ügyvédség és a büntetés-végrehajtás szerveinél — dolgozó állami ifjúsági felelősök részvételével. Ilyen megbízatással az említett munkaterületeken mintegy fél- százan dolgoznak: fiatal jogászok ők, akik hivatali munkájuk részeként — tehát nem társadalmi munkában — foglalkoznak az ifjúságpolitika gyakorlati végrehajtásával. A mostani értekezleten vették át az új ifjúsági felelősök megbízólevelüket dr. Markója Imre igazságügyi minisztériumi államtitkártól. Az ifjúsági felelősöknek — amint a konferencia szervezői elmondták —, nemcsak az a feladatuk, hogy az ifjúsági törvény végrehajtását segítsék és ellenőrizzék a saját területükön, hanem az is, hogy a tárca jellegéből adódóan mozgósítsák a fiatal jogászokat a más ifjúsági rétegek körében kifejlődő jogpropaganda-munkára. Százhalombatta egyetlen, nőket foglalkoztató könnyűipari üzeme a Ruhaipari Szövetkezet részlege, amely 1961 őta üzemel a Dunai Hőerőmű barakktelepén. A DKV és DHV üzemeiben dolgozók feleségeinek jut itt munka. Most — mintegy százan — belföldi felsőruházall cikkeket gyártanak a Centrum Áruházaknak. Naponta 200 művelúr, műszőrmés kabát készül. Koppány György felvétele Kísérlet — az utasokért Húszmillió tubussal Készül a kecskeméti Unlver Szövetkezet konzervüzemének leghíresebb terméke: a Piros arany. A magyar konyhák fűszereit, ízesítőit konzerváló hetényegyházi kis gyárban az idén már csaknem húszmillió tubust töltenek meg zöldségkrémekkel, gyümölcsnektárokkal és mustárokkal. Ezek közül a legkeresettebb — külföldön is korlátlan piaca van — a pritaminpaprikából gyártott Piros arany, s ugyanilyen sikerre számíthat az év végén forgalomba kerülő vöröshagymakrém is. Ez utóbbi megkíméli a háziasszonyokat a „könnyeztető” tisztítástól, aprítástól; felhasználása egyenlő értékű a frissel. Egy kávéskanálnyi elég a pörkölt ízesítéséhez, de zsíros kenyérre kenve is fogyasztható. A programvezérlésű gépeken most a zöldségkréméket tölA VOLÁN 1. TEFO SZ. VÁLLALAT értesíti t. ügyfeleit, hogy 6. SZ. ÜZEMEGYSÉGE a Budapest XIII., Mohács u. 24—26. sz. alól ÚJ TELEPHELYRE KÖLTÖZÖTT Üzemegységünk új címe: Budapest XV., Bogáncs utca 1-3. Levélcime: 1151 Budapest, Pf. 70. Távolsági és esetenkénti nemzetközi fuvarozási ügyekben telephelyünkön, vagy a 680-950-es a 680-952-es és a 680—954-es telefonszámokon, továbbá a 0225261 hívószámú telexen állunk t. megbízóink rendelkezésére. tik, a „holt” szezonban pedig a különböző majonézek, mustárok, aszpikok készülnek. Mélybe taszítottak három autóbuszt Az utasak testi épségének megóvására szolgáló, érdekes kísérletet végzett három új típusú autóbusszal az Ikarus- gyár. A sízakamberek mesterséges veszélyhelyzetet idéztek elő, öt-hait méter magasból a mélybe taszították a buszokat. A felborulással azt vizsgálták, hogy a kétszázas autóbuszcsaládhoz tartozó járművek hogyan reagálnak a karambolra. A kísérlet során bebizonyosodott, hogy a karosszéria megerősítésére szolgáló keret nagyfokú biztonságot nyújt. Míg annak az autóbusznak, amelyből hiányzik ez a szerkezet, beroskadit a teteje, s teljesen összetört a karosszériája, a burkolókerettel ellátott buszok viszonylag épen úszták meg a zuhanást. A kísérlet tapasztalatait egyébként felhasználják majd az autóbuszok továbbfejlesztésiénél. Akták a szőnyegen Huszonhat község telekiigyei Kerestem a hivatal vezetőjét, s amikor benyitottam a szobájába, szóhoz sem jutottam hirtelen: elképesztően zsúfolt helyiség, nyolc íróasztal, öt írógép és mind zörög, zakatol, a szőnyegen akták halmaza, de fél méter magasságban és mindezek mögött, valahol a sarokba beszorított íróasztal és óriási papírhalmaz mögött a hivatalvezető — egy rendkívül szimpatikus fiatalasszony, Valltai Imréné. Zsúfoltság kint és bent A térdig érő iratkupacban bámulatos rutinnal másodpercek alatt megtalálta az én aktáimat, guggolva, térdelve, de biztos kezekkel. — Hogy lehet itt dolgozni? — kérdezem Valkamét, a Budai Járási Földhivatal telekkönyvi részlegének vezetőjét. — Mária Terézia óta minden papírt tárolnunk kell, de nincs hol, őriznünk kell, de az ajtókat egy szöggel is ki lehet nyitni. Ez nem is lenne annyira fontos, de itt vannak az utóbbi évtizedek aktái, és már nem tudjuk hova rakni, jut belőle a szekrény tetejére, az ablakpárkányra, meg a földre is ... Azért itt, mert a pince, ahol a régebbi iratokat tárolhatnánk, olykor-olykor víz alatt áll. Kevesen tudják, hogy Budapesten, a Bajza utcai telekkönyvi hivatal, ahova a budai járás 26 községe tartozik, csak két helyiségből áll: a külső szobában fogadják az ügyfeleket, hétfőn, szerdán 150— 200 embert, „hosszúnapon”, pénteken legalább 300-at, és az ajtó előtt nem mindig türelmes, a dolgát sürgősen rendezni akaró ügyféltömeg. A belső a hivatalvezető és a hivatal dolgozóinak zsúfolt „szobája”. Itt készülnek az iratok, ha bánkinek telekvásárlás, névváltozás, férjhezmenés, kiskorúság, yagy haszonélvezeti jog törlése, esetleg ajándékozás ügyében dolga akad a hivatallal. Ide jönnek, ha csak egy kerítést, garázst, vagy vízvezetéket szeretnének a telek- tulajdonosok, nem is szólva az építkezésekről, akár csak egy faház felállításáról — mindehhez ún. „telekkönyvi szemle” kell. Ez utóbbi iratnak nem az a szépséghibája, hogy 50 forintos okmánybélyeg szükségeltetik rá, hanem az, hogy csak sokasítja a munkaerőhiányban szenvedő hivatal amúgy is sok adminisztrációs munkáját. Papírháború-hivatal Mert mi mindent kell tenniük csak egyetlen ügyben, például akkor, ha az ügyfél egy ingatlan megosztását kéri, legyen az ház vagy telek? A hivatalnak határozatáról értesítenie kell az érdekelt ügyfeleket, ez annyi akta, ahány az érintett ügyfelek száma, a lakóhely szerinti tanácsot vagy tanácsokat (hiszen az érdekeltek nem biztos, hogy egy településen laknak, a felettes szervet, a Budai Járási Földhivatalt és néhány másolatnak maradnia is kell. Csak egyetlen téma: a tulajdonjog bejegyzése nyolc példányban történik, rá nyolc pecsét, nyolc aláírás. — Tízezer 800 különféle telekkönyvi ügy van nyilvántartásunkban, 1500—1600 aktát intézünk havonta, túlnyomó- részt telekvásárlási ügyeket. Régi, megsárgult nagy könyvek kerülnek elő és a számok nagyon sokat mondanak: 1951-ben ötezer 342 ügy került a hivatalhoz, 1953-ra ez a szám jelentősen, kétezer 420-ra csökkent, 22 év múltán viszont majdnem 11 ezerre gyarapodott. A munkaerőlétszám maradt, az elvégzendő munka több mint négyszeresére sokasodott. Az „állandó” gárda mindössze 7 fő, a töbtyi — négy fiatalasszony — „gyesen” van, őket nyugdíjasok pótolják. Az asszonyok kivétel nélkül a főváros környékéről járnak be, így például Valkainé reggelenként gyalog, HÉV-vel, majd busszal másfél órái utazik Szentendréről, Trizs- nyai Józsefné vonattal Pilis- csabáról, Tábori Istvánná busszal, HÉV-vel, villamossal Csepelről jár be. Utánpótlás nincs, mert ha egy-egy fiatal érettségizett lány betéved ide, „én ilyen helyre nem jövök dolgozni” megjegyzéssel már fordul is kJ az ajtón. Mi rotyog az ablakban? — Hol ebédelnek? Ez a nem illő kérdés arról jutott eszembe, hogy az egyik fiatalasszony az . ablakpárkányra tett resón melegíteni kezdett valamit egy kis láboskában. — Itt a szobában ... vagy hozunk otthonról főtt ételt, és itt megmelegítjük, vagy itt készítünk egy kis rántottat, lecsót, főzünk virslit, kolbászt, teát, tejet, mikor mit. Fél óra az ebédidőnk, arra sem időnk, sem pénzünk, hogy ide a sarki kocsmába járjunk étkezni. — Meddig tart a munkaidő? — ötig, de még azt is vállaltuk, hogy feldolgozzuk a régi lemaradást, így aztán hetenként egy-egy alkalommal, szerdán itt maradunk munkaidő utánra is. — Ha megkérdeznék, mii kérnének a feletteseiktől? — A négy kolléganő helyett, akik „gyesen” vannak, négy szakképzett munkaerőt, egy normális irattárat, ahova nem folyik be a víz... — És a kedves ügyfeléktől? — Valamivel több megértést és olykor emberibb hangot. Alföldi Erzsébet
