Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

%Mdxn> 1975. OKTOBER 29., SZERDA KUSZ Aggodalom Angoláért Hírügynökségi jelentések Me­rült Londonban sajtóértekezle­tet tartott az Angolai Népi Fel­szabadító Mozgalom (ALPI-A) szóvivője és hivatalosan beje­lentette a szervezet döntését: november 11-én az MPLA át­veszi a hatalmat Angolában. Kendkívüli horderejű határozat ez, amelynek két alapvető sa­játosságát már most megálla­píthatjuk. Az egyik az, hogy az MPLA-t a körülmények és bizonyos erők mintegy rákényszerítették erre a drámai bejelentésre, amelynek következményei — és ez a másik sajátosság — egyelőre kiszámíthatatlannak tűnnek. A HATTÉR nagyon röviden a következő: Angola a világ legrégibb gyarmatbirodalmá­nak, az úgynevezett „portugál világnak” utolsó, a hivatalos függetlenséget még el nem nyert országa. Guinea, Mo- zambik, a ZöMfoiki-szágetek szabadságharcosai már békés életüket építhetik, az angolai gerillák sajnos ezt még sokáig nem tehetik. A mozgalom ott ugyanis két nagyobb és egy kisebb szárnyra oszlott, és ezek jelenleg is fegyveres harcot vívnak egymással. A legnagyobb és leghala­dóbb, a nép többsége által tá­mogatott MPLA a .portugál Al- vorban megtartott, tanácskozá­son beleegyezett egy koalíciós kormányzás előkészítésébe. Ezt a folyamatot azonban a másik nagyabb szervezet, az FLNA felrúgta és az MPLA kénytelen volt védekezni. Az FLNA-t az ország természeti kincsei — elsősorban az évi félmilliárd dollár értékű ka- bindai olaj —, valamint Ango­la fontos stratégiai helyzete miatt támogatják az ameri­kaiak, a kínaiak, Mobutu Zai­réi rendszere és a diél-afirikai fajüldöző rezsim. ELSŐSORBAN ennek a kül­ső támogatásnak „köszönhe­tő”, hogy Angolában a portu­gál katonák és civilek tömeges távozásával egy időben meg­jelent a káosz kísérteié. Az afrikai kontinens legújabb és legnagyobb tragédiája, hogy ebben a - gazdag és hatalmas országban a fél évezred óta áhított függetlenség előesté­jén nem üdvlövések, hanem igazi lövések dördülitek. Sajnos, több mint jogos az aggodalom, hogy az ország­építés gigászi munkája nem kezdődhet meg 1975. novem­ber 11-én — és talán még sokáig azután sem. ALDO MORO miniszterelnök, majd később Leone köztársa­sági elnök kedden, fogadta Nyi- kolaj Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi minisztert, aki De Mita olasz külkereskedel­mi miniszter meghívására tar­tózkodik hivatalos látogatáson Rómában, s a nap folyamán találkozott Rumor külügymi­niszterrel is. Leonyid Brezsnyev: A vietnami néppel való szolidaritás továbbra is a szív és az ész parancsa Szovjet—vietnami tárgyalások A Kremlben kedden megkezdődtek a tárgyalások a szov­jet vezetők, valamint a VDK párt- és kormányküldöttségének tagjai között. A megbeszéléseken Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Politikai Bizottság tagja, a miniszter- tanács elnöke és más szovjet vezetők, illetve Le Duan, a Viet­nami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára, Le Thanh Nghi, a Politikai Bizottság tagja, az Állami Terv- bizottság elnöke, a VDK miniszterelnök-helyettese, valamint a vietnami küldöttség többi tagjai vesznek részt. A tárgya­lások a szívélyesség és a testvéri szolidaritás légkörében foly­nak. Kedden ebédet adtak a Kremlben a Le Duan vezette vietnami párt- és kormány- küldöttség tiszteletére. Az ebéden Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára a többi között kijelentette, hogy a vietnami nép a jövőben is szilárdan számíthat az SZKP és a Szovjetunió támogatásá­ra. A szovjet kommunisták, a szovjet emberek számára — folytatta az SZKP főtitkára — a vietnami néppel való szoli­daritás továbbra is a szív és az ész parancsa, az SZKP és a szovjet nép, az internaciona­lizmus elvei iránti változatlan hűségének kifejezője. Brezsnyev a továbbiakban elmondotta, hogy' „a kölcsö­nös megértés, a szívélyesség SZÓFIA Ma: búcsú A. üovmlúntól A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Irodája, a Komszomol Központi Bizottsága, a Szovjetunió ifjúsági szervezeteinek bizottsága, a cliilei szolidaritási bizottság és más szovjet társadalmi szervezetek részvét táviratot intéztek Alberto Corvalán elhunyta alkalmából, család­jának tagjaihoz. Szófiában közzétették a bol­gár orvosi szakértői bizottság jelentését Alberto Corvalán haláljáról. A jelentés szerint A. Corvalán egy régebbi szív­billentyű-gyulladás következ­tében. régóta szívműködés­elégtelenségben szenvedett. Halálát hosszabb idő óta fenn­álló szív- és vérrendszeri elégtelenségek okozták. A szakbizottságot dr. Aposztolov1 egészségügyi miniszterhelyet­tes vezette. Alberto Corvalán temetési gyászszertartására a szófiai központi temetőben csütörtö­kön délben kerül sor. Ceausescu Lisszabonban A Legfelsőbb Forradalmi Tanács ülése Costa Gomes államfő el­nökletével ülést tartott Lisz- «’■■abonban a Portugál Legfel­sőbb Forradalmi Tanács. Meg hallgatták a köztársasági el­nök beszámolóját olaszországi és jugoszláviai látogatásáról, továbbá Azevedo miniszterel­nök jelentését a portói hely­zetről, ahol a kormányfő szombaton járt. A tanács meg­vitatta a terrorista tevékeny­ség elleni harccal kapcsolatos kérdéseket, s foglalkozott azokkal a problémákkal is, amelyeket a reakciós erők fe­szültségteremtés céljából szárnyra bocsátott hazug hí­resztelései okoznak. Costa Gomes portugál ál­lamfő meghívására kedden délután négynapos hivatalos látogatásra Lisszabonba érke­zett Nicolae Ceausescu, Romá­nia köztársasági elnöke, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kára, Ceausescu Costa Gomes június 13—15-i romániai láto­gatását viszonozza. és az elvtársi szolidaritás lég­köre, mely egyébként a ma megkezdődött szovjet—viet­nami tárgyalásokra is jellem­ző, lehetővé teszi, hogy tel­jes határozottsággal kijelent­sük : találkozásunk nagysze­rűen szolgálja a szovjet—viet­nami együttműködés érdekeit, a két párt, a ’két ország és a két nép közötti barátság elmé­lyítését, tágabb értelemben, véve pedig a szocialista orszá­gokat egyetlen nagy család­ban egyesítő testvéri kötelé­kek további erősödését”. Az SZKP főtitkára ezután ürítette poharát a vietnami népre, a külföldi hódítók és csatlósaik elleni harcban kiví­vott történelmi győzelem al­kalmából. Brezsnyev rámuta­tott: a vietnami hősköltemény gyakorlatilag tanúsítja a test­véri szocialista államok szoli­daritási akcióinak hatékony­ságát. Ebben az értelemben ez a hősköltemóny egyben annak is bizonyítóka, hogy a mai modern, világban az ag­resszió és az önkény imperia­lista politikájának határt le­het szabni. A Szovjetunió — mondotta Leonyid Brezsnyev — megérti a VDK-nak azt a törekvését, hogy Délkelet-Ázsia, ahol év­tizedeken át torrtboít a hábo­rú, végérvényesen a térség ál­lamai tartós békéjének és konstruktív együttműködésé­nek övezete legyen. Le Duan, a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, válaszá­ban kijelentette, hogy a Viet­nami Dolgozók Pártja, a viet­nami nép teljes határozottság­gal halad a szovjet néppel együtt azon az úton, amelyet Lenin és az októberi forrada­lom jelölt meg, eltökélt szán­déka, hogy maradéktalanul végrehajtsa Ho Si Minh elnök végakaratát, nevezetesen azt, hogy továbbfejlessze a szocia­lista forradalmat, mindent el­kövessen annak érdeliében, hogy a vietnami—szovjet ba­rátság örök és megbonthatat­lan legyen. A „harmadik kosár” Közös emberi érfékek Megkezdődött a helsinki zá­ródokumentumba foglaltak „materializálása”. Leonyid Brezsnyev használta ezt a ki­fejezést, mondván: az enyhü­lés csak akkor lehet tartás, ha anyagi tartalommal töltik meg. Más szóval: ha konkrét megállapodásokat kötnék az államok. Ez történik most az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróülé­sén aláírt okmány negyedik pontjával is. Eredetileg az értekezlet zsargonján a „harmadik kosárnak” neveztek, de a témakörök bővülésével vé­gül is a negyedik főrésszé lett. Címe: „Együttműködés huma­nitárius és egyéb területeken”. Az okmány ^legtöbb pontjá­ra vonatkozik az említett sza­bály, hogy a materializálást kétoldalú államközi egyezmé­nyekkel kell és lehet megte­remteni, de erre, az emberies­ségi és kulturális témákkal foglalkozó részre különösen áll a tétel. Első fejezete az emberi kap­csolatokról szól, és kimondja: az aláíró államok jóindulatú­an bírálják el a családlátoga­tást szolgáló utazási kérelme­ket, ugyanígy járjanak el az egymástól elszakadt családta­gok összeköltözését, vagyis a 'családegyesítést, valamint a különböző állampolgárságú há­zasulandók kérelmét illetően. Segítik továbbá a szakmai, il­letve a személyi utazásokat, javítják az egyéni és a csopor­tos turizmus feltételeit. A felsorolásból is nyilván­való, hogy azoknak az álla­moknak kell a módozatokban megállapodniuk, amelyek kö­zött az utazások, az áttelepü- lések lebonyolódnak, hiszen a helsinki dokumentumot alá­írt országokban más-más ren­delkezések érvényesek. Az információcsere szélesí­tését a második fejezet tűri ki célul. Növekszik az igény, hogy az emberek megismerjék idegen országok és népek életét. Ebből a célból az okmány alá­írói megkönnyítik a szóbeli tájékoztatást, például előadá­sok szervezésének támogatásá­val; az írott információ cseré­jét a külföldi újságok terjesz­tésének bővítésével, ugyan­ezt teszik a tévé- és a rádió­Újabb letartóztatások Spanyolországban Franco állapota javult... Franco állapota lényegesen javult, de továbbra is súlyos — állapítja meg az az orvosi közlemény, amelyet kedden délben adtak ki az agg állam­fő orvosai. Azonban az orvo­sok magánbeszélgetések során úgy nyilatkoznak, hogy Franco betegsége „végleges”, s bár még három hétig is elélhet, gyógyulása szinte elképzelhe­tetlen. Értesülések szerint a spanyol kormány huszonnégy órán belül eldönti: kinevezi-e Juan Carlos trónörököst ideig­lenes államfővé. A bilbaói csendőrség beje­lentette, hogy az elmúlt na­pokban letartóztattak huszon­egy személyt, köztük az ETA baszk szeparatista szervezet hét tagját is. Azzal váddlják őket, hogy meggyilkoltak egy csendőrt és pokolgépes me­rényleteket követtek el. A többi tizennégy személy ETA. szimpatizáns, akik a gerillákat bújtatták. Ezzel 120-ra emel­kedett azoknak az állítólagos ETA-tagoknak a száma, aki­ket az .utóbbi két hónapban tartóztattak le Spanyolország­ban. CSAK RÖVIDEK... MAROKKÓ és Mauritánia, a Spanyol-Szahara ügyében ki­bontakozott vitában közvetle­nül érdekelt két afrikai állam kedden Madridba küldte kül­ügyminiszterét. A HIVATALOS washingtoni látogatáson tartózkodó Szadat egyiptomi elnök kedden Schle­singer amerikai hadügyminisz­terrel tárgyalt. HELMUT SCHMIDT NSZK- kancellár kedden délelőtt öt­napos hivatalos látogatásra Kínába utazott. TÖRÖKORSZÁG és az Egye­sült Államok képviselői kedden Ankarában megkezdték tár­gyalásaikat az országban levő amerikai katonai támaszpon­tok újramegnyitásáróL Peking — Fordra várva KiSSingCr amerikai külügyminiszter haza­tért Pekingből — ám a látogatás utáni hír- magyarázatok és kombinációk semmiben sem különböztek .azoktól a híresztelésektől, ame­lyek az utazás előtt terjedtek el Washington­ban. Ennek viszonylag egyszerű a magyará­zata: az amerikai diplomácia vezetője maga is megmondotta: nem azért megy a kínai fő­városba, hogy bármiféle új megállapodást hozzon létre, hanem azért, hogy előkészítse Ford amerikai elnök látogatását. Az ameri­kai külügyminiszter eléggé brutális módon azt is a közvélemény tudtára adta, hogy Kína egyes vezetőinek egészségi állapota is sürgeti a látogatást. Mindenesetre tény, hogy pekingi látogatá­sakor Kissinger nem találkozott a beteg Csou En-lajjál, hanem Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettessel tárgyalt, aki — leg­alábbis a pillanatnyi látszat szerint — a Iri­nái politika tényleges irányítója. Fogadta Kissingert és feleségét Mao Ce-tung is. A televíziós képernyőn világszerte érzékelhető volt, hogy a legmagasabb rangú kínai ven­déglátót kora és egészségi állapota ugyan­csak korlátozza az aktív politizálásban. MilldCZ äZf jelenti: az amerikai politiká­nak elemi érdeke, hogy a választásokra ké­szülő Ford elnök kínai látogatásakor fizikai­lag is azokkal a kínai vezetőkkel tárgyal­hasson, akik Washington partnerei voltak a néhány éve megvalósított kínai—amerikai kapcsolatfelvétel kidolgozásában. Kissinger erről a következőket mondta: „Az elnök azért megy Kínába, mert kapcsolatunk egy­más világképének megértésétől függ.”. Amerikai részről „egymás világképének megértése” magyarán azt jelenti, hogy az amerikai politika nem akar lemondani arról a stratégiai és világpolitikai lehetőségről, amelyet a kínai vezetés irányvonala kínál számára. Enpek az egyensúlyjátéknak az ér­tékéről meglehetősen nyíltan beszélt az ame­rikai külügyminiszter, kijelentvén: mind a Szovjetunióval, mind Kínával „igyekszünk javítani kapcsolatainkat. Természetesen mindegyik állam szívesebben venné, ha nem lenne kapcsolatunk a másikkal. A mi célkitű­zésünk szolgálatában azonban jobb, ha mind­kettővel fenntartjuk ezt a kapcsolatot". Látnivaló tehát, hogy a közös szovjetelle­nes célok vonatkozásában fennálló érdek- közösség az a bázis, amelyre jelenleg Wa­shington és Peking kapcsolatai épülnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének rendkívül komoly érdekellentétek és nézetkülönbségek is a két partner között. A leglényegesebb különbség az, hogy Peking számára a saovjetellenes politikai és straté­giai célok szolgálatában „semmi sem drága”. A Ford és Kissinger által képviselt jelenlegi amerikai külpolitika viszont realista voná­sokat mutat, felméri a Szovjetunió katonai, politikai és gazdasági súlyát és tudomásul veszi: alapjában véve nincs gyakorlati al­ternatíva a nemzetközi enyhülés politikájá­val szemben. Í Z äZ alapVBtO IlOZCtkiilÖnbséjj Kissinger pe­kingi látogatása idején is felbukkant. A hiva­talos üdvözlő szónoklatokban a kínai vendég­látók vadul támadták az enyhülés irány­zatát. Sőt: azt állították, hogy valójában „nö­vekedett az új világháború veszélye". Kis­singer e realitásokhoz ennél sokkalta köze­lebb álló amerikai politikai vonalat ismételte meg, s a nemzetközi enyhülés értékes voná­saira hívta fel a figyelmet. Mindez azonban nem ment túl a nézetkü­lönbségek isméiéit leszögezésén. Ez volta­képpen természetes is, hiszen mind Peking, mind Washington arra törekszik, hogy — a vitás kérdéseket félresöpörve — „hasz­nálja” a saját céljai érdekében a másik fe­let. ízt bíZOIl} ítOtta egyébként, hogy üres kiál­tozásnak bizonyult az a kampány is, amelyet közvetlenül a Kissinger-lá toga tás előtt Peking indított a tibeti emigránsoknak nyújtott ame­rikai támogatás, meg a Tajvan és Washing­ton között továbbra is fennálló kapcsolatok miatt. A látogatás megmutatta, hogy ezek az ellentétek Peking számára csak a belső agitáció céljait szolgálják. Tényleges, köz­vetlen hatásuk nincs a kínai—amerikai kapcsolatokra. Pekingben ezeket a kapcso­latokat és az amerikai elnök látogatását is egyértelműen a szovjetellenes politika egyik alkotóelemének tekintik. —i —e adásokkal is. Szól e fejezet a külföldön dolgozó újságírók munkakörülményeinek javítá­sáról, s hírek szerint jó né­hány állam már kötött is két­oldalú megállapodást. A harmadik fejezet nagy témakört foglal magában: a' kulturális értékek cseréjét. A magyar példa is mutatja (a külföldi klasszikus és modern irodalmat, művészetet, a film- teunést közönségünk igen szé­les körűen megimerheti), hogy nem kevés történt már Euró­pában. Tennivaló azonban van még bőven! A mi példánknál marad­va: a nyugati országokban sokkal kevésbé ismerik a magyar szellemi életet, mint mi az övékét. Az okmányt aláíró harmincöt állam vállalta, hogy segíti egymás kulturális értékeinek jobb megismerését,- cseréjét, egyebek között a könyvkiadás fejlesztésével, művészcsopor­tok kölcsönös látogatásával, kiállítások rendezésével, szim- pozionokkal, kultúrpolitikai szakértők tapasztalatainak cseréjével. Végül az oktatási és a ne­velési tapasztalatok cseréjéről intézkedik e főrészben a zá­róokmány. Különösen nagy sikereket értek el e területen a szocialista országok. A mai és a jövő nemzedékek szem­pontjából egyaránt igen hasz­nos lesz tehát, ha ezek a ta­pasztalatok az eddigieknél jobban elterjednek tanár- és diáklátogatások, személyes ta­lálkozások, könyvcserék, tu­dományos értekezletek útján. A széles értelemben vett oktatási témakörbe tarto­zik a tudomány: itt nem­csak a kölcsönös megisme­résre van lehetőség, ha­nem nagyszabású közös munkára is. A helsinki záróokmány pél­dákat is fölsorol lehetséges és fontos közös munkaterülete­ken, ilyen: a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, az orvostudomány, különösen a rák-, a sriv- és az érrendsze­ri betegségek alapkutatása, a humán és a társadalomtudo­mányok sok témaköre. Mindez azt a célt szolgálja, hogy gazdagodjanak az euró­pai népek együttműködésének formái. Nem szolgálhat tehát [ „a harmadik kosár” serp egy­más társadalmi rendszerének I aláásására, 6em szellemi hi- j degháborúra. A „harmadik j kosárban” foglaltakra is vo­natkoznak a záróokmány első főrészében található és az ál­lamok békés egymás mellett élését szabályozó alapelvek. Tatár Imre Bejrút Tovább súlyosbodott a helyzet Rasid Karami libanoni mi­niszterelnök kedden bejelen­tette, hogy úgynevezett bizton­sági bizottságot alakított a fegyveres konfliktus megféke­zésére teendő intézkedések ki­dolgozására. Kedden sem sikerült ülést tartania a libanoni parlament­nek. A tanácskozás színhelyét, a parlament épületét számos találat érte. Bej rútban és az ország egész területén a keddi napon to­vább súlyosbodott a helyzet. A muzulmán fegyveresek tá­madást intéztek a Holiday Inn nevű 500 szobás tengerparti szálloda ellen, ahol a falangis- tákat képviselő fegyveresek építették ki állásaikat. A szál­lodában 200 személy tartózko­dik, közülük mintegy 50 kül­földi vendég. Röviddel a tá­madás után a szállodában tű* ütött ki, de az állandó gép- fegyvertűzben a tűzoltók nem tudták az épületet megközelí­teni. A szomszédos Phönicia szállót ugyancsak a falangistSk tartják megszállva. A szálloda­sor közelében levő amerikai nagykövetség kedden szintén több találatot kapott. A csa­ládtagok evakuálását nehezíti a város szinte minden pont­ján szünet nélkül folyó utcai harc. I é . k

Next

/
Thumbnails
Contents