Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-28 / 253. szám
1975. OKTOBER 28., KEDD Kiállítótermekben Munkásalkotók és festők bemutatkozásán Pest megyei tájak, hangulatok a vásznakon Ügy van rendjén, hogy a múzeumi hónap keretében még a szokottnál is lendületesebb a tárlatélet mind az ajánlat változatosságában, mind a község látogatási kedvében. Ezúttal egybevágó e két tényező, az új képzőművészeti értékek kínálata és kereslete azonos színvonalú. E magas fokú egyensúly keretében Pest megye művészei is jeleskednek. Fővárosunkban nemcsak messzi világrészek kultúrája vendégeskedik, hanem hazánk tájai is követként jelentkeznek. Ifj. Keleti Jenő A Józsefvárosi Galériában budaörsi házak és a ráckevei Duna-ág bensőséges partszakaszait érinti képeiben úgy, hogy a dombgyűrődést az emberarcok ráncaiban is folytatja. Mindez a természet humanizálását jelenti. Ifj. Keleti Jenő jó rajzi adottságokkal rendelkezik, egyre önállóbban gazdálkodik határaival, és tettre készen készülődik első ráckevei (1974) és mostani budapesti kiállítása után, hogy tájformákban vonultassa fel századunk emberének vágyait. Zámbó Kornél 'Az oroszlányi munkásélet örömmel és küzdelemmel zsúfolt hétköznapjait pergeti le szénlapátolójában, kártyázói- ban, sör mellett üldögélő lán- gosevőiben. Markáns egyéniség, dinamikus alkat, Oroszlány képben feljegyzett üzenetét hozta a Csepel Galériába a két munkásváros kapcsolatának fokozása jegyében. Jávor Piroska A Fiatalok Stúdiójának budapesti Dürer-termében mutatkozott be a Szentendrén élő művésznő játékosan komoly és méltóságteljes tűzzománcaival. Hiánytalanul , megoldott műveiben igényesen időzik saját névaláírásának képi környezetet is biztosító vizuális elemzésével, egyszerű alapformák festői véglegesítését vállalja. Definitiv sűrítését adja a művészetének a katalógusban — a kiállítást éremosztó kedvességgel árnyaló — Ligeti Erika: „Jávor Piroska őszinte, egyenes ember. A zománcban el- szánásainak talált pompás lehetőséget. Határozott vonal ivel képzeletünk szárnyalását nem szegik, csak szelíden irányítják”. E megállapításhoz éppen igazsága miatt nincs hozzátenni valónk. Bíró Lajos A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai termében láthatjuk a, Debrecenben élő művész festményeit. Széles ecsetkezelésében is érzékenység uralkodik, nem elnagyoltság. Mindig alapos, olykor drámai erejű, öreg tanyája és széltől szilaj fasora, portréi is mély emberi elemzések. Ledniczky Gyula Nagyon egészséges és általános folyamat, hogy társadalmunkban munkások válnak önképzés útján alkotókká. Ennek is tanúi vagyunk a tárlatokon. így a SORTEX gyár kultúrtermében, ahol az üzem dekorátora, az ottani, Iván Szilárd által vezetett festőkörben fejlődött olyannyira, hogy mostani tárlatán színvonalas értékek okoznak örömet szaktársainak. > Üjabb, idén festett sorozatában a ráckevei Angyali-sziget csónakjait, vízi ösvényeit és a kiskunlacházi part halászhálóit, varsáit és mólón várakozó horgászait idézi friss akva- relljein. Brenner László A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kollégiumában a közel nyolcvan esztendős alkotó állatábrázolásai méltók a figyelemre. Annál is inkább, mivel az egyetem könyvtárának ruhatárosaként napról napra nehéz fizikai munkát végez, de hajnalban már a Duna-parton keresi és festi motívumát. Mindezt fiatalos energiákkal. Kedélye, rajztudása, elhivatottsága eddig négyezer festményt és rajzot eredményezett. Balatoni tájai mellett ráckevei fűzfákat, budakalászi tornyot, Szentendrét, Visegrádot, Börzsönyt és újabban Mendét is képsorrá alakította. Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor Kimagasló festői feldolgozásban Pest megye tájai, Döm- söd környéke jelentkezik a lyedniczky Gyula: Angyali-szigeten. Horgász az Szekszárdon vendégszereplő művészházaspár képein, a mi szűkebb pátriánk jó hírét, országos minőségét jelezve. Közreműködésükkel Ráckeve, Tass, Dömsöd folyópartja is a festészet nemzetközi térképjele lett, melyet Vecsési Sándor szófiai díja és érdemes művész kitüntetése is regisztrál. így emelkedik ki saját köréből számtalan megyei községünk, városunk, hogy közös erőfeszítéssel, festői megközelítésiek tiszta lendületében hazai rangot, európai minőséget érjen el. Losonci Miklós Albertirsai tapasztalatok A falu és művelődési háza Albertirsa a megye jelentős települései közé tartozik. A nagyközségben két jól működő termelőszövetkezet és több kisebb üzem biztosítja a megélhetést azok számára, akik nem utaznak naponta budapesti munkahelyükre. Iskoláiban sok diák készül a felnőtt életre. A nagyközség művelődési házát néhány évvel ezelőtt bővítették. A korszerűen felszerelt épületben jelenleg öt klub, ugyanennyi szakkör és három tanfolyam működik. A kis közösségekre építő foglalkozásokon kívül rendszeresek az úgynevezett nagytermi rendezvények: irodalmi, zenei, képzőművészeti, s különböző szórakoztató programok között válogathatnak az alberti és az irsai emberek. A művelődési ház — az épületen belül — jól betölti feladatát, de vajon miként segíti az egész település közművelő~ dését? Szervezője-e egyáltalán a nagyközség kulturális életének? Közönségszervezők Az első lépéseket már megtettük — mond őszinte, s egyben önkritikus véleményt Pánczél Ferenc igazgató. — Kezdeményezésünkre a gazdasági egységeknél mindenütt van 'már közönségszervező. Ennek eredményeképpen a dolgozók tudnak programjainkról, rendszeres vásárlói bérléteinknek, látogatói jelentősebb rendezvényeinknek. A művelődési háznak eddig a helyi AFESZ-szal sikerült a legjobb kapcsolatot kialakítania. Az ÁFÉSZ vezetőinek kérésére például a művelődési ház ismeretterjesztő programjainak összeállításánál messzemenően figyelembe veszik a kereskedelemben és vendéglátóiparban dolgozók igényeit. így került a munkatervbe több olyan előadás —- Vagyonvédelem a kereskedelemben, A község bolthálózatának fejlesztése, A kereskedelemben dolgozók egészségvédelme —, amely széles körű érdeklődésre tarthat számot. Ugyanakkor az ÁFÉSZ KISZ- klubjának tagsága gyakran látogatja a művelődési ház rendezvényeit, 6Őt nem egy alkalommal közös programokat szerveznek a művelődési ház ifjúsági klubjának fiataljaival. A két termelőszövetkezet közül a Szabadsággal alakult ki eddig jobb kapcsolat. Például a művelődési ház szervezte a gazdaság huszonöt éves jubileumának ünnepségeit. A termelőszövetkezet munkavédelmi előadásaihoz kapcsolódó filmeket, a vetítőberendezést j és a gépészt a művelődési ház biztosítja. Rendszeres a bérlet- vásárlás itt is, akárcsak a Dimitrov Termelőszövetkezetben — ennél tovább azonban eddig még nem jutottak. TIT- előadásokra — a művelődési ház szervezésében — a gazdaságok nem tartanak igényt, maguk gondoskodnak a tsz- akadémia előadóiról. Kapcsolat a szocialista brigádokkal __ A meglevő kapcsolatokkal nem vagyunk, mert nem is lehetünk elégedettek — mondja Pánczél Ferenc. —» A nagyközségben több mint hét ven szocialista brigád dolgozik a különböző termelő üzemekben. A jobb kapcsolat kialakítása érdekében most velük kívánunk szorosabb kontaktusba kerülni. Eddig mintegy harminc brigád értekezletén vettünk részt. Célunk, a személyes ismerkedésen felül az igények felmérése: milyen programokat szeretnének a szocialista brigádok tagjai. A Szabadság Termelőszövetkezet forgácsolóüzemében — látogatásunk nyomán — közönség- szervezőt választott magának a brigád és tizenhármán bérletet vásároltak filmklubunk előadásaira. A Dimitrov Tsz cipzárüzemének negyvenöt nődolgozója közül — szintén az alakuló személyes kapcsolat eredményeként — eddig húszán váltottak filmbérletet. Javaslatokat' is kaptunk mindenütt programjaink összeállításával kapcsolatban. A z iskolákkal kialakított viszonyban már lényegesen előbbre tartanak. Eddig nyolc pedagógus vállalta, hogy segíti a most megalakítandó művészeti együttesek — pávakör, irodalmi színpad, kamarakó- rus — és szakkörök — természetbarát, fotó — szervezését s részt vállalnak a vezetésben is. Csak a közös fenntartás segítene A törekvések előremutatók, a tervek megvalósításának azonban gazdasági feltételei is vannak. A művelődési ház évi 363 ezer forintos költségvetéséhez a tanács 173 ezer forinttal járul hozzá. Ez az összeg ma már igen jelentős ahhoz képest, hogy három esztendővel ezelőtt még csak a harmada állt a művelődési ház rendelkezésére. De még így is mintegy 100 ezer forinttal ke-t vesebb a művelődési ház teljes rezsiköltségénél. A közös fenntartás gondolata mind több településen bevált gyakorlata a közművelődés elörelendítésének. Itt, Albertirsán azonban ebben a kérdésben évek óta nem tudnak előbbre lépni. A Szabadság Termelőszövetkezet semmit nem ad, de a Dimitrov is csupán évi 2 ezer forinttal járul hozzá a művelődési ház működtetéséhez. Jó lenne ■ tudni, mi az oka a nagy elzárkózottságnak, amely nem oldódott a tavaly márciusi közművelődési párt- határozat óta sem. Pedig a gazdaságoknak, a helyi termelő üzemeknek legalább annyira érdeke lenne a művelődési ház anyagi támogatása, mint a tanácsnak, hiszen dolgozóik többsége a nagyközségben él. Az pedig, hogy miként bővül, gazdagodik a dolgozók általános és szakmai műveltsége — forintokra váltható gazdasági kérdés is. A műveltebb ember jobban, eredményesebben dolgozik. A fejlett szocializmus építése pedig műveltebb, nagyobb tudású emberek nélkül elképzelhetetlen. Ennek érdekében kinek-kinek a maga területén hozzá kell adnia any- nyit, amennyi erejéből, adottságaiból hozzáadható. A dolgozóknak műveltségük állandó gyarapításával, a vezetőknek pedig a művelődés lehetőségeinek fokozásával. Prukner Pál Elismeréssel az éneklő Vácról is... Ä magyar kórusmtívészet 30 éve A Zeneműkiadó egyre terebélyesedő, korunk zenei életének aktualitásaival foglalkozó sorozatában látott napvilágot A magyar kórusművészet 30 éve című tapulmánykötet. Kroó György és Breuer János tudományos igénnyel és alapossággal megírt munkái mellett (A magyar zeneszerzés 30 esztendeje, illetve Harminc év magyar zenekultúrája) ez a Nagy Olivér szerkesztette könyv is szemléletes képet nyújt a felszabadulásunk óta eltelt közel harmadszáz esztendő zenei közízlésének változásairól, azokról a törekvésekről, amelyek százezrek számára tették lehetővé a Eredmény és erőfeszítés. Alii figyelemmel kíséri krónikáinkat, tudja, Pest megye igazán nem panaszkodhat a televízióra. A Szabadság téri palotából rendszeresen figyelemmel kísérik a megye életét, és a kezdeményezésekről, újdonságokról sorra-rendre beszámolnak. Vitathatatlanul nagy szerepe van ebben a főváros és a megye szomszédságának, összekapcsoltságának. De nemcsak ennek. A földrajzi tényezőn kívül — pontosabban azzal együtt — ez a sajátos helyzet azt jelenti, hogy a tévé munkatársai, riporterei, szerkesztői, rendezői jól ismerik a megyét — nem kevesen itt is laknak —, s tudják, hogy az ellentétes karakterű területeket magába foglaló Pest megyében sok olyasmi megtalálható, ami másutt hiányzik, vagy ha van is, korántsem ilyen szemléletes erejű. Regős István, A Hét riportere például — sok munkájából meggyőződhettünk erről — úgy ismeri megyénket, mint a tenyerét. A népszerű politikai magazin vasárnapi számából is láthatjuk: a bölcsődékről szóló riportjához szüksége volt va- lam. jó megoldásra a gondozónők helyzetével kapcsolatban. Tudta, hogy Pest megyéhez nyugodtan fordulhat ebben az ügyben is, és dr. Csi- csay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese a riporter mikrofonja előtt el is mondta, nálunk nincs gondozónői munkaerőhiány. Nincs, mert a megyei és a községi tanácsok együttes erővel, saját forrásaik mozgósításával munkálkodtak a megoldáson. Egyebek közt például TV-FIGYELŐ Tüdős nők, tudós férfiak. Bizonyosan voltak nézőtársnőim között, akik a képernyő előtt ülve vasárnap felszisszentek: éppen a nők évét találta a legalkalmasabbnak a tévé arra, hogy így leszedje rólunk a keresztvizet? Mármint a Tudós nők bemutatásával. Szó, ami szó: voltak pillanatok, amikor kínosan feszengtünk székeinken. Már persze csak azok, akik hajlandók voltak egyben- másban magukra ismerni, azaz elismerni Moliére kritikájának jogosságát. Ez egyébként természetesen nemcsak ránk, nőkre, hanem magától értetődően a férfiakra is- vonatkozott. Pontosabban, mindazokra — legyenek akár férfiak, akár nők —, akikre a gúnyos értelemben használt „tudós” jelző vonatkozik, Szó sincs tehát arról, hogy a francia szerző „nőellenes” lett volna. Vígjátéka az ostobaságot, a sznobizmust ostorozva a természetes, józan ész érdekében emelt szót. S ezzel nyilvánvalóan mindannyian egyetérthetünk. Az előadáson, Vámos László szellemes, nagyvonalú rendezésén és a színészek szatirikus játékán jól mulattunk. Kitűnő ötlet volt a szereplőket a századforduló polgári ruháiba öltöztetni. Közelebb került hozzánk ezzel a darab és a figyelmeztetés. Reméljük, nem hiába : a nők és a férfiak egyaránt okultak belőle. Csontos Magda komoly muzsika aktív művelését. Kétségtelen, hogy a kodályi gondolat — A zene mindenkié! — a hivatásos előadók egyre növekvő tábora mellett elsősorban az öntevékeny énekkari mozgalomban érvényesítette hatását. Kórusok százai működnek az országban, amelyeket az éneklés szeretete tart össze. Szinte minden család rokonságában találhatunk olyan embert, aki kapcsolatban áll ezzel a zenei tömeg- mozgalomban. Nem véletlenül, hiszen (ahogy a könyv borítóján olvashatjuk), „ehhez nem kell drága hangszer, sokéves szakmai tanulás; csak akarat, lelkesedés és egy jó szakeínber, a kórus vezetője”. S azt is hozzáfűzhetjük: szorgalom. Mert enélkül aligha alakulhatott volna ki olyan gazdag és összetett kép kórusművészetünkről — még ha figyelembe is vesszük egyes idők hátráltató tényezőit — mint amelyről beszámolnak a kötet szerzői. A könyv nyolc fejezetből áll. írói ma is aktív kórusvezetők, zenei szakemberek, akik nem a partvonalon kívülről, hanem tulajdon saját gyakorlatukból mérhetik le az énekkari mozgalom fejlődését. Révész László dokumentumokra támaszkodó tanulmányának értékét növeli, hogy a szocialista kórusművészet fejlődését, hatását az egész magyar kórusmozgalom egységébe ágyazva elemzi. így válik szemléletessé az a kibontakozás, amely a felszabadulás után áthatotta ezt a zenei tömegmozgalmat és méltán vált világhírűvé, írása nem a magyar énekkarok történetét tartalmazza, ennél sokkal többre vállalkozik: korszakokra bontva az eltelt harminc esztendőt, az összegezés igényével rajzol teljes képet a magyar kóruskultúráról. Nemcsak a nemzetközi fesztiválokon sikerrel szerepelt együtteseket emlegeti példaként. Kérdéseket vet fel (pl.: mit ér egy-egy kiugró csúcs, ha nincs alatta széles fundamentum?) és válaszol is: „Ezért. kell szüntelenül erősíteni a tömegkultúrát, a soksok üzemi, közösségi, szövetkezeti és számtalan egyéb művészeti közösség tudásának gyarapítása, befogadó- és teljesítő-képességének növelés útján.” A magyar énekkari művészet megteremtőiről Juhász Frigyes ad áttekintést. Nem portrékat fest, hanem kórusműveket elemez, mintegy kedvcsinálóként, hogy azok minél gyakrabban csendüljenek föl. , A kórusmozgalom mecénás városairól Turcsányi Emil írt olvasmányos fejezetet. Öt oldalon keresztül elismerőleg szól Vác kóruskultúrájáról is, amelyet így fejez be: „Az éneklő Vác mozgalom keretében iskolások és felnőttek, fizikai és szellemi dolgozók, laikusok és zenével foglalkozók találkoznak a Zeneiskola szép hangversenytermében minden hónap utolsó vasárnapján. Az éneklés gyönyörűségén túl e találkozásoknak az lesz a legkézenfekvőbb „haszna”, hogy résztvevői más szemlélettel fogják hallgatni a Vox Humana egy-egy hangversenyét, vagy más énekes vagy hangszeres produkciót és ezen keresztül a hangversenylátogatók tábora Vác városában példamutatóan növekszik. Ily módon társulhat egy város szépsége közönségének jóízlésével, zeneszeretetével.” A további fejezetek: Küföldi kapcsolatok (írója dr. Baross Gábor), Vázlat 30 év magyar kórusirodalmáról (Juhász Frigyes), A kórusvezetők nevelése és továbbképzése (Fasang Árpád). A kórusok országos minősítése (Lénárt Elek), Kóruséletünk orgánumai és kottakiadásunk' (Turcsányi Emil), elsősorban szakmai jellegűek. De ezek is számot tafthatnak a nagyközönség és a kórustagok érdeklődésére. Mert végül is rangjához méltó könyvvel gyarapodott a magyar kórusművészettel foglalkozó írások könyvtárnyi irodalma. összképet nyújt és egyben irányadó is: immár egy kötetben egybegyűjtve tanulmányozhatjuk mindazt, amit erről a tömegmozgalomról nemcsak mondani illik, hanem tudni is kell. M. Zs, Werner Fuchss dedikál A Zeneműkiadó gondozásában értékes dokumentumgyűjtemény jelent meg Bartók Béla Svájcban címmel. Szerzője Werner Fuchss, aki éveken át Svájc magyarországi nagykövete volt. Most) köinyve premierjére Budapestre érkezik, s az olvasók személyesen is találkozhatnak vele. Ma, kedden délután 5-től 6-ig Budapesten, az Erkel Ferenc könyvesboltban (Lenin körút 52.) dedikálja kötetét. i 1 azon, hogy a szakképzetlen gondozónők lényegében ugyanannyi fizetést kapjanak; mint a szakképzettek. Ez ugyan természetszerűleg okozott bizonyos érthető feszültségeket, de — hozzá kell-e tennünk a tanácselnök-helyettes szavaihoz? — ez mégis kisebb baj, mert könnyebben megoldható, mint a krónikus munkaerőhiány. Egyszóval, sokszor és jól szerepelünk a televízióban. Any- nyira, hogy aki csak a képernyőről ismer bennünket, már- már azt hiheti, Pest megye amolyan tejjel-mézzel folyó Kánaán. Erről persze szó sincs. Egyrészt azért, mert sokféle gonddal vagyunk még megverve. Másrészt azt is figyelembe kell itt venni, hogy sajátos — kedvezőtlen — körülményeink miatt nekünk minden eredményért jobban meg kell dolgoznunk, mint a szerencsésebb helyzetű megyéknek. Ezt minden kívülálló előbb-utóbb észreveszi, a minisztériumok jelentései például szinte kivétel nélkül mindig hangsúlyozzák. De megdolgozzuk ezt a többletet, s ez sikereink forrása. A televíziónak ugyan nem dolga ilyen mélységekig vizsgálni e megyét, de azért a sokjó eredmény után egyszer azt is bemutathatnák az országnak és a világnak, pontosan mi is ez a többletmunka. Hogyan szerveződik, hogyan jön létre? Ez talán még' tanulságosabb lehgt másoknak, mint a puszta eredmény. De feltétlenül teljesebbé, igazabbá tenné a képet.
