Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-28 / 253. szám

1975. OKTOBER 28., KEDD rU8if<i» 75 éves a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola A Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskola 75 éves. Ebből az alkalomból hétfőn a magyar néphadsereg központi klubjá­ban jubileumi ünnepséget rendeztek, amelyen felszólalt dr. Pclinszky Károly oktatási miniszter. Elmondta, hogy a volt tanárok előtti tisztelgés és a haladó hagyományok megbe­csülését jelenti, hogy az Elnöki Tanács a főiskolát,fennállásá­nak 75. éves jubileuma alkal­mából Bárczi Gusztávról, gyógypedagógiai történetünk olyan személyiségéről nevezte el, aki egykor a főiskola tan­székvezető tanára, igazgatója volt. Ä legifjabb nemzedékről - felelősséggel Beszélgetés az útíörővezetöi konferencia Pest megyei résztvevőivel eszmecserék színhelye volt a Bartók Béla Művelődési Ház, a munkásművelődési központ, de diskuráló, mappákat, jegy­zeteket a hónuk alatt szoron­gató fiatalok járták nap­hosszat a város utcáit, beszá­molókra, szekcióülésekre siet­ve. „Kifutottunk az időből" Megmondani N eves gépgyárunk fel­tehetően átmeneti ne­hézségekkel küzd, majd mindennap érkezik a telexen egy-egy rendelésle- , mondás a tőkés partnerek valamelyikétől. Nem azért, mert rossz az áru, s azért ; sem, mert műszaki muta­tókban, árban versenykép­telen. „Csökkenő kereslet” — így hangzik az indoklás, : s apadnak a remények az erre az esztendőre terve- ; zett termelési érték eléré­sére, a hozzá kapcsolódó nyereség megszerzésére. Anélkül, hogy beleavatkoz­nánk az exportálás bonyo­lult folyamataiba, egyvala- ; minél óhatatlanul meg kell , állnunk. Ott, hogy e gon- i dók, nehézségek pusztán „fülesként”, azaz szóbe- i szódként ismertek a mun- kasok, a termelést közvet- - lenül irányítók előtt. Eszünkbe se jusson, hogy mindez azért történik így, mert a gyár vezetői vas­kalaposak, lebecsülik a munkások tájékoztatását, ' mert ha erre gondolnánk, 1 alaposan tévednénk. Ügy ' hiszik, a kedvezőtlen hírek hivatalos ismertetése pá- * nikhangulatot keltene, fo- , kozódna a munkaerő- ‘ vándorlás, mert — vélnék * sokan — „ki tudja, mi lesz akkor itt”. Ügy hiszik, a ] vezetés dolga úrrá lenni a * nehézségeken, anélkül * megzavarná a műhelyek, . üzemek légkörét. Helyesen okoskodnak? Akadnak olyan múló je­lenségek a termelésben, , amelyekről beszélni, tájé- . koztatást adni fölösleges, amelyeket a vezetésnek ‘ operatív módon kell meg- . szüntetnie. Ezzel azonban t nem téveszthetők, kever- ‘ hetők össze az irányzatok, 1 azaz a tartósan befolyást 1 gyakorló tényezők. A szó- \ ban forgó esetben irányzat- * ról, a kereskedelemben tar- ‘ tósan érvényesülő hatásról ! van szó, s ezt nem közölni nagy hiba! 1 J anuár és augusztus kö­zött a Cement- és ; Mészművek gyárai j összesen 2 367 000 tonna i cementet termeltek, s ez ] mindössze 2,4 százalékkal 1 több a tavalyi esztendő ha- ; sonló időszakának teljesít- < ményénél. Ugyanakkor a ; béhozatal 24,4 százalékkal i növekedett, mert ezt az < alapvető építőanyagot í egyszerűen nem lehet nél- i külözni. Sajnos, a hejőcsa- ] bai gyár beruházásának ké- 1 sedelme, a beremendi üzem s néhány problémája érezteti < hatását, s ezért a Cement- 1 és Mészművek többi egysé- 1 gének a számítottnál is na- i gyobb árumennyiséget kell i ki bocsátania. Lehet, talán önmagukban a vezetői intézkedések is • eredményt hoztak volna, ám nemcsak ennyi történt, i Nyíltan a munkások, a gyá- i rak kollektívái elé tárták a nagyvállalat/vezetői a hely­zetet, s azt, miben kémek segítséget. Nem ringatták : magukat abban a hitben, hogy a munkáskollektíva nélkül is boldogulni tud a vezetés; megmondták, mi forog kockán, s mit nyer­hetnek az erők összefogá­sával. Túl azon az igazságon, hogy a kollektívának joga a tények ismerete, koránt­sem lebecsülhető mozgósító ereje van a nyílt szónak, az egyenes beszédnek. Ha valamit, akkor a bizonyta­lanságot viseli el a legne­hezebben egy-egy termelői közösség, azt a helyzetet, amelyben mindenki tud mindent, de valójában és a tényeknek megfelelően semmit sem ismer. Ha a vezetés hallgat, ha nem mondja meg, mi a fehér, mi a fekete, ha úgy hiszi, hogy a tények egy csoport­ja csak a beavatottakra tartozik, s a szélesebb kö­zösségre nem, akkor elszi­geteli magát, azt a forrást tömi el, mely a gondolt le­gyűrésére mozgósítaná az egész kollektívában rejlő, s éppen ezért hatalmas alko­tó erőket. V an, ahol ezt megtanul­ták. Például a Váci Kötöttárugyárban, ahol az értékesítési feltételek megnehezedése, a termék- összetétellel szemben tá­masztott új követelmények először csak „belső” infor­mációként hangzottak el, azaz a szűk vezetés küszkö­dött, igyekezett megoldást találni seregnyi kérdésre. Joggal, okkal bírálták . ezt a helyzetet a kommunisták, s a vezetés — a vezetés minden szintje — tanult a kritikából. Vajon csoda történt azzal, hogy ha kés­ve is, de a gyár közvélemé­nye megismerhette a való tényeket? Ki várna csodá­kat? A sokfajta szóbeszéd, a találgatás, a sűrűn túlzó híresztelés helyébe azon­ban konkrétumok kerültek, s ez a csere világosabbá tette a brigádok, az egyes üzemek előtt, hogy hol rejlenek a bajok gyökerei, s mit tehetnek ők e gyökerek elsorvasztása, olykor kiszakítása érdeké­ben. Itt van a lényege az ügy­nek! Egyetértünk azzal,. hogy a termelésben nem lehet mindent megmagyarázni, mert akkor cselekvés he­lyett csak szavak töltenék ki a nyolc órát. Azzal azonban nem érthetünk egyet, hogy a parancsok — az utasítások, körlevelek, rendelkezések, ügyviteli, elszámolási mechanizmu­sok — alkotják az egyetlen információs forrást, s azo­kon kívül semmiről nem tudnak a munkások, a ki­sebb rangú vezetők. Ott, ahol parancs parancsot kö­vét, de a parancsok kiadá­sát nem előzte meg a dol­gok lényegére, a teendők legfőbb irányaira összpon­tosított tájékoztatás és vé­leménykérés, nos, ott soha nem lesznek képesek tar­tósan legyűrni a nehézsé­geket, megtalálni a min­denkori legjobb megoldást. Megmondani az embe­reknek a teljes igazságot annyi, mint társként segít­ségül hívni őket. És most e segítségre mindenütt szükség van. Akik röstellik, hogy segítségre szorulnak, azok nem értik, vagy nem jól értik teendőiket, fel­adataikat. Mészáros Ottó Olvasótáborok, m unkanaplók A társadalmi kapcsolatokat megvitató szekció munkájá­ban vett részt Berla Ferenc, a megyei KISZ-bizottság tit­kára is. Megfontoltan, mon­dandóját átgondolva jelent­kezett szólásra. — Lényeges kapcsolataink­ban, hogy a leiket patroná­lunk, segítünk — vagyis az úttörőszervezetek, vezetőségek —, miként ítélik meg, értéke­lik a munkánkat. Sok he­lyütt formális az együttműkö­dés, jórészt csak külsőségek­ben nyilvánul meg. Az a fel­adatunk, hogy kapcsolatain­kat mindinkább tartalommal töltsük meg. Ezután az olvasótáborokról beszélt. Elmondta, hogy még nem töltik be teljesen a hi­vatásukat. Nehéz a megfelelő ,előadók, a táboréletet irá­nyító művészek kiválasztása és elég költséges az intézmé­nyek fenntartása. Talán ja­vítaná a helyzetet, ha a rá­termett pedagógusokat az ed-' diginél jobban bevonnák az olvasótáborok munkájába. A gyermekszervezet jellegét elemző szekcióban Walter Menyhértné, a gödöllői já­rási úttörőelnökség tagja a vezetőképzésről beszélt: — Sokan azt mondják: ke­vés lehetőség nyílik az út­törővezetők képzésére. Ezzel nem érthetünk egyet. Keresni kell a megoldást, mert lehe­tőségeink vannak, csak ki­használásuk olykor több mun­kával, fáradsággal jár. — Nálunk munkanaplót (nyomdai kiadványt) készí­tünk minden évben, amely­ben módszertani útmutatást nyújtunk az úttörővezetők­nek. Szó van ebben a füzet­ben a nevelői, politikai, sza­bad idős munkáról. Az a ta­pasztalatunk, hogy a vezetők szívesen veszik kezükbe a fü- zétecskét. Elkészítését az ik- ladi Ipari Műszergyár se­gíti. Nem egyszerre Hamarosan délre fordult az idő. Elnéptelenednek az üléstermek, ebédelni indult az úttörőkonferencia több száz küldötte. Skultéty Sándoméval, az abonyi Ady Endre úttörőcsa­pat őrsvezetőklubjának a ve­zetőjével, az országos úttö­rővezetői tanács tagjával és Sárközi András gyáli ifi­vezetővel, a Műszaki Egye­tem hallgatójával ebéd után beszélgettem. — A kettes szekció munká­jában vettem részt — mondta Skultéty Sándorné —, s an­nak a gondolatomnak adtam hangot, hogy hasznosabb len­ne, ha nem egyszerre avat­nánk valamennyi gyermeket kisdobossá, illetve úttörővé. Ha differenciáltabb a kivá­lasztás, akkor valamennyi gyermek érzi, hogy életének jelentős pillanatához érke­zett, s maradandóbb lesz szá­mára ez az esemény. — Szerettem volna én is szólni az első napi plenáris ülésen — mondta Sárközi András —, de nem, jutott idő rá. Elsősorban az ifivezető­ket érintő problémákkal akar­tam foglalkozni, hiszen az úttörőkorból kinövő, a KISZ- essé váló fiatalok munkáját, tapasztalatait az eddigieknél jobban is lehetne hasznosí­tani az úttörőmunkában ... Virág Ferenc A nevelés, a tanítás szolgálatában Legyen minden iskolában vöröskeresztes csoport A Magyar Úttörők Szövet­sége Pest megyei elnöksége és a Magyar Vöröskereszt Pest megyei vezetősége rendezésé­ben hétfőn ülésezett a megyei úttörőelnökség mellett mű­ködő egészségügyi szakbizott­ság. Az ülésen az elmúlt tanév során az iskolákban végzett egészségügyi és vöröskeresztes munkát értékelték és meghatá­rozták az idei feladatokat. Az eredmények tükrében fontos feladat a tartalmi munka színvonalának eme­lése, a tanulók még aktívabb bevo­nása a társadalmi egészségvé­delmi feladatok megoldásába, valamint az érdekelt szervek közötti együttműködés fejlesz­tése. El kell érni, hogy az idei tanévben minden úttörőcsapat­ban és iskolai KlSZ-szervezet- ben legyen ifjúsági vöröske­resztes csoport. A kisdobosok­nál is meg kell alakítani min­denütt a kis egészségőr csopor­tokat. A tartalmi munka feladatai között szorgalmazták az egész­ségügyi felvilágosítást szolgáló előadások, beszélgetések, fóru­mok, viták, filmvetítések, pá­lyázatok, vetélkedők szervezé­sét Az iskolai vöröskeresztes csoportok az általános és kö­zépfokú iskolákban segítséget nyújtanak majd a most bevezetett tantárgy, a családi életre nevelés ok­tatásában. A tisztasági mozgalmak szer­vezése is fontos feladat. Az idei tanévben a családi életre nevelés oktatását még nem minden Pest megyei isko­lában vezették be. Csupán a budai, a váci és a gödöllői já­rásban kötelező tananyag. Jö­vőre azonban már mindenütt bevezetik. Addig fokozottab­ban foglalkoznak az egészség- nevelés kérdéseivel minden is­kolában. Különösen a tanítási órán kívüli egészségnevelés te­rén tehetnek majd sokat az ifjúsági vöröskeresztes szerve­zetek. Az értekezleten szó esett a november 1-én kezdődő fo­gászati hónap iskolai akcióiról is. Ezek közül jelentős az egészségügyi témá­kat megelevenítő bábjáték­pályázat kiírása. A győztes bábcsoportok produkcióit a megye különböző óvodáiban és iskoláiban mutatják be. K. Gy. M. Pest megyei segítséggel Évente tízezer autóbusz Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár szeptember máso­dik felében befejezte IV. öt­éves tervét. A 38 061., sárga színű, 260-as városi autóbuszt ünnepélyes keretek között acb- ták át. Ez a kocsi is, mint az itt gyártott autóbuszok leg­többje, a Szovjetunió közútjain fut majd. Az elmúlt öt év so­rán 32 ezer autóbuszt készítet­tek exportra. Ebből 22,5 ezret a Szovjetunió, 7 ezret az NDK vásárolt, és 2700 talált vevőre a tőkés piacokon. A hazai köz­lekedés 6 ezer autóbuszt ka­pott a gyártól. Az együttmiiködés lehetőségei A megnövekedett igények nyomán gyors ütemben foko­zódó termelés szükségessé te­szi, hogy ne csak az eladás, ha­nem a gyártási együttműkö­dés lehetőségeit is mind széle­sebb körben kutassa az Ikarus. Európa egyik legnagyobb autó- buszgyára főegységeket kap a Szovjetunióból, a RÁBA-mű- vektől és igen fontos partne­re a Csepel Autógyár. A IV. ötéves terv során kiemelten kezelt közútijármű-program eredményeiben, s az autóbusz-' gyártási terv határidő előtti befejezésében a Csepel Autó­gyár nagy szerepet játszott. 1971-ben az Ikarus még csak 1350 hagyományos fenékvázat kapott Csepelről. Ez a szám egy év múlva már több mint duplájára, 3448-ra emelkedett. A két gyár közötti kapcsolat új alapját jelentették az első, korszerű, panorámás autóbu­szokhoz készített fenékvázak. Az 1973-ban szállított 6616 da­rabnak egy részét már az új termék tette ki. Az Ikarus gyártmányainak fejlődése a Csepel Autógyár számára is kijelölte a tovább­haladás útját. Most, amikor az országgyűlés őszi ülésszaka is kiemelten hansgúlyozta a pro­filegyszerűsítés, a gyártmány- szerkezet korszerűsítésének fontosságát, még inkább ked­vezőnek értékelhető, hogy a 200-as autóbuszcsalád számá­ra gyártott önjáró padlóvázak a Csepel Autógyár termelésé­nek már csaknem kétharma­dát teszik ki. És ez az arány várhatóan tovább emelkedik. 1974-ben 9311 ilyen alváz ké­szült az Ikarus székesfehérvári és budapesti gyára számára. A tervek szerint az idén ez a szám több mint 10 ezer lesz. Figyelembe veszik egymás érdekeit Bár az új termék, s elsősor­ban a gyors mennyiségi fölfu­tás a Csepel Autógyár számá­ra sok gondot okozott, az Ika­rus vezetői szerint egyre ja­vul az együttműködés. Mind­két fél igyekszik figyelepibe venni a másik érdekeit, sőt gondjait is. A nehézségek egyik forrása, hogy a Minisztertanács által 1968-ban kiemelt központi programmá nyilvánított köz- útijármű-gyártás, melynek fej­lesztése és termelési mutatói e megkülönböztetett figyelemnek megfelelően alakultak a IV. öt­éves tervben, nemcsak a te­rület hat nagyvállalatának az ügye. A terv teljesítése érde­kében nemcsak nagyobb gyá rakat, de kisüzemeket, ipari és mezőgazdasági szövetkezeteket A két végén is dolgoztak a'.swíÍ&c. A dömsödi Dunatáj Tsz 2305 hektár szántóján Jelenleg mintegy 30 erőgép dolgozik. 120 hektáros cukorrépatáblájukon eddig mintegy 45 hektáron végeztek a betakarítással. Befejeződött a napraforgó törése, mintegy 60 vagon termett az idén. A terv szerinti 780 hektáíos búza- vetéssel eddig 650 hektáron végeztek. A műtrágyaszóró gépek is kint vannak a határban, a hét végén is dolgoztak (a képen). Koppány György felvétele is megmozgató kooperáció ala­kult ki. A szerteágazó kapcso­latok nehezítették a termelési ütem egybehangolását. A meg­felelő gyártási feltételek hiá­nyában pedig a kisebb partne­rek gyakran késve vagy nem megfelelő minőségben tudtak csak szállítani. Mégis elmond­hatjuk, hogy munkájuk, erőfe­szítéseik nélkül, az Ikarus és a magyarországi autóbuszgyár­tás nem érhette volna el ed­digi eredményeit. E munkában számos Pest megyei partner nevét is megem­líthetjük. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár például a szovjet import mellsőtengelyek komp- lettírozásával, összeszerelésével évente sokmilliós értékben ké­szít főegységeket a csepeli al­vázakhoz. Különböző, kisebb- nagyobb értékű munkával, al­katrésszel a megyéből 17 gyár, szövetkezet segíti a Csepel Autógyár fenékvázgyártását. Például a dunaharaszti tsz ki­segítő üzeme a vízfűtéshez szükséges csöveket hajlítja és csatlakozókat készít. Az Örké­nyi Béke Tsz évi 30 millió fo­rint fölötti értékű távkapcso­lót, kipufogó-csőrendszert, ventillátort és más alkatrészt szállít. Nem kiemelt, de fontos Több Pest megyei üzemmel az Ikarus közvetlen kapcsolat­ban is áll. Az Ikladi Ipari Mű­szergyár például az utóbbi két esztendőben a fűtést-hűtést biztosító szellőzőmotorokat szállítja a buszokhoz, évente csaknem 40 milliós értékben. A gödöllői GÖFEM sokezer alumínium öntvénnyel vesz részt a kooperációban. Az autó­buszokhoz szükséges tömítések, pvc-profilok nagy részét a PE- MÜ készíti. A gyömrői Vas- Fém Ktsz a kapcsolók acélcsö­veit szabja, hajlítja és vonja be műanyag réteggel. A sort még folytathatnánk, hiszen csak néhány példát em­lítettünk. Az Ikarus az év vé­géig várhatóan több mint 2,5 ezer autóbusszal túlteljesíti IV. ötéves tervét. Ehhez arra a csaknem 15 milliárd forint ér­tékű, körülbelül 31 ezer darab fenékvázra is nagy szükség van, amit a Csepel Autógyár a tervek szerint ez év végéig készít el. De a közútijármű- program sikejres végrehajtá­sáért a többi Pest megyei részt­vevő is sokát tett. Bár a prog­ram központi, kiemelt jelle­ge a következő ötéves tervben megszűnik, az autóbuszgyár­tás fontossága nem csökken. Ezért kívánatos, hogy az ed­dig közreműködők a jövőben is folytassák, s ha lehet, javít­sák, erősítsék e keresett ter­mék gyártásában kialakult kapcsolataikat, együttműködé­süket. Lakatos Tamás 1 i Egy nemzedék életérői, gondjairól szólni • csak fele­lősséggel lehet. Hiszen a ma legfiatalabbjaiból holnap fel- I nőttek lesznek, akik — él- | jünk ezzel a szóval — átve­szik az idősebb generációtól a stafétabotot. Ezt a felelősséget — a fel­nőtt társadalom figyelmét — éreztem a vitáktól, gitárszó­tól, énekléstől visszhangzó termekben, amikor, a máso­dik napon az úttörővezetői kon­ferencia szekcióüléseit végig­jártam. Amint arról már korábban lapunkban is beszámoltunk, Pest megyét 14 küldött kép­viselte a tanácskozásokon. A munkásotthon harmadik eme­leti, korszerűen berendezett termében három ismerőssel találkoztam. Árpási Zoltán, a megyei párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a megyei KISZ- bizottság első titkára meghí­vottként volt jelen a konfe­rencián, Lábai László megyei úttörőelnök és Elek Ilona, a váci járás úttörőelnöke kül­döttként. A szekcióülés szünetében Elek Ilona mondta: — Az első napi plenáris ülésen magam is szólásra je­lentkeztem, de olyan sokan akartunk véleményt nyilvá­nítani, hogy kifutottunk az időből. Majd talán a záró ülé­sen hozzászólhatok. ... Egyéb­ként nagyon jó a hangulat. I Mint ismeretes, október 23. és 25. között Dunaújvárosban ren­dezték meg az úttörővezetők VI. országos konferenciáját, amelyen megvitatták az úttörő- mozgalom és a vezetés legidő­szerűbb kérdéseit, és újjává­lasztották a párt gyermekszer­vezetének 113 tagú emszágos ta­nácsát. A konferencia Pest me­gyei küldötteiről szól alábbi riportunk. Egymillió pajtás életéről, munkájáról, neveléséről, egy felnövekvő generáció életre- készításéről, világnézetének alakításáról tanácskoztak há­rom napig a fiatal, 25 éves iparkózpontban, Dunaújváros­ban, az ország úttörővezetői­nek küldöttei. Három napig kitűnő hangulatú, őszinte i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents