Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-25 / 251. szám

<J(Man 1975. OKTOBER 25., SZOMBAT KÖZÖS KÖZLEMÉNY Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének a Szovjetunióban tett hivatalos baráti látogatásáról Lázár György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke a szovjet kormány meghívására 1975. október 21—24 között hi­vatalos, baráti látogatást tett a Szovjetunió­ban. Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára fogadta Lázár Györgyöt és szívélyes, elvtársi légkörű be­szélgetést folytatott vele. Lázár György látogatást tett Nyikolaj Vlk- torovics Podgornijnál, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága tagjánál, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnökénél. A baráti találkozón érintették a két felet ér­deklő kérdéseket. Lázár György és kísérete Moszkván kívül látogatást tett Leningrádban, ismerkedett a szovjet emberek életével és munkájával, a gazdasági, a tudományos és a kulturális élet eredményeivel. A magyar vendégeket min­denütt meleg, szívélyes fogadtatásban része­sítették. Lázár György Moszkvában koszorút he­lyezett el Leninnek, a szovjet állam meg­alapítójának mauzóleumánál. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke és Alekszej Nyiko- iajevics Koszigin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke megbeszéléseket folytatott. A megbeszéléseken magyar részről dr. Sze­kér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Marjai József külügyminisztériumi ál­lamtitkár, dr. Hetényi István tervhivatali államtitkár, Tordai Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Rapai Gyula, a Magyar Ti épköz társaság moszkvai nagykövete, szov­jet részről N. K. Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szov­jetunió Állami Tervbizottságának elnöke, M. A. Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, a Szovjetunió ál­landó képviselője a KGST-ben, N. SZ. Pa- tolicsev külkereskedelmi miniszter. N. N. Ro- gyionov, külügyminiszter-helyettes, V. J. Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, V. F. Grubjakov, a Szovjetunió külügyminisz­tériumának főosztályvezetője vett részt A teljes egyetértés és barát­ság légkörében lezajlott tár­gyalásokon megvitatták a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti politikai és gazdasági együttműködés kibővítésének számos kérdését, valamint a nemzetközi helyzet főbb problémáit. A felek tájékoztatták egy­mást a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió népgaz­dasági terveinek teljesítéséről, gazdasági, társadalmi és kul­turális fejlődésük soron követ­kező feladatairól, népeik élet- színvonalának emelkedéséről. A magyar fél magasra értékelte az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak végrehajtásá­ban elért kiemelkedő eredmé­nyeket, a szovjet nép lelkes munkáját az ötéves terv sike­res teljesítéséért és az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére a párt vezetésével kibontako­zott szocialista munkaver­senyt. Szovjet részről nagy­ra, értékelik a szocialis­ta Magyarország dolgo­zóinak lelkesedését, a Magyar Szocialista Munkáspárt moz­gósító szerepét, azokat az első sikereket, amelyek az MSZMP XI. kongresszusán elhangzott programnyilatkozatban megha­tározott korszakos feladatok kezdeti végrehajtását jellem­zik. A felek mély megelégedésü­ket fejezték ki afölött, hogy a két ország közötti testvéri vi­szony és az együttműködés a politikai, a gazdasági, a mű­szaki-tudományos, a kulturális és egyéb területeken magas színvonalon fejlődik. Ezzel kapcsolatban kiemelték, hogy a magyar és a szovjet nép kö­zötti igaz barátság, mély tisz­telet és bizalom erősítésében különös jelentőségűek Kádár Jánosnak, az MSZMP KB el­ső titkárának és Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP KB fő­titkárának rendszeres találko­zói és eszmecseréi. A kormányfők nagy figyel­met szenteltek a Magyarország és a Szovjetunió közötti gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműködés kérdéseinek. Megelégedéssel állapították meg, hogy az 1971—1975 kö­zötti öt év fontos szakasza együttműködésük fejlesztésé­nek, hatékonysága növelésének, a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjában megjelölt új progresszív for­mák alkalmazásának. Megál­lapították, hogy ebben az idő­szakban jelentősen túl­szárnyalták az áruforgalomnak a hosszú lejáratú kereskedel­mi egyezményben meghatáro­zott volumenét, aláhúzták a közös gyakorlati lépések je­lentőségét a két ország fűtő­anyag- és energiatartalékainak további feltárásában, a gép­gyártás vezető ágazatait érintő szakosítás és termelési koope­ráció kiszélesítésében. A felek magasra _ értékelték a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1976—1980. évi népgazdasági tervei koordiná­ciójának eredményeit, amelye­ket az 1975. szeptemberében aláírt közös jegyzőkönyv rög­zített. A tervkoordináció ered­ményeként a következő öt­éves időszakra meghatározták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti együtt­működés alapvető irányait az anyagi termelés területén, megegyeztek több nagy jelen­tőségű népgazdasági feladat közös erőfeszítéssel, a két or­szág erőforrásainak egyesítése útján történő megoldásában, megállapodtak a termelés sza­kosítása és a kooperáció to­vábbi elmélyítésében. Lényegesen növekszik a gé­pek és felszerelések kölcsönös szállítása, emelkedik a nyers­anyagok, a fűtőanyag és elekt­romos energia szállítása a Szovjetunióból a Magyar Nép- köztársaságba. Előirányozták a közszükségleti cikkek és élel­miszerek kölcsönös szállítá­sának kiszélesítését a két or­szág dolgozói életszínvona­lának további emelése érde­kében. Tervbe vették a ma­gyar—szovjet műszaki-tudo­mányos együttműködés to­vábbi elmélyítését is a tech­nikai haladás meggyorsítása és a két népgazdaság haté­konyságának növelése céljá­ból. A felek megállapították, hogy országaik aktív részvé­tele a szocialista gazdasági integráció komplex prog­ramjának végrehajtásában megfelel a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió népgazdaságfejlesztési érde­keinek, hozzájárul a soron következő ötéves terv tár­sadalmi-gazdasági feladatai­nak sikeres teljesítéséhez. Véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről. Egyöntetűen meg­állapították, hogy a szocia­lista közösség országai szi­lárd egységének és összefor­rottságának döntő jelentősé­ge van a nemzetközi enyhü­lésért, az európai béke és biztonság, valamint az egész világ békéje megszilárdítá­sáért vívott küzdelemben. A két ország, az MSZMP és az SZKP Központi Bizott­sága irányvonalával össz­hangban a jövőben is min­den eszközzel elősegíti a test­véri országok együttműködé­sének továbbfejlesztését és tökéletesítését a Varsói Szer­ződés szervezetében és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsában. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet sikeres befejezésének és az a véleményük, hogy az értekezlet eredményei kedve­zőbb feltételeket teremtenek az európai béke és biztonság megszilárdításához, az eu­rópai államok közötti együtt­működés jelentős kiszélesí­téséhez és aktivizálásához az élet különböző területein. Je­lenleg az a soron levő fel­adat, hogy az értekezlet va­lamennyi résztvevője által elfogadott elvek és megálla­podások mind a kétoldalú, mind a sokoldalú államközi kapcsolatok gyakorlatában megvalósulj anak. A felék közös véleménye szerint napirendre került az a fontos feladat, hogy a poli­tikai enyhülést katonai enyhü­lés teljesítse ki, hogy ez ha­tékonyan elősegítse a fegyver­kezési hajsza beszüntetését, az általános és teljes leszerelés megvalósítását. A felek aggodalmukat fejez­ték ki a közel-keleti helyzet rendezetlensége miatt. Ismét megerősítették, hogy az igaz­ságos és tartós béke ebben a térségben csak azon az alapon érhető el, ha Izx-ael kivonja csapatait az 1967-ben általa el­foglalt összes arab területről, biztosítják a Palesztinái arab nép törvényes jogait, beleért­ve saját áüama létrehozására való jogát, ha garantálják e térség összes államainak és né­peinek jogát a független létre és fejlődésre. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan síkra száll a Ciprusi Köztársa­ság függetlensége és területi épsége védelmében, azért, hogy a szigetországból kivon­ják az összes külföldi csapato­kat, a görög és a török lakos­ság pedig jogot kapjon, hogy saját maga döntse el sorsát, s rendezze államának ügyeit. Magyarország és a Szovjet­unió kifejezi szolidaritását Portugália haladó, demokrati­kus, antifasiszta erői iránt, fellép az ellen, hogy az ország belügyeibe kívülről beavatkoz­zanak. A felek megelégedéssel álla­pították meg az indokínai helyzetben végbement gyöke­res változásokat, amelyek kedvező távlatokat nyitnak az enyhülés övezetének Délkelet Ázsiára és az egész ázsiai kon­tinensre való kiterjesztéséhez, ebben a térségben a szilárd kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A felek kifejezték megelége­désüket a teljes egyetértés légkörében lezajlott tárgyalá­sok eredményeivel; meggyőző­désük, hogy az eszmecsere jól szolgálja a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió kö­zötti testvéri barátság és sok­oldalú együttműködés tovább­fejlesztésének és elmélyítésé­nek ügyét. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke meghívta Alek­szej Nyikolajevics Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét, hogy a számára alkalmas időben látogasson el Magyarországra. A meghívást a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke köszönettel el­fogadta. Berlin A jövőben még erőteljesebb harcot kell folytatni a nők jogainak érvényesítéséért Zárónyilatkozat és felhívás A nők évének szentelt ber­lini világkongresszus pénte­ken — utolsó napján — is­mét plenáris ülést tartott, amelyen a kilenc bizottsági elnök egymás után beterjesz­tette az egyes bizottságok do­kumentumtervezetét. A bizottságokban keddtől csütörtökig, sőt péntek haj­nalig rendkívül aktív munka folyt: összesen csaknem ezer küldött élt az alkalommal és tolmácsolta 140 ország asz- szonyainak véleményét, ja­vaslatait. Ezekből állították össze a bizottságok doku­mentumtervezeteiket. A bizottságokban a ma­gyar küldöttek is felszólal­tak, s előterjesztették hazánk asszonyainak és lányainak javaslatait. A 4-es bizottságban pél­dául Kovács Judit újságírónő azt javasolta, hogy a kong­resszuson ne csak általában beszéljenek a Chile, Paleszti­na, Ciprus stb. elleni agresz- szióról, hanem ítéljék is el az agresszorokat, s fejezzék ki az agresszió áldozataival ér­zett szoldaritásukat. Az 5-ös számú bizottságban Hanga Mária, oktatásügyi mi­niszterhelyettes a magyar is­kolarendszer fejlődését ismer­tette, s azt a javaslatot ter­jesztette elő, hogy minél na­gyobb segítséget kell nyújta­ni a fejlődő országoknak mo­dern iskolarendszer megte­remtéséhez. A 7-es bizottságban Nagy Józsefné a nemzeti függet­lenségükért harcoló népek érdekében rendezett szolidari­tási akciókról szólt. A 8. számú bizottságban Németi Irén, a Nők Lapjának főszerkesztője arra hívta fel a kongresszust, bízzon meg vi­lághírű írókat a nőkkel fog­lalkozó művek alkotásával. A péntek délutáni ülésen a küldöttek meleg szeretettel üdvözölték Romesh Chandrát, a Béke-világtanács főtitkárát, aki pénteken érkezett Ber­linbe, hogy a záróülésen részt vegyen. A dokumentumtervezetek meghallgatása és elfogadása után a kongresszus zárónyi­latkozatot fogadott el, ame­lyet eljuttatnak az ENSZ- hez. más nemzetközi szerve­zetekhez és szövetségekhez, továbbá a világ országainak kormányaihoz. Ebben rámu­tatnak, hogy a jövőben még erőteljesebben elő kell segí­teni a nők jogainak érvé­nyesítését. A kongresszus ezután fel­hívást intézett a világ asszo­nyaihoz, hogy maguk is mi­nél aktívabban kapcsolódja­nak be a saját jogaik érvé­nyesítéséért folyó világmé­retű akciókba, most, a nők évében, de később is. Freda Brown, az előkészítő bizottság elnöke mondott ez­után köszönetét a küldöttek­nek aktivitásukért. Péntek este Willi Stoph, az NDK államtanácsának el­nöke az államtanács épüle­tében fogadást adott a nők évének szentelt berlini vi­lágkongresszus alkalmával. Pénteken este ezenkívül fo- ! gadást adott a nőkongresz­( szus résztvevőinek tisztele­tére külön-külön több NDK- beli tömegszervezet. Magyarország 1960 októbe­rében vette fel a diplomáciai kapcsolatot Szomáliával, tehát néhány hónappal azután, hogy — 1960 júliusában — kikáltot- ták függetlenségét ennek a kelet-afrikai országnak. Ter­mészeti-földrajzi adatai közé tartozik, hogy területe mint­egy 640 ezer négyzetkilométer, négy és fél millió lakosa van, fővárosa a körülbelül 200 000 lakosú Mogadishu, gyorsan növekvő kereskedelmi és köz- igazgatási központ. Szomália a legfejletlenebb mezőgazdasági ország Afrikában. A lakosság háromötöde nomád állatte­nyésztő. Fejlődésnek most in­duló ipara a hazai szükségle­teket nem elégíti ki. 30 na­gyobb ipari létesítmény (pél­dául cukor-, textil-, cement­gyár, húskombinát) működik az országban. Az utóbbi évek­ben megindult ás vány fel tárá­sok és az élelmiszer-feldolgozó ipar beindulása is egyelőre kevéssé éreztetik jótékony ha­tásukat a gazdasági életben. Szomália politikai alapállá­sa: a pozitív semlegesség, és az el nem kötelezettség, a minden néppel való barátság, a népek önrendelkezésének, valamint a más államok bel- ügyeibe való be nem avatko­zás elveinek tiszteletben tar­tása. Belpolitikai téren az ál­lami apparátus megerősítése iránti szándék és a gazdaság fejlesztésére való törekvés do­minál. A külpolitikában az 1969-es baloldali forradalom után kialakított irányvonalat követik: támogatják a nemzet­közi szolidaritási és a nemzeti felszabadító mozgalmakat harcolnak a kolonializmus és a neokolonializmus minden faj­tája ellen, hangsúlyozottan el­ismerik a népek békés egymás mellett élésének elvét. Miköz­ben küzdenek a Szomáliái nemzeti egység fenntartásáért, szoros kapcsolatot alakítottak ki az afrikai államokkal, az arab világgal, az el nem kö­telezett országokkal, a felsza­badító mozgalmakkal, a szo­cialista országokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval. Szomá­lia tevékeny szerepet játszik az Afrikai Egységszervezetben, a fajüldöző rezsimek elleni ál­láspontot képvisel. Az 1969. október 21-i balol­dali fordulat után új lehető­sége nyílott Szolmáliának a szocialista országokkal, köztük hazánkkal való kapcsolatainak fejlesztésére. 1971 februárjá­ban Púja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettesekém magyar jószolgálati küldöttsé­get vezetett Szomáliába, ahol barátsággal fogadták delegá­ciónkat. A megbeszéléseken kifejezték azt a reményüket hogy a két ország közötti kap­csolatok eredményesen fejlőd­nek. A Szomáliái fél késznél mutatkozott a kétoldalú kap csolatok erősítésére mind po­litikai, mind gazdasági és kul­turális téren, egyetértett ilyer javaslatainkkal. A politika kapcsolatok erősítésére prog­ramba vettek magas szintű látogatásokat. Az együttműkö­désnek ezen eseményei közé tartozik Losonczi Pál mostani útja is. Jemeui Népi Deoiobratikus Köztársaság Függetlenségi harcának ered­ményeként Dél-Jemen — a korábbi .brit gyarmat —, 1967. november 30. óta független or­szág, 1969. decemberétől: Je­meni Népi Demokratikus Köz­társaság. Területe mintegy 290 000 négyzetkilométer, az or­szágban hat kormányzóság van. A lakosság száma — 1973-as adatok szerint — körülbelül 1 600 000; kétharmad része me­zőgazdaságból és nomád állat- tenyésztésből él, a többiek vá­roslakók (jobbára fejletlen ipa­ri üzemekben és a szolgáltatás­ban dolgoznak). A Magyar Népköztársaság 1967. december 2-án ismerte el a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot, s még ugyanab. ban a hónapban nagyköveti szinten létesítettünk diplomá­ciai kapcsolatot. A JNDK poli­tikai irányításában főszerepet vállal a felszabadítási mozga­lom szervezője és vezetője: a Nemzeti Front, amely — az al­kotmány értelmében — a de­mokratikus népi tömegek szö­vetségének megtestesítője. A front szoros politikai együtt­működésre törekszik a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjaival. A függet­lenség kivívása óta alapvető társadalmi átalakulás ment végbe az országban, s ezt a po­zitív folyamatot egyebek között olyan állomások jelzik, mint a földíoglaló reform és az álla­mosítás végrehajtása, az átté­rés a tervszerű gazdálkodásra. Alapvető külpolitikai törekvés: a szocialista országokkal és a haladó arab államokkal való szoros kapcsolat kiépítése és ápolása, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak támo­gatása. A JNDK külpolitikája egyértelműen haladó, antiim- perialista, álláspontja szinte minden jelentős nemzetközi kérdésben azonos a szocialista országokéval. Politikai kapcsolataink a JNDK-val — mindkét fél érté­kelése szerint — kedvezően fej­lődnek. Gyakoriak a két ország államférfiai közötti találkozók. 1970 óta járt a JNDK-ban Lo­sonczi Pál, Czinege Lajos, s több miniszterünknek van ér­vényes meghívása. Az utóbbi években látogatást tett Ma­gyarországon a JNDK-ból Ali Nasser Mohamed miniszterel­nök, valamint miniszterelnök­helyettesként Mahmoud Ab­dullah Ushaish, továbbá több miniszter és más politikus. Gazdasági kapcsolatainkat 1973 áprilisa óta államközi egyezmények szabályozzák. Kereskedelmi megállapodá­sunk biztosítja a legnagyobb kedvezmény elvének alkalma­zását. Hitelmegállapodást is kötöttünk. 1968 óta — segély­ként — szállítottunk élelmi­szert, textíliákat, gyógyszert gépeket, kisüzemi berendezése­ket. Műszaki-tudományos együttműködési megállapodás alapján — a TESCO közremű­ködésével — a MÉM, az Egész­ségügyi Minisztérium és az Or­szágos Vízügyi Hivatalhoz tar­tozó intézmények szakemberei dolgoznak a JNDK-ban, ahon­nan szakmai képzésre és to­vábbképzésre ösztöndíjaskén is érkeznek fiatalok Magyar országra. Eddig tízen szerezte, nálunk diplomát, jelenleg hat- vanan tanulnak hazánkban felsőoktatási intézményekben. 1975. áprilisában légügyi egyez­ményt kötöttünk, s a továb­biakban várható egészségügyi egyezmény aláírása is. Kétoldalú kapcsolataink fej­lesztése során a JNDK vezetői több esetben kifejezésre juttat­ták, hogy nagyra értékelik a Magyar Népköztársaságtól ka­pott sokrétű támogatást és se­gítséget. SPANYOLORSZÁG Jam Carlos az államfői teendők átvételére készül... Madridban pénteken délután újabb orvosi közleményt adtak ki Franco államfő egészségi ál­lapotáról. A 11 orvos által alá­írt közlemény szerint, „az ál­lamfő állapota javult, a szív­elégtelenség jelei részben csök­kentek, az életfunkciók nor­málisak, és újabb komplikáció nem lépett fel”. Tájékozott kö­rök szerint Franco csütörtökön éjszaka kómás állapotba ke­rült. E körökben felhívják a fi­gyelmet arra, hogy az orvosi közlemény nem említi, az ál­lamfő magánál van-e, vagy sem. Felhívják arra is a figyel­met, hogy a szívelégtelenség jelei változatlanul fennállnak. A közlemény nyilvánosságra hozatalával egyidőben Madrid­ban ismeretessé vált, hogy Juan Carlos herceg, Franco ki­jelölt utóda, felkészült arra, hogy a hét végén, szükség ese­tén, átvegye az államfői teen­dőket. Közben az országban folyta­tódnak a megtorlások a Fran- co-rezsim ellenfeleivel szem­ben. Madridban 19 embert tar­tóztattak le, közöttük 6 nőt. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁR­SASÁG csapatai fegyveres ag­ressziót követtek el Angola el­len, behatoltak az ország terü­letére és északra, Sa-Da-Ban- deira város felé vonulnak. PÁRIZSBAN pénteken ko­ra délután megölték a párizsi török nagykövetet és gépko­csivezetőjét. AZ ENSZ közgyűlésének döntése szerint Pakistan lesz a Biztonsági Tajtócs jjjödik új, nem állandó táj 4 Szomóli Demokratikus Köztársaság

Next

/
Thumbnails
Contents