Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

xMiimt 1975. OKTÓBER 19., VASÄRNAP Tiéd a táj, tiéd az arca...” Pest megye versekben ja, tájegysége a megyé­nek, amely valamiképpen ne kapna hangot, helyet a kis kötetben, amely Rácke­vétól Visegrádig, a Galga- parttól Szentendréig, Nagy­kőröstől, Ceglédtől Budaka­lászi g, Fót, Dabas, Öcsa, Monor vidékétől Diósdig mutatja, hogy költői témá­ban, gondolatban, közölni­valóban mi mindent inspi­rált már e megye. A szerkesztő Baranyi Fe­renc átgondolt munkáját dicséri a kötet szerkezete, a válogatás, a versek han­gulati sorrendje, amellyel nem ragaszkodott filológiai kötöttségekhez. Egy cél ve­zette: minél sokszínűbben fölmutatni versekben Pest megyét. Az csak külön öröm, hogy a költők között olyanokat is találunk, akik nemcsak írnak a megyéről, hanem itt is élnek, alkot­nak. Ők látják legjobban a változást is, mely — Csuka Zoltán szavaival él­ve — embereb b arcú tájat formált itt. Intve is egy­ben: „Vésd hát eszedbe múltadat, / jövődet ne fe­ledd: j tiéd a táj, tiéd az arca, / és egyre emberebb”. VT indenképpen szép vál- iu lalkozás e minikönyv, amelyet hadd tekintsünk ezúttal kezdetnek, ízelítő­nek, semmiképpen sem tel-' jességnek, hiszen bizonyára útnak indítói sem annak szánták. Léphetünk ugyan­is még tovább, amire utal e mostani kötettel kapcsola­tos egyetlen hiányérzetünk is: több verssel lehetne, kellené szólni a máról, napjainkról. Várat még magára olyan átfogó mun­ka is, amely megfelelően mutatná be, milyen irodal­mi, költői munkásságot mondhat magának a mi megyénk. Ám ez későbbi (bár remélhetőleg nem so­káig húzódó) »feladat, most e Vtfis^ailndeKakamely­nek különben készítéséből is részt vállaltak Pest me­gyei kezek. Az ízléses elő­állításban a budapesti Egyetemi Nyomda mellett a Váci Nyomda is közre­működött. L. Z. Gyümölcsöző együttműködés Magyar—szovjet tanácskozások a felsőoktatás feladatairól Tovább fejlődnek a gödöllői egyetem és a moszkvai Tyimirjazev Akadémia kapcsolatai Hétfőn kezdődik Miskolcon a magyar és a szovjet felső- oktatási intézmények, főisko­lák és egyetemek rektorainak több napos tanácskozása, mely­nek célja, hogy az intézmé­nyek vezetői kölcsönösen tájé­koztassák egymást az oktató­nevelőmunka eredményeiről, megbeszéljék és összehangol­ják a közös tennivalókat. A vitaindító előadást ma­gyar részről dr. Polinszky Ká­roly oktatásügyi miniszter, szovjet részről N. F. Krasznov, a felsőoktatásügyi miniszter első helyettese tartja a szovjet, illetve a magyar felsőoktatási intézmények időszerű felada­tairól. A tanácskozáson a köz­vetlen kapcsolatok értékelésé­nek és továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről is hang­zik el előadás. Együttműködési szerződés A Gödöllői Agrártudományi Egyetemet dr. Lőkös László egyetemi tanár, rektorhelyet­tes képviseli a tanácskozáson. Az eseményről és az egyetem szovjet testvérintézményeivel való kapcsolatáról az alábbia­kat mondja: — A miskolci tanácskozáson a felsőfokú oktatási intézmé­nyek időszerű feladatainak tárgyalása során a felsőoktatás korszerűsítésének kérdéseit, a hallgatók kommunista nevelé­sének, s ezen belül a marxiz­mus—leninizmus oktatásának időszerű feladatait, valamint a felnőttoktatás és képzés teen- ~dőit beszéljük -meg. A konfe­renciára a szovjet agrár-felső­oktatási intézmények rektorai mellett a szovjet mezőgazda- sági minisztérium képviselőit is meghívták. — Egyetemünknek a moszk­vai Tyimirjazev Mezőgazdasá­gi Akadémiával, valamint a moszkvai Hidromeliorációs Intézettel van gyümölcsöző kapcsolata. A Tyimirjazev Akadémiával elsősorban a me­zőgazdasági kar, a Hidrome­liorációs Intézettel pedig a gé­pészmérnöki kar tartja a kap­csolatot. A Tyimirjazev Aka­démiával az 1976—80-as évek­re barátsági és együttműkö­dési szerződést kötöttünk. Az együttműködési szerződésben egyebek közt az oktatói cse­rék, a közös konferenciák és a közös publikációk kérdését rögzítettük. Kutatási program — A háromnapos miskolci tanácskozás után ellátogat egyetemünkre P. P. Vavilov professzor, a Tyimirjazev Aka­démia rektora, akivel a jövő év munkatervét beszéljük meg. Ezután írjuk alá a közös meg­állapodást. Javaslatainkat már elkészítettük. Jelentős helyet kap bennük a közös kutató­munka folytatásának és kiszé­lesítésének, valamint az egye­temi hallgatók termelési gya­korlatának kérdése. A két in­tézmény között az a gyakorlat alakult ki, hogy a magyar egyetemisták egy csoportja a Szovjetunióban, a szovjet fia­talok egy csoportja pedig Ma­gyarországon vesz részt gya­korlati munkán. — A közös kutatásokban a következő témakörök szerepel­nek: állattenyésztésben a szarvasmarha hústermelő ké­pessegének viTfcgálatá,' a mező­gazdasági ökonómia kérdései közül a vállalati rendszerek szervezése és az alapvető öko­nómia kérdései. Kutatjuk az intenzív műtrágyázás és ké­miai növényvédelem hatásá­nak, valamint a folyékony összetételű műtrágyázás agro­kémiai problémáit is. A talaj­tanban a Talaj tápanyag-moz­gás és kilúgozódás vizsgálatok drénvizekben című témakör szerepel. — Természetesen ezek csak a ml egyetemünk javaslatai. A megegyezés után kerül sor a munkabizottságok megbeszélé­seiig, aholj, részletesen kidol­gozzák a szerződésben lerög­zített tudományos kutatási fel­adatok tematikáját. Kiadványok cseréje — A publikációk és oktatási kiadványok — egyetemi jegy­zetek, tankönyvek — cseréjét is fokozni szeretnénk a követ­kező évben. — A hivatalos tárgyalások után Vavilov professzornak megmutatjuk egyetemünket, a tanszékeken és a tangazdaság­ban folyó munkát, s látogatá­sa során találkozik majd egye­temünk professzoraival is. K. Gy. M. Ferenczy Béni virágai Ez volt a címe annak a hangulatos emlékestnek, ame­lyet a szentendrei Ferencz Múzeumban a. művésznél szenteltek. A múzeumi pénte. esték sorozatának ezt az ese menyét a halhatatlan szobrás és grafikus alkotásai — bronz szobrai, plakettjei, akvarellje — között, Ferenczy Béni éh emlékét idéző környezetben tartották. Az igényes műsor is méltó volt a művészhez és műveihez M. Várhelyi Vanda művészet- történész bevezetője után Ily- lyés Gyula, Nagy László, Csoó- ri Sándor, Somlyó György, Csák Gyula, Hubay Miklós Jánossy István, Toldalagi Pá. és Juhász Ferenc verseit, visz- szaemlékezéseit Csernus Ma­riann színművésznő, a Nem­zeti Színház tagja zenei illuszt­rációkkal tolmácsolta, Bartók és Vivaldi-művek zenei alá­festésével. A falon a műsor cí­mét adó vízfestmények, Fe­renczy Béni kései művei: a Rózsacsokor és szarkaláb, a: Orgona és rózsa sötét háttér­rel, a Piros filokaktusz felna­gyítva, a Karácsonyi csokor é. a Ciklámenek. A virágokról így írt Nag- László Ferenczy Béninek, ; szobrász és grafikusnak 7t születésnapján: „Ecsettel is tündérkedik, ri koltoznak akvarellfoltjai. Vi rágseregek, virágfejek közi magasra tör a legszebb virág egy remekművű férfifej.” V. G. P. TV-FIGYELÓ Fórum Bulgáriából. Mennyi mindent tudunk és mennyi mindent nem tudunk Bul­gáriáról. Arról például már mindenki hallhatott, hogy a szabadságharc bukása után Kossuth Lajos ott töltötte emigrációjának egy részét. De ki tudta, hogy Egressy Gábor, a színész is vele volt? Az sem lehet újság senkinek, hogy a testvéri szocialista országban a' felszabadulással, az új élet megteremtésével együtt fellen­dült az egyetemi oktatás is. De azt azért mégis meglepődve hallottuk, hogy — ezer lakosra számítva — ott van a legtöbb egyetemista, főiskolás. Aki csütörtök este végignéz­te a Fórumnak Bulgáriáról szó­ló műsorát, az ötödik nemzet­közi szijmot, annak nem kell Szellemi ínségmunkásból főtanácsos Amikor megismerkedtem Juhász Árpáddal, hirtelen ar­ra gondoltam, hogy egyszer- már el kéne készíteni a becsü­letes kisemberek lexikonát is, amiből kimaradna Julius Caesar, Verdi és a többi nagy­ság, és csak azok kerülnének be — köztük Juhász Árpád is —, akik becsületes életük pél­dájával, mindennapi, szorgal­mas munkájukkal kiérdemel­ték. Hogy miért tenném be Ju­hász Árpádot, a váci városi tanács adóügyi csoportjának vezetőjét a lexikonba? Heti 16 pengő Juhász Árpád 33 éve dolgo­zik ugyanabban az épületben. Szép teljesítmény ez, ebben a munkaerő-vándorlás zajával teli világunkban? Azt azért nem mondhatom, hogy 33 éve dolgozik ugyan­annál az intézménynél. Most ünnepeljük a tanácsok meg­alakulásának 25. évfordulóját, s a jogelőd, a városi adóhiva­tal már visszavonhatatlanul a múlté. — Gimnazista koromban, a nyári szünetekben — mondja, a városi adóhivatalba szegőd­tem el dolgozni. Szellemi ín­ségmunkásnak hívtak bennün­ket, s emlékszem, fizetéskor a napszámosokkal együtt kap­tam meg én is a béremet, a heti 16 pengőt. Úgy látszik, elégedettek voltak velem, mert a gimnázium ötödik osz­tályának elvégzése után adó­ügyi tisztviselőnek nevez­tek lei. Ez rettenetesen nagy dolog volt abban az időben. —■ Mi lett a tanulással? — Munkába álltam, mert kellett a pénz, s aztán magán­úton érettségiztem. Hogy mi volt a munkája akkoriban egy adóügyi tisztviselőnek? Rengeteg külszolgálat, hely­színi szemlékre jártam, mél­tányossági kérelmeket bírál­tam el, végrehajtóként is dolgoztam. — Milyen sztorit akar maga abból a múltból? Egyszer egy részeges, iszákos fuvarosnál adóbehajtás és foglalás köz­ben valaki leütött. Ma sem tudom, ki volt. — Azt kívánja tőlem, hogy vonjak párhuzamot a régi adóhivatal és a tanács mun­kája között. Régen nem néz­tek, nem mérlegeltek semmit. , MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK; Ha valaki tartozott, adóhátra­léka volt, kíméletlenül behaj­tották rajta, fizetnie kellett. Manapság humánusak va­gyunk. Az elmúlt 15 évben egyszer sem fordult elő, hogy a mulasztást elkövető állam­polgár lefoglalt holmijait el is kellett volna szállítani a la­kásból. Család és hobbi A beszélgetés most abbama­rad, ismét visszatérünk a má­ba. Arról faggatom, hogyan alakult napjainkban az élete. — Későn nősültem, 35 éves koromban. Van egy 14 éves fiam. Boldog, kiegyensúlyozott családi életet élünk. Mi a hobbim? Fénylcépezés, bélyeg­gyűjtés, képzőművészet. Sze­retek múzeumokba járni, sze­retek utazni. A szocialista or­szágokat már bejártam, de voltam Olaszországban, Fran­ciaországban és Spanyolor­szágban is. Mindenütt a mú­zeumok, képtárak vonzottak. Elvégeztem a közgazdasági technikumot, a marxizmus— leninizmus esti egyetemet, s szinte minden évben részt vettem különböző szakmai tanfolyamokon, továbbképzé­seken. 1971-ben a Pénzügy mi­nisztérium kiváló dolgozója lettem, törzsgárda aranyfoko­zatom van, tavaly pedig főta­nácsosi rangot kaptam. — Es a régi munka, az ügy­felek, az adófizető polgárok? — A mi szakmánkban nar gyón jó emberismerőnek kell lenni. Ahány ügyfél, annyi­féle típus. Amikor ide belép, rögtön tudjuk, mit akar. Ügyfelek és rendeletek — Ha most felkérnék, hogy vegyen részt törvények, ta­nácsi rendeletek alkotásában, mit terme, milyen rendelkezé­seken változtatna? — A gépjárműadó behaj­tása rendkívül sok gondot okoz. Szaknyelven fogalmaz­va az évközi vétel és évközi eladás problémája nem tel­jesen tisztázott. Az eladó fi­zeti továbbra is az adóit, a vevő sokszor kibújik a fizetés alól. Már a második, harma­dik tulajdonosnál van a ko­csi, mi még mindig az eredeti, a nálunk bejelentett tulajdo­noson próbáljuk behajtani az adót. A rendeletek nem ad­nak módot arra, hogy a vá­sárlást követően az új tulaj­donosra tegyük át egyértel­műen a terheket. Ezen feltét­lenül változtatni kéne. A másik elképzelésem a jövedelemadóval kapcsolatos. Az ember igazságérzete sok­szor lázadozik a mostani gya­korlat miatt. Arról van szó, hogy ha valaki másodállást vállal, évi tizenkétezer fo­rintos jövedelem után 6 szá­zalékos adót fizet. Igenám, de két-három másodállást is vál­lalhat és 36 ezer forint után is csak 6 százalékot fizet az államkasszába. Ilyen nagy jövedelem esetén már a prog­resszivitás elvét kellene alkal­mazni. — Alkalmanként találko­zunk pénzéhes, harácsoló em­berekkel is. Hogyan látja ezt az adóügyi szakember? — Mi rendszeresen vizsgá­latokat tartunk és megköve­teljük, hogy mindenki tegyen eleget jövedelem- és forgal- miadó-befizetési kötelezettsé­tovább magyarázni, hogy bár hosszú évtizedek óta nyaranta tízezrével utazunk a természeti szépségekben is változatos, gazdag országba, tényleg bő­ven van még megismerni-, la- nulnivalónk. A Fórum azt bi­zonyította, hogy a magyar té­vénézőkben az ehhez szükséges érdeklődés megvan. A kérdé­sek nagy száma — a posta ada­tai szerint 750. .érkezett a,tele­vízióhoz — és' tartalma egy­aránt ezt az őszinte tudásvá­gyat, eleven tájékozódási kész­séget tükrözte. A válaszokban sem találkoz­hattunk üres formalitásokkal. Sztojan RadeV, a budapesti bolgár kulturális központ igaz­gatója, Ivan Szolovkov, a bol­gár televízió igazgatója, Andre> Lukanov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Lju- bomir Levcsev költő, Violetta Donévá színésznő, Zsivkov Mi­lánon jogászprofesszor, Liljana Tomova atléta, világbajnok és Kiril Kralev, az egyik agrár­ipari komplexum elnöke, őszintén, legjobb tudásuk sze­rint válaszoltak a néha való­ban nehéz kérdésekre. Sugár András, a Fórum hig­gadt és határozott műsorveze­tője a vendégek bemutatását arra is felhasználta, hogy ná­lunk ismeretlen fogalmakat tisztázzon. Magyarországon nincs se agrár-ipari komp­lexum, se olyan állami, társa­dalmi szerv, mint Bulgáriában a Művészeti és Kulturális Bi­zottság, amelynek Ljubomir Levcsev az elnöke. Nagyon jó, hogy az adás — lehetőségein belül — ezzel is foglalkozott. A Fórum másfél órája kelle­mesen és tanulságosan telt el. Sok újdonságot tudtunk meg Bulgáriáról és sok mindenre lettünk kíváncsiak. Nem l’gäZi ŐSZ. Nem sike­rült igazán őszi hangulatot te­remtenie az ősz című irodaim: zenei összeállításnak. Az még hagyján, hogy az alcím bürok­ratikus nehézkessége — Műsor egy évszak kapcsán — seho­gyan sem harmonizált az adás lírai törekvéseivel. Ezt még valahogy elviseltük volna. Az igazi bajt az összeállítás egyenetlensége okozta. Karak­terben, jellegben és színvonal­ban nagyon hullámzott a mű­sor. Belekerültek olyan számok is — a versmondó-paródia például —, amelyek sehogyan sem illettek az őszhöz. Egyszó­val egy kissé izzadva, erőlköd­ve — és emiatt szinte teljesen hatástalanul — beszélt a mű­sor az őszről. A szerkesztőknek, rendezők­nek láthatólag nem volt erről a csúnya-szép évszakról semmi érdemleges mondanivalójuk. De akkor miért került műso­ruk a képernyőre? Csontos Magda gének. A helyszínen ellenőriz­zük a műhely kapacitását, az alkalmazottak foglalkoztatott­ságát, és szabálysértési eljá­rást indítunk, illetve feljelent­jük a pénzügyőrségnél a tör­vény ellen vétőket. — Sajnos az alkalmazás fel­tételeit előíró rendeletben is van egy kiskapu, ami sok visszaélésra ad lehetőséget. Egyszerűen arról van szó, hogy a kisiparos mind az adó­ügyi csoportnak, mind pedig az SZTK-nak csak az alkal­mazást követő hónapban kö­teles bejelenteni az alkalma­zottját, tehát több hétre fel­vehet alkalmazottat beje­lentési kötelezettség nélkül! Az is gond, hogy ezek az al­kalmazottak legtöbbször más­hol állnak munkaviszonyban, csak betegállományban, eset­leg szabadságon vannak, és elmentek egy kicsit segíteni. Az ilyen munkaviszony mel­lékfoglalkozásnak számít és nem kell bejegyezni a mun­kakönyvbe sem. ...mint eddig Azt mondják, az ember vá­gyaiban, elképzeléseiben ben­ne van egész élete, erkölcsi arculata, a világról alkotott véleménye, felfogása. A be­szélgetés végén Juhász Ár­pádot arról faggatom, mi len­ne az a bizonyos mesebeli három kívánság? — ötvenéves fejjel mit kí­vánhat az ember? ... En már nem akarok munkahelyet vál­toztatni. Ez a szoba, amelyik­ben most beszélgetünk a har­madik munkahelyem. A 33 év alatt mindössze három’szobá­ban dolgoztam. Innét szeret­nék nyugdíjba menni, s úgy akarok élni, ahogy eddig él­tem. Kiss György Mihály i Fis könyvecske — diva­tos szóval: minikünyv — jelent meg e napokban, éppen a megyei jubileumi tanácsülés időpontjára, a Pest megyei Tanács köz- művelődési bizottsága ki­adásában. Félszáz vers a kis lapokon: köszöntve — mint az előoldal föltün­teti — felszabadulásunk 30. évfordulóját és emlékeztet­ve Vác város fennállásának 900. évére is. félszáz vers mintegy szelíd felelet is arra, hogy van-e és miként Pest me­gyeiig e sokszínű, sokféle területen, az ország csak­nem legnagyobb közigaz­gatási egységén. A líra hangja válaszol erre, s mintegy illusztrálja, hogy a megannyi helyi szál, szín szépsége fonódik, mosódik harmonikusan egybe, fgy él ez a megyeszeretet a maga sajátos részecskéiben, mely itüakónak, s idelátogató­nak egyaránt élményt, em­léket tartogat. Múlt századból, közel­múlt évtizedekből és nap­jainkból szólnak a versso­rok, szerzőik is különböző korokban éltek. Ám egy­mástól függetlenül is oly gyakran megszólal a közös hang, a közös érzelem, a versre ösztönző impresszió, melyet a genius loci —tör­ténelmével, szépségével vagy bármi mással — indított meg a költőben, ihlette meg valamiért. Ez a legna­gyobb szépsége ennek a kis kötetnek. A hármas szerkezeti ta- golást csak dicsérhet­jük. Az elsőben (mely Arany-versidézetet visel mottóul: „... álljon a docub, a múltnak jele”) jobbára a megye történel­mének epizódjai kelnek életre, a második részben (mottó Urbán Gyulától: „csak aki halja, annak szól. á rúzsa”)''a'megye'fl'jái kélí tette hangulatok dóminál- nak, s a harmadikban (Bá­rány i Ferenc mottójával: „... kétfelől szólít a hol­nap”) a jelen színeiből, napjaink új világának örömeiből, gondjaiból nyúj­tanak át a verssorok. Talán nincs is olyan tá-

Next

/
Thumbnails
Contents