Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

XMírtuv

1975. OKTOBER 15., SZERDA

Leonyid Brezsnyev:

A Szovjetunió megnyitja kapuit a Franciaországgá! való barátság és együttműködés előtt

Vacsora Moszkvában Giscard d'Estaing tiszteletére

(Folytatás az 1. oldalról)

A szovjet és francia vezetők legfelsőbb szintű találkozói mindig telítve voltak politikai tartalommal, mindig előrelendítették az országaink közötti kapcsolatok fejlődését — állapította meg a fogadáson elhangzott beszédében^ Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — A mostani találkozó különleges jelentőségét az a körülmény adja még, hogy az európai biztonsági konferencia után kerül sorra, amelynek sikere új horizontokat nyit az európai és a világpolitikában.

Emlékeztetve De Gaulle tábornokkal csaknem tíz évvel ezelőtt tartott találkozójára, Brezsnyev utalt arra, hogy a Szovjetunió és Franciaország nemzeti érdekeiből és a béke sprsáért érzett felelősségükből kiindulva mindig is az európai és nemzetközi biztonság sarkalatos kérdéseit helyezték előtérbe. Ez jellemezte a Pompidou francia elnökkel folytatott tárgyalásokat és Giscard d’Estaing-nyel folytatott korábbi megbeszéléseit.

Brezsnyev a továbbiakban arról beszélt, hogy franciaországi látogatásainak tapasztalatai szerint a franciák megértik a Szovjetunió és a szovjet nép békealkotó szerepét a nemzetközi porondon, s hasonlóképpen a békéért való törekvés vezeti a francia népet is. Az együttműködés erős oldala, hogy a két ország népeinek baráti érzelmei és szimpátiája mellett a szovjet—francia kapcsolatokat a politikai és állami realizmus hatja át. Mindkét : fél a háború- utáni:-Európában kialakult helyzet elismeréséből, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének szükségességéből, a belügyekbe való beavatkozás megenged- hetetlenségéből indulnak ki.

A nemzetközi életben végbement változások — folytatta az SZKP főtitkára' — különösen erőteljesen nyilvánultak meg az európai biztonsági konferencián, amely valóban történelmi arányú feladatokat tűzött ki. Kicsúszott a talaj azok lába alól, akik kételyt akartak támasztani a mai Európa realitásai iránt. Az értekezlet résztvevői kidolgozták az együttműködés széles programját a béke és a haladás nemes céljai nevében.

— Az enyhülés materializá- lása a nemzetközi életben égető szükségszerűséggé válik napjainkban — állapította meg a főtitkár. — Feltételezzük, hogy országaink és népeink képesek tevékenyen hozzájárulni ennek a célnak eléréséhez. A politikai és állami személyiségek közötti kontaktusok konstruktív jellege, a rendszeres konzultációk, a fejlett gazdasági együttműködés, a különféle közös tudományos-műszaki tervezetek, a kulturális kapcsolatok ki- terjedtsége — mindez az utóbbi évek munkájának gyümölcse.

Brezsnyev rámutatott, hogy ugyanakkor vannak még kihasználatlan lehetőségek a szovjet—francia kapcsolatok elmélyítésére és gazdagítására. A szovjet fél meg van győződve arról, hogy e kapcsolatok mélységben és szélességben való fejlesztése a lakosság mind szélesebb rétegeinek e kapcsolatokba való bevonása kedvező visszhangra találna mindkét nép körében.

Leonyid Brezsnyev a továbbiakban kijelentette:

— Mindig az volt a véleményünk, hogy Franciaország politikai szerepét önállósága adja meg. A független Francia- ország jelentékenyen hozzájárulhat a nemzetközi béke megszilárdításához. A Szovjetunió megnyitja kapuját a Francia- országgal való barátság és együttműködés előtt.

— Természetes, hogy a különböző társadalmi-gazdasági

rendszerű és ideológiájú államok együttműködéséből nem lehet kitörölni az osztálykülönbségekből fakadó sajátosságokat. Bizonyára illúzió lenne feltételezni, hogy megváltozhat bármely országnak az 1 azokhoz a problémákhoz való viszonya, amelyeket rendszere és nemzetközi kapcsolatai alapján értek el és old meg. A nemzetközi feszültség enyhülése egyáltalán nem szünteti meg az eszmék küzdelmét. Ez a küzdelem objektív jelenség.

— Mindamellett vitathatatlan, hogy a Szovjetuniónak és Franciaországnak, országaink népének sok a reális közös érdeke. Barátságunk és együttműködésünk máris nagy hasznot hajtott Európának és a világnak.

Végezetül az SZKP főtitkára kifejezte reményét, hogy a kölcsönös érdekek számbavétele, a szovjet—francia kapcsolatokban felhalmozódott tapasztalatok az új feladatok keresését eredményessé teszik.

A szovjet űrhajósok Washingtonban

Henry Kissinger amerikai külügyminiszter kedden Washingtonban találkozott a Szojuz—Apolló űrkísérletben részt vett szovjet és amerikai űrhajósokkal.

Hangsúlyozta: a Szovjetunió és az Egyesült Államok alapvető szerepet játszanak a világ békéjének biztosításában.

Véleményünk szerint a szovjet—amerikai enyhülés döntő jelentőségű mindkét ország és az egész világ népei szempontjából — mutatott rá a külügyminiszter. — Az önök űrrepülése az országaink közötti együttműködés jelképe, lelkesítő példa.

A Szojuz—Apolló program résztvevői nevében Aleksze j Leonov, a szovjet űrhajó parancsnoka köszönte meg Kissinger üdvözlő szavait.

Giscard d'Estaing:

A két ország közötti egyetértés megfelel az európai biztonság és a béke érdekeinek

Válaszbeszédében a francia köztársasági elnök mindenekelőtt köszönetét mondott a szívélyes moszkvai fogadtatásért, s hangoztatta, hogy noha nem először jár a Szovjetunióban, ezúttal első alkalommal képviseli köztársasági elnökként az egész francia népet.

Giscard d’Estaing megemlékezett De Gaulle tábornok 1966. évi és Pompidou elnök 1970. évi első szovjetunióbeli látogatásainak jelentőségéről, majd kijelentette: a francia— szovjet csúcstalálkozók eddigi tapasztalatai megerősítették abban a meggyőződésében, hogy a két ország közötti egyetértés megfelel, az európai egyensúly alapvető követelményeinek és a béke érdekeinek.

Az elnök utalt arra, hogy Franciaország és a Szovjetunió között számos különbség van. Ide sorolta a két ország méreteit, azt a tényt, hogy nem csekély távolság választja el őket egymástól, hogy vannak eltérő tradíciók, különbözik egymástól politikai és társadalmi berendezésük. A gyakorlat mégis azt bizonyítja — mondotta —, hogy a Szovjetunió és Franciaország nem idegenek egymástól.

Az európai fejlődésben — mondotta a továbbiakban az elnök —, a Szovjetunió és Franciaország elsőként mutatták meg: a gazdasági, a politikai és a filozófiai koncepciók különbözősége nem akadályozza az együttműködést sem gazdasági, sem politikai téren. A két ország példája követőkre talált és ezáltal az európai viszonyok egész légköre változáson ment át.

Kimerültek-e a szovjet— francia együttműködés lehetőségei? — tette fel a kérdést Giscard d’Estaing. Ellenkezőleg — mondotta —, még sok tennivaló és lehetőség van a kapcsolatok legkülönbözőbb területein való előrehaladásra. Az elnök kifejezte meggyőződését, hogy a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásai, a miniszterek közötti kapcsolatok és a megkötendő egyezmények lehetővé teszik új eredmények felmutatását, új utak megnyitását és új célok kitűzését, mindenekelőtt a gazdasági szférában, amelynek a maga részéről igen nagy jelentőséget tulajdonít.

Az ismert francia véleményt hangoztatta, amikor a leszerelési akciók világméretekben, hatékony nemzetközi ellenőrzéssel és az egyes országok védelmi érdekeinek tiszteletben tartásával való végrehajtása mellett foglalt állást Végezetül hangoztatta, hogy francia vélemény szerint enyhülésre van szükség az ideológiák versengésében is, mert csak így érhető el, hogy a gazdasági verseny és a társadalmi rendszerek versenye ne vezessen a feszültség növekedéséhez. Giscard d’Estaing szerint ezek lennének a feltételei annak, hogy az enyhülés Európát követően az egész világban az országok egymásközti viszonyának alapszabályává váljék.

Franco és támaszpontjai

Határozottan kínos: Kissinger Cortinával teázik, miközben a spanyol kivégzőosztagok a fegyverüket pucolják — bánkódott a State Department egyik vezető tisztviselője. Pedro Cortina Mauri spanyol külügyminiszter éppen akkor fejezte be sikerrel a washingtoni tárgyalásait, amikor világszerte nemhogy teázni nem ülnek le a madridi rezsim diplomatáival, hanem legalábbis bizonytalan időre elöszobáztatjók őket, avagy éppen ajtót mutatnak nekik. Amikor Nyugat-Európa nagyvárosaiban tízezrek tüntetnek a francóista terror ellen, a kormányok nem maradhattak süketek.

Természetesen azért az Egyesült Államokban, még a hatalom környezetében (főleg a demokrata ellenzék padsoraiban) is szót emeltek mind a terror ellen, mind amiatt, hogy a kormány forró kásaként kerülgette az állásfoglalást. Néhány alacsonyabb rangú külügyi tisztviselő is elsuttogta a State Department folyosóin fülelő hírlapíróknak, hogy talán mégsem helyes dolog az a teázás: Washington most megnyerte Franco kegyét, de vajon nem veszti-e el éppen emiatt befolyását a Franco utáni rendszerre? Vajon nem a régi hibát ismételjük-e meg: kiállunk egy népszerűtlen diktatúra mellett, és ezzel szinte garantáljuk, hogy később kirobbanjanak az Amerika-elle- nes érzületek? — emlékeztek az aggályoskodók a görög ezredesekkel kapcsolatos washingtoni reálpolitika következményeire (no, meg az elmúlt évtizedek számos más példájára, a saigonit sem feledve).

Mert a State Department hetedik emeletén most megint a reálpolitika követelményeivel mentegetik a' Francóval elvben megkötött új támasz- pontegyezményt. Elvben: a kínos helyzetben elálltak az új spanyol—amerikai megállapodás látványos meghirdetésétől, csak „csendben” tudatták

a hírt. Kétséges, hogy a nemzetközi közvélemény elég fogékony-e az effajta diplomáciai finomságokra... És még azzal is dicse kézénél-:,

hogy sikerült leszerelni a madridi irreálpolitikát: a spanyol—amerikai tárgyalások első szakaszaiban Franco a NATO-tagságot, a rég áhítozott polgári szalonképességet követelte cserében a támaszpontszerződés megújításáért. Utóbb már alább adta: megelégedett volna az USA és Spanyolország biztonsági szerződésével, amilyennel Japán vagy Dél-Korea rendelkezik. Ám ha az európai tüntetések hangját nem hallani is a State Department hetedik emeletén, az újabb külföldi elkötelezettségtől Indokína óta ideges kongresszus morgolódását csak meghallották: pénzért és tankért lehet bérletmegújítást kötni a támaszpontokra, de már az államközi szerződéshez nélkülözhetetlen a kongresszusi jóváhagyás. S persze Washington ugyan maga is szeretné Madridot a NATO kebelén belül látni, de finnyásabb nyugat-európai szövetségesei mindenképpen meg akarják várni az agg diktátor távozását.

Ám a hetedik emeleten a portugál helyzettel, az olasz, görög bizonytalansági tényezőkkel, a törökök dacoskodásával érvelnek, a NATO déli szárnyának létérdekeivel; s azzal is, hogy egy esetleges közel-keleti konfliktusban csak e spanyol támaszpontok biztosítják az amerikai—izraeli légihíd pilléreit. No, meg: az indokínai meghátrálás, a panamai probléma, a török támaszpontok kétségessé válása után „nem engedhetjük meg az amerikai katonai jelenlét további zsugorodását” — vágják ki a fő adut. Így esett, hogy a presz- tizspolitika a' támaszpontok kedvéért megint feláldozta Amerika tekintélyét.

Avar János

Baráti földön 2.

Beszél aefések politikáról,

gazdaságról, kutatásról

Az újságíróklub egyszerű bútorokkal berendezett emeleti szobájában a nagymúltú, Vörös Zászlórenddel kitüntetett Tervgazdaság című folyóirat főszerkesztő-helyettesével Eduard Davidovics Matevoszovval beszélgetünk. A Magyar Közgazdasági Szemle testvérlapja egyidős a tervgazdálkodással, tavaly ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Kezdettől fogva jelentős szerepet vállalt a szovjet népgazdaság fejlődése elméleti kérdéseinek tisztázásában, 1924-től Dzserzsinszkij, Ordzso- nikidze, Nyezsvauk, Voznyeszenszkij és más neves politikusok, közgazdászok népszerűsítették hasábjain a lenini gazdaságpolitikát. Nemegyszer volt színtere ez a folyóirat nagyszabású alkotó vitáknak, miniszterek, tudósok, kutatók a szerzői ma is.

Ötvenezer nagyvállalat

— A szovjet gazdasági élet időszerű kérdései közül melyek a legfontosabbak és hogyan foglalkozik ezekkel a Tervgazdaság?

— A tervezés, az irányítás, a gazdálkodás nagy számban vet fel újabb közgazdasági problémákat — vála, szol Eduard Davidovics Matevoszov —, hiszen népgazdaságunkban 50 ezer iparvállalat dolgozik a kilencedik ötéves terv céljainak megvalósításán, a kommunizmus anyagi, műszaki, technikai bázisa megteremtésének szakaszában. 34 ezer a kolhozok és 15 ezer a szovhozok száma. Elméleti munkánk gerince, a középtávú és a távlati tervezés módszertanának és elméletének tökéletesítését szolgáló publikációk közlése. Hogy ez milyen hatalmas feladat, azt jól érzékelteti például egy részkérdés, az automatikus adatfeldolgozás rendszerének megteremtésén több mint száz kutatóintézet tudományos munkatársai dolgoznak. Mind nagyobb jelentőségre tesz szert a tervezésben a számítástechnika széles körű alkalmazása, a matematikai módszerek hasznosítása. A cél a komplex tervezés, a műszaki és technikai fejlődés összehangolása a gazdaságpolitikával. Üj normatívákat és mutatókat dolgoznak ki az intézetek a termelés eredményességének mérésére, a fogyasztás és a felhalmozás arányának optimá- lizalására, az ágazati kapcsolatok tökéletesítésére és nem utolsósorban a vállalati gazdálkodás hatékonyságának ösztönzésére. A kutatóintézetek mind megbízhatóbb sémákat dolgoznak ki az ágazatok feljesztését illetően a területi és az ágazati tervezés számára.

Az SZKP XXIV. kongresszusa fontos célként jelölte meg a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelését, a keresetek és a fogyasztás, tehát az életszínvonal dinamikus növelését. Gyorsított fejlődést jelent ez a város és a falu közötti különbségek felszámolásában, a tudományos- technikai forradalom vívmányainak széles körű hasznosításában is. Ezek a célok ma már a szovjet üzletek áruválasztékának gyarapodásában is éreztetik hatásukat, de nagyon sok még a tennivaló különösen a minőség javításában és a termelés hatékonyságának emelésében.

A dolgozó ember boldogulásáért

— Ugyancsak kiemelten fontos kérdés, amellyé] gyakran foglalkozunk — magyar politikusok és közgazdászok cikkeit is megjelentettük — a KGST-tagállamok együttműködésének tökéletesítése, a szocialista országok testvéri együttműködésének fokozása a komplex program megvalósítása érdekében. Az új ötéves tervek egyeztetése most folyik. Éppen a napokban tárgyaltak erről a szovjet vezetők a magyar kormány- küldöttséggel.

— Hogyan készül az SZKP XXV. kongresszusára a Tervgazdaság?

— Jövő évi első számunkban ismertetjük a 10. ötéves terv irányelveit, szocialista gazdaságpolitikánk leglényegesebb vonásait, a gazdaság- irányítás rendszerének új elemeit, az ipari egyesülések jogi kérdéseit, a szállítási szerződések új rendszerét, a munkaerőhelyzet és az árképzés egyes vonásait és természetesen értékeljük a kongresszus előtt a 9. ötéves tervben elért eredményeket — mondotta E. D. Matevoszov.

Szocializmuskutatás

Az említett témákhoz kapcsolódó tudományos kutatások egy-egy részkérdését alkalmunk nyílt a tudományos akadémia mellett működő irányítás- és szervezéstudományi intézetben is tanulmányozni, ahol több száz tudományos kutató foglalkozik a gazdasági folyamatok matematikai modelljeinek kidolgozásával, a tudományos, gazdasági prognosztika kidolgozásával. Az intézet kutatási eredményei egyre inkább elősegítik a népgazdasági tervek megalapozását és a megvalósításukat szolgáló irányítási módszerek fejlesztését.

Az elméleti, közgazdasági kérdések és társadalomtudományi problémák politikai vetületével, a szocialista országok fejlődéstörvényeivel és együttműködésével, valamint a szocialista és a tőkésvilágrendszer kapcsolataival foglalkozó intézetben J. M. Jumasev tudományos titkár és L. Sz. Jagodovszkij, a nemzetközi kutatási osztály vezetője adott tájékoztatást az intézetben folyó munkáról. Elmondták, hogy a hét osztályon dolgozó 360 kutató a szocialista országok felszabadulás utáni történelmével, a gazdaságirányítási rendszerek sajátosságaival, az életszínvonalpolitikával, a szocialista államélet és demokrácia kérdéseivel, az egyes országok külpolitikájával és külkereskedelmével, a szocialista gazdasági integráció kérdéseinek tanulmányozásával foglalkozik.

— A múlt évben megrendezett össz-szövetségi konferencia egyik fő témája a fejlett szocializmus kérdései volt, amelyen A. P. Butenka, a filozófiai tudományok doktora „A szocializmus mint világrendszer” Címmel elhangzott korreferátumában összegezte a legújabb kutatási eredmények alapján a fejlett szocializmus ismereteit, a szocialista építés szakaszosságát — mondja Jagodovszkij elvtárs.

— Említene egyet a legfrissebb kutatási témák közül?

— Kezdeti tapasztalatokat gyűjtöttünk a szocialista életmód elméleti kérdéseinek vizsgálatához, hogy a késébbiekben pontosabban, tudományos eszközökkel körülhatárolható legyen a szocialista fogyasztói modell. Különösen izgalmas kérdés ezen a témakörön belül a munkásosztály műveltségének helyzete és perspektívája. Ennek a munkának még elején tartunk és nagy érdeklődéssel figyeljük a nemzetközi, így a magyar tapasztalatokat is. Szorosan együttműködünk a szocialista országokban dolgozó testvérintézetekkel, kicseréljük tudományos publikációinkat, kétoldalú kapcsolatok keretében konferenciákat rendezünk, információs osztályunk lefordíttatja a magyar lapokban, folyóiratokban, e témákban megjelent cikkeket is.

Folytatnánk még az érdekes eszmecserét, de néhány óra múlva már a domogyevói repülőtéren kell lennünk: vár Azerbajdzsán fővárosa Baku.

Kovács György Attila

(Következik: Barangolás Azerbajdzsánban.)

1