Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

1975. OKTOBER 15., SZERDA %Müm> 3 Jubileumi ünnepség huszonöt éves évfordulóján Negyedszázaddal ezelőtt, 1950-ben alakult meg a polgári védelem. A jubileum alkalmából kedden, a fő­városi tanács színháztermében ünnepséget rendeztek, amelyen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Benkei András belügy­miniszter, Czínege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Rácz Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetője és Szép­völgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsának elnöke. Részt vett az ünnepségen B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnoka és J. A. Naumenko vezérezre­des, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői fő- parancsnokának magyarországi képviselője. Csémi Károly altábornagy, honvédelmi államtitkár ünne­pi beszédében tolmácsolta a polgári Védelmi feladatok megoldásán odaadóan dolgozó százezreknek a Központi Bi­zottság, a kormány, a magyar néphadsereg fegyveres erőinek és testületéinek üdvözletét, jó­kívánságait Hangsúlyozta, hogy a polgári védelem tevé­kenységének egész időszakát áldozatos, lelkiismeretes mun­ka, az élet- és vagyonvédelem iránt érzett mélységes felelős­ség jellemezte. A területi pórt- és társadalmi szerveze­tek segítségével aktivisták több százezres tábora alakult ki, amelynek tagjai napi mun­kájuk után és azon felül a polgári védelem sajátos terü­letein szolgálták a haza védel­mét. A honvédelmi államtitkár ezután hangsúlyozta: — Tovább kell tökéletesíte­ni, magasabb fokra kell emel­ni a polgári védelem több mint félmilliós hadseregének, a szakszolgálatok és önvédel­mi egységek felkészültségét, magas fokú készenlétét, hogy ez a hatalmas erő bármilyen bonyolult helyzetben, a fegy­veres erőkkel és testületekkel vállvetve képes legyen dolgo­zó népünk életének és munká­ja eredményeinek védelmére. ★ Kedden a Honvédelmi Mi­nisztériumban Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter kitüntetéseket adott át a polgári védelem negyedszá­zados jubileuma alkalmából A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Munka Ér­demrend arany fokozatát ado­mányozta dr. Kiss Istvánnak, a Komárom megyei Tanács el­nökének, dr. Szabóval Antal­nak, a Tolna megyei Tanács elnökének és dr. Ács István­nak, Debrecen megyei város tanácselnökének. Hárman kapták a Munka Érdemrend ezüst fokozata, ketten a Mun­ka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést. Pataky Iván alez­redest, a Vörös Csillag Érdem­renddel tüntették ki: négyen kapták a Kiváló Szolgálatért érdemrendet. A honvédelmi miniszter A haza szolgálatáért érdemérem kitüntetés arany fokozatát adományozta 70, ezüst /okozatát 67, bronz foko­zatát pedig 55 személynek. Az MSZMP Pest megyei bi­zottsága kétnapos tanácsko­zást rendezett Budapesten, az oktatási igazgatóságon a XI. pártkongresszus határozataiból adódó agitációs és propaganda- munkáról. Ezen részt vettek Pest megye járási, városi párt- bizottságainak ideológiai titká­rai, propaganda- és művelődé­si osztályainak vezetői, mun­katársai, valamint a nagyüze­mi, nagyközségi, intézményi pártbizottságok agit.-prop.-fele- lősei, járási, városi vezető pro­pagandisták, az esti egyetem tanszékvezető tanárai, a KISZ- a szakszervezetek, a Hazafias Népfront vezető propagandis­tái, a megyei pártbizottság ívről évre szállítási rekordot dönt a MÁV Megkezdte munkáját a Vasutasok Szakszervezetének IX. kongresszusa A Vasutasok Szakszerveze­tének IX. kongresszusa ked­den megkezdte kétnapos mun­káját. Megjelent a tanácsko­záson Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Földvári Aladár, a SZOT el­nöke, Virizlay Gyula, a SZOT titkára, s Urban Lajos, a MÁV vezérigazgatója is. Gyócsi Jenő elnöki megnyi­tója után a szakszervezet fő­titkára, Szabó Antal szóbeli beszámolójával egészítette ki a szakszervezet elmúlt négy­esztendei tevékenységét érté­kelő írásos jelentést. Elismerés a szocialista brigádoknak Különösen nagy gondot okoz a nagycsaládosok, illetve a gyermekeiket egyedül nevelök, valamint a fiatalok helyzete. Csak a Budapesti Igazgatóság körzetéből 410 nagycsaládos lakáskérelmét tartják nyilván. Főként a Pest megyeiek gond­jain enyhítene, ha a vállalati lakásépítési alapból családi ház bővítésére is lehetne tá­mogatást nyújtani, erre azon­ban az érvényben levő jog­szabályok nem adnak lehető­séget. A beszámoló a feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy a népgazdaság fuvarszüikségle- tének teljesítésében a vasút to­vábbra is meghatározó szere­pet tölt be. Most már egész évben csúcsforgalmi teljesít­ménnyel kell számolni, ezért elengedhetetlennek tartja a központi vezetőség, a vasút- és az autóközlekedés további még jobb együttműködését, s azt, hogy a MÁV is jobban alkal­mazkodjék a népgazdaság más ágazataiban kialakult munka­rendhez. A főtitkár beszámolóját és az írásos jelentéseket a szak- szervezet két titkára, Gulyás János és Molnár György, a szakszervezeti nevelés és ok­tatás, valamint a szociálpoli­tika időszerű kérdései téma­körben egészítette ki. A szám- vizsgáló bizottság elnökének jelentése után megkezdődött a beszámolók vitája. Hangsúlyozta, hogy a vasút az elmúlt időszakban mindén évben áruszállítási rekordot döntött, már a tavalyi 28,8 mil­lió tonnás teljesítménye is meghaladta azt a szintet, amire csak 1980-ra számítot­tak. Ugyanakkor — bár a közlekedéspolitikai koncepció alapján sokat fordítottak a vasút korszerűsítésére, üteme, műszaki-technikai színvonalá­nak emelése nem tartott lépést a népgazdaság általános fejlő­désével, az igények növekedé­sével. A vasúton az új és a régi technika még egy időben működik, s ez hátráltatja az új, korszerű eszközök megfele­lő kihasználását. Növelte a gondokat, hogy a vasút dol­gozóinak létszáma az elmúlt öt esztendő alatt csaknem 15 ezerrel csökkent. Mindezek ha­tására évről évre csak fokozó­dó munkaintenzitással tudtak eleget tenni a követelmények­nek. Így jobbára a vasutasok, a szocialista brigádok példa­mutató helytállásának, áldo­zatos munkájának köszönhető, hogy ha sokszor nehézségek árán is, de teljesítették a nép- gazdasági szempontból jelen­tős feladatokat. Ezért a kong­resszus külön is köszönetét mond mindazoknak, akik hozzájárultak a sikerhez. A vasutasok anyagi megbecsülé­se érdekében is örvendetes­nek tartotta a szakszervezet vezető testületé, hogy az el­múlt öt esztendő alatt saját erőből és központi támogatás­sal 27,5 százalékkal növekedett a vasutasok átlagbére. Ugyan­csak sikerült bevezetni a vas­útnál is a 44 órás munkahetet, bár ez sok dolgozónál még ma­gasabb keresetben jelentkezik. Javuló munkakörülmények A beszámoló foglalkozott azzal is, hogy a dolgozók szo­ciális . munkavédelmi ellátásá­ra a IV. ötéves tervben nagy­szabású programot sikerült ki­alakítani. Erre a célra 2,8 mil­liárd forintot fordítottak. A vidéki vasútigazgatóságok él­tek is a lehetőségekkel, ám mint ahogy az a budapesti te­rületi küldöttértekezleten is megfogalmazódott, az egyre dinamikusabban növekvő for­galom mellett évről évre ki­sebb mértékű volt a tervek­ben előírt szociális, munkavé­delmi és egészségügyi fejlesz­tés.. a Budapesti Igazgatóság területén s ez kedvezőtlenül halóit a Pest megyében élő és dolgozó vasutasok munkakö­rülményeinek alakulására is. Ha azt akarjuk — hangzott el a főtitkár beszámolójában —, hogy megnövekedett felada­tainknak a jövőben is kellő mértékben eleget tudjunk tenni, akkor mindenütt, de különösen a Budapesti Igazga­tóságon nagyobb erőfeszítések­re van szükség a munkahelyi, a szociális ellátottság, az egészségügyi és a higiéniai fel­tételek gyorsabb javítása ér­dekében. Segíteni a Pest megyeieken Azóta a vidéki igazgatósá­gok dolgozói közül sokan ju­tottak megfelelő szolgálati vagy szövetkezeti lakáshoz, azonban Budapesten és né­hány nagyobb vasúti csomó­ponton e kérdésben nem sike­rült lényegesen előbbre lépni. Kétnapos tanácskozáson a megye vezető propagandistái PMO mellett működő szakcso­portok tagjai. A tanácskozáson négy elő­adás hangzott el: dr. Pethő György, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, az Ag­rártudományi Egyetem rektora o gazdasági építőmunka fel­adatairól, dr. Lokos Zoltán, a megyei pártbizottság tagja, a Pest megyei Hírlap főszer­kesztője ideológiai és kulturá­lis feladatainkról, Huszár Ala­dár, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezetője a társadalmi viszonyok fejlesztésének fel­adatairól, Nemes István, a Po­litikai Főiskola tanára a pórt­élét, a pártmunka időszerű kérdéseiről beszélt. EPITES 45-75 Pest megye településfejlesztése tálókon Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter teg­nap délelőtt ünnepélyesen megnyitotta az építőipar há­rom évtizedes fejlődését bemu­tató kiállítást a Városliget volt vásárvárosának szovjet pavilonjában. A kiállítás mint­egy háromezer négyzetméter­nyi területen hat minisztérium és a tanácsok vállalatai, vala­mint az építőipari szövetkeze­tek — több száz fényképpel, rajzzal, makettel és más doku­mentációs anyaggal — illuszt­rálják az utóbbi 30 évben elért fejlődést, a megtett út fonto­sabb állomásait, a műszaki fejlesztés újabb irányait. A településfejlesztés, városren-: dezés témacsoportban kiállított tablókon láthatjuk többi kö­zött Szentendre általános ren­dezési tervét, amely a törté­nelmi múlt és az új fejlődés harmóniáját teremti meg, a pilisi tájegység programtervé­nek készítésekor viszont az üdülés, a szabad idő szervezett formáit vették figyelembe a VÁTI építészei. A főváros tervezési problé­mái csak Budapest vonzáskör­zetének figyelembevételével oldhatók meg. A regionális tervek sokféle szakma együtt­működését igénylik, épp ezért a területrendezés terveit cso­portmunkával hozták létre: a kiállításon bemutatott buda­pesti agglomerációs terv készí­tésében a VÁTI és a BUVÁTI mellett a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat is részt vett. Az építőipar tárlatanyagai­ból kitűnik, hogy 1950 és 1974 között az építők egyebek kö­zött 1 millió 426 ezer lakást, 148 áruházat és számos fontos mezőgazdasági, ipari létesít­ményt adtak át rendeltetésé­nek. A kiállítást október 31-ig te­kinthetik meg az érdeklődők, naponta délelőtt 10 órától dél­után 19 óráig. A bemutatón hét alkalommal szakmai napot is rendeznek. Javult az ügyfelek és a tanácsok kapcsolata A tanácsi koordinációs bi­zottság dr. Papp Lajos állam­titkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével kedden az Ország­házban ülést tartott. Megtár­gyalta a tanácsi határozat végrehajtásáról készített je­lentést. Ezt követően a bizott­ság az államigazgatási munka fejlesztéséről szóló miniszter- tanácsi határozat tanácsokat érintő rendelkezéseinek végre­hajtását tekintette át. Megál­lapította, hO'gy a központi szervek több intézkedést tet­tek a tanácsok hatáskörének növelésére és az ügyintézés egyszerűsítésére. Ezek ered­ményeképpen alapjában be~ fejezettnek lehet tekinteni a hatáskörök rendezését. Meg­gyorsult a tanácsi szervek ügyintézése. Az utóbbi évek­ben egyharmadára csökkent a 30 napon túl intézett ügyek száma,' javult az ügyfelek és a tanácsi szervek kapcsolata. A bizottság ugyanakkor szük­ségesnek tartotta, hogy a mi­nisztériumok javítsák tovább a tanácsok ügyintéző munká­jának feltételeit, mindenek­előtt a hatósági eljárások fo­lyamatos egyszerűsítésével. Végül a bizottság megtárgyal­ta a tanácsi vezetők és a ta­nácsok hivatali szervezetében dolgozók továbbképzésének helyzetét, és állásfoglalást fo­gadott el a továbbképzés szer­vezettségének javítására, szín­vonalának emelésére. Büszkeséggel és felelősséggel A Vasutasok Szakszervezetének kongresz- ^ szusán két és fél száz küldött vesz részt. Közöttük ülnek a Pest megyei vasutasok kép­viselői is. A nagy jelentőségű tanácskozás közös ér­dekű témái mellett szinte minden küldött egyéni, a területét érintő elképzelésekkel ült a kongresszusi tárgyalóasztalok mellé. Győri Gabriella Szob állomáson a szakszervezeti bizalmi. Mint a tanácskozás szünetében el­mondta, számára elsősorban az ismeretek bővítését jelenti a részvétel. — Huszonegy éves koromra lettem bizalmi és kongresszusi küldött — mondja. — Először féltem. Most inkább büszke vagyok a bizalomra. Igyek­szem felhasználni a lehetőséget, hogy minél jobban megismerjem a kongresszuson a kö­zös gondokat-terveket. Azután majd saját, szűkebb környezetemben is könnyebben tu­dom megoldani a rám bízott feladatokat. A szakszervezet főtitkára szóbeli kiegészí- tőjében kiemelkedő példaként említette a Dunakeszi Járműjavítót, melynek dolgozói terven felül 5 vietnami szabványoknak meg­felelő, négytengelyes, korszerű személyko­csit készítettek és juttattak el a győztes viet­nami népnek, segítve ezzel hazájuk újjáépí­tését, békés életük megindítását. Bősz József, a járműjavító 2500 szervezett dolgozóját képviselő szb-titkára a dunakeszi közösség más eredményeivel is megismerte­tett a szünetben. A szakszervezet két kong­resszusa közti időszakban az üzemnek 900 személyes fekete-fehér rendszerű öltözője, 1800 adagos üzemi konyhája és étkezdéje, 200 ágyas munkásszállója épült. A központi be­ruházás és anyagi segítség az itt dolgozók s elsősorban a szocialista brigádok társadalmi munkájával kiegészülve hozta ezeket az eredményeket. Ez mondható el a régi böl­csőde és óvoda bővítéséről, az új óvoda épí­téséről is. Ma már 210 óvodai és 80 bölcső­dei helyük van. A szocialista brigádok közre­működésével épült BalatonleUén az üzem üdülője is, ahol egy időben 70—80 dolgozó nyaralhat családjával. — Jó érzés számomra, hogy ezt a közössé­get én képviselhetem itt, a kongresszuson. Hasznos a tanácskozás, melytől a mi dolgo­zóink is iránymutatást várnak. Az eddigiek alapján úgy hiszem, nem alaptalan a vára­kozásunk — mondta Bősz József. 4 vácrátóti Pintér Lajos nemcsak kömye- zetének eredményeit, gondjait ismeri. A központi vezetőség nyugdíjas szakbizottságá­nak a vezetője. Mint mondta, ha szót kap, akkor is a nyugdíjasok helyzetéről beszél majd. Ismerteti a szakbizottság öt évre szóló célkitűzéseit is, melyeket a tagság igényei­vel, javaslataival is kiegészítettek. A Pest megyei vasutasok közül hárman el­mondták, hogy az általuk képviselt közös­ségek kérdéseire, gondjaira is sok választ kaptak a beszámolóból, és a határozatterve­zetben is számos ígéretes javaslatot olvas­tak. A kongresszusi dokumentumokat pe­dig még teljesebbé formálja az alkotó vita. Lakatos Tamás Többről van szó C ikksorozatban foglal­koztunk az elmúlt na­pokban a szarvas­marha-tenyésztés megyei feladataival. Tanácsi és ter­melőszövetkezeti vezetők mondták el tapasztalatai­kat. Szót kaptak olyan gaz­daságok vezetői, akik siker­rel birkóznak a fontos po­litikai cél megvalósításával. A népgazdasági érdekeket szolgálva és egyben a ki­sebb közösség hasznára foglalkoznak állattenyész­téssel, s szót kaptak azok is, akik jó eredményekről ma még nem adhatnák szá­mot. Maga a téma azért ér­demel külön figyelmet, mert Pest megyében vala­melyest csökkent a tejter­melés és a szarvasmarha- állcrmány a gyarapodás el­lenére nem növekszik az igényeknek megfelelően. Az okokat elemezve érvek és ellenérvek sorjáztak, szak­mai viták bontakoztak ki a szakosodás, az intenzifiká- lás helyes módszereiről, legcélravezetőbb útjairól. Szó esett a háztáji állo­mány apadásáról s a gazda­ságok ezzel kapcsolatos tennivalóiról. Arról is, hogy helyenként a korszerű sza­kosított telepeket nem használják ki, nem min­denütt elegendő és kellő minőségű a takarmány, ke­vés a silótér, elhanyagolt a gyep- és legelőgazdálkodás: vagyis több gazdaságban nem tettek meg mindent a szarvasmarha-tenyésztés javításáért a lakosság érde­kéért. A dolgok lényegét tekint­ve érdemes volt figyelni arra, hogy a kiemelkedő eredményeket produkáló ábonyi Ságvári Endre, a Jó­zsef Attila és a ceglédber- celi, Egyetértés termelőszö­vetkezetek vezetői vala­mennyien első helyen emlí­tették a szakmai hozzáértés fontosságát. Azt, hogy a te­nyésztői és az állatgondozói munkához szükséges a szakértelem és lekiismere- tesség, az ésszerű munka- szervezés és ellenőrzés, a növénytermesztő^ és az ál­lattenyésztők közös akara­ta és együttműködése, az anyagi és erkölcsi ösztön­zés, a jó munkakörülmé­nyek. V aló igaz: hiába a kor­szerű milliókat érő istálló, a munkát könnyítő fejőgép, ha hiány­zik a magas tápértékű ta­karmány, a technika keze­lőinek s az állatgondozók hozzáértése. Volt aki így fogalmazott: „Etetünk, dol­gozunk, semmi olyan kü­lönlegeset nem csinálunk, amit másutt meg ne tehet­nének”. Mégis számosabban vannak azok a gazdaságok, amelyek így vagy úgy ma­gyarázni kényszerülnek a bizonyítványt, s a vele járó veszteséget. Jóval többről van szó, szakmai gyakor­latnál. A szarvasmarha-te­nyésztés fejlődése fontos gazdaságpolitikai kérdés, amely követlenül befolyá­solja életszínvonal-politi­kai céljaink megvalósulá­sát, valamint országunk exportképességét. Ilyenfor­mán nem szorul bizonyítás­ra, hogy politikai érdek a tejtermelés visszaesésének megállapítása, az állatál­lomány gyorsabb ütemű növelése, mindazoknak az ellentmondásoknak, akadá­lyoknak a feloldása, ame­lyek példáinkban feltárul­tak. Amikor megyebeli példák sora bizonyítja, hogy nye­reséggel, gazdaságosan is lehet szarvasmarhát te­nyészteni — még csak a szomszédba sem kell menni jó tapasztalatokért —, miért tűri ennek ellenke­zőjét sok helyen a tagság, miért nem lép fel az érté­kekkel rosszul gazdálkodók ellen a szövetkezeti demok­rácia fórumain? Érvénye­sülnie kell ebben a kérdés­ben a termelőszövetkezeti pártszervezetek irányító, el­lenőrző szerepének. Mód­szeresen tárják föl a lehe­tőségeket, kezdeményezze­nek megfelelő intézkedé­seket a helyzet megváltoz­tatására. Segítsenek meg­értetni mindenkivel a szarvasmarha-tenyésztés gazdasági, politikai jelen­tőségét. S enki számára sem lehet közömbös, miként ala­kul a gazdálkodás me­nete, eredményessége. Ez az egyik fontos teendő a termelőszövetkezetben: Jó lenne, ha mielőbb kiala­kulna a cselekvési egység, úgy, ahogyan azt a XI. pártkongresszus szelleme megköveteli. K. Gy. A. 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents