Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-11 / 239. szám

1075. OKTOBER 11., SZOMBAT A Komárom megyei pártbizottság ülése Az MSZMP Komárom me­gyei Bizottsága pénteken ülést tartott. A pártbizottság idősze­rű kérdéseket tárgyalt. Az ülé­sen Mokri Pált, a megyei párt- bizottság titkárát megválasz­tották a megyei pártbizottság első titkárává. Az ülésen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. Yízügyisek Kommunista műszakja A Középdunavölgyi Vízügyi igazgatóság egységei évente tartanak kommunista műsza­kot valamilyen közös cél ér­dekében. Mára a ráckevei III. sza­kaszmérnökség szocialista bri­gádjai hirdettek kommunista szombatot. A műszak alatt az I. főcsatorna és az öntözéses gazdálkodást segítő dömsödi stabilizáció II. üteme épí­tési feladatainak megoldásá­ban, a Dabas környéki belvi­zek levezetését megoldó XX. csatorna munkálataiban és a lórévi gátőrház lebontásában vesznek részt. A társadalmi munkaakció­ban az igazgatóság más terüle­tein dolgozó szocialista közös­ségek is részt vesznek. A kommunista műszakból származó pénzt — a járási pártbizottság felhívása nyo­mán — a dunaharaszti óvoda építésére ajánlották föl. L. T. MEGKEZDŐDÖTT A HVDSZ VII. KONGRESSZUSA Jobb körülmények - több eredmény Dr. Maróthy László is felszólalt a tanácskozáson Számvetés Csaknem 280 ezer szervezett dolgozó képviseletében, 300 vá­lasztott küldött részvételével pénteken az ÉDOSZ székházá­ban megkezdte munkáját a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének VII. kongresszusa. A tanácsko­záson részt vett dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, Gál László, a SZOT titkára, Földi László könnyűipari államtitkár is. A kongresszust Seprényi Sándor, a szakszervezet elnöke nyitotta meg, majd Fabók Zol­tán főtitkár egészítette ki szó­beli beszámolóval a központi vezetőség írásban előre kiadott jelentését. Elmondotta, hogy a tanácsi, a kommunális válla­latoknál és a közműveknél dol­gozók munkájának megbecsü­lése, élet- és munkakörülmé­nyei érezhetően javultak, ami hozzájárult a teljesítmények gyorsabb ütemű növekedésé­hez is. A kongresszus meghallgatta Mayer Ferencnek, a számvizs­gáló bizottság elnökének je­lentését is, majd megkezdte a vitát az írásos dokumentumok, a beszámolók és a határozati javaslat felett. A vitában felszólalt dr. Ma­róthy László, a Politikai Bi­zottság tagja is. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében üdvözölte a kongresszusi kül­dötteket és a szakszervezet ál­taluk képviselt tagságát. Elis­merő szavakkal szólt a HVDSZ munkájáról, méltatta a helyi iparban és a városgazdaságban a legutóbbi 4 és fél év alatt végbement fejlődést. Hangsú­lyozta, hogy mivel az ágazat tevékenysége közvetlenül érin­ti a lakosságot, és dolgozói — elsősorban a szolgáltatók — azzal gyakran, szinte napon­kénti kapcsolatban vannak, munkájuknak gazdasági fon­tosságán túl politikai jelentő­sége is vhn. Dr. Maróthy László rámu­tatott: az egyik legfontosabb teendő tovább növelni az ága­zati szakszervezetek önállósá­gát és felelősségét. A kongresszus szombaton a további vitával folytatja mun­káját. Pest megyében 14 ezer szer­vezett dolgozó tartozik a He- lyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetéhez. Közülük több mint 6 ezer leány és asszony. Többségük szakmai ismeretek nélkül kez­dett dolgozni, s csak az üze­mekben sajátíthatta el az alapismereteket. Továbbkép­zésüket nagymértékben aka­dályozza, hogy sokuknak — számuk körülbelül 1200-ra te­hető — hiányzik az általános iskolai végzettsége. Ebből kö­vetkezik, hogy a szakszerveze­ti munkában előtérbe került a nődolgozók általános iskolai és szakmai képzésének szorgal­mazása, a tanulás feltételei­nek megteremtése. A szarvasmarha tenyésztés gondjai (3.) Ahol értik a módját Rendkívül alacsony az egy tehénre jutó tejtermelés, ma­gas az improduktív tehenek száma, elégtelen a takarmá­nyozás színvonala — számos gazdaságban állapította ezt meg a Pest megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség. Az elő­ző cikkünkben szereplő gazda­ságokon kívül például a sós­kúti Tárnok, a nagykátai Ma­gyar—Koreai Barátság, a kis- kunlacházi Kiskun, a kemen­ce—bernecebaráti Egyesült, a gödi Egyesült Dunamenti, a kosdi Lenin, a kisnémedi Egyesült Aranykalász, a pe- rőcsényi Vörös Csillag, a ceg­lédi Magyar—Szovjet Barát­ság, a nagykőrösi Szabadság és a szentendrei Mathiász ter­melőszövetkezetekben. Több gazdaságot azért marasztalt el a kérdést összefogó tejterme­lési operatív bizottság, mert nagy költséggel épült szakosí­tott tehenészeti telepét még nem népesítette be teljesen, a drága épületek kihasználat­lanok. Számos esetben állapí­tották meg azt is, hogy a szakmai vezetés színvonala gyenge, több gazdaságban el­hanyagolják a takarmányo­zást, nem értenek kellően a szaporodásbiológiához. Van azonban kimagasló eredményeket fölmutató gaz­daság is a megyében nem egy, ezek közé tartozik az érdi Bentavölgye, az abonyi József Attila és Ságvári Endre, a ceglédberceli Egyetértés, a fel- söpakonyi Búzakalász, a far­most Tápiómente, o dunabog- dányi Úttörő .és a pomázi Pe­tőfi termelőszövetkezet. Például Abonyban Hogy mi a jó eredmények titka? — célszerű ennek is utánanézni. Ez ügyben a ceg­lédi járás három közös gazda­ságát kerestük föl, először az abonyi Ságvári Tsz-t. Ez utóbbi gazdaságban tavaly 3507 liter tejtermelés jutott egy tehénre, és az idén továb­bi fölívelésre számíthatnak. Hogyan, miként? Győré Sándor elnök: — Sok apró tényező össze- geződik, amíg eredményt tud fölmutatni egy gazdaság. Mi nagy gondot fordítottunk a tenyésztő munkára, jószágot nem vásároltunk, a saját sza­porulatból kerekítettük ki az -állományt. Egy ideig még sem értük el a bűvös 3000 literes szintet, holott láttuk: több van teheneinkben. Akkor a főme­zőgazdászunk sorra kikérdez­te az embereket, akik a tehe­nészetben dolgoztak, mi a vé­leményük a takarmányozás, jártatás, ellátás módjáról. Ta­karmánygondjaink sohasem voltak,., .inkább, csak a takar­mányozás hogyanja volt a kérdés. Nos, a többféle véle­ményt összevetve kidolgoztuk a célszerűnek látszó munka­rendet, amit aztán meg is kö­veteltünk. így minden külö­nösebb beruházás nélkül fok­ról fokra javultak a tejterme­lés eredményei, a tavaly befe­jeződött negativizálás — tbc- mentesítés — után jutottunk el oda, hogy alaposabban sze­lektáljuk jószágainkat, iga­zán hozzákezdjünk a tenyész­téshez. Magam azt szeretném — mert ezen vitatkozunk —, hogy itt a központban legyen az új tehenészet, szem előtt, ahol napról napra benéz a fő­mezőgazdász, az ágazatvezető, jómagam, mert nem elég egy­szer leírni, hogy a terv 3700— 3800 liter tej. A hiba nem az állatban van! A szomszédos gazdaságban, a József Attila Tsz-ben 1970- ben még vajmi keveset, mind­össze 1400 liter tejet adtak a tehenek. A következő évben kicserélték az állományt, az ország minden részéből vásá­roltak üszőt, összesen 286 da­rabot. 1972-ben 2200 liter volt a tejtermelés, tavaly előtt 2800 liter, tavaly 3545 liter, az idén úgy számolják: 3800—. 3900 körül alakul. Mi a dolgok nyitja? Pásztor Pál, az elnök, meg­lehetősen tömören fogalmaz: — Etetünk, dolgozunk, oda­figyelünk a munkára, szóval semmi olyan különlegeset nem csinálunk, amit másutt is meg ne tehetnének. Idejeko­rán rájöttünk, hogy nem a tehenekben van a hiba, s leg­először szakmai dolgainkat rendeztük. Azután meg az ér­dekeltséget tettük a helyére. Korábban csoportos bérezés volt a gazdaságban, azután szakosítottuk a munkát, elvá­lasztva a fejest és a gondo­zást, s külön-külön kidolgoz­tuk a javadalmazás föltételeit. Nem nagy örömmel fogadták embereink az új rendszert, kezdetben meglehetősen nagy eltérések is voltak a jövedel­mek között. Azután az elma­radók rákapcsoltak, nyilván röstelltek volna kevesebb pénzt hazavinni, mint társaik, most már csekély aZ eltérés. Megszerveztük a szakmai ok­tatást, tagjai vagyunk a HSZV-társulásnak, s így a rendszergazda llehetőséget te­remtett arra, hogy embereink tov&bblSégzii tanfolyamon ve­gyenek részt a Szolnok-AIcsi- szigeti Állami Gazdaság fejő­iskolájában. A HSZV szakem­berei egyébként rendszeresen látogatják telepünket, ellenőr­zik a szakmai munkát. Véle­ményük általában kedvező. Mit mondhatnék még? Talán annyit, hogy a növénytermesz­tést is az állattenyésztés igé­nyeihez igazítottuk, Első kelyen a lelkiismeret A ceglédberceli Egyetértés Tsz volt a harmadik gazda­ság, ahol az eredmények hát­tere felől érdeklődtünk. Balázs Antal elnök és Gom­bos Tamás főállattenyésztő itt is az első helyre sorolta a gazdák lelkiismeretességét, s a második helyen szintén a takarmányról való gondosko­dást említették, hangsúlyozva, hogy kivált a legelőn tartás hat jótékonyan az állatok szarvasmarha-állományára. A gazdaságnak egyébként 108 hektáros öntözött, oldott mű­trágyával kezelt legelője és 83 hektáros rétje .van. — Nagyobb részt ennek kö­szönhetjük, hogy tavaly az egy liter tejre jutó önköltség mindössze 3 forint 99 fillér volt gazdaságinkban, sokan el sem hiszik, hogy ilyen ke­vés. A ceglédberceli tsz szarvas­marha-állománya az év vé­géig 820 darabra emelkedik, amiből 300 a -tehén. Három­százhatvan férőhelyes szakosí­tott telepüket máris betelepí­tették, a tehénállományt az utánpótlásnak szánt vemhes üszők egészítik ki. Az idén 3800 körüli tejátlagra számí­tanak, jövőre a cél: 4000 liter. Másutt is... Az említett három gazda­ságban fajtaátalakító, illetve fajtanemesítő keresztezéssel kívánják megemelni teheneik tejhozamát. Ami számunkra, a tejivók táborába tartozók számára fontosabb, hogy az imént emlegetett lelkiismeret­tel törődjenek mindenütt a szarvasmarha-tenyésztéssel. A korábbi cikkeinkben említett 36 elmarasztalt gazdaságban is. A. Z. Erről beszélt hozzászólásá­ban a HVDSZ VII. kongresz- szusának első napján Balogh Pálné, a SZOT és a HVDSZ központi vezetőségének tagja, Pest megyei küldött, a ceglédi Méretes Szabóság üzemveze­tője/ Jó ismerője e kérdésnek, hiszen csaknem egy évtizeden át nőfelelőse volt a szakszer­vezet megyei bizottságának, amelynek jelenleg elnöke. — A feltételek között nem egyszerűen a már ismert tan­folyami formák helyi szerve­zésére gondolok — mondotta —, hanem olyan lényeges ked­vezményekre is, amelyek a gyermekes anyák számára a tanulásra fordítható idő bizto­sítását, s ezzel párhuzamosan a család ellátásának meg­könnyítését teszik lehetővé. A vállalati vezetők és tisztségvi­selők a nők képzésének elma­radásáért gyakran mentegetik magukat azzal, hogy a lányok és az asszonyok nem is akar­nak tanulni. Az elmúlt évek tapasztalatai az ellenkezőjét bizonyítják. — Ha ezt a munkát jobban végezzük — hangoztatta —, egyre inkább valóra válik a női egyenjogúság olyan alap­elve is. mint az egyenlő mun­káért egyenlő bér. De az em­lített alapelv csak akkor vál­hat társadalmi méretekben is valósággá, ha nődolgozóink az eddiginél sokkal nagyobb számban megértik, hogy előre­haladásukhoz széles körű is­meretekre, magasabb szakmai tudásra, korszerű műveltségre van szükség. Biztos vagyok abban, hogy a nők a ma nyúj­tott kedvezményt a holnap üzemében nagyobb tudásuk­kal, a társadalomnak adott eredményesebb és nagyobb értékű munkával, a közösség tudatosabb szolgálatával há­lálják meg. Igaz, hogy ezért jelenleg másoknak áldozatot kell hozniuk, gondolok itt a műszakcserére, a többletmun­kára, a közös pénzalapok e célra történő felhasználására, de — mondotta befejezésül — a munkásmozgalom története azt bizonyítja, hogy o mun­kásosztály mindig vállalta osz­tálytestvérei tanulásának segí­tését, támogatását és ösztönöz­te az erre alkalmas nőket és fiatalokat. M inden ország és minden nép életében vannak olyan események, amelyek évtizedekkel ké­sőbb sem merülnek fele­désbe, sőt az idő múlásával egyre jelentősebb hangsúlyt kapnak. Ilyen eseménye volt három évtizeddel ezelőtt a Magyarországon élő délszláv nemzetiség­nek: ekkor rendezték meg első kongresszusukat, ame­lyen kimondták a szövetség megalakulását. Erre emlékeznek ma dél­előtt a kongresszus színhe­lyén, Baján, ahol az orszá­gos ünnepségen Mándics Mihály főtitkár idézi fel a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége tevékenységének harminc esztendejét. A jubileum általában nemcsak az ün­nep, hanem a számvetés ideje is. És most, 1975 októ­berében a szövetség főtit­kárának van miről számot adnia. A hazánkban élő, mint­egy százezer délszláv anya­nyelvű állampolgár a párt nemzetiségi politikájának eredményeként ugyan­olyan — törvénybe ikta­tott — jogokat élvez, mint a magyar lakosság. Szaba­don használhatja anyanyel­vét, választó és választható, betölthet párt?, állami, tár­sadalmi és gazdasági funk­ciókat, részt kérhet és vál­lalhat a közélet minden munkájában. S okszor tragikus konf­liktusokkal megterhelt évszázados közös múlt és együttélés után jutottak el a hazánkban élő dél­szlávok is ehhez a helyzet­hez, a mához, a teljes egyenjogúsághoz. De a tör­ténelem olyan események emlékét is őrzi, amelyekben a két nép egymásra talált és együtt harcolt a közös ellenség, az elnyomók el­len. Ilyen szakasza volt például a múltnak a dicső­séges Tanácsköztársaság, amelynek Vörös Hadsere­gében szép számmal har­coltak délszlávok is. Az MSZMP nemzetiségi politikája ezt az örökséget folytatja és teljesíti ki, az egymásratalalásnak, a kö­zös harcnak ezt a hagyo­mányát követi. A délszláv szövetség fontos és felelős­ségteljes feladata éppen ebből következik: politikai és kulturális szervező mun­kával elősegíteni a Magyar- országon élő délszláv dol­gozók részvételét a szocia­lizmus építésében; erősí­teni szocialista nemzetiségi öntudatunkat; segítséget nyújtani anyanyelvűk hasz­nálatához és tanulásához, valamint a sajátos népi hagyományok, a népi kul­túra megőrzéséhez is. Ma az ország tíz megyé­jében él délszláv anya­nyelvű lakosság, köztük Pest megyében is. Amikor ma elhangzik Baján a fő­titkári beszámoló, megyénk délszláv lakosságáról is sok szó esik a múlttal és a je­lennel kapcsolatban egyaránt: jelentős szerepet játszottak a fejlődésben. Például Budakalász adott otthont 1947 októberében a délszláv ifjúság első orszá­gos konferenciájának. 1950 februárjában a pomázi dél­szláv együttes volt az első nemzetiségi műkedvelő cso­port, amely országos körút­ra indult, hogy bemutassa sajátos kultúráját az ország délszlávok lakta települé­sein. A ma működő har­mincegy délszláv együttes körül kiemelkedik a tököli, s az ország tizenkilenc délszláv klubja között a pomázi, a százhalombattai az első helyek egyikén áll. Hat Pest megyei települé­sen — Budakalász, Lórév, Pomáz, Százhalombatta, Szigetcsép és Tököl — mű­ködik délszláv anyanyelvű könyvtár. A szövetség az anyanyel­vi iskolai oktatást a nemzetiségi élet egyik alapvető tényezőjének te­kinti. Ma már az ország hatvanhárom iskolájában heti négy órában tanítják a szerbhorvát nyelvet, öt is­kolában a reál tantárgyak­kal magyarul, a humán tantárgyakkal pedig szerb­horvát nyelven ismerked­nek a diákok. Pest megye hét iskolájában folyik szerbhorvát anyanyelvi ok­tatás. Lóréven és Tökölön négy óvodai csoportban pe­dig mintegy százötven kis­gyermek ismerkedik anya­nyelvével. Ami a megyében élő dél­szláv anyanyelvű lakosság közéleti szerepét illeti, né­hány példa is szemlélete­sen bizonyítja, hogy pár­tunk nemzetiségi politikája a mindennapi élet termé­szetes valósága. Tökölön délszláv anyanyelvű a nagyközség tanácselnöke, a szövetség elnöki tisztét csobánkai tanárember tölti be, Lóréven a termelőszö­vetkezet elnöke délszláv anyanyelvű. Sorolhatnánk - még hcsz- szan, miként veszi ki részét megyénk délszláv anya­nyelvű lakossága a szocia­lizmus építéséből. Nem el­szigetelt, kis csoportként, hanem egyenrangú tagja­ként az egész magyar tár­sadalomnak. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint hogy a kétévenként meg­rendezésre kerülő megyei, illetve járási nemzetiségi találkozók magyarok és délszlávok, németek és szlovákok közös nagy ün­nepe. M a a szövetség arra moz­gósítja a nemzetiségi dolgozókat, hogy ered­ményesen, egyenrangú partnerként vegyenek részt alkotó munkájukkal nagy nemzeti programunk telje­sítésében, a fejlett szocia­lizmus építésében. Ez az elhatározás méltó köszön­tője a jubileumát ünneplő szövetségnek. Prukner Pál Bolgár vendégeink a budai járásban megtekintette a nagy csalá­dosok részére épült és épülő lakótelepet, valamint a 70 sze­mélyes, szintén sok társadal­mi munkával létrehozott óvo­dát. A Bentavölgye Tsz finn ayshire fajtájú állatokkal be­népesített szakosított szarvas­marhatelepét és vágóhídját Dékány István tsz-elnök kísé­retében tekintették meg. bolgár delegáció a DKV-ban. Gárdos Katalin felvétele Pest megyében: 14 ezren A nők helyzetéről beszélt Balogh Pálné ceglédi küldött gatóhelyettes kalauzolásával megtekintették a DKV I—II. beruházás és a gyorsított program legújabb egységét, az AV—XII. atmoszférikus és vá­kuumdesztillációs üzemet. A délutáni órákban a dele­gáció Érden Varga Ferencnek, 1 a Budai Járási Hivatal elnöké­nek és dr. Benussi Szilvio köz­ségi tanácselnök társaságában A Szófia megyei Tanács el- | nőké, Mincso Pankov vezeté­sével a Pest megyei Tanács | vendégeként a megyében tar­tózkodó bolgár testvérmegyei delegáció tegnap Százhalom­battát és Érdet kereste föl. A küldöttséget és a kíséretükben érkező Császár Ferencet, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettesét Százhalom­battán Balázs Gézáné, a váro­si pártbizottság első titkára, Szekeres József, a város taná­csának elnöke és dr. Kránicz József, a városi tanács vb-tit- kára fogadta, s adott tájékoz­tatást Százhalombatta fejlő­déséről. A küldöttség felkereste a 2 éve épült Ságvári Endre álta­lános iskolát, ahol megtekin­tették a korszerű tornatermet és áz iskolai uszodát is. Elláto­gattak a Dunai Kőolajipari Vállalathoz, s Rátosi Ernő igazgató, Mezei Lajos, az üze­mi pártbizottság titkára és Porgányi Géza gazdasági igaz-

Next

/
Thumbnails
Contents