Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-30 / 229. szám

2 _______________________________________________________________________________________________________________________________ 1975. SZEPTEMBER 30., KEDD Li sszabon Katonaság szállta meg a rádióadókat és a televíziót Tüntetések — Összeült a legfelsőbb forradalmi tanács Lisszabonban vasárnap este 25 ezer ember részvételével anti­fasiszta, jobboldalellenes tüntetést tartott az öt balos és egy baloldali pártból* álló forradalmi egységfront. A felvonulók a következő jelszavakat kiáltozták: „Forradalmi egyseget az imperializmus ellen!” „Munkások, parasztok, kato­nák, tengereszek összefogva győznek!” ,,Ki a laktanyákból a reakciósokkal!” „Éljen a népi hatalom!” =™v!,Ü.1i!tCté'i — a b,al°? “ázások ellenére — beleilleszkedett azoknak a megmozdulásoknak a sorába, amelyeket a portugál = ?lult heten ‘ártották, tiltakozásul a jobbratolódás és a reakciós, fasiszta offenziva miatt. ^ Eromiko hazaérkezett FÓKUSZ Nemcsak egy levél... AZ ÖT SPANYOL HAZAFI szombati kivégzése nyomán immár az egész világon végig­söpört a felháborodás, a tilta­kozás. Tovább fokozódott a francoista rendszer elszigetelt­sége, hisz mikor e sorokat ír­juk, már 12 ország (az NDK, Nagy-Britannia, NSZK, Hol­landia, Norvégia, Balgim, Olaszország, Dánia, Svédor­szág, Portugália, Svájc és Franciaország) rendelte haza madridi nagykövetét. SZEPTEMBER 20-1, még a kivégzések előtti kommentá-' runkban idéztük a Quotidien cieParis-t: „Fránconak 83 éves korában már nincs veszteni­valója. Ha az öregség hajótö­rés, egy diktátor öregsége a nép kálváriája. A megújhodás­nak az a reménye, amely az országban támadt, páni félel­met kelt az agg diktátorban, s eltűnése pillanatában rendsze­rét is magával fogja rántani a halálba”. SZEMTANÜK 'tanúságtétele szerint a madridi börtönök kapui előtt a ki végzésiek haj­nalán drámai jelenetek zajlot­tak le. Az egybegyűltek sírtak, átkozták a XX. századi inkvi- Zi torokat. A kivégzettek családtagjai beszámoltak arról, hogy vala­mennyi kivégzett levelet irt élete utolsó óráiban részben barátaikhoz, részben pedig a világ közvéleményéhez. A le­veleket azonban — egy kivéte­lével — a rendőrség el tudta kobozni a családtagoktól, ami­kor azok a halálra ítéltekkel töltött éjszaka után, szomba­ton hajnalban elhagyták a börtönöket. Minden távozót te­tőtől talpig megmotoztak, a rendőrök rendkívül durván bántak velük. CSAK JUAN PAREVES MANÓT baszk hazafi levelét sikerült kicsempészni a síira- lomházból. Ezeket írta: „A harc hosszú lesz, de a nép győzni fog. Az ítéletek igaz­ságtalan büntetések, amelye­ket vérbírák szabtak ki. So­raimmal szienetnók még egy­szer arról az elnyomásról szól­ni, amelyet a baszk népnek és az összes többi spanyolországi népnek- a Franco-rendszer alatt el kell szenvednie. Senki számára sem kétséges, hogy gátlástalan, emberek maroknyi csoportja egy egész néppel akar leszámolni, s forradalmi szabadságharcosait az elnyo­másra nevelt fegyveres erők­kel és bíróságokkal gyilkoltatja meg. A végső szót a nép és a népek közötti szolidaritás fog­ja kimondani. Nem történhet másként. Szerettem volna hosszabb levelet írni, de nem lehet, mert nincs több papí­rom. Éljen az elnyomott né­pek szolidaritása!” A kivégzett hazafinak nem volt több papírja. De a fran­coista terror elleni tiltakozá­sokat, az elnyomott népek szo­lidaritásáért küzdő emberek millióinak véLeményót, felhá­borodását világszerte szinte végeláthatatlan sorokban nyomják a rotációs gépek pa­pírjaira, hogy hirdessék: a végső szót valóban a népek közötti szolidaritás mondja ki! A KIVÉGZÉSEK miatti tüntetésiek hulláma átcsapott az amerikai kontinensre is. Kolumbiában, Venezuelában és Mexikóban került sor he­ves tiltakozó tüntetésekre. Luis Echeverria mexikói ál­lamfő vasárnap Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárhoz inté­zett levelében pedig a Bizton­sági Tanács sürgős összehívá­sát kérte a spanyolországi ki­végzések megvitatására, és azt javasolta, hogy a közgyűlés függessze fel Spanyolország ENSZ-tagságát. Ugyanakkor sürgette a világszervezet tag­jait, szakítsák meg gazdasági kapcsolataikat és diplomáciai viszonyukat a spanyol rezsim­mel. Alacs B. Tamás ALEKSZANDR VASZI- LEVSZKIJ marsallt, a kiváló szovjet hadvezért az állam és a fegyveres erők szolgálatáért hétfőn Lenin-renddel tüntették ki. A lisszaboni rádió hétfőn, reggeli 8 órai híradásában hi­vatalos közleményt ismerte­tett, amely szerint a portugál fegyveres erők meghatározott egységeinek parancsot adtak arra, hogy „a tömegtájékozta­tás pluralizmusának” érvé­nyesítése érdekében vegyék át a lisszaboni rádió és tele­vízió épületeinek őrzését. Mint ismeretes, a köztár­sasági elnöki funkciót jelen­leg Pinheiro de Azevedo ten­gernagy, Portugália minisz­terelnöke látja el, mivel Costa Gomes tábornok, a tényleges államfő külföldön tartózko­dik. (Gomes tábornok szerdáig Lengyelország, utána a Szov­jetunió vendége.) A hivatalos közlemény ar­ra hivatkozott, hogy az el­múlt napokban! súlyos inci­densek fordultak elő: a köve­teléseik kielégítéséért küzdő hadirokkantak megszállták Lisszabonnak egy sor stra­tégiai fontosságú pontját: né­hány nappal ezelőtt hatal­mukba kerítették a nemzeti rádióadót és felolvastatták közleményüket, szombaton pe­dig a miniszterelnök Sao Bento-i rezidenciája elé vo­nultak, ahol éppen a mi­nisztertanács ülésezett A köz­lemény szerint a hadirokkan­tak a legutóbbi akciójuk so­rán „el akarták rabolni” a kormányt A Portugál Kommunista Párthoz közelálló forrás szer rint a PKP elutasítja a lisz- szaiboni rádióadók és a televí­zió katonai megszállását. A baloldali portugál de­mokratikus mozgalom hétfőn Az utóbbi évtizedben a szö­vetségben egyre nagyobb mér­tékben jut kifejezésre a nem­zetközi események fejlesz­tésével kapcsolatos szemfxmt. A szövetség számos ülésén ha­ladó határozatokat hoztak egy sor igen fontos nemzetközi problémáról. Például a de- kolonializálás problémájával kapcsolatban olyan határoza­tokat hoztak, amelyek kétség­telenül hatást gyakoroltak a nemzeti szövetségek munká­jára, s azokat megismerte a világközvélemény. Korunk olyan rendkívül fontos prob­lémájával kapcsolatban, mint a leszerelés, a szövetség min­dig ésszerű pozícióból indult ki, s elsősoroban elvben támo­gatta a leszerelés gondolatát. Az ENSZ-Társaságok Világ- szövetsége többek között szor­galmazta, hogy hívják össze a leszerelési világértekezletet, s az erről szóló határozatot a Szovjetunió kezdeményezésé­re fogadta el az ENSZ-köz- gyűlés. A szövetség tevékenységében fontos szerepet játszott az eu­rópai biztonság problémája. Az ENSZ-Társaságok.Világszö- vetsége négy regionális kon­ferenciát rendezett. Ezek ered­ményei mindig megfeleltek az európai népek érdekeinek és törekvéseinek. A szövetség pozitív sze­repét játszott akkor, amikor hosszú éveken keresztül rend­szeres és szoros kapcsolatokat tartott fenn más társadalmi mozgalmakkal. Ennek egyik legragyogóbb példájaként em­líthető meg a békeerők világ- kongresszusa, amelyet két év­vel ezelőtt Moszkvában ren­deztek meg. A világszövetség tevékenyen vet.t részt e kong­resszus munkájában. A szövetségen belül lejátszó­délelőtt kiadott közleménye szerint a COPCON mostani katonai akciójával „a jobbol­dali és a szociáldemokrata erők el akarják némítani a demokratikus, népi erők hangját, hogy zavartalanul fel­számolhassák a forradalom vívmányait”. A demokratikus mozgalom, a demokratikus szabadságjo­gok ellen irányuló merény­letnek minősíti a COPCON hétfő reggeli akcióját. Legfelső politikai ikörölk- i höz közelálló források nem tartják kizártnak, hogy Aze­vedo tengernagy a legfelsőbb forradalmi tanács és a kor­mány jobboldali szárnyának nyomására rendelte el a rá­dió és a tv megszállását. Valamennyi rádiót és a tv-t megszállva tartják a COP­CON katonái. A műveletben csak szárazföldi alegységek és ejtőernyősök vettek részt, a leghaladóbb összetételű had­erőnemnek tartott hadiflot­ta nem adott katonákat az akció végrehajtásához — véli tudni a lisszaboni Republica című lap. Mind a Republica, mind a Diario de Lisboa „jobboldalinak” és „reakciós­nak” minősíti a reggeli kato­nai lépést. A tájékoztatásügyi minisz­tériumban délután összeül­tek a rádióadók vezetői és ■ alkalmazottainak képviselői Almeida Santos tájékozta­tásügyi miniszterrel és Car­valho tábornokkal, a COPCON főnökével. Az öt balos és egy balol­dali pártból álló portugál forradalmi egységfront (FÜR) dó folyamatok a népek azon közös törekvéseinek vissza­tükröződése, hogy továbbfej­lesszék a nemzetközi kap­csolatokat, amelyeket mi eny­hülésnek nevezünk. Hogy mi­ként fejlődtek ezek a folyama­tok, megítélhetjük többek kö­zött a szovjet tagszövetség ta­pasztalatából. A világszövetség ülésein való részvételünk el­ső éveiben főképpen a hideg- háborús rohamokat kellett visszavernünk. De aztán radi­kális módon megváltozott a helyzet, különösen az utóbbi évtizedben a nyugati delegá­ciók tagjai között kezdtek feltűnni a racionális gondol­kodású emberek, akik nem annyira arra törekedtek, hogy éles hangú „ütközeteket vívja­nak” a szocialista országok küldöttségeivel, hanem inkább arra, hogy megértsék azok ál­láspontját, megtalálják az érintkező pontokat. Ennek eredményeképpen sikerült jó kapcsolatokat teremteni szá­mos nyugati tagszövetséggel, köztük az amerikaival is. Amerikai kollégáinkkal több­ször találkoztunk s ezeken a találkozókon megvitattunk például a tagszövetségeink ál­tal kezdeményezett s mind­két országban párhuzamosan elkészített olyan dokumentu­mokat, amelyek az atomfegy­ver elterjedésének megakadá­lyozásával kapcsolatosak. Az­tán a közösen hozott határozat alapján ezeket a tervezeteket közzé tettük az Egyesült Ál­lamokban és a Szovjetunióban. A szocialista orsza'goK tag_ szövetségeivel van a legaktí­vabb és legszorosabb kapcso­latunk. Kicseréljük vélemé­nyeinket, érdekes vitákat folytatunk, amelyek kölcsönö­sen gazdagítják tevékenysé­günket. Nemrégiben tértem felhívására hétfőn újabb tün­tetések voltak, tiltakozásul az elnöki hivatal rendelkezése ellen, hogy országszerte ka­tonák szálljak meg a rádió és a tv épületeit. Az épületek megszállására ki­vezényelt katonák egy része megtagadta a parancs teljesíté­sét, és csatlakozott a rádió és tv dolgozóihoz. Több mint ezer tüntető Lisszabon egyik elővá­rosából „Halál a fasisztákra!”, „Ki a reakciósokkal a kaszár­nyákból!” kiáltásokkal vonult a Radio Renascenca épülete elé, követelve, hogy a katonák ad­ják vissza a berendezéseket a dolgozóknak. Tüntetés színhe­lye volt az állami rádió, to­vábbá a Radio Clubé környéke is. A Radio Clubé adóállomás al­kalmazottai ellenállást tanúsí­tottak a kivezényelt katonákkal szemben, majd rövid nyilatko­zatban tiltakoztak az akció el­len és a „Grandola vila more- no” kezdetű dalt sugározták, amely annak idején a Caetano- rezsim megdöntésének „nyitá­nya” volt. Ezek után a Car­valho tábornok, a COPCON pa­rancsnoka hatáskörébe tartozó alakulatok eltávolították őket a rádió épületéből. A Radio Renascenca az épü­let katopai megszállása óta csak klasszikus zenét sugároz. Az elnöki hivatal hétfői köz­leményében „kivételesnek és átmeneti jellegűnek” minősí­tette az intézkedést. Hangoztat­ta, hogy annak célja „a por­tugál forradalom, a nemzeti függetlenség és a szocialista társadalom építése nagy célki­tűzéseinek szolgálatában álló szabad, felelős és pluralista” hírközlés helyreállítása, s hogy e lépéssel elejét akarták venni a szükségállapot elrendelésé­nek. A _ fejlemények nyomán rendkívüli ülésre ült össze a legfelsőbb forradalmi tanács. Emesto Meló Antuixes kül­ügyminiszter keddre halasz­totta elutazását Varsóba, ahol a tervek szerint csatla­koznék a hivatalos látogatá­son ott tartózkodó Costa Go­mes portugál államfőhöz. Le­fújta hétfőre tervezett uta­zását Mario Soares, a Por­tugál Szocialista Párt főtitká­ra is, aki Svédországba akart utazni, hogy részt vegyen a Svéd Szociáldemokrata Mun­káspárt kongresszusán. vissza Prágából, ahol a szocia­lista országbeli kollégáimmal együtt megvitattuk a világszö­vetség feladatait az enyhülés szakaszában. Ez a találkozó ismételten igazolta, hogy a szocialista országok túlnyo­mó többségében a tagszövet­ségek évről évre egyre aktí­vabban működnek. Példaként említem meg a magyar tag- szövetséget, amelyben nagy munkát fejt ki Simay Mihály, az ENSZ-Társaságok Világszö­vetsége végrehajtó bizottságá­nak tagja. Továbbá a lengyel tagszövetséget, amelynek élén R. Berzanek professzor áll, a csehszlovák tagszövetséget, amelynek nagymérvű aktivi­tása már hagyományszámba megy. A világszövetség vala­mennyi megmozdulásában sokoldalúan vesznek részt bol­gár barátaink. A szocialista országokbeli tagszövetségek tevékenységé­nek aktivizálódása objek­tív tényezővel: a leszereléssel van összefüggésben, valamint azzal, hogy ezen államok kor­mányai, kommunista és mun­káspártjai nagy figyelmet szentelnek annak a társadalmi mozgalomnak, amelyet ez a világszövetség képvisel. A szocialista országok tár­sadalmi rendszere, az ezen or­szágokban uralkodó marxi— lenini ideológia abból indul ki, hogy a háború nem lehet a népek közötti viták megoldá­sának eszköze, a nemcsak a békére, hanem az együttmű­ködésre is törekvő államok békés egymás mellett élésé­nek elvéből indul ki. Ez a tár­sadalmi, gazdasági és ideo­lógiai bázis teszi lehetővé a szocialista országokbeli tag- szövetségek számára, hogy olyan következetes és elvsze­rű álláspontot képviseljenek, amely teljes egészében megfe­lel az ENSZ-alapszabályzatban lefektetett elveknek. A nyuga­ti tagszövetségek részéről még mindig elhangzanak olyan fel­szólalások, amelyek ellent­Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hétfőn visszaér­kezett a szovjet fővárosba. Gromiko az elmúlt két hétben részt vett az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, ahol kifejtette a Szovjetunió álláspontját a leg­fontosabb időszerű nemzetközi kérdésekről, tárgyalásokat folytatott Washingtonban és New Yorkban Ford amerikai Costa Gomes portugál köz- társasági elnök október 1. és 4. között sorra kerülő moszkvai, és az ezt megelőző jelenlegi lengyelországi látogatása a portugál államfő első külföldi útja a hosszan tartó kormány- válság után. A nemzetközi gyakorlatban köztudott, hogy a Szovjetunió­ra mindig lehet számítani, ha a nemzeti függetlenségről, a társadalmi haladásról, a béké­ről és az egyenlő jogokon ala­puló együttműködésről van szó. Ezt bizonyítják a Szovjet­unió és Portugália baráti kap­csolatai is. A Szovjetunió és más szocia­lista államok az elsők között voltak, amelyek elismerték az 1974. április 25-i forradalom eredményeként létrejött de­mokratikus portugál rendszert és diplomáciai kapcsolatokat létesítettek vele. A Szovjetunió és Portugália között körülbelül egy évvel ez­előtt aláírt kereskedelmi és más megállapodások a két or­szág politikai és gazdasági együttműködését szilárd, hosz- szan tartó alapokra helyezték. Ezek a kapcsolatok az egyen­jogúságon, a kölcsönös előnyö­kön alapulnak, és hasznosak Európa és a világ békéje és biztonsága számára is. Gomes elnök látogatására a Szovjetunió és Portugália kö­zött a különböző szinteken megvalósuló rendszeres kon­zultációkról 1975 elején létre­mondanak ezeknek az elvek­nek. Ezeket a felszólalásokat a más osztályhoz való tarto­zás, az állam más osztályjelle­ge és ideológiája határozza meg. Az utóbbi években a szocia­lista országokbeli tagszövet­ségek szerepének növekedése közvetlenül összefügg az eu­rópai biztonságért vívott harc­cal is. Hiszen az ENSZ-Tár­saságok Világszövetségének eu­rópai regionális konferenciáin a szocialista országok szava volt a leghatározottabb és leg­meggyőzőbb. Meggyőződésem, hogy legalább ilyen nagy súly- lyal esik majd a latba az ENSZ-Társaságok Világszövet­ségének 25. ülésszakán is. An­nál is inkább, mert különle­ges helyzetben ül össze. Elő­ször is: a nemzetközi kapcso­latokban bekövetkezett eny­hülés körülményei között, amely elsősorban a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok erőfeszítésének eredmé­nye. Másodszor: jubileumi esz. tendőben: az ENSZ-alapsza- bályzat érvénybe lépése 30. évfordulójának küszöbén, hi­szen a benne lefektetett elvek támogatása céljából hozták lét­re a világszövetséget. Szerintünk az Ülés támo­gatja majd a különösen a helsinki konferencia után to­vábbfejlődött nemzetközi eny­hülést. De nemcsak egyszerűen támogatja, hanem kiáll meg­szilárdítása, elmélyítése, állan­dósítása mellett. Mi joggal el­várjuk az ülésszaktól, hogy az­zal a felhívással fordul va­lamennyi nemzeti tagszö­vetséghez, hogy propa­gálja az enyhülést pél­dául olyan egyszerű eszközzel, mint az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentumának terjesz­tése és megmagyarázása, mert azt Nyugaton távolról sem is­meri mindenki. Gondolom, hogy az ENSZ- Társaságok Világszövetségének plenáris ülésszaka kiáll majd amellett, hogy a politikai enyhülést, katonai enyhü­lés kövesse, vagyis, hogy konkrét, hathatós lépése­elnökkel, illetve Kissinger kül­ügyminiszterrel a SALT-tár- gyalások helyzetéről és a kö­zel-keleti kérdésekről. Haza­térését megelőzően a Szovjet­unió külügyminisztere hivata­los látogatást tett Kanadában, majd Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztár­saságban. jött megállapodás alapján ke­rül sor. A szovjet nép október 1-én a baráti Portugália kiemelke­dő államférfiét üdvözölheti Costa Gomes személyében, aki az elnöki hatalom tekintélyé­vel, valamint nagy katonai, politikai és emberi hozzájáru­lásával stabilizáló hatást gya­korol azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek szakadást kívánnak előidézni Portugália forradalmi erőinek körében, és egyesíti a társadalom kü­lönböző csoportjait a forra­dalom vívmányainak megvé­dése érdekében. Az új Portugália elnöke és más portugál vezetők mindig számíthatnak a Szovjetunió és más szocialista országok, a de­mokratikus Portugália barátai őszinte támogatására. Gyilkosság San Jóséban A Salvadort Köztársaságból érkezett hírek szerint az or­szág fővárosában automata fegyverből leadott lövésekkel meggyilkolták Rafael Agudna- da Carranzát, a Salvadort Kommunista Párt KB titkár­ságának és politikai bizottsá­gának tagját, a Salvador! Szakszervezeti Egység Szövet­ség főtitkárát, parlamenti kép­viselőt. két tesz a leszerelés problé­májának megoldása és például annak érdekében, hogy már most meghatározzák a leszere­lési világértekezlet előkészíté­sének időpontját és lebonyolí­tását, s biztos vagyok abban, hogy a szocialista országok nemzeti tagszövetségeinek kép­viselői ennek eléréséhez is nagy mértékben hozzájárul­nak. Ez a probléma meg­követeli, hogy az ENSZ-Tár­saságok Világszövetsége és nemzeti tagszövetségei most különleges figyelmet szentel­jenek neki. A tudományos­technikai forradalom tovább­fejlődik, s ez a fejlődés kato­nai téren igen gyors ütemű. A szakemberek azt állítják, hogy a közeljövőben olyan eszközö­ket találhatnak fel és állíthat­nak a fegyverkezés szolgála­tába, amelyek romboló erejük és következményeik borzal­mai tekintetében túlszárnyal­ják még a legnagyobb telje­sítményű nukleáris fegyvert is. A nemzeti tagszövetségek­nek minden lehetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy megállítsák ezt az öngyilkos­sággal felérő hajszát. Az ENSZ-Társaságok Vi­lágszövetségének és valameny- nyi nemzeti tagszövetségének ezzel kapcsolatban az a fel­adata, hogy kiharcolják, hogy azok a pozitív határozatok, amelyeket plenáris üléseiken és konferenciáikon hoznak, el. jussanak a széles rétegekhez, s akkor e határozatok haté­konysága is sokkal nagyobb lesz. A béke és az egyenjogú nemzetközi együttműködés mellett kiálló más társadalmi tömegszervezetekkel karöltve az ENSZ-Társaságok Világszö­vetségének és nemzeti szövetsé­geinek kifejtett gyakorlati te­vékenysége azt bizonyítja, hogy a közvéleménynek a nemzetközi események egész menetére gyakorolt hatása két­ségtelenül növekszik. A szo­cialista országokbeli tagszövet­ségek előnye az, hogy ott a népek és a kormányok teljes, szerves egységben lépnek fel. Ez az egység pedig széles táv­latokat nyit a békeharc előtt Amikor a népek és a kormányok egységesek Október L és 6. között Moszkvában tartja 25. ülését az ENSZ- Társaságok Világszövetsége. A Novosztyi Sajtóügynökség tudó­sítója megkérte V. G. Truhanovszkijt, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagját, az ENSZ-Társaságok Világszövetsége szovjet tagcsoportjának elnökhelyettesét, hogy mondjon nébány szót erről az ülésről. Costa Gomes lengyelországi és moszkvai látogatásáról Costa Gomes portugál köztársasági elnök hivatalos lengyelor­szági látogatásának harmadik napját a gdanski tengerparton töltötte, Henryk Jablonski lengyel államfő társaságában. I

Next

/
Thumbnails
Contents