Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-25 / 225. szám
4 1975. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Tartós gond Nehéz helyzetben A budai járás iskoláiban legmagasabb a kcpesííésnclküliek aránya A képesítés nélküliek nagy száma egész Pest megyében gond. De talán sehol sem olyan súlyos, mint a budai járásban. Két szám is jól érzékelteti ezt: másutt kereken 10, itt 12 százalék a szakképzett- «égmélküliek aránya. Nem is olyan régen, öt-hat esztendővel ezelőtt még sorban álltak a járásban a pedagógusok, 20—30 ember várt állásra. Aztán 1970—1971-ben hirtelen valósággal ugrásszerűen megváltozott a helyzet: a járás óvodáiban 24. általános iskoláiban 27 státusra nem kaptak nevelőt. De a mai állapotokhoz képest ezek a régi számok még szinte az idillt idézik. Tavaly az óvodákban 82, az általános iskolákban 66 pedagógus dolgozott képesítés nélkül. Nem jobb a helyzet az idei tanévben sem. i Mi történt? Az okok r A változást sokféle ók együttes jelentkezése idézte elő. Ezek jobbára közismertek. Olyasmikről van szó, mint például a tanulólétszám, a gyerekek számának növekedéséről. Több tanítóképző megszüntetéséről. Aztán arról, hegy a nők közül egyre többen mentek szülési szabadságra. Továbbá, hogy kevés volt a pedagógusok fizetése, és emiatt sokan — elsősorban a férfiak — elhagyták a pályát. Mindezeken felül a budai járás helyzetét néhány sajátos körülmény még tovább nehezítette. Mindenekelőtt a főváros közvetlen közelsége. Valamikor a budai járás iskoláiba a nevelők egyharmada a fővárosból járt ki. Ez a mindennapos utazgatás sok gonddal is járt, a pedagógusoknak, a tanulóknak, az iskoláknak és a községeknek egyaránt okozott problémákat, de a legfontosabbat, az állások betöltését biztosította. Csakhogy amikor a helyzet már odáig romlott, hogy Budapest iskolái is küszködni kezdtek a nevelő- hiánnyal, a kijárók — és ezzel együtt a szakképzett nevelők — száma csökkent a járásban. A fővárosban lakó nevelők budapesti iskolákban kerestek és találtak helyet maguknak. Sőt ma már ott tartunk, hogy a főváros képesítésnélkülieket is átvesz, mindenekelőtt azok közül, akik beiratkoztak valamelyik pedagógusképző intézetbe. Ha pedig már egy vagy két évet el is végeztek, tárt karokkal várja őket. Lakáshiány az első helyen Tovább nehezítette, bonyolította a helyzetet a budai járásban különösen súlyos lakáshiány. Egyrészt kevés volt a szolgálati lakás, a kölcsönből épült ház — 20—25 mindössze — s ami volt, az sem mindig felelt meg a fővároshoz szokott igényeknek. Hogy milyen fontos a lakás, nyilvánvalóan senkinek sem kell magyarázni. De az talán mégis meglepő, hogy a járás egyetlen tanyai iskolájába, a töfci- be, ahol természetesen van szolgálati lakás, a pályázattal meghirdetett 2 helyre huszon- ketten jelentkeztek. Budaörsre, ahol szintén tudtak lakást biztosítani, 20 pályázó adta be kérvényét. A lakás nélküli hirdetésekre viszont az egész járásban senki sem jelentkezett. Pedagógusgarzon Az következne mindebből, hogy lakásépítéssel megoldhatnánk a pedagógushiány nyomasztó gondját? A kérdés sajnos, elméleti. Nincs annyi pénzünk, hogy minden rászoruló nevelőt azonnal lakáshoz juttassunk. De ettől függetlenül a budai járásban is mindent megtesznek azért, hogy a mostani lehetőségeiket a maximáFiatal magyar muzsikusok az 1000 éves Weimarban Ezeréves fennállását ünnepli Weimar, a német kultúra olyanféle középnagyságú városa, mint Esztergom. De amíg Esztergomnál a mi első költőnk, Balassi, karddal a kezében elesett, és nem találkozhatott Monteverdivel — aki hír szerint ekkortájt arra járt — addig az 1000 éves Weimar falai között Goethe, Schiller vagy Liszt egész Európa legjobbjaival találkozhatott, s a tudomány és művészet sok száz évekre világító fáklyáit gyújthatták fel. x Weimar gyönyörűen felöltözködött az 1000 éves évfordulóra, de még augusztusban is állványok erdei között jártunk, keltünk az utcákon, mi, az Igor Markevitch vezette nyári kamagyi zeneszeminárium résztvevői, 74-en, több világrészből. A Párizsban és Olaszországban élő Igor Markevitch tavasszal vezényelt Budapesten, és volt idő, amikor magyar feleségével, magyar útlevéllel járta a világot. Kisebb magyar csoportunkat épp ezért különös szeretettel oktatta. Hozzánk csatlakozott *Trencsénből Dohnányi Olivér, a zongoraművész unokaöccse, és Vuics Alexander, a fiatal belgrádi karnagy. A zeneművek részletes elemzése után kívülről kellett vezényelni Beethoven, Sosztakovics, Brahms, Liszt műveit a Jénai Szimfonikusok élén. Egyetlen hiba elég volt a „bukáshoz”. A magyar csoport fiataljai remekül állták a versenyt • — knegelőzve gyakran már működő operakarnagyokat is. Varadi Katalinra, a helyi lap is felfigyelt, több hasábos cikkben ismertette ötéves zongoraművészi múltját, és a most sikeresen induló kamagyi szereplését. Operaházunk fiatal korrepetitora Beethovent vezényelt Markevitch fia is vezényelt, [sőt a világhíres karnagy is. Csajkovszkij Diótörőjének megszólaltatásával fejezte be a weimari kamagyi seregszemlét Volly István lisan kihasználva több lakást adjanak a pedagógusoknak. A kedvezményes telekjuttatástól az építési kölcsönig sokféle formája van és lehet ennek. Kiemelhetjük közülük a pilisvörösváriak és az érdiek kezdeményezését. Mindkét helyen 4 szobás, szállodaszerű, szolgálati lakásokat építettek a nevelőknek. Érden már az új pedagógusgarzon is épül. A Pest megyei Tanács segítségével egymillió forintot költenek erre. Túljutottak már a tervezésen Piliscsabán is és a törökbálintiak is foglalkoznak a pedagógusgarzonok építésének gondolatával. Csak néhány év múlva Sokat várnak a járás ne- vélőhiánnyal küszködő óvodái a nagykőrösi, fóti, gödöllői óvónőképzéstől, az iskolák pedig az új csepeli tanárképző főiskolától. De természetesen majd csak néhány év múlva: az új képzők végzős növendékei nagyobb számban körülbelül akkor érnek a járás óvodáiba, iskoláiba. A gondok csökkentésére az illetékes tanácsi, szakigazgatási szervek az intézkedések egész sorozatát dolgozták ki. Nemcsak a megyei, hanem a községi tanácsok is, amelyek egyre jobban felismerik szerepüket a nehéz helyzet megoldásában. A lakásépítés támogatásán kívül több helyen ösztöndíjat adnak a pedagógusnak tanuló főiskolásoknak, egyetemistáknak. Az idén szeptemberben — mint lapunkban már hírül adtuk — ösztöndíjat hirdetett a megyei tanács is, mindenekelőtt a pedagógusképzők hallgatóinak. Jelentősek azok az intézkedések is, amelyeket a képesítés nélküliek továbbtanulásának segítésére dolgoztak ki. Mindez azonban egyik pillanatról a mási kra természetszerűleg nem szüntetheti meg a nevelőhiányt. Tartós gondról van szó. Tartósan kell berendezkedniük a budai járás iskoláinak is az együttes munkára a képesitésnélküliekkel. Hiszen az ő munkájuk, tevékenységük biztosítja már jó néhány éve, és az idén is, hogy a járás iskoláiban a szeptemberi csengetés után egyáltalán megkezdődjék az oktatás. Ökrös László Egészségügyi dolgozók munka melletti szakképzése Űj rendeletben szabályozzák az egészségügyi dolgozók munka melletti középfokú szakképzését. Az egészségügyi miniszter most megjelenít rendeleté alapján a következő tanévben, 1976 szeptemberétől a nyolc általános vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők — akik 17. életévüket betöltötték, de 35 évesnél fiatalabbak, és egészségügyi vagy szociális intézményben ápolóként vagy gondozóként dolgoznak — kétéves munka melletti képzéssel szerezhetnek ápolói és általános asszisztensi szakképesítést. Űj vonás az is, hogy aki az általános képesítést megszerezte, azt követően — ugyancsak munka mellett — 10 hónap alatt szerezhet újabb szak- képesítést, szakápolói, szociális otthoni ápolói, ideg-elmeápo- lói, gyermekápolói, illetve gyermek-idegápodói, valamint az öregek napközi otthoni és házi szociális gondozásához. A rendelkezés értelmében azoknak, akik nyolc általános után munka mellett végzik el a kétéves általános ápolói és általános asszisztensi tanfolyamot, a dolgozók szakközépiskolájában, ezt a tanulmányi idejüket beszámítják, és három év alatt szerezhetik meg az érettségit. Ezt követően pedig — az érettségihez kötött egészségügyi szakmákban — ugyancsak munka mellett folytathatják tovább tanulmányaikat és szintén tíz hónap alatt szerezhetnek újabb szakképesítést. Pályázat úttörőknek Ezer és ezer úttörő töltött felejthetetlen napokat a zánkai úttörővárosban. Nekik és minden kisdobosnak, úttörőnek, úttörőcsapatnak, háznak, szakköri kollektívának szól a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Elnökségének pályázata. Felhívja a pajtásokat: képzőművészeti alkotásokkal ábrázolják az úttörőváros mozgalmas életét, a csillebérci táborban, az úttörővasúton, az úttörőházakban, csapatotthonokban szerzett élményeiket. Pályázhatnak á pajtások a falu, a közeli néprajzi tájegység jellemző motívumaival díszített térítőkkel, könyvborítókkal, szőttesekkel, gyermekjátékokkal és más kézimunkákkal. Az úttörőcsapat, úttörőház, művelődési ház a három legkiválóbb pályaművet eljuttatja az országos zsűri elé, a zánkai gyermekalkotások galériájába 1376. május 1. és 15. között. A legkiválóbb pályaművek készítői a jövő nyáron Zánkán táboroznak majd. A közösség látja a hasznát Közművelődés a gazdaságban Már egy órája várom ax elnököt. Az adminisztrátor lány megnyugtat: csak az iskolába ment át, jönnie kell mindjárt. Jön is, valóban. Iratköteggel a hóna alatt. — Az igazgatóval, Kökényese Imrével volt tárgyalásom — mondja. — A dolgozók általános iskolájának a szervezése volt a téma. Újlengyelben már sikerült ebben előbbre jutnunk, most itt, Űj- hartyánban is szeretnénk megkezdeni az oktatást. Először arra gondolok, azért ennyire szívügye ez Sásdi Antalnak, a keselyhegyi Aranykalász Szakszövetkezet elnökének, mivel maga is a pedagógus állást cserélte fel az elnökivel, igaz, már több mint tíz esztendővel ezelőtt. Társadalmi szerződés Mintha csak megsejtené, mire gondolok. — Nemcsak arról van szó, hogy az általános iskola nyolc osztályának az elvégzése ma már alapvető követelmény. A tanulás minden módját segítjük, támogatjuk. Például a szőlőben-gyümölcsösben harmincötén dolgoznak. Közülük húszat az idei ősztől betanított munkássá kenézünk át. A költséget természetesen a gazdaság fizeti. Talán éppen a dolgozók tanulása érdekében, igen jó a kapcsolata a gazdaságnak a helyi átlalánas iskolával. A társadalmi szerződés évi tizenötezer forintnyi támogatást biztosít az iskolának. — Azért is húzódott el a mai megbeszélés — mondja az elnök —, mert tovább bővítettük az iskola és a gazdaság közötti társadalmi szerződést. Ennek keretében rövidesen mezőgazdasági szakkör kezdi meg munkáját az iskolában. A gépkezeléstől a szőlőben végzett munkákig itt mindenről szó kerül majd. A mi szakembereink lesznek az előadók — társadalmi munkában. Gyakorlóműhelyt rendezünk be a szakkör tagjainak tanyaközpontunkban s újabb fél holddal növeljük az iskola jelenlegi félholdas gyakorlókertjét. Cserébe az iskola két alkalommal lehetőséget biztosít szakembereinknek, hogy a hetedik és nyolcadik osztályokban az osztályfőnöki órák keretében a mezőgazdasági munkáról tartsanak előadást. A célunk világos: szeretnénk, ha minél több helyi fiatal jönne dolgozni a gazdaságba. Ösztöndíjjal felsőfokon Az utánpótlást természetesen nem csupán az általános iskolából várják. Mindent megtesznek annak érdekében is, hogy a gazdaság dolgozói közül is minél többen szerezzenek nagyobb képzettséget. A továbbtanulókat ösztöndíjjal segítik. — Szükségünk van például öntözéses szakemberre. Ezért ösztöndíjat biztosítottunk egy, a szarvasi felsőfokú technikumban tanuló fiatalnak. Másik két fiatalt taníttatunk az Örkényi mezőgazdasági szakiskolán. A levelező oktatásban is többen vesznek részt a gazdaság dolgozói közül. Egy fiatal a gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán, kettő a számviteli főiskolán, öt pedig gimnázd nunban tanul... Otthonuknak érzik A helyi klubkönyvtár rendezvényein mind több szakszövetkezeti tag vesz részt. S ez érthető: az otthonuknak érzik, hiszen több százezer forinttal s a két kezük mun kájával vettek részt megépítésében. Jó lenne — ez a tagság véleménye —, ha a klubkönyvtár a jövőben még több olyan rendezvényt szervezne — ismeretterjesztő előadássorozatoktól az irodalmi és zenei estékig, amelyek fo' kozottabban érdeklik a szak' szövetkezet dolgozóit. Az igény jogos — a klubkönyvtár akkor tölti be igazán feladatát, ha az eddiginél jobban igazodik a falu lakóinak, a gazdaság dolgozóinak igényeihez. ,w i p. p. HETI FILMJEGYZET Örökbefogadás Berek Kati, az Örökbefogadás fc szereplője Mészáros Márta legutóbbi filmje, a Szabad lélegzet, nem volt sikerült alkotás. Nem azért, mintha álproblémát feszegetett volna; a különböző társadalmi környezetből származó mai fiatalok kapcsolataiba belejátszó családi-foglalko- zási-életszemléleti háttér nagyon is kitermelhet konfliktusokat, jól induló érzelmi kötődéseket ronthat meg. Ami ebben a jó három évvel ezelőtt készült filmben félresikerült, az a valós mondanivaló hiteltelen beágyazása, érzelmesre és következetlenre sikerült megfogalmazása volt. De a Szabad lélegzetből is érezni lehetett, hogy rendezőnőjét mélységesen érdekli a mai valóság, s annak különböző emberi konfliktusai, erkölcsi problémái. , Bár egészen más témát dolgoz fel, Mészáros Márta új filmje valamiképp — a valóság iránti szenvedélyes érdeklődés szálával — kötődik ehhez a korábbi alkotásához. Az Örökbefogadás legmélyén is egy erkölcsi konfliktus húzódik meg, de ezt a konfliktust sok minden egyéb is motiválja, gazdagítja. Szögezzük le jó előre: jószerével ez az egyetlen kapocs Mészáros Márta előző filmjeivel,''’’ mert az örökbefogadás egy eszközeiben, stílusában megújult rendezővel ismertet meg bennünket. Mi a film mondanivalójának lényege? Kissé leegyszerűsítve talán az, hogy az ember, ha teljes ember akar lenni, nem élhet szeretet nélkül. Nem élhet úgy, hogy őt ne szeresse valaki, vagy valakik, s nem élhet úgy, hogy ő ne szerethessen valakit, vagy valakiket. Egy korban, amelyre oly súlyosan nehezül rá az emberi kapcsolatok hiánya, amelyet olyannyira beárnyékol a sze- retetre, megértésre, társra vágyás meddő óhaja, Mészáros Márta valóban alapkonfliktusra bukkant az örökbefogadás témájával. Ez a mondanivaló egy tulajdonképpen igen egyszerű történetben kerül kifejezésre. Kata, az egyszerű, magányosan élő munkásnő hiába szeretne gyereket, nem adatik meg neki ez a legnagyobb nőt boldogság. Nem mert nem szülhetne, hanem mert a körülményei nem teszik lehető*' vé. Nős, gyermekes barátja nem óhajt elválni, s a gyereket sem vállalja. Az érzelmileg kisemmizett Kata, miután a szeme előtt játszódik le egy nevelőintézeti lány és egy fiú suta-szép szerelme, majd (főként Kata által létrejönni segített) házassága, döntésre szánja el magát: örökbe fogad egy elhagyott párhónapos kisbabát, Mónikát. A fenti pár mondat azonban alig valamit árul el a film igazi lényegéről. Az örökbefogadás értékét éppen az jelenti, hogy ezt a túlzásokra, érzelmeskedésekre, könnyes drámázásokra csábító történetet szinte dokumentumfilmes egyszerűséggel és szűkszavúsággal adja elő, ugyanakkor sehol sem válik szárazzá, érzelemszegénnyé. Ezen túlmenően, Mészáros Márta nagyon gondosan rajzolja meg figuráit. Főként Katáét, ezt a gazdag emberi érzéseit senkire átvinni nem tudó, legrejtettebb bensőjét csak egy-egy szemrebbenéssel, gesztussal eláruló asszonyt. De ugyanilyen sikerült Kata védencének, az in- tézetis lánynak, Annának a rajza is. Hogy a film esetleg túlságosan sűriti a motívumokat egyetlen figurába, e kissé steril környezetet vázol fel Kata köré, ez alapjában véve nem befolyásolja az örökbefogadás várható sikerét. Amely sikert már egy igen rangos nemzetközi díj: a berlini filmfesztivál nagydíja előlegezi. Szólni kell még a Katát játszó Berek Katiról. Ritkán látjuk filmen, s ezt az alakítását nézve azt kell mondanunk: sajnos. Nem gyakran esik meg, hogy a szerep és színész eny- nyire egymásra találjanak. Az örökbefogadás sokkal kevésbé érdekes, jelentős film lenne, ha ezt az asszonyt nem Berek Kati játszaná. Alakítása szinte elemezhetetlenül egyszerű, eszközei úgyszólván nincsenek is. Éli ezt a szerepet, a szó igaz értelmében. Ostromállapot Jól emlékszünk még Costa Gavras nagysikerű „Z”, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjére. Ez a kiváló alkotás azóta is úgyszólván mintaképe a valóságon alapuló politikai kriminek. Az új film, az Ostromállapot, lényegében ugyancsak nem más, mint egy rendkívül izgalmas politikai krimi. A színhely ezúttal nem Európa, Görögor- siág, hanem Dél-Amerika. közelebbről Uruguay. A történet főszereplője pedig egy látszólag ártatlan amerikai, Santore. akit a tupamarók, az uruguayi gerillák elfognak, majd megölnek. A dolog azonban távolról sem ilyen egyszerű, mert Santore nem akárki, s a megölése sem közönséges gyilkosság, hanem a tupamarók jól megfontolt politikai lépése. Santore (a „Z” hajdani főszereplője, Yvés Montand játsz- sza, az ezúttal ellenkező politikai előjelű figurát) ugyanis az Amerikai Fejlesztési Segélyszervezet egyik fontos embere, azaz olyan „szakértő”. aki az elnyomó dél-amerikai rendszerek erőszakszerveinél működött, különböző fedőfoglalkozások leple alatt. A vallatások, kínzások, adatgyűjtések, a haladó erők üldözésének módszerei, technikai fogásai képezik Santore „szaktudását”, s a tupamarók éppen emiatt fogják el, s akarják az ő személye segítségével engedményekre kényszeríteni a kormányt. Csakhogy a kormány nagyon jól tudja, ki is Santore, s azt is tudja, hogy a tupamarók követeléseit — a politikai foglyok szabadon bocsátását — nem fogja teljesíteni. Santore meghal, a látszat megmarad, újabb üldözések következnek, s míg Santore koporsóját a repülőtéren a géphez szállítják, megérkezik egy amerikai úr... Minden megy elölről. Gavras filmje nem ragaszkodik ahhoz, hogy különleges művészi fogásokkal éljen. Itt maga a nyers tény, a politikum, a vérlázitó machinációk a fogások, itt az események menete az izgalom, a vádkimondás, a néző megragadásának és meggondolkoztatásának forrása. Szókimondó, kíméletlen, izgalmas film. Takács István * í 1
