Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

1975. SZEPTEMBER 35., CSÜTÖRTÖK wscymm TB t/WílOP Tanfolyam az új tanácselnököknek A ráckevei járás községei­ben a legutóbbi tanácsvá­lasztások óta két új elnök ke­rült a községi tanácsok élé­re, másik két községben pe­dig helyettesítéssel töltötték be a megüresedett tanácsel­nöki tisztséget. A ráckevei, dunaharaszti, dömsödi és tak- sonyi tanácselnökök közül ed­dig még egyik sem végezhet­te el a Tanácsakadémia el­nökképző tanfolyamát és elő­reláthatólag csak másfél-kát év múlva kerülhet sor rájuk az akadémián, ahol csupán meghatározott létszám részé­re van tanfolyamonként hely. Hogy elnöki teendőiket ad­dig is kellő megalapozottság­gal láthassák el, a járási hi­vatal október folyamán tan­folyamot indít számukra. Né­hány hónapon keresztül a jog­szabályokat és az ügyintézés módjait ismertetik velük, vé­gül minta tanács- és végre­hajtó bizottsági ülést kell vizs­gaképpen vezetniük. Visszajönnek a vizák? Új hibridhal a százhalombattai tógazdaságban A magyar nyelvben a viza szó számtalan helységnévben, sőt, emiberek nevében is 'meg­maradt. Csak a vizeikben nem maradt viza. Mert ez a hatal­mas, több mázsás súlyt elérő halóriás, amelyre régen kirá­lyaink, főurak látványos ha­lászatokat rendeztek, két ok miatt is síziinte teljesen, eltűnt a Kárpát-medencéből. Egy­részt a folyamszabályozások és a Vaskapu szabályozása miatt. Tudniillik a viza kétél­tű hal, tulajdonképpen inkább tengerben él, de vándorol a folyókban ívóhelyet keresve, így jutott fel a Dunán is. És ezt a zsilipekkel tűzdelt Du­nán nem teheti meg. A másik probléma: nagyon érzékeny a szennyezett vízre. Mindezek­nek a következménye, hogy az utóbbi húsz évben egy kézen is megszámolható, mennyi vi­za került horogra, hálóba Ma­gyarországon. ENSZ-szeminárium Budapesten a v i* Több mint 30 ország mint­egy 80 vízügyi szakértője, köz­tük számos nemzetközi szak- tekintély vesz részt a buda­pesti ENSZ-szemináriumon, amely a folyóvölgyek, a víz­gyűjtő területek hasznosításá­nak fejlesztéséről, a nemzetkö­zi együttműködésről tárgyal. E találkozó munkájáról tartott sajtótájékoztatót szerdán dr. Alagappa Alagappan, az ENSZ vízgazdálkodási osztályának vezetője, a szeminárium igaz­gatója. Többek között elmondotta, hogy számos tudományágnak jeles képviselői — vízügyi mérnökök, hidrológusok, kör­nyezetvédelmi és társadalom­tudományi szakemberek, víz­ügyi diplomaták — vizsgálták ezen a tanácskozáson d több országot érintő vízgyűjtő te­rületek, folyóvölgyek fejleszté­sében kialakítható hatékony nemzetközi együttműködés le­hetőségeit. Megállapították, hogy először a folyóvölgyek, vízgyűjtő területek műszaki tényezőit kell feltárni és ezt követhetik később az együtt­működést célzó politikai lépé­sek. A szemináriumon nagy érdeklődést keltett az a ma­gyar gyakorlat, amely szerint a szomszédos országokkal kö­zösen létrehozott vízügyi ve­gyesbizottságok keretében ala­kítottak ki rendszeres, kölcsö­nösen előnyös vízgazdálkodási együttműködést. Sok szakértő tartja nagyon hasznosnak, el- terjesztendőnek ezt a magyar módszert. Az utóbbi időben mindin­kább előtérbe kerül az a víz­gazdálkodási feladat, hogy egyes folyók között létesítse­nek összeköttetést a rendelke­zésre álló vízkincs gazdaságo­sabb felhasználása érdekében. Ezért a tanácskozás nemcsak egyes folyóvölgyek, hanem a folyók közötti kapcsolatok fej­lesztéséről is tárgyalt. Tizenkét vonatpár közlekedik a peremkerületekből Megkezdik a százéves Nyugati pályaudvar tatarozását Egy hét múlva lezárják a Nyugati pályaudvar utascsar­nokát — kezdődik a tetőszeri kezet bontása — tizenkét pár vonat peremkerületi állomás­ról közlekedik. A Nyugati* pályaudvar csar­nokának vágányai között már építik a perontető alapjait. A MÁV vezérigazgatóságon összeállították az október 1. és december 15. között érvényes forgalmi korláto­zások rendjét, s 30 ezer példányban elkészült az a röplap is, amelyen az ál­lomás közlekedési változásai­ról tájékoztatják az érintett vonalakon utazókat. A Nyugati pályaudvar utas­csarnokát — mint a MÁV ve­zérigazgatója korábban beje­lentette — egy hét múlva, ok­tóber 1-én elzárják a forga­lom elől, s az állványozással megkezdődik a csaknem százesztendős csarnok új­jáépítésre váró tetőszerke­zetének bontása. A pályaudvar bontásával A MONORI KEFEGYÁR ISMÉTELTEN FELVÁSÁROL KÖRTEFA RÖNKÖT Cím: Monor, Kölcsey Ferenc u. 6. majd az újjáépítésével kapcso­latos munkálatok természete­sen átmenetileg nehézséget, kellemetlenséget okoznak mind az utasoknak, mind a vasutasoknak. A MÁV az elő­készületek során mindent meg­tett a zavartalan forgalom ér­dekében, intézkedéseihez azon­ban a forgalomátterelés idején az utasok megértése, türelme, a vasutasok és a közönség köl­csönös megértése is szükséges. A többi tokféle is hasonló sorsra jutott: egy-egy pél­dány még itt-ott felbukkan nágy feltűnést keltve. Egye­dül legkisebb családtagjuk, a keesege bírta még, úgy-ahogy. Bár a tiszai erőműépítések ettől a haltól is elveszik élet­terét. És mindez nemcsak bio­lógiai, hanem konyhai értéke miatt is kár. A tokfélékben ugyanis nincs szálka, csak erős, vértszerű csontok, por­cok. Ezért sokkal könnyebb eikészítemi, fogyasztani. És ez nem megvetendő szempont, akikor, amikor fehérjegazdag húsuk miatt a halfogyasztás jelenlegi, igen alacsony szint­jének megkétszerezése kiemelt gazdasági feladat hazánkban. Ezért is merült fel a hazai halszakértőkben a kérdés: legalább az asztalra hogyan lehetne visszacsempészni a tokféléket? , Keresztezve könnyebb Az ötletet egy szovjet kí­sérletsorozatból mentették. A szovjet halászati kutatók a Káspi-tengerben még bőven tenyésző vizát a kecsegével próbálták házasítani, hogy a viza gyors növekedését és nagy súlyát a keesege vala­mivel jobb szennyvíztűrő ké­pességével egyesítsék. A kísér­letek sikerültek, a Volga kör­nyékén nevelt hibridhal gyor­san nőtt, és ami a fontos: bel­terjesen, halgazdaságokban is nevelhetővé vált. Tőig István, a Százhalom­battai Temperáltviizű Halsza­porító Gazdaság igazgatója és Antalfi Antal, a Halászati Termelőszövetkezetek Szövet­ségének főagronómusa 1972- ben, repülőgépen hozták az első száz ivadékhalat a Szov­jetunióból. Egy évre rá már ötezer kísérleti ivadékhalat kapott a dinnyési halgazda­ság. Gyors eredmcny ötletesen a két halszülő nevét összevonva, vicsegének nevezték el a jövevényt. Ta­valy már 40 ezer érkezett be­lőle, ezeket Százhalombattán, meleg vízben erősítették fel, szaknyelven előnevelték. A hibridhal gyors növeke­désére jellemző, hogy egy­éves, azaz halászszóval egy- 'nyaras korára még csak 40— 50 gramm, de a következő év­ben már 30—70 dekagramm, és harmadnyaras korára 1—2 kilós súlyt is élér kedvező kö­rülmények között. A tokfélék között ez igen gyors növeke­dési ütemnek számít. Ráadá­sul igénytelen állat: ha a víz megfelelő oxigéntartalmát biz­tosítják, és az olcsóbb, étkezé­si célokra alkalmatlan takar­mányhal-félékből készített halhúspogácsáját megkapja, harmadéves korában piacra kerülhet. Csak lia etetik Azért harmadéves korában, mert ez után már sokkal ma­gasabb a takarmányköltsége •• ÉPÍTŐIPARI szövetkezet AZONNAL FELVESZ * építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, üveges, nehézgépkezelő, kőnnyűgépkezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), továbbá kubikosokat és rakodókat. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Epitőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. minden további 1 kg súlygya- rapodásnaik. Így tehát azt, hogy meddig nőhetne meg — nem fogjuk megtudni, és a kaviár, azaz a takihalfélék ik­rájának termelésére sem lesz alkalmas, mert csak 4—5 [íves korban válna ivaréretté. Természetes vizeinkbe, fo- lyóinlkba sem tér. vissza a vi- csege révén a viza, még ke­reszteződés formájában sem, mert a vicsege — sajnos —, mint a hibridállatok többsé­ge, buta. A szó szoros értel­mében éhenhal, ha nem táp­lálják mesterségesen. Ketrecben a hal ? Hogyan tenyésztik akkor? Itt a meglepőnek hatp újítás: ketrecben! A vízbe süllyesz­tett dróthálók helyhez kötik a vicsegét, amit nem is bán, mert ha szokott helyen rend­szeresen megkapja a táplálé­kát, nem akar onnan elván­dorolni. Ilyen módon belter­jes tartása és teljes lehalá­szása biztosítható. Jogos a kérdés: a piacon mikor találkozhatunk a vicse- gével? Egyelőre a magyar halpiacon mennyiségi jelentő­sége még nemigen lesz, és az első évek költséges • kísérletei miaitt ára sem lesz éppen ala­csony. Viszont, ha nagyüzemi méretekben megoldódik a tar­tása, nevelése, akkor export­képes áruhallá válhat, és a magyar konyhaművészet ét­lapjára is mind gyakrabban kerülhet majd fel néhány év múlva, mint évszázados tok­ételek nyersanyaga. Sz. J. I. Vomázi kisgépek Az írószer Szövetkezet mint­egy HM) féle terméket exportál a CHEMOLIMPEX útján a világ 25 országába. Ez évi ex­portjuk megközelíti a 700 ezer dollárt. A szövetkezet és a kül­kereskedelmi vállalat a jövő gazdasági évtől 1 millió dolláros összeget remél már. A pomázi szövetkezet évekkel ezelőtt kooperációs kapcsola­tokat épített ki különböző cé­gekkel, mélyek közül a legje­lentősebb az osztrák SAX- konszernnel kötött megálla­podása. A két vállalat értékes együttműködését most tovább Koppány György (elvitele akarja bővíteni: Üjabb kis irodagépekét, valamint irodai kiegészítő cikkeket gyártanak közösen a tervek szerint. A SAX-céggel az írószer Szövet- j kezet forgalma jövőre már meghaladja a 10—15 millió schillinget. A szövetkezet össz- termelési értéke ez évben túl­lépi a 200 millió forintot. Pomázon 30 millió külön­féle írószer készül és ezeknek 50 százalékát ex­portálják. Képünk a pomázi SAX-üzemben készült, ahol csomagolás előtt ellenőrzik az irodai kisgépeket, a lyukasztó­kat. N incsenek már hősies szavak, lejáratták magukat. Ha azt mondjuk valakiről, hogy „vitéz”, az bizony inkább csak gúny, és „önfeláldozás” is csupán váló­félben levő asszonyok szótárában szerepel, és maga a „hős”, „hősies” is, tessék csak megpróbálni, a mi mindennapjainkban úgy hangzik emberre, tettre, mint amikor vezér- cikkíró az építőanyagipari tervekre nem tud más jelzőt kiizzadni, mint azt, hogy „törté­nelmi”. Hanem mégis akad egy szó, amely frissen, üdén, mélyen sugallja a hősiességet — és ez a „fedélzet”. Talán éppen azért, mert szán­dékában olyan tárgyilagos, mert nem akar mást jelenteni, mint éppen a fedelek összes­ségét, amelyek borítják a hajót. & aztán mégis a gondolattársítás odáig gazdagítja, fel­hangokkal telíti a szót, hogy mindjárt vi­torlások vértől iszamos fedélzetén folyó csa­ták izgalmát érezzük, törékeny repülőgépe­ken dacolunk a viharokkal, az űrhajó fedél­zetéről beleereszkedünk a klasszikus semmi­be, ami mégis valami, mert elveszítjük ben­ne a súlyunkat. Szóval: viharok, küzdések, helytállás, nekifeszülés és végső bajokban „mindenki a fedélzetre!” — íme, így harsan fülünkben-szívünkben a szó. Mármost persze akadhatnak köztünk, akad­nak is, akik valóságos fedélzetre kerülnek, ki csak egy dunai átkelő hajóéra, amelyen azonban mégis keményen meg kell vetnie a lábát, mikor a kötelet a vasbakra rádobja; ki repülőgépre, amelynek belül van a fedél­zete, ahol azonban gyakran még egy moz­dulathoz is szív és ész bátorságára van szük­ség, mert a veszély folyton kísér-kísért. De- hát ezek kevesen vannak; mi, a nagy több­ség valóságos fedélzetet csak a sétafedélze­ten járkálva hágunk, a repülőgép utastere pedig afféle passzív magatartásra szőrit, ott utaztatnak és etetnek minket, fedélzetté csak katasztrófáról kiadott jelentésekben lép elő, áqide még haló porainkban sem tételezi fel senki, hogy mi, utasok valamit tettünk is ér­te vagy ellene. Pedig azért kár nekünk a fedélzet szó pezs- dítő hatását parlagon hagyni. Én, személy szerint nem is teszem. Hanem élek azzal, hogy természetem kedveli a lelkesülést, no meg, hogy fantáziám serény és — egész nap a fedélzeten vagyok! Valahogy így: Reggel felkelek és kihúzom magamat, mert vár a fürdőszoba fedélzete. Buzgónak kell lenni és óvatosnak, mert a szájmosó pohár könnyen törik, a víz olykor forróbban fa­kad, mint a trópusokon, a borotva éles fegy­ver — gyakran bizony vérző arccal hagyom ott a csempés fedélzetet. Akkor következik a konyha fedélzete, ahol ha ügyetlenkedem a tűzhelynél, az egész környezet áramellátása kiesik, s ha nem veszek magamhoz kellő mennyiségű zöld­paprikát, máris a levegőben lóg a skorbut- veszély. Na és — az autó! Fedélzetén helytülvebele a forgalom zajgó áradatába, ahol a jó em­ber is vaddá válik, ahol a járdaszigetre is felcsapnak a hullámok, ahol bármely pil­lanatban orrával belémhasíthat egy cirkáló teherkocsi. Haj, régi jó kapitányok, ott az Indiai-óceánon, álmodhattatok-e ti arról, hogy a kormányt oly szüntelenül kelljen forgatni, mint mi itt tesszük a pesti utcán? Akad-e valaha is csempészgőzös, amelyet GOMBO PÁL: ...ZET Fedélzet annyit látogatott volna rendőr, mint min­ket, akár a biztonságosnak vélt kikötőben is? Akadt-e akár a spanyol aranyhajóknak is annyi kalózzal dolga, mint a pesti autósnak, akit nyomnak, karcolnak, horpasztanak, ab­laküvegnek vágnak és káromkodva ott­hagyják, hogy aztán az éjjel csendjében eltüntessék a gumikat, kiszívják a ben­zint, Ecserire vigyék az átmeneti kabátot? Volt-e valaha is olyan korállvonulat, amely versenyzett volna az utunkat keresztező gyalogosok mozgó szírtjeivel, amelyeket meg kell kerülni. (És ráadásul szeretni, hogy ő is szeressen minket! Ami már csak azért is ne­héz, mert a sárban lefröcsköljük.) No jó, aztán mégis csendes kikötőbe ér­tünk, kihordjuk az aktatáskát — és akkor vár az íróasztal fedélzete. Veszélyek ára­datával! Robbanó levelek (a tartalmuk olyan, hogy az ember szétrobban tőle). Cikkek, amelyeket úgy kell kezelni, finom manőve­rekkel, hogy tele vannak zátonyokkal, s elég egynél nem vigyázni, már süllyedünk is. Agyaramra szorítom kapitányi pipámat, és sűrű füstfellegekbe burkolódzva lesem a fedélzeten, mikor harsan fel a telefon köd­kürtje. És felbőg! Közeledik a másik hajó, vigyázva manőverezünk, jobb nem ütközni, de valahogy mégis haladni kell, halló, halló, helyeslem, hogy így meg úgy, és akkor én is így meg úgy, és ha a harmadik meg a negyedik másként manőverez, akkor is mel­lettünk az igazság, a jog, az eszme. Fel a lo­bogókkal! Illetve inkább húzódjunk meg a csendes vizen és várjuk meg, amíg a vihar elvonul a fejünk felől. Vagy legalábbis fel­száll a köd és tisztábban látni... Minden­esetre én is tárcsázok egyet a ködkürtön és manőverezek, ha te úgy, én is úgy, igazság, eszme, éljen a hajózási vállalat, ha beszélsz valakivel ott fenn, mondd meg, hogy én hí­ven kitartok a fedélzeten, szervusz, szervusz. (Tisztelgés a karddal.) És ha odabent kapitány vagyok, otthon fedélzeti mérnök. Ki kell logaritmizálni, ho­gyan állnak a csillagok, s oppozíció esetén átkormányozni eav másik pályára, nemösz- szezúzódni idegileg, nem lezuhanni és nem kivágódni a galaxisba, hanem átsiklani fe­délzeti mérnök elvtárs a megfelelő globá­lis koordinátákra. És ha sikerült, brávó, el lehet hagyni a fedélzeteket és a súlytalan­ság állapotában álmodni arról, hogy nincs más dolgunk, csak egy római bárka tatján forgatni a kardot. Tetszenek ugye érteni, hogy amit csinálok, nem visszaélés a szóval, hanem átlelkesítése mindennapjaimnak hősies tartalmával. De- hát, gondolom, önök sem igen vannak más helyzetben, legalábbis lényegileg. Mért nem követnék példámat, mért ne tennék ugyan­azt, amit tesznek, mert tenniök kell — de másként? Mindenesetre kapitányi szómmal így kiáltok bele ebbe az újság-szócsőbe: Mindenki a fedélzetre! \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents