Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

1975. SZEPTEMBER 81., VASÄRNAP iMilan 3 Gondok o PÁÉV-nél © Munkaszervezés és munkafegyelem Múlt — és jeleni: alul a pince odúk, ahonnan a lakók a hatszin­tes, csupa napfény' csupa erkély lakásokba költöztek. (Nagy Iván felvétele) Húszéves a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége Ünnepi gyűlésen emlékeztek meg az évfordulóról »At építőiparban a munka kö­zéppontjában a nagyberuházások tervszerű megvalósítása, gyorsí­tott befejezése, a lakásépítési előirányzat teljesítése álljon.” (Az MSZMP KB 1975. július 2-i határozatából.) Nos, igen, a kooperáció. Sajnos, ma még nem olyan, amilyennek, megkívánná a tár­sadalom, a népgazdaság érde­ke. Ha a tervezőt, a beruházót és a kivitelezőt egy képzelet- beid háromszög egy-egy csú­csának vesszük, és tudjuk, hogy két csúcs — két pont — között a legrövidebb út mindig az egyenes, akikor azt kell lát­nunk, hogy itt olykor bizony csődöt mond a matematika. A társadalmi érdeket háttérbe szorítják a csoportérdekek, s a minőségi hibák láttán egymás­ra mutogatnak, egymást okol­ják a közreműködők. A kivi­telező a tervezőt hibáztatja, mert késve szállította a terv­dokumentációt, menet közben többször módosította a tervet; a tervező a beruházót vádolja, mert nem határozta meg pon­tosan, hogy mit kíván, és elké­sett a beruházás előkészítésé­vel, a munkaterület biztosítá­sával. A tervező és a beruházó együttesen szidja a kivitelezőt, mert túllépi a határidőket és mert munkája ellen sok a mi­nőségi kifogás. Egymás hibáztatása helyett — tanácsolta augusztusi ülé­sén a Pest megyei párt-végre­hajtóbizottság — törekedjenek egészségesebb, szorosabb együttműködésre, és ki-ki ön­kritikusabban elemezze saját munkáját, saját mulasztásait! Múlt és jelen Napfényben fürdenek az ab­lakok a váci Földvári téri la­kótelepen. A házak között gye­rekek játszanak, otthonosan, mintha itt születtek volna. Vának, persze, „bennszülöttek” is, de sokan zsúfolt, egészség­telen lakásból költöztek ide szüleikkel. A telep szélén álló házba például azok kerültek, akik a szomszédos, öreg ma­lom sötét,« dohos kamráiban laktak azelőtt. Jelképnek is beillik: múlt és jelen. Sietve megörökítjük, hiszen nemsokára eltűnnek a pince- odúk, csupa napfény, csupa er­kély új ház épül a helyükön. — A korszerű építési tech­nológiákban úgy kapcsolódnak egymásba a műveletek, mint a láncszemek — mondja B. Ko­vács András, a vállalat lakás- építési csoportvezetője. — Hoz­zájárul ehhez a szakosítás is. Ennek a darunak a munkából való gyakori 'kiesése ezért nem­csak itt okoz problémákat, ha­nem más munkahelyeinken is. Egy példa: mivel itt az M— 1-es épület alagútzsaluzása el­húzódik, félő, hogy egyidőben lesz majd igény a különböző szakipari munkákra- — a fes­tésre, tapétázásra, burkolásra — a gödöllői A—9-es és A1- 10-es épületen, a szentendrei Felszabadulás lakótelepen és itt, az M—1-esen. Más veszély is fennáll: ha nem tudunk vé­gezni idejében a falazással, és beáll a tartós esőzés, a nedves, hűvös időben nem dolgozhat­nak a tetőszigetelők, a bádogo­sok, nem szárad a tapéta, nem köt a ragasztó a padlóburko­lásnál, megdermed a grabo- padló, és így tovább. Igaz, er­re való az építkezések téliesí- tése: az épületek fűtése. Ám nem tudjuk mindenütt bekap- -csolni a központi fűtést már a »'„aki pari munkák idejére, az olajkályhák fűtőanyagával pe­dig takarékoskodni kell. — Ezek szerint itt, a Föld­vári téren adósak maradnak 65 lakással az idén? Ha csak csoda nem történik?... Bíró Béla művezető határo­zottan szól közbe: — Rajta leszünk, hogy tör­ténjék! Vannak szocialista bri­gádjaink, van pártszerveze­tünk és van — kongresszusi munkaverseny... Szocialista szerződés Néhány száz méterrel ar­rébb megnézzük a váci műve­lődési központ építkezését. A munka szorgosan, jó ütemben folyik, mégis meghökkenek, amikor megtudom, hogy a de­cember 31-d határidőt lerövi­dítve, már december 8-án át akarják adni műszakilag az épületet. Vác, a 900 éves város ugyanis ekkor ünnepli felsza­badulásának 31. évfordulóját. Még egyszer végigpásztázom tekintetemmel a köralakú szín­házterem, az előcsarnok, a színpad, s a szakköri és klub- helyiségek munkálatait, mi­előtt kimondom: lehetetlen; ha ez elkészül december 8-ra, megeszem a kalapomat! Várszegi Béla építésvezető azt mondja, két eset van: vagy elkészül — vagy elkészül. — Vállalatunk dolgozói a pártkongresszus tiszteletére tették ezt a felajánlást. Ehhez később szocialista szerződéssel csatlakoztak a Pest megyei Ta­nács Tervező Vállalatának, a Pest megyei Beruházási Válla­latnak és a hét alvállalkozó­nak a dolgozói. Remélem, ők sem hagynak cserben bennün­ket Barna Márton, a PÁÉV párt­bizottságának titkára elége­dett az aznapi tempóval: reg­gel 9 óra tájt már járt itt, ak­kor még homokbuckák voltak az egyik nagy, földszinti te­remben, Délután háromra Ho- licza Pál és Jánvárí Péter szakmunkás, Tamási Tibor be­tanított munkás és négy szak­munkástanuló éppen végzett a padlóburkolással: 110 négy­zetméter pirógránit-kockát raktak le! Ha minden így megy tovább — mondja — ve­hetem a mustárt a kalapom­hoz. Meglátjuk. Feljebb a mércét Bárhonnan indul is a beszél­getés, a végállomás mindig ugyanaz: a munkaszervezés, a munkafegyelem. A kettő kö­zötti összefüggést teszi nyil­vánvalóvá a dolgozók ösztönös védekezése is: „Azt észreve­szik, ha az ember késik pár percet vagy munkaidőben reg­gelizik, da ha nincs cement vagy nem érkezik idejében a daru, azt bezzeg senki sem ve­szi észre?!’’ — Így fogalmaznak a mun­kások, s nekünk ezt még akkor is meg kell szívlelnünk, ha ab­ban nincs igazuk, hogy a ce­menthiányt vagy a daru késé­sét nem vesszük észre — mondja a pártbizottság titkára. — Nincs mese: a szervezet­lenség, az anyaghiány — de­moralizál. Nemcsak úgy, hogy bocsánatos bűnné oldja a ké­sést, a lógást, hanem rábírhat még a technológiai fegyelem megsértésére is. Pláne, ha a középszintű vezető szakmai felkészültsége sem megfelelő. Ilyenkor fordul aztán elő, hogyha késik a radiátorszállít­mány, előbb tapétáznak, aztán szerelik a központi fűtést. Meg Is lehet nézni azt a tapétát! Az igazság kedvéért hadd mondjuk el, hogy az utóbbi másfél-két évben már sor ke­rült néhány fegyelmi eljárás­ra — még leváltásra, sőt, elbo­csátásra is —, nem úgy, mint azelőtt. Ám a továbblépés ér­dekében a jövőben még igé­nyesebbnek kell lenniük. He­lyes, hogy az eddiginél is töb­bet várnak, követelnek a kom­munistáktól, a KISZ-esektöl és a szakszervezeti műhelybizott­ságok tagjaitól —, helyes, de nem elég. Következetes szi­gorral kell számonkérni min­denkitől a munkaidő-kihaszná­lást és a technológiai fegyel­met. Nagyobb igényeket kell támasztani a szocialista brigá­dokkal szembe hí különösen a magatartást, az erkölcsi nor­mákat illetően. Nem «zabad lemondani a két műszak beve­zetésének igényéről, ellenkező­leg, legalább a házgyári tech­nológiánál meg kell teremte­ni a bevezetés lehetőségét. Minden eszközt igénybe kell venni a tervezőkkel és a beru­házókkal való legszorosabb együttműlcödés megteremtésé­re, az érdekek egyeztetését szolgáló konzultációiétól a szo­cialista szerződésekig. A PÁÉV kilábalt a négy év­vel ezelőtti hullámvölgyből; de ez nem elég«! valamivel mindig feljebb kell rakni a mércét. Nyíri Éva Befejeződött a Magyar Tu­dományos Akadémia és az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi Intézete szervezésében hét szocialista ország — Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, Mongó­lia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió — társadalomtudósainak rész­vételével rendezett nemzetközi konferencia, amelyen Kuba képviselője megfigyelőként vett részt. A Budapesten megtartott plenáris ülés után a tudósak A Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumban Nemeslaki Ti­vadar miniszter és Méhes La­jos főtitkár vezetésével, meg­beszélést tartott a minisztéri­um és a vasasszakszervezet vezetősége. Áttekintették az MSZMP Központi Bizottsága 1974. de­cemberi határozatának végre­hajtását, s megállapították, hogy az idén az első három­negyed évben lendületesen fejlődött a termelés, javult a termelés gazdaságossága és mind a szocialista, mind a tő­kés export bővült. A miniszté­riumi intézkedések hatására a vállalatoknál csökkentek a fe­A szocialista országok igaz­ságügyi minisztériumainak képviselői a csehszlovákiai Trencsénteplicben értekezletet tartanak a környezetvédelem jogi szabályozásának időszerű A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége fennállásának 20. évfordulóját ünnepli. A nemzetiségi szövet­ség 1955 őszén alakúit meg, azóta szervezi a hazánkban élő, csaknem negyedmillió né­metajkú kulturális életét, fej­leszti anyanyelvi műveltségét, őrzi és ápolja haladó hagyo­mányait, tevékenykedik a párt nemzetiségi politikájának gya­korlati megvalósításáért. Az évforduló alkalmából a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa, a Kulturális Minisztérium és a német szövetség egész­napos ünnepségsorozatot ren­dezett szombaton a legna­gyobb nemzetiségi megye szék­helyén, Pécsett. Részt vett az ünnepségen dr. Gosztonyi János oktatási ál­lamtitkár, Pozsgay Imre kultu­rális miniszterhelyettes és Herczeg Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának alosz­tályvezetője is. Ugyancsak je­len volt Gerhard Remert, a Német Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete. Dr. Krauth Jánosnak, a szö­vetség elnökének megnyitója után dr. Nagy József, a Bara­nya megyei pártbizottság első titkára méltatta az évforduló jelentőségét. Hangsúlyozta: a párt alapvető feladatának tar­totta és tartja a lenini nemze­tiségi politika következetes megvalósítását. Ennek köszön-'1 hető, hogy a XVIII. század óta hazánk területén élő németaj­kú emberek ma minden tekin­tetben egyenrangú tagjai szo­cializmust építő társadal­munknak. R éger Antal országgyű­lési képviselő, a szövetség főtitkára német nyelven em­lékezett meg a társadalmi szervezet húszéves műkö­déséről. A nemzetiségi test­vérszövetségek nevében Such János, a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára köszöntötte a ju­biláló szövetséget. Az ünnepsé­gen kitüntetésben részesült a szövetség hat kiváló aktivistá­ja — köztük dr. Wild Frigyes nyugalmazott főtitkár, aki a Tihanyban folytatták a tudo­mányos vitát, az általános és különös dialektikájáról a mai világforradálmi folyamatban. Emellett két szekcióban foly­tattak eszmecserét a közös ku­tatásokról, a kollektív kiadvá­nyokról. A hét szocialista ország tár­sadalomtudósaiból álló Nem­zetközi Akadémiai Probléma- bizottság tervet fogadott el, amelyben meghatározták a kö­vetkező öt esztendőben a kö­zösen kutatandó témákat. kete fémkészletek. Mindehhez hozzájárultak a kongresszusi és felszabadulási munkaver­seny eredményei. A kohó- és gépiparban dol­gozók életszínvonala jelentő­sen növekedett, javultak a munkakörülmények — állapí­tották meg a tanácskozás résztvevői. A kohó- és gépipari minisz­ter ezután tájékoztatta a szak- szervezet vezetőit a következő ötéves terv célkitűzéseiről. A szakszervezet főtitkára a mi­nisztérium vezetőit tájékoztat- j ta a vasasok 26. kongresszusá­nak előkészületeiről. kérdéseiről és a jogi szabályo­zás összhangjáról. A megbe­szélésen dr. Szilbereky Jenő igazságügyminiszter-helyettes vezetésével piagyar delegáció vesz részt. Munka Érdemrend arany foko­zata kitüntetést kapta — és miniszteri elismerést kapott négy nemzetiségi együttes. Az évforduló alkalmából a német nemzetiségi lakosság életét és népművészetét bemu­tató kiállítást rendez tele.------- Együttesen ------­N em csak küldöttei révén volt jelen a tegnapi bara­nyai jubileumi ünnepségen Pest megye, hanem érzelmileg, gondolatban is együtt ünnepelt. Me­gyénk társadalmának ugyanis — éppúgy, mint az egész országénak — sajátos arculatuk mellett is szerves, egyen­jogú résiét alkotják a nemzetiségek. Köztük a német­ajkú dolgozók, akik a legnagyobb számot teszik ki közülük. Jólesöen gondolunk arra, hogy még a jelenlegi szö­vetség, illetve elődjének megalakulását megelőző idő­szakban, az országban elsők között alakultak szerve­zett németajkú csoportok a megyénkben, élve népköz- társaságunk — akkor még új — alkotmányából adódó lehetőségekkel. Az első Békés megyei ún. német kultúr- csoportok ma már szinte történelmi jelentőségű műve­lődési körútját követően — 1951—1952-ben — alakult meg a püisvörösvári, a szigetszentmártoni kultúrcsoport is, hogy azóta folytassák a megkezdett munkát. Tulaj­doniképpen maga a most húsz éve megalakult szövetség is (mely akkor a Magyarországi Német Dolgozók Kul­turális Szövetsége nevet viselte) kulturális, művelődési ténykedésre jött létre, s csak a későbbiek folyamán bon­takozott, terebélyesedett, teljesedett ki munkájának, létének mai tartalmáig. A Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetsége- napjainkban már — minit az 1973-as országos kongresszuson jóváhagyott alapszabály kimondja — „a magyarországi német nemzetiségű ma­gyar állampolgárok alkotmányos nemzetiségi jogait és érdekeit képviselő önálló társadalmi szervezet. Alap­vető célja, hogy politikai és kulturális szervező, illető­leg nevelő munkával serkentse a német nemzetiségű ál­lampolgárok részvételét a szocializmus építésében, se­gítse őket anyanyelvűk használatában és tanulásában, saját kultúrájuk megőrzésében és ápolásában. Céljai elérése érdekében a szövetség az MSZMP politikája alapján, a Hazafias Népfront politikai tevékenységének keretében, más társadalmi és állami szervekkel — kü­lönösen a tanácsokkal — együttműködve munkálko­dik”. Hosszú — s tegyük hozza — nem mindig töretlen volt idáig az út, noha a magyarországi németek több­sége sohasem alkotott idegen testet a magyar társada­lomban. Jó kétszáz esztendeje, a XVIII. században ván­doroltak hozzánk az első telepesek, s hamarosan azo­nosultak új honfitársaikkal. Az 1848-as szabadságharc­ban már jelentős tömegeik álltak a forradalom zász­laja alá. Jogos büszkeséggel emlékeztet rá a most jubi­láló szövetség, hogy a szabadságharc leverése után Haynau kiáltványában ezt írta: „A császári párt szá­mára kegyetlen csalódást jelentett, hogy azok, akik nyel­vükben, szokásaikban németek, részt vettek egy magyar köztársaság chimériukus épületének építésében.” Gon­dolhatunk a későbbiekben a német szakmunkások sze­repére a magyarországi szocialista munkásmozgalmak­ban, s a Tanácsköztársaság széleskörű támogatásában. Szomorú, hogy a hitleri propaganda egy részüket a nagynémet náci eszmék szolgálatába állíthatta, amiért természetesen következmények sújtották őket. Sajnos, helyenként előítélet, elfogultság is támadt.. E körülmé­nyek átmenetileg a németajkú dolgozók részleges visz- szahúzódásához is vezettek, de az évek során, a kiala­kuló szocialista társadalmi viszonyok folytán ez mind­inkább megszűnt. Most, 1975-ben, amikor a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének 20 esztendős jubi­leumát ünnepeljük, akkor olyan nemzetiségről szólha­tunk, amely ismeri és helyesen értékeli saját helyzetét, egyenrangú állampolgárokként ápolják tagjai a barát­ságot a magyar néppel, az itt élő más nemzetiségiek­kel, támogatják a szocialista építés politikáját, miköz­ben őrzik, terjesztik nemzeti hagyományaikat is. A magyarországi németek politikai, kulturális és társadalmi fejlődésében igen nagy szerepet játszott a most húszesatendős szövetségük, megfelelően élve mind­azokkal a lehetőségekkel, melyeket az alkotmány szel­lemében a a párt és a kormány politikája biztosít. Ami­kor e szövetség 1955. októberben megalakult, nyomban hatékony segítséget kapott az illetékes pártszervektől, a Hazafias Népfronttól, minisztériumoktól, tanácsoktól, és ez a támogatás, együttműködés kölcsönösen meg­nyilvánul mind a mai napig is. Ennek alapvető felté­telét az az elv teremti meg, amely szerint a nemzeti­ségi politika szerves rééze a párt általános politikájának és a nemzetiségi feladatok nem külön platformon kerül­nek megoldásra, hanem együttesen az egész magyar tár­sadalom előrehaladásával. A hazai németajkú lakosság képviselői nemcsak saját szervezetükben tevékenykednek, hanem helyet kapnak képességeiknek, tudásuknak, munkájuknak meg­felelően a közélet, a társadalmi élet minden fórumán, itt Pest megyében is. Külön öröm, hogy a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetségének főtitkárát, Réger Antalt éppen a mi megyénkben, a szentendrei já­rás 25. körzetében választották országgyűlési képviselő­nek. Egyébként e járás mellett a budai és a váci az, amelyben a legtöbb németajkú lakos ól megyeszerte, a mintegy 14, nagyrészt németlakta községet figyelembe véve. Ä megyében 16 óvodában folyik német anya­nyelvű foglalkozás is és németet mint anyanyelvet ta­nítják 18 általános iskolában. (Országosan az előző szám mintegy 50-et, az utóbbi 156-ot tesz ki.) Sorolhatnánk még a kulturális tevékenység és a közművelő munka sokféle szálait a németajkúnk között, így — a lapunk­ból is időről időre jól ismert — nemzetiségi fesztivá­lokat, svábbálokat, tánccsoportok, énekkarok munkáját, vagy az idén tavasszal lezajlott sikeres nyelvápoló és tehetségkutató versenyt a német lakosság között. Ugyan­csak jóleső, hogy a tegnapi baranyai jubileumi ünnep­ségen is Pest megyeiek, a Hazafias Népfront solymári férfikara adott elő német népdalokat. A mostani megemlékezés — amint az lenni szo­kott — az eredmények, a megtett út felmérése is volt, de valójában több ennél: kötelezettségvállalás. Arra, hogy magyar, német és más ajkúak egyenlő jogokat él­vezve szocializmust építő hazánkban, továbbra is együt­tesen dolgoznak a közös boldogulásért. L. Z. (Vége) Befejeződött a társadalomtudósok nemzetközi konferenciája Vasasok közös problémái Minisztérium és szakszervezet tanácskozása Jog és környezetvédelem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents