Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

“^-MdaP 1975. SZEPTEMBER 21., VASÄRNAP Sokan jelentkeztek divatos pályákra Tanévnyitó után a jubiláló szakmunkásképzésről Október közepén napirendre tűzi a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága a 25 éves szakmunkásképzés helyzetét, problémáit, eredményeit. A megyei tanács művelődési osztályán Popp Miklós, a szak­munkásképzési csoport vezető­je adott tájékoztatást az idei tanévkezdésről: — Szeptember 1-én Pest megye 16 szakmunkásképző in­tézetében ismét megkezdődött az oktatás. A tíz ipari, négy mezőgazdasági és két kereske­delmi ésf vendéglátóipari szak- középiskolában idén mintegy 7 ezer diákot tanít a 164 szakok­tató és az elméleti szaktárgya­kat előadó 203 pedagógus. Kevés a kertészjelölt — A jelentkezések és a fel­vételek a szokásos rendben hajlottak, bár az immáron ha­gyományos hiányszalcmák is­mét sok gondot okoztak az in­tézeteknek. összesen 2750 ta­nulót vártak az intézetek, de száz diák padja üresen ma­radt. — A tervezett létszámtól messze elmaradt a jelentke­zők száma például az óntö- munkás szakmában. Erre a hi­vatásra 40 fiatal munkásjelöl­tet vártak és csak tízet sike­rült felvenni, annak ellenére, hogy a 204-es számú váci ipa­ri szakmunkásképző iskola pe­dagógusai mindent megtettek: megpróbálták meggyőzni azo­kat a fiatalokat, akiket képes­ségeik alkalmasabbá tesznek erre a szakmára mint más — esetleg népszerűbb — munká­ra. — Hasonló a helyzet a je­lenleg ugyancsak kevésbé fel­kapott kertész szakmával is. Bár az igény nagy, a tervezett létszám (60 fő) ehhez képest kevés, mindössze 32 fiatal je­lentkezett szőlő-, gyümölcs- és zöldségkertésznek. — A divatos Szakmákra — például autószerelőnek, női fodrásznak — a tervezettnél jóval többen kérték felvételü­ket, ezért kénytelenek voltak az iskolák sokuk kérelmét el­utasítani. A problémát persze nem a gyerekek, hanem a pá­lyaválasztásukat sokszor irreá­lis igényekkel befolyásoló szü­lők meggyőzése jelentette... Több tanterem, új eszközök — Idén központi beruházás­ból nem épült új tanterem a szakmunkásképző intézetek­ben. A kiskunlacházi 222-es és a nagykátai 223-as iskolák .testnevelési gondjain enyhít azonban valamelyest a meg­épült két szabadtéri sportpá­lya. Most készül vállalati se­gítséggel és az iskola diákjai­nak pedagógusainak, társadal­mi munkájával a püisvörösvá- Ti 206-os sz. intézet új épület­szárnya. Négy tanterem, szer­tárak és kultúrterem kap majd itt otthont novemberre. — Üj épületbe költözött idén a ceglédi 203-as, intézet dabasi és szentendrei kihelye­zett részlege, valamint a váci Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakközépiskola, mely eddig albérletiben csak délután oktathatott. — Az idén mintegy 4 millió forintot fordít a tanács a ti­zenhat iskola • könyvtárának, oktatási eszközeinek, bútorza­tának fejlesztésére. Természe­tesen az egy intézetre jutó át­lagosan 240 ezer forintnyi ösz- szeget az iskolák saját szük­ségleteik szerint oszthatják be. — Talán a kevés jelentkező (még a demográfiai hullám­völgy hatásaként) is oka an­nak, hogy jelentősen csökkent az egy elméleti tárgyat okta­Milyen gyakran járnak mo­ziba a nézők, pótolja-e a tele­vízió a mozit? Ilyen és hasoftló kérdésre kerestek választ a Filmtudamányi Intézet mun­katársai. Hazánkban évente mint­egy 75 millió néző vált r .«i,, . mozijegyet, s ez annyit jélént, hogy — kü­lönböző gyakorisággal — négy­millió ember jár moziba. , Kiderült a felmérésből, hogy a városi filmszínházak kö­zönsége a televízió filmközve­tóikira jutó tanulók száma: míg két éve 48 diák jutott egy pe­dagógusra (jelenleg is ez az országos átlag), addig Pest me­gyében ez a szám most 35,4-re csökkent. Ugyancsak örvende-. tesen megcsappant azoknak az óraadó tanároknak a száma (133-ról 76-ra), akik nem ve­hetnek részt az intézetek tel­jes munkájában. Viszont keve­sen vannak a szakoktatók, akik a gyakorlati tárgyakat tanít­ják: országosan 39 tanuló jut egy szakoktatóra, míg me­gyénkben 44,5. Ezien a helyze­ten úgy. szeretnének változtat­ni. hogy több szakoktatót al­kalmaznak. Épülő kollégiumok — A szakmunkásképzés fej­lődéséhez nemcsak az iskolai körülmények, hanem a kollé­giumi helyzet változása is hozzájárul. Hétezer szakmun­kástanulónkból négyezer bejá­ró! Jövőre adjuk át a 202-es gödöllői és a 201-es dunakeszi intézetek egyenként 200 ágyas új kollégiumát Gödöllőn épül a tornaterem is. — Az eredmérfyek mellett bőven marad még feladat. Egyik legégetőbb tennivaló, hogy megszervezzék a bejáró tanulók szabad idejének kul­túráit eltöltését. Három inté­zet már tervbe vette, hogy sa­ját klubhelyiséget hoz létre. E törekvésüket a tanács erköl­csileg — és szükség szerint anyagilag is — támogatni fog­ja. V. G. P. Ütéseivel szemben előnyben részesíti a mozielőadásokat. A mozi elsőségét biztosít­ja az is, hogy a legújabb al­kotások szerepelnek a vász­non, továbbá, hogy választási lehetőséget ad a filmek között. Érdekes, hogy szembetűnően sokan említették: közönséggel együtt jobb filmet nézni, A filmszínházak mai látoga­tóinak pontosan kétharmada olyan nézőből áll, akik nagyon gyakran járnak moziba. Népszerű maradt a mozi Vezér űr, kapcsoljon az ötödik sebességre! Vérágas szemű, borostás ar­cú ’férfit vártam, mert mi­lyen lehet az ember egy át- virasztott éjszaka után? Keh­rer József HÉV dieselmoz- dony-vezető az a kivétel, aki erősíti a szabályt: amikor a közvágóhídi üzemegység fő­nöki irodájába lépett, ruga­nyos léptekkel mérte végig a szobát, mintha egy órával ez­előtt a vekker ugrasztottá vol_ na ki az ágyból. Frissen bo­rotvált, élénk tekintetű, ar­ca kisimult. Dieselre vágyott — Reggel hétkor tettem le h gépet Ráckevén. Megittam egy kávét, kicsit felrázott. Hol­nap reggelig még jut idő al­vásra. 12/24-es fordulószolgá­latba osztottak. Tizenhat évvel ezelőtt je­lentkezett munkakönyvével a Budapesti Közlekedési Vállalat személyzeti osztályán azzal, hogy szeretne dieselmotort ve­zetni. — Géplakatos a szakmám, eredetileg a Ganz-MÁVAG-ban tanultam. Abban az időben diesel-elektromos motorokat gyártottunk, s mozdonyo­kat vittünk le Záhonyig. A zárt műhely levegője után úgy éreztük magunkat tár­saimmal, mint a karámbői ki­szabaduló Csikók. Egyszerre hatan hagytuk ott a gyá­rat, s átjöttünk a HÉV-hez. Egyedül maradtam a csapat­ból. A létszámválságos idő­szakban 1968—1969 táján, amikor havonta 308 órát is tengelyen töltöttünk, a pénzt meg vékonyan mérték, sokan i kiléptek. A csepeli gyárakban helyezkedtek el, ki erre, ki arra. Latolgatom a korát. Szá­mításaim szerint 40 körül lehet, de jóval fiatalabbnak látszik. Erős, vállas termetű, szemét még nem keretezik ráncok. Azt mondja, lélek­ben KISZ-korosztályú, ugyanis az üzemegység 12 tagú ifjúsági brigádjának, a négyszeresen aranykoszorús Gagarin szocialista brigád­nak a vezetője. Kitűnő ered­ményeikért az idén elnyer­ték a vállalatnál a kiváló brigád címet, valamint a Budapesti KISZ-bizottság versenyében is első helyezést értek el. Nagylátószögii figyelem — Vonz a közösségi élet, gyermekként megszoktam, hogy társak között éljek: szüleim korán meghaltak és leánytestvéremmel intézet­ben, kollégiumban nőttünk fel. Megtanultam: a jól választott szakma, a ked­vünkre való munka olyan kincs, ami a nehéz helyze­teken is átsegíti az embert. Egy fajta boldogság az is, amikor a 170 tonna súlyú hatkocsis szerelvénynek ura lehetek. Nyolcvanöt tonppnyi utast viszek, érzem a felelős­séget. Egy pillanatra sem kalandozhatnak el gondo­lataim. Szemem a síneken, az úttesten, a járdáról lelépőkön. Egyszerre figyelem a váltó­kat, jelzőket és a műszerfa­lat is. Ez a nagylátószögű fi­gyelem kiterjed a házak ka­puira ... Nem szeretem az öngyilkosjelölteket. Persze, elkerülhetetlen, hogy egy mozdonyvezető pályafutása alatt elő ne forduljon ha­lálos baleset. Erről nem szívesen beszélünk, mert ha még hibánkon kívül is tör­tént, valahányszor szóba ke­rül, újból átéljük a megráz­kódtatást. Ekkora mozgó súlyt nem lehet pár (méteren belül megállítani, a vonatnak 300 niéter a fékútja. A brigádban 6enki sem okozott hibájából balesetet. Mótorvezetők, jegyvizsgálók, vonatvezetők, forgalmi szol­gálattevők tartoznak a gár­dába. Az újfelvételes, első te­lükre készülő motorvezetőket mindig a brigád tanítja be. Az üzemegység ünnepségeit ők szervezik, rendezik. Tel­jesítményük — a menetrend­szerűség betartása, üzem­anyag-takarékosság stb., — A jószándékú, humánus tartalmú alkotások fóruma MEGNYÍLT A III. KISPLASZTIKAI BIENNÁLÉ A képzőművészeti világhét tek a rangos seregszemle ren­dezésében, szervezésében, hoz­zájárulva ahhoz a végső cél­hoz, hogy a mű eljusson a művészetet igénylő és befo­gadó közönséghez. Csikszentmihályi Róbert Munkácsy-díjas Aréna című alkotása. TV-FIGYELÓ nyitányaként szombaton a Műcsarnok termeiben nyitot­ták meg a III. nemzetközi kis­plasztikái biennálét. Az ünne­pélyes megnyitón megjelent dr. Orbán László kulturális miniszter, dr. Kornidesz Mi­hály, az MSZMP KB osztály- vezetője, s ott volt politikái, kulturális életünk számos is­mert személyisége. Huszon­nyolc ország több mint száz alkotója mutat be mintegy fél­ezer művet a tárlaton, amely­nek megnyitásán a kiállító művészek hazája magyaror­szági diplomáciai képvisele­tének számos vezetője és tagja is ott volt. A biennálén Garamvölgyi József kulturális miniszter­helyettes mondott beszédet. — Szükségesnek tartottuk és tartjuk, hogy a világ külön­féle nemzeteit képviselő kép­zőművészeknek a különböző társadalmi rendszerekhez tar­tozó országok rokonvonáso­kat vagy eltéréseket mutató, de mindenkor jószándékú és humánus tartalmú alkotói tö­rekvéseinek közös fórumot teremtsünk, hazánkban — mondotta bevezetőül. — Szocialista társadalmunkban igen fontos és megtisztelő sze­rep jut a képzőművészeknek, s a kisplasztika ennek szerves, megbecsült ágazata. — Ez az impozáns méretű kiállítás — folytatta a minisz­terhelyettes —, igen gazdag, rendkívül sokszínű, sőt he­lyenként ellentmondásos ké­pet ad. A művekben rejlő művészi állásfoglalások üt­köztetése elősegítheti tisztán­látásukat, igazolhatja korunk haladónak ítélhető útjait, vagy előre figyelmeztethet a zsák­utcákra. — Biennálénk figyelemre méltó vonása hogy a közel­múlt értékes, lezárt életmű­veire is ráirányítja figyel­münket. Ferenczy Béni, Med- gyesi Ferenc művészetének be­mutatása után ez alkalomrtial Bokros Birman Dezső retros­pektív kiállítását láthatják az érdeklődők. A miniszterhelyettes végeze­tül elismeréssel adózott mind­azoknak, akik közreműköd­mindig százszázalék feletti, il­letve a normát nem lépik túl. Az öreg dieselekre úgy vi­gyáznak, mintha sajátjuk len­ne. Várakozási időben tisz­títják, karbantartják, a kocsi­színek dolgozói példaként em­legetik őket. — Szíve van a motornak. Némelyik utas, ha attól tart, hogy nem ér oda műszakkez­désre, felkiált a vezetőfülké­be: Vezér úr, kapcsoljon az ötödik sebességre! Csak azt tudom kihozni a gépből, ami benne van. Képtelen vagyok elviselni fájdalmas bőgését. Finoman kell bánni vele, fo­kozatosan ráhúzni a gáz­kart, mert megbokrosodik, s lefekszik a pályára. Az enge­délyezett sebesség 50—60 ki­lométer, óránként. Függ az időjárástól a fékberendezéstől •is, most a vonalátépítés is las­sít. Találkozás az árammal — Jövő áprilisra Tököltől egészen a végállomásig vil­lamosítva lesz a 41 kilométe­res ráckevei pálya. Mint die- selmozdony-vezető nem dol­gozhat tovább ... ? — Október 15-től a többi dieselessel együtt modernizá­lom magamat: villamosmoz- dony-vezető tanfolyamra já­runk. Kényelmesebb, tisz­tább, üzembiztosabb munka lesz. Bár idegenkedem tőle. Ipari tanuló koromban volt egy szerencsés kimenetelű talál­kozásom az árammal. Vas­lemezt vittem a szerelőmű­helybe, megcsúsztam az ola­jos padlón, hogy el ne vá­gódjak, ösztönösen belemar­koltam a felettem levő ve­zetékbe. Fogva tartott. Ügy szedtek le róla. Szóval mi már bemutatkoztunk egymás­nak, ezért talán óvatosabb le­szek, mint más. Esze ágában sincs megválni a pályától. A sziget szépsé­gei, az erdők, akácosok illa­ta, a virágos állomások, a Micsoda két nap! A fel_ kiáltójelet ne tessék félreérte­ni: itt most elismerést jelent. Csütörtök, péntek rendkívüli két nap volt a televízióban, mostanában nem is emlék­szünk hasonlóra. Üj, fontos sorozatok, akciók kezdődtek, olyan műsorok zsúfolódtak össze, amilyeneket máskor he­tekig sem látunk. Nemcsak a mennyiség, ez a szinte már-már pazarló gaz­dagság és változatosság volt azonban kivételes, hanem a színvonal is. Természetszerű­leg nem minden műsor emel­kedett az átlag fölé — sőt olyan Is volt, amelyik alatta maradt —, mégis, ebben a két napban láthattuk az utóbbi idők — azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, az utóbbi eszten­dők — legjobb, legizgalmasabb tévéfilmjét, Gorkij Áruló cí­mű kisregényének kitűnően sikerült adaptációját, amely mihtegy feltette a koronát a pénteki-csütörtöki különleges összeállításra. De az ehhez nem mérhető műsorszámok között is több horgásztanyáik a sima víztü­kör partján és az utazók ro- konszenve is naponta szoro­sabbra kötik az érzelem szá­lait. Akiből kevés egy Javulnak a munkakörülmé­nyek, épp beszélgetésünk alatt említette Cziráki János üzem- egységvezető, hogy október 1- től 210 óráról 200-ra csök­kentik a munkaidőt. Kehrer József átlagkeresete 4000 fo­rint körül van. Az évek so­rán kivívta vezetői és mun­katársai elismerését. Olyan embernek tartják, akiből ke­vés egy. A brigádvezetői tisztség mellett pártfunkciót tölt be; vezetőségi tag, öt alapszervezetet ■ patronál, részt vesz üléseiken, ellen­őrzi a gazdasági vezetők be­számoltatásait, figyelemmel kísérve a párt szerepét a termelés irányitásában. — Nem érek rá unatkoz­ni, sokan pedig azt hiszik, magányos vagyok. Jól érzem magam az otthoni csendben. Olvasok, egy brigádtagunk a Kossuth Kiadó könyvterjesz­tője. Törzsvásárlónak számí­tok. Jártam külföldön, Ber­linben, Stockholmban, az éves programjaimból nem marad ki az üdülés; az idén Hajdúszoboszlón igyekeztem megszabadulni a reumától. Most már a villamosításig féllábon is kibírjuk. Az uta­zók nem sokáig csúfolják di­dergő vonatnak a ráckevei szerelvényeket. Ha erős volt a tél, elég sokat fagyoskod- tunk három fordulóban a szol­gálati idő alatt. — Autótulajdonos? — Nem, és nem is gyűjtök rá, épp eleget utazom. Örök­lakásra szeretnék befizetni a vállalat társasházépitési szö­vetkezetébe. mert az idő fe­lettem is eljár, s talán még­sem maradok egyedül ... Horváth Anita figyelemre méltóan érdekes adást élvezhettünk. Mindenek­előtt a Balmazújvárost bemu­tató Falu a Hortobágy szélén című négyrészes dokumen­tumfilm első felére gondolha­tunk, amely valóságos felfe­dezés erejével hatott. Nem időzve mosta K. Nagy Magda és Major Sándor formailag egyébként kissé nyers, dara­bos riportjának több fontos részleténél, két dolgot emlí­tünk csak. Ki tudta például, hogy a szervezkedő balmazúj­városi parasztok a század ele­jén országos pártot alapítottak, s hogy nem sakkal később a falu asszonyai nemzetközi te­kintélyű nőmozgalmat hoztak létre? Másnap a Vallomások a XX. századról című riportban a Döme Piroskát bemutató in­terjút láthattuk. Ezt az adást sem lehetett kihagyni: a nem­rég látott érdekes tévéfilrn, az Asszony a viharban — hogy mást ne mondjunk — önma­gában érdeklődést keltett a szerző iránt. S mint általában, pénteken is változatos, eleven, — a do­hányosok, nem dohányzók vi­tájában pedig kezdeményező — volt a Jogi esetek most is színes összeállítása. Végül ebben a két napban kezdődött — még nem lehet megmondani, népszerűvé váló új közönségfilm lesz-e, i— a Strauss családot bemutató nyolcrészes angol sorozat is. Vonz vagy taszít? A Nyi­tott könyv című adásnak — mint köztudomású — az a cél­ja, hogy egy-egy könyvújdon­ság iránt érdeklődést keltsen. Kertelés nélkül megmondhat­juk, hogy a pénteki adás ezt a célját pem érte el. Fekete 'Gyula szép regénye, a Mézes­hetek, annyira lerövidítve, le­meztelenítve került a nézők elé, hogy csontvázszerűségé­ben minden igazi érdekességét elvesztette, s a feldolgozás in­kább elijesztette, taszította a nézőket a regénytől, mint ér­deklődést keltett volna iránta. Vagy jóval több időt kellett volna erre a regényre fordíta­ni, vagy egészen más módon vinni a képernyőre. Az élet­teljes részletek kihagyásával a Mézeshetek figurái, gondo­latai puszta sémává váltak, és a tévéjáték szinte semmit sem adott vissza az eredeti mű erőteljes atmoszférájából. Vitathatatlan, hogy a színé­szi alakítások is főképpen ezért nem hatottak hitelesnek. A tehetséges Hűvösvölgyi Ildi­kó a főhős szerepében — a részletek hiánya miatt —, egész egyszerűen nem tudott mire támaszkodni, s külsősé- ges eszközökkel, üres lelken- dezéssel próbálta a figura bel­ső örömét kifejezni. Sikertele­nül, amiképpen partnere, Téri Sándor sem volt képes a váz­latos anyagból életteljes alakot formálni. Mindebben csak egyetlen vi­gaszunk lehet. A kudarc oly nagy — Hintsch György ren­dező kudarca is —, hogy re­mélhetjük, hasonló esetekben más módszert választ a tévé az új regények bemutatására. Csontos Magda á t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents