Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

1975. SZEPTEMBER 19., PÉNTEK A csehszlovák sajtó napján A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövetsége a csehszlovák sajtó napja, vala­mint a Rudé Právó megalapí­tásának 55. évfordulója alkal­mából csütörtökön filmkoktélt rendezett. , A vendégeket dr. Václav Moravec nagykövet kö­szöntötte. A filmkoktélon be­mutatták a Csehszlovákia tegnap és ma című filmet, amely az ország utóbbi 30 esz. tendőben elért fejlődését mu­tatja be. A koktélon megjelent Fo­dor László, az MSZMP KB agi- tációs és propagandaosztályá- nak helyettes vezetője és Pál­ig József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnö­ke. Megkezdődött valamennyi őszi termény Pest megyében a kukorica jelenti a legnagyobb feladatot A minisztérium irányítása alá tartozó ágazatok tevékeny­ségéről, az időszerű mezőgazda- sági munkákról s az őszi ter­méskilátásokról tájékoztatta a sajtó képviselőit csütörtökön dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. Elmondta, hogy az idén a mezőgazdaságnak szinte minden ágazatában emel­kedett a termelés színvo­nala, bizonyos területeken azonban elmaradást tapasztaltak: a kedvezőtlen időjárás miatt pél­dául kevesebb gabona termett Jogászok cs művelődéspolitikusok a tavalyi költségvetésről Két országgyűlési bizottság ülése Tegnap délelőtt _ a Parla­mentben dr. Ortutay Gyula el­nökletével ülést tartott az or­szággyűlés kulturális bizottsá­ga. A tanácskozáson — ame­lyen részt vett Raffay Sarolta az országgyűlés alelnöke és Madarasi Attila pénzügyi ál­lamtitkár is — a képviselők az államháztartás tavalyi zár­számadását elemezték. Ezen- belül tüzetesen vizsgálták az Oktatási, a Kulturális Minisz­térium, a Magyar Tudományos Akadémia, az OTSH, a Ma­gyar Rádió és a Televízió ki­adásainak, illetve bevételeinek egyenlegét. A vita előtt szóbe­li tájékoztatást adott a képvi­selőnek dr. Garamvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhelyet­tes, dr. Marczali László kultu­rális miniszterhelyettes Cso­mó István, az MTA főosztály­vezető-helyettese és dr. Szat­mári István az OTSH elnökhe­lyettese. A vitában felszólalt Káli Ferenc, Varga Zsigmond, tlr. Király István, Horváth Miklós, Gyurkó László, Petro- tács Emil, dr. Guba Sándor, Géczi János és dr. Csendes Béláné országgyűlési képvise­lő. Az országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottsá­ga dr. Gorída György elnök | vezetésével megtárgyalta, rész- j letes jelentések alapján ele­mezte az Igazságügyi Minisz­térium, a Legf elsőbb Bíróság, I illetőleg Ügyészség tavalyi te­vékenységét, valamint a taná­csok múlt évi költségvetésének végrehajtását. Dr. Korom Mi­hály igazságügy-miniszter adott először tájékoztatást a tárca munkájáról, majd dr. Szakács Ödön a Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Szíjjártó Károly legfőbb ügyész tájé­koztatta a képviselőket. A ta­nácsokkal kapcsolatosan pedig dr. Villányi Miklós pénzügy­miniszter-helyettes. A tanács­kozáson részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke és Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhe­lyettese. A vita során nem fu­karkodtak a képviselők az elis­meréssel, de a kritikával sem. Teljesen egyetértettek a kép­viselők azzal, hogy a tanácsok gondjaira bízott épületvagyon jelenlegi karbantartási helyze­te tarthatatlan. Többen hangot adtak annak, hogy Vajon a ta­nácsok működtetni tudják-e majd a társadalmi munkában épült bölcsődéket, óvodákat és iskolákat. A vitában részt vett dr. Nezvál Ferenc, dr, Bodo- gán János, Szűcs Gábor, Barta László, dr. Antálffy György, dr. Földvári József, dr. Mátay Pál, S. Hegedűs László, (Pest megye 24., szentendrei válasz­tókörzet), Győré Sándor (Pest megye 9., abonyi választókör­zet, és Simaházi Sándor kép­viselő. a vártnál, s néhány zöldségfé­le termése is elmaradt a vá­rakozástól. ' Ahhoz, hogy az idei prog­ram — a mezőgazdaság ter­melési értékének 3—4 százalé­kos, az élelmiszeripar terme­lésének 4,5 százalékos növeke­dése — megvalósuljon, igen sok feladattal kell megbirkóz­ni a következő három hónap­ban: 2,1 millió hektár kapás és egyéb szántóföldi növény termését, továbbá 3 millió ton. na zöldséget és gyümölcsöt kell betakarítani, 1,6 millió hektárt kell előkészíteni az ősziek alá és 2,3 millió hektáron elvégez­ni a mélyszántást. A minisztérium megítélése szerint a gazdaságok alaposan fölkészültek az őszi mun­kákra. így ‘ történt Pest megyében is, ahol a 80 ezer hektárnyi ku­korica betakarítása állítja a legnagyobb feladat elé a gaz­daságokat, amellett 4982 hek­tár cukorrépát kell fölszedni — e növény termőterülete 50 százalékkal nagyobb a tava­lyinál —, 1150 hektárról sze­dik a káposztát, 1000 hektár­ról a sárgarépát, 200—200 hek­tárról a hagymát és a zellert, s hogy a gyümölcsökről is es­sék szó: több mint 1800 hek­tár őszi alma, 300 hektár kör­te és 340 hektár szilva termé­sét kínálják a nagyüzemi te- lepítvények. Egyre több felé kezdik szedni a szőlőt, las- san-lassan — 23 000 hektáron terem a megyében — itt a szüret ideje. Az esős idő meg- csappantotta a szőlősgazdák reményeit, sok helyütt rohad­nak a fürtök, s emiatt a kívá­natosnál korábban kell kezde­ni a szüretet. A következmény: közepes termés, gyenge minő­ség. Bejelentette az államtitkár, hogy az előző évihez képest javultak a munka anyagi, mű­szaki feltételei. Az őszi beta­karításhoz azonban így is igen sok munkáskéz kell, célszerű mozgósítani a nyugdíjasokat, a diákokat, egyszersmind jó munkafeltéte­leket kell teremteni a kisegí­tőknek. Egyébként valamennyi őszi termés betakarítása meg­kezdődött, a munka üteme megfelelő. Gondok a FÁÉV-nél © Működési körzete „Az építőiparban a termelé­kenység növekedése érje el az 1974. évit, javuljon a munka mi­nősége, csökkenjen a nagyberu­házások kivitelezési ideje.” (Az MSZMP KB 1974. december 5-i határozatából.) A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat négy évvel ezelőtt olyan hullámvölgybe került, hogy esztendőkbe tel­lett, amíg — új gazdasági és pártvezetéssel — sikerült ki­lábalnia. Pontosabban: meg­indult a felfelé vezető úton. Ezt az utat még ma is ká­tyúk, buktatók nehezítik, mégis reméljük: jó irányba vezet. Áll a daru, áll Az építőiparban nein az előző évhez viszonyítják a fej­lődést, hanem az előző ötéves terv befejező esztendejéhez. Eszerint a PÁÉV termelési értéke az 1970. évi 454,7 mil­lió forintról ez idei év végéig várhatóan 573 millióra — 126 százalékra — növekszik; az egy munkásra jutó építőipari termelés ugyancsak lényege­sen több; végül az akkori 450 lakással szemben az idei évi terv 1046 lakás felépítését irányozza elő. Ebből az I. fél­évben 300, a mai napig 408 lakást adtak át. És itt mindjárt érdemes megállni. Ezt teszi az Építőipari Gé­pesítő Válalattól bérelt daru is, a váci Földvári téri új la­kótelep M—1-es épületénél: áll. Délután fél egykor, mun­kaidőben. — Megint elromlott?! — kérdi Barna Márton, a PÁÉV pártbizottságának titkára Bíró Béla művezetőt. Az sem lenne éppen cso­da, hiszen legutóbb is két hó­napig volt hasznavehetetlen. Pedig — azt mondják — örökké javítják-bütykölik. A művezető legyint: — Kivételesen nem; most a kezelője hiányzik: bírósági tárgyalásra ment. — Ö az, aki nemrégiben úgy berúgott, hogy két napig nem jött be dolgozni, épp amikor a pártbizottságtól kinn jártak az építkezésen?! — ezt pedig én kérdezem ... Nem minden boros, ami üveg ? A gödöllői Alsó-parkban — miközben a STEHM-rendszer- rel épülő toronyházak felé Egy kis gyors, reggeli megbeszélés: (balról jobbra) Barna Már­ton, Molnár János, Szarka László és Nagy Iván. igyekszünk — Szarka László, az építésvezetőség pártalap- szervezeti titkára így figyel­meztet : — Aztán, ha kromofágos üveget lát, nehogy azt higgye, amit az egyik kollégája a múltkor, hogy borosüveg! Szó, ami szó: semmilyen üveget sem láttam, még kro- mofágosat sem. Láttam vi­szont szorgos munkát, itt, ha igaz, sikerül lefaragni a terv­ben előírt határidőkből. Nagy Iván építésvezető mindjárt sorolja is, mennyit: — Az A—7-es, tízszintes to­ronyház műszaki átadási ha­tárideje október 30. lenne, mi szeptember közepén átadjuk, az A—8-asét november 30. helyett egy hónappal előbbre hozzuk, a 9-est és a 10-est együtt szeretnénk átadni de­cember közepéig, noha az utolsó határidőnk szilveszter napja. ' A jobb munkaszervezés, a zsaluforduló meggyorsítása itt figyelhető meg leginkább, Gö­döllőn. Az Alsó-parkban az első alagútzsalus ház hat hó­napig épült — utána jöttek persze, a belső szakipari mun­kák —, most pedig hiít hét alatt tető alá kerül egy tíz­szintes épület! A különböző szervezett intézkedések, a ko­rábbinál jobb gépkihaszná- lás, s a technológia begyakor­lása mellett ebben nagy ér­demük van a szocialista bri­gádoknak, s a pártszervezet kommunistáinak is. Hajnali fegyverropogás Sikeresen vizsgázlak a váci, dunakeszi mankásőrok A hűvös őszi hajnalok csendjét a városok, községek határá­ban mostanában gyakran veri tel fegyverropogás. Pest megye munkásöregységei e napokban számolnak be harci gyakorlatok keretében, hogyan sajátították el az Idén tanult szakmai isme­reteket. Tegnap kora reggel a váci járási-városi Mathejka Já­nos munkásöregység két százada vizsgázott a Kösd és Rád kö­zötti erdőben. Szerda este, XI óra. Váci vá­rosi pártbizottság. Ez időpont­ban szokatlanul nagy a forga­lom az épületben. Világosak a szobák, a folyosók. A tanácsteremben katonai szakkifejezések zsonganak, je­lekkel telnek meg a térképek, számokkal a táblázatok. Ta­nácskozik az egység törzskara. A gyakorlat tervét beszélik meg h parancsnokok. — Ez a munka minden gya- kbrlat alapja — s nem is a legkönnyebb, hiszen nem szakmánk a hadászat — mondja MlatiKk György, aki civilben a Pest megyei Sport- hivatal rendező irodájának ve­zetője, s harmadik éve tagja a testületnek. Amint hamaro­san kiderül, ennek ellenére si­keresen megbirkóztak a törzs­tagok a feladatokkal: a me­gyei parancsnokság szakembe­re elismerően szólt a harci okmányokról. A folyosón, az előtérben egyre több az egyenruhás munkásőr. A váciak már be­vonultak k gyülekezőhelyre. — Mindjárt itt lesznek a dunakeszi járműjavítósok is — hallom az egyik szobából. S pontban hajnali fél kettőkor — a megadott időben katoná­san jelentkezik egy egységpa­rancsnoknál Cetti Ferenc, a dunakesziek vezetője. Parancskihirdetés követke­zik: Pataki József egységpa­rancsnok-helyettes ismerteti a gyakorlat elgondolását, a ten­nivalókat. A munkásőröknek a feltételezés szerint a város környéki erdőben bujkáló fegyveres bűnözök csoportját kell felszámolniuk. Géczy Lajos egységparancs­nok: — A munkásőr-alakulatok egyik fontos funkciója népi államunk belső rendjének, biztonságának védelme, bizo­nyos karhatalmi feladatok el­látása. E gyakorlat során — mely egyébként a dunakeszi és a váci önálló egységek áprilisi összevonása óta az első közös megmozdulás — az ilyen jel­legű tennivalókra készülünk fel. Már dereng, mikor a mun­kásőröket szállító teherautók küszködnek a meredek hegyi- úttal. A célhoz érve leugrál­nak a fegyveresek, s szinte zajtalanul bekerítik azt az er­dőrészt, ahol az ellenséget fel­tételezik. Szinte libegnek a sűrű ködben a géppisztolyokat lövésre készen tartó, elmosó­dott alakok. Megszólal mellet­tünk a rádió: — A körülzárás megtörtént, készen vagyunk az ellenség felkutatására ... Ügy hallom, tőlünk nem messze fészkelték be magukat a géppuskások. A megjelölt irányban haladva bejárjuk a bokros, erdős területet — hiá­ba. Végül kiderül, hogy már többször elmentünk mellettük: az álcázás valóban kitűnően sikerült Mire felkel a nap, a mun­kásőrök csatárlánca megkezdi az erdő átfésülését. A ködben 5—6 méternyire sem látni. Hirtelen felropognak a fegy­verek, visszhangoznak a soro­zatok a környező dombokról: az egyik szakasz tűzharcba keveredett az ellenséggel. Nem sokkal ezután az egyik „bű­nözőt” már feltartott kézzel i kísérik a vezetési pontra. A többiek azonban még ellen­A munkásörök csatárlánca bekeríti az erdőt. Nagy Iván felvételei állnak: a kutatás, a fegyver­dörgés folytatódik. A parancsnoki sátornál apa és fia — idősebb és ifjabb Sasvári Gyula állnak őrséget. — A Pest megyei Vendéglá­tóipari Vállalatnál dolgozom 18 éve, mint karbantartó asz­talos, s ugyanennyi ideje va­gyok munkásőr — mondja az idősebbik. — A fiam pedig a FORTE-ben filmöntő — ő még csak két éve vette fel az egyenruhát. Hamarosan azon­ban már hárman leszünk: amint a másik fiam betölti a tizennyolc évet, szintén jelent­kezik a testületbe ... Az in­duló beszélgetés megszakad: azt a hírt kapják, hogy az el­lenséges csoport egy része az ő térségükben próbál kitörni a gyűrűből. Apa és fia pillana­tokon belül tüzel őállást foglal­nak el a sátor mellett s fel­kattog a géppisztoly. Nemso­kára megadják magukat a tá­madók. Egyikükről, aki vállalta ezt a nem különösen népszerű szerepet, vagyis Kocsis Sándor munkásőrről, a PENOMAH váci gyárának gépkocsivezető­jéről megtudom, hogy öt gye­reket nevel — s így vállalja önként e nem könnyű hiva­tást. S ki tudja, hányadik éj­szakájukat áldozták fel a töb­biek — hogy csak a sok éve munkásőrök közül néhányat említsünk, mint Cseri László, az MHD budapesti, Oravecz Jenő, a váci gyáregységéből, Tóth László a járműjavítóból, Grósz László a Bélésárugyár- ból, vagy dr. Fábián József orvos, a szobi körzetből... Dr. Faragó Elek, a munkás­őrség Pest megyei parancsno­ka: — A gyakorlat résztvevői valamennyien helytálltak, si­keresen oldották meg harci feladatukat a nehéz terepen, a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok között. Ha akadtak is apróbb szakmai hibák, figye­lemre méltó a munkásőrök egyöntetű lelkesedése, tettre- készsége, mely az akció min­den mozzanatában tükröző­dött. Ebben talán nincs is semmi különös, hiszen valamennyien a párt önkéntes katonái. Mészáros János Bár a többi építésvezetősé­gen is így lenne! fiz ipar előiskolája Molnár Jánosnak, a PÁÉV igazgatójának, és Barna Már­tonnak, a PÁÉV pártbizottsá­ga titkárának megítélése sze­rint is a gödöllői a legjobban szervezett építésvezetőség. Ami pedig a többit illeti? — Az építőipar a társada­lom, a közvélemény szeme előtt dolgozik: a mi kezünk nyoma azonnal látható, és a hiba is rögtön kibukkan, nem úgy, mint más iparágak ter­mékeinél. Bizonyára ezért ala­kult úgy, hogy az építőipart szokássá vált sommásan elma­rasztalni. Pedig itt sem csu­pa kétbalkezes, hozzá nem ér­tő, és nem is csupa lumpen­elem dolgozik. Itt is vannak szakmájukat szerető dolgo­zók, és vannak kommunisták, akik az erkölcsi megbecsülést legalább úgy értékelik — ét hiányolják — mint más szak­mák becsületes dolgozói. Va­lahogy mégis divattá vált, hogy a vicclapok az építő­munkást kizárólag sörösüveg­gel, borvirágos orral szeretik ábrázolni... Kétségtelen, hogy az építőipar — az ipar előis­kolája. A mezőgazdaságbál felszabadult munkaerő több­nyire itt kezdi a munkás­pályafutást, és nem a legsze­rencsésebb körülmények kö­zött. — Mire gondol? Az igazgató sorolja; — Az emberek rendszerint a lakóhelyüktől, családjuktól távol dolgoznak, hetente-két- hetente jutnak haza; megszo­kott környezetük, otthonuk helyett — munkásszállásokon élnek; a belső szakiparosokat kivéve, munkájukat a szabad ég alatt végzik, kitéve az idő­járás viszontagságainak. Ne­kik sem könnyű... ' Hadd tegyem hozzá: a vál­lalat vezetőinek sem. Olykor az ipar előiskolájában túl ma­gas — a tandíj. Megesett már, hogy egész brigádok néztek mélyen a pohár fenekére, ha­za kellett őket küldeni. Egyhcrmaduh cserélődik — Bizony, a munkafegye­lem nálunk sem szilárdabb, mint más iparágakban — fo­galmaz diplomatikusan a vál­lalat igazgatója. — Sőt: any- nyival gyengébb, amennyivel egy ilyen decentralizált mun­kahelyen nehezebb az ellen­őrzés, mint a telepített üze­mekben. Nos, a szétszórtság nem­csak a munkaidő-kihasználás és a munkaintenzitás ellenőr­zését nehezíti meg, hanem a munkaszervezést, az anyag- és gépellátást is. Tessék megítél­ni: a PÁÉV-nak 17 építésve­zetősége, 6 szakszerelőipari üzeme, 3 sagódipairi üzeme, egy szakosított építési cso­portja — annak hat egysége — egy tmk-üzeme és 3 kiren­deltsége van; a 'munkahelyen száma: 46! Gyakorlatilag Nagykőröst, a . ceglédi és a nagykátai járást kivéve, ha­tósugara, működiési körzete kiterjed az egész megyére! Mint általában az iparág­ban, itt is magas a fluktuáció. A dolgozók 35—40 százaléka tartozik a törzsgárdához, több mint 30 százaléka viszont évente cserélődik. A munkás­állományban tavaly 32,5 szá­zalék volt a váltás. Nyíri Éva (Folytatjuk.) I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents