Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

\ 1975. SZEPTEMBER 3., SZERDA fókusz Peru és Ecuador AZ ELMŰLT NAPOK la­tin-amerikai eseményei közül két esemény óhatatlanul is összefüggésbe került Augusz­tus 29-én Peruban eltávolítot­ták tisztségéből Juan Velasco' Alvarado eddigi államfőt és helyére Francisco Morales Bermudez tábornokot, a had­sereg vezérkari főnökét ne­vezték ki. Ecuadorban szep­tember 1-én Raoul Gonsalvez Alvear tábornok, a fegyveres erők vezérkari főnöke lá­zadt fel Guillermo Rodriguez Lara elnök ellen, de kísérlete kudarcba fulladt A perui események nem ne­vezhetők államcsínynek, mivel a történtek azt bizonyítják, hogy az elnökválasztás az or­szág haladó erőinek támogatá­sát élvezi. Az új elnök ugyanis , progresszívebb politikus előd­jénél. Ezt jelezte már az is, hogy Bermudez előzőleg az ország miniszterelnöke yolt, s közeli munkatársa, támogató­ja Alvarad ónak. Az túj elnök, miniszterelnöki kinevezését megelőzően pénzügyminiszter volt s mindebből következik, hogy gazdasági kérdésekben sokkal képzettebb elődjénél. Várható ezek után, hogy nem­zetközi téren könnyebben ta­lál megértésre országa prob­lémáira, valamint a mélyre­ható szociális változások szük­ségességét illetően. PERU ÉS AZ USA KÖ­ZÖTT 1969 óta feszültté vált a helyzet s ez 1972-t követően — mikor is Peru elismerte Kubát — tovább romlott. Mindennél többet mond, hogy az új elnök kötelezettséget vállalt a forradalom vívmá­nyainak megvédésére, a perui dolgozók általános szövetsége tegnap közleményben juttatta kifejezésre véleményét, hogy a személyi csere elősegíti az országban folyó haladó átala­kulások megszilárdítását, és épp így támogatásáról bizto­sította Bermudez elnök veze­tését a perui szakszervezeti központ is. ECUADORBAN viszont az államcsínykísérlet, amely való­ban a haladó folyamat meggá­tolását célozta, a nagyravágyó katonák és politikusok hata- lomátvevő kísérlete volt, melynek hátterében minden bizonnyal az Amerikai Egye­sült Államok húzódik meg. E jellegzetesen banánköztársa­ság (kivitelének 60 százalékát e déligyümöics alkotja) a szűk belföldi piac és a tőke­hiány miatt a kapitalista tő­kések támadásának kereszt­tüzében áll, mióta Lara elnök hatalomra került. Erre 1972 februárjában ke­rült sor, megdöntve Velasco Ibarra 40 évi hatalmát. A sok évtizedes diktatúrát felváltó kormányzat három és fél év­vel ezelőtt nacionalista, kato­nai és forradalmi jellegűnek mondotta magát. Fő céljának tekinti a nagybirtokrendszer uralmának megdöntését, át­fogó gazdasági reformok beve­zetését és a tervszerű gazda­ságfejlesztés megvalósítását. A LEVERT LAZADÓK szerint Lara elnök irányításá­val az ország vezetői számos hibát követtek el, s ők vissza kívántak volna tárni „az al­kotmányos kormányzati for­mához”. (E megjegyzés min­den bizonnyal Ibarra korsza­kára utal.) Mindezzel kapcsolatban — elsősorban az alkotmányos­ságra vonatkozóan — ne fe­ledjük, hogy az ország kom­munista pártja évtizedes ille­galitása után jelenleg legali­tásban működik, s az ország fejlődésének biztosítéka az a 150 ezer főnyi szervezett mun­kásság, amelyre Lara elnök továbbra is támaszkodik. Alacs B. Tamás KISSINGER amerikai kül­ügyminiszter kedden délben Alexandriából szaúd-arábiai látogatásra utazott. LUANDÁI tájékozott forrás sokból származó értesülés szerint az Angolai Népi Fel- szabadítási Mozgalom (MPLA) csapatai hétfőn megállították az Angolai Nemzeti Felszaba­dítás! Front (FNLA) csapa­tainak előrenyomulását a fő­város felé. Portugália Változatlan ellentmondások A portugál fegyveres erők mozgalmában néhány nappal a közgyűlés összeülése előtt ellentmondásos helyzet alakult ki. A haderőnemek vezetői kö­zül hétfőn Jósé Morais da Silva tábornok, a légierő fő- parancsnoka nyíltan szembe­helyezkedett Goncalves volt miniszterelnök vezérkari fő­nökké való kinevezésével. Costa Gomes államfő kedden magához rendelte a légierő főparancsnokát, hogy magya­rázatot kérjen tőle erre a nyi­latkozatra, amely függelemsér­téssel ér fel. Carlos Fabiao tábornok, a szárazföldi erők parancsnoka^ egy nyilatkozatban csatlako­zott da Silvához és szintén szembehelyezkedett Goncal­ves vezérkari főnöki kinevezé­sével. Később laptudósítók eelőtt tett nyilatkozatában, amit az A Capital című dél­utáni lap már közölt is, a tá­bornok élesen támadta Gon­calves kinevezését. Egy lapjelentés szerint Gon­calves beiktatása legkorábban az MFA közgyűlése után vár­ható. A közgyűlés 240 küldött­jét kedden és szerdán választ­ják meg. A szovjet hírügynökség Kai­róból, Washingtonból és Pá­rizsból keltezett összeállítás­ban foglalkozik az egyiptomi— izraeli megállapodással. A kairói jelentés röviden is­merteti az egyiptomi és izraeli csapatok szétválasztásának második szakaszáról kötött megállapodást, majd Anvar Szadat alexandriai sajtóérte­kezletéről számol be. Az egyiptomi elnök a parafálás után kijelentette, hogy a meg­állapodás „fordulópontot” je­lent a közel-keleti helyzetben. Szadat kijelentette továbbá: azért járul hozzá az ENSZ- csapatok Sinai-félszigeten való jelenlétének meghosszabbítá­sához, hogy „otthon, Ford el­nöknél minden rendben legyen az 1976-os elnökválasztási kampányban”. Kifejezte to­vábbá reményét, hogy az ame­rikai kongresszus nem gördít akadályokat... A TASZSZ washingtoni je­lentése idéz a Washington Post megállapításából, amely sze­rint az új megállapodás értel­mében a Sinai-félsziget 87 százaléka továbbra is Izrael birtokában marad és ezért a megállapodás, „figyelembe vé­ve a tárgyalások időtartamát, csak nagyon kis lépést jelent”. Alapkőletétel Rövid hír számolt be ró­la, hogy Nyikoláj Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter Moszkvában ünnepé­lyesen elhelyezte a Nem­zetközi Kereskedelmi Köz­pont alapkövét. A szovjet fővárost átszelő Moszkva folyó partján, hat hektárnyi területen épülő központ 150 ezer négyzetmé­ternyi területe a világke­reskedelem, a tudományos- műszaki együttműködés bá­zisa lesz. Mint ahogy Moszkva ma már a világ- gazdaság egyik lüktető, ele­ven metropolisa. Nemcsak azért, mert a Kalinyin su­gárúton égbenyúló palota, a nyitott könyvhöz hasonlító KGST-székház hirdeti, hogy a szocialista országok gaz­dasági szervezetének Moszk­va a központja. Ez csak az egyik, persze roppant fontos tényező. Ám a másik sem lebecsülendő: a nyugat-euró­pai tőkés országokkal és az Egyesült Államokkal folyta­tott gazdasági és kereskedel­mi kapcsolatok dinamikus növekedése. A szovjet külkereskedelmi forgalom 1974-ben a nemzeti jövedelem 10 százalékát ad­ta, míg korábban ez az arány tartósan hat száza­lék volt. Ezzel látványos ve­reséget szenvedtek azok a nyugati érvek, amelyek sze­rint a szovjet piac túlontúl szűk, s ezért kár minden fáradságért. Armand Hammer, az Occidental Petroleum Cor­poration idős elnöke — Le­nin egykori barátja —, egy tv-interjúban megerősí­tette: mindent elkövet majd a Szovjetunióval korábban kötött, távlati kötelezettségei­nek teljesítéséért. A meg­állapodás értéke eléri a húsz­millió dollárt. (Zárójelbe kí­vánkozik, hogy Mr. Hammer cége is részt vesz a Moszk­vában épülő nemzetközi ke­reskedelmi centrum létesíté­sében.) A szovjet—amerikai gaz­dasági együttműködés egyéb­ként csupán a legnagyobb kedvezmény elvének meg­tagadása miatt esett némileg vissza, miután három évig rohamosan fejlődött. Ezzel szemben az NSZK-val pél­dául tavaly újabb megálla­podás született: földgáz szál­lítására, nyugatnémet acélcső ellenében és atomerőmű épí­tésére. Rövidesen magasszin­tű szovjet—olasz tárgyalás té­mája lesz a kétoldalú gaz­dasági együttműködés, amely­nek lényeges tétele a jelen­tős itáliai olajimport. Moszk­va és London nemrég két­milliárd dolláros hitelmegál­lapodást írt alá, egy szov­jet—japán» egyezmény pedig a szahalini kontinentális ta­lapzat közös kiaknázását te­szi lehetővé. Iránnal is je­lentős a Szovjetunió együtt­működése: hárommilliárd dol­lár értékű a komplex gaz­dasági megállapodás. Végül szót érdemel — ha csak címszavakban is — a nyugat-európai tőkés or­szágokkal folytatott szovjet külkereskedelem szüntelen növekedése. Gépek, beren­dezések és közlekedési esz­közök képezik a szovjet im­port körülbelül egyharma- dát. Jelentős ezenkívül a komplett berendezések be­hozatala éppúgy, mint a nagy mennyiségben vásárolt fo­gyasztási cikkeké. Az ex­porttételek között helyet kap a szén, a kőolaj, a villa­mos energia és a hengerelt­áru. A washingtoni lap hangoztat­ja, hogy a megállapodást „a közel-keleti amerikai beavat­kozás újabb szintjének árán vásárolták meg”. Ugyancsalt a Washington Post egy magas rangú izraeli hivatalos személyiségre hivat­kozva azt jelentette Jeruzsá­lemből, hogy Kissinger és Ra­bin egy „a megállapodásra vo- hatkozó memorandumot” para­fáit, amely „a legátfogóbb amerikai kötelezettségeket” tartalmazza Izrael vonatkozá­sában. Az Egyesült Államok ennek értelmében hozzájárult, hogy „kedvezően viszonyul” ahhoz az izraeli kérdéshez, hogy nyújtson 1,8 milliárd dollár értékű segélyt fegyver­vásárlásokra és körülbelül egymilliárd dollárt gazdasági segélynyújtás formájában, il­letve az Abu Rudeisz-i olajme­zők „elvesztésének” kompen­zálására, A New York Times „kulcs- fontosságú momentumnak” nevezi a megállapodásnak a Sinai-félszigeten felállítandó jelzőberendezésekre vonatkozó részét, hangoztatva, hogy a kezelésüket ellátó kétszáz amerikai polgári személy fegy­vert viselhet. Amerikai sajtójelentések szerint a' megállapodás kong­resszusi körök bírálatát vál­totta ki. Mansfield demokrata­párti vezető a szenátusban ki­jelentette, hogy ellenzi ameri­kai személyzet küldését a Si- nai-félszigetre. „A kongresz- szusban felteszik a kérdést — írja a New York Times —, va­jon a sinai-félszigeti amerikai jelenlét nem jár-e azzal a kockázattal, hogy megismétlő­dik a vietnami amerikai rész­vétel esete”. Szaddam Husszein, az iraki forradalmi parancsnokság ta­nácsának elnöke a Paris Matchnak adott interjújában kijelentette, hogy az egyipto­mi-izraeli megállapodás „nem segíti elő a stabilitás légköré­nek megteremtését a Közel- Keleten. Ezt a megállapodást csak az arabok kárára lehet megvalósítani és részleges döntés marad.” A béke embere I Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losoncai Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Urho Kaleva Kekikonennek, a Finn Köztársaság elnökének 75. születésnapja alkalmából. A független Finnország tör­ténelmének 57 éve során 53 kormány váltotta egymást. Ugyanis 1917 óta soha egyet­len párt sem tudta megszerez­ni az abszolút többséget és mégis — a belpolitikai csatá­rozásairól híres Finnország a nemzetközi politika síkján úgy él a köz tud atban, mint a magabiztos megbízhatóság pél­dája. A magyarázat egyszerű. Az ország külpolitikai vonal- vezetését 1946 óta olyan fér­fiak neve fémjelzi, mint elő­ször tíz éven át Júho Kusti Paasikivié, majd 1956 óta ta­nítványáé, az immár 19 éve államfő, Urho Kaleva Kekko- nené. Kekkonen_ mindenekelőtt áll- építve, fáradhatatlanul dolgo- hatatos békeszeretetéről és zik a kontinens oszthatatlan precíz realitásérzékéről ismert békéjének erősítésén. Szerepét világszerte. egész Európa ismeri és elis­Immár három és fél évtizede mer^ Midőn az európai biz- törtémt: az Európa-szerte dü- tonsági rendszer felépítése be- börgő fegyverzajban az északi fejezett tény lett — építőinek közvélemény felfigyelt egy sorában a történelem arany- előadásra. A finn. képviselőház betűvel tartja nyilván Kekko- fiatal tagja tartotta a semleges nen elnök nevét. Stockholmban. Többek között Közel két évtizedes sikerdús ezeket mondotta mintegy vá- államfői pályafutása értékelé- laszul az elvakult politikai sekor most, 75. születésnapja koncepció híveinek, akik az alkalmából nein feledkezhe- ezer tó országát szovjetellenes tünk meg arról, hogy Suomi ugródeszkaként akarták bérbe- elnöke milyen jól ismeri és adni imperialista hatalmak- mennyire szereti hazánkat. Az nak: utóbbi években a magyar— — Finnország mint a Szov- finn barátság minden^ eddigi- jetunióval szemben ellenséges nél szorosabb együttműködesse nagyhatalmi blokk tagja, elő- szövődik, hagyományossá vá- retolt támaszponttal volna Uk a két testvérnép szamara, egyenlő... Finnországnak nem Feleségének tavaly decem- iaz z?- érdeke, hogy szemben ^ 2-án bekövetkezett halálát álljon a Szovjetunióval, ha- követően kijelentette, hogy nem az, hogy a háború után nem kívánja többé jelöltetni próbáljon meg vissza term a magát államelnökké. Ám a semlegesség talajára, amelyről finn közvélemény nyomására az 1939-es év letaszította. megváltoztatta elhatározását, s A képviselőt —Urho Kékkő- vállalta, hogy 1978-ig hivata- nennek hívták s szava nem Iában marad, maradt pusztába kiáltó szó. t A Béke-világtanács elnök- Fimnország visszatalált az g^ge az idén augusztus 2-án egyetlen járható útra! Joliot Curie Emlékéremmel A mai finn államfő azonban tüntette ki Urho Kekkonent. nem csupán hazaja számara a Hetvenötödik születésnapja béke embere. A különböző alkalmából tisztelettel kö- társadalmi rendszerű országok FinnorSzág elnökét, alkotó egyuttműkodesének J gyakorlatában kipróbált elvre A. B. T. Pártélet a lakókörzetben Sajátos feladatot töltenek be a városokban a párt politikájának vég­rehajtásában a területi, körzeti alap- szervezetek. A lakóteriileti pártszerve­zetek feladatainak középpontjában a párt átfogó politikai kérdései, a he­lyi területi jellegű feladatok meg­értése és ismertetése áll. A városi területi pártalapszerveze- tek sajátos és felelősségteljes mun­kájukat nem zárt területen látják el, ahol könnyebb a szervezési mun­ka, hanem igen széles körben, ahol a város lakosságának minden gondja, véleménye érzékelhető. A lakosság az esetek nagy többségében ezektől az alapszervezetektől, az itt dolgozó kommunistáktól vár választ a város- fejlesztési problémákra, az üzlethá­lózat fejlesztésében, az áruellátás­ban felmeriilő gondokra. Ez érthető is, hiszen e pártszervezetek — és összetételüknél fogva az ide tartozó kommunisták — állnak közvetlen kapcsolatban a városi tanácstagok­kal, a népfront városi szervezetével, sőt sokan — helyesen — közülük tagjai e szerveknek. A városok területi pártszervezeté­nek tagságából — a megye hat vá­rosában — mintegy 70 százalék nyugdíjas. Zömük — például Gödöl­lő városában 71 százalék — fizikai dolgozó volt. A többi párttag kis­iparos vagy egyéb olyan területen dolgozó — elsősorban a kereske­delemben — ahol nincs lehetőség önálló pártalapszervezet alakítására. Az összetétel igazolja, hegy e párt- alapszervezetekben olyan élettapasz­talattal rendelkező kommunisták él­nek és dolgoznak, akik korábban az élet sűrűjében igen gazdag ismere­tekre tettek szert. így a város je­lenlegi fejlődését, gondjait sem a kívülálló szemével, hanem kommu­nista -felelősséggel óvják, gondozzák. Ezért is teszik szóvá — sok esetben talán szenvedélyesebben — azokat a gondokat, problémákat, amelyek nemcsak őket, de a város lakossá­gának egyes rétegeit vagy egyes la­kókörzetek, települések állampolgárait foglalkoztatják. Meg kell értenünk szenvedélyességüket, különösen, ha az abból táplálkozik, hogy az irányító pártszerv elmulasztottá a megfelelő tájékoztatást megadni egyes kérdé­sekben. Pest megye hat városában 18 vá­rosi területi aíapszervezet működik. Taglétszámuk eléri a városokban nyilvántartott párttagok 10 százalékát. Ez a létszám a működésképtelen, kislétezámú alapszervezetek megszű­nésével — melyre a XI. kongresz- szus határozatában utal — várhatóan tovább növekszik. Jelenleg e területi alapszervezetek igen nagy létszámúak, Nagykőrös városában 98, illetve 75 fő tartozik egy alapszervezethez. Az ilyen nagy létszám nem minden eset­ben teszi lehetővé a munka haté­konyságát. Az egészségi okok, az idős kor miatt a pártmunka alól mentesített elvtársak száma eléri a tagság 20 százalékát. Helyesen jártak el az irányító pártbizottságok Szentendrén, Cegléden, ahol a lakóhelyet is figyelembe véve decentralizálták a nagylétszámú alap- szervezeteket és így javult a meg­jelenés aránya a taggyűléseken. Ak­tívabbak a párttagok, mert körze­tük gondjait jobban .ismerik, mint az egész városét. A pártcsoportok működése is élénkebb lett. A meg­osztott alapszervezetnél a távol­ságok csökkenése miatt is gyakrab­ban jut el a pártcsoportbizalmi az idős-beteg elvtársakhoz és • a pártbé­lyegek eljuttatásán túl, tájékoztatják őket a pártalapszervezet életéről, a legfrissebb párthatározatokról is. Ez azért szükséges, mert a területi párt­ái apszervezetek nyugdíjas tagjainak 49 százaléka tíz évnél régebben ment nyugdíjba. A pärtalapszervezetek vezetőségei összetételükben jók, aktívak. Alap­jában betöltik hivatásukat. A veze­tőségi létszám általában 7 fő, de indokoltnak látszik ennek felülvizs­gálása, különösen a nagylétszámú alapszervezeteknél. Esetleg további decentralizálás útján lehet a jelen­legi terhet csökkenteni, és így a ki­sebb létszámú, 50 fő körüli alap- szervezeteknél a 7 fős vezetőség fenntartása, illetve választása indo­kolt. Több városterületi alapszerve­zetnél a hagyományos reszortok mellett sajátosat is találunk. így például Gödöllő városban mind a három alapszervezetnél van szociá­lis és kulturális felelős. Az előző feladata figyelemmel kísérni a párt­tagság szociális helyzetét, javaslat­tal élni, a szükséges intézkedéseket kezdeményezni az alapszervezet veze­tősége útján. A kulturális felelősök feladata színházlátogatások, kirándu­lások szervezése. Kirándulásokat éven­te szerveznek az ország különböző helyeire. Ezek általában jól sikerül­tek és jó hatással vannak az alap­szervezet párttagjaira. Születésnapon az alapszervezet vezetősége levélben köszönti az idős nyugdíjas párttago­kat. A városi pártbizottságok a körzeti pártszervezetek feladatait a, reális igényeknek megfelelően, a körülmé­nyek figyelembevételével, a Politikai Bizottság határozata alapján fogal­mazzák meg. Ezt tükrözik az -alap- szervezetek munkatervei is. Szerve­zeti életük tervszerű, rendszeres, a vezetőségi üléseket 2—3 hetenként, a taggyűléseket legalább kéthavonta megtartják. Napirendjükön főleg vá­rosfejlesztésről, ellátásról, szolgálta­tásról, közrendről, egészségügyről szó. ló tájékoztatók szerepelnek. E tá­jékoztatókat a városi pártbizottság, a tanács, a rendőrség, a bíróság ve­zetői és munkatársai vállalják. Rend­szeresen foglalkoznak a párt belső életével, a párthatározatok megisme­résével, a pártcsoportok munkájá­val. Igen elfogadható a taggyűléseken a megjelenési aránv, általában a tagság 78—85 százaléka. Figyelemre méltó, hogy Vác város négy terü­leti alapszervezetéhez tartozó 393 párttag közül — indokoltan — 185 fő a felmentettek száma és 276 fő 60 év feletti. Ilyen esetekben különös szerepük van a pártcsoportoknak. Vác városban a pártcsoportok ve­zetőinek munkája rendszeres, tartal­mas és munkájuk színvonala az üzemi, intézményi pártcsoportok mun­KÖZEL-KELET Nagyon „kis lépés” volt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents